Share | 

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :

the story of my life i take her home, i drive all night to keep her warm and time is frozen

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
▼ mystic falls ▽
Hobbi & foglalkozás :
▼ i am a super busy guy ▽
Humor :
▼ dry like the sahara ▽



A poszt írója Stefan Salvatore
Elküldésének ideje Szomb. Nov. 10, 2018 7:03 pm
Ugrás egy másik oldalra

Gratulálunk, elfogadva!
● ● üdvözlünk a diariesfrpg oldalán! ● ●
Kedves Richard! 40

Elnézést kérek, hogy ennyit kellett várnod... igyekeztem ideérni, aztán mégsem sikerült, de most itt vagyok, olvastalak és nagyon örülök annak, hogy te is megérkeztél a párod mellé.  31 Kíváncsi voltam rád, arra, hogy milyen vagy, mivel sikerült felhívnod magad a vörös démon figyelmét és most már azt hiszem, értem a dolgot. Very Happy

Nagyon tetszett, hogy ugyanazt az eseményt ragadtad ki az életedből, ami a párod (bocsánat, nem hangoztatom ezt a szándékot). Jó volt a te szemszögedből olvasni a történést; fura, milyen csodákat tartogat ez a világ, ugye? Vannak dolgok, amik túlmutatnak az emberi létezésen, a halandóságon, a sérüléseken, viszont ez egyáltalán nem számít abban az esetben, ha az ember fia érzi a vibrálást a másik személlyel, akit megpillant. Örülök, hogy ilyen élményben volt részetek! 40 Bár feltűnt az apró megjegyzés, miszerint a jövőben vadászként fogsz működni... nehogy emiatt bármi probléma legyen a kialakuló paradicsomban!

Nem is tartalak fel tovább. Öröm volt olvasni a lapod, nagyon tetszett, szóval menj, foglald le az arcod és irány a játéktér! Jó szórakozást! Smile

[You must be registered and logged in to see this link.] & [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down

avatar
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Chatkép :

Tartózkodási hely :
Seattle
Humor :
silly



A poszt írója Richard Brown
Elküldésének ideje Kedd Okt. 30, 2018 3:20 pm
Ugrás egy másik oldalra

Richard Brown
● ● nomen est omen ● ●

30 éves

doki

Seattle

Richard Rankin

ember (később vadász)

Richie

orvos

[You must be registered and logged in to see this image.]
a karakterem saját

[You must be registered and logged in to see this image.]

Születési idő, hely   1988. október 1., Seattle
Család   Jeremy és Elizabeth Brown: gondos, dolgos szülők, akik egy régi kor régi értékei szerint nőttek fel. A tisztességes munka híveként három gyermeküket is erre nevelték. A legidősebb fiúból, Billy-ből kétkezi munkás lett, ezermester, aki főként lenyűgöző asztalosmunkáival szerzi a kenyerét. A legkisebb, Mary, a zenetanári hivatást választotta magának. Hozzájuk képest Richard, mint középső gyermek, megrekedt valahol félúton. A családja egyszerűségéhez nem illő módon orvosi pályára lépett, s ezáltal valahogy ő lett a feketebárány. A fivére kinézi, sznobnak tartja, holott Rich sosem villogott a munkájával vagy a fizetésével. Szülei nem találják vele a közös hangot, nem sokat konyítanak a tudományokhoz. Egyedül húgával alakult ki szorosabb kapcsolata.
Érdemes még egy nevet feljegyezni ide - nem, nem az ünnepi vacsorákon arcát csipkedő nagymamák, nagynénik és egyéb nőnemű rokonok végeláthatatlan sorából egyet, hanem egy vörös hajú villanást, egy megmagyarázhatatlan jelenést, egy igéző pillantást. Scarlett Payne. Richard még nem tud miként hivatkozni a különleges teremtésre, de nem kizárt, hogy hamarosan kedveseként mutatja be a saját oldalán (erről még az érintett nem tud, kéretik nem nagy dobra verni).  

 
Éber látomásként kísérti a vörös: a szerelem színe, a vér színe, az alkonyatba boruló égbolt színe... És azé a különös nőé, aki álmaiban jelenik meg az első találkozásuk óta. Minden orvos életében eljön egyszer az a bizonyos furcsa véletlen, egy megmagyarázhatatlan bravúr, egy csoda. Csakhogy Richard Brownnál kevésbé senki sem hisz a csodákban. Ami a sürgősségin történt a minap, a darabokra zúzott, halottnak titulált nő, aki aztán teljesen egészségesen üldögélt a kórházi ágy szélén, majd egyetlen szempillantás alatt felszívódott... Ez se nem csoda, se nem bravúr, hanem rémálom, mely azóta üldözi, hogy a skarlát szempár mélyébe pillantott.
Képzelődik, vagy most is őt látja? Vörös vonzza magára a tekintetét a parkoló túloldaláról, és Richard számára ismét megszűnik az egész világ, leszűkül arra az igéző skarlátra...
Heves dudaszó és fékcsikorgás rántja ki a gondolataiból, túl késő, mire megleli a zaj forrását. Odafagy az aszfaltra a felé száguldó autó láttán, teste automatikusan összerándul, felkészülve a végzetes ütközésre. Valami ledönti a lábáról, de túl puha és túl gyengéd ahhoz, hogy a lökhárító legyen. Finom illat csiklandozza az arcát, és ahogy felnéz, mindent beborít a vörös. Mi a...
- Nem tanították meg magának, hogy nézzen szét? - Csengő, női hang becézi. Sosem hallotta korábban, mégis elvarázsolja, s talán ennek köszönhető, hogy most döbben csak rá, kivel is áll szemben - pontosabban fekszik alatta... Ez egy nő! Hogyan lehet ennyire erős?
- Hova jár gyúrni? - Már azelőtt érzi, mekkora ostobaságot kérdez, mielőtt szavakba öntené döbbenetét. A nő nevetésétől égni kezd az arca, szeretne inkább a kocsi alatt feküdni, mintsem ahol jelenleg van...
- Ahhoz képest, hogy orvos, nem sok értelem szorult magába... - A vörös sértése övön alul éri, nyelve már formálna egyfajta visszavágást, mikor józanabbik fele megkongatja fejében a vészharangot. Honnan tudja, hogy orvos?
S ekkor elméjébe becsapódik a valóság, a nő arca és a vörös kitölt mindent...
- Várjunk! Maga az a nő... - Hogy nem vette eddig észre?! Na és mikor lett ilyen izzó körülötte a levegő? Sértett büszkesége, mely eddig képtelen volt megemészteni a tudatot, hogy a gyengébbik nem képviselőjének köszönheti életét, most valóságos ámokfutásba kezd, hiszen pont az ő két lábon járó furcsasága, a csodája az, aki...
- Nem tudom miről beszél, Mr. Holmes... - Na persze! Bármilyen természetfeletti erők is mozgassák ezt a boszorkányt (mármint, képletesen, átvitt értelemben boszorkány... Valóságos nem lehet ugyebár. Ugyebár... Ugye??), a női praktikáktól sem mentes. Csakhogy a megjátszott ártatlansága rajta egyáltalán nem fog, és ezt igyekszik minél önelégültebb fejjel a vörös tudtára adni, habár vonásait valószínűleg még mindig a sokk és a bambaság bárgyú keveréke uralja. - Azért óvatosan Csipkerózsika, nehogy kivasalják! Nem mindig lehetek itt, hogy megmentsem.
A nő már rég talpon, mikor Richard még mindig csak fekszik ott, alkarján támaszkodva a durva aszfalton, enyhén felhúzva bal térdét, és úgy bámul az előtte álldogálóra, hogy éreztesse, Ő az, aki nem normális, és nem fordítva.
- Hogy csinálta?! Mi maga? - S tűntetően fekszik tovább, mintha vízszintesben minden rendben lenne, mintha mindent ő uralhatna, holott pozíciója sokkalta alárendeltebb így, és ahogy erre rájön, lassan szedelődzködni kezd, józansága épen maradt darabjait keresgélve maga alatt - természetesen minél távolabb a vöröstől, amit fizikailag talán nem egyszerű lekoreografálni, de megoldja, bármilyen viccesen is fessen közben.
- Nyugodtan hívjon csak Csodanőnek, magának engedem. - érkezik a csípős felelet, mely ráébreszti a férfit, hogy valójában gúnyt űznek belőle, nem csak percek, hanem már a legelső találkozásuk óta. Nem tudja, ki, mifélét és milyen célzattal, de ez az egész csak ostoba tréfa lehet, és ahogy erre ráeszmél, elönti a megnyugvás. Orvos. Diplomája és oklevelei vannak. Ez a nő nem jelenség, nem is csoda, csak egy trükk, egy matematikai probléma, amit meg kell fejteni.
- Szép próbálkozás! Nem ver át a trükkjeivel!!! - Kissé talán agresszívan kezd el csapkodni a karjával, a combját verve és a levegőt suhogtatva, mikor a vörös távozóra fogja, de hát újdonsült felismerése végre értelmet és józanságot ad neki. Nincs itt semmiféle Csodanő, ez az egész csak egy nagy szélhámosság...
A nő visszapördül a járdáról, Richie pillantását megragadja a táncoló vörös. Egyetlen szívdobbanásra elfelejti, hogy tátva a szája, de aztán rögvest becsukja és kihúzza magát, büszkén és dacosan és konokul, és borzasztóan gyerekesen.
- Olyan aranyos, szerintem kérjen egy nyalókát valamelyik kollégától, ha megvizsgálták! - Ismét az a nevetés, az a meglepően édes, csilingelő khm lesajnáló, gúnyos, fülsértő melódia, ami újra pumpálni kezdi ereiben a haragot. Lerázza magáról minden lagymatagságát és megindul a nő után, határozott, öblös léptekkel, hogy most aztán pontot tegyen erre az egész cirkuszra.
- Nem mész te sehova... - mormogja az orra alatt, ahogy a nő karja után kap, ám a következő pillanatban - habár pislogni sem volt igazából ideje, olyan gyorsan történt mindez - a skarlát rabjává válik, olyan közelről, hogy kirobbanó sóhaja meglibbent egy vörös fürtöt, s ajkán érzi a másik vibrálását.
- Ha kergetni akar, nem ártana gyúrnia kicsit...
Amilyen hirtelen gerjedt a férfi haragja, most úgy parázslik és füstölög, nyoma sincs már az indulatainak. Csak áll ott, s még ha arasznyit próbál is hátrálni az aurájába mászó jelenés elől, mintha mágnes ragasztaná kettejüket egymáshoz. Képtelen lerázni magáról a csodát, és őszintén szólva a legkevésbé sem akarja már. Viharos kékje a zöld szemekből a telt ajkakra vándorol, majd vissza fel. Bűvölet nélkül is teljesen megigézte őt a nő...
Azt furcsálja csupán, hogy meleget nem érez - ő maga nyakig leizzadt, de az izzás, mit a másik kivált belőle, azt saját teste generálja. Mi lehet a vörössel?
- Szívesen! - Az ajkak mozgása megbabonázza, és ahogy közelebb dől - nyilván csak szakmai céllal, semmi egyéb indíttatása nincs -, úgy látótere sarkába bekúszik az autó képe, ami az imént majdnem elcsapta őt. Ha csak ennyi lenne, fel sem figyelne rá, ám kékjét egyből a járműre kapja. Mintha áram rázná, a sokk úgy csapódik vissza a bőre alá.
Mély horpadás és felgyűrődött motorháztető jelzi a pontot, ahol megmentője keze az autóhoz ért. Mintha frontálisan ütközött volna egy fával, úgy roncsolódott a kocsi orra. Képtelenség... Ember erre képtelen lehet. Ember erre...
A felismerés döbbenetével kapná vissza pillantását a nőre, ám a sziluettnek, mi az imént olyan szorosan simult az övébe, semmi nyoma. Kámforrá vált. Rich megtántorodik, az idegtől reszkető keze rövidre nyírt tincsei közé vándorol, kékje pedig újra a totálkárossá vált autón pihen meg, míg a köré gyűlő embertömeg el nem zárja előle a látványt.

Mi a csuda vagy te?

Rá fogok jönni...

Vissza az elejére Go down
 

Richard Brown

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Az alkotás metafórája
- alkoss karaktert -
 :: Halhatatlan évek :: Emberek
-

Friss reagok
- lelked hangjai -


Vas. Nov. 11, 2018 5:36 pm




Álarc nélkül
- itt vagyunk -



Nincs


Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
4
8
vámpír •
7
12
ősi vámpírok •
2
4
Vadászok •
1
4
Boszi / mágus
10
3
Vérfarkas •
5
9
hibrid •
2
1
vámpírboszi •
6
4
Animágus •
0
3
dhámpír •
4
2
tündér •
2
1
Farkasboszi •
2
1
druida •
1
3