≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ // a név alkuképes (bár valami bolgár név jó lenne, hiszen neki nem volt lehetősége névváltoztatásra az elmúlt évszázadokban.

Egy középnemesi családnál szolgáló férfi voltál még annak idején, az 1400-as években. Akkor ismerkedtünk meg, mikor Katerina Petrova legjobb barátnőjévé avanzsálódtam, s míg ő a hősszerelmest játszotta a férfival (Victorral), aki később gyermeke apjává vált, én magam veled, Victor szolgálójával kerültem összetűzésbe. Akkoriban sem voltam rest mágiával megszerezni azt, amit akartam, főleg hogy már akkor is ismert tény volt: én és ikertestvérem szöges ellentétei vagyunk egymásnak, s míg ő a jó testvér, addig én mindenen átgázoltam, hogy elérjem, amit akartam. Nem volt ez másképpen veled kapcsolatban sem... szeretni akartalak, próbáltam megnyitni a saját szívem, tudtam, hogy képes lennék rá, de az utolsó pillanatban, mikor szerelmünk megpecsételődhetett volna, a visszakozás mellett döntöttem. Egyszerre akartalak téged és a független szabadságot, nem tudtam elképzelni magam feleségként, anyaként...
De ezzel egyidejűleg Katerinat a családja kitagadta, így nekem is mennem kellett. Csakhogy nem mondtam le rólad... egy könnyekkel teli, búcsúzó éjszakán egy ősi varázslat segítségével bűvöltelek el, hogy ne légy képes öregedni. Elvettem tőled az emlékeidet rólam, kettőnkről... majd egy koporsóban, a Fischer család kriptájában örök álomra kényszerítettelek a varázserőmmel.
Mindez már több, mint ötszáz éve történt. A helyzet elmérgesedett közöttem és egykori gazdád között. Victor ismét itt van, és bosszút esküdött ellenem. Szükségem lesz rád. De te nem is emlékszel rám. Nem tudom, hogy képes leszek-e visszaadni az emlékeidet, hogy segíts harcolni ellene. Talán önmagamat csapom be, talán inkább egykori gazdád oldalára állsz majd?