Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 


Ösi vámpír •• Egy vagyok a legidősebbek közül, add meg a tiszteletet
Chatkép :

Keresem :
my little boy
Kedvenc dal :
sick like animals | negan

Tartózkodási hely :
⊂ in your sexy ass
Hobbi & foglalkozás :
⊂ fear&terror
Humor :
⊂ are you insane like me?



Negan Hein ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Ápr. 25, 2017 8:38 pm
LEZÁRT JÁTÉK & SZABAD JÁTÉKTÉR!
Vissza az elejére Go down

avatar

Tündér •• akinek nem adtak valódi szárnyakat
Chatkép :

Kedvenc dal :
Locked Away
Tartózkodási hely :
∾ always there where I should not be
Hobbi & foglalkozás :
∾ running away



Seraphina Heaven Winfrey ÍRTA A POSZTOT
Vas. Feb. 26, 2017 11:48 pm

family isn't always blood
Úgy tartották egykoron, hogy a felmenők bűneit egyszer a gyermekek fizetik meg és talán most jött el ennek a tartozásnak a megfizetése. Fogalmam sem volt arról, hogy milyen bűnt követhettem el azért, hogy gyilkossá válljak. Nem én voltam azokban a pillanatokban, mintha csak egy üvegfal mögül szemléltem volna a világot és valaki dróton rángatott volna, elmémet megmérgezte volna téves gondolatokkal, amiket valójában nem is hallottam. Egyszerűen csak nem értettem, hogy miért történik ez velem. Eleinte nem is tudtam, hogy én vagyok, majd az akaraterőm idővel felébresztett, de sose időbe, ahogyan ma se. Ma megint meghalt egy fiatal lány, meg talán még többen. Idővel minden gyilkos megbékél a tetteivel, de én képtelen voltam rá. Nem tudtam elfogadni azt, hogy ismeretlenek életére török és az okot nem ismerem, pedig biztosan van. Mintha csak az, aki olyankor irányít, az akarna ezeken az embereken bosszút állni.
Éreztem, hogy idővel gyengülök, hogy nem fogom bírni. Mintha csak valaki ismét felszínre akarna törni, mintha csak el akarná lopni az akaratomat, hogy olyat tegyen, amivel még több fájdalmat okozhat. Idővel pedig könnyedén adta meg védtelen és gyenge testem a küzdelemnek, míg végül már nem csak menni nem bírtam teljesen, hanem a képszakadás is bekövetkezett. Nem akartam tovább küzdeni, mintha hirtelen nem láttam volna semmilyen fényt, kiutat ebből és még inkább rosszabb volt, hogy most már a „testvéremet” is belerángattam a dologba.
Az idő megszűnt létezni és egy ismerős réten találtam magam. Jól ismertem ezt a helyet, hiszen egykoron itt éltünk a testvéremmel, apánk… Nos, ő néha volt, néha nem, de sose volt valódi. Édesanyánk életének köszönhetően idővel mi kerültünk volna a képben, de sose engedtem, hogy a testemet bármelyik férfi kihasználja. Egyszerűen képtelen lettem volna rá, még akkor se, ha emiatt mihaszna és más szebbnél szebb jelzőkkel illetett édesanyám. De most ott minden békés volt. Gyerekek voltunk még, a mosoly könnyedén szökött az arcomra, de aztán valami nedveset éreztem és riadtam rezdültem össze, de a szemeim továbbra se engedelmeskedtek…. nem bírtam kinyitni.
A csend könnyedén telepedett rám, ahogyan a sötétség ölelt körbe. Hiába futottam, hiába kerestem többé nem leltem azt a békét, amit egy korábbi álomkép szolgált, mintha csak utoljára meg akarta volna magát mutatni, hogy utána örökre eltűnjön, ahogyan a testvéremhez köthető összes emlék, de egy sose tűnt el… Már kezdett bekúszni a legborzalmasabb kép, ami még hozzákötött, de aztán hirtelen meghallom a nevemet.
Szemeim lassan nyílnak ki, a szobában lévő fények elvakítottak eleinte, így kisebb időre volt szükségem, mire sikerült megszoknom világosságot. Kíváncsian pillantottam körbe, majd riadtam ültem fel, amikor is megláttam Kol-t.
- Hol vagyok? – csak ennyi csúszott ki ajkaim között kissé remegve, majd vöröslő tincseimbe túrtam. – Mi történt? – mintha csak attól tartottam volna, hogy amíg kiütve feküdtem addig is bántottam valamit. Ezernyi kérdés özönlött elmémbe, de még se bírtam őket szavakba önteni, kimondani, mintha csak attól félnék, hogy ez se a valóság és valakinek az ügyes trükkje, semmi több.

