Átbattyogva az egyik szobából a másikba, magammal vonszolva a holmijaimat, nem volt túl könnyű dolog, főleg, hogy hullafáradt voltam. Ahogyan beértem a sötét szobába, feloltottam a villanyt, és meglepődve vettem észre, hogy minden szép és tágas.
A bőröndöt ledobtam az egyik sarokba,amiből a pizsamámat kihalászva és belebújva, majd arcot mosva bebújtam a puha ágyba...

***

Egy kiadós és hosszadalmas alvás után frissen és üdén keltem fel, majd egy ébresztő zuhany után kipakoltam a cuccaimat, és tévézni kezdtem egy bögre kávé mellett.

Miután szó szerint mindennel készen voltam és tévéztem, zenecsatornákat böngészve és a kedvenceimet bömböltetve, ráakadtam egy régi pörgősebb számra, amit anno úgy szerettünk Lizzel. Hirtelen rám jött a sétálhatnék, felvetettem magamra a kabátom,és nekivágtam az utcákra..

[Folyt.: Utcák]

Elizabeth lakása

Bekopogtam, de nem kaptam választ, így rájöttem, hogy nincs is itthon. Még szerencse, hogy már előtte megírtam neki egy levelet arra az esetre ha nem találnám. Becsúsztattam neki a kis nyíláson ami a levelek bedobására szolgált, és a levélben ez állt.

Kedves Viv!

Ne aggódj miattunk, elutaztam Faith-el együtt egy kis időre a városból a szüleinkhez Chicago-ba. Bocsánat, hogy nem előbb szóltam, de mostanában nem nagyon láttalak otthon, így csak az utolsó pillanatban tudlak értesíteni róla. Majd felhívlak később!

Elizabeth, Faith

Halkan felsóhajtottam, és végül felvettem a kezembe a hordozót, amiben Faith békésen aludt, és amint beraktam a kocsiba, elindultunk Chicago felé.

Folyt. Chicago

-Nos, igen!-Mondtam nagy széles mosollyal. Nagyon kezdett tetszeni nekem ez a lány más volt, mint a többi. Elindultunk a hotelbe miután elfogadtam a fel ajánlását. be toppantunk a lakásba ahhoz képest szépen be volt rendezve. Nem messze laktam én ettől a lakástól.
-A melletted levő 2vel a miénk-Utaltam a lakásra amiben a húgommal éltünk. Vajon merre lehet most. Biztos valami pasit fűz éppen, nem csodálkoznék mióta démon lett elég nagy ribanc is.
-Nos akkor kávé?-Kérdeztem tőle. Nem akartam elijeszteni azzal, hogy ki vagyok ezért úgy véltem a legjobb, ha nem árulom el magam.
-Szóval tudsz mindent ahogy én is, de bár ne tudnám. Hidd el láttam eleget.-Csóváltam a fejem. Néhány dologban én is benne voltam például az angyal csávó kínzásában amit vissza is kaptam tőle sok szeretettel, de volt egy pár rossz dolog a számlámon. Ha ő ezt mind megtudná, nem látnám többé, mert biztos elzavarna. Égetett a vágy, hogy agyam az ártatlan hiszen démon vagyok aki gonosz, megbízhatatlan. Úgy sajnálom, hogy most nincs bennem annyi emberség vagy is már nincs bennem.
-Akkor kiveséztünk mindent szerintem-Nevettem fel a szemébe nézve. Megfogtak azok a szem párok engem élvezett volt beléjük nézni. Éreztem a tiszta lelkét, remélem az a démon aki lelkekkel kereskedik nem találja meg őt.

Beértünk a hotelbe, majd egyenesen a lakásba. Nem tudom jó ötlet volt-e és remélem, hogy nem lát többet a valós dolgokba..
- Na az jó. A nővérem pedig mellettem lakik, szóval ha csecsemőbőgésre kelnétek fel, előre is bocsi..-kuncogtam.
- Csinálom is! Hogyan kéred? -kérdeztem a konyhapulthoz állva, majd bekapcsoltam a kávéfőzőt.

-Néha én is ezt kívánom.. -sóhajtottam.
-És... -kezdtem bele. -Ha nem vagyok túl indiszkrét, te tulajdonképpen mi vagy? -pislogtam rá kíváncsian.

- Hát még azért annyira nem mindent..-nevettem fel én is.

-Nem gond! Hány éves vagy netán hónapos?-Faggatóztam. Nem hittem, hogy ma bármi is lesz nem is állt szándékomban.
-2 cukor-Mondtam. nem nagyon szerettem a kávét, nem is nagyon tudtam, hogy hogyan a módi, de úgy tettem, mint aki érti.
Nem akartam megijeszteni őt se semmi.
-Félnék, hogy megrémülsz.-Sütöttem le szemeimet.

-Hónapos. -mosolyodtam el, de nem akartam belemenni a témába, de nem sikerült. Odapillantottam az étkezőasztalra, ahol egy papírdarabka állt. Mivan?! Ez honnan jött? Odasétáltam, majd kinyitottam hogy belenézzek. Liz kifinomult és kissé giccses írása terült el a lapon. "Elutaztunk Faithel" - Ismételgettem magamban a sorokat, miközben ez erősen visszhangzott a fejemben.
Felültem az asztalra, miközben mereven bámultam a kis lapot, majd megráztam a fejem.
-Bocsi, ne haragudj.. -mosolyodtam el, bocsánatkérő tekintettel. -Itt a kávé. -nyújtottam oda a két cukorral készített kávét, majd én is belekortyoltam a sajtomba.

-Ugyan. -legyintettem. -Engem nem tudsz meglepni.. -és ez így is volt...

Láttam, hogy arca teljesen fehér lesz nem értettem, de láttam ahogy a papirt szorongatja.
-Baj van?-Kérdeztem tőle, nekem ez a család zavarosnak tűnt nem értettem ki kihez tartozik kié ez a baba.
-Hidd el megtudnálak- Néztem rá elhúzva a számat. Aztán a szemem elfekedett és rá pillantottam.
-Hát ez vagyok én.-Csuktam be és dörzsöltem meg a szemeimet.

-Áhh semmi. -legyintettem, megvonva a vállam, majd mielőtt láthatta volna a papírt széttépve a kukába dobtam. És nem azért mert nem akartam látni, hanem azért, hogy más ne lássa.
-Engem már semmi sem lephet meg. Ismerem az összes fajt a világon. -vigyorodtam el, majd vártam hogy mutasson valamit. Ekkor az történt, hogy mintha felfordult volna a szeme, és az egész sötétségbe burkolózott. Nem mondom, hogy nem ijedtem meg egy pillanatra, vagy nem lepődtem meg, de felismertem a fajt, hiszen már olvastam róla.
-Démon. -jelentettem ki egyszerűen semmilyen érzelmet nem bocsátva felé.

-Biztos?-Meredtem rá mikor a papírt szét tépte és bedobta a kukába. A szemem égett és persze láttam egy pillanatra, hogy meglepődött, de tényleg sok mindent láthatott, ha nem futott el ijedten.
-Igen-Sütöttem le a szemeimet és nem mertem rá nézni.
-Sajnos démon-ismételtem el.

-Miért sajnos? Olyan rossz az? Nem hiszem, hogy te olyan rossz lennél... -emeltem fel a tekintetemet rá, majd halványan elmosolyodtam.

-Szerintem, ha nem csinálsz rossz dolgokat, nem lehetsz rossz sem. -vontam meg a vállamat lazán, majd belekortyoltam a kávéba.
-Bár nem ismerlek, de nem félek tőled. -ismét elmosolyodtam, és nem tudom, mi késztetett erre. Egyszerűen nem féltem, nem féltem, hogy kihasznál, és élveztem a társaságát is.

-Viv én nem vagyok jó...-Vettem egy nagy levőt.
-Nekem az ad erőt, hogy mások vitáiból és mások haragjából táplálkozom.-Folytattam. Tudnia kell az igazat. Ha nem tenném ezeket legyengülnék. Kezdett ez a lány engem egyre jobban érdekelni.
-Nem is emlékszem ezt már hogy kell.-Nevettem fel idegességemben.
-De eljönnél velem esetleg egy szórakozó helyre vagy valami-Dadogtam neki egy sort. Furcsa volt nem hívtam még el lányt vagy is már nagyon rég hívtam el. Megszoktam, hogy a Gimiben minden lány jött, ha csak annyit mondtam gyere már el velem. Féltem, hiszen Viv más volt. Nem csodálkoztam volna, ha nemet mond.

