Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Dec. 02, 2016 2:23 pm
Ugrás egy másik oldalra
| Lezárt játék!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Júl. 06, 2016 10:43 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Persze, ebben igazad van, de szerintem már régen rossz, hogy az emberekre előre is ráhozzák a frászt. Vélhetően régen is sok rossz ember volt, de mégis felnőttünk, így nem értem meg azt, hogy a legtöbb anya már a széltől is óvni akarja a gyerekét, meg szinte mindentől. – lehet, hogy az a baj, hogy nem vagyok édesanyja és emiatt nem tudom annyira átérezni a dolgot, viszont itt van Katie kisfia. Ő fontos számomra, és sose hagynám azt, hogy baja legyen, de azért még a széltől se kellene óvni. Minden baba néha fenékre ül, meg hasonló dolgok, de attól még nem lesz semmi bajuk. Meg mi is voltunk néha betegek, ha nem lennénk, akkor az immunrendszerünk is már rég feladta volna, mert túl lettünk volna már gyerekként is gyógyszerezve. Azért örülök annak, hogy viszonylag normális szüleim voltak, már ha őket lehet annak nevezni, meg annak is, hogy nem most vagyok kisgyerek. Tuti, hogy nem lenne olyan jó, mint egykoron volt.
- Tényleg? Ennek nagyon örülök, de ugye te se ütheted meg a bokádat amiatt, hogy esetleg olyat alkalmazol, akinek nincs is semmi hasonló végzettsége. – pillantottam rá kérdőn, hiszen azt se akarnám, ha emiatt esetleg megütné a bokáját, vagy bármiféle baja származna belőle. Esetleg azt mondanák rá, hogy felelőtlen és elveszik a kis Mattie-t. Azt tuti, hogy nem viselném el.
- Gyümölcslé jó lesz, köszönöm. – s a mosoly továbbra is ott bujkált az arcomon, amikor pedig végre a kezemben tarthattam a kisherceget, akkor még szélesebb lett és egy puszi is landolt a buciján. Annyira imádnivaló volt és a mosolya. Azzal szerintem minden női szívet meg tudott volna hódítani. Mosolyogva játszom vele tovább, kicsit lovacskázunk és a nevetéséből ítélve tetszik is neki. Ez még jobb jel.
- Szerintem beleférhet, meg azért gondolom te se akarsz állandóan távol lenni a fiadtól. Mármint szerintem az is fontos, hogy egy anya is mellette legyen, mert mégis csak tőlük tanulják a legtöbb dolgot. – így szerintem nekem se kell állandóan mellette lennem, ha meg igen, akkor majd addig átviszem magunkhoz. Pont nem érdekel az, ha Mr. Barronsnak nem tetszik. El kell fogadnia, hiszen ő akarja, hogy ott éljek és legalább láthatja azt is, hogy van nála cukibb és szívet rablóbb egyed is ezen a bolygón. Jobb, ha felkészül a vetélytársra. – Rendben szólni fogok, de nem hiszem, hogy ebből baj lenne. – néztem rá barátságosan, miközben tovább bolondoztunk.
- Persze, ez érthető. S csak itt énekelsz valami bárban, vagy esetleg a jelenlegi sztároknak aggódniuk kell? – kérdeztem meg óvatosan, hiszen ha az utóbbiról van szó, akkor vélhetően lesz olyan, amikor napokra távol lenne, így vélhetően meg kell majd szoknia a picinek azt is, hogy nem csak ebben a házban él, hanem ott is, ahol én lakom. Biztosan jó móka lesz.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jún. 30, 2016 7:10 pm
Ugrás egy másik oldalra


to MacKayla



- Megértem az aggodalmadat, manapság valóban mindent eltúloznak, ami egyes esetekben nem is jön rosszul, máskor viszont elég kellemetlen  tud lenni. Egyre több beteg ember van, akiktől jobb félni, mint megijedni.. - Mondom, és most kívételesen nem is a vámpírokra gondoltam, hanem a pedofilokra és egyéb szépségekre.. más se kellene, minthogy egy ilyenre keljen rábízzam a fiamat. Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha nem venném észre a "jeleket". Viszont szerencsére erre nem került sor, hála a fennvalónak MacKayla mellett Mattie jó kezekben lesz.
- Persze. Örülök, hogy így gondolod, mert ahogy elnézem Mattie is nagyon szeret a társaságodban lenni.  Plusz, én is kedvellek szóval máris nagyobb fölénnyel indulsz, mint a többiek. - Nyugtatom meg, hogy egyáltalán nincs mitől tartania, nálam nyert ügye van.
Aztán a következő válasza hallatán sorolni is kezdem a felhozatalt, amivel megkínálhatom.
- Rendben. Mit szeretnél, gyümölcslevet, vizet, kávét..? Igen, átveheted - mosolyodom el, majd amint válaszol óvatosan át is adom neki Mattie-t, hogy elmehessek az italáért. Olyan jó volt őket nézni. Édesek voltak mindketten. Aztán a konyhába érve a hűtőből ki is emelem amit kért, közben poharakat is előkészítve, majd miután elkészültem mindennel egy tálcára helyezve a kitöltött italokat vissza is mentem a nappaliba.
- És mindebbe úgy gondolod, a bébiszitterkedés is belefér? Nem szeretnélek teljesen leterhelni sem. - Az egyetemi élet ismerős, én már túlestem rajta, tehát kijelenthetem, hogy azért az egyáltalán nem tekinthető könnyűnek.. hiába áll a hallgatók élete a sok bulizásból, azt csak a "bennfentesek" tudják miyen érzés egy jó buli után másnap órára menni. S az még nehezebb, hogy fenntartsd azt a bizonyos "egyensúlyt" is a tanulás és a buliba járás között. Nekem azt hiszem ez sikerült, legalábbis a végén sikeresen lediplomáztam.. Szerintem Mac-nek sem lesz ezzel gondja. - Ha esetlek időben mégis a terhedre válna, szólj nyugodtan, nem fogom leharapni a fejed miatta.  - Teszem hozzá, hogy tudja, nem akarom őt még az én bajaimmal is megnyomorítani.
A tálcát időközben felé is nyújtottam, hogy elvehesse róla az egyik poharat, majd miután ezt megtette, a többit az asztalra helyezem.
- Igen, énekelek s közben a kórházban is el kezdtem újra gyerekorvosként praktizálni. A korházban még van kire bíznom, de a fellépésekre nem szívesen cipelném magammal. Az óvi után pedig nem maradhat magára. - Magyarázom neki a helyzetet, időközben magam is leemelve egy poharat a tálcáról, majd bele is kortyolok.
még élek 38
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 28, 2016 7:35 pm
Ugrás egy másik oldalra
Nem akartam frászt hozni rá, de a mai világban lassan már az utcaseprőknek is nyelvvizsga kell, meg mindenféle papír, így fogalmam nem volt arról, hogy hivatalos úton megkaphatom-e az állást, hiszen én még csak egyetemre járok és mellette Mr. Barronsnál élek, s dolgozom is. De most nem is akarok rágondolni, abból nem lesz semmi jó, ha újra felhúzom magam Mr. csökönyösségen. Most pedig jól akartam érezni, hiszen imádtam velük találkozni és játszani Mattie-vel is. Ő volt az én kishercegem és ezen senki se fog tudni változtatni.
- Sajnálom, de nem csak amiatt féltem, hogy esetleg te utasítanál vissza, hanem attól is, hogy mindenféle papír kell hozzá és nem akartalak bajba keverni. – teszem hozzá sietve, hiszen ez az igazság. Nem akarok én senkit se kellemetlen helyzetbe sodorni, de manapság már eléggé nehéz követni, hogy mihez mi kell és a törvény egy-két munkával kapcsolatban mit is vár el. Bár szerencsére tapasztalatot nem kértek, vagyis nem volt mérvadó, ha jól emlékszem. Bár a picinyke fiúval már elég sokszor játszottam, így talán simán beírhattam volna őt referenciának, még ha ez kissé ironikus is lett volna.
- Reméljük, hogy én szerencsés leszek, hiszen imádom a fiadat. Annyira édes, s mindig öröm volt vele játszani korábban is, de érthető az is, hogy a legjobbat szeretnéd számára. Így majd eldől, hiszen én se vagyok tökéletes. – mosolyodom el, majd ha kell, akkor kibújok a cipőmből is, mert nem szeretnék semmit se összejárkálni és csak azután követem őt beljebb a lakásban. Kíváncsian fürkészem a szobákat, illetve a benne lévő bútorokat. S meg kell állapítanom, hogy jó érzés itt lenni. Nagyon otthonos ez a lakás, s érezni lehet, hogy az itt élők tele vannak szeretettel is, mármint tényleg jó az aurája ennek az ingatlannak és ezt már hamarabb lehet otthonnak hívni, mint Mr. Barrons lakását. Szerintem még egy kripta is barátságosabb, mint az a hely.
- Innivalót elfogadok. – jegyzem meg szerényen, majd követem őt. – Esetleg addig megfogjam? – kérdezem tőle kíváncsian, és ha odaadja, akkor mosolyogva veszem a karjaimba a nagyfiút és egy újabb puszi landol a homlokán. – Hogy vagy nagyfiú? – kérdezem tőle játékosan és úgy teszek, mint aki mindjárt megcsiklandozni, mire elkezd nevetni. S hamarosan érkezik a válasz is. Elmosolyodom, s megszeretgetem, őt újra.
- Szeretnél játszani? – kérdezem kíváncsian, és ha zöld utat kapunk, vagy a nappaliban a szőnyegen, vagy a gyerekszobában foglalok helyet a földön. Attól függően, hogy merre navigál Katie, vagy éppen a tökmag.  – Csak a szokásos, még mindig egyetemre járok, meg közben a könyvesboltban dolgozom néha és próbálom elviselem Mr. Barrons-t is. –s a végére picit zavarba is jövök, hiszen még mindig eléggé élénken él az az eset az elmémben, amikor a vágyaink túl nagyteret kaptak. – Ohh, akkor újra dolgozol? Énekelsz, vagy másról lenne szó? – ha közben megérkezett az innivaló, akkor egy köszönöm kíséretében elveszem azt is, majd pedig az egyik autót a kezembe véve elkezdek közben játszani a kisherceggel is.




