Reggel. Az a k*rva reggel. Rohadt gyorsan eljött, és én minden bogyó ellenére pokoli fejfájással ébredtem. Aminek a fele mondjuk nem a pia miatt volt, de hát akkor is. Egy végtelen nyögéssel készültem felülni, de az üléskezdetből újra fekvés lett, mikor is olyat fordult velem a világ hogy hopp. Na remek, gondoltam magamban, a hülye paraszt fejem, hogy az istennek nem maradt itthon... Jobb lett? Hát nem... Akkor jó volt, mert rohadt részeg voltam... most meg má' nem jó, részegség nélkül. Pia! Na az jó lenne fájdalomcsillapítás meg macskajaj ellen is, de már megittam, nincs több. És nincs az az isten hogy én most elmenjek egy boltig. Bár hozathatnék futárral... - jutott eszembe, de aztán inkább letettem róla. Kutyaharapás szőrével.
Jobb híján megpróbáltam újra felkelni, ezúttal lassabban. Jó, az ülés megvan. Bár olyan érzése volt a fejemnek, mint ahogy a kuka érezheti magát amikor felborul és minden oldalra hullik benne, aztán visszabillentik a helyére, és minden hullik vissza az aljára. Rohadt egy érzés volt...

Néhány percet ücsörögtem ott a kanapén. A konyharuhából az éjszaka folyamán elolvadt a jég, és a ruha is valahogy a földre került. Nyilván én juttattam oda álmomban. Megtapogattam kissé a képemet... hát sziszegtem közben eleget. Kitapintottam pár sebet, meg jó kis zúzódást. De törést nem találtam. Az rémlett hogy este meg voltam győződve az orrtörésről is, de most már nem voltam. Fájt az is szépen, de biztos nem tört el.

Sóhajtottam egy nagyot, és egy nagy szusszal nyögve felkapaszkodtam álló helyzetbe, aztán elindultam támolyogva a fürdő felé.

(folyt. köv. ott)

(Ház)

A falba és egyéb bútorokba támaszkodva újra, eljutottam idáig, és neki is dőltem a kanapénak, de a hátam nem értékelte a mozdulatot, sajdult egy nagyot. Nyilván ott is találnék pár zúzódást. Tanulság, nem vágatjuk falhoz magunkat többször vámpírral... hülye ötlet volt. Értelme sem volt... nem lett jobb... és még csak meg se ölt az a tetű...

- Mi legyen most... - nyögtem ki a plafonnak, de nem volt egy kellemes élmény kinyitni a szemem. Mi a bánatnak? Kaparok itt mint egy rohadt kutya... Ezért nem akartam én kötődni... ha szeretek... túlzásba viszem, aztán kopp és bumm... és ha elfogyott a pia, mint most, akkor vége a dalnak, én meg mocsárkodok... Ezért jöttem ide? Egy rohadt felejtésért jöttem, el onnét ahol fáj a szerelem... erre itt még rosszabb mint ott volt...

Dühösen nyögve ültem fel, és szédelegve mentem ki a konyhába. Vízbe mártottam egy konyharuhát, aztán telepakoltam jéggel. Vízzel lemostam a képem. Az is kellemes volt, aztán a jeges ruhával a kezemben visszajöttem. Jól be fog lilulni meg dagadni a pofám reggelre, de mindegy. Azzal már nincs mit tenni, ez meg jó lesz most a fájdalomra, pár bogyó kíséretében.

Elővakartam a szekrényből fájdalomcsillapítót, meg pár altatót, azok a pia utóhatásával épp eléggé ki fognak ütni ahhoz hogy kicsit tényleg ne érdekeljen semmi, és szunyáljak egy nagyot. Még jó is ha nem leszek magamnál...
Végigfekve újra, a képemre dobtam a jeget, aztán úgy ahogy voltam hunytam le a szemeim és már pár pillanattal később nem is érzékeltem semmit...

(Ház)

Visszajutottam a kiindulási ponthoz. Újra ugyanúgy a kanapén kötöttem ki, és feldobva a lábaim is, elfeküdtem. Ha már nincs más, és pia sincs, benyomtam a távirányítón a bekapcsolás gombot, és rámentem a városi csatornára. Hátha mondanak valami hülyeséget ami elvonja a figyelmem. Közben pedig átnéztem a postát. Nem mintha érdekelt volna, de ha már itt van, nézzük meg. Volt pár számla, egy levél Floridából, meg pár szórólap. Köztük egy, ami fel is keltette az érdeklődésem. Pont mikor a tévében is a helyi hírek kezdődtek. Az állattámadásokra azonban már fel se kaptam a fejem, elvégre kit érdekel? Mindennapos hír. Nyilván Kol meg a barom fajtája, zabálják a népet… hogy lőné le mindet valaki!
Helyette a szórólapot néztem. Díszes, csicsás papír, ami azt hirdette, a Mikaelsonok bált rendeznek. Kol… Na, már megvan a címe, és egy hely, meg egy időpont, ahol és amikor biztosan ott lesz… Tökéletes alkalom… Végre beolvashatok a féreg pofájába… végre…

(folyt. köv. Hálószoba)

Álom, édes álom… magába rántott… húúúú, jó whisky szagú álom volt, csupa fura izével benne, ami aztán egy percig sem maradt meg az agyamban. Nem mintha érdekelt volna mi marad benne, hisz a célom épp a kiürítése volt. A pokolba az emlékekkel, csak fájnak. A francnak se kellenek, vigye el mindet az Ördög, ami női alakban támad! Pusztuljon szét az összes rohadt emlék, ott ahol van, nem kell egyik se! Vigye el az Ördög Kol-t is, azt a pofátlan alamuszi férget! Remélem boldogok lesznek Liz-el, megérdemlik egymást, csak a fájdalom okozásához értenek! Az ember fia meg dögöljön meg. Jó játék voltam, unaloműzés, vagy tudom is én. Ennyire nem volt elég neki Kol? Hát feküst volna össze a testvéreivel, akkor minek kellett engem hülyíteni?! Meg ideköltözni?? Meg akkor még Ő volt felháborodva, hogy nem örülök, és tapsikolok, hogy felcsináltatta magát a bikájával?! Ennyi volt velem? Akkor miért nem maradt azzal a majommal?! A címeres őstulokkal?! Most meg röhöghetnek a markukba… De jó! Még egy szerencsétlen barmot megszívattunk!

Dühösen ráztam meg a fejem, és félredobtam a kiürült piésüveget. Fene vigye el azt is hogy elfogyott! Na nem baj, szerzünk másikat! – gondoltam magamban, és elindultam hogy kerítsek, de már a felkelés is okozott némi fennakadást. A végén inkább maradtam földközelben, és négykézláb elcaplattam a konyháig. Felkapaszkodtam a hűtőhöz, és kinyitottam azt.
- Hé! Hol a pia?? – kiáltottam el magam döbbenten, hisz nyoma veszett az üvegeimnek. A sörnek is, a whiskynek is… Hát ez így nem lesz jó… Hova a bánatba lett??
Körbenéztem a konyhában, és akkor megláttam az üvegeimet az asztalon szanaszét… Üresek voltak…
- Jééé… Ez én voltam…? – kérdeztem magamtól fennhangon, ide-oda akadó nyelvvel, de hiába próbálkoztam, emlékem nem volt róla hogy én, itt, azokat, mind megittam volna… Bár így hogy próbálkoztam, nem is találtam emléket semmi másról se a K.O. agyamban, sehol semmi, csak… Liz… Naná, pont az marad meg amit elfeledni akarok…

Meggondoltam magam, s ha már inni nem tudok, gondoltam akkor megmosakszok, mert így megállva egy helyen éreztem csak, hogy a saját szagomtól leszek mindjárt rosszul.
(folyt. köv. Fürdő)

(Konyha)

Levágtam magam az első fotelbe, és feldobtam a lábam az asztalra, lerúgva onnét ami épp útban volt. Nem érdekel, minek itt rendet tartani! Nő sehol, gyerek sehol, még a kutyát se érdekli, mivel az meg én vagyok, én meg jó magasról teszek rá.
Húzogattam az üvegem, és közben egyetlen kilőhetetlen gondolat ismétlődött a hülye fejemben, az hogy: MIÉRT??
Ültem a néma csendben, égő tekintettel, bús fejjel, és szlopáltam, egyetéen céllal, azzal, hogy meglássam az üveg alját! Minden más le van sz*rva! Ha én nem kellek... mit csináljak? Nem túrhatom át a város érte! Főleg ha neki Kolocska kell... aki csak kerüljön a kezem közé, szét is verem azt a mocsadék pofáját... ha addig pusztulatba nem iszom magam, ami szintén esélyesbe van lőve...

(nappali)