-Velem még nem voltál gonosz. -szálltam vitába vele arról, hogy milyen is valójában. Tudom, butaság ezt tenni, de nem túlzottan hat meg. Mindig is makacs és önfejű voltam.De általában mindig kitűntem a tömegből valamilyen szinten, valamelyik tulajdonságommal.

-Tudom. -válaszoltam, s makacskodva nem tértem el az elméletemtől. Keresztbe fontam a kezem, és hallgattam tovább.

-Ugyan. -legyintettem, s úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna amit mond. Nem hittem neki.

-Egy szórakozóhelyre? -összeráncoltam a homlokomat.
-Eshet róla szó... -mosolyodtam el. -De jelenleg éppen nincs kedvem szórakozni. Nincs kedvem a hangos zenéhez, és a fűlött cigi és piaszaghoz a bárokban, ne haragudj... -húztam el a számat, majd barátságosan elmosolyodtam. Remélem nem vette sértésnek, csak elmondtam neki amit gondolok.

Vitába szállt velem ami aranyos volt. Nem érdekelte az a felem csak az ahogy vele törődöm. Végre egy ember aki nem ítél el és ami a furcsa, hogy ő ember volt.
-Megértem-Vontam vállat, mint ha nem érdekelne, majd kicsit közelebb kúsztam annyira le rít róla, hogy valami baj van.
-És mit szólnál egy filmhez? Itt nálad?-Kérdeztem hátha egy kis jobb kedvet erőltethetek rá. Ha ezt is elutasítja nincs több ötletem. Olyan volt, mintha nem lett volna kíváncsi rám.
Bárcsak elmondaná mi a baj és tudnék segíteni.

-Tökéletes. Válassz filmet! -ezért az ötletért már kellőképp lelkesedtem, sokkal jobb mint a bulizás jelen pillanatban.
-Addig pattogtatok kukoricát, bár annyira nem ismerem a fajodat, hogy tudjam, szereted-e.. -néztem rá kérdő pillantásokkal.
Majd kivettem a fiókból egy csomag kukoricát, majd bedobtam a mikróba.

-Sikerült filmet választan? Minden stílus jöhet. -mosolyogtam, miközben hallgattam a mikróban "sülő" kukorica pattogását.

Elmosolyodtam és sikeresen kiválasztottam egy Horror filmet. Hmm ez megfelelő. Legalább kellő képen megijed és hozzá tudok bújni, bár nem tűnik olyan lánynak.
-Az én fajom..-Nevettem fel.
-Tökéletes lesz-Nem szoktam enni, de még is megadom ennek a módját.
Bólintottam és le dobtam magam a kanapéra.
-Ha félsz én itt vagyok-Kacsintottam rá és vártam, hogy leüljön mellém.

-Akkor jó. -fordultam felé édes mosollyal az arcomon. Egyre jobban kezdtem megkedvelni, s bár tudtam - és elhittem neki, hogy démon, soha nem mondtam volna meg, hiszen máshogy viszonyul hozzám, mint azt én olvastam erről a fajról...

-Hmm.. Ez jó film. -bólintottam elismerően, majd miután a kukorica kipattogott beraktam a filmet, és a kanapéra vetettem magamat, elhelyezkedve ott, miközben elindult a film.

-Ugyan, én nem félek. -kacsintottam rá, válaszolva arra, amit az előbb mondott.

Lehuppant mellém én meg mosolyogni kezdtem a szépségén, nem gondoltam volna, hogy így lelketlen szörnyetegként is tetszhet nekem valaki.
-Akkor tégy úgy, van két erős karom még az áll félelemtől is megvéd.-Nevettem fel és markoltam bele a kajába.
-De rég ettem ilyet-csodálkoztam el milyen finom is ez. Remélem nem lesz tőle bajom.

Elnevettem magamat,majd ahogyan kérte, a vállára hajtottam a fejemet. Régen éreztem már magamat ilyen jól. Teljesen jó hatással volt rám Lee, ami nem túl gyakori.

-Én is rég ettem, de bizonyára, nem annyira mint te.. -mosolyogtam, és én is vettem a kukoricából,miközben elindítottam a filmet, ami elég érdekesen kezdődött. Bár szeretem a horrorfilmeket, szóval nem lesz itt gond.

-Nem lesz a kukoricától valami bajod? -kérdeztem felvont szemöldökkel, pislogva rá.

-Most burkoltan öregnek nevezett hölgyem?-Vettem a kezembe egy marék kukoricát és neki dobtam.
Annyira jól éreztem magam vele és örültem, hogy most közelebb engedett magához, mint szokott.
Csodálatos érzés volt vele lenni.
-Friss Démon vagyok kb 3 éve lehetek az szóval nem vagyok öreg, és nem nem lesz. Köszönöm az aggódást!-Engedtem el csibészes mosolyt az arcomon.

-Én? Dehogy! -nevettem el magamat, majd összeszedtem az ölemből a pár kukoricadarabot, és visszadobtam.
-Mostmár nem aggódom. -jelenik meg csibészes mosoly a számon, miközben bekapok egy adag kukoricát, és megpróbálok elmélyülni a filmben, amit igazából többször megnéztünk Lizzel...

-Te láttad már? -fordulok felé, felvont szemöldökkel és érdeklődő pillantásokkal, hogy látta-e már a filmet, mert ha igen, nem érdemes nézni. Ismét elmosolyodtam, és vártam a válaszát.

-Miért, ha vén lennék nem állnál velem szóba?-Néztem rá ördögien és mosolyogva. Olyan csoda szép volt, ahogy mosolygott.
-Elképesztő vagy!-Jelentettem ki egy mosollyal amit nem tudtam leszedni az arcomról.
-Nem nem láttam, de majd most.-Fogtam meg egy darab kukoricát és a hátába a poló mögé dobtam.
-Hupsz.-Nevettem fel és védtem magam a párnával.

-Nem is tudom... -sóhajtottam, gondolkozást színlelve, majd bájosan elmosolyodtam.
-Elképesztő? -döntöttem egy picit oldalra a fejemet, hogy jobban lássam őt. -Ezt hogy érted? -mosolyogtam még mindig.

-Akkor jó. -bólintottam, majd észrevettem, ahogyan a hátam mögött behajít a fölsőmbe egy kukoricát. Hirtelen felpattantam, ahogy a kukoricadarab szúrni kezdte a hátamat, és hajlékonyságomnak köszönhetően -mert Lizzel kiskorunkban sokat balettoztunk- sikerült benyúljak a fölsőmbe, és kivegyem a hátam mögül a kukoricát.
Sikerült is, majd oldalba bökve Lee-t, visszaültem a helyemre, és újra el kellett helyezkedjek.

-Ezt majd még visszakapok! -néztem rá, majd elnevettem magamat.

Nem bírtam ki úgy elkezdtem nevetni, hogy a kukorica darabok ki estek a számból.
Előre hátra dőltem a nevetéstől és csapkodtam a kanapét.
-Egyszerűbb lett volna, ha leveszed-Mondtam kacsintva és a pólójára mutogatva. Nekem tetszett volna a látvány
sőt egészen biztos vagyok benne.

Nagyon-nagyon régen éreztem magam valakivel ennyire jól. Teljesen belefeledkeztem az időbe, nem tudom, de ő olyan másnak tűnt. A kijelentésére felnevettem, de hirtelen nem tudtam mit válaszolni.
Egy percre találkozott a tekintetünk, s az arcunk egy centiméternyire volt a másikétól. Nem tudom, mi történhetett velem,bár sohasem voltam visszahúzódó típus, általában valahogy mindig kitűntem a tömegből, bár most nem tudom mi ütött belém. Annyira elragadott az érzés, és a pillanat, amiben már régen volt részem, és olyan közel kerültünk egymáshoz, így egy pillanatra elvesztve a fejemet csókoltam meg őt. Sohasem voltam kezdeményező típus, bár éreztem, hogy akárhogyan is jövök ki belőle, meg kellett, hogy tegyem...