Cotton Candy - ahol a férfiak vágyai az édes felhők közt táncolnak

Épp az esti fellépésre készülődtem, és belebújtam a rendőrnős jelmezembe. Hogy mióta csinálom ezt? Egy ideje, úgy fél éve, persze senki sem tud róla, azért a szakmai karieremet abszolút elvágná. De mivel feléltem az örökölt pénzemet az állandó hotelezés miatt, kénytelen voltam egy kis plusz munkát vállalni.
Minden egyes alkalommal gyomorgörccsel léptem a színpadra, hiszen sosem csináltam ezt szívesen, ráadásul mindig volt egy pár paraszt akik azt hitték csak tárgyak vagyunk.
Már attól a totális agyfasz kerülgetett ha valaki fogdosni kezdett, de muszáj volt tűrni.
Terveztem, hogy abbahagyom, de innen elég nehéz kiszállni, egy újabb alkut pedig nem ért meg.

Vettem hát egy mély levegőt majd színpadra léptem, és a férfiak számára egy oly kecsegtető szexis táncba kezdtem.

Valahonnan...


Már untam Chicago-t. Napok óta itt csövezek, hogy fűvel-fával alkudozhassak, de valahogy nem az igazi... Pedig nem kevés lelket tudtam le a pokol számára éveken belül, szinte 3 nap alatt. Be kell vallanom, bárhogyan fáj is az igazság, annyira nem nagy gond, hogy itt vagyok. Legalább szellőzök, ha már annyi ideig "raboskodtam" Mystic Falls-ban. Ez persze nem volt gond, mert volt, aki ott tartson.

Beiktattam magamnak egy afféle kényszerpihenőt. Ez itt a legjobb. Mármint, hogy minden sarkon áll kurva, és minden utcában van egy sztriptízbár. Ahogy közeledek a város szíve felé, egyértelmű, hogy egyre borsosabb árakkal találom szuembe magam az ilyen helyeken, de ezt kompenzálja, hogy a nők egyre inkább hasonlítanak a saját nemükre, és nem szakadtak, mint a városhatáron jó pár helyen.

- Cotton Candy - susogtam el a hely nevét. Itt még nem jártam, de a kedvencemet bezárták átmenetileg. Biztos rájöttek a rendőrök, hogy hátul drogot állítanak elő. Vagy tudja a fene, nem is érdekel, hiszen csak hisztiznék, hogy a jú bigék ugrottak. Új törzshelyet kellett magamnak keresnem, és lám-lám, egy rögtön az utamba is került. Elsőre már szimpatikus a hely, a pultok tiszták és nincs az az átható nemi betegségszag, ami a legtöbb helyen. Leültem a csapos csajszi elé, kedvesen elmosolyodva rendeltem egy pofa sört, aztán befurakodtam a szimpad előtti első sorba. Itt aztán tényleg élvezi az ember, amit láthat! És ezzel nem is volt gond, bár épp egy szám végére értem csak ide, így már visszhangzott is az új felkonferált, Cherry neve. Na, erre kíváncsi leszek, ez alapján megítélhetem ezt az új helyet.
Ahogy a leányzó a rendőrruhájában kilibegett, esküdni mertem volna, hogy Lexi az. Persze, csak egy apró pillantásra kaptam el arcát, de egyből ő jutott az eszembe. Vagy talán az játszik itt közre, hogy még mindig őt látom minden nőben? Na mindegy. Ez a bula rendesen megalapozta a véleményem, méghozzá elég pozitívra. Úgy körbetáncolta a rudat, hogy még én is beleszédültem. Meglep néha, hogy ezek a nők mire képesek. Aztán... valahogy az egész átcsapott szar műsorrá. Lehajolt egy férfihoz, amikor az pénzt lóbált neki. Ekkor tudtam jobban szemügyrevenni, hogy bizony nem tévedtem nagyot, mert ez a nő nem más, mint...

- Alexandra! - kiáltottam fel, ezzel belevágva a saját gondolatomba is.

