Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Rebekah Mikaelson

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 28, 2017 11:14 am
Ugrás egy másik oldalra
Rebekah Mikaelson
nomen est omen

i'm the youngest Mikaelson (1000+)

Barbie Klaus, She Devil 

New Orleans

Claire Holt

original bitch vampire

Bekah, Bex

loving my family... it's hard work

a karakterem keresett/canon


Születési idő, hely   nagyon régen, a régi Mystic Fall területén
Első átváltozás   Fájdalmas volt, és ijesztő. Az elsőnek tudhatom magam, aki vámpírnak nevezhette magát, habár akkor nem igazán adtunk nevet a dolognak. Egy őszi napon történt, mikor szülein elhatározták, hogy tőrt szúrnak gyermekeikbe, hogy erősebbek és egészségesebbek legyenek, hogy sose kelljen elveszíteniük minket, ahogyan a többi gyermeküket. Nem számoltak az éhséggel, ami utána jött, pedig a híres mondás nem volt új keletű dolog, mi is ismertük: valamit valamiért.
Család   Oh, a családom, vagy megszokod őket, vagy megszöksz tőlük. Nincs aranyközépút, nekünk sosem létezett ilyen. Nem tudok nélkülük élni, hisz ugyanaz a vér folyik ereinkben, ugyanazzal az átokkal sújtottak minket ezer évvel ezelőtt.  De velük sem igazán, hisz kibírhatatlanok és legjobb esetben is marjuk egymást ott, ahol érjük.
Mikael » Egykor kislányos szeretettel figyeltem minden mozdulatod, ahogyan azt a lányok szokták, mikor apjuk a közelben van. Benned láttam a személyt, aki a legnagyobb volt ezen a világon, aki rettenthetetlenül próbálta óvni gyermekeit a bajtól. De naiv voltam és sokáig nem láttam, ki is vagy valójában. Egy emberbőrbe bújt szörnyeteg, aki élvezettel csapott rá gyermekei kezére, ha rossz fát tettek a tűzre. Nem csak a vezetéknevem kaptam tőled, hanem a félelmet a gyomromban, és a tüzes szilajságot a szememben.
Esther » Sokat segítettem szedni növényeket, megtanítottad, hogyan kell elültetni a virágokat és utána gondozni őket. Azonban, mindig láttam valami szomorúságot a szemeidben, amikor ránk néztél, de sosem kérdeztem rá mi az. Rosszul tettem. Neked kellett volna az anyai finomság példaképének lenni, és az is voltál... egy darabig. De sosem védtél meg minket apánktól, vakon követted utasítását, hogy változtass át minket szörnyekké. Szeretetem irántad azonban elmúlt, és ködös hazugsággá vált csupán.
Freya » Még csak nem rég ismertelek meg, de kétség sem fér hozzá, hogy családtag vagy. Hajad színe a búzakalászokra emlékeztet, melyekben elbújtunk apánk elől. Szemed tükrében látom magamat és a testvéreimet, ahogy gyermeki vidámsággal fogadtuk Henrik születését. Meg akarlak ismerni, mert egy vagy közülünk.
Elijah » Vigyázó bátyám, barna szemeid szomorúságról árulkodnak, és az évezredek alatt, melyet melletted töltöttem, már kezdem érteni, miért. Ugyanarra várunk, csak te inkább Klaust vezetgeted útján, mint saját boldogságoddal törődnél. Óvó szemeid továbbra is a családunk tagjain tartod, egy bástya vagy, megingathatatlan, akihez szívesen rohanok bajaimmal, mert Klaussal ellentéttel, te nem ítélsz el. Ahogy én sem téged, hiszen tudom, mindent amit teszel, értünk teszed, de kérlek, magaddal is törődj néha.
Niklaus » Mindig is egy kapocs volt közöttünk, amit sokáig csak én éltettem. Szerettelek tűzön és vízen át, de sokszor nem találtál méltónak saját szeretetedre. Próbáltalak feladni, de akkor te nem hagytad, és ez így ment örökkön örökké, mint egy ördögi kör. Ez a kör azonban, remélem be fog most már záródni, hogy megszületett a lányod. Remélem, hogy ugyanolyan lesz, mint te gyermekként. Gyengéd és szerető, kíváncsi teremtés, akit rábírtam venni minden rosszaságra. Aki játékokat készített nekem, hogy ne féljek a sötétben. Néha azt kívánom, még mindig ez a gyerek lennél, és azt hiszem, belül az is vagy.
Kol » Már gyermekkorodtól kezdve imádtál rosszat tenni, én pedig örömmel ugrottam utánad, ha valami csintalanságon járt az eszed. Ha meghúztad a hajam, nem kellett félteni, rád ugrottam, és volt mikor szét kellett minket választani, nehogy tényleg bántsuk egymást. De én sosem bántottalak volna igazán, ugye tudod? És ugyan nem vallanám be neked, de élvezem a kis összezörrenéseinket, mert, amikor veled vagyok, mindegy mit teszek, nem fogsz rám csúnyán nézni. Aztán kigúnyoljuk egymást, jót nevetünk és tovább haladunk. Veled olyan könnyű az élet.

 

Bless me, Father, for I have sinned.

Ahogy a párnámra hajtom a fejem, és szőke fürjeim beterítenek mindent mellettem - mintha egy földre szállt angyal feküdt volna be a bársonyok közé -, fülembe suttognak a múlt éjjel rajta felejtett könnycseppek: mosolyogj! Tudod hogyan kell. Csináld, akkor is, ha elsőre csak egy röhejes vicsort sikerül összehoznod! A vicsor pedig sikerül, az mindig összejön. A mosoly azonban halvány és illékony, mintha nem is lenne. Az igazság az, hogy nincs igazán miért mosolyognom. A legtöbb dolgot már elvették tőlem, ami boldoggá tudott volna tenni. Vagy épp maguk szaladtak el előlem, hisz nem mindenki szereti a szót: örökkön örökké. Ahogy pedig az évek szaladtak egymás mellett - hol koporsóba helyezve, hol nem -, én is megtanultam utálni ezt a két szót egymás mellett. Mert, maikor kimondtam nem örökké tartó hátba szúrásra és hazudozásra gondoltam, nem a folytonos hadi készültségre a család mellett, mely sokszor segített ugyan, de ugyanannyiszor rombolt is le engem. Én az összetartozásra gondoltam, és ha tudtam volna, hogy az ilyen felfoghatatlanul nehéz lesz ez az ígéret, már visszanyeltem volna őket. De hiába, kimondott szavakat már nem lehet csak úgy, visszakérni. Ha lehetne, már visszakértem volna őket ezerszer és ezerszer, ahogy a szívemet is, amit mindig ott hagyok valakinél. Már csak darabjai vannak meg a mellkasomban és belülről sebeznek fel az éles szélek.
A másik oldalára fordítom puha arcomat, mely már kezd átnedvesedni a rajta átsuhanó nedvesség gondolata miatt is, de a hangok nem hagynak: erőltesd a játékot, még ha a görcs húzza is a lábad, és elhiszed, hogy sírni maradt csak erőd! Hallom fogaim koccanását, érzem bőrömbe vájó körmeimet. Élni akarok, de lélegezni nem jelent egyet vele, és igazából már el is felejtettem milyen az, amikor megriadok valamitől, úgy igazán, velősen, mert annyi szörny leselkedett már ránk, hogy úgy érzem, semmi sem lephet már meg. Mikor pedig végre becsukom a szemem rémálomszerű képek sokasága nyílik meg nekem. A legrosszabb pedig az, hogy ezek nem is csupán butus kis álmok, melyeket másnapra kifekszek, hanem elfeledni kívánt emlékek. Ott futnak a nyomomban és belém kapaszkodnak, nem eresztenek maguktól, én pedig úgy érzem, hogy az árnyékukban élek. Én pedig megerősödtem, mert egy olyan világban nőttem fel és léteztem, ami semmi mást nem akart, csak holtan látni engem. De abból nem kapnak. Sem most, sem máskor.

I am a liar, a betrayer. I have conspired against my own blood and I doubt even your God could save me.

Próbálod megfejteni pillantásom, azokat a kék tükröket, melyekben egy lány rekedt meg, de nem jársz sikerrel. Csak a kékséget látod, és az évezredes fájdalmat, mely átível testem minden egyes részén, belevájta magukat a bőrömbe és ugyan nem látszanak, de belülről érzem a hegeket testemen. Mint egy sápadt arcra vésett halálos ítélet. Egy állathoz próbáltál hasonlítani, és abban maradtál, hogy egy róka vagyok; alattomos és ravasz, képes mindenre a saját és családja biztonságáért, az árulást a kisujjamból húzom elő, mint egy kártyatrükköt. Vagy talán egy nagy szemű bagoly; bölcs és halálos ragadozó. Az egyik pillanatban némán, félretolt fejjel lesem áldozatom, a másikban pedig széttárom szárnyaim, hogy a sötétben magammal ragadhassam áldozatom. Éles karmaim felszántják a testeket és vörös cseppeket hagyok magam után a sötétben. Semmit sem sejtettél romlott természetemről, mely belém ivódott az évszázadok alatt, hisz mosolyogva tekintettem rád. Nem volt benne gonoszság vagy metsző él, csupa báj és titokzatosság - a kimondatlan szavak ereje. Nem is gondoltad volna, ahogy a szemeimbe néztél, a tisztaság mögött meglappang valami sötét és gonosz. Mert képes vagyok a sötétet gyönyörűvé varázsolni, és a gyönyörű dolgokat sötétté tenni. Nincs ebben semmi boszorkányság, habár anyám lévén lehetne, engem mégis elzártak a mágiától örökre. Bájosságom mögé bújva pedig nem vetted észre, ahogy köréd tekeredtem, mint egy kígyó, amilyen az igazi természetem is. Ha kell nyájas vagyok, nyelvemről méz csöppen, ragacsos és mázas, de sosem a teljes igazság, csupán annak maradéka. Az igazi mérget, ami a kígyóknak is van, ott tartogatom magamban, a tökéletes pillanatra hagyva azt, mikor nem figyelsz és elkápráztatom figyelmed.
Én vagyok rá az élő példa, hogy földöntúli harag, és szerető gondoskodás egy testben is létezhet egyszerre. Ugyanazzal a magassarkúmmal libbenek be unokahúgom szobájába mesét olvasni neki, amelyikkel előző este egy férfi torkát szúrtam át, mosolyogva. Mert nincs annál felemelőbb érzés,  mint mikor megtaníthatom valakinek a jó modort, és aztán kezeim között elaltathatom a reményt. Én vagyok a mennydörgés, ami két napja visszhangzott a hátam mögött, ami átszelt eget és földet, mikor rácsaptam a lakás ajtaját a tehetetlenségemre. Eldöntöttem: nem lesz több könyörgés, nem lesz több kímélet.

Vissza az elejére Go down

Vámpírboszorkány
Ebony Tate-Smith
Rebekah Mikaelson Tumblr_ol8bpmGda01sasfc6o1_250
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Hétf. Május 29, 2017 6:18 pm
Ugrás egy másik oldalra
Gratulálunk, elfogadva!  
üdvözlünk a diariesfrpg oldalán!

Kedves Rebekah! Smile

Bocsánat, hogy megvárakoztattalak. Kárpótol, ha azt mondom, hogy szokásommal ellentétben akár egy szó terjdelmű elfogadóval is utadra tudnálak engedni? Ez a szó nem más lenne, mint a: WOW! 40
Kislány, te aztán tudod, hogy mitől döglik a légy! Sok lapot olvastam már, de ez valami új... karakterhű, sallangmentes, úgy toltad elénk magad, hogy minél többet akarjunk belőled. Azt hiszem, végre méltó gazdára lelt ez a felettébb összetett, egyszer szerethető, máskor utálatos karakter. Remélem, örömöded leled majd benne, mert van egy olyan érzésem, hogy a családod tárt karokkal fog fogadni! 40

Nincs más dolgod, mint foglalózni, aztán keress fel mindenkit, akihez elvileg közöd van és irány a játéktér! Jó szórakozást! :033:

Még valami: a pontot kiveheted a neved mellől! Smile


Vissza az elejére Go down
 

Rebekah Mikaelson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Rebekah Mikaelson
» Rebekah Mikaelson
» Rebekah Mikaelson
» Rebekah Mikaelson
» Rebekah Mikaelson

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Vámpírok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •