Kedves aranyos és imádni való vagyok mások szerint. Mindig megpróbálok ott lenni a barátaimért, akikért bármit megtennék. Talpra esett, erős személyiség vagyok, aki kiáll a saját véleménye mellett. Bárkivel szembe szállok, ha arról van szó, de inkább csak várok valakire, aki megmenthet, hiszen régóta vagyok már vámpír, így sok évet töltöttem már egyedül.
Van egy kedvencem, aki inkább már család tag. Őt is velem együtt el kell fogadnod, az én kis Pindurkámat, a kutyusomat.

1910. november 19-én születtem New York-ban. Egyszerű családban nevelkedtem két testvéremmel. Mindketten fiatalabbak voltak nálam és sajnálatos módon egy betegség elragadta őket tőlem, ami azóta is kísért. A szüleim nem igazán figyeltek rám, inkább beburkolóztak a fájdalmukba. Őket is megviselte a dolog, de azt nem voltak hajlandóak észrevenni, hogy engem is ugyanúgy érint. Körülbelül húsz éves lehettem, amikor már valamennyire kezdtek észrevenni és férjet kerestek nekem. Édesapám már ekkor is betegeskedett, majd később meg is halt. Édesanyám sem bírta pár hónapnál tovább így hát egyedül maradtam.
Úgy döntöttem mivel nincs semmi veszíteni valóm utazgatok. Ami már volt azt úgy is elveszítettem. Ekkor ismerkedtem meg egy Naomi nevű lánnyal. Ő ajánlotta fel nekem az örök élet lehetőségét egy jobb élet reményében. De nem hiszem, hogy túlzottan érdekeltem, mert miután átváltoztatott el is tűnt.
A vérszomjjal eleinte küszködtem, de később megtanultam kezelni. Utazgatásaim során sokat jártam emberek közé. A gyerekek mosolyában megláttam a testvéreim mosolyát. Amikor még boldogok voltak. Egy kislány fogott meg igazán a gyönyörű szemeivel és a szőke hajával.
Itt sem maradtam sokáig továbbálltam, hogy megkeressem azt, amire azt hittem szükségem van. Eközben több emberrel találkoztam, de egyikükkel sem volt túlzottan mély kapcsolatom.

Régóta élek már vámpírként, több évszázada. Sok mindenkit elvesztettem ez az idő alatt. Több helyen megfordultam már, mint például a mindig nyüzsgő New Yorkban, vagy éppen a vámpírokkal, s boszikkal teli New Orleansban, de egyik helyen se találtam meg azt, amit kerestem, míg végül fülembe nem jutott egy hely, Mystic Falls neve. Eszembe jutott, hogy milyen régen jártam már ott, így pont itt volt az ideje, hogy vissza térjek ide, s találkozzam egy régi ismerőssel, illetve reményekkel telve, hogy végre megtaláljam azt, amit keresek régóta. Akkor még apró Carolinnal, imádni való kislány volt, vajon most mi lehet vele. Összepakoltam minden cuccomat, ami volt és egy napsütötte napon megérkeztem Mystic Fallsba.