≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet... ≪
Huszonötödik születésnapod után úgy döntöttél, hogy nekivágsz a nagyvilágnak, ennek már több évszázada, ekkor láttalak utoljára, vagy talán mégsem? Kezdem azt hinni, hogy csupán az elmém egyik furcsa, tisztázatlan gondolatai közé keveredett az, hogy te még mindig életben vagy, és ez viszont csak úgy lehetséges, ha te magad is effajta természetfeletti szörnyeteggé változtál évszázadokkal ezelőtt.
1666, London. Az első hasonlóan érdekes pillanat, amely már a múlté ugyan, de mégis fel kell emlegetnem, visszatekintenem, holott még mindig nem emlékszem arra, hogy ki mentett ki az égő házamból. Valahogyan úgy érzem, nem volt véletlen ez.
Műkereskedő vagyok, de én inkább csak az a személy vagyok, aki megszerzi az értékes tárgyakat, festményeket és egyéb dolgokat, az eladást már viszont másvalakire bízom. Nemrégiben New Yorkban bukkantam rá egy festményre, ami egy milliomos üzletember tulajdonában volt. Viszont, ahogyan egyre többet bámultam, annál jobban úgy éreztem, ez is kötődik valamihez, valakihez a régmúltból. A szülőhazánkra, Londonra, és természetesen rád, kedves Elias!
Vajon tényleg élsz, és nem vagyok ennyire őrült már, hallucináció gyötörte nő?! Ki mersz lépni az árnyékból?

***
Információk: Szeretném, ha a név maradna (persze, elképzelhető, hogy más nevet vettél fel, és nem viseled a születési neved); a play by alany lehetőleg 30-as éveit taposó férfi legyen, jöhetsz ötletekkel, és megbeszéljük; nem szeretném túlzottan megszabni az életedet, azt, hogy mit dolgozol, mi történt veled, rád bíznám ezen dolgokat, a többit pedig privát üzenetben lebeszéljük. Alig várom, hogy ismét megments... felbukkanj a semmiből!