≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ Tökéletes életet szántál nekem, de van az a mondás az almáról és fájáról... te sem voltál sohasem szent. Tudtál arról az ősrégi meséről, amely szerint egy boszorkány hasonmásokat teremtett, tudtad, hogy egy vagyok közülük és hogy szinte száz százalék esélyem van a tragikus végre. Minden lépésed a védelmemre irányult: törődtél velem, szerettél, gondoskodtál rólam, én voltam a kis hercegnőd, akit imádtál. Ettől függetlenül makacs vagy, határozott, tökéletes szervező, a céljaid elérése érdekében mindig furfangos és ravasz voltál. Pontosan tudtad, mennyire szenvedek attól, hogy nem értek veled egyet a házassággal kapcsolatban, mégis azt hitted, ha férjhez adsz egy jómódú fiúhoz, nem történhet semmi, ami a vesztemet okozhatná. Burokba akartál zárni, csak azt nem gondoltad volna, hogy apám törtetése ugyanúgy az örökségem  része, mint a te kecsességed.

≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ Biztosan szerettél. Amíg kicsi voltam, nem volt olyan nap, hogy ne mondtál volna nekem mesét, de amint nőni kezdtem rájöttél, hogy képes vagyok önálló gondolatokat, érzéseket, vágyakat megfogalmazni és ez nagyon nem tetszett neked. Mindig is úgy tervezted, hogy a családod, házad legékesebb dísze leszek, aki bólogat, mosolyog és egyetért, nem számoltál a saját terveimmel. Minél inkább bizonyítani akartam neked, hogy több vagyok, mint egy szép arc, annál inkább elfordultál tőlem. A bizonyítási vágyam gyűlöletbe és dacba fordult át, te pedig hasonlóképpen reagáltál. Nem találtuk a közös hangot és egyre inkább elmérgesedett a viszonyunk annak ellenére, hogy néha nem vágytam másra, mint arra, hogy az apám némi szeretetet mutasson az irányomba.