:hug:
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 19, 2016 2:06 pm
Ugrás egy másik oldalra


to MacKayla



Örültem, mikor kiderült, hogy a babysitteri hírdetésemre MacKayla jelentkezett, már csak azért is, mert ő egyike azon keveseknek, akikre bármikor szívesen rá merném bízni az én egy szál fiamat. Véletlenül találkoztunk a parkban, ahová ő szimplán tanulni indult, de elsőre a szívembe fogadtam. Pati hirtelen távozása után meg pláne tudok örülni egy újdonsült barátnak, hiszen mindazok után, amin keresztül kellett mennem, elég zárkózottá váltam. Már nem tudok olyan könnyen nyitni az emberek felé, mint annak idején.. mióta tudomást szereztem a természetfelettiről, illetve arról, hogy én magam is egy vagyok közülük, folyton attól tartok, hogy esetleg valaki olyanba botlanék, aki árthat a fiamnak. Igaz, farkas lévén meg tudnám Mattie-t védeni, persze csak ha tudnám rendesen irányítani az átváltozásaimat. No, és ezzel a dologgal kapcsolatban ott van az is, hogy immár nincs is kire bíznom őt, a teliholdas átalakulásaim alatt. Vele ugyebár nem lehetek, még csak az kéne, hogy kárt tegyek benne. Arról a szörnyetegről, akivé olyenkor válok, nem akarom, hogy egyelőre tudomást szerezzen. Inkább abban a tudatban tartanám őt, hogy egy egyszerű gyerekorvos vagyok, aki nem rég énekesnőként is vállal fellépéseket.
Boldogan viszonzom az ölelését, illetve egy puszit is lehelek az arcára, majd elmosolyodom mikor Mattie is kapott tőle egy cuppanóst.
Aztán, miután beinvitáltam őt a nappaliba, meg is kaptam a magyarázatát arról, hogy voltaképpen miért nem szólt, hogy ő jelentkezett az állásra.
- Ugyanmár, miket beszélsz? Méghogy nem jutnál át az első rostán, hülyeség. Egyébként semmi baj. Mondjuk megspóroltál volna nekem egy kör fölösleges aggódást, ha előre szólsz  - legyintek, hogy minden a legnagyobb rendben van, majd hozzáteszem egy kacsintás keretein belül, hogy nagyon is örülök neki. És szerintem Mattie is, mert ahogy látom, felfelé görbültek az ajkai. Olyan jó őt így látni, és nem sírva, mivelhogy az is előfordult már párszor, hogy elsírta magát ha egy számára nem szimpatikus személy kezdett el gügyögni neki. Vagy az is lehet, hogy csak nem szereti, ha gögyögnek neki. Mindenesetre elég szerényke, nehéz őt szóra bírni, mindettől függetlenül is.
- Igen, ez igaz. Ráadásul, az utóbbi időben az én rostámon is nehezebban jutnak át az emberek. - Szerencsére a szörnyeteg szót halkabban mondta ki, amiért hálás voltam neki. Mattie ugyanis épp csak, hogy kezdett el beszélni.. és bár nem mondott még olyan sok mindent, nem igazán örülnék neki, ha a kicsiny szókincse idő előtt pont a szörnyeteggel gazdagodna.
- Esetleg kérsz valamit? Sütit, üdítőt, vagy valami mást? - Teszem fel a kérdést, még mielőtt helyet foglalnék. Igazság szerint az üdítő féléket elég jól megválogatom Mattie érkezése óta, mert nem szeretném még rászoktatni az olyan szénsavas löttyökre, mint például a kóla. És nem csak az üdítőkkel kapcsolatban vagyok ilyen szigorú, hanem a chipseket és az apróbb édességeket illetően is, amik esetleg megakadhatnának a torkán, ha hozzájuk jutna.
Aztán MacKayla Mattie-nek feltett kérdésére, én is éber lettem, azt illetően, hogy hadd lám, meg fog-e szólalni. Elmosolyodott, látszólag örült a simogatásnak. - Nadon jól - mondta ki kicsivel később, némileg selypítve, minek következtében puszit is leheltem a piciny homlokára.
- Azt hiszem, ezt határozottan jó jelnek vehetjük. - Pillantok fel  ezek után Mac-re. - Megvagyok, köszi. Igazából, mostanában egyre nehezebb úgy beosztani a programomat, hogy az jó is legyen. S nem vihetem magammal mindenhová a kisherceget sem, bármennyire is szeretném. Hát, te? Mi a helyzet veled? - Vallom be, majd iránta is érdeklődve.
38
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 13, 2016 11:04 pm
Ugrás egy másik oldalra
Tudom, hogy egy gyermek nem játék, meg nem olyan, mint amilyen babákkal gyerekként játszunk, de úgy éreztem, hogy alkalmas vagyok rá. Legalább kideríthetem azt, hogy milyen lennék agyaként, vagyis részben. Az se biztos, hogy tényleg élnek bennem az anyai ösztönök, bár az eddigi tapasztalataim alapján nem lehet gond. Katie is megbízott bennem, pedig akkoriban csak tanulni ültem ki a parkba, de örülök annak, hogy oda menekültem el, mert így ismerhettem meg őt is és Mattie-t is. Imádom a kissrácot, annyira édes, hogy szinte már ennivaló, de az se kizárt, hogy talál nálam jobbat, aki vigyázhat rá. Nem fogok akkor se megharagudni, vagy bármi, hiszen még látjuk egymást és a barátságunk még szorosabb lehet majd. Én nagyon reménykedek ebben, mert egy barát jól jönne.
Szinte a füleimben hallom Mr. Barrons rosszalló szavait, de pont ezért se szóltam neki. Csak annyit mondtam, hogy dolgom van és oldja meg a bolt nyitva tartását. Nem vagyunk mi összenőve, még a történtek után se, meg ha ottmaradnék állandóan, akkor lehet, hogy előbb vagy utóbb még a vérem is felforrna, vagy be akarnék neki mosni újra és újra. Idegesen vártam, hogy kinyíljon az ajtó, majd miközben engedélyt kaptam arra, hogy bemehessek megszeretgettem kicsit Mattie-t is, vagyis ő is kapott egy puszit, meg Katie-t is megöleltem.
- Bocsánat, hogy nem szóltam külön róla, de féltem attól, hogy esetleg tolakodásnak vennéd, meg talán tartottam attól is, hogy már az első rostán nem jutnék át, de szerencsére nem így lett. – mosolyodtam el, majd kibújtam a kabátomról, ha cipőt le kellett venni, akkor azt is levettem, majd úgy sétáltam beljebb a lakásba. – Nem csodálom, hiszen eléggé őrült világban élünk és néha nem lehet tudni, hogy ki mekkora szörnyeteg. – szólaltam meg komolyan, bár az utóbbi dolgot picit halkabban mondtam, hogy ne hozzam Mattie-re a frászt, hiszen a gyerekek is már mindent megértenek. Majd odasétáltam hozzájuk. – S hogy van az én kishercegem? – kérdeztem játékosan, s közben megsimogattam. – Te hogy vagy? S hogy-hogy babysittert keresel? – kérdeztem tőle kíváncsian.


:hug:
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 13, 2016 10:37 pm
Ugrás egy másik oldalra


to MacKayla



Az elmúlt egy hónap Pati jelenléte nélkül maga volt a pokol. Azt hiszem, elkövettem azt a hibát, hogy túlságosan hozzá szoktattam magam a folytonos jelenlétéhez, mindazok ellenére, hogy neki is megvolt a maga élete. Nem várhatom el tőle, hogy folyton folyvást Mattie-re vigyázzon, miközben neki is ott a karrierje. És most, hogy én is elkezdtem énekelni.. és meg is jelent az első kislemezem, még nehezebben tudtam beosztani az időmet. Ezért is kellett meghoznom azt a nehéz döntést, hogy meghirdessek egy babysitter pozíciót. Bármennyire is nehezemre esik magára hagyni Mattie-t egy idegennel, olykor kénytelen vagyok megtenni, hiszen a korházi állásom, és az újdonsült zenei karrierem önmagukban is minden erőmet leszívják. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz egyedülállóként felnevelni egy fiút, és nem is az. Eszméletlenül nehéz és olykor kezdem belátni, hogy nem is nekem való..
Éppen a konyhában szorgoskodtam, vagyis pakolásztam a helyükre az imént tisztára mosott tányérokat, evőeszközöket, mikor az ismerős kopogó hangra lettem figyelmes. Még gyorsan a helyére tettem a kezemben tartott poharat,  majd Mattie-t a karjaiba kapva indultam el ajtót nyitni. Jobb szeretem magam mellett tudni, nem beszélve arról, hogy valahányszor a konyhában hagyom egyedül, valami szilánkokban végzi.. Az enyhe kifejezés lenne, ha azt mondanám, hogy szereti szétszedni, majd újból összerakni a dolgokat.
Amint ajtót nyitok, hirtelenjében egy széles mosoly is helyet foglal az arcomon, az előttem álló leányzó láttán.
- Szia! - Köszöntöm a tőlem telhető legbarátságosabban, majd kicsit odébb is állok, hogy bejöhessem az ajtón. - Gyere beljebb.
Majd pár perccel később össze is állt a kép, mármint a jöttének okát illetően. Ő az a lány, aki jelentkezett a babysitter hírdetésemre. Szuper!
- Dehogy, nagyon is jókor jöttél. Nem gondoltam volna, hogy te fogsz felbukkanni, de örülök neked! Kicsit aggódtam is az esetleges jelentkezők miatt, hiszen.. nem bíznám rá akárkire Mattie-t. - Teszem hozzá, miközben ő átlépte a küszöböt, majd a nappali felé kezdem terelgetni, hogy leülhessünk a kanapéra.

38
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 13, 2016 6:03 pm
Ugrás egy másik oldalra
Katie-vel az egyik játszótéren találkoztam pár hónappal korábban. Azóta még néha összefutottunk, imádni való a kisfia. Fogalmam sincs, hogy egyszer nekem lesz. Főleg azok után nem, amik velem mostanában történnek. Sose akartam farkas lenni, de sikerült kiváltanom lassan egy éve az átkot, még szerencse, hogy nem jön elő akkor, amikor csak akar. Egyszerűen csak a teliholdat kell túlélnem, de akkor meg még inkább agyamra megy Jericho. Amúgy se voltunk olyan tipikus páros, hiszen eléggé fura stílusa volt, de azt se gondoltam volna, hogy egyszer olyan értelemben is egymásnak fogunk esni. Eléggé megkavarodott úgy az állóvíz is, hiszen eléggé nyilvánvalóvá vált, hogy Mr. Mufurcnak se vagyok olyan közömbös, mint amilyennek sok esetben mutatja magát, de mindegy is, nem akarok ezen rágódni.
Egyik délután ráérősen sétáltam vissza a könyvesboltba, hiszen egy kis munka neki se árt meg, így pont nem érdekelt, hogy elkésem-e és tovább kell neki a pult mögött tartania a formás fenekét, amikor megláttam a hirdetést, hogy Katie, vagyis ha jól rémlett, akkor a cím alapján ő keresett babysittert. Én pedig örömmel elvállalnám, hiszen mind a kettőjüket ismerem és egy kis kikapcsolódás és távollét Mr. Barronstól jól jöhet. Így még aznap bejelentkeztem én is, s most pontosan ezért is sétálok a lakásuk, vagyis a megadott cím felé. Izgultam, még szép, hogy izgultam, hiszen eleve nagy a felelősség, nagyobb, mint egy könyvesboltban, illetve azt se tudom, hogy mennyiszer kell neki segítség, hiszen mellette én még egyetemre járok, így annyira nem lenne könnyű megoldani, mert nem szeretném otthagyni a sulit. De majd csak megoldodik minden és csak néha-néha kell segítség. Majd eldől, kár ezen agyalnom. Amikor megérkeztem, akkor vettem egy mély levegőt, majd sietve kopogtattam az ajtón, majd ha kinyilt, akkor mosolyogva pillantottam rá, rájuk, attól függ, hogy a kisherceg a karján pihent-e, vagy ott volt-e a közelben.
- Szia / Sziasztok! Remélem nem rosszkor jöttem, vagyis azt mondták, hogy kettőre jöhetek. – adtam magyarázatot arra, hogy mit is keresek itt.

:hug:
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 12, 2016 6:04 pm
Ugrás egy másik oldalra
***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

Katie lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Katie lakása
» Katie szobája
» Katie West
» Katie E. Pierce relationships
» Katie Pierce and her children's. ×

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák :: Seattle-i lakások-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •