Share | 

avatar
Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
Chatkép :

Tartózkodási hely :
mystic falls, whitmore ✤ ✤
Hobbi & foglalkozás :
i'm trying to be okay ✤ ✤
Humor :
hard ✤ ✤



A poszt írója Ebony Tate-Smith
Elküldésének ideje Hétf. Ápr. 30, 2018 1:30 pm
Ugrás egy másik oldalra

Gratulálunk, elfogadva!
● ● üdvözlünk a diariesfrpg oldalán! ● ●

Kedves Eugene! 40

Szélsebesen megérkeztél, Nadia hirdetése még meg sem száradt, amikor te már le is csaptál erre a fiúcskára. Very Happy Nincs ezzel semmi baj, örülök, hogy így történt és igazából az is nagyon tetszik nekem, hogy nem a nagy és erős átváltoztatót, hanem az élete totális megváltozásának hajnalán táncol és majdnem át is lépte azt a bizonyos határt, ahonnan már nem lett volna visszaút... szerencsére ott volt Nadia, jókor és jó helyen. Igazán szimpatikus lehettél neki, ha miattad megkockáztatta a lebukás lehetőségét, sőt, igazából le is lepleződött előtted. 40 Az a helyzet, hogy féltelek téged, hiszen a természetfeletti világ egy ember számára azon kívül, hogy felettébb érdekes lehet, nagyon fenyegető is. Persze, ha a ember fiának van egy Petrova-őrangyala... Wink

Nem tartalak fel tovább, eleget vártál már. Menj, foglalózz, aztán nyomás a játéktér! Jó szórakozást! 40


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Ápr. 25, 2018 8:41 pm
Ugrás egy másik oldalra

Eugene Farah
● ● nomen est omen ● ●

kor ~ 29

titulus ~ kíváncsifáncsi

város ~ mystic falls

play by ~ matthew daddario

faj ~ vérfarkas

becenév ~ sokmindenre hallgatok

foglalkozás ~ régiséggyűjtő

a karakterem keresett


Születési idő, hely   Baltimore, 1989.08.10.
Első átváltozás   Még nem történt meg, de talán még a jövőben...
Család   Örökbefogadtak, a szüleim még 4 éves koromban haltak meg egy autóbalesetben. A Mystic Falls mellett található árvaházból 6 évesen vittek el egy Baltimore-i intzéményben - innét csókoltatok minden nevelőt -, onnét pedig fél évvel később örökbefogadtak. Annabeth és George Farah gazdagok voltak, de sohasem lehetett gyerekük, pedig mindig is odavoltak értük. Főleg az olyan elevenekért, amilyen én is voltam, utánam pedig rögtön örökbefogadtak még egy lányt, Margaret-et, akivel hála az égnek mi ketten jól megtaláltuk a közös hangot. Mindketten elég elevenek voltunk, élveztem a nagytestvér szerepét, hiába csak 4 évvel voltam idősebb, a szüleink pedig örömüket lelték abban, hogy végignézhették, amint felcseperedünk.

 

A Mystic Falls melletti árvaház ablakai hatalmasak voltak, tisztán láthattam az égboltot, ha a hátamra feküdtem mellette a padlón. Sokszor nézegettem ki az ablakon, hallgattam a farkasok vonyítását. Persze, amikor erről a nevelőnőknek meséltek, csak értetlenkedtek, Itt nincsenek farkasok!, de ők tévedtek. Apa is megmondta, a farkasok itt élnek a Mystic Falls környékén, és akkor még hittem is neki. De aztán az évek tova sodortak, egy durva vírusos fertőzés miatt többünket is a baltimore-i intézetükbe szállítottak át, mármint mi nem betegedtünk meg, ez egy megelőző csapás volt. Itt viszont már nem voltak olyan nagyon az ablakok, az esték sötétek voltak, nem láthattam a Hold fényét... Viszont a Farah házaspár hamar megszabadított, örökbefogadtak és az új otthonomba vittek. Ők is meg voltak lepődve, hogy amin keresztülmentem, ahhoz képest nagyon nyugodt vagyok. Csak később tudták meg, hogy minden emlékemet elveszítettem a balesetről, állítólag a sokk hatására. Azt viszont felesleges lenne tagadnom, a szüleim rettenetesen hiányoztak akkor is, de még a mai napig is. Sok űrt képesek voltak betölteni a szeretetükkel, de pontosan emlékszem, milyen is volt az édesapámmal focizni az udvarunkon. Ezzel persze sohasem terheltem őket, túlságosan is kedvesek lettek számomra az évek alatt, főleg, hogy egy kistestvérrel is megleptek, amikor betöltöttem a 10. életévemet. Rettenetesen örültem, mindig is vágytam rá, hogy legyen kivel játszanom, megosztani a bunkert, titkokat mesélni, megviccelni... Egy ilyan családban felnőni pedig ajándék, de közben komoly kihívás is. Úgy, mint más tehetősebb fiatalok, én sem bírtam sohasem ellenállni az alkohol és a kalandok csábításának. Addig, ameddig a Farah házaspár nem vonult nyugdíjba, én, mint egyetemista túl sok mindent próbáltam ki. Drogokat, sokfélét, sokszor, de Margaretnek köszönhetően túlléptem ezen a korszakomon, ellenben az alkohollal. Sohasem tudnék visszautasítani egy jó bort, legyen az fehér, vörös, vagy rosé. A mértéket is csak vödörben ismerem, még így 29 éves fejjel is kell mellém valaki, aki kiveszi a kezemből a poharat, nem ismerem a határaimat. Az a baleset... Majdnem végzetes volt, és nem csak rám, én még tudtában sem vagyok annak a veszélynek, amit a lényemben hordozok, hanem másoknak. Ha az a lány, Nadia nem lett volna ott, most én sem lehetnék itt. Hiába vettem át, most már két éve az egész régiségekkel foglalkozó üzletágat, még mindig nem nőttem fel. Szinte gyermek módjára szaladtam az új iránt, a kíváncsiságom egy pillanatra nem hagy nyugodni. Napont többször is megnézem azt a felvételt, amit a kocsiban elhelyezett kamera vett fel. Azok a gyors mozdulatok, a cseppet sem emberi vonások... Azt hiszem teljesen megbabonáztak. Tudni akarom, hogy mi történt, hogy mi történhetett volna, és hogy mi fog még történni...

Vissza az elejére Go down
 

Eugene Farah

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Halhatatlan évek :: Vérfarkasok
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Szomb. Okt. 13, 2018 9:57 am




Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3