≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ Drága nővérem... bárcsak begyógyíthatnám a nyílt, még vérző sebeidet. Elképzelni sem tudom, mi zajlott le benned, mikor a szemed láttára ölték meg a fiad és a férjed. Hónapok teltek el a vámpírtámadás óta, melyben elveszítetted a családod,  szemeid azóta sem teltek meg újra élettel... nem tudom megmondani, mi tart téged a józan ész határán. Mindened odaveszett, mit gondosan, szeretettel felépítettél... gondoztál... nem maradt semmid. Pont neked, aki a legjobbat érdemelné. Hisz mindig a jó oldalon álltál. A jókat védelmezted. Te tanítottál meg arra, hogyan bánjak a képességeimmel, miután anyánk meghalt.
Mégis, mikor a tragédia bekövetkezett, én lettem a Te támaszod. A szerepeink felcserélődtek... többé nem te álltál mögöttem. A szükség órájában nem hagyhattalak egyedül. Az utóbbi időben már feltűnt, hogy valami megváltozott... mintha eltévelyedtél volna. Mintha a sötétség, valami rossz elszippantott volna a jó útról. Meg kellene lepődnöm azok után, ami történt? Aligha... de abba még nem avattál be, hogy az elmúlt hetekben miért tűntél el. Még azt sem tudom, hogy nem is olyan régen vámpírrá változtattak...

//A play by-hoz ragaszkodnék, ha nem gond. Más kikötésem nincs. A Palmer családi név, a férjezett neved variálható.