Lágyan vissza csókoltam őt miközben kezébe helyeztem enyémet. Majd hirtelen nagy nevetésben törtem, ki amit után még jobban rá kezdtem mivel csikizni kezdett.
-Elég elég..!!-Ordítottam fel már elcsukló hangon.
-Nem dehogy is sértegetem igazán helyes kis agyarkák-Úgy tettem, mint aki fél.
-Én inkább a saját nem vámpíri fogaimat ereszteném beled, ha érted a célzást-Kacsintottam szexisen.
-Én ugyan dehogy-Csókoltam meg hosszan nagy mosollyal, majd adtam a nyakára egy csókot.

- Bizony, itt vagy.. akár hiszem, akár nem - nevettem fel, majd mielőtt megszólalhatott volna, ajkamat az övére tapasztottam. Arcát kezeim közé emelve, tartottam Őt közel magamhoz. Majd, egy idő után megszakítva csókunkat, mégis hagytam szóhoz jutni.
- Na... ne sértegess.. - sziszegtem fenyegetően, majd kezeimmel csiklandozni kezdtem őt. - Ha ilyeneket mondasz, nem tudom tőled távol tartani az agyaraimat, ahogyan említetted - nevettem fel, tovább csiklandozva a hasát, derekát, ott ahol értem.
- Hm, sunyi vagy - jegyeztem meg felhúzott szemöldökkel. - Hát.. ha már így felhoztad a témát, akkor itt a lehetőség.. - vigyorogtam rá vágyakozóan.

Igen kényszer vezérel engem nem más.
-Nos itt vagyok!-Hajoltam közelebb megvadítva ezzel őt. Tekintettét le nem vette rólam és csak meredt rám. Büszke vagyok arra amit el értem. Elértem, hogy emberi létett tisztelni kell és nem megölni. Másoknak is meg kéne ezt tanítani.
-Átlagos srác agyarakkal..bár az enyémek szebbek!-Törtem ki mosolygásba.
-De a tieidet tartsd távol tőlem-Vágtam félő arcot persze csak viccből.
-És mi van azzal amit még a szórakozó helyen mondtam?-Emlékeztettem kacér megjegyzésemre mi szerint szívesen ágyba formálnám őt. Mosolyogtam, majd a hideg rázott, mikor derekamat érintette meghúztam az italom és nagy szempilláim alól bámultam vissza rá.

Tippje hallatán elmosolyodtam. - Oké, ez tökéletes lesz - kacsintottam rá, miközben koccintottunk. - Hidd el, a találkozásunk pillanatáig, ha valaki elém állt volna és közli, hogy akad olyan vámpír is, aki csak kényszerből iszik vért, rögvest kiröhögöm - vallottam be, közben tekintetemet le nem véve az arcáról. Olyan szépnek és törékenynek tűnik. Pedig nem az, de a hiszékenysége.. nagyon bejön. Azon kevesen személyek közé tartozik, akiknek jól áll a naivitás. - Egészen mostanáig - tettem hozzá, majd lassacskán megragadtam a derekát és finomam közelebb húztam magamhoz.
- Igen? - néztem rá megemelt szemöldökkel, mikor megemlítette, hogy egyre jobban felülmúlom önmagamat. - Pedig csak egy átlagos srác vagyok, annyi különbséggel, hogy néha kígyó alakban 'járom' a várost - mondtam megjátszott csodálkozással. Ráadásul, olyan fiú, akinek nehezen lehet ellenállni.. tettem hozzá magamban gúnyosan.

Kíváncsisággal töltött el mi van ebben a nagy házban. Minden féle mesés dolog volt ott és elég ízléses volt a berendezés is. David feszes kis fenekét figyeltem miközben a konyha fele tartott. Ajkamba haraptam és csak bámultam, majd mikor megláttam azt a puha kényelmes kanapét bele kívánkoztam és leültem össze font lábbakkal. David visszatért az italokkal a kezében végre innivaló! Gondoltam magamban.
-Hmm-Gondolkoztam el egy percre.
-Ránk? És arra, hogy nem utálsz-Nevettem el magam. Emelni kezdtem a poharam majd koccintottunk. Közelebb húzottam hozzá és szemébe néztem.
-Egyre jobban felül múlod magad-Utaltam arra, hogy a mucsó macsó külső alatt mi rejlik. És boldogsággal töltött el, hogy feltárta előttem.

- Akkor megyek is a whiskyért - vigyorogtam rá szélesen. - Addig is érezd otthon magad - kacsintottam rá, majd megfordultam és a konyha fele vettem az irányt. Nem igazán tudom, hová is pakolták az italokat, mivel apám titkárnőjét még arra is megkértem, hogy vásároljon be, töltse meg a hűtőt mindenféle itallal és étellel egyaránt. Imádtam parancsolgatni, azt hiszem a génjeimben van az uralkodásvágy az alkalmazottak felett. Szerencsére pár perc keresgélés után rá is bukkantam egy whiskys üvegre a bárszekrényben. Mert itt az is külön van. Elővettem két poharat, majd egy tálcára helyezve vittem ki őket a nappaliba. Amint visszaértem és letettem a tálcát az asztalra, Hillyt az egyik kanapén ücsörögve találtam. Leültem mellé, hogy kitölthessem az italt a poharakba, majd az egyiket átnyújtottam neki. - Nos, mire igyunk? - kérdeztem kíváncsian méregetve.

[Lockwood birtok - Bálterem]

Mikor odaértünk a kocsiból csak úgy bámultam a gyönyörű házát.
-uram isten- Mondtam, majd kedvesen ki nyitotta az ajtómat. Döbbenet nem tünt el az arcomról.
-Én meg egy hotel szobában lakom-Nevettem fel. Tisztára el szégyelltem magam, hogy szerény kis hajlékom ami romokban hever miután dühös lettem. Beléptem a fantasztikus házba és egyre cudarabbul éreztem magam.
-Enyém a meg tiszteltetés-Mosolyogtam majd végig simítottam az oldalát.
-Szokásosat..azaz...whisky- Mondtam majd körbe fordultam és tovább csodálkoztam ezen a szépségen.
-Asszem nekem is gyűjtenem kéne.-Mondtam.

/Lockwood birtok - Bálterem/

A birtokról az autómmal egyenesen idekalauzoltam magunkat. Miközben a kocsit furikáztam be a garázsba, félszemmel odasandítottam Hillyre, mert kíváncsi voltam a reakciójára, amint végigméri a lakásomat. Leállítva a motort, kiszálltam, megkerültem az autót, majd udvariasan kinyitottam a lány előtt az ajtót.
- Gyere - segítettem ki, majd a garázsból egyenesen a nappaliba vezényeltem.
- Üdvözöllek szerény hajlékomban - vigyorogtam rá büszkén, nem kerülve el a figyelmemet, hogy leesett az álla. - Milyen italt kérsz? - kacsintottam rá, elterelve a figyelmét a csodálkozásról.

Városba érkezésem után az első dolgom volt szemügyre venni azt a házat, amit két héttel ezelőtt már megvásároltak a nevemre. Hm, nem csalódtam apám titkárnőjének ízlésében. Mintha csak én válaszottam volna ki.. annyira tükrözte a stílusomat, az eleganciát.. talán egy kicsivel világosabb volt a kelleténél, de ennyi már igazán belefér. Max leszidom, mikor idetelefonál, vagy nem, attól függ, milyen hangulatomban kap el.
Miután kipakoltam a cuccaimat, gyorsan vettem egy forró fürdőt, majd az egyik legátlagosabb szettembe bújva - mivel nem akartam itt feltűnést kelteni a márkás holmikkal -, indultam el feltérképezni a várost.

/Utca/