Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Nappali & Előszoba (földszint)

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 30, 2012 6:37 pm
Ugrás egy másik oldalra
Fájt... Rettenetesen fájt... De nem a szorítása, hanem a tudat. Az, amit a szemében láttam. Sejtettem, hogy jár valamivel az, hogy visszajön, de mertem remélni, hogy ez is olyan probléma, ami elmúlik, ha egyszerűen nem hozzuk szóba. De nem, sajnos ez nem volt így. Sajnos bármennyire is reméltem, hogy Viventem mindenféle hátulütő nélkül tért vissza közénk, nem így volt.
Delilah kiságyához rohantam, mivel a hangzavarban felriadt. Nem tehet róla, hogy ennyire érzékeny a hallása.. A kezembe vettem őt, majd lehuppantam a kanapéra. Álomba ringattam... aztán visszatettem a helyére. Nehéz volt, és a megszokottnál sokkal de sokkal tovább tartott, hiszen miközben ő is, én is sírtam.

Mire én is alváshoz jutottam volna, hajnalodott. De nem voltam álmos. Testileg igen, de lelkileg évekig bírtam volna. Kiültem a teraszra egy csésze forró kávé kíséretében, na meg egy cigivel, és úgy figyeltem a napkeltét.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 28, 2012 12:48 am
Ugrás egy másik oldalra
Hagyta magát... hagyta hogy megcsókoljam, s egy percig reméltem... bíztam, hogy ez azt is jelentheti hogy maradhatok, és rendbe hozhatjuk a kapcsolatunkat, de... de amit éreztem a csókjában, az nem erre utalt... Nem az a "megbocsátok" csók volt, hanem sokkal inkább egy "utolsó és ennyi volt" csók... Nem tudom miért, de ez haragot ébresztett bennem... haragot, és éhséget... dühöt... nem tudom miért... nem értettem az érzéseket amik belém költöztek, míg ki nem nyitottam a szemeim, amikor megéreztem... VESZÉLY!! Még épp idejében kaptam el a kezét, mielőtt a fejemen landolt volna valami porcelán... Fel sem mértem ésszel mennyire szorítom Őt, míg rám nem szakadt az a pillantás... az Övé... s benne a félelem... félelem amitől én magam is féltem... félelem, amit soha nem akartam okozni neki... félelem tőlem...
Úgy engedtem el a kezeit, minta égetnének, pedig most nem... ez egy belső fájdalom volt... én égtem... és fájt...
- Ne haragudj... - suttogtam elcsukló hangon, megremegve, és bár egy pillanatra felé nyúltam, de lehullott kezem a mozdulat közben és hátrálni kezdtem. Pillantásom még egyszer Delilah felé siklott, majd vissza Yve-re... aztán mint akit üldöznek, rohantam ki a házból... fogalmam se volt hova, csak minél messzebb tőlük, mielőtt én őrült bántanám őket...

(folyt. köv. Erdő)
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 28, 2012 12:22 am
Ugrás egy másik oldalra
Bármennyire is üvöltöztem magammal fejben, egyszerűen képtelen voltam a szívemnek engedni, és hagyni, hogy Em megcsókoljon. Hiszen akartam őt, szerettem és vele jelen pillanatban a jövőképem része is. Ha akartam volna se tudnék nemet mondani egy utolsó csókra, de ennél többet már nem engedek neki... Ezután mennie kell, maximum még az éjjelre maradhat a kanapén, de reggelre már látni sem akarom.. Így nem ellenkeztem... De talán kellett volna. Ez a csók és az új erőm olyan dolgot mutattak meg, amit talán jobb lett volna, ha nem tudok. Valami nincs rendben Em-mel. Amikor a hotelban volt Delilah-val.... te jó ég, tudni sem akarom! Ez nem Em!!

Kezem némán csúszott végig a pulton, mígnem az első szilárd dologba ütközött. Talán egy tányér lehet, így most nem tudom megállapítani. Már lendült is a karom, kezemben a tányérral, de nem ért a tervezett célba. Mire kinyitottam szemeim, láttam, hogy Viventem szemei is nyitva vannak... Olyan más volt most. Megfogta a kezem, mielőtt szétcsaptam volna a fején a porcelánt. Szorítása fájt is. Tekintetemben megjelent a félelem. Nem tudtam, hogy mi fog következni ezután, de talán újra magára lelt, mert elengedte a karom.

- Takarodj innen... !
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Aug. 28, 2012 12:01 am
Ugrás egy másik oldalra
Keservesen hallgattam Yve szavait, de nem tudtam rájuk mit felelni. Azokra a gúnyos szavakra, hogy menjek vissza... nem volt mit felelni. Jogosak az indulatai, és az is hogy ki akar dobni... hogy nem akar látni...
- Nem mondok le Delilah-ról... - nyögtem ki nagy nehezen végül. Mert nem, nem hagyom magam, nem veheti el a kislányomat. Egy lányom neveléséről már lecsúsztam, Delilah-ról nem hagyom hogy lemaradjak.... - Sem rólad! Szeretlek titeket, és tudom hogy most haragszol, és jogosan... Kidobhatsz a házból... kidobhatsz, és elküldhetsz... de nem mondok le rólatok! - mondtam elszántan. - Visszajöttem értetek a halálból, nem mondok le rólatok! Soha... - mondtam komolyan, bár remegő hangon.
Lehajoltam a karomban tartott kicsihez, és megcsókoltam a homlokát.
- Apa szeret, Édesem.. - suttogtam a hajába, és megcsókoltam a feje búbját is, éreztem hogy remegnek a kezeim, és ciki, nem ciki, sírni tudtam volna, szúrtak is a szemeim, de meg kellett állnom... Finoman visszafektettem a Delilah-t, és betakartam, úgy fordultam újra Yve-hoz.
- Bármit is tettem... akkor is szeretlek titeket, és visszajövök... ha kicsit megnyugszanak a kedélyek... - lépkedtem lassan Yve elé, és bár tudtam hogy az életemmel játszom, de odahajoltam hozzá, és megpróbáltam megcsókolni...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 27, 2012 11:27 pm
Ugrás egy másik oldalra
Nem szóltam azért, hogy kivette Delilah-t a kiságyból. Felőlem magával is viheti, én köszönöm, inkább leszek egy mocsok anya, mintsem mindennap emlékezzek erre a szemétre.

- Mégis mit vártál? Befekszünk az ágyba, nézünk valami jó műsort és közben nevetünk egy nagyot az egészen? Remélem neked is akkora öröm, hogy nem vagy képes a gatyádban maradni. Csábosan nézett? Sokáig győzködted, hogy ágyba vidd? Ezaz, fiú, ügyes voltál, csapj bele! - figuráztam ki folyamatosan, minden lépésnél egyre jobban, ahogy felé közeledtem, de még így is kellően messze voltam.

- Emlékezz csak vissza... Emlékezz, Viventem, milyen fátyolos hangon nyögött fel, mielőtt orgazmusa volt... Ugye, hogy hiányzik? Menj csak, velünk ne törődj, főleg a lányoddal. Majd felnő apa nélkül, talán megtudok birkózni a feladattal.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 27, 2012 10:18 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Yve kérlek... - próbáltam megakadályozni amiket mondott és tett... de amikor azt a rózsát úgy olvasztotta szét, mint a nap a fagylaltot... már nem tudtam mit is mondhatnék még...
Amikor felállt, én is felkeltem, és nem tudtam megállni, muszáj volt, Delilah-t a karomba vennem. Nem bírtam... tudtam hogy felébreszthetem, tudtam hogy nem kéne, mégsem bírtam anélkül, hogy ne fogjam a karomba... ne érezzem a pici testét a kezeim közt, ne érezzem a szívemhez közel az Övét... Görcsösen tartották kezeim, bár olyan óvatosan, mintha hímes tojás lenne, de mégis úgy, mintha bármelyik pillanatban kitéphetnék a kezeimből, hisz úgy is volt... féltem Yve bármelyik másodpercben idecsörtethet és kitépheti a kezemből...
- Komolyan azt akarod, hogy elmenjek...? - kérdeztem rekedten Yve után lépve... de két lépés után megtorpantam, inkább ott maradtam, nem bírtam tovább menni. - Elküldesz magadtól, a lányunktól... és esélyt sem adsz, hogy jóvátegyem...?
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Aug. 27, 2012 1:00 pm
Ugrás egy másik oldalra
Ha eddig nem, hát most már ténylegesen megleptek szavai, és tettei. 100 szál rózsa... az nem kevés darab, és pénzben sem kevés..

- Látod ezt? - utaltam a rózsás kis akciójára, s a kezemben lévő darabbal böktem felé. - Te ilyen vagy... Nem olyan, aki összetöri a szívem azzal, hogy más nőkben matat. Előbb hittel volna, hogy valami mást akarsz tőlem, azért térdeltél le... De már mindegy, hiszen az egész csak a képzeletem szüleménye volt, ahogy az is, hogy te ki vagy. Azt hittem ismerlek, de mindannyian tévedhetünk, te is mondtad...

Elcsuklottak szavaim. Egyre jobban hergelt a mondat, ami kikívánkozott belőlem már egy ideje.

- Hogy szeretsz?! - pillantottam a kezemben tartott művirágról szemeibe, majd vissza, s így tovább - Ez akkor nem jutott eszedbe, amikor mindent elcsesztél?! Hmm? Akkor nem szerettél, amikor engedtél egy másik nő csábításának?

Tenyeremben hőt gerjesztettem, minek hatására a plasztikanyag olvadásnak indult. Csupán szemléltetni akartam, hogy az én szememben ennyire látszik az a bizonyos nagy szeretete irántam. Dühös voltam, és egyre inkább csak azt éreztem, hogy percről percre közelebb kerülök egy "belső-robbanáshoz", amivel elszabadulna a pokol. Ezt mindenképpen elszerettem volna kerülni, így nem a dühből, csak a csalódásból merítettem az erőt. Mélyeket lélegezve nyomtam el az indulataimat. Összeszorított fogakkal vártam, míg a forró műanyag kihűl, hogy utána lekezelhessem a tenyeremet is. Ki tudja, hogy tettem-e benne kárt, bár a fájdalomból ítélve ez egyértelmű. Szavak nélkül keltem fel a földről, végig kezemet nézve. Fura érzés járt át az előbb. Sokkal nagyobb gondba sikerült csöppennem, mint azt hinni merészeltem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 26, 2012 11:49 pm
Ugrás egy másik oldalra
Keservesen hagytam hogy kihúzza kezét kezemből, néztem hogyan roskad a földig velem szemben. Képtelen voltam tenni ellene... se jogom, se erőm, se semmim... Szerettem volna a szemébe nézni, de arra sem voltam méltó. És Ő sem hagyta. A padlóra hulló könnyei mintha ezer tőrszúrás lettek volna a szívembe, minden egyes csepp... úgy szerettem volna felszárítani őket, letörölni, lecsókolni... vagy bármit tenni, csak eltűnjenek...

- De én szeretlek! - estem kétségből kétségbe, egyre nagyobba, újra meg újra, minden mondat után. - Ez csak egyetlen egy rövid kis botlás volt, ami soha életemben nem fog újra megtörténni, soha! Yve... kicsikém... Szerelmem... Én sem vagyok tévedhetetlen, pont úgy hibázhatok mint bárki más, és most hibáztam, de szeretlek! Úgy szeretlek hogy belehalok ha elküldesz... Kelletek nekem, mint a virágnak a víz... mint az élethez a fény, kellesz... kelletek... kérlek... Hinned kell nekem, mert meghalok ha nem lehetek veletek... Könyörgöm neked, a világon mindenre ami szent... hidd el, és ne küld el... kérlek bocsáss meg nekem...

Hirtelen jutott eszembe valami, és az asztalon hagyott hatalmas csokorhoz lépve kihúztam belőle egy bizonyos szál rózsát. Visszatérdeltem Yve elé, és kezembe véve a kezét, ujjai közé tettem azt a szál műrózsát.
- Ezért... ezért kérlek, hogy higgy nekem. Az összes többi szál igazi. Ez az egyetlen darab, ez művirág - néztem komolyan a szemeibe. - Ez 100 szál rózsa összesen, és... szeretlek mindaddig, míg ez az utolsó szál rózsa is el nem hervad... - böktem a mű szálra, amely egyértelműen soha de soha nem fog elhervadni... - Szeretlek, és könyörgöm a bocsánatodért...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 26, 2012 10:36 pm
Ugrás egy másik oldalra
A szívem szakadt meg, hogy úgy kell őt látnom, ahogy. Tudtam jól, hogyha elszakítanám Delilah-tól, szembesíthetném azt a fájdalmat, amit most én érzek...

- Tudod, hogy miért fáj úgy ez? - húztam ki lassan kezem az övéből. Addig is érezhettem érintését még egyszer, utoljára. Megtöröltem az arcom, s leültem mellé a földre. Onnan néztem rá, majd lesütöttem a tekintetem, s a könnyeim mögül néztem a padlóra.

- Ha TE, ilyenre képes voltál egyszer, akkor arra nyomós okod lehetett... TE voltál az utolsó ember, aki ilyet megtenne velem, érted? Bárki más már sokkal korábban megtette volna, de bárki már nem olyan nemes lelkű, mint amilyen te vagy. Ha te egyszer képes voltál ezt tenni, bármikor máskor eszedbe juthat, hogy milyen jó is volt az a bizonyos másik, és újra megteszed... Ne gyere nekem a kifogásokkal - néztem fel rá, ujjaimmal köröket rajzolgattam a földön - Szerinted mi okom volna hinni neked?
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 26, 2012 9:54 pm
Ugrás egy másik oldalra
Nem tudtam szólni... nem volt szó ami elárulta volna amit érzek. Hogy hogy voltam képes? Fogalmam sincs... Hogy miért? Nem tudom... De azt tudtam, hogy Yve könnyáztatta arcát... vagy azt látni ahogy Delilah-hoz beszélt... rosszabb volt mintha üvöltözne... Mikor mellé sétáltam és a kicsi békés arcára néztem, azt kívántam bár alhatnék én is, és bár csak álom lenne ez a rémség...
De ha azt hittem hogy nem lehet rosszabb, tévedtem... rosszabb jött, amikor kidobott... azt mondta menjek el, és nem láthatom többé a lányom...
- Neee! Könyörgöm ne! Ne mondj ilyeneket, esdeklem...! - kiáltottam kétségbeesetten, s kezéért vetve magam, szorongatva azt, néztem rá akár mint aki az életéért rimánkodik. - Könyörgöm ne tedd ezt velem, kérlek... - vetettem újra térdre magam úgy nézve Rá fel, s kezeit nem eresztve. - Kérlek, Yve, ne tedd... kérlek ne üldözz el... Könyörgöm inkább ölj meg, ölj meg itt és most, de ne küldj el magatok mellől, kérlek.. - nyúltam derekáért, s térdelve öleltem magamhoz szorosan. Nem akartam elereszteni, sem Őt, sem Delilah-tól messze kerülni... nem és nem, azt soha, inkább vissza a halálba, csak ezt ne...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 26, 2012 8:31 pm
Ugrás egy másik oldalra
Én azt hittem... Azt gondoltam, hogy Viventem volna az utolsó férfi, aki képes volna ilyet tenni velem. Rémesen megalázott... Az eddigi könnyek valóságosan ömleni kezdek szemeimből, ezzel patakká nőve ki magukat.

- Hogy voltál képes... ?! - fulladt el a hangom, ahogy egykori félrelépésem jutott eszembe Nevillel. Annyiban volt más, hogy akkor még együtt sem voltunk, olyan hirtelen tért vissza közénk. Letöröltem az arcom, majd felálltam és a babaágy mellé sétáltam.

- Sajnálom, hogy hallanod kellett, bár egy baba vagy, és alszol épp... Gyere - fordultam Delilah felől át, s Em-re néztem. Súlyos percek tartották némaságomat.

- Rémes szülők vagyunk, igaz? Nézd, mennyire édesen alszik, miközben az anyja meg az apja képtelen csak egymással lenni. Nézd meg jól... Mert többet nem akarlak a közelében látni, ahogy ebben a házban sem... - mondtam ki teljes komolysággal. Ugyan látszólag ezzel neki ártok, mindünknek ártok... Kivülről nem látszik, hogy belül magam is ripityára törtem..
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Aug. 26, 2012 11:51 am
Ugrás egy másik oldalra
- Bármit, bármit... - kezdtem bólogatni, de... de az az arckifejezés, az a pillantás, amit Yve-tól láttam, arra engedett következtetni, hogy a "bármi" az lesz, hogy takarodjak összeszedni a holmim és tűnjek el a városból is...
- Kedvesem, kérlek... - kezdtem volna újra fohászkodni, s jobb híján a térdemre vetettem magam előtte, reménykedve nyúlva a keze felé, hogy megfogjam azt. - Ne kérj tőlem ilyet. Nem mondhatom el... Nem tehetem meg... nem akarlak még tovább bántani. Ezzel is már olyat tettem amit soha nem akartam. Nem mondhatom hogy hogyan és mit csináltam, nem mondhatom hogy élveztem-e, vagy jó volt-e... Csak egy alkalom volt, egyetlen botlás, és soha többé nem fordulhat elő, kérlek, esdeklem neked, kérj bármi mást, megteszem... de ne akard ezt hallani kérlek... - Tisztában voltam vele hogy úgy nyüszítek és könyörgök, kunyerálok akár egy kutya, de nem érdekelt. Tudtam hogy borzadályosan elrontottam mindent, és tudtam hogy akármit kérne, akármi mást, megtenném, csak bocsásson meg nekem... Tudtam hogy épp a világ legnagyobb papucsának nézek ki, de ha annak árán visszakapom a szerelmemet, akkor büszkén vállalom, papucs leszek, csak bocsásson meg..!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 25, 2012 8:48 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Bármit? - kérdeztem vissza. Szememben megcsillant az a fajta szemétség, amitől mindenki megretten, ha máson látja. Én legalábbis.. Nem volt szándékos, nem neki akartam konkrétan ártani... vagy én már nem is tudom. Csak azt akartam, hogy a fokozódó fájdalmam elmúljon. A méreg, ami bennem táncolt meg aztán főleg nem engedte, hogy másra gondoljak most.

- Akkor válaszolj. Válaszolj arra, amit az előbb kérdeztem. Meséld el, hogy milyen volt... magamtól nem bírom elképzelni, hogy ilyet tennél...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 25, 2012 7:55 pm
Ugrás egy másik oldalra
Megérdemeltem mindent. A könnyeit... a szavait, a pofont... de mind úgy fájt, akár a halál... Bármit megtettem volna hogy visszamehessek az időben és visszaforgathassam, meg nem történtté tehessem mindezt... De nem tudtam megtenni. Bűnhődnöm kellett azért amit csináltam... Én tettem, s tetteim súlyának teljes tudatában, ami még rosszabb...
- Kérlek Yve, bocsáss meg nekem... - néztem Rá esdeklőn, amikor a járkálást befejezvén a kanapéra vetette magát. - Bármit, akármit megteszek érted, vagy neked, bármit amit csak mondasz. Esküszöm hogy azóta már vagy ezerszer megbántam, és tudom... tudom hogy nem érdemlem meg hogy megbocsáss, de akkor is kérlek rá, mert szeretlek! Téged szeretlek! Az a másik... a másik lányt nem szeretem, az csak... egy futó pillanat volt, esküszöm hogy nem akarom azt a lányt. Én téged akarlak, szeretlek, és én nagyon is... tényleg... nagyon... - próbáltam valahogy úgy elgesztikulálni hogy igenis Őrá vágyom, és nem másra, hogy értse mit akarok mondani, de ne legyek közönséges se... és ne vágjon kupán valamivel... - Kérlek Szerelmem... mond meg mit tegyek, és megteszek bármit.. - néztem Rá esdeklőn.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 25, 2012 7:23 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Mi.. Mivan? - kérdeztem értetlenül, s tagadhatatlanul kiült arcomra a csalódás... és a düh. Pillanatról pillanatra spannoltam fel egyre csak magam, mígnem ténylegesen felfogtam szavait. Azt hiszem, hogy ekkortájt lendíthettem meg a kezem, hogy jólesően felpofozzam őt. Persze semmi reményt nem fűzök aziránt, hogy megérzi, de a vakító düh nem engedett gondolkodni. Tény, hogy mindenféle vallomásra előbb számítottam volna Viventemtől, mint erre. Egyetlen percig sem hezitáltam, hogy magamban tartsam-e a véleményem.

- Te megdugtál valaki mást?! - pattantam fel a kanapéról, mielőtt bármi módon is megpróbálna hozzámérni. Bár lehet, hogy alapból sem akarna ő sem megérinteni... hiszen talán ez az oka annak, hogy idegen lyukakba dugdossa a micsodáját. Miután mentem egy kört a szobában, mindeközben szipogva, bár sikertelen próbálkozásaim voltak a könnyek elnyelésére, visszaültem az előbbi helyemre, és eldöntöttem, hogy így én is tudok játszani. Feldobtam a lábaimat, ezzel is fokozva a kényelmemet.

- Milyen volt? Tetszett? Már neked is hiányzott a friss hús, nem igaz? Jól esett? Büszke vagy magadra, hogy megdöntöttél egy riherongyot?!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 25, 2012 5:57 pm
Ugrás egy másik oldalra
Aranyos volt ahogy viccelni próbált, de nem ment a mosolygás ebben a komoly helyzetben, elvégre én épp az akasztásomra készültem...
- Nem, az nem vagyok. És hála istennek senki más sem... - nyeltem egy nagyot, áldva a magasságost, hogy vámpírral feküdtem le... mert védekezni nem védekeztünk, az biztos.
- Előrebocsátom, hogy mélységesen bánom, és egy idióta vagyok. Szeretném ha tudnád hogy én Téged szeretlek, és nem akarlak elveszteni, se Téged se a kicsit. Nem tudom mi ütött belém, és vállalom a felelősséget azért amit tettem. És esedezem hogy bocsáss meg nekem... - halmoztam a magaslatokig a bocsánatkérést és vallomást, de... sajnos nem húzhattam a végtelenségig, végül a lényeget is ki kellett bökni. - Attól tartok lefeküdtem egy másik nővel.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 25, 2012 5:00 pm
Ugrás egy másik oldalra
Hát... Legyen, ha azt szeretné. Persze a torta várhat, én tutira nem fogom előle megenni.

- Oké, leültem, mondjad. - foglaltam helyet a kanapén, ahonnan az előbb álltam fel. Megfogtam a kezét majd elvigyorodtam. - Ugye nem vagy terhes ?! - kérdeztem viccelődve, de asszem nem vette a poént. Elég morcos lehet, szóval inkább jobbnak láttam napolni a humort. M a franc baja lehet?!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 25, 2012 4:42 pm
Ugrás egy másik oldalra
Nem győztem hallgatni Őt, ahogy felébredt, és rögtön beszélni kezdett. Őszintén szólva én már nem is emlékeztem rá hogy Ő hisztizett... ha most nem mondja, már el is felejtettem volna. Az én bűnöm ennél sokkal nagyobb volt, ezen még egy cukrászda sem segítene, attól tartok...
- Yve, Yve várj - állítottam meg finoman fogva meg a kezét, amikor a konyha felé indult. Nem akartam hogy az a torta a képemben kössön ki, bár én megérdemelném, de kár lenne a süteményért... - Kicsim, beszélnünk kell... - néztem Rá a lehető legkomolyabb és bűnbánóbb arckifejezésemmel. - Jobb lenne ha leülnél.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 25, 2012 3:02 pm
Ugrás egy másik oldalra
Fogalmam sem volt, hogy mennyi lehet az idő, vagy, hogy épp mióta alszom. Le sem tagadhatnám, hogy a fejembe szállt a pia, mivel fél üveg bor úgy kiütött, mintha soha az életemben nem ittam volna ezelőtt. Mégis jó idő telhetett el, ha képes voltam felébredni a simogatásra. Igazából már az első párnál felébredtem, de még csukva tartottam a szemem, hogy addig is élvezhessem, hogy simogat. Csak lazán. Végül mégsem bírtam, ahogy egyre többet siklott oldalamra a keze, elvigyorodtam. Mindent eltud rontani, ha az emberlánya csikis.