Bocsánat a késés miatt! 27


©
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Keresem :
●● you are my family , freya mikaelson
Kedvenc dal :
●● my god, what a lovely sin...
Tartózkodási hely :
●● lost inside my insane mind
Hobbi & foglalkozás :
●● troublemaker & womanizer
Humor :
●● i can get a little crazy just for fun



Kol Mikaelson ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 27, 2016 12:23 am
>> előzmény

Elijah az erkölcsös, Nik a nagy, csúnya király, Rebekah a kis barbie baba, nem beszélve aztán még a kis Mikaelson porontyról akkor még. A testvéreim szemében csak egy jó nagy görcs vagyok. Kéne vagy százszor ennyi ujj számomra mint ami van, hogy megtudjam számlálni minden egyes hibámat, amiket nyilván nem fogok elismerni. Elijah volt mindvégig az, aki hozzám csapta az összes botlásaimat mint egy üres tejes zacskót, de azt soha nem hordozta figyelmén egyszer sem, hogy amikor emberek voltunk, mennyire másabbak voltunk. Azt állítja, hogy nem mi vagyunk a hibásak a tettünkért, hanem azok, akik ezzé tettek minket. Az a helyzet, hogy már pár éve táncol a lelkem a testemben, és láttam egyet s mást. Voltak vámpírok, akik sokkalta szentimentálisabbak voltak még az embereknél is. Akik küzdöttek az ellen, hogy még ne váljanak teljesen szörnyeteggé, akárcsak mi. Szinte minden vámpír belőlünk táplálkozik mint az élet nagy tanulságaiból, és valamelyik beleesik abba a körbe amibe mi, valamelyik pedig úgy él, mint azelőtt; emberként. Nem különösebben érdekelnek ezek a tények, mindössze ez csak egy igazolás arra, hogy csak is a saját életünk kovácsai lettünk. Elijah is követett el nem egy bűnt, de még is próbálkozik belemártózni abba, hogy ő igen is jó. Mindannyian tudjuk, hogy Elijah is épp akkora szörnyeteg, akárcsak én, vagy Klaus. Nincs kivétel, az a helyzet. Ezek a gondolatsorok sem érdekelnek, mindössze ez csak egy alá támaszték arra, hogy minden amit mondd ellentétes az igazzal. De mit is vártam többet?
Itt tartok egy lányt a karjaimban, aki különben ártatlan, még sem tehet arról, hogy ez történt vele. Mi ősök nem ilyen csapdába estünk, mint most ő. Talán sajnálatnak tűnik mindaz, amit most magamban élesztek, de ne ess bele a tévedésbe. Én nem tudok sajnálni senkit sem. Nem megy, bármennyire is szerettem volna. Kihűlt minden.
Még is foglalkozom vele, és nem hagytam őt magára most már másodszorra. Ellenkeznek gondolataim velem szemben, hiszen mindennek az ellentétét csinálom annak amit gondolok. Az eszem azt mondta, hogy ott kellett volna hagynom, hogy elfogadja Seraphina azt amivé lett, de a nem létező szívem pedig idáig vezetett, vele a karjaimban.
Üres gondolatokkal fektetem le őt a nappaliban lévő kanapéra, hogy még is csak kényelmesen legyen.
Pár pillanatig csak figyeltem őt, és tanakodtam magamban, hogy mivel tehetném magamat hasznossá, míg végül a fürdőszobából egy vizes ronggyal tértem vissza, és letérdelve mellé a földre, nos, elkezdtem letörölni a karjára és arcára rászáradt vérfoltokat. Egészen gyengéden húzom végig bőrén a langyos vízbe mártogatott rongyot, melyből néhány csepp víz kiszalad közben, annyira megszívta magát.
Időközben Bonnie ruhái közül kiszedtem néhányat, bár ígérem neki, hogy majd szerzek be helyettük másikat, de kénytelen vagyok most Seraphinat tiszta ruhával ellátni, hiszen szörnyen néz ki, bárhogyan is nézem.
Nagyjából sikerült kivakarnom őt a koszból és a vérből, de mindenképp ráférne egy kis zuhany, de az már nem az én térfelem. Még hagyom, hogy kipihenje magát, utána pedig majd beszélhetek róla arról, hogy még is miként legyen a továbbiakban. Kezdem úgy érezni, hogy elment az eszem, hogy a velem történtek után képes vagyok más gondjait magamon hordozni, de... igen, képes vagyok.
- Sera? - Szólalok meg hosszas hallgatás után, ám ez sem tűnt túl hangosnak. A hosszas hallgatásom végett a hangszálaim kicsit ellustultak talán, s bár többet szinte mondani sem tudtam. Egyelőre semmi ötlet sem járt a fejemben, hogy miként tudnék a gondjára gyógyírt találni. De mindent megteszek azért, hogy ne kelljen így élnie. Mintha csak magamat látnám. Egy megtört, zavarodott lelket.

©
Vissza az elejére Go down

avatar

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Kedvenc dal :
The Golden Age
Tartózkodási hely :
❅ Mystic Falls & New Orleans
Humor :
❅ Sweet



Bonnie Bennett ÍRTA A POSZTOT
Vas. Nov. 20, 2016 9:51 pm
******
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Vissza az elejére Go down
 

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Lakónegyed :: Kol lakása-