Valahol békésen elvoltam idáig... jaj, de még mennyire... nem kellett törődnöm semmivel, és senkivel. Áh, de azért Tatia mély sebet hagyott bennem, ő ezt még meg fogja bánni. De még mennyire! Még ha csak egy gyenge farkasocska is vagyok... húh, közeleg a bosszú ideje.
Éreztem, hogy a testemből kiszakad a karó... és hogy dolgozni kezd bennem a vér, és minden egyéb. A szöveteim, a szívem... ismét dobozni kezdett. A tüdőmbe eljutott a levegő, és mikor kipattantak a szemeim, először azt hittem, csak rosszat álmodok.
- Ez most... komoly? Miért nem egy... miniszoknyás... kislány húzza ki belőlem a piszkavasat? - fintorogtam Damonre nézve, majd magamon is végigpislogtam, és elkezdtem leporolni magamat. - Húh... ezt senkinek nem kívánom. - köhécseltem egy sort.

- Jó, de ajánlom hogy gyorsan csinálja! - mordultam fel, aztán elsétáltam az átellenes sarokig, onnan figyeltem, mikor méltóztatik végre megmozdulni Lockwood. Elhatároztam, hogy ha nem tud - vagy nem akar - segíteni, én magam szúrom bele a piszkavasat újra.

Kissé meglepődtem. Ki az a Miranda? Itt nincs is senki, csak Damon, a halott Lockwood és én. Miranda... Csak egyvalakiről hallottam, akit Mirandának hívtak, mégpedig Elena anyjáról. De ő is halott. Ezek megőrültek.
De úgy látszik, az a Miranda valahogy segített neki. Végre egy okos asszony, még akkor is, ha így Benjamin és Elena is életben lesz.
- Ez nem működik csak úgy varázsütésre. Halott volt, regenerálódnia kell. - Vetettem oda Damon-nek, ahogy rugdosta a testet. Én meg nagy nyugodtan elvoltam ott, nézve, hogy mikor mozdul már meg az az áruló.

Felálltam, és egyetlen lendülettel kirántottam Ben mellkasából azt a valamit... ami feltehetőleg a halálát okozta.
- És most? - türelmetlenkedtem. - Fel kellene ébrenie! - toporzékoltam szinte az idegességtől. - Gyerünk már te tetű! - rúgtam aprót a testbe. - Nyisd már ki a szemed!

Lélegzetvisszafojtva figyeltem őket, és ahogy láttam a testet, amiben már nem volt élet.. pár pillanatra azt hittem, hogy vége minden reménynek. Halott az, akinek esélye lehet visszahozni a lányomat.
De aztán végigsiklott a tekintetem az alakján. - húzza.. húzza ki belőle a piszkavasat. - adtam az ötletet neki. Hisz talán.. megbűvölték azt a vasat.

Tény, hogy mindig utáltam Ben Lockwoodot. Már ember korunkban is... de most ő volt az utolsó reményem.
- Jaj ne... - estem térdre a halott mellett. - Ne... könyörgöm nem. Ez nem lehet igaz... - temettem az arcom a tenyereimbe. - Most mit csináljak? - estem kétségbe teljesen. - Miranda... kérem.... mit tegyek?

A birtok

Azóta nem voltam itt lent, mióta lehoztam ezt a mocskos kis árulót. Már amúgy is ideje volt megnéznem, hogy miújság vele, így ez egy remek alkalom volt erre. Damon pedig valószínűleg követett, ha tényleg Benjamin kell neki ahhoz, hogy az édes Elena feltámadjon a halálból. De miért volt nekem olyan érzésem, hogy ebben Oliver keze is benne van?
- Most már értheted, hogy miért mondtam rá, hogy porfogó. - Böktem a fejemmel a hulla felé, akinek szívéből szépen kiállt a tőr. Még mosolyogni is kedvem támadt, ahogy rá néztem. - Így jár az, aki ellenem fordul vagy kikezd velem. Ő mesélhetne róla... De eleget volt már itt, csak foglalja a helyet. Csinálj vele, amit akarsz. - Legyintettem egyet nemtörődöm módon és nekidőltem a falnak. Felőlem aztán táncot is járhat, hogy felkeljen.

A pince


Charlotte Tatia Petrova

A nappali

Nem volt éppen sötétnek mondható a pince, de maga a ház sem volt az, mégis mit vártam? A célnak mégis megfelelt, könnyedén elhelyezhetem ide a testet, Benjamin ilyen állapotban úgysem megy sehová. Csak akkor tudna újra megmozdulni, ha valaki kihúzná belőle a tőrt. Mindig is csodáltam Esthert, az Ősök anyját ezért a kis találmányáért, így nekem is kellett egy, most pedig hasznát is vettem.
Nem is kellett sok mindent csinálnom, egyszerűen csak letettem a testet egy tetszőleges helyre és az ajtót kulcsra csukva indultam el utamra. Meg kellett látogatnom a boszorkányt.