Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Harlen Angus Reed

Vámpírboszorkány
Ebony Tate-Smith
Harlen Angus Reed Tumblr_ol8bpmGda01sasfc6o1_250
Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Vas. Feb. 24, 2019 4:00 pm
Ugrás egy másik oldalra
elfogadva,  üdvözlünk!
rising of the mortals frpg

Kedves Harlen! 40

Valahogy éreztem én, hogy tetszeni fogsz nekem... mert hát, az első benyomás rögtön jó volt, ezzel az arccal szerintem csak és kizárólag szimpátiát lehet kiváltani az ember lányából.  27 *nagy kedvence a Hemsworth-srác*
De ha túllendülünk a külsőségeken, máris itt van a lapod, aminek tartalma elejétől a végéig lekötött és engedd meg, hogy ismét nagy lelkesedésemet fejezzem ki: kevés a vadász, ezért nagyon örülök, hogy úgy döntöttél, az leszel! Szeretem, ha valakinek konkrét oka van arra, hogy a természetfeletti nyomába eredjen, neked pedig igazán komoly okaid vannak. Valószínűleg sokan tennének hasonlóképpen a helyedben, legalábbis én biztosan. Seattle városára most egyébként is ráfér a tisztogatás, tehát nem tudok mást tenni, mint szerencséd kívánni és arra kérni, hogy vigyázz magadra! Wink

Menj, foglald le az arcod, aztán ugorj fejest a játéktérbe. Jó szórakozást! Smile

Vissza az elejére Go down

Vadász
Harlen Reed
Tartózkodási hely :
Seattle



A poszt írója Harlen Reed
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 23, 2019 10:43 pm
Ugrás egy másik oldalra
Harlen Angus Reed

● ● nomen est omen ● ●
● Becenév ● "Reed"
●Titulus ● A szörnyvadász
● Születési idő, hely ● 1983.08 3.
● Első átváltozás ● -
● Család ●
Angus Darien Reed alias apa: Műkincsgyűjtő, galériatulajdonos - elhunyt egy vámpírtámadásban.
Reneé Elisabeth Duncan-Reed alias anya: Tengerbiológus - elhunyt egy vámpírtámadásban.
Crissy Lilia Reed alias lányom: 5 éves, óvodás

 
36
VADÁSZ

CHRIS HEMSWORTH
ex-SEAL; önvédelmi oktató
A KARAKTEREM SAJÁT ● ● SZEREPKÖR

Tudni kell különbséget tenni a munkád és a hivatásod között. Azzal, hogy a családom és barátaim véleményével szembe szálltam és viszonylag fiatalon, alig 21 évesen beléptem az amerikai tengerészgyalogosok közé, apámék szerint a síromat ástam meg, jó magam szerint pedig a saját álmomat váltottam valóra.
Mindig is katona akartam lenni, már amikor talpra álltam, akkor is a kedvenc játékom egy műanyag, kattanós revolver volt. Onnantól kezdve pedig éjt nappallá téve csak katona voltam. Még a pizsamám is terepszínű volt, amit fiatalkoromban még jópofának tartottak odahaza, később pedig már-már fanatikusnak véltek. Pedig nem voltam őrült megszállott, egyszerűen csak lenyűgözött ez a világ, és úgy éreztem, hogy ez a nekem való szakma, az életút, amit követnem kell.
A családomban természetesen mindenki más diplomázott, egyik nagybátyám ügyész volt, a másik forgorvos. Az édesanyám tengerbiológusként tevékenykedett a Seattlei nagy akváriumban, apám pedig műgyűjtőként galériát igazgatott.
Egyedül én voltam az, aki kaland és izgalmak után ácsingózva elhagyta a várost, hogy magába szippantva egy másik világ kultúráját, a hazámat szolgálva tegyem azt, amit tennem kell.
A tengerészgyalogságnál kemény kiképzések vártak rám, de még ezek a gyakorlatok sem szegték a kedvemet, hogy elérjem a célomat és a SEAL különleges egység tagja legyek. Hosszú, kemény munkával és kitartással végül bekerültem közéjük, és onnantól kezdve már nem volt megállás Afganisztánig.
Ott szolgáltam hosszú időn át, mindig más-más pozíciókban. Előfordult az, hogy csak felszerelést kellett szállítanunk egyik bázisról a másikra, de akadtak ennél sokkal komolyabb feladatok is. Soha nem felejtem el azokat a heteket, amikor városokat és falvakat kellett feltérképeznünk, néhány terrorista után kutatva.
Bármilyen egyszerűnek is hangzik ez így, ott egész másként éltük meg ezeket a napokat. Nem volt egyetlen nyugodt pillanatunk sem, állandóan veszélyben volt az életünk, és nap, mint nap meg kellett küzdenünk az ellenséggel. Nem egyszer robbant bomba a közelünkben, nem egyszer lőttek ránk a sötét kendősök, s nem egyszer kellett végig néznünk a társaink halálát. Mégis, a sok szörnyűség ellenére sem döntöttem úgy, hogy feladva az életemet, hazaköltözzek és olyasmit csináljak, ami nem érdekel.
Pedig az évek alatt született egy kislányom is, egy olyan nőtől, aki soha nem lett a feleségem, mert pontosan tudta azt, hogy mivel jár a katonafeleségek élete, és ezt a terhet nem akarta magára venni. Valahol megértem a döntését, mégis fáj az, hogy nem alkothattunk egy családot.
S hogy miért is kerültem mégis haza, hogy önvédelmet oktassak nőknek, ha korábban még a család sem tudott minderre rávenni?
A sors úgy döntött, felébreszt abból a világból, amiben éltem, és megmutatja nekem azt, hogy hol is vár rám az igazi harc.
Az élet a legszörnyűbb fricskát vetette felém, amikor sokkoló hírként megérkezett a bázisra az információ, miszerint a családomat szó szerint kivégezték. Ilyenkor az ember fejében ezerféle gondolat végig perdül, meg voltam győződve arról, hogy ez talán valamiféle bosszú arról az oldalról, akik ellen eddig harcoltam. De hazaérve azzal kellett szembesülnöm, hogy oly különös kegyetlenséggel végeztek apámmal és anyámmal, amelyre nem voltak szavak.
A düh, harag elvakított, de a döbbenetet az váltotta ki bennem igazán, amikor ráébredtem arra, hogy egész pontosan minek, pontosabban kiknek az áldozataivá is vált a családom. Ki gondolta volna korábban, hogy léteznek efféle szörnyszülött, vérszívó lények?
Nem akartam hinni a fülemnek, sem pedig annak az embernek, aki mindezzel szembesített. Aki amellett, hogy az apám egyik legjobb barátja volt, egy titkos csoport tagjaként jól ismerte ezeket a veszett dögöket. Ő legalábbis így nevezte őket, én pedig biztos voltam abban, hogy illik rájuk a szó, s máshogy nem lehet nevezni azt a brutalitást, amit elvégeztek.

Mindennek már két éve. Kettő év telt el azóta, hogy hazaköltöztem Seattle-be, és magam mögött hagyva a sereget, egy egész másik harcra koncentrálok. Egy harcra a természetfeletti kígyók ellen, akiket meg kell fékezni bármi áron. Nevezzük bosszúnak, hívjuk annak, aminek akarjuk, de egy biztos, hogy mára már joggal nevezhetem magam vadásznak. Már nem csak egy ex-haditengerész vagyok, aki ismeretlenek ellen harcol. Pontosan tudom, hogy kik ellen küzdök, és mióta tudom, hogy léteznek, és mit tettek a családommal, azóta nem létezik számomra más cél, mint hogy megvédjem tőlük ezt a világot.

Jellem:

# Megfontolt # Határozott # Precíz
# jó stratéga # Fanyar # Mogorva
# Hidegvérű # Szenvedélyes # Magányos


Vissza az elejére Go down
 

Harlen Angus Reed

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Shannon Reed
» Nikki Reed
» Crystal Reed

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Halhatatlan évek :: Vadászok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •