Akármennyire is jól esett a kényeztetése, nem akartam teljesen elveszteni a fejemet. Megtehettem volna, kétség sem fér hozzá, hisz látszik rajta, hogy ő is mennyire élvezi azt, ha én szétesek az érintéseitől… én mégis inkább amellett döntöttem, hogy tartom magam az eredeti elképzelésemhez. Se kevesebb, se több. És az elképzelésem pedig az volt, hogy egy rettentően élvezetes reggelben részesítsem őt és csakis őt. Csak hogy érezze azt, hogy az ő kielégülése mennyire fontos számomra, még ha ez azzal is jár, hogy én kielégületlen maradok. Nem akartam hagyni, hogy eljuttasson a csúcsra és akármennyire is vágytam arra, hogy újra elmerülhessek benne, most tartóztatom magamat. Lesz még rá alkalmunk bőven, de a türelem bizony nagy erény, amit sosem árt néha bizonygatni. Most is ezt próbálom elérni.
Mosolyogva figyelem élvezését, és hogy mennyire nem tud most semmihez sem kezdeni az érzéstől. Pontosan ezt akartam elérni, és látszólag több, mint sikerrel jártam. Lehúzódok mellé az ágyra, ülve figyelek rá, míg próbálja kicsit összekapni magát. – Na mit mondasz? Elég meggyőző voltam, hogy eljöjj velem erre a rendezvényre? – kérdezem tőle mosolyogva, ha pedig esetleg megpróbálna az ölembe férkőzni olyan módon, akkor idejében megakadályozom – ha pedig csak nekem akar örömet okozni, abban az esetben is. És persze megszólalok emellett. – Most nem. Most te voltál a soros. Az én kielégülésem az várhat még sokáig – bár ismerve magunkat már a rendezvény után meg fog ez történni, ha minden jól alakul. Vagy ki tudja, talán már alatta. Bár nem feltétlen ez lenne a világ legjobb ötlete. Viszont kockázat nélkül meg felesleges élni, nem-e? De ez még a jövő kérdése. A közelié ugyan, de akkor is a jövőé.
- Ellenben fel tudok ajánlani egy kávét, ha van itt kávéfőződ, és a kellő hozzávalókból egy reggeli finom sajtos omlettet. Ez így hogy hangzik? – szerencsére időközben már én is elkezdtem kicsit lankadni és nem álló farokkal kell a konyhában ténykednem, ha odajutnék. Már pedig elég komoly tervem ez, így egyéb hátráltató okok hiányában felállok az ágyról és magamra kapom a boxeremet és a nadrágomat is. Ellenvetés hiányában pedig meg is indulok a konyhába, hogy megnézzem, a hűtőben találhatok-e valami alapanyagot a főztöm elkészültéhez. Nem vagyok mesterszakács, de van egy-két fogás, amit el tudok készíteni. Egy reggeli omlett pedig semmiség.

+ 18

Dean esetében nem csak kapni, hanem adni is szeretem a kényeztetést. Valamilyen oknál fogva sokkal jobban akarom az ő kielégülését mintsem a sajátomat, így hát nem mondom le arról, hogy kivegye a kezemből a gyeplőt. Ez is szintén ritka számban megy nálam, mivel eddig nem igazán akadtak olyanok, akiknek ennyire érdekelt az, hogy kielégüljenek mellettem. Ezen a téren is nagyon önző voltam mindig, ezúton viszont mindennél jobban azt akarom, hogy legalább annyira élvezze azt amit vele művelek, mint ahogy én élvezem azt, amit velem művel. És egyáltalán nem bánom, hogy reggel ilyesmi ébresztésben volt részem, bár megvallom, hogy eltudnék képzelni egy ilyesfajta 'ébresztőórát'. Garantáltan nem aludnék el. Azért pedig hálát adok, hogy Lucifernek nem most támadt kedve hazatérni, máskülönben lehet, hogy csak pillázna a látványon. Bár, ha belegondolok, Luci ezt már megszokhatta. Viszont fordított esetben ilyen nincs, mert én egyáltalán nem tűröm el a kurváit a házban. Sőt, helyesbítek: amióta itt lakom, még egy nőnemű sem tehette be a lábát. Talán érezték egyesek, hogy jobb, ha a jelenlétemben nem teszik be ide a lábukat. A konkurencia sohasem volt az asztalom. Az egyes egyedüli királynő itt csak én vagyok.
Élvezem a látványt, hogy némileg a szája is tátva marad a műveletemtől és biztosan meglepi, hogy hogyan lehet ennyire éber már most azonnal: Ez többek között annak a számlájára írható, hogy időben lefeküdtünk aludni illetve egy ilyen ébresztés szerintem még a holtat is felkeltené.
Fejem hamar egy vonalba kerül a farkával, amit aztán ajkaim közé is veszek a nélkül, hogy közben kezeimmel hozzáérnék. Bal tenyeremet combjára tapasztom, míg jobb tenyerem hasfalát érinti és így is támasztom ki magamat kényelmesen. Eleinte viszont csak játszadozom vele és nem nyomom le egészen, csak akkor, amikor már felkészültem rá eléggé és akkor viszont a lehető legmélyebbre engedtem magamba. Közben nyelvemmel masszíroztam az alját ahol épp érintette, majd kiveszem a számból és egy levegővétel után azonnal folytatom tovább ezt. Az sem zavar, hogy a hajamba markol durván, mert tudom, hogy élvezi és engem egyébként sem zavar, ha vehemensebb a kelleténél. Szerintem sejti, hogy én csak jobban élvezem, ha van benne némi fájdalom az egészben.