Meglepett egy cseppet, hogy valaki a tömegből a nevemet kiabálta, és ahogy az arcokat kezdtem fürkészni megakadt a szemem valakin. Az egyetlen olyan emberen, akarom írni démonon, aki felismerhetet. De a műsornak mennie kellett tovább, és reméltem, hogy minél előbb elhúzza a csíkot. Ez a srác volt az aki az én Aaronom után feloldotta az alkumat.
A műsorszámanak vége lett így vissza tipegtem az öltözőbe és már jött is a főnök, hogy egy páran igényt tartanának a műsoromra, de van egy csávó aki az egész éjszakát velem szeretné tölteni, és kikötötte, hogy csak azt szeretné ha táncolnék neki.
Elvállaltam a melót.
Rendbe szedtem magamat, majd az erre a célra elkülönített kis boxokhoz vezetett az utam. Ám amikor megláttam ezt a bizonyos személyt azt hittem rosszul leszek.
- Ugye nem gondoltad komolyan ezt a dolgot? - kérdeztem és felpattantam a rúdra. - Egyáltalán hogyan emlékezhetsz rám?

Na, ilyesféle látványosságra, be kell valljam, hogy magam sem számítottam, pedig én megjártam már a poklot szó szerint, és nem is egyszer... A műsorstám után, enyhén vörös fejjel ( a szégyentől ) tipegtem oda valami fejeshez, hogy lefoglalhassam az előbbi candy girl-jét egy privát táncra. Sosem hittem volna, hogy ez a lány valaha is képes lenne erre... Ennyi ember előtt ledobni a ruháit... Ez annyira nem rá vall - hittem én.
Miután úgymond lefoglalóztam a leányzót, a kijelölt boxhoz mentem és ott vártam rá. Hamar meg is érkezett, de egy másik szerelésben. Esküszöm, meztelen teste többet takar, mint ez a cérnadarab...

- Parancsolsz? - kérdeztem vissza a táncosnak. - Gyerünk, csináld! - utasítottam fizetővendég módjára, majd teljesen elkomorodtam - Hogy kerülsz ide? Mi lelt téged?!

Hát... Teljesítettem a kérését, és az ölébe pattanva belekezdtem a dolgomba. Meglepően irritáló szituáció volt. Kényelmetlenül éreztem magamat.
- Úgyis tudod, hogy nem kaphatsz meg. - súgtam érzékien a fülébe. Jó ideje érett bennem a bosszú amiért be lettem csapva. Gyűlöltem a démonokat, bár úgy gondoltam még mindig túlságosan keveset tudok egy esetleges bosszúálláshoz.
- Szóval? Miért béreltél ki? - Úristen de hülyén hangzik, mintha tárgy lennék.

Kissé meglepett, hogy ilyen szélsebesen, szemrebbenés nélkül az ölemben landolt. Itt vágta el minden reményemet arról, hogy talán még új itt. Ezek szerint nem az... De legalább tényleg tetszett amit csinál.
- Chhh, kislány, miből gondolod, hogy kellenél újra?! - kérdeztem meghidten; mintha mnden a régi lenne s ő csak mókázásból ül ott, ahol. Talán félreértette, talán nem; igazából nem is érdekel.
- Miért kérded? Akartam látni a táncod, ennyi. - hazudtam hihetően, méghozzÁ szemrebbenés nélkül.

- Téveszméid vannak Édésem? Ha jól emlékszem egy csókon kívül semmi más nem történt. De én csak örülök ha nem kell ilyesféle dolgoktól tartanom. - így nyugodtan aludhatok hajnalban. Persze jól jött volna a tervemhez, ha kellek neki, de úgy látszik újra halasztanom kell. Oké akkor ideje bevallanom, hogy a bosszú még fontosabb volt a számomra, mint a pénz. Bármit megért, hogy egyszer revansot vehessek azért amit velem tettek... Győlöltem őket. És gondoltam miért ne adhatnám ezt a tudtára.
- Gyűlölek. - haraptam aprót a fülébe.

-Nem kell, hogy szeress, hiszen fizetek érted. Ígyis-úgyis meg kell tened, amit kérek. Főleg úgy, hogy a főnököd azt állította,: "az árban minden szerepel." - vágtam vissza a lánynak. Kár, hogy fogalma sincs az igazságról... De ki tudja, bármikor kedvem támadhat kitálalni, már semmit sem tehetnek velem, jóval magasabb rangra léptem.
- le a ruhával. - néztem rá szánakozva, ezzel is csak jelezve, hogy milyen ügyesen helytállt a pályaválasztásban...

- Ha kurvát keresel akkor menj a sarokra. - mondtam majd felpattanva az öléből útnak indultam az öltözőmbe, ahol már régóta minden a helyén állt úgy számoltam, hogy utánam fog jönni, hogy megkaphassa ami jár neki. Én viszont nem voltam hajlandó tűrni, hogy mégegyszer így megalázzanak.
Elmosolyodtam amikor szemben állt velem, majd hozzá léptem és a nyakát átkarolva megcsókoltam. Aaronra emlékeztetett.

Úgy kérette magát, mint egy hercegnő. Pedig ha jól gondolom, azok nem így munkálkodnak. Meglepetésemre megcsókolt, miután az öltözőjébe is követtem. Mintha tényleg minden a régi lenne...
- mint fizető vendég, megkértelek, hogy vedd le a ruhád. - suttogtam félhalkan, csókjától felajzva.
- hiányzol... - futott végig kezem oldalán, s oly közel volt hozzám, hogy szinte összeérő ajkakkal a szájába beszéltem...

- Össze tévesztesz valakivel. - hunytam le a szememet egy pillanatra, csak azért, hogy ne essek ki a szerepemből. Most kellett erősnek lennem, mert nem hibázhatok. Egyetlen esélyem van, utána célpont leszek.
- Azt Neked kell megtenni. Magamtól nem fog menni. - hátráltam kicsit az ágy felé, ami alatt egy ördögcsapda volt. Bele kellett, hogy sétáljon.

Nekem kell megtenni? Hűha, tényleg jó nagy ribanc lett belőle. Most egy kicsit fáj, de majd kialszom ezt is... Viszont ki lennék én, ha nem tennék eleget egy elbűvölő lány kérésének?
- Hát... Legyen. - indult meg kezem a derekáról felfelé hátán, hogy kikapcsolja mellkasát szorító "börtönét", azzal elhozva a megváltást és a gyönyört - legalábbis ami elém tárult.

Jólesően felsóhajtottam ahogy végig simított a gerincem vonalán. Olyan más volt. Ismerős érzés. Végig feküdtem a ágyon és mikor fölém hajolt egy széles mosoly kíséretében kiszökkentem alóla.
- Mondtam, hogy nem kaphatsz meg. - haraptam ajkamba, majd a csípőjére ültem, és végig simítottam a mellkasán a késsel. Felsistergett a bőre.

Cseles kis csaj, meg kell hagyni. Nem hiába akartam őt már az első perctől fogva, ahogy megláttam vagy megismertem. De most mit akar? A hévben nem is láttam, hogy honnan kapja elő a kést, amit még egykoron kapott tőlem. Felülkerekedett, de ekkor mégcsak nem is sejtettem, hogy mire készül. A legfurább történések egyike, amit eddig átéltem. Nem tudja, ogy '9 az a valaki vagyok, akit egykoron szeretett, s aki viszont szerette őt. Bár most sem vagyok tisztában az érzéseimmel, főleg ezek után. Csak én tehetek róla, hogy nem tudja, hogy én vagyok, de csak így óvhattam őt meg, és inkább vezeklem ezmiatt évezredeken át, minstem neki baja essen.

- Mi a fene ütött beléd? - kérdeztem értetlenül, s mikor megismételte az előbbit, tényleg nekikezdhettem félni.

- Megakarsz ölni?! - löktem el magamtól, s csak néztem, hogy bár beleadtam nem kevés erőt, alig esett túl az ágy végén.

Gonosz félmosolyra húztam a számat.
- Ohh én sosem tennék ilyet. - kacsintottam rá majd ismételten végighúztam a kést a bőrén. Furcsa érzés kapott el. - Na milyen érzés? Ugye, hogy szar ha játszanak Veled? Még, hogy a démonok nem hazudhatnak. - köptem a szavakat. - Ehhez képest a szerelmem volt aki a képembe hazudott. Tudod.... Pont kapóra jössz. Nálad jobbat keresve sem találtam volna. - Tudtam, hogy nem vagyok képes arra, hogy megöljem, de még elengedni sem akartam. Csak.. Egy icipicit élvezkedni. Újabb késhúzás. Tudtam, hogy csak egyetlen szúrásra van szükség ahhoz, hogy megöljem, de mégsem tudtam megtenni.

- SOSEM HAZUDTAM NEKED! - rivalltam rá vissza, ahogy aljas rágalmakat olvasott rám, s szememben a vádaskodás tagadása lángolt. Miket hisz ez, de most komolyan? Nem tehettem arról, hogy nekem hazudtak.

- Van bármi fogalmad róla, hogy nem tehettem semmit? Ha nekem is azt mondják, hogy az a picsa halott, akkor mit vársz, mit mondjak? Elugattam, hogy ne alkudozzál, nem is egyszer!

Kezdett betelni a pohár. - Elég volt. Ki a fasznak képzeled Te magadat, amikor nem is ismersz? - Behunytam a szememet. - Ki vagy Te? - tettem fel újra a kérdést megvetően. És a következő pillanatban azt éreztem ahogy elkapja a kezemet, és magára ránt.

Kicsit azt éreztem, hogy Alex a bolondját járatja velem, így megadtam neki a lehetőséget, hogy szemtől szembe magyarázza el nekem a problémáját. Magamra rántottam szinte centiméter pontossággal. Ajkai szinte súrolták az enyéimet..

- Illik így beszélni... az exeddel ? - szegeztem neki a kérdést, nagyot nyelve a vallomás pillanatában. Reakció után kutatva fürkésztem szemeit, s vártam a hatást, hogy leessen, pontosabban eszébejusson, hogy ki is az az Aaron Parker.

- Nem értelek. - néztem rá értetlenül. Aztán leesett. - Az nem lehet. - esett a fejem a vállára. - De... Hogyan? És miért? - Itt valami nagyon nem stimmel. Hátrálni kezdtem. Féltem tőle. Ijedtembe még azt a buzi kést is otthagytam. Fogalmam sem volt arról, hogy mit tegyek.
Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre se vettem, hogyan tudott kiszabadulni.
- Bizonyítsd be. - suttogtam könnyes szemmel.

Nem hitt nekem, ami valljuk be teljesen érthető. A következő pillanatban már előtte álltam. Édes tőle, hogy elakart ejteni egy démont, de van még mit tanulnia az ördögcsapda felrajzolásáról.

- Miért állítanék olyat, ami nem valós? Nagyon jól tudod, hogy nem hazudhatunk, Axi. - néztem könnyei mögé, mélyen a szemeibe. Egyik kezemet lazán megemelve nyújtottam felé. Ha megfogja, talán elhiszi, hogy mi is a valóság. Bár, már nyakig vagyok a pácban, mégis inkább ideje volna színt vallani.

- Féltettelek... Nem akartam, hogy bajod essen. Ezért léptem le, tudod? Volt egy kis elintéznivalóm az alvilágban. Hazudtak nekem, és ennek te ittad meg a levét, hogy alkut kötöttél. Én nem akartam ezt, te is tudod! Tudtam, ha én lelépek, megszűnnek az ilyen dolgaid, és nem leszel többé veszélyben sem...

Nem fogtam meg a kezét. Túlságosan hihetetlen volt ez számomra, de hiába hívott a régi becenevemen hívott.
- Talán jobb lett volna, ha megmondod. El tudtam volna fogadni, hogy már nem kellek. - nyögtem és a fejemet a kezembe temettem ahogy az ágy szélére rogytam. - Most miért nem ölsz meg? - néztem fel rá.

Hát, jól van. Megrántva a vállamat eresztettem le a kezemet. Ha így játszunk, hát így játszunk. Nem gyengülhettem el, hiába érintett engem is érzékenyen őt így látni, hogy sír.

- Nem fogod fel, igaz? - ültem le mellé, de nem túl közel, nehogy feszélyezve érezze magát. - A te életedet próbáltam megmenteni, és láss csodát, sikerrel jártam! - csattantam fel. Nem enyhén esett rosszul az indokolatlan vagdalkozása. Soha nem voltszó olyanról, de még csak hasonlóról sem, hogy nem kell nekem.

- megmenteni? Mégis mivel? - lehet, hogy buta vagyok, de én ezt tényleg nem értettem...

Látom, a szentem kitáncolt magából minden észt, amit azelőtt birtokolt.

- Mit nem értesz, életem? Vajon egy démon, aki miatt állandóan szívtunk mind a ketten, és nagyon féltett téged, mitől óvhatott meg azzal, hogy elhitette a halálát? Mégha a képlet nehéz lenne, akkor elhinném, hogy nem értesz. Féltem, hogy bármikor bánthatnak, vagy ismét alkut kötsz. Nem bírtam volna, hogy ismét miattam sodord veszélybe magad...