Drága húgom. Ahhoz képest, hogy közel 8 év börtön után szabadulsz hamarosan, egész jó formában vagy. Tudom, sosem látogattalak meg. Talán neheztelsz rám emiatt, annál fogva, hogy szüleink évekkel ezelőtt meghaltak. Nem maradt senkid. A női börtön pedig valódi büntetés.
Mi volt a vétked? Te váltig állítottad, hogy semmi. Hogy csak rossz helyen voltál rossz időben. Hogy be akarnak mártani. De ellened beszélt minden. A tanúk, a kamerafelvételek. Te mégis kitartottál az állításod mellett, miszerint ártatlanul vádolnak egy hétköznapi embrt kegyetlen lemészárolásával. Hogy mibe keveredtél valójában, a mai napig nem tudom. Hiszen nem volt okod, indítékod. A pszichológus szerint teljesen ép voltál. Akkoriban vetted át a diplomád. Eljegyeztek. Mindened megvolt.
Nem bíztam benned többé. Bármit is állítottál, nem tudtam hinni az ártatlanságodban azok után, amit láttam a felvételeken. Senki nem akart védeni, kirendeltek melléd egy állami ügyvédet. Én pedig ellened voltam, elértem, hogy beszállhassak az ügybe, ahogyan azt is, hogy tizenkét évet kapj azért, amit tettél. Hogy megbűnhődj minden  egyes napon azért, amit elkövettél az áldozat és családja ellen. Nem érdekelt, hogy a húgom vagy.  Te váltál életem legnagyobb rejtélyévé, titkává... senki nem tudja, hogy létezel. Hogy van még családom.
Két héten belül szabadulsz. Tudom a dátumot. És számítok arra, hogy meg fogsz látogatni.

|| A play by-nál maradnék Natalie-nál. A név is választható, tekintve, hogy Bryan Brüsszelben született, valószínűleg a húga is, ennél fogva valószínűleg európai névvel rendelkezik. :40 :Nagyon várlak!