Aztán meglep, amikor mégis államat megragadja és magához von. Íriszeimmel felkutatom az övéit és hamar fordít a helyzeten. Én fekszem most alatta, míg ő egy pillanatot sem vár és máris elhúzza a bugyimat aztán azonnal belém mélyeszti néhány ujját. Szinte a pillanatban mindkét kezemmel magam mellé markolok a párnába nagyon erősen és hosszas, apró remegés fut végig testem minden porcikáján. Nyögésem is hallhatóan beleremeg abba, amit művel, még alsó ajkamba is beleharapok, hogy egy kicsikét némítsam magam.
Aztán csókjaival melleimre vándorol és finoman szívogatja azokat felváltva, aztán lejjebb halad és beleremegek újra abba, hogy az átnedvesedett ruhaneműn keresztül nyal meg. Félrehúzza és szája csiklómra tapad, míg ujjait újra belém mélyeszti és kíméletlenül kezd el ujjazni, míg erőteljesen szívja a legérzékenyebb pontomon. Az már csak felforralta bennem a vért, hogy az ujjian végignyalva megkóstol.
Lábaimat feljebb emelem terpesztve úgy, hogy karjaimmal lejjebb tolom azokat magam mellé; így a csípőm jobban megemelkedik illetve jobban hozzám is fér. És eléggé hajlékony vagyok ahhoz, hogy ahogy felhajtottam a lábaimat, nos, a térdeim szinte a lepedőt súrolja.
Fejem szüntelenül jár a párnán, hol arra fordítom, hol pedig erre, néha még testemmel is megugrok egy pillanatra nyöszörögve, de annál jobban élvezve. Egészen közel éreztem magamat már az orgazmushoz, már bele is értem egészen amikor megszakítja és úgy fordít a hasamra, mint egy rongybabát. Hagyom magam neki, sőt, élvezem, hogy irányít. Csípőmet megragadja erősen és feljebb tolja a fenekemet. Ekkor alsó ajkamba harapok vágyakozóan, már-már türelmetlenül. Nagyon vágyom arra, hogy megdugjon.
Ez helyett viszont lerángatja rólam a bugyit és nyelvével újra a hüvelyembe nyomul ami hatására finoman ringatni kezdem a csípőmet: hol intenzíven érzem a kéjt, hol pedig csillapodik. Gyorsít a tempón és erőseket szív bele, aztán pedig abbahagyja és három ujját mélyeszti belém.
Egyszerűen szüntelenül nyögni és nyüszögni kezdek, alighanem viszont élvezheti, hogy megszólaltathat akárcsak egy hangszert. Érzem, hogy a saját nedvem csordul végig a combjaimon épp úgy, mint egy megtelt pohár oldalán a vízcseppek. Közben egyik tenyerem csiklómra vándorol és izgatni kezdem az ujjaimmal míg ő hihetetlen gyorsasággal és keménységgel ujjaz. Nyilván nem kellett sok ebből, mire elhúzódom és kissé megrogyok az orgazmustól hosszasan belenyüszítve a párnába.
Akárhogy is próbálom a térdeimmel feltornázni magam, egyszerűen nem megy más a kontrollálhatatlan remegésen kívül. Nagyon erősen pulzál a csiklóm és a hüvelyem is; ha most mégis belém mélyesztené a farkát, akkor biztosan érezné ezt ő is. Alighanem ezt a tettét felsikkantva követném, mert még mindig dolgozik a testemen az orgazmus. De alighanem ezt akarom mindennél jobban és azt, hogy lehetőleg ezt ne is felejtsem el egyhamar.

+18

Volt már ilyen ébresztésben részem és van is sejtésem arról, hogy mennyire jól tud esni az ilyesmi. Úgy gondoltam, hogy a meggyőzésének aligha létezik jobb módja, mint egy ilyesfajta ébresztés. Biztos tudtam volna találni, ha nagyon keresgélek, de az eddigi kapcsolatunkban a testiség volt a legerőteljesebb téma. Így hát élek is ennek.
Nem tagadom, kicsit kellemesebb volt így aludni, konkrétan egy szál semmiben. Bár kicsit zavart, hogy ő rajta azért bőséggel volt ruha, de nem baj, legalább nem úgy aludtunk el, hogy még az ágyat is bemocskoltuk. Amint viszont érzem nedvesedését, mindjárt én is kezdek odalent keményedni és megnagyobbodni. Megugrásából elég nyilvánvaló felébredése, de nem érzem azt, hogy bánná. Csak még aligha tért magához. Csípőjét mozgatja a kényeztetésemhez, mikor pedig eltelik néhány pillanat és beléhatolok, csak széjjelebb teszi a lábát, hogy még könnyebb dolgom legyen. Örülnék, ha teljesen el tudna lazulni, de nem ez történik meg. Kicsit tűri, de aztán a takaró a földön landol és kezébe veszi még félig lankadt férfiasságomat. – Neked is jó reggelt – felelem vissza mosolyogva, és halkan sóhajtok abba, ahogy elkezdi fel-le mozgatni az ujjait.
Én ebben is ki tudnék egyezni, de látszólag ő nagyon nem így van vele. Elhúzódik tőlem, én pedig csak kíváncsian tekintek utána. Elmosolyodom, ahogy leszedi magáról a felsőt és melleibe markol. Imádom, mikor azokat a formás melleivel játszadozik, és szerencsére tudom is, hogy mennyire érzékeny pontról beszélünk nála. Nem kértem magánszámot, mégis kapok. Azért még én is meglepődök rajta, hogy ilyen hamar képes volt magához térni. Hümmögök egy pár sort, ahogy nyálát ráengedi a férfiasságomra, ezzel síkositva meg azt. Halk morranás hagyja el a torkomat, amint ajkai makkom köré zárulnak és kicsit játszadozik vele. Amint mikor újra mélytorokra vesz, akkor kicsit megfeszül a testem, és hajába markolok. – Jézusom – mondom még mindig elképedten. Nem tudom, mi az izgatóbb. Hogy képes ennyire magába engedni, vagy hogy ő ezt ennyire perverz módon élvezi. Ha utána pedig elkezdi mozgatni a fejét, azt azzal viszonzom, hogy kicsit jobban beleszorítok a hajába. Mielőtt viszont azt láthatnám, hogy nyelvével úgy játszadozik a farkammal, mintha egy nyalóka lenne – mi tagadás, nagyon izgató látvány, főleg mikor azt látom a partneren, hogy ő mennyire is oda van ezért az egészért -, álla alá nyúlok és magam felé fordítom a tekintetét és kicsit elkezdem húzni magam felé. – Most te vagy soron. Nekem kell valahogy meggyőznöm, hogy eljöjj velem arra az estre – mondom neki vigyorogva, aprón lihegve. Ha bármit is mondana, csak szimplán bevezetem ujjaimat újra a hüvelyébe, ezzel is csendre késztetve. Megfordítom a helyzetet, és míg odalent ujjazni kezdem, rácsókolok a mellére. Bimbóját ingerlem a nyelvemmel, először az egyiket, majd a másikat, és rájuk szívok, játszadozok velük. De végül csak más mellett döntök.
Lejjebb csókolgatom a hasán át és a nedves tangán keresztül csókolom meg a legérzékenyebb pontját. Aztán felnézek rá és kihúzom belőle az ujjaimat, amit finoman le is nyalogatok. Félrehúzom a fehérneműt és belenyalintok hüvelyébe, majd csiklójára tapasztom a számat és ott folytatom a kényeztetését. Most csak ezzel foglalkozok, finoman csókolgatom, és próbálom a lehető legjobb élményekben részesíteni.
Néhány percig csinálom ezt, de mielőtt elélvezhetne, feltérdelek és lehúzom róla a bugyiját. Valószínűleg másra számít most, de ennek várnia kell még. Ehelyett csak átfordítom őt a hasára, és csípőjénél fogva feljebb húzom őt. Aztán úgy hajolok oda újra a legérzékenyebb pontjáig, és folytatom, amit abbahagytam. Nyalogatom a hüvelyét, belétolom a nyelvemet és a mozgást úgy gyorsítom. Amint érzem, hogy teste elkezd rángani, és az orgazmus közelében van, kicsit visszalassítok és elemelem onnan a fejemet. Helyette három ujjamat mélyesztem el benne és könyörtelenül mozgatni kezdem benne azokat, egészen addig, míg el nem élvez az ujjaimnak köszönhetően. Mindeközben perverz örömmel figyelem a testének mozgását és az arcának rezdüléseit. Innen már nincs visszaút, és nem is hagynám. Így hát amilyen gyorsan csak tudom ujjazni, bizony tartom is magam ahhoz a sebességhez.

+18

- Tudod mit? Inkább hagyd. - Csúsztatom boxerének a szélére a mutatóujjamat, jelezve, hogy nyugodtan leszedheti magáról. Azért nem én vállaltam ezt a feladatot, mert valószínű, hogy már megszokásból is mást tennék, miután leszedtem róla. Így tehát ráhagyom ezt a feladatot, mert nem lehet az egész éjjelt ezzel eltölteni, egyébként is azt mondta, hogy kimerült. Bennem még van némi aktívság, de jobb, ha most én is nyugovóra térek.
Ami pedig a koveneket illeti, valójában belegondolva igazat adok neki. Nagyon veszélyes, ugyanakkor azért is könnyebb, mert ketten vagyunk azok, akik irányítják a gyülekezet életét. Megvédjük őket és ők is megvédenek bennünket, alighanem nekik köszönhetem, hogy én még mindig életben vagyok. Azelőtt sokkal nehezebben húztam ki az évszázadokat, de képes voltam rá. Igaz, hogy eléggé csúnya húzásokkal értem el idáig, de megcsináltam. Vagyonos és befolyásolható férjeim voltak: Voltak közöttük még hercegek is. Nem meglepő, hisz nekem az volt a lényeg, hogy a férfinak pénze és hatalma legyen. Miután végeztem velük -nagyon hamar-, minden értékük az enyém lett. Az ingatlanjaikat bérbe adtam vagy épp eladtam. Volt annyi pénzem és tekintélyem, hogy senki se környékezzen meg aki mégis ártana nekem. Nem is igazán tudták rólam, hogy ki is vagyok valójában: a gyilkosságok nem maradtak viszont titokban, de mindig sikerült megoldanom, hogy minden gyanú arra a nőre terelődjön, aki miatt meghalt a  kisbabám. Úgy tettem haszonra szert, hogy közben még a bosszúmat is törlesztettem. A mai világ szavaival élve, egyszerű, mégis ravasz aranyásó voltam. Ez mára megváltozott, mivel nem szorulok már rá arra, hogy ezt folytassam - pedig megtehetném-. A kovennek tökéletes vezetője vagyok és épp annyira szeretem őket, mintha a saját gyerekeim lennének. Lucifer pedig nekem köszönheti az életét és a hatalmát, meg azt, hogy újra visszahozhatta a halott gyerekeit. Tudja viszont, hogy nem azért tettem neki szívességet mert annyira kedvelem őt, hanem csakis a saját érdekeim végett. De lássuk be, nélkülem nem tartana itt. A magam módján annyira nem vagyok kegyetlen némber, mint ahogyan azt sokan hiszik. Bár, alighanem nem alaptalanul. De sajnos nem a kedvességemmel maradtam még életben ennyi idő után is.