- Rengeteg meglepetésem van ám neked... - suttogtam kómásan, ahogy a szemem dörzsölgetve felültem. Ott guggolt előttem, s még az álmosság mögül is csak annyit láttam, hogy mennyire szívesen leteperném... Khm... anyuci éhes. Csöndben volt... ez teljesen érthető azután, amit leműsoroztam neki, mikor utoljára találkoztunk. Ha tehetném, visszamennék az időben, és felpofoznám magam, meg kiabálnék is, hogy " ne rinyálj már te szerencsétlen!"... De sajnos erre jelen tudomásom szerint nem vagyok képes, persze ki tudja, hogy mit tudok most, Godfrey erejével együtt.

- Hoztam neked tortát... különleges. Úgy süttettem. Csalóka, mert a tetején nem eperszirup van, de ezt érezni fogod. Ez amolyan "ne haragudj, hogy hisztiztem" ajándék - nyöszörögtem rekedten, de ha már a sztorit felvázoltam, meg is mutatom neki a szóban forgó édességet. Felpattantam a kanapéról, hogy a konyha felé vehessem az irányt.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 25, 2012 11:11 am
Ugrás egy másik oldalra
(Katie háza)

Már késő volt mire hazaértem. A telefonom lemerült, ismét bőrig áztam... és nyakig úsztam a bűntudatban. Nem mintha tudtam volna mitévő legyek, de azt hiszem eleve vallomásnak beillő módon értem haza, egyik kezemben egy nagy csokor rózsával, a másikban meg csokoládéval.

Nappali & Előszoba (földszint) 1800_95672

Nappali & Előszoba (földszint) Leroyale2_product1

Mikor a lakásba léptem, a néma csend fogadott. Az emeleten csend, a földszinten csend... csak két nyugodt szuszogás hallatszott, meg hogy zúg a tévé amiben már nem ment adás...
Hangtalanul léptem be a nappaliba, s a dohányzóasztalra tettem a csokrot meg a csokit is, majd leguggoltam a kanapén alvó kedvesem mellé, és megérintettem finoman az arcát.
- Hazaértem - szólaltam meg halkan, lágyan simogatva Őt, hátha felébred, és tudok vele beszélni... Úgy éreztem nem fekhetek le anélkül hogy ne beszéltünk volna...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 16, 2012 11:06 pm
Ugrás egy másik oldalra
... Tudod ki fog itt ücsörögni,

és várni rád ...

talán csak percek teltek el, de még is óráknak tűntek. Viventem-et hívtam egyszer, de nem vette fel a telefont. Hát, többször nem is próbáltam, mert annak semmi értelme. Ha nem ér rá, akkor hívogathatom örömmel, akkor sem fogja felvenni. Majdcsak visszahív, ha meglátja, hogy kerestem... vagy nem. Ezt majd ő eldönti...

Delilah percekkel ezelőtt aludt csak el, és ha jól sejtem, akkor ez már a végleges esti alvása... én viszont nem bírok egy helyben maradni! Felhívtam hát a nemrégiben elküldött leányt, aki szokásosan vigyáz a kis csöppemre, és visszahívtam. Ha eddig nem utált, hát most már biztosan lesz rá oka.


Folytatás : Park
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Júl. 15, 2012 10:23 pm
Ugrás egy másik oldalra
...nappali és előszoba...
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

Nappali & Előszoba (földszint)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Konyha (földszint)
» Nappali & Előszoba
» Előszoba és nappali
» Földszint
» Földszint

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák :: Mystic Falls-i lakások :: Unsworth lakás-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •