Amikor eljöttem Seattle-ből, nem terveztem, hogy bármilyen kapcsolatot is kifogok alakítani bárkivel, Kai Parkeren kívül, akinek szívesen megrendezem majd a temetését, de erről majd később.
Az egyik vadász körutamon pillantottalak meg az egyik éjjel, amikor a kórházban jártam. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy miért pont a kórházba mentem. Talán reménykedtem, hogy összefogok futni ott egy vámpírral és végre megölhetek egyet. Az ösztöneimet követtem, a hangokat a fejemben - ami miatt kattosnak gondoltak - és így kötöttem ki a vérkészleteknél, és ott voltál te, aki éppen készültél lenyúlni egy jó pár adag vértasakot. Volt egy kis huza-vona, te is megsértettél engem,de azért a kedvenc pengém is hagyott rajtad egy szép nyomot, ami ugyan lassabban, de sajnos begyógyult, de a vámpírok ideje már meg van számolva, gyengültök, én pedig a véretektől erősödöm meg, megtölt adrenalinnal a látvány, ezért sem álltam le, de te nem akartál bántani engem, próbáltál rám ijeszteni, de bántani nem akartál. Neki löktél erőteljesen a falnak, ahonnan fájdalmasan estem le a kórház padlójára, majd egy pillanat alatt eltűntél.

ez lenne a főszál, játéktéren úgy szeretném alakítani, hogy Lena elkezdjen érezni valamit az úriember iránt, aki gyenge volt ahhoz érzelmileg, hogy megöljön egy vadászt. nagyon várom, aktív játékokat tudok ígérni, cserébe azért, ha az illető nem tűnik el, gyere, nagyon várlak vámpírkám (pb alkuképes, de mindenképp beszéljük meg)