Amíg elgondolkozom egy pillanatra, bebújik mellém és közelebb von magához; hagyom magam, sőt. Testemmel hozzásimulok és karjaimat a tarkója mögött fonom össze mellette fekve és fejemet ráhajtom a mellkasára. Nagyon tetszik az illata és testének a hője is. Nem volt eddig szokásom másokhoz hozzábújni, de ezúton késztetést éreztem arra, hogy érezhessem testének ily módon a közelségét. Nagyon jól érzem magam vele.
Én annyira még nem voltam álmos, ezért a távirányítóért nyúltam az éjjeliszekrényhez és bekapcsolom a televíziót. Őt viszont hagyom pihenni, de egyáltalán nem szándékozom tőle elhúzódni, így még mindig hozzá vagyok bújva. Viszont nagyon sokáig kapcsolgatom a távirányítót és váltom a csatornákat, egészen addig, amíg megállok valaminél és nagyon hamar mégis álomra hajtom a fejemet a mellkasán.
(...)
Ijedten megugrok egy pillanatra, amikor megérzem azt, hogy csiklómat izgatja az ujjaival a nélkül, hogy megvárta volna, hogy magamtól felkelek. Viszont akaratlanul harmonikusan mozgatom a csípőmet hozzá és belemarkolok a lepedőbe. A szemeimet még mindig képtelen voltam kinyitni, viszont a hátamra fordulok és combjaimat jobban széttárom, hogy jobban belém tudja mélyeszteni az ujjait. Alighanem visszaesnék most az álomba, de mégis az egyre erősödő, intenzív izgatása a csiklómon aztán a hüvelyemben annyira felélénkít, hogy egyik kezemmel lehúzom róla a takarót és farka köré fonom az ujjaimat óvatosan.
- Jó reggelt, Kedvesem. - Szólalok fel dorombolva, kissé még rekedtes hangon - közben viszont már el is kezdem lifteztetni a markomat a hímtagján; azt a akarom, hogy nagyon kemény legyen.
Élvezem ujjainak mozgását bennem, szinte azonnal megkergeti bennem a vért. Viszont elhúzódom és négykézláb tornázom magam; Macskásan kinyújtózkodom jó látványosan, aztán térdeimen megállva megragadom a felsőm alját és lehúzom magamról. Tekintetem aztán azonnal az övéit keresik fel és amint látom, hogy végignéz rajtam, játszadozva veszem tenyereim közé a melleimet hátravetett fejjel. Aztán ujjaimmal beletúrok kócos hajamba, ringatva a csípőmet lassan, kéjesen. Alighanem értek a magánszámokhoz. Viszont újra négykézláb ereszkedem, most ezúttal fejem farkával egy vonalban van. A számban összegyűjtöm a nyálam, aztán merészen folyatom rá péniszére távolról, hogy síkos legyen. Viszont akarom, hogy felhergelje a látvány. Aztán ajkaim közé veszem makkját és nem túl mélyre, de befogadom a számba és úgy engedem ki a makkját a számból, hogy rászívva végül cuppantok egyet rajt. Vigyorgok, aztán újra bekapom, de ezúttal a lehető legmélyebbre fogadom újra. Jól tudja, hogy tudok bánni vele, így hát a mélytorkozás nem fog gondot okozni.

Másak a nézőpontjaink, és ez így is van jól. Elég kellemetlen lenne a kovenjének is, hogyha osztaná a nézeteimet. Addig lehet valamirevaló egy ilyen csoport is, míg a benne lévők hisznek benne teljes egészükben. Látom a pozitív oldalát ennek, nem állítom az ellenkezőjét erről senkinek sem. Viszont a tényen nem változtat, hogy vannak hátulütői a dolognak. Mint ahogy mindennek. Nem szabad álomvilágba, és tündérmesékbe ringatnunk magunkat, mert akkor hatalmasat koppanhatunk. Ellenben ha a legrosszabbra is számítunk, akkor túl nagy csalódás már nem érhet, csupán kellemes meglepetés. Én is eszerint próbálom élni az életemet, számítani minden lehetséges esetre. Nem hülyeség, ha belegondolunk.
- Mindig is lesznek olyanok, akik vannak elég vakmerőek még annak ellenére is, mekkora a csoportotok. Ugyanakkor elég egyetlen apró hiba a gépezetben és máris meg tud történni a baj. Nem kívánom, hogy veletek is így legyen, félre ne érts, nyilván a legjobbakat akarom neked főként, de sosem árt elég felkészültnek lenni. Én pedig inkább szeretek csak magammal foglalkozni, és nem egyszerre több emberrel foglalkozni – mint ahogy egy kovenben van ez így a vezetőnek, jelen esetben pedig Lucille-nak. Van talán egy kis féltés a hangomban, talán, de ez sem fizikailag értendő. Tisztában vagyok vele, hogy meg tudja védeni magát. Aki ennyi évet megélt, annál el is várható.
- Ó, értékelem is én! De ez csak személyes vélemény, amit mondtam – felelem neki mosolyogva. – Na de szóval melyiket választod inkább? A boxert, vagy inkább hagyjam el azt is az alvás idejére? – kérdezem tőle halványan oldalra döntve a fejemet, továbbra is jókedvűen vigyorogva rá. A döntést rábízom, és ha megtudom, mit is szeretne, akkor később úgy is fogok tenni. De egyelőre még csak beszélgetünk, addig nehogy valami elvonja a figyelmünket. Mint mondjuk az ő törölközős kis mutatványa. Bár az ilyen figyelemelterelések sosem voltak ellenemre. Főként, ha olyasvalakiről van szó, mint Lucille.
- Valahogy úgy – felelem neki nevetve. A király mellé király nő, úgy bizony. Most ő lesz a királynőm. Ahogy én előbb a ruhákat értékeltem, úgy ő is hasonlóan vélekedhet erről a felajánlásomról. Nem szoktam senkit sem elvinni az ilyen eseményekre, főként nem olyasvalakit, akivel alig másodjára találkozom és ennyire hamar megkedveltem.
Nem húzódok el apró csókja elől, csak halványan elmosolyodom rajta. – Kissé hosszú, igen. Az előbbiek is eléggé leszívtak – utalok vissza a fürdőben történtekre. – Ha szeretnéd, maradhatok egy ideig – az biztos, hogy én szeretném, de előbb-utóbb muszáj lesz elmennem, mert vannak dolgaim nekem is, amik elintézésre várnak. Figyelem, ahogy bebújik a takaró alá, ekkor pedig én is felállok és ha válaszolt a korábbi kérdésemre, akkor annyival kevesebb ruhadarabban fekszem be mellé. Oldalán végig simítok, combjaiig elérve pedig kicsit közelebb húzom magamhoz. Ha akar, hozzám is bújhat, de ez rajta is áll. Nekem nincs ellenvetésem, az biztos. Amint kicsit elcsendesedik minden, akkor pedig hamar el is alszom.

[…]

Reggel korábban ébredek fel, mint ő. Nem különösebben lep meg, keveset szoktam aludni és mindig korán kelek. Na de, ami azt a meggyőzést illeti…
Kicsit próbálok helyezkedni, hogy nekem is kényelmesebb legyen az egész, és ekkor rácsókolok lágyan a nyakára. Hasára simítok a póló alatt, oldalára, combjaira, majd fenekére. Tovább csókolgatom a nyakát, állát és kulcscsontját felváltva, miközben kezemet szépen lassan becsúsztatom a fehérneműje alá, miután kicsit megnyálaztam ujjaimat. Csiklójára helyezem ujjaimat, és lassan elkezdem körkörösen mozgatni rajta azokat, miközben tovább csókolgatom őt. Egyelőre még nem hiszem, hogy felébredt, de abban is biztos vagyok, hogy nem sokára eljön ez a pont is. Addig én viszont türelmesen ingerlem odalent és érzem is, hogy már kezd kellően izgalmi állapotba jönni. Amint pedig látom az ébredezés jeleit, két ujjammal mindjárt belé is csúszok hüvelyébe, hogy elkezdhessem benne mozgatni azokat.

Látom mennyire meglepődik azon, mikor megemlítem, hogy végeztem az apámmal. Valószínűleg nem nézte volna ki belőlem azok után, hogy sikerült megismernie. De nem igazán ismerek olyan velem egykorú – vagy közel egykorú – teremtményt, aki csupán mosolygással és kedvességgel jutott át ennyi évszázadon. Az pedig, hogy nekem az egyik legerősebb és leginkább megemlíthető személyem pont az apám, az már a személyes dolgok következménye. Van egy pont, ahol egész egyszerűen nincsen más megoldás. Én pedig sosem bántam bemocskolni a kezeimet.
- Egyáltalán nem. Visszakapva az erőimet még el is viselhető a vámpír lét – mégiscsak tudom, milyen volt csak vámpírként élni hosszú évekig és lássuk be, nem a legkellemesebb időszaka volt ez az életemnek. Mondhatjuk úgy is, hogy közel a legalja. Onnan már csak feljebb volt. Az részletkérdés, hogy az erőm visszaszerzésével ez egy nagy ugrásnak volt betudható.
Ahogy lejjebb csúszik látványosan a törülközője, magától értetődően vándorol a tekintetem a kívánatos melleire, amikre megint rá tudnék cuppanni, ha épp nem egy beszélgetés közben lennénk. Na jó, még úgy is rá tudnék, de jelenleg most inkább mellőzöm ezt. Hallgatom, amit mond, és már félúton nem értek vele teljesen egyet, viszont megvárom, míg a végére ér. – Épp erről van szó. Hogy ugyan védelmet is ígér egy-egy ilyen gyülekezetet is, de ha egyvalaki ellenséget talál, az mindenkire hatással lesz. Élhet az ember akármennyire visszavonult életet, még egy koven tagjaként is, ha valamelyikük vérszemet kap és magára haragít sokakat ezáltal, veszélyben lesz. Ha nincs benne semmi ilyenben, és nem is olyan jellegű az ember, akkor pedig meg sem történik ez. Kivételek pedig voltak, vannak és lesznek mindig mindkettő alól.
