Magabiztosan álltam az ajtóban a cipekedést inkább későbbre halogattam. Ráérek én még pakolászni. Most túlzottan kedvem sincs hozzá, szóval majd később. Amikor már elkerülhetetlen lesz az egész. Ami valószínűleg még a mai nap folyamán, vagy esetleg holnap el fog jönni. Nem igazán bírom ki a cuccaim nélkül huzamosabb ideig.
– Nem is ajánlom, hogy panaszkodj. – Ha már ilyen hamar leszerveztem egy házat nem ajánlom, hogy még belekössön abba, hogy neki ez nem tetszik. Eléggé el van szigetelve és nem is az a lepukkadt viskó.
– Mivel én rendeztem le és én fizettem ki. Nagy valószínűséggel igen. Tiltakozást már nem igen fogadok el. – Jelentettem ki. Na persze még a végén kitenné a szűrömet innen. Hát ez inkább az én lakásom, mint az övé. Örülhet, hogy megosztom vele. Ezt is szimplán csak azért, mert szükségem van a segítségére.

//Morning Star Pub

Mivel mindketten újak voltunk a városban külön kocsival indultunk útnak. Azért mindkettőnknek megvan a maga dolgai. Bár nekem ez csak egy egyszerű bérelt kocsi, mert az igazi Franciaországban van. De nem akarok venni kocsit. Legalábbis egyenlőre még ne. Ki tudja, hogy meddig fogok itt maradni.
Vezetés közben próbáltam minél határozottabban lebeszélni az egyik ház megvételét, amit természetesen a nevelő szüleim fizetnek. Miután már a bátyámat elvesztették még inkább odafigyeltek rám. Alig akartak elengedni ide is, de amit egyszer a fejembe veszek azt senki nem másíthatja meg. Ez vagyok én. Mégpedig elég komolyan elhatároztam, hogy megölöm Milena-t. Természetesen előtte hagyom, hadd szenvedjen. Másképp nem is lenne élvezetes.
Hamar odaértünk az egyik eldugotabb részen lévő házhoz, ahol már várt is egy ember, hogy átadja a lakás kulcsait. Ilyenkor szeretem, hogy a nevelőszüleim mindent megtesznek értem. Előbb értem oda, mint Neal ezért átvéve tőle a kulcsokat el is hessegettem onnan. Ami valljuk be nem esett nehezemre.