Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Jan. 07, 2017 1:37 pm
Ugrás egy másik oldalra
Ariel & Dimitrij
- Hmm, mert talán a vér illata csábítót, vagy csak féltél attól, hogy valaki esetleg már az első napon bajt keverne nálad? – hangom tökéletesen ártatlanul csendült, hiszen azt neki kellene tudnia, hogy miért követett. Sose hittem azt, hogy az első pillanattól kezdve követett volna, de miután megettem az uzsonnámat, azóta a pillantása nem került el, így az állításom jogos volt. Csak a vállaimat rándítom meg könnyedén, amikor azt mondja, hogy ennyire nyilvánvaló a dolog. Ha akartam volna, akkor nem lesz ennyire ez. Tartson csak kissé felelőtlennek, szórakozottnak, aminek szeretne, hiszen sose érdekelt mások véleménye, se törvénye. Régóta már a saját törvényeim szerint és kötve hiszem, hogy ez mostanában változna.  Főleg, hogy ráleltem a bátyámra is, akivel kedvem szerint szórakozhatok, legalábbis valamennyire biztosan.
- Gondolom, nem sokan fogadják el azt, hogy milyen italra is vágysz, vagy tévednék? – hiába miénk az öröklét, gyógyulunk hamar, de sokaknak szerintem eléggé merész lenne az, hogy egy másik vámpír egyen belőlük. Mindig is szerettem új dolgokat kipróbálni sok fajta értelembe és miért pont most hátrálnék meg, ha ennyire könnyedén sikerült felhívnom magamra a figyelmet? Persze, értem én, hogy a másik italmeghívása nem lett volna nagyszám, hiszen övé klub, de attól még álltam volna, így a bevétele gyarapodott volna, de ha ő más fajta mulattságokra vágyik, akkor ki lennék én, hogy megfossza tőle?
- Csak egyszer nehogy rosszabb társaságot engedj be, mint amilyen én vagyok. – ártatlanul csendül ismét a hangom, miközben egyik tincsemmel babrálok. Ohh, mind a ketten tudjuk, hogy ez alakulhatna rosszabbul is, elég lenne csak az, hogy vadászok bekerüljenek ide. Sok jó szerintem nem származna belőle. Nem volt szokásom a sajátfajtámat elárulni, de életemben egyszer már megtettem, mert az érdekem úgy kívánta és nem az életemért cserébe. Sokkal inkább másról volt szó. Azt pedig érezhette, hogy nem fenyegetésnek szántam, inkább csak amolyan aprócska megjegyzés volt a részemről.
Amikor meghallom a kérdését, akkor könnyedén nevetem el magam.
- Egyszer talán megtudod, de az is lehet, hogy örökre az én titkom marad. – a nők eleve szeretik a titkokat, de ez inkább másról szólt. Sose adtam meg senkinek se könnyedén a kért információt. Meg amúgy is szórakozni jöttem ide, nem pedig beszélgetni. Ha beszélgetni akarnék, akkor mehetnénk kávézókba is, hiszen biztosan ott is akadna egy-két olyan férfi, akit könnyedén tudnék az ujjaim köré tekerni és a szórakozásomra felhasználni. Viszont abban semmi kihívás nem lenne, de benne… mondjuk azt, hogy van és néha kellenek a kihívások is, hogy még szórakoztatóbb legyen az élet.
- Ouch, még a végén a szívemre veszem, hogy azokhoz hasonlítasz, akikkel nem olyan régen még az idődet töltötted. – a poén kedvéért még pedig a szívemre is tettem a kezemet, mintha tényleg képes lenne fájni nekem az, amit mondott. Sose versenyeztem ilyen téren senkivel se, hiszen mi értelme lenne? Egyetlen egy szívet se akartam sose, a szórakozás volt, ami életben tartott, vagy éppen néha kicsit eldurvultak a bulik, aminek a végén egy-két hullamaradt. Hmm, itt is akad egy-két ínycsiklandozó kajának való. Talán majd kint megvárom őket, aztán elviszem valahova és ahol utoljára látták őket… nos, az ez a hely volt. Nem ismertem igazán, de ennek ellenére is imádtam mások orra alá is borsot törni, még szerencse, hogy a gondolatolvasás nem játszott nálunk.
Természetesen közben könnyedén követtem őt, miközben a bár minden apró szegletét igyekeztem az emlékeimbe vésni. Sose lehet tudni, hogy egy hely remekismerete mikor jöhet szóba.
- Akkor ezek szerint senkit se ismersz itt… - inkább megállapítás volt a részemről, mintsem kérdés. Kíváncsian pillantottam körbe a helységben, majd pedig lehuppantam vele szemben. A pillantásom néha fürkésző volt, amikor viszont a helyről kérdezett, akkor megrántottam a vállaimat.
- Attól függ, hogy szereted-e az olyan helyeket, ahol az élet sose alszik, a legtöbb veszély pedig minden sarkon ott lappang. – nem volt hazugság, amióta egyre több természetfeletti élt ebben a városban, azóta egyre több mindent tettek ellenünk is. Ott volt az, amikor verbénát raktak a vizekbe ezzel a táplálkozást megnehezítették, most meg sorra vannak önkényes jótevők minden fajban és adjuk még hozzá a vadászokat is. Komolyan mi történik ezzel a világgal. – Sose gondoltál még arra, hogy olyan bárt nyiss, ahol csak a hasonszőrűek szórakozhatnak? – pillantottam rá érdeklődve, de továbbra se mozdultam meg. Ohh, ha abban a hitben élt, hogy rávetem magam, vagy csak olyan könnyedén megadom azt, amire vágyik, akkor rosszul hitte. Szőke fürtök keretezik az arcom, de még se vagyok olyan, mint a legtöbbjük…

|| Bocsi, ez most nagyon gyenge lett. 27






©️

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 15, 2016 9:11 am
Ugrás egy másik oldalra

Ariel & Dimitrij



Mindketten tisztában voltunk a másik jelenlétével, még mielőtt ez a kis koccanás megtörtént volna, és bár a szőkeség ezt kezdő szavaival tagadná, hamar felhagy vele. Nincs értelme hazudnia, elég jól kiismertem már az évszázadok során az embereket – és persze az egyéb fajokat is -, ahhoz, hogy tudjam, ki, mikor mond igazat. Nagyon kevés alkalommal képesek átejteni, de dolgozom még a tökéletességen.
- Hogy én követtelek volna? Miért tettem volna ilyet? – ez az én klubom, ahol akkor vagyok jelen, amikor csak akarok. Azóta figyeltem csak fel rá, amióta megéreztem a vért, tehát nincs szerencséje, nem ő volt az első nő itt, akire felfigyeltem csinos külseje miatt. De a kinézet az csak egy dolog, mint tudjuk. - Tehát igen, elég nyilvánvaló. – bólintok végül. Az italmeghívás viszont felesleges lenne, hacsak nem önmagából szeretne megkínálni, erre pedig hamarosan egy simítás keretein belül teszem meg az utalás. Szívesen megharapnám, de nem csak a nyakát, hanem a combjánál lévő verőeret is, onnan különösen kellemes táplálkozni, de ne haladjunk még ennyire előre. Érzem, ahogy fejét oldalra billentve, szinte felkínálja magát nekem, ezt pedig még jobban megerősíti közeledésével.
- Te szerettél volna meghívni egy italra, én csak elfogadom azt. – nem kell megérnie. Ő vetette fel, nekem pedig jogom van ez után élni a lehetőséggel. Azt nem kötötte ki az előbb, hogy milyen italról legyen szó, így hát egyértelmű, hogy én választok. Viszont idejét látom azért egy aprócska dorgálásnak is, mert nem nézem túl jó szemmel, hogy az én pubomban valaki figyelmetlenül táplálkozik, de mint egy kislány, úgy válaszol szavaimra.
- Inkább vedd úgy, hogyha máskor is be szeretnél jutni ide, akkor tartsd be a szabályaimat. – könnyedén tehetek róla, hogy máskor kint tartsák, ugyanis nem csak emberi biztonsági őreim vannak, pont az ilyenek miatt. Több vámpír dolgozik nekem, akik közül nem egyet én magam teremtettem, így a hűségük se kérdőjelezhető meg addig, amíg „jó” vagyok hozzájuk. Szabálycentrikus vagyok és vezető típus, így szeretem, ha minden, mindig úgy van, ahogy azt én akarom. Hamarosan viszont kiderül, hogy bár élvezte a kalandot, a veszélyt, ahogy ő fogalmazott, de egyben figyelemfelkeltés is volt ez a részéről. Nocsak.
- Más módon is fel lehet hívni a figyelmemet. De halljuk, miért akartad, hogy észrevegyelek? – ezek szerint engem keresett, akkor hát beszéljen, hogy miért. Nem hiszem, hogy a két szép szememért, egy ilyen külsejű nő tökéletesen tudja manipulálni a férfiak nagy részét, a probléma csak az, hogy nálam ez nem jönne be, de erre ő is nagyon hamar rá fog jönni. Csatlakozzon hát hozzám az este egy részében, akkor elmondhatja, hogy mit szeretne tőlem. A lehetőség adott, de mégis, mintha kihátrálna. Tényleg azt várjam, hogy győzködni kezdjem, vagy esetleg versenyre próbáljak kelni más nőkkel és férfiakkal? Ugyan, számomra teljesen mindegy, hogy velem tart-e vagy sem, bőven van itt más is, aki szívesen élvezné a társaságomat, az már más napra tartozik, hogy megbosszulnám testét, és édes kínokat okoznék neki az elutasításért.
- Ezt inkább én mondhatnám neked. Te akartad, hogy felfigyeljek rád, inkább vedd megtiszteltetésnek, hogy velem tarthatsz. Idő közben majd számomra is eldől, hogy jobb szórakozást nyújtasz-e másoknál. – nincs kedvem lenyűgözni őt, se pedig bármit bizonyítani neki. Nem ismerem, és jelenleg még nem keltette fel annyira az érdeklődésemet, hogy egy kicsit is a kedvére tegyek. Jobb lesz, ha észreveszi, hogy nem egy átlagos fickó vagyok, itt nem ő dönt, hanem én. Ha akar, akkor tehát velem tarthat, de ha mégis inkább mást választana, akkor csak tegye meg bátran, a bosszúm nem marad el. Hátat fordítok neki, majd elindulok saját boxom felé, a választás pedig az övé. Vagy követ vagy sem, de érezheti, hogy a döntésén sok minden múlik. Ha pedig velem tart, akkor fog csak elhangzani az a bizonyos kérdés, amelyre egy egyszerű, de nem éppen teljes választ adok.
- Még soha se jártam itt, gondoltam megnézem magamnak ezt a várost. – ha őszintébb választ akar, ahhoz még várnia kell. Helyet foglalok a bőrülésen, majd türelmesen megvárom, hogy mellettem vagy inkább velem szemben foglal-e helyet, már ha csatlakozott hozzám.
- Jól választottam? – vajon neki mi a véleménye Mystic Falls-ról? A válaszából több fel nem tett kérdésre is választ kaphatok. Kideríthetem, hogy itt él-e, hogy mennyire ismeri a helyet, ahogy azt is, hogy mennyit árulna el. Meglátjuk, hogy hasznos lesz-e a számomra, vagy kerítenem kell más beszélgetőpartnert. Akadnak itt bőven, van választék.  


Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 10, 2016 8:46 pm
Ugrás egy másik oldalra
Ariel & Dimitrij
Érzem, hogy valaki követ a pillantásával, de még se pillantok körbe. Sokkal inkább természetesen, mintha mi sem történt volna a mellékhelységben úgy folytatom az utamat. Sejtettem azt is, hogy nem én vagyok az egyetlen vámpír ezen a helyen, de ha meg is hal a lány, akkor az már nem az én gondom lesz. Amikor én utoljára láttam, akkor még élt és csak ez számít. Mosoly könnyedén bujkál arcomon, ahogyan egy férfi elismerően mér végig, ahogyan elhaladok mellette. Az pedig csak szerencséje, hogy nem tekint húsnak, mert különben a kezével nem biztos, hogy mostanság bármit is fogni tudna. Az öltözetem és a pubnak harmóniája pedig teljesen kivételesen a véletlen műve volt. Nem a Barbie babákhoz tartoztam. Sokkal inkább szerettem a fekete és a vörös színeket. Jobban illettek a tetteimhez, meg a vér se látszott meg annyira könnyedén, ha jól választottam. Nem mintha azzal szórakoznék, hogy miként szedjem ki, hamarabb égett el, mintsem a kukába végezze. Még a végén valaki észrevenné a véres holmiijaimat, amik egy-egy igazán élvezetes és szórakoztató este után eléggé elkerülhetetlen volt.
- Ennyire nyilvánvaló lenne? Vagy netán te lennél az, aki követett. – utaltam itt a pillantásra, mert akkor érthető, hogy miből sejtette azt, hogy nem véletlen volt. Viszont az ingjénél, se alatta nem érzek semmi olyat, amit kerestem, de ennek ellenére a mosolyom továbbra is ott bujkál az arcomon, hiszen még nincs minden veszve. Ha nagyon akarok, akkor úgyis meg fogom oldani, hogy bejussak oda, ahogyan még akár azt is, hogy bajt keverjek, amilyenre senki se számítana, ha éppen az való a kedvemre.
Nem lököm el a kezét, hagyom, hogy megérintsem vele, ahogyan azt is, hogy egyre lejjebb haladjon vele. A fejemet még egy pillanatra oldalra is billentem, hogy jobban érinthesse azt, amire céloz. Egy aprót az ajkamba harapok és közelebb lépek hozzá. – Hmm, és ez nekem miért is érné meg? – kérdeztem minden szemrebbenés nélkül. Sose voltam ijedezős kisasszony. A kalandvágyam túlzottan is nagy volt, ahogyan a szokatlan dolgok kipróbálása is, hiszen az életet élvezni kell, ez pedig szintén ahhoz tartozott. Ha nem próbálom, akkor azt se mondhatom rá, hogy rossz és nem akarom.
- Vegyem úgy, hogy ezért még esetleg a formás kis fenekemet is kiporolod? – kérdeztem meg a poén kedvéért. Arcom pedig könnyedén elárulhatta azt, hogy remekül szórakozom, majd körbepillantottam eléggé látványosan. – Ha nem így tennék, akkor hol maradna a kaland és a veszély, vagy miként figyeltél volna fel rám? – pillantottam vissza rá, hiszen szemmel láthatóan másnak nem tűnt fel, csak neki. Ezzel pedig részben azt értem el, amit akartam. Ha pedig helyén van az esze, akkor arra is rájöhet, hogy talán nem véletlen léptem meg azt, amit.
- Igen, de… - kezdtem bele, miközben a privát boksz felé pillantottam el. – csak akkor, ha jobb szórakozást tudsz biztosítani számomra, mint itt bármelyik másik férfi a teremben, vagy éppen nő. – az már lényegtelen, hogy halandóról beszélünk, vagy éppen vámpírról. Vehette akár kissé kihívásnak is, hiszen találékonyság kérdése és egy halandó is igazán szórakoztatóvá tudja varázsolni az estét. Ha azt hiszi, hogy a két szép szeméért, vagy a véremre való célzása miatt már elveszítettem a fejemet, akkor nagyon is téved. – Miért pont Mystic Falls? – csak ennyit kérdeztem, ha elindultunk végül abba az irányba, ahova korábban már mutatott. Lássuk, hogy mivel is tudja felejthetetlenné tenni ezt a nyitó bulit, vagy éppen mivel nem.




Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 10, 2016 8:12 pm
Ugrás egy másik oldalra