- Hm… meglátom, mit tehetek – bár igazság szerint már megvan, hogy mivel is fogom rávenni. Bár nem érzem úgy, hogy nagyon ellenkezne az ötlet ellen. – Nem, nem én. Egy barátom… kollégám. Ismerősöm, az a legjobb szó rá inkább – a többi két jelző aligha illett rá.
Figyelemmel kísérem, míg ő öltözget és egy füttyentést is megejtek, tudatva vele, hogy a látvány mennyire kedvemre való. Ahogy elsétál és kicsit később visszajön ruhákkal, elveszem ugyan tőle, de lerakom őket a földre. Vagyis inkább dobom, közben mosolygok rá. – Én sem különösebben szeretek mindennapi ruhában aludni. Úgy gondoltam, hogy akár aludhatok egy gatyában, vagy anélkül is, ahogy kényelmesebb, de ha ragaszkodsz ezekhez… - fordulok és bökök a földön heverő ruhadarabokra.
Megrázom a fejemet, mikor kérdezi, éhes vagyok-e. A következőre pedig már egyenesen a szemöldökömet is felhúzom. És kicsit elhúzom a számat is. – Imádnám, de igazság szerint épp ma volt az újratöltésem egy hosszú idő óta – hümmögök egy pár sort, ahogy kicsit közelebb húzom az ölét az enyémhez, fenekén pihentetve a kezeimet. – De a rendezvény után lehet róla szó. Mindkét részről – főként, mert nem tudom ő hogy van vele, de rám tud egyfajta afrodiziákumként hatni, ha épp belőlem isznak. Nem minden esetben, de Lucille-nál tudom, hogy így lenne.
- Ami pedig azt illeti, három nap múlva lesz esedékes ez az egész. Ki kell öltözni, mint minden ilyen hülyeségnél. Sejtésem szerint viszont bőségesen tudsz találni ruhát, amiben irigykedhetnek a kísérőmre a többiek. Tudom, eleve mennyire szereted, ha legeltetik a férfiak a szemeiket rajtad. Mondjuk az elsőszámú még mindig én lennék. Bár tudom, még nem döntötted el, de reggel első dolgom lesz ezzel is foglalkozni – mondom neki mosolyogva, majd pedig rácsókolok a nyakára.
- Viszont személy szerint az előbbiek eléggé kifárasztottak. Hogy vélekedsz arról, ha nyugovóra hajtjuk a fejünket?

Az arcáról leolvasva azt látom, hogy nem igazán repdes az örömtől az italnak a neve hallatán. Nos, rengeteg féle ital van a vitrinben, de nem igazán tudhatom, hogy neki mi felel meg leginkább. Skót italt mondott, nem? Skótnak skót. Viszont amint inni kezdi, igazából elfogadja és elboldogul vele.
Én addig az asztalnál öntök magamnak a reggeliről maradt facsart narancsléből és teszek hozzá jeget is. Viszont még nem iszom belőle, hanem leteszem az asztalra és könnyeden nyúlok el az ágyamon, mint aki teljesen le akarná foglalni. Közben tartok egy rövidke ismertetőt arról a vámpírboszorkányról, akivel konkrétan kitámasztjuk az egymás életét. Nem tudom, hogy ez mennyire érdekelheti Dean-t, hisz azt sem tudhatom, hogy mennyi ideig akarja élvezni a társaságomat. Viszont elég veszélyes körökben mozgok és ezt talán jobb tisztázni még az elején, nehogy ő is a részese legyen, ha még is tovább szeretné nyújtani ezt a szeretői viszonyt.
Aztán úgy kapom fel a fejemet, amikor kiejti, hogy megölt valakit, méghozzá a tulajdon apját. Még én is beleszédültem ebbe a mozdulatomba. Nem, nem... ez csak egy vicc? Őszintén szólva egyáltalán nem néz ki Dean olyan típusnak, aki képes lenne megölni bárkit is. Persze, nyilvánvaló minden természetfeletti életében, hogy ölt már embert, de Dean... igazából is csak azért sokkolt, mert egyébként nagyon szelíd és kedves jellemnek tűnik.
A meséje által viszont nekem is eszembe jut egy röpke pillanatra az én családom, akikre már nagyon rég óta nem gondoltam. Mármint, az anyámra és a nővéreimre. Mind úgy lógtak a végén felakasztva, mint a vágóhídra készülődő sertések. Nagyon nehéz volt őket felakasztanom.
- És bánod, hogy végül ezzé lettél? - kérdezem kíváncsian, kicsikét talán látványosan elemezgetve őt. Egyszerűen csak meg akarom ismerni az érzéseit, és azt, hogy milyen is valójában - nem csak felszínesen ismerni -.
- Talán könnyen mondom, én, mint egy kovennek a királynője, de...- felülök egy pillanatra, aztán melleimről lejjebb csúszik a törölköző, így tökéletes rálátás nyílik rájuk. De nem zavar, hisz legalább kicsit szórakozhatok vele. - A vérfarkasok is azért élnek együtt, szabályok szerint, hogy megvédjék egymást. A boszorkányoknál is ez a helyzet, habár vannak olyan gyülekezetek akik nem igazán veszik figyelembe a tagok védelmét. Nekem viszont nagyon fontos, hogy odafigyeljek rájuk, hisz ők adják a védelmet. Vannak ellenségeink. - Sóhajtom fáradtan az utolsó mondatot, mert eszembe jutottak a Salem-i lányok. Ez a koven is onnan származik, Salem-ből, de mi egészen más elveket követünk. - A természetfelettiek nem élnek az emberek szabályaival. Így hát a legtöbbnek muszáj szabályokat előírni. Ilyen esetekben előnyösek a falkák és a kovenek is egyaránt. Nagyon idős boszorkányaink vannak, mert megvédtem őket. - Nem vagyok gyenge kezű uralkodó, habár Lucifer is jócskán közrejátszott, hogy mindez megvalósuljon. Viszont a másik nélkül nem sikerült volna, csakis együttes erővel. - Szóval, én támogatom a koveneket. Legalábbis azokat, amelyek tudják, hogy hol a határ. - Ez a saját véleményem. Ki tudja. Ha Dean sokáig velem lesz, talán ráveszem, hogy csatlakozzon. Habár, azt vallja, hogy saját szabályai szerint szeret élni, de egy kovenben is lehetnek kivételek, pláne, ha annak én vagyok az egyik fője. De csak is az ő védelme érdekében akarnám csak rávenni. De ez még egy jövőbeli téma.
Elmosolyodom szelíden, amikor megemlíti, hogy eljöhetnék vele egy bálra, ahol jótékonysági rendezvény lenne a fő tárgykör. Félre döntöm a fejemet, aztán jobban magamra húzom a törölközőt és felállok a helyemről.
- Nos, akkor vegyél rá még jobban. - Kacsintok rá pajkosan. Persze, hogy a válaszom igen! Csak egy kicsit játszadozom vele, és ezt ő is pontosan jól tudja. - Talán te rendezed? - kérdezem tőle. Ki tudja, lehet, hogy valami magas pozíción álló ember. Erről még nem ejtett szót.
A szekrényemből előveszek egy nagyobb méretű pólót, ami egyébként Lucifer-é, de én szerettem lenyúlni a pólóit mert nagyon kényelmes nagyobb felsőt hordani alváskor és erre tökéletes egy pasi holmija.
Magamra húzom tehát a fekete pólót és egy csipkés tangát is felveszek magamra, habár kb annyit takar, hogy szinte semmit. De nem baj, mint mondtam; kicsit hergelni akarom őt. Viszont nem feledkezem meg róla sem, és minden szó nélkül kiballagok, és alig fél perc múlva visszajövök egy férfi pizsama felsővel és rövidnadrággal.
- Ha gondolod, nyugodtan öltözz csak át. Én megőrülnék, ha kinti ruhában kéne aludnom. - Vágok egy fintort, mert már volt rá alkalom, amikor olyan álomba dőltem, hogy épp a kinti ruháim voltak rajtam. Szörnyű volt reggel az ébredés.
- Nem vagy éhes? - kérdezem őt kíváncsian, miközben végigsimítok a nyakamon. Lent a hűtőkamra tele van vértasakokkal, de a frissen kisütött hús sokkal jobb, mint mondjuk az egy hónapos. Szóval, sokkal finomabb közvetlenül testből táplálkozni, mert az friss, és kellemesen forró. - Igyál belőlem nyugodtan. - Vigyorgok rá kedvesen, amint közelebb lépek hozzá és a tarkója mögött átfonom a karjaimat. Miért ne tehetné meg? Nem tud bennem kárt okozni vele, hisz halhatatlan vagyok.

A Ballantine’s-t hallva egy pillanatra elbizonytalanodom. Nem éppen a legjobb whisky márka, de vannak belőle olyanok, amik végül is a határesetet súrolják. Ezért hát inkább az üvegre figyelek, mert abból is rá lehet jönni, hogy milyen. 20 éves, ahogy nézem. Na jó, megteszi. Nem fogok finnyáskodni, meg olyannak tűnni, aki nem értékeli. Így hát amint kiöntötte a pohárba, megköszönöm neki és bele is kortyolok. Nem rossz, nem rossz, de valószínűleg vannak még jobbak is azon a polcon. Ha nem, hát őszintén sajnálom a lakótársát, hogy ilyen gyenge ízlése van. Na mindegy is. Lakótárs. Figyelek.
A névre nem reagálok semmit. Ismertem több Lucifert is az életem során, és körülbelül a személyiségskálát nagy nyomokban végig is mentem. Egyiknél nem ismertem korábban nagyobb lelkű személyt, másik pedig olyan alattomos volt, hogy még rajtam is túltett. Ezért sem nagyon tudok egyetérteni azzal, hogy nomen est omen. Halkan ülve és kortyolgatva az alkoholt figyelem, amit mond. Úgy beszél a vámpírboszorkányságról, mintha én nem tudnám ezt már mindet. Egyfajta garanciával is szolgálhat az, hogyha végez az ember azzal a személlyel, aki visszaadta az erejét, hiszen utána már a maga ura lehet. Megtör az a láthatatlan béklyó, és nem marad más, mint az egyén. Előbb-utóbb valószínűleg, még ha nem is lett volna vészes az apámmal való kapcsolatom, akkor is erre a sorsra jutott volna, amire sikerült neki. Hogy mikor, azt nem tudom.
Csendben figyeltem rá, a kérdésén viszont felhúzom a szemöldököm. Na és én? Én micsoda? Mire kérdez rá most pontosan? Hm. Belekortyolok a pohárba, és végül vakon rábökve kezdek rá valamire. – Őszintén nekem is egy kellemetlen incidens okozta a vesztem és lettem vámpír barátomnak köszönhetően. Az erőmet pedig apám által nyertem vissza, miután rám talált néhány évszázaddal később. Vagy évtizedek voltak? Nem is emlékszem már rá. Egy ideig megvoltunk, de a nézeteink ellentétesek voltak és végül ellenséges viszonyba kerültünk. Az erőmet nem vette el, pedig ezt kellett volna tennie. Végül megöltem – röviden és tömören ennyi az egész. Végül lehúzom a whiskyt, és lerakom valahova az üres poharat. – Nem mellesleg életemben nem voltam egyszer sem egy koven tagja sem és nem is akarok csatlakozni. Jobban illik hozzám a saját szabályaim szerint élés, semmint mások által behatárolva – apró vállvonás, ahogy két kezeimen hátratámaszkodok az ágyon és úgy figyelek rá.
- Na de másik témára rátérve. Lesz néhány nap múlva egy ilyen jótékonysági rendezvény-féleség. Lesz adománygyűjtő aukció, bál meg tudja a halál még, hogy micsodák. Szeretnél jönni vagy meg kell győzzelek? – kérdezem tőle érdeklődve és mosolyogva.

Egy kicsit messzebb kerülök tőle, mivel a hálószobámon keresztül kell átsétálni a nappaliba, onnan pedig a vitrinhez. Még nem öltöztem fel, de még hagyom, hogy a testemre tekert törölköző kellően felszívja rólam a vízcseppeket. Meg bevallom: egy kicsit lusta is vagyok ahhoz, hogy pizsamába öltözzek. Ha jól hallottam, akkor skót whisky-t kér és egy pillanatra elgondolkozom a nyitott vitrin előtt és szorgosan keresem a megfelelőt. Luci mindig is egy ínyenc fazon volt, így feltételezem, hogy nem iszik hulladékot. Nem, ő nem az a fajta. Ő mindenből a legjobbat issza. Megvallom, én nagyon ritkán szoktam inni - az utolsó eset is akkor volt, amikor Dean meghívott pár italra -.
- Ballantine's. Elég öreg lehet már. - sétálok be az üveggel és egy annak megfelelő üvegpohárral. Csak neki hoztam, mivel én jelenleg nem kívánom az italt. Talán majd mindjárt visszafordulok valami üdítőért magamnak. - Biztos, hogy ízleni fog. - Mosolygok, amint összefutok vele a szobámban. Elég nagy itt a tér és nagyon szeretem ebben a helyiségben azt, hogy nagyon világos és még hatalmas erkélye is van. Mindenből a nagyot szeretem, és ez alól a szobám sem kivétel.
Miután letettem az asztalra az üvegpoharat és a whisky-t, visszamentem még egy kis jégért na meg magamnak valami kis egyszerű üdítőért és a kedvenc múanyag poharammal.
- Lucifer eléggé érdekes lakótárs. A nevén pedig ne lepődj meg... - Mosolyodom el. - Azt hiszem, hogy a szülei előre tudták, hogy hasonló lesz az ördöghöz a gyerekük. - Úgy beszéltem Luci szüleiről, mintha ismertem volna őket. Persze, hogy ismertem. Az az átkozott fele annyi idős mint én és a szülei is jócskán szerepet játszottak az életemben.  De az már a múlté, mert mostanában a fiukkal jobban kielégülök. Megy egyébként is. Ez a semmirekellő megölte őket. - Minden vámpírboszorkány egy alattvaló. Persze, én nem, mivel Lucifer tett arról, hogy ne így legyen. Az apja volt az, aki visszaadta az erőmet, csakhogy erről a fia nem tudott. Amit viszont valaki ad, azt vissza is veheti. De mivel meghalt az, aki megfoszthatott volna az erőmtől, nos, szabad lettem attól a naptól fogva. - Megrántottam a vállamat, aztán leültem az ágyam szélére és keresztbe feküdtem el azon kényelmesen, játszadozva ujjaim között az egyik hajtincsemmel. - Lucifer haldoklott és vámpírrá változtattam. Akkor is nekem engedelmeskedhetett csak, utána pedig már csak hab volt a tortán, hogy a képességét is visszaadhattam. Az a hülye... - vigyorgok kegyetlenül. Nos, igen, nem ápolunk mindig olyan jó viszonyt, talán annyira nem is véletlen. Ettől függetlenül bármit megtennénk a másikért. - Nem tudta, hogy így végleg a rabszolgám lesz. Csak akkor szabadul meg tőlem, ha megöl. - Sóhajtok, aztán az oldalamra fordulok, figyelve Dean arcát. - Ő tulajdonképpen egy Daemonium nevű boszorkánygyülekezet vezetője, de mivel Lucifert én irányítom, nos, ez a koven jócskán az én kezem alatt áll. - Osztok meg egy bizalmas információt, épp olyan egyszerűen, mintha csak az időjárásról beszélnék.
- Na és te? - Kérdezem tőle kíváncsian, feltéve, ha akar magáról beszélni. Én sem mondtam el teljesen mindent, hisz akkor akár reggelig is mesélhetnék.