A fűző és a kényelmetlen cipő szorításában, de kedvenc boszorkányom oldalán sétálok, akit aztán útközben óva intek attól, hogy velem tartson, és távozásra utasítom, hogy ő is szórakozzon bátran. Hölgyeket megszégyenítő, már túlzottan kirívó ruhát választottunk a ma estére, és ahogy belépek a kastély ajtaján, a Londoni utca mocska és bűze, mely a párás időben sajátja, szinte egyből eltűnik, helyére az ajtó melletti komódon álló friss virágok és a pacsuli szaga telíti meg tüdőm és orrom. Beljebb sétálok, legyezőm elfelejtem dekoltázsom elé emelni, inkább élvezem az éhes ifjoncok pillantását és a dámák megszégyenítő pillantását, de mindezt egyenes háttal, felszegett fejjel és a vállamra omló fürjeim kíséretében. A szalonba lépek és az egyik szolgáló felém nyújtott tálcájáról leemelem a kis kristálypoharat és lekezelő, lenéző pillantással nyugtázom, hogy odébb megy, s tudja, hogy hol a helye. A felém irányuló figyelmet kizárva észreveszek a tömegben egy lányt, vagyis nőt, aki nem ide való, s hozzám hasonlóan, azt hiszem épp úgy unja az ilyen kötelező eseményeket, mintha a karóra várna a szívében. -Szörnyen unalmas és felületes beszélgetésektől kímélném meg, ha hagyná, hogy csatlakozzak társaságához.-lépek mellé határozottan, a közeledő férfiak gyűrűje előtt, és a szavakat szándékosan olyan hangosan és olyan hangsúllyal mondom ki, hogy még véletlenül se kerülhesse el a fülüket. -Bár ha a külső megtévesztő, és az arca vonásai hazudnak, s nem valósak, akkor azt hiszem, hagynom kellene, hogy a társaság magára leljen.-méregetem, italomba kortyolva, ajkamon kedves, de cseppet sem csak erről az egyről árulkodik, sejtelmes is, és rejti azt, hogy viselője sem egyszerű ember, s titkai épp úgy akadnak, mint másoknak, de ezek a titkok sokkal mocskosabbak, mint ő hinné. De a szemem is attól csillog olyan fényesen, hogy kalandra vágyom, s nem pedig erre a helyre és a pukedlizésre, amit én magam kihagytam, pedig a ma este folyamán, amióta mellé értem, jó párszol meg kellett volna már tennem ezt a gesztust mások felé. De ezek csak szabályok, kinek kellene?
Megint egy bál, aminek köszönhetően szoros fűzőbe bújtatom testem, idomaimat még jobban kiemelik. Sosem voltam híve a szolíd, egyszerű ruháknak, az itteni nők imádják a pletykát, így okot adok nekik rá. Méregzöld színű ruhám kiemel a tömegből, loknis hajam a hátamhoz simul. A szalont átjárja a friss virágok és a pacsuli illata, ezzel sikerül elnyomni London utcáinak bűzét. A férfiak nagy körben állnak körülöttem, egymással versenyegnek, ki tudná jobban elnyerni a szívem pénzével, srámjával vagy egyéb számomra semmit mondó hazugsággal. Kezemben tartok egy poharat, aminek tartalmát folyvást újra tölti valamelyik hódolóm, legyezőmet közel tartom magamhoz, de az illemtől eltérően szabad belátást engedek dekoltázsomra. A körülöttem legyeskedő tömeg súgdolózásba kezd; Ott van ő. Végre, megjött. A bejárat felé pillantottam, ahol észre vettem a különös teremtést. Majdnem egyszerre szúrtuk ki egymást, elég volt rá néznem és tudtam ő sem idevalósi. Az összes arcvonása mérhetetlen unalomról árulkodott, ahogy mellém lép szavaiból kicseng a gúny. - Maga lenne az én megmentőm? - fordulok felé, hangomból kedvesség cseng ki, de pillantásom gyanakvó - A külső mindig lehet megtévesztő, de van egy olyan sejtésem ezt ön is jól tudja - ajkamon sokatmondó vigyor terül szét, tisztában vagyok vele, hogy ő sem halandó. Ahogy mellém lépett megéreztem, hogy vámpír, ami egyszerre megnyugtató és riasztó számomra. Pár hetes itt tartózkodásom óta még nem futottam össze egy hallhatatlannal sem. Szemei csillogásából kiolvasom, hogy kalandra vágyik, ahogy jómagam is, éppen ezért italomba kortyolok, majd a mellettem olvadozó kezébe nyomom. A pukedlit és a többi borzasztó etikettet kihagyva karon fogom az új ismerősömet. - Sétáljunk egyet, hátha találunk valami szórakoztatót - közlöm vele határozottan és sejtelmesen. Megvárom reakcióját, majd határozottan elindulok egy nyugodtabb hely felé, látom, ahogy a körülöttünk settenkedő hímneműek feladják a versenyt egy időre. Reményeim szerint kellemes éjszaka elé nézünk, a zsigereimben érzem ma itt valami megfogja változtatni az eddigi életem.
A bálozást már eddigi életem során sem szerettem, s mivel egészen más dolgok foglalkoztattak, mint ez az egész felhajtás, legalább arra fordítottam némi energiát, hogy mások figyelmét felhívjam magamra. Ez kifejezett célom volt, s mivel egy boszorkány ismét a közelemben volt, a biztonsági kíséret is el volt rendezve. A fűzős ruha kivágása vagy puszta személyem megjelenése pedig épp elég hatásosra sikeredett, hogy a felém forduló tömegből ki tudjam szűrni, ki az, aki ide való, s ki nem. Ezen felbuzdulva veszem célba a nőt, ki nem messze áll tőlem, és épp úgy látszik rajta, hogy nem ez a természetes közege, ahogy rajtam, s épp úgy nem egyszerű ember, ahogy én sem. Utóbbi azonnal felkelti érdeklődésem, előbbi ellen pedig teszek, hogy ne romoljon a helyzet, amibe belecsöppenhetne, ha pár ficsúr a társaságát keresné fel. De eljátszom a gondolattal, hogy mit tehetne velük, és voltaképpen ezt a részét is megnézném, hisz az tudtam, hogy én mit tennék. -Távol álljon tőlem, hogy angyalnak mutatkozzak, de pokolian jól tudok megfelelni az ilyen helyzetekben.-válaszolok kérdésére, hozzá hasonló mosollyal arcomon, sötéten izzó tekintetem mindennel átitatott, de hátsó szándékaimról nem árulkodnak. Tulajdonképpen a figyelmem keltette fel, s ennek fényében minél többet akarok róla kideríteni.-Fogalmam sincs, mire gondol.-értetlenkedem, megjátszva magam, amit ő maga is jól láthat, és a szélesedő mosolyom is árulkodó lehet számára, de ez a fajta megjátszás őszintébb, mint az itt lévők zömének arcára festett mosolya. Ez legalább őszinte és mindenféle célok elérésétől mentes. A mosolya, s vonásai emlékeztetnek rá, hogy ki is vagyok, és mennyire nincs szükségem előtte a megjátszásra, a tökéletes színházi teljesítményre, s a ma este további részében sem szeretném, ha ilyesmi történne. Ennek nem volt különösebb oka, egyszerűen csak nem akartam unalmasan ücsörögve, röviditalokat kortyolgatni és mások történeteit hallgatni, melyek zöme kimerül abban, hogy milyen a szeretője, s milyen a férje, s a kettő összehasonlítva mennyire más. Unalom, unalom hátán. -Örömmel.-mosolyodom el, és belé karolva, határozott léptekkel indulunk el, egy nyugodtabb hely felé, ami leginkább a kert felé vezet, a csillagos ég alá. Az útközben elfogyasztott italom helyett újabb poharat veszek magamhoz, majd mikor megállok, érdeklődve nézek rá. -Mondja csak, egy magához hasonló mit keres London ezen félreeső, úri részén, egy huszadrangú grófocska bevezető bálján?-érdeklődésem őszinte, szemeim csillogása a kíváncsiságomról árulkodik, és testem minden porcikája nyugalmasan, de mégis erőteljesen érzékelteti, hogy nem vagyok jómagam sem ide való, s nem vagyok a társasági élet azon szereplője, aki pletykáktól és egyéb, kevésbé kedves jelzőktől mentesen él. Persze a titkaim még így sem képzik egyiket sem, de még a végén az is előfordulhat, hogy esetleg beavatom ebbe-abba, ki tudja, a megérzéseim ha nem csalnak, valami kiforratlan kezd el élni köztünk, talán egy barátság...egy cseppet sem izgalmaktól mentes barátság.
Válasza hallatán kiszélesedik msolyom, ahogy őt figyelem bele nézek sötéten izzó szemeibe. Egyből kiszúrom, hogy nem idevaló, ahogy én sem, benne is van valami megfoghatatlan, mint minden természetfelettiben. Kérdésemre tagadással válaszol, de az ő színjátéka sokkal emberebbnek és őszintébbnek tűnik, mint bármelyik körülöttünk lévő halandó. Ők csak arról tudnak hadobálni, hogy mikor, melyik nőt vitték ágyba, ki-kivel csalja a másikat, hány szeretőt tart és a napokban mennyi pénzt kártyázott el. Unalmasak ezek a beszélgetések, már számtalanszor végig hallgattam, miközben a nők a hátam mögött összesúgtak, hogy vajon melyikőjük férjének lehetek a szeretője vagy melyik piroslámpás házból jöttem. Olyan humorosak számomra, egyfolytában vigyorra húzódik ajkam, a különböző pletykák hallatán, mégis már ez is untat. Belém karolva elindulunk határozott léptekkel a kert felé, hiszen csak az tűnik elég nyugodtnak. A csillagos ég alatt, elrejtőzhetünk a kíváncsiskodó tekintetek elől. Út közben én is szerzek mgamnak egy teli poharat, ahogy ő teszi, majd megáll és érdeklődve néz rám. Kérdése őszinte érdeklődésről árulkodik. Minden mozdulata arról arulkodik, hogy tisztában van vele, hogy egyikünk sem ide való, hallottam már róla elég pikáns pletykákat. - Amit maga is kedvesem, reményeim szerint találkozok valakivel, akinek éppen annyira van kedve szórakozni, mint jómagamnak. Lássanak csodát ez meg is történt, ha nem tévedek - válaszolom éppen olyan titokzatosan, mint amilyen ő. Közben elindulok a kertbe, ha követ azt szívesen veszem, ha ott marad azt sem bánom, úgy is találok magamnak egy ficsúrt, akiből lakmározhatok. Mégis érzem, hogy lassan megindul utánam, mire megfordulok, vele szemben állok meg. - Ne kerülgessük a forrókását, tudom, hogy ön egy természetfeletti lény, ha nem tévedek egy vámpír - monsom határozottan, de éppen elég halkan, hogy csakis ő hallhassa. Ha képesek leszünk teljesen őszinték lenni egymáshoz, ez egy elég érdekes barátság kezdete, még hozzá elég izgalmasé.
Mindketten tudtuk a másikról, hogy micsoda hogy nem ide illő, hogy ez nem a szigorú értelemben vett normális, szeretett környezetünk, hanem egy hely csupán, ahol feszengünk, mások előítéleteiben úszunk, de ezt a párost szeretjük, és élvezzük, tudjuk így is élni az életünk. Egy olyan században ráadásul, ahol mindenki mindenkiről pletykált, s mindig tudott a másikról ezt-azt. azt példának okáért én tudtam róla, hogy még sosem láttam, és testtartása, mozgása, és kifinomult vonásai árulkodtak arról is, hogy nem emberhez van szerencsém. Ez pláne felvillanyozott, ám a látszatot hozni kellett. Ehhez mérten, belekarolok, és a teraszra vezetem, ugyanis céljaim között az is szerepel, hogy megtudjak róla még több mindent. Erre pontos okot nem igazán tudok, a kíváncsi természetem viszont elég gyengeségről árulkodott mindig is. Mert vannak dolgok, amik sosem változnak. Például ez, hogy hogyan viszonyuljak a számomra érdekesnek tűnő emberekhez. Szavai üdítően hatnak rám, igazából a közös célok ezennel megvannak, a szórakozás, mint olyan, azonban valószínűleg egy egyszerű embernek teljesen mást jelent, mint egy magunkfajtának. Pont ezért lesz ez az egész helyzet érdekes. -A szórakozás mindenkinek mást jelent, nemde? Miből gondolja, hogy közösek a céljaink ebben is?-érdeklődő pillantással fürkészem övét, meg akarom fejteni, magam is okokat keresve erre, hogy miért van ez így, de nem lelem őket. Még. De fiatal még az este. -Felesleges lenne tagadnom, nem igaz?-vonok vállat könnyedén, hasonlóan halkan, ahogy ő, én is épp csak kimondom a szavakat, majd elnevetem magam, igazából mindenféle különösebb okok nélkül.-Maga se kerülgesse kisasszony. Nyilvánvaló, hogy nem olyan, mint én. Maga más. És itt most nem arra a részre gondolok, hogy ezt a mondatot, hogy ne kerülgesse a forró kását, ilyen Londoni berkekben, és ebben a században, nem igazán hallani.-én is őszintén és könnyedén vallok színt gondolataimról, hazugságoktól és furfangos, keszekusza mondatok használata nélkül, ami mindent egybevéve igen jellemző volt rám. Kivéve most. Most valahogy nem érzem ennek a szükségességét.-Tehát, most, hogy ezt megbeszéltük, azt hiszem, hogy a szórakozási céljaink is valóban közösek lehetnek.-térek vissza előző témánkhoz, és mosolyodom el, ajkaim viszont tökéletesen visszaadják azt az aljas, kétszínű és könyörtelen nőt, aki én vagyok.
Minden olyan másnak tűnik, mintha a mai éjszaka különleges lenne, a csillagok fényesebben ragyognak és a telihold vöröses színben pompázik. Mintha a természet üzenni akarna, hogy ma este változások állnak be az életemben. Pedig már úgy megszoktam az unalmas hétköznapokat, a könnyed bálokat, melyeken nincs más dolgom, csak élvezni a társaságot, nevetgélni és megcsapolni egy-egy fajankót. Egyikünk sem idevaló, azzal tisztában vagyunk és szavak nélkül is láthatjuk mennyire feszeng a másik a társaságban. Érdeklődő pillantással fürkész, megakar fejteni, de nincs előtte titkom, kivéve a fajomat. Bár ha elég élelemes rá jöhetett volna, hogy nem sima vámpír vagyok, mint ő. Vállvonással ismeri be, hogy mennyire igazam van a kilétét illetően, mire mindketten elnevetjük magunkat. Őszintén vall szín ő is, mindenféle magyarázkodás nélkül, nem használ összetett mondatokat. Tetszik, hogy a lényegre tér, ami a szívén az a száján típus lehet ő is. Elnevetem magam, majd vállat vonok egyszerűen, miközben a véres holdat nézem. - Most lebuktam - válaszolok neki tömören. Saját magamat is meglepem az őszinteséggel, hiszen nem szokásom ilyen rövid ismeretség alatt kiadnom magam. De az ő társaságában nem érzem úgy, hogy titkolnom kellene a valódi mivoltom. Előző téámnkhoz vissztér, rám mosolyog, viszont arca arról árulkodik, hogy tervei egyáltalán nem hétköznapiak, még csak nem is tisztességesek. Egy kétszínű, aljas és könyörtelen nő áll velem szemben, valamiért magamra emlékeztet. Most, hogy a céljaink is közösek mindent másképp látok, valamiért úgy érzem meg kell őt ismernem közelebbről. Titokzatos személyiségével arra késztet, hogy többet beszélgessek vele. - Milyen faragatlan vagyok, még be sem mutatkoztam! A nevem Angel. Magában kit tisztelhetek? - teszem fel a kérdést érdeklődve. Szemeimben különös fény csillog, ami arról árulkodik, hogy tényleg kíváncsi vagyok ki is ő valójában. De ugyanakkor már szívesen szórakoztam volna egy kicsit, így egyet pördültem, majd ördögi vigyorral az arcomon rá meredtem. - Lassan el is indulhatnánk szórakozni - mosolyom még jobban kiszélesedik. Szemeimből tenni akarás olvasható ki, különös fény csillan meg benne, ami arról árulkodik, hogy nem vetem meg a véres játékokat.
Ilyenekben, mint a sors, vagy végzet, sosem hittem. Ő is én is okkal voltunk itt, okkal találkoztunk. Ha valaki máshogy gondolja, hát lelke rajta, szabad országban élünk. A társasága azonban első pillanattól kezdve érdekes volt, és nem tagadnám, hogy a figyelmem jócskán felkeltette, sőt, ahogy mellé lépek és az enyémhez hasonló, sejtelmes, magabiztos, mégis vad mosollyal találkozom, egészen kellemes, már-már furcsán kellemes érzések törnek rám. S mivel érzem, hogy ő sem egyszerű ember, és nyilván ezt fordítva ő is érzi, nem tagadom a tagadhatatlant, s bár konkrétan nem válaszolok, árnyaltan utalok az igazságra, épp úgy, ahogy aztán ő is. Ajkamon elmondhatatlanul fura mosoly látszik, egyszerre örömittas, és jövőbeli tervek szövegetésétől kétszínű, de semmiképpen sem rossz értelemben. Őszinte mosoly ez, mely rengeteg lehetőségről árulkodik, mely hálás a sorsnak, amiben továbbra sem hiszek. Bemutatkozik, mikor már a friss levegőre érünk, mire mosolyom csak kiszélesedik ismételten, ahogy a szinte tükörképemnek tűnő nő könnyedén nyílik meg, ahogy én az imént neki. Bár keveset tudunk a másikról, ez még változhat, sőt, ha valóban olyan aljas nőszemély vagyok, ahogy sokan gondolják, még hasznot is húzhatok némiképpen ebből az ismeretségből. -Karen. Nagyon örülök, hogy megismerhetem, roppant különleges neve van.-jegyzem meg a nyilvánvalót, s dicséretem sokat hallhatott lehetett már mások szájából, ám valóban, s őszintén úgy láttam, hogy egy ilyen angyali arcot, egy ilyen névvel nehéz lenne összekeverni vagy elfelejteni. Pedig minden porcikámban éreztem, hogy nevével ellentétben nem egy virágszálról beszélünk, hanem egy erős, határozott nőről. Felajánlásom, és célzásom afelé, hogy milyen szórakozást is keresnék mára, nem talál süket fülekre irányából sem, sőt, azon nyomban kap is a lehetőségen, aminek még jobban örülök. Régen voltam ennyire felszabadult egy másik nő társaságában, de ez az érzés most kifejezetten tetszett. -Lenne pár ötletem, hogy merre induljunk, ám egy erkölcsös nő számára azt hiszem, megbotránkoztatóak lennének az ötleteim. De gondolom maga nem ezen hölgyek közé tartozik, már ne vegye sértésnek, inkább bóknak szavaim.-egyik ötletem sem olyanoknak szól, akik férjük akarata ellen ne tennének, vagy akiket zavar, ha a párfűmben pácolt arisztokraták összesúgnak a háta mögött. Igaz, erről már én rég lecsúsztam, ugyanis ha nem is a pácolás, de utóbbi már megtörtént, mégsem zavart. Megrontani viszont saját akarata nélkül jelenleg nem akartam, ami tőlem felettébb furcsa volt. A titkaim legmocskosabb részéhez viszont először ki kell derítenem, hogy alkalmas-e az esetleges barátnői szerepkörre.
A friss levegő felszabadítóan hat rám, szám új életre kel és tőlem eltérően könnyeden fecsegek az előttem álló erkölcstelen hölggyel az igazságról. Már magam sem tudom mikor éreztem ilyen jól egy nő társaságában, talán a soha a legmegfelelőbb válasz. Nevem halltán kiszélesedik mosolya, minth a a tükörképem állna előttem, romlottság árad belőle. Tudásunk egymásról egyenlő a nullával, ez mégsem zavar egyikünket sem, van egy olyan sejtésem ebből az új ismeretségből még temérdek hasznunk válhat. Vigyorom kiszélesedik úgyszint, ahogy hallgatom dícséretét, ami az ő szájából másképp hangzik. Temérdekszer hallottam már ezt a dicséretet, de rajta látom, hogy tovább lát az angyali külsőn és a hozzá tásuló neven is. - Örülök az új ismeretségnek. Az ön neve sem olyan hétköznapi - viszonzom a kedves bókot. Végignézve rajta látom milyen gyönyörű nő is ő valójában, barna szemeiben a pokol tüzének lángjai csillannak meg. Egy pillantás elég és biztos vagyok benne, hogy nem ő az erkölcs mintképe, olybá tűnik egy szakadéknyi távolság éktelenkedik az etikett, jómodor és közte. Hangosan felnevetek mondandójára, csilingelő hangom betölti az eddig néma kertet. Ha nem lennék benne ezer százalékig biztos, hogy az előttem lévő vámpír épp annyira heteroszexuális, mint jómagam, akkor azt feltételezném, hogy felakar csípni. Most elnézem neki, hiszen ebben a korban ez a megfelelő formalitás, bár számomra hányinger keltő ez a viselkedés. - Egy erkölcsös nő úgy gondolom szóba sem állna önnel. Ne vegye sértésnek kérem, inkább ez olyan bók, amit az előbb öntől hallottam - vágok vissza, de arcomon levakarhatatlan mosoly éktelenkedik. Van egy olyan sejtésem az ötletei nem olyanoknak szólnak, akik férjük vagy párjuk akarata ellen tennének, de én egyikkel sem rendelkezem szerencsére. Távol áll tőlem az elkötelezettség, azt vámpírrá válásom előtti percekben kiölte belőlem az átváltoztatóm, mikor megrontotta a testemet is. - Hallgatom az ötleteit kedvesem. De kérem hagyagoljuk ezt a beszédmódot, gyűlölöm ezt a túlzott etikettet. Ha nem bánja hanyagolhatnánk a magázódást - vetem fel az ötletet. Szemeimben valami megmagyarázhatatlan vágy csillog, kalandra szomjazom és temérdek mocskos ötlet fordult meg a fejemben egyetlen perc alatt. De éppen jó kedvem van, így szíves örömest meghallgatom az ő ötleteit, mivel tudnánk elütni itt az időt. Amellett pedig felkeltette az érdeklődésem őszinteségével és szemtelen stílusával, amit én is magaménak tudok. Azt szokták mondani az ellentétek vonzzák egymást, de közöttünk megszámlálhatatlan hasonlóság van, ami egy remek barátság kezdete lehet.
Tipikusan azok közé a hölgyek közé tartoztam, akik inkább a bormámoros éjszakáknak éltek, mintsem az illem és feszengés uralta csőcselék báljainak. Szerettem élni, falni azt, ami megadatott, eszem ágában sem volt kóstolgatni vagy tapintatoskodni. elvettem, amit el akartam venni, és ahogy a lány üde arcára pillantok, a gyengéd vadság furcsa ellentéte lesz az első, ami eszembe jut róla. -Nem, valóban nem.-nem volt különleges nevem, mégsem tartoztam azok közé a hölgyek közé, akik ötödik Elisabeth név alatt futnak a családban. Nem volt családom, sosem tudtam, miért ezt a nevet kaptam, és őszintén szólva hidegen hagyott az ok. Szerettem a tömegből kitűnni, ugyanakkor szívesen bele is olvadtam, hogy lesből támadhassak. A furcsa kettősség rám is tökéletesen igaz volt. Úgy méregetem őt is, mint egy prédát. Az éjszaka veszedelmes lényeinek egyike volt, éreztem, tudtam, és a préda az ő értelmében olyan valakit takart, akit nem azért akar megszerezni magának valaki, hogy legyezők között teázzon vele. Éreztem rajta a fékezhetetlenséget, hogy lelke sötét, szeme épp úgy csillag, mint enyém. -Én sem sűrűn állok velük szóba, így azt hiszem ezen kölcsönösség a túlélés egyik lételeme. Az ő érdekükben.-biggyesztem még oda a mondat végére azt a pár szót, jelezve, hidegen hagynak a dolgaik az ilyen személyeknek, és nem mindig gondolkodom nyugodt és hideg fejjel. Ha elkap az éhség, nem fogom magam vissza. Felvetek egy ötletet, melynek hála a tömegből a teraszra araszolunk, ahol immár viszonylag békességben és hallgatózó fülek nélkül, szinte már fesztelenül beszélhetünk. Nem, mintha eddig nem így tettünk volna. Ajkamra sejtelmes mosoly szökik, vörös rúzsom pedig még ördögibbé teszi ezt az apró rezdülést arcomon. Sokat sejtetően vonom meg egyik szemöldököm, és állam kicsit magasabbra emelve nézek rá. -Fogalmam sincs, erre mi is a jó válasz.-gondolkodom el, legalábbis teszek úgy, mint aki valóban az ajánlatot fontolóra veszi.-Azt hiszem, megoldható, hogy a beszélgetést feszengés nélkül, kellemes környezetben folytassuk. Persze, ha még maradni szeretnél, szívesen keresek itt játszadozásra alkalmas egyedet.-váltok végül fesztelen stílusra, és alsó ajkamba harapva mosolygok rá.-Persze a megbotránkoztatás már így is azt hiszem működik.-biccentek fejemmel oldalra, és lépek hozzá közelebb.-Mondjuk ő, igen csábítónak néz ki, nem?-nem nézek a hátam mögé, mégis tudom, hogy a nem messze tőlünk lévő, fiatal éveiben járó férfi éhes pillantással méreget minket, akárcsak a nem sokkal ezelőtt érkező társasága is. Tökéletes prédák a szórakozáshoz.
Láttam, ahogy méreget, mintha egy becserkészésre váró préda lennék. Mégsem éreztem magam vadnak, akinek menekülnie kellene, sem olyannak, akivel teázni lehetne. Mindketten az éjszaka lényei voltunk, éreztük, tudtuk egymásról mik vagyunk. Lelkünk sötét, mély, féktelen és zabolázatlan, szemében valami megfoghatatlan feketeség csillogott. Halkan kuncogtam mondandóján, majd megráztam a fejem, mintha rosszalanám a tetteit. Tetszik a stílusa, magam sem szoktam mindig hidegen és megfontoltan gondolkodni és ahogy a szavaiból kivettem ő sem. Ajkaira sejtelmes mosoly húzódik, vérvörös rúzsa még démonibbá teszi őt, mintha az ördög lépett volna a testébe. Az egyik szemöldökét felvonja, állát magasabbra emeli, míg én kíváncsian várom a reakcióját. Gondolkodást színlel, de néma imáim meghallgatásra találnak, hiszen tegeződő stílusra vált és az alsó ajkába harap. - Inkább vagyok itt, mint benn legyezők mögül hallgatva, hogy ki-kivel hetyeg, ami persze nyílt titok - szemeimet forgatom, már a gondolat hallatán is. Ahogy oldalra biccent, én is megdöntöm a fejem, mire meglátom az ajtótól nem messze álldogáló ficsúrt, aki erre felé bámul, szemeivel éppen felfal minket, ahogy a nem sokkal előtte érkező társa is. - Vajon a vére is éppen ennyire ínycsiklandó? - óvatosan az alsó ajkamba haraptam, majd megnyaltam. Közben az előbb említett férfiak felé fordítottam a fejem, csillogó szemekkel végig vezettem a pillantásomat rajtuk, mintha szemmel vetkőztetném őket. - Legyünk úrihölgyek és tegyünk eleget a botrányt szimatolóknak és a saját vágyainknak is - ördögi vigyorral a mellettem álló hölgyre meredek. Pár lépést teszek a férfiak felé, de még várom az új barátosném bele egyezését, kettesben jobb lenne szórakozni. - Mehetünk szórakozni? - teszem fel a kérdést végül. Megakarom ízlelni mindegyikük vérét, tombolnom kell és végre élni, egy magam fajta társaságában. Ezek a férfiak pedig a lehető legtökéletesebb prédák.
Felmértem a lehetőségeket és épp jókor került látóterembe. Nem megrontani akartam, maximum még jobban, hisz éreztem rajta, nem a fény lelkes szolgálója. Ha az lenne, akkor sem hiszem, hogy elkerülte volna figyelmem a formás idomokkal megáldott, mások szerint is igen szemrevaló hölgyemény. A stílusom hát könnyedén változik, mikor látom rajta, némiképp ő maga is felenged. Szavaira vörös ajkaimon ülő mosolyom még szélesebb lesz, és könnyedén húzom elé a csuklómon lógó legyezőt, és emelem arcom elé. -Na de kisasszony, átlép egy határt.-tettetek döbbenetet, amikor nyíltan kimondja a mindenki számára nyilvánvalót, hogy legyen bármekkora összetartás is, aki egyik helyen megtud egy szaftos pletykát, tudomást szerez egy könnyelmű légyottról, se perc alatt libben tova egy másik csoporthoz, hogy minden információt készségesen megosszon. A nyílt titkok világában mégis voltak dolgok, amiket mások nem érthettek. Szerencsére ő, a tündéri barna szemeivel egyetemben egy ilyen titok volt és esélyt adtam rá, hogy más is megfejthesse őt. Persze győzködni sem kellett sokáig, így igen könnyű dolgom volt. Követi tekintetem, és reakcióját látva nem létező kétségeim is eltűnnek azzal kapcsolatban, hogy esetleg nem elég merész a mai estéhez, aminek eseményeiért elsősorban én kezeskedem. S mivel pont azt teszi, amit voltaképpen valamiért el is vártam volna, egyszerűen elmosolyodva billentem kicsit oldalra a fejem. Felveszem a férfiaktól elvárt megjelenést, a mosolyt, az igéző tekinteteket és halk elnevetem magam, mikor a köznép megbotránkoztatásáról ejt szót. -Legalább a holnapi estélyen lesz miről beszélniük. Már, ha az alkoholtól nem lesznek mások is, akik a fenti szobák csendes magányát kihasználják.-vonok könnyedén vállat, és mikor tesz egy lépést, magam is leteszem a kezemben lévő poharat és mellé lépek, karjaink összefonva pedig egyenesen a férfiak társaságához vezetem magunkat. -Jó estét uraim. Csatlakozhatunk?-persze ez nem kérdés volt és a jelenlévők pontosan tudták ezt. -Nekem az a szélső kell.-suttogom Aingeal fülébe, majd alsó ajkamba harapva mosolyodom el, miközben a fiúk illemtudó emberek lévén intenek a felszolgálóknak, hogy hozzanak nekünk italt. A gáláns lovagok nem is sejtik, hogy nemsokára a bűvöletünk valódi lesz, és ellenben velük, csak mi leszünk azok, akik szórakoznak, s nem fordítva, ahogy az valószínűleg elképzelték a nemrég tartott eszmecseréjükben. Bár nem voltam semmi rossz elrontója, ám a hevesen dobogó szíveket hallva az éhségem éppen hogy csak a duplájára nőtt. Az pedig, hogy visszafogjam magam... nos, egyenlő volt a lehetetlennel. Voltak elegen, hogy mindketten jól lakjunk és esetleg másfajta élvezetekhez is könnyedén juthassunk.
Karen olyan nők közé tartozik, akiknek szépsége elvakítja az embert éppen annyira, hogy figyelmen kívül hagyják a szemében csillogó ördögi mélységet és sötétséget. Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy egy a halhatatlanok közül, különleges kisugárzással rendelkezik, amit tetézi polgárpukkasztó megjelenése. Kettőnké a középpont az est folyamán, ha akarjuk, ha nem. Másik estélyeken már halottam mende-mondákat egy német szépségről, aki nem hajlandó megfelelni korunk erkölcsi normáinak, akkor tudtam meg kell őt ismernem. Szavaim hallatán még inkább kiszélesedik a mosolya, arca elé húzza legyezőjét tettetett szemérmességgel. A rögtönzött, egy személyes műsor láttán könnyedén emelem szám elé a legyezőm és kuncogok bele. - Azt a határt már régen át léptük Kisasszony. A férfiakat nézve alsó ajkamba harapok, majd igazítok a megjelenésemen, bájos mosolyt erőltetek magamra, ártatlan tekintettel nézek az áldozatainkra. A botrány az botrány és a mi esetünkben elkerülhetetlennek tűnik ez, de ha jól veszem ki a szavaiból ő sem bánja. Legyezőjét összehajtja úgy vigyorog a mellette álló nőre, majd megrázza a fejét, mire loknijai az arca elé kúsznak. Egy határozott mozdulattal kisöpri fekete tincseit szeme elől, miközben beszélni kezd. - Mindig vannak olyanok, akik kihasználják a csendesebb zugokat. Attól tartok az összes szoba foglalt lesz, így drasztikusabb megoldásokhoz kell folyamodnunk - sejtelmes szavait követően megnyalja a szája szélét, mintha a kicseppent vért törölné le. Könnyedén vállat von, miközben én teszek egy lépést a férfiak felé, leteszi a poharát, majd karját az enyémbe fűzi és a férfiak elé vezet minket. Hagyom hadd beszéljen Karen, az új udvarlóink tudják mit diktál az illem, így intenek a pincpérnek, hogy hozzanak nekünk egy-egy pohár pezsgőt. Karen a fülembe súgja melyik kell neki, mire bele egyezően bólintok, nem érdekel egyik férfi sem. Az itt jelenlevő hölgyekkel ellentétben nem a jó parti reményében sugdolózok és cicomázom ki magam. Bár semmi jónak vagy az előttünk állók esetében rossznak nem vagyok elrontója, mégis alsó ajkamba harapok, ahogy meghallom a heves szívverésük és az előttem állónak meglátom a nyakán kidudorodó eret. Egyedül a vér éltet és az érdekel, nem szándékozom magam visszafogni, ahogy felmértem előzetesen a termet vannak még benn elegen, hogy csillapítsuk éhségünket vagy akár egyéb vágyainkat. - Nem bánod, ha egyből megkóstolom őt? - suttogom Karen fülébe, miközben tekintetemmel a másik férfi felé bökök. Ez az este sok mindent tartogat számunkra, de legfőképpen töménytelen alkoholt és vért. Ketten vagyunk egy épületnyi emberre, ez maga a kánaán egy vámpír számára. Akkor miért ne szórakozhatnánk?
A csábos mosoly, a külsőségek arra utaltak, hogy a vadság benne él, és a megvetésen kívül mindent lehet tőle kapni, ha kalandokról volt szó. A mosolya lehengerlő, gonosz mégis barátságos, legalábbis rám nézve. Egy ember helyében sem lettem volna, mikor a telt vörös ajkak a nyaki ütőérre borultak. De ezen nem nekem kell aggódnom, azt hiszem. Érzem, hogy más, mint a többi vámpír, mégis hidegen hagy, épp ez az, ami még inkább vonz hozzá. A keringő, amibe kezdünk, lassan indul, de a szavak alátámasztják a tetteink, és ahogy kiszemeltjein felé néz, látom, hogy a gondolataink szinte ugyan abba a mederbe sodródnak. Hajam megigazítva, hosszú pilláim alól nézek rá, és talán még igazat is adok neki. Bár a magunk fajtákat hamar eléri a pletyka, az itt lévők többsége sem éppen panaszkodhat, ha a botrányról van szó. De míg ők természetesen éltek benne a közegben, addig mi kicsivel nehezebb helyzetben voltunk. Már, ha érdekelt valaha is az ilyesmi. -Valóban, de kétlem, hogy ez változtatna bármin is.-vonom meg vállam légies könnyedséggel, majd elindulunk a kiszemeltek felé, útközben felmérem őket még jobban, és döntök. Ahogy eléjük érünk, már Aingeal is kimutatja a foga fehérjét. Elmosolyodva fordulok felé, a kérdés nem ér hirtelen, nem lep meg. Hallom a szívverésüket, és torkom máris elviselhetetlenül kezd kaparni. Apró köhintéssel fordulok vissza hozzá, mintha csak valami vicceset mondott volna. -Ne fogd vissza magad miattam.-nem, mintha az én jelemre vagy engedélyemre kellett volna várnia. Előre lépek, mélyen a kiszemelt férfi szemébe nézek és a terasz felé húzom, mivel más választása nincs, követ, mint egy kiskutya. -Gondolom szórakozni szeretnének. Higgyék el, mi értjük a dolgunk.-sejtelmes motyogás a reakciója, nyilvánvaló jeleit is mutatja annak, hogy az agyában végigfuttatott dolgok közül mi az az egy, ami hirtelen úrrá lett egész testén. Elnevetem magam, majd nyakához hajolok, ekkor már magam sem tudom, hogy Angel merre van és mit csinál. Megnyúló fogaimmal felkarcolom a puha bőrt, míg a férfi fülébe suttogok.-Nem fog fájni....-suttogom és elmerítem fogaim a húsban, míg a lüktető érből a forró és mámorító vér íze el nem árasztja szám, s szépen lassan egész testem.
A késő délutáni készülődésben sosem gondoltam volna, hogy az estém ilyen jól alakul. Imádtam a társaságot, a figyelem középpontjába kerültem minden este, kérek milliója kullogott utánam és ez az érzés felbecsülhetetlen volt, vissza idézte az emberi mivoltomat. Bár az esték nagy részét sosem töltöttem egyedül, csillapíthatatlan étvágy uralkodott felettem, így ha már az előbb emberségről beszéltem... Be kell vallanom hazudtam, annak egyetlen csepp szikrája sem maradt bennem, hála az átváltoztatómnak. Megtapasztalhattam a halhatatlanság édes létét, í vér zamatos ízét és nekem ennyi elég volt. Ez az este tökéletes kapcsolat szerzésre és persze a szórakozásra is, Karen jelenléte kapóra jött, untam már az egyedüli étkezéseket. A napokban gondolkodtam, hogy átváltoztatok valakit, de áldom az eget, hogy megismertetett ezzel a különleges vámípnővel. A két férfi előtt állva bájos úrinők képében tetszelgünk, Karen mosolyogva fordul felém, biztosít róla, hogy nem kell visszafognom magam. - Ne aggódj, nem állt szándékomban Nem az ő engedélyére vártam, éppen ellenkezőleg, kíváncsivá tett, mennyire tud vad lenni. Egyetlen szó nélkül nézem végig, ahogy megigézi a férfit, majd a terasz felé húzza, aki jó kutyaként követi. Még hallom, ahogy biztosítja a két férfit arról, hogy jót fognak mulatni ma éjjel. Ördögi kacaja hallatszik az est csendjében, miközben mélyen az előttem álló szemébe nézek. Nem messze a terem fényeitől állok meg, a férfi jó tartályhoz méltóan követ. Már percek óta hallom hogyan lüktet a vér ereiben és csodálkozom magamon, hogy még nem vetettem rá magamat. De ami késik, az nem múlik. Szemeim alatt az erek elfeketednek,a férfi nyakához hajolok és bőrébe mélyesztem tűhegyes fogaimat. Kezemmel megtámasztom a fejét a másik oldalról, úgy szívom magamba az édes-fémes ízű nektárt. Már azzal sem foglalkozom, hogy Karen éppen hol van, vagy mit csinál, csak kiélvezem a helyzetet és azt, hogy étkezhetek. Direkt nem vonultam félre, zürzavarra van szükségem, ha esetleg valami kimerészkedne hát rajta! Ő lesz a következő a vacsora étlapon. A mellettem álló nyakán túl nagy sebet ejthettem, mivel a vére végig csorgott fedetlen melleimen. Csont szárazra szívtam a halandót, hasznavehetetlen testét eldobtam magamtól. Alsó ajkamon maradt vért gyorsan lenyalva nézek új társam után. Remélem még csak most fog kezdődni az igazi szórakozás, hiszen odabenn még több lecsapolásra váró ember tartózkodik.
Kezdőlap
Láttam, ahogy méreget, mintha egy becserkészésre váró préda lennék. Mégsem éreztem magam vadnak, akinek menekülnie kellene, sem olyannak, akivel teázni lehetne. Mindketten az éjszaka lényei voltunk, éreztük, tudtuk egymásról mik vagyunk. Lelkünk sötét, mély, féktelen és zabolázatlan, szemében valami megfoghatatlan feketeség csillogott. Halkan kuncogtam mondandóján, majd megráztam a fejem, mintha rosszalanám a tetteit. Tetszik a stílusa, magam sem szoktam mindig hidegen és megfontoltan gondolkodni és ahogy a szavaiból kivettem ő sem.