Ariel & Dimitrij



A két hölgyemény szemmel láthatóan nem éppen az eszéről híres, így néhány percnél több időt nem szándékoztam velük eltölteni. Szépek és talán finomak is, de ennél én válogatósabb vadász vagyok. Finom biccentés, egy kedves mosoly, majd már folytatom is tovább a sétám.
Néhány lépés után viszont lépteim lassulnak, majd megállok, és tekintetem a női mosdó felé siklik. A vér szaga beszivárog orromba, de testem már nem feszül meg, tökéletesen képes vagyok uralni a vérszomjamat, így inkább csak kíváncsian várom, hogy ki lesz az, aki kisétál majd onnan. A vérvörös ajkakról eltűnik a vér, én pedig folytatom lépteimet, nem meglepő módon a nő irányába. Gyönyörű, szőke teremtésnek tűnik, és bár a vörösek a gyengéim, nem tudom figyelmen kívül hagyni kinézetét. Mintha csak összeöltözött volna a pubbal, tökéletesen beleillik, egy gyönyörű dísz, mely bizonyára veszélyes is. Nem veszem le róla a szemem, érdeklődve figyelem, hogy merre tart, de még mielőtt én lépnék oda Ő hozzá, a szőkeség teszi meg az első lépést.
- Oh, dehogynem. – méghogy nem látott. Tényleg nekem akar hazudni? Fejem kissé oldalra billentem, miközben most már ily közelről tanulmányozom a csinos pofit, de ez a bájos mosoly lepereg rólam. Engem nem ilyen könnyű elcsábítani, túl régóta élek már ehhez, és több száz nő fordult már meg az ágyamban. Hagyom, hogy megpróbálja eltűntetni fekete ingemről az ital cseppjeit, bár hála a sötét színnek, nem nagyon látszik, hogy bármi történt volna. Testem merev marad, miközben továbbra is őt figyelem, a kérdését hallva viszont mintha egy apró mosoly jelenne meg arcomon.
- Az attól függ, hogy milyen italról van szó. – nem zavartatom magam, kezemmel lágyan simítok végig puha arcán, majd végül ujjaim nyakára tévednek. A simítás csak pár másodpercig tart, de az utalás tökéletesen célba kell, hogy találjon. Nem akárkinek  vérével tudna kárpótolni. Vajon mit szól ehhez? Egyébként is, a saját pubomban nekem ingyen van az ital, így hiába akarna venni, nem sok értelme lenne.
- Legközelebb legyél óvatosabb, túl feltűnően táplálkozol. – figyelmeztetem, mintha csak egy gyermeket dorgálnék meg. Már a mosdóban el kellett volna tűntetnie a vér nyomait az ajkairól, pont itt, Mystic Falls-ban nem veheti ennyire lazán az életet, mert bár halhatatlanok vagyunk, meglepően hamar véget tud érni.
- Volna kedved csatlakozni hozzám? – kezemmel finoman intek a privát box felé, jelezve, hogyha gondolja, hát velem tarthat. Persze csak akkor, hogyha nem ijed meg máris tőlem, mert egyértelműen a tudtára adtam, hogy számomra nem csak az emberi vér jelent táplálékot, ez pedig néhány vámpír számára igen csak félelmetes ténynek számít.




A hozzászólást Dimitrij Zharkov összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 26, 2016 8:41 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 10, 2016 7:39 pm
Ugrás egy másik oldalra
Ariel & Dimitrij
Úgy tartják, hogy az élet rövid és én ezt vallom vámpírként is, hiszen sose lehet tudni, hogy éppen mikor ér minket utol a végzet karja, még ha az öröklét számunkra szinte megadatott. Akkor is jobban szerettem élvezni az életet, mint az ablakból nézni, hogy miként húz el mellettünk. Hallottam, hogy a mai napon fog megnyílni egy újabb pub és a világért se akartam volna kihagyni a nyitónapot, hiszen szeretek ott lenni, ahol zajlik az élet. Másrészt meg biztosan lesz ott is pár finom fogás. Szeretem megtalálni a legíncsiklandóbb vért, ahogyan a boroknak is van bukéjuk, úgy a vérnek is véleményem szerint. Nem mindegyik annyira finom, de legalább életben tartanak a selejtesek is, meg sokkal jobb frissen és melegen, mint egy tasakból, ami ki tudja, hogy mióta aszalódik.
Könnyedén kaptam magamra egy nem túl sokat takaró fekete-piros ruhát, amihez vöröslő ajkat párosítottam. Szőke tincseim pedig könnyedén keretezték az arcomat. Jobban szerettem kiengedve hordani, mint összekötni és alig, hogy beléptem az új szórakozóhelyre rákellett jönnöm, hogy egészen remekül választottam ruhát. Tetszett a stílus. Volt benne valami megborzongató, ugyanakkor csábító. Pár pillanat erejéig lehunytam a szemem és hagytam, hogy a szívek dobbanása magával ragadjon és túlharsogja még a zenét is. Végül sietve ejtettem le a bőrdzsekimet az egyik üres székre, hogy utána még beljebb sétáljak. Nem hiszem, hogy bárki le akarná nyúlni, de az se kizárt, hogy egy gáláns „vacsora” majd utánam hozza. Nem ez lenne az első alkalom.
Curtist is ideje lenne meglátogatnom ismét, de ha nem ma este, akkor majd másik alkalommal. Szerintem még mindig sokban van, vagy éppen azon gondolkozik, hogy miként is űzze ki az ördögöt belőlem. Nem panaszkodhatom így se, hiszen remekül telnek a heteim is, mindig találok valami szórakozást, mint legutóbb is, amikor három férfit is szédítettem egy kissé elhagyott pubban. Még nagyon meg se kellett idéznem őket, maximum csak annyira, hogy amíg néha ettem belőlük, akkor addig ne sikítsanak, vagy ne fussanak el egyből, de aztán persze később változott a játékszabály és még eljutottunk a motelig, addigra már csak egy maradt, hogy aztán véres élvezetekben legyen része. Sokak számára ez már talán gyomorforgató lenne és talán egykoron számomra is az lett volna, de ennyi évszázaddal a hátam mögött. Többé már szentnek se vagyok nevezhető.
Most is könnyedén töröltem ajkaimról a vér árulkodó jelét, ahogyan kiléptem a női mosdóból, hogy ismét szemügyre vegyem a helyet, de legalább az a fruska még él és a seb se látszik a nyakán hála a nyakláncának. Szóval nincs miért aggódnom.  Alig, hogy az első italt megkaptam máris kíváncsian indultam el pontosan arra felé, amerre nem illene, de mielőtt még elérhettem volna odáig sikeresen neki mentem valakinek.
- Bocsánat, nem láttam! – feleltem könnyedén és a legbájosabb mosolyomat villantottam rá, miközben fürkésztem az idegent. Éreztem rajta, hogy nem egyszerű ember, de valahogy még ez se érdekelt. Sietve kaptam fel egy szalvétát, vagy éppen papírzsebkendőt, hogy utána az ingjéről letöröljem az italomat, ami „véletlen” rajta landolt. Láttam és hallottam is, hogy miként beszélt, vagy éppen üdvözölt másokat, így inkább csak meg akartam szerezni a titkos helyek kulcsát, ha van. Mindig sokkal érdekesebb az, ami a színfalak mögött történik, mint ami mindenki szemeláttára.
- Esetleg egy itallal kárpótolhatom? – billentettem oldalra kissé a fejemet, miközben továbbra is őt fürkésztem teljesen ártatlanul.


◯ Note: Bocsi, lesz még jobb is. 27
©️

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 10, 2016 10:35 am
Ugrás egy másik oldalra

Ariel & Dimitrij



Ez volt a sokadik költözésem, amióta elhagytam Oroszországot, így természetesen minden gond nélkül zajlott. A házon bár még akad néhány dolog, amit meg szeretnék változtatni, de már most otthonosnak mondható. A pub megnyitása viszont már több problémát jelentett, ugyanis ott nem csak a helyet kellett kiválasztanom és átalakítanom a saját ízlésemnek megfelelően, hanem megfelelő személyzetet is fel kellett vennem, na meg a megrendeléseket is valakinek intéznie kellett, szóval eltartott néhány hétig, amíg elkészült, én pedig addig ismerkedtem a várossal.
A mai este viszont megnyílik a pub, amelyre remélem, hogy minél többen el fognak jönni, ugyanis már a  felújítás elején kiplakátolta néhány vámpírom a város különböző pontjaira, hogy az itt lakók tudomást szerezzenek a megnyíló helyről. Mivel én vagyok a tulajdonos – és egyébként se hagynék ki egy ilyen jó bulit -, ezért természetesen nekem is ott a helyem. Ideje, hogy megmutassam magam a közösségnek, és felfedezzem, hogy kik is élnek ebben a városban. A sétáim során nem sokat mutatkoztam, inkább az árnyékok közé bújva figyeltem meg a várost, de most elérkezett az ideje, hogy előbújjak.
Bár maga a pub egy előkelőbb helyet sugall, én mégse öltönyt húztam fel erre az estére, hanem helyette egy kényelmes bőrnadrágot, elegáns bőrcipővel és egy fekete felsőt, mely bár lazának tűnik, egyben mégis tökéletesen illik elegáns stílusomhoz. A hajam természetesen tökéletesen van igazítva, ahogy a kellemes parfüm illat se maradhat el, így egyértelműen látszik rajtam, hogy adok magamra. Már emberként is megtanultam, hogy ezek a dolgok fontosak az életben, és vámpírként se volt okom arra, hogy levetkőzzem. Arisztokrata vagyok, nem tudnék úgy kinézni, mint a pornép.
Ahogy telik az idő, egyre több vendég érkezik, én pedig kifinomult hallásomnak köszönhetően hallhatom, hogy mit beszélnek. Sokaknak tetszenek a vörös-fekete színek, amelyek a pubban dominálnak, de van, akiket inkább félelemmel tölt el. Akad két fiatal hölgy, akik még nem tudják eldönteni, hogy félelmetes vagy inkább vonzó ez a hely, így ők lesznek ma este a tökéletes prédák, legalábbis jelenleg még így érzem. Nemsokára két pohár pezsgővel a kezemben lépek oda hozzájuk, ajkam mosolyra húzódik, miközben tekintetem hol a szőkeséget, hol pedig a fekete szépséget fürkészi.
- Hölgyeim! Üdvözlöm önöket a pubomban. – láthatóan egy pillanatra meglepődnek, hogy maga a tulajdonos köszönti őket, és rögtön meg is dől a mérleg nyelve a hely vonzósága felé, amely az enyémmel párosul. Elveszik az italokat, majd csacsogásba is kezdenek, amit láthatóan türelmesen és jól tűrök, így válaszolgatok nekik az egyszerű kérdéseikre, minthogy még csak nemrég érkeztem a városba, de túl hosszú és mély válaszokban nem részesítem őket. Bár úgy tűnhet, hogy csak rájuk figyelek, ez nincs így, a többi vendéget is szemügyre veszem idő közben, mindenféle feltűnés nélkül. Szerencséjük van a kicsikéknek, még nem vagyok éhes, de az este további részében bizonyára majd csatlakozom hozzájuk néhány korty erejéig, de előtte még van némi kötelességem. Szeretnék mindenkiben jó benyomást kelteni, egy ilyen helyen ez rendkívül fontos, ezért hamarosan tovább állok, hogy más emberekkel is diskurálhassak.




A hozzászólást Dimitrij Zharkov összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Dec. 26, 2016 8:40 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Dec. 09, 2016 7:01 pm
Ugrás egy másik oldalra
Zharkov pub


Boxok Haymarket-Brewery-Pub1

2016 decemberében nyílt meg Mystic Falls-ban a Zharkov bár, mely egy új lakos, Dimitrij Zharkov tulajdonában áll. A hely egy drágább kategóriába tartozik, így semmi se mondható olcsónak, amit a vendégek megrendelnek, de a minőség elsőosztályú.
A pubot a vörös és a fekete színek jellemzik, drága bőrüléses boxok találhatóak a falak mellett, középen pedig nagyobb asztalok, ahol egy nagy társaság is kényelmesen elfér. A pult előtt is vannak különféle székek, így bárki kedve szerint ott is helyet foglalhat, de a hátsó részekre tilos a bemenet, azokat mindig biztonsági emberek őrzik.
Akad egy box, amely el van választva a többitől, az Dimitrij privát helye, és ha úgy tartja kedve, akkor egy függönnyel tehet róla, hogy még csak véletlenül se kukucskálhassanak arra a kíváncsi szemek.
A pubban tilos a verekedés, így ha ilyesmire kerülne sor, a biztonsági emberek azonnal közbeszólnak és kitessékelik a rendbontókat.

A pub Dimitrij Zharkov tulajdonában áll!


A hozzászólást Dimitrij Zharkov összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 15, 2016 9:31 am-kor.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

Boxok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Boxok
» Boxok
» Boxok
» Hátsó boxok
» Hátsó boxok

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Helyszínek :: Mystic Falls :: Zharkov Pub-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •