Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Nash&Selena hálószobája

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 01, 2013 9:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vettem egy mély lélegzetet és kizártam mindent. Itt a vége fuss el véle. A kilincshez kaptam és kiléptem rajta, amin éppen Shane lépett be. - Shane????????? - néztem, mint aki éppen most nyerte meg az ötös lottót. Na ez meg mi a francot keres itt? Máris eltelt volna az az ötven év? Hú de szalad az idő! - Na takarodj innen! - mutattam a lépcső felé, ami levisz a földszintre. - Nincs kedvem a pofádat bámulni, főleg nem most. - vigyorogtam gúnyosan a képébe.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Júl. 28, 2013 12:30 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Most érezzem magam mázlistának?! Hát nem tudom, de valahogyan jobban örülnék, ha a kinti tömeg jobban lefoglalná, de sebaj, így legalább elkezdhetem magamnak kialakítani, még az eddigieknél jobban is, a kis tervemet, ami szerintem teljesen alapvető, érzi is, de azt nem tudja, hogy ezért mire vagyok képes. Majd idővel rájön. Hagyom, hogy "piszkáljon", elviekben sem tudnék ellene mit tenni, az már más, hogy nem is akarok. A szavai... Hát, mit ne mondjak, megleptek. Kitágult szemekkel meredek rá, ő pedig nem veszi észre, hiszen az ajkai éppen a nyakamat súrolják. Az érintése következtében átjár a hideg, miközben próbálok magamhoz térni. Megköszörülöm a torkom. Az arcom már az öve felé néz.
-Nem akarlak megölni. -érintem meg a kezemmel az arcát. Persze, csak hazudok. Neem,neem! Az úgy nem jó, ha hagyja magát. Persze, nekem az csak előny, de abban semmi kihívás.
-Viszont miért szeretnéd, hogy megöljem Emmát?! -megkapaszkodom a karjába, miközben ülő helyzetbe húzom magam, majd újra szólásra nyitom a szám.
-Mondom, Nash. Nincs semmilyen színjáték. Ezek ellenére Emmát egy párszor már megkíséreltem megölni, de sohasem tettem. Miért tenném most?! -lassan felvonom a szemöldököm, majd az arcát a két kezem közé fogva, nyomok puszit a szájára. Lassan mennem kéne, biztosan kezd már gyanússá válni ez a dolog... És én is kezdem unni..
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 18, 2013 12:08 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
- Te jobban lefoglalsz... - vigyorgok rá játékosan, majd elkapom a nyakát és az ölembe húzom az ágyon. A nyakát kezdem csókokkal elárasztani. - Engedem... hogy eltiporj... elnézést! Megsemmisíts... ha megmutatod mennyire vagy képes elmenni, hogy tönkretegyél engem... - suttogtam a nyakába. Leheletem súrolja a bőrét. - Öld meg Emmát és azt teszel velem amit akarsz... - simítottam végig a kezemmel a gerince vonalán. Az arcát odafordítottam az enyémhez finoman. - Na mi az? - tágult ki a szemem. - Megingott az a magabiztos színjáték? Ehhez már nincs mersze Katienek. - mondtam, majd elképzeltem, ahogy megcsókolom most azonnal az ajkait. Nem egyenlőre nem. Nem kínzom magamat tovább. Annál nehezebb lesz később.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Júl. 17, 2013 11:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
-Téged is le kéne foglaljon, nem?! -teszem fel a kérdést, összeráncolt homlokkal, miközben újra csókolni kezd, ez pedig hamar véget is szakad, amikor újra megszólal. Alkut?! Miféle alkut. Még az állam is leesik, miközben hallgatom. Nem, nem teljesen ezt tervezem, de kapirgálja a lényeget. Nem eltiporni akarom, hanem megsemmisíteni. Értetlenül, összevont szemöldökkel nézek rá, miközben eltolom magamtól, és felülök az ágyon.
-Mire akarsz kilyukadni? Egyáltalán, mit akarsz? -teszem fel nemes egyszerűséggel a kérdést, nem bevallva szándékaimat. -Mondd el! -kérlelem, miközben arra ügyelek, hogy a hangom ne legyen túl parancsoló.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Júl. 17, 2013 11:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
- Nem tud bejönni és lent lefoglalja a tömeg...- mondtam, majd újra nekiestem... a kérdésemre pedig válaszolt. - Kössünk alkut... - tapogattam meg finoman az ajkait az ujjammal és körbenyaltam vágyakozva a számat. - Hagyom, hogy tönkre tegyél... Tudom mire megy ki ez az egész... az érzéseimet akarod, nem? - találgattam. - Közel engedlek magamhoz... aztán eltiporhatsz... amikor úgy érzed eléggé bedőltem... - folytattam. - De akkor cserébe kérek valamit... Mennyire vagy képes elmenni a bosszúval? Mennyire gondolod komolyan? - kérdeztem felvont szemöldökkel. -...meddig mennél el, hogy bosszút állj? - kérdeztem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Júl. 17, 2013 11:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
-Lebuktam?! -felvonom az egyik szemöldököm értetlen, gyermeki arckifejezést vágva. Nem értem... Miért buktam volna le?! Semmi olyat nem mondtam. Gondosan megválogatom a szavaimat, mielőtt kimondanám azokat, de nem is foglalkozom vele, szerintem csak úgy mondja. Összezavarodva tol el magától, és arra kér, vagy inkább parancsolja, hogy menjek a szoba túloldalára. Remek.. El is húzódzkodok, felülök, és elkezdek lemászni az ágyról, egy sóhaj keretében. Ám hirtelen arra eszmélek, hogy már a hanyatt fekszem. Tökéletes ötlet, szeretem az eredeti tervet. Mellkasom megemelkedik, miközben hozzámér.
-Figyelek. -suttogom felvont szemöldökkel. Kijelentésére öntelt mosoly húzódik a számra. Tudom. Mindenki tudja, felesleges is mondani, bár jól esik a bók. Lényegtelen, blablabla..
-Ugyan... -felelek egyszerre szinte több mondatára is, bár nem teljesen egyértelmű, hogy melyikre mondtam. Bedőlni neki?! Most pedig elhitetné, hogy nem igaz, amit az előbb mondott! Ugyan kérlek! A bosszúért?! A végsőkig képes vagyok elmenni és a tűrés határait is képes vagyok, nem feszegetni, hanem átlépni több lépéssel is. Elviekben a saját érdekem lebeg a lelki szemeim előtt. Nem vagyok annyira jó színész?! Ezt én a helyében nem mondtam volna. Ha szarul színészkednék, most nem lennénk ebben a helyzetben, hogy az ujjaim köré csavartam őt, ismét. Keze a szakadt szoknyám alá csúszik, egyenesen a combomig. Érintése jéghideg az én testhőmérsékletemhez képest, így kényszerülök halkan felszisszenni. Különben... Nem úgy tűnik, mintha nem táplálna irántam gyengéd érzelmeket. De nem is muszáj, kit érdekel?! A lényeg, hogy úgy táncoljon, ahogyan fütyülök. Teste az enyémhez nyomul, amire talán ösztönösen reagál az enyém is. Kezem a pólója alá téved. Egy pillanatra viszont megállok, és eltolom magamtól.
-Mi van, ha Selena betoppan?! -szememen rémület tükröződik, különben csak szeretném, ha bejönne. Mekkora lenne már! A szemeim előtt látom... Óóó...
Megcsókol. A nyaka köré fonom a kezem, úgy húzva magamhoz közel. Mint már említettem a végsőkig is elmegyek, ha arról van szó. Kérdést tesz fel nekem. Meglepett arckifejezést vághattam, hiszen tényleg meglepődtem. Nem! A kérdés az, hogy ő mer-e az én módszereimmel játszani?! Végigsimítok puha arcán, kacskaringósan, a száján is keresztülmenve.
-Mégis mit értesz ezalatt? -oldalra billentett fejjel nézek rá.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 16, 2013 10:23 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
- Most lebuktál... - akartam elindulni felé, hogy beolvassak neki, de megcsókolt. Érzem, hogy megint összezavarodom. Nagyon tud időzíteni. A vállánál fogva ellököm őt magamtól. - Menj már a szoba másik végébe! Így nem tudok gondolkodni! - töröltem meg az ajkaimat a kezemmel. Hol is tartottam? Ja igen! Megrázom a fejemet, hogy kitisztuljon. Ennyire nem szabad elhagynom magamat, csak mert férfi vagyok. - Tehát... Maradjunk az eredeti tervnél... - odakúszok hozzá és hátralököm az ágyon. - Figyeld ide Katie E. Pierce! - mondom miközben végighúzom az orromat a hasán. Az ajkam súrolja a bőrét. - Olyan gyönyörű... nő...vagy. - kezeim felfedező útra indulnak a testén. Egyre feljebb haladok. Nagyon élvezem. Testem az övéhez simul... Ajkammal óvatosan hozzáérek az övéhez... egy kis ízelítő. Majd újra, de most a nyakához... - ...kár, hogy... túlságosan bedőlsz nekem.... - az ajkamba harapok játékosan, elmosolyodom. Leheletem súrolja a nyakát. - Megint bedőltél nekem.... - Nyelvemmel végigsimítok az arca oldalán. - Elég sokáig képes vagy elmenni... hogy bosszút állj mi..? - kérdeztem, majd a szájára tapadtam. Faltam az ajkait. Kezem a feje mellett. Izmaim megfeszültek. - Velem nem lehet játszani... csak úgy. - mondtam lihegve miközben elhúzódtam, hogy megtudjak szólalni. - Nem vagy te annyira jó színész... - kezemet a nadrágjába csúsztattam a combjára. - De én annál inkább... - Izmos felsőtestem az övének nyomul. A teste reagál. Élvezem. - Igen ilyesmire gondoltam... - jegyzem meg... - Nem dőlök és sosem fogok bedőlni neked Katie... nem vagy szerelmes beléd...sosem voltam... csak elakarlak kotorni az útból... - suttogom a szájába, mert úgy terveztem az ajkának fogok esni. - ... Persze.... megkérdezem.. Mersz úgy játszani, mint én hmm?- kérdeztem és szempillámmal játékosan, finoman súroltam az arca oldalát, ajkam a szemhéjához ért.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 16, 2013 10:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
-Nem Katie? -elnevetem magam, miközben felemelem a szemöldököm. -Akkor szerinted még is ki vagyok? -ölbe teszem a kezem. Látom, ahogyan feljebb kúszik az ágyon. Értetlenül állok a dolog előtt, miközben visszaülök az ágyra, és én is feljebb kúszok, hogy közelebb legyek hozzá. Nem fűlik a fogam a dolgokhoz jelen pillanatban. Aludni akarok, és hazamenni, de nem tehetem meg, mert akkor "elveszem" / "elbukok".
-Nash... -kezdem el lágy hangon. -A gyógyír az én életembe is került. Tehát "egy cipőben járunk". -macskakörmöket rajzolok a levegőbe, aztán feltérdelek, és közelebb hajolok hozzá.
-Ezzel az erővel te is törleszthetnél. -lebiggyesztem az alsó ajkaimat. -De tulajdonképpen, mire gondolsz?! -visszahuppanok ülőhelyzetbe, miközben újra keresztbe fonom a karomat, és oldalra billentett fejjel fürkészem az arcát.
Valahogy sejtem, hát hogyne! Képzeletben megforgatom a szemem. Érzem, ahogyan az államon végigfolyik egy vércsepp, egyenesen a takaróra. Ez az idő alatt elmélázom. Vajon tegyem meg, amit akar? Mert nyilvánvaló az, amit akar. Újra feltérdelek, majd fel hajolok a két kezemmel megtámasztva magamat a válla mellett. A hajam a jobb oldalamra hullik, majd a számat újra az övére nyomom, és megint megcsókolom.
-Valami ilyesmire gondoltál? -felvonom a szemöldököm, miközben elszakadok a puha ajkaitól. Óó egy kis kalandot sohasem vetettem meg, még ha az ősellenségemről is van szó. Tudom, hogy talán betegnek tűnök, egy őrültnek, de egy őrült mellett sohasem unalmas az élet.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 16, 2013 9:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
A szavai simogatják a lelkemet. Azt hittem, hogy gyűlöl... hogy a háta közepére sem kíván. Annyiszor próbáltam valami kis lelket önteni belé, de sosem hagyta... mindig ellökött. Nyeltem egy nagyot mielőtt válaszolni tudtam volna bármit is. Meglepett... Ha nem esik nekem, akkor mindenki ment volna a maga dolgára. Egy részem érzi, hogy Katie csak szórakozik velem és nagyon bánom, hogy a másik részem meg bedől ennek. De egyszerűen nem lehet ellenállni neki. Sosem tudtam. - Meghálálni? - felszisszenek. - Te nem Katie vagy! - feljebb másztam az ágyon, hogy távolabb kerüljek tőle. "Menekülök" előle. Igen... igazam volt... ez nem Katie... - Mit szeretnél tőlem Katie? - kérdezek vissza, miközben törökülésbe fészkelődöm a párnák között. - Rendben... a gyógyír az életembe került... kezdj el törleszteni.... - vontam fel a szemöldökömet.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 16, 2013 9:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Sikerült teljesen az ujjaim köré fonjam őt, és Katie Pierce még mindig nem végzett. Nem elégszem meg ennyivel, hiába is kaptam meg, amit terveztem. Visszaránt magához, ahogyan azt terveztem, és sejtettem, és tudtam...
-Nem akarod, hogy elmenjek?! -pislogok rá, nagy szemekkel. -Én nem értelek Nash. Eddig azt mondod, hogy azt akarod, hogy utáljalak, és, hogy menjek el, és kínoztál.. -értetlenül nézek rá, miközben a mutatóujjammal végigsimítok az arcán, teljes testtel felé fordulva.
-Te döntsd el, hogy mit szeretnél. -bólintok, miközben a kezem lecsúszik magam mellé. Érzem, ahogyan a vérveszteségtől már kezd elsötétülni minden, amikor újra odanyomja a csuklóját a számhoz, én pedig nem tudok ellenkezni. Nem is akarok, tulajdonképpen. Úgy rángatom, mint egy marionettbábút, és ezt nem veszi észre. Furcsa arckifejezéssel ám, de megiszom a vérét, miközben összeszorítom a szememet, és az öklömet. Érzem, hogy töltődök fel energiával, és kezd visszatérni belém az élet. Halkan szuszogok. Nem mer hozzám érni? Na de miért?! Magamban ezen jót röhögök. Pedig én szeretem, ha hozzámérnek.
-Nem tudom, egyszerűen csak úgy jött. -mosolyom ismét pajkossá válik, miközben kinyitom a szemem, és válaszolok a kérdésére.
-Nem használom ki az érzéseidet, most már nem. -tiltakozóan megrázom a fejemet. Hát hogyne! Teljes mértékben kihasználom, de ezt ő nem tudja. -Akkor mi volt a legrosszabb? -kérdezek vissza, majd már úgy érzem, hogy úgy-ahogy rendbe jöttem, felállok az öléből.
-Nem akarlak elveszíteni, mert mindig is segítettél rajtam, és még nem tudtam meghálálni. -megköszörülöm a torkom, miközben újra elmosolyodom, majd mikor hozzáér a sebemhez felszisszenek. A homlokomra?! Ez megőrült?! Bár ezt is el fogom tüntetni Emma segítségével, de ha a homlokomra írta volna nem álltam volna jót magamért.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Júl. 16, 2013 12:22 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Közeledik felém én pedig kíváncsi tekintettel figyelem amíg teljesen ide nem ér hozzám. Azt mondja nem akar gyűlölni... idegesen az alsó ajkamba harapok... Hazudik... érzem, hogy csak szórakozik velem. Nem is értem mit akar... Tényleg nem értem most már mit akar. Teljesen összezavarodtam. - Tényleg nem akarom.... - suttogom feléje. Már csak centiméterekre van tőlem. Mikor menni akar .. - Ne!... - mohón elkapom a derekát és az ölembe húzom. Beleharapok újra a csuklómba és most megbizonyosodom róla, hogy tényleg megissza rendesen a véremet. Rossz látni mennyire oda van. Mikor kicsit erőre kap láthatóan is magam felé fordítom az arcát. - Te csókoltál meg... nem én... - kezdtem ezzel miközben próbáltam olvasni a szemeiben. Jobb tisztázni az elején, hogy ki kezdte el ezt. Még a végén az jön le, hogy én erőszakoltam rá magamat. - Te döntöttél így... Nem szeretném, ha elmennél... de nem merek hozzád nyúlni. - lesütöm a szememet. Nem akarok közeledni felé. Nem akarok belemenni a játékába. Végképp nem tudom, hogy mennyit enged, ezért inkább bele se kezdek. Nem akarom ráerőszakolni magamat. - Magyarázd meg kérlek, hogy miért csókoltál meg. - tapogattam meg finoman az ajkát a hüvelykujjammal. - Ha kihasználod az érzéseimet irántad... tudd meg... nem a gyógyír volt a legrosszabb dolog, amit tehettem veled...mint már említettem... nem tudsz rólam semmit... én a rossz fiú vagyok... rossz családból... - és itt nem csak a Petrova ágat kell érteni. Az apámtól sem örököltem jobb géneket. A bátyám is ugyanolyan romlott, mint én. Csak én még alattomosabb vagyok. Ő csak kis tétben játszik... de én nagyban. Az ujjammal kitapogattam a jelet rajta. Most, hogy megitta a véremet szépen beforrt. Vörös körvonallal virít a csípőjén... egy nagy díszes N betű... - ... akár a homlokodra és rajzolhattam volna... hogy akárhányszor mikor tükörbe nézz én jussak az eszedbe... - suttogtam kissé bizonytalanul. Ezt nem akartam, de meg akartam mutatni neki, hogy nem vagyok játék. Sok rossz dolog van... akármiért akarna szórakozni velem... sokkal több fantázia dús ötletem van arra, hogy álljak bosszút ha megbánt megint.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 15, 2013 11:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Húúha! Katie Pierce újra elérte, amit akart! Belül lángolok, és gonoszul nevetek, míg kívül alig állok meg a magassarkúmon, meg alapjába véve, Nashbe kapaszkodom.

Érzem, hogy el akar tolni magától, de nem megy neki. Képtelen rá. Ugyan, mégis ki képes ellenállni nekem?! Lesüt róla.. Minden egyes kis rohadt porcikájával vágyik rám... Ahogy vagyok, nekem esik. Én pedig hagyom magam. Hát miért ne?! Vicces.. Mindig ilyen félholt állapotban tud Nash "elkapni". Szenvedéllyel, mégis vadul csókol, én pedig nem röstellem ezt viszonozni, bár egy nyugisabb tempóban. Nem szeretném elkapkodni a dolgokat, amúgy is a vészes levegőm már ismét fogytán van. Nem tud leállni, mert tetszik neki, és le sem tagadhatja. Ez csak önelégült vigyorra késztet, amit már csak muszájból is elnyomok. Finoman eltolom magamtól, miközben a keze az arcomon marad.
Egy lépést hátrálok, de még mindig a közelében maradok, hogy valamennyire megkapaszkodjak a kezében. Kérdésekkel bombáz meg, látszik rajta, hogy értetlen. Én pedig csak pajkosan mosolygom. Ellép mellőlem, és sétál, miközben én majdnem összecsuklom, de képes vagyok egyenesbe hozni a testemet. Látom a véremet a szobában szerteszét. És még csodálkoznék, hogy ennyire erőtlen vagyok?!... Találgat, az is lehet, hogy hangosan gondolkozik.. Mindenesetre sok variációt felsorol magában. "De valahogy bosszút kell állni Nashen... mert mit is tett? Ő lenyomta a torkodon azt az átkozott gyógyírt!" Itt a pont.
Rezzenéstelen arccal hallgatom, miközben a mosolyom nem tűnik el a számról.
Kérlel, hogy mondjak valamit, de én titokzatos maradok. Elé lépek, és végigsimítok az arcán, miközben újra az alsó ajkamba harapok.
-Én nem akarlak gyűlölni. -fürkészem az arcát. -Te akarod ezt. -biccentek. -És azt mondod, hogy tűnjek el az életedből, pedig igazából nem is akarod. -ingerlem, miközben egy lépést újra közeledek, hogy már csak centiméterekre álljunk egymástól.
-Ha ezt nézzük, tényleg csak egy búcsú volt. -lesütöm a szememet a földre, majd az ő szemeibe nézek. Milliónyi érzést ki lehet belőle olvasni. Dühös, kíváncsi, vágyakozó, türelmetlen, és a többi... Az enyém pedig?! Csupán őszinteséget mutat. Pedig tulajdonképpen minden szavam szemenszedett hazugság.
-Tényleg jobb, ha megyek. -megfordulok, elindulva, és kíváncsi vagyok, hogy vajon megállít-e. Mennyire érdekelte őt ez az egész?!...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 15, 2013 10:38 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Kezem a kilincsen és már le is nyomom, amikor Katie elkapja a kezemet. Meglepve fordulok feléje, bár már előre tudom, hogy csak valami elfelejtett bosszús mondatot fog elmondani, amit elfelejtett vagy nem volt mersze előbb kifejteni. Megforgatom a szemeimet... Ide köti minden? Ugyan már! Ennyire nem vagyok hülye... Las Vegasba úgy elment, hogy közben haldokolt... hátrahagyva ezt az ide köt mindent várost. Megszólalnék, hogy nem ma jöttem le a falvédőről, de felteszi a mutatóujját. - Micsodát? Egy búcsúpofont? - nevetek fel nyersen. Menni szerettem volna már... - Nem érdekel mennyire kötődsz ide... nem akarlak látni... - mondtam nemes egyszerűséggel. Aztán a nyakamba mászik. Reflexből húzódzkodom el, mert félek tőle... még így hogy ember így sem vagyok hozzászokva, hogy egymáshoz érünk... így. Kezem a nyakamba csimpaszkodó karjára csúszik, hogy lefejtse, de megakadok. - Ne Katie... kérlek... ne... - suttogom a közeledő arcnak... Érzem, hogy elgyengülök... -.. Ka... - kezdtem, de az ajkaimra tapadt. Először nem mertem visszacsókolni. Ennek nem lesz jó vége. Kezem a mellkasára kúszik, hogy lefejtsem magamról a csajt... Ez nem fair! Nagyon nem fair! Tudja, hogy ez a gyengém... és ki is használja. Csak tudnám mire megy ki a játék? Mit akar? De aztán megérzem a száján a vért... Befejezi a csókot, de visszahúzom magamhoz a derekánál fogva és úgy isten igazából nekiestem. Csak úgy faltam az ajkait. Amikor eltűnt róla a vér... kezeim az arcára vándoroltak és a járomcsontját simogatták miközben szenvedélyesen forgattam a nyelvemet a szájában. Mivel ember nem bírta sokáig. Elhúzódik én pedig a homlokomat az övének érintem. - Piszkosul nem fair, ahogy játszol... - lehelem és végighúzom a szempillámat az arcán. - Mit akarsz? Kérlek avass már be miért csinálod ezt? - követeltem, aztán elváltam tőle... Az ajkaimat tapogatva sétáltam kissé bágyadtan a csóktól az ágy szélére, amire ráültem. - Nem tudlak követni... a hátad közepére sem kívánsz... gyűlölsz... az előbb kínoztalak majdnem halálra... - sorolom kétségbeesetten a dolgokat. - És mégis elengedtelek... soha az életbe nem kellett volna látnod ha hagytál volna kisétálni azon az ajtón... Nem értem mit akarsz... és össze vagyok zavarodva... - valltam be, majd egy nagy sóhaj kíséretében hátradőlök az ágyon nagyot nyújtózkodva. - Nem értem... miért... - suttogom a plafont bámulva. - Ez valami bosszú? Így akarsz elbánni velem, mert nem maradt más? Mert elmondtam, hogy én is egy jégszobor vagyok? Ezzel bukott a szeretteidet kinyírom verzió az A terved nem? - suttogom... Hangosan gondolkodtam. - De valahogy bosszút kell állni Nashen... mert mit is tett? Ő lenyomta a torkodon azt az átkozott gyógyírt! - az arcomról sütött, hogy azt sem tudom hol vagyok. Összezavart a csókja. - Nem ez így nem... ez így... nem a valóság... - ülök fel. - Ezt egy búcsúcsóknak szántad és most mindenki megy a maga dolgára. - mondtam nemet nemtűrően. Ez nem jó nekem. Követnem kell az eredeti tervemet. Ahogy kisétálok azon az ajtón újra a kis nyámnyila Nash leszek és odaállok Selenához boldogan mosolyogva belé karolva és egyebek. Nem fér bele ebbe a képbe Katie... és nem is szabad beleférnie... mert biztosra veszem, hogy ez is az egyik újabb kis mocskos trükkje... nem mintha eddig bármelyik tervét is sikerült rajtam végre hajtania. Megrázom a fejemet. - Mondj valamit... - kérleltem. A fejem össze volt zavarodva.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 15, 2013 10:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Most kell lépj valamit Katie, mert ennek rossz vége lesz. Mármint úszik az én szépen dédelgetett tervecském. Most tulajdonképpen mit csináljak? Nem győzök gondolkozni, miközben szétreped a fejem, annyira fáj. Jajj Katie, most találj ki valamit.. Sétáljak el emelt fővel?! Azt fogom tenni. Csak még nem most. Nem válaszolok neki az égadta világon semmire, amit mond. Látom, ahogyan felcsillan a szeme arra, amit mondok. Elrejtek magamban egy ördögi mosolyt, miközben próbálom megtartani magam. Tudom is, hogy mit fogok kezdeni.
A derekamnál fogva magához húz, rajtam pedig egy csöpp ellenállás sem látszik. Megtapogatja az "N" betűs sebemet, miközben kitúrja a hajamat az arcomból. A szemem még mindig üveges a könnytől, így a homályban látom, ahogyan felharapja a kezét, és a számhoz nyomja. Szívni akarom. Várom, hogy nőjenek ki a szemfogaim, és a szemem alatt kirajzolódjanak az erek, de nem. Inni kezdem a vérét, miközben mohón akarom, hogy a mámorító íz lecsurogjon a torkomon.
Nem! Ez borzasztó. Megremegnek a lábaim, miközben az első korty után eltolom a kezét.
-Nincs szükségem a véredre. -hazudom, határozottan kijelentve. Elenged, hogy menjek el az esküvő után a városból. Az ajtóhoz lépked, majd a kilincset megfogva kitárja azt.
-Én nem akarok elmenni. -erőtlenül elkapom a kezét. -Ide köt minden. -megint csak hazudok, ha arról lenne szó, pár perc múlva már a város hírében sem lennék. Felemelem a mutatóujjam.
-De ha tényleg ezt akarod.. Előtte adnék valamit. -érzem, ahogyan felgyorsul a szívverésem. Ezen áll, vagy bukik az A terv. Pajkosan az alsó ajkamba harapok. Összeszorítom a szemem, majd kinyitom. Most bizonyosodik meg, hogy milyen őrült ötletem támadt. A nyakába kapaszkodok, és bár teljesen ránehezkedem, hiszen a lábam már nem tart meg engem, de tudom azt is, hogy ez neki meg sem kottyan.
-Ha tényleg úgy érzel, akkor ezt most megmutathatod. -féloldalas mosolyom után rátapasztom a számat az övére, és bár nem csókolom meg igazán, mégis úgy tűnik. De én csak egy hosszú puszinak nevezném... Az szája véres lett, hiszen az enyém is az volt. A hosszú pilláim alól ránézek, kíváncsi vagyok, hogy hogyan reagál.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 15, 2013 12:34 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Látom, ahogy gyenge megkínzott teste lekúszik az ágyról. A szemei vörösök, az arca könnyben ázik. Legszívesebben lefotóztam volna és szétkürtöltem volna a világhálón a képét. Itt van Katie Pierce! Az igazi valója! Ez ő! Mindenféle képesség nélkül.... marad neki a semmi... Semmije nem marad a vámpírsága nélkül és ezt, hogy is szokták mondani? ...ó ...ez Ciki! De aztán leesik az ágy széléről... Beleharapok mosolyogva az alsó ajkamba. Az udvarias és lovagias énem most odamenne és elkapná... de most éppen nevelem a lányt, így nem eshet meg rajta a szívem a folyamat közben. Szépen lassan idebotorkál hozzám... mindenfelé vérfoltokat hagyva maga után. - Szerinted, hogyan fog ez kijönni a perzsaszőnyegből? - vontam kérdőre szinte csak viccből. - Majd azt mondjuk, hogy elestél...hm? és nagyon nagyot csapódtál... - kuncogok fel. Átvitt értelemben ez nagyon igaz Katiere. Magasról kezdte és most nagyot esett. Ha nem lett volna terhes lehet megölöm... De egy gyerek életéről nincs jogom dönteni. Megszólalni szerettem volna... de keze közé fogta az arcomat, amit meglepve figyeltem. Ez meg mit akar? Kitörni a nyakamat? Ugyan már! Gyenge próbálkozás lenne... Pár másodperc és újra egyben vagyok... még a zárban a kulcsot sem tudná addig elfordítani. - Katie... mindketten tudjuk, hogy gyűlölsz... jobb ha beismered önmagadnak... Csak azt szerettem volna, hogy tudd... én törődöm veled... De nem vagy babacsősz... nincs szükségem jelenleg rád... Csak keresztbe tennél nekem... Nincs szükségem arra, hogy veled harcoljak! Fogadd el! Vesztettél... sétálj el emelt fővel... - kezeimet az arcomat ölelő kezére csúsztattam. - Nézd... - kezdtem bele. de megszólalt... hogy miért csinálom? -... Azért, hogy felfogd... az élet nem arról szól és nem olyan amilyennek te látod... azért, hogy megtudd mit miért tettem.... és azért, mert szeretlek és törődöm veled... Ha csak egy icinke-picinke gyűlölet van benned irántam, már megérte. - mosolyodtam el, aztán leráztam magamról a kezét. Felállok, hogy kinyissam az ajtót és távozzak... de megint megszólal. Hátranézek a vállam felett egyenesen rá. - Ez nem viszonzatlan szerelem.... viszonzatlan szerelem, ha az egyik fél reménykedik még abban, hogy ebből lesz valami... de én tudom, hogy ebből nem lesz semmi... Ezért kérlek ne nevezd így... - kis butus.... amikor azt mondja, hogy talán ő is szeret a szívem feldobban, aztán veszek egy mély levegőt és szépen lassan odasétálok eléje. Nem érek hozzá... így is alig bír állni.... -Katicabogárka! Szállj el! Szállj el! Jönnek a törökök, sós kútba tesznek,onnan is kivesznek.Kerék alá tesznek,onnan is kivesznek!Ihol jönnek a törökök mindjárt agyon lőnek! Puff!- pisztolyt formálok az ujjamból és látványosan lelövöm játékosan a lányt. Majd hangosan felnevetek! - Veszélyes fickó vagyok a magadfajta naiv léleknek... nem Katie... tudom, hogy te nem akarsz engem... kérlek ne kínozz ilyesfajta átgondolatlan mondatokkal... - mondom, majd elkapom a derekát, közelebb húzom magamhoz. Az egyik kezemmel kiigazítom a haját... a másik a sebét tapogatja ki, hogy rendesen sikerült belevésnem azt a betűt... Beleharapok a tenyerem, vér serken ki belőle és a szájához nyomom.... - ... - felszisszenek mikor megissza, majd elengedem. Egy lépést hátrálok... végigmérem, hogy normálisan beforrt e minden csontja. Megint előre lépek és kitapogatom az ujjcsontjait is. Minden rendben volt rajta így az ajtóhoz léptem. Bedugtam a kulcsot a zárba... és elfordítottam ezzel kinyitva az ajtót. - Kérlek... az esküvő után hagyd el a várost... soha többet nem akarlak itt meglátni... - közöltem kissé szomorkásan. Olyan szép és sok időt töltöttem vele együtt... a kibírhatatlan természete ellenére is. - Viszlát Katerina! - nyúltam a kilincsért. Még jó, hogy Emily nem maradt itt... Ezt végignézni....
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Júl. 15, 2013 12:04 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Hogy micsoda?! Meg is fordulnék gyorsan, amikor elkap, innentől pedig már minden ment magától, aminek tulajdonképpen mennie kell. Vámpír kontra ember, ki mire számít?! Én is mindig ugyanezt csinálom, vagy nem ugyanezt, hanem hasonló kínzó dolgokat. Hirtelen történik minden. Először a nyakamat kezdi szorítani. Erőtlenül a kezéhez kapok, amit próbálok lefejteni magamról, majd a keze hirtelen a szívemhez kúszik, és csak reménykedni tudok, hogy nem az jön, ami még Vegasban. Szerencsére csak a fogait mélyeszti belém, és érzem, ahogyan a fogai között elpattan egy ér, és látom, hogy a arcán csorog le a saját vérem. A fájdalomtól tele felnyögök, de nem vesztek az erőmből, próbálom eltolni magamtól, miközben nem figyelek arra, amit mond.
-Úgy sem mered.. -motyogom. Tudom, hogy nem öl meg. Ugyan! Most vallott szerelmet. Tessék. Ezekről a hangulatingadozásokról beszélek. Nem válaszolok, elfordítom az arcom tőle, a szemeimből akaratom ellenére is könny buggyan ki. Az ágyra, dob, lök, nem is tudom minek nevezzem.. A derekamra ül. Most mi lesz?! Meg akar erőszakolni? Ez az ember felettébb beteg. Bár, ha ezt az elején, és nem rajtam mutatja be, akkor talán még barátok is lehetnénk. Talán. Nagyon erős talán.. Újra, és újra belém harap, majd a a véremmel itat meg. Nem szólok semmit, direkt nem reagálok arra, amit kér. Eltöri a karom. Felordítok, miközben a mellkasom megemelkedik az ágyon a fájdalomtól. Lihegve kapkodok a levegőért.
-Ne,ne, ne! -rázom a fejem, miközben próbálok ellenkezni, kiszabadulni a szorításából. Aztán helyrerakja a kezemet, amitől ismét csak patakzani kezd a könnyem. Megitat a vérével. Próbálom kiköpni, de nem megy, lekúszik a torkomon.
Ujjai az enyéimbe csúsznak, és az én kézrázásom hiábavaló, hogy megszabadítsam a kezét az enyémtől, vagy egyáltalán letehessem a kezemet magam mellé, amik a fejem fölött vannak. Eltöri az ujjaimat is. Megint csak felvisítok, miközben remegni kezdek, és mozgolódni, hogy engedjen el. Hogy mit csinál?
-Nash! -szólok rá felemelt hangon, miközben szinte már vergődök az ágyon. Feltépi a fölsőmet, majd megfordít. Érzem, ahogyan a körme feltépi a bőrömet, és cirkán végigszalad rajta, direkt lassan, és mélyen, hogy jobban fájjon. Egy "N" betűt vés bele, miközben folyik belőle a vér. A takarót markolom fájdalmamban, és esküszöm magamnak, hogy nem éli meg a jövő évet. Nash Petrova meg fog halni. A kezeim által.

Ekkor végzet, végre végzett, én a remegő kezeimmel próbálom letörölni a véres arcomról a szememet elhomályosító könnyeket, miközben ő vígan leül és ismét magyaráz. Pár perc telik el.. Nem hallom, hogy beszél. Behunyom a szememet, összegyűjtve minden erőmet, majd lekúszok az ágyról, szépen lassan felülve, bár még én sem tudom, hogy honnan ennyi erő. Leesek az ágyról, majd abban megkapaszkodva végigbotorkálok hozzá. Minden csupa vér. Az én vérem.
Megállok előtte, miközben a két kezem közé fogom az arcát. Látom, ahogyan meglepődik.
-És.. -kezdem el elrekedő hanggal.
-És ha azt mondom, hogy nem utállak? -elvigyorodom. -Ha nem könyörgök a véredért? -felvonom az egyik szemöldökömet, miközben látom, ahogyan a kezére csöpög a vérem.
-Miért csinálod ezt? -teszem fel nemes egyszerűséggel a kérdést, a székébe kapaszkodva,bár a lábam már alig tart.
-Azért, amit érzel?! Mert viszonzatlan? És ha azt mondom, hogy nem az? -oldalra biccentem a fejem. Tényleg gyűlölöm. Gyűlöllek Nash Petrova, és ez a legpechesebb dolog, amit én mondhatok neked. Átkozni fogod azt az órát, amikor anyád világraszenvedte azt a nyamvadt kis testedet.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Júl. 14, 2013 10:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
A fejemhez kaptam amikor befejezte a mondandóját. Ez a nő javíthatatlan... - Figyelj... bemutatom neked... miről is beszélek... - felállok a székből, mikor az ajtó fele siet, amit gondosan bezártam az előbb. Közeledek hozzá... úgy mint a gyilkos a következő áldozatához. Megfojtom ezt a nőt most rögtön... - Kedves Katie... - kapom el hátulról a nyakát és elől a kezemmel befogom a száját... Bár így is hangszigetelt a szoba. - Emberként egy csettintés és halott vagy... pedig vámpírként sem lennél nehezebb ellenfél... talán végezhetnék veled is egy roppantással, mint Jinnel... az a kedvencem... - ujjaim szorosabban kúsznak a nyakára... -... vagy! - állok meg és sejtelmesen nézek rá. Én irányítok és ezért tudom, hogy nagyon utál. Ez pedig csak nekem okoz örömöt... Utáljon is! Gyűlöljön! -...Egyszerűen kitépem a szívedet, mint a parton...hupsz! Az emberi agyad visszaemlékszik a fájdalomra? Borzalmas volt ugye? - ujjaim lejjebb kúsznak a testén egyenesen oda, ahol a szíve van... - Nagyon élvezném...  - mondom mint egy vérbeli gyilkos. - ...Esetleg... ó ne is mond... talán túléled... még sosem kóstoltam az emberi véredet... - mondom égető szempárral és tekintetem a nyakára kúszik...majd követik az ajkaim is. Vámpírfogaim nőnek és nagyot harapok. Igazi finom...vére van... édes, mint a citrom. - Megeszlek! - kapom fel a fejemet, hogy játékosan a szemébe nézhessek. - Kiszívom az összes véredet aztán itt hagylak megdögleni a padlón...Jól hangzik ugye? - mormogtam a fülébe. - Mi lenne ha vámpír lennél megint? He? Azt az ötszáz évnyi erődet már így se úgy se kapod vissza... megint friss hús leszel... és kezdhetsz mindent elölről....- elkapom a haját, belemarkolok és jó erősen húzom lefelé. Arcomat az övéhez nyomom és úgy beszélek.. - Vajon mi is tart vissza, hogy ezt megtegyem...? - az ágyra dobom a hajánál fogva. - Na most már utálsz??? Hagy halljam! Ne tervezgessél! Mond a szemembe, hogy gyűlölsz mert végre emberedre akadtál Katie Petrova!!! Emberedre akadtál és ezt te is jól tudod! - feltérdelek elé az ágyra. - Gyerünk! Mondjad! Mond, hogy utálsz! Nem mondod? - elkapom a nyakát és magamhoz húzom, majd jó erősen, nem kímélve őt beleharapok... nem iszok belőle.... inkább csak a fájdalom miatt... Próbálom minél mélyebbre nyomni magamat benne... éles fogaim egyre lejjebb vájnak a húsába. - Sikíts!!! Mond hogy utálsz! Mondjad! - üvöltöm a szemébe és hátradöntöm az ágyon. Rámászok újra kiszívom a vérét, majd a szájához hajolok, hogy így átadjam neki... - Finom? Ezt akarod nem??? Egy mocskos kis vérszívó lenni... ízlik a véred? - megvárom míg lenyeli, majd egy akkora pofont keverek le neki... Emberként elviselhetetlen a fájdalom. Vámpírként egyből gyógyulsz így sokkal kevesebbet érzünk meg egy ütésből... égésből... vagy bármiféle törésből... de ő ember.. nincs automata sebgyógyulása... fájhat az biztos... hacsak nem egy mártír, biztosan nem bírja ki.... Persze ügyeltem rá, hogy ne ejtsek rajta halálos sebet... - Fáj??? Azt kérdeztem fájt e??? - ......Kezemmel közrefogtam az arcát, hogy rám nézzen és ne máshova... - Ne legyél kétszínű... itt mond meg a szemembe, hogy mit érzel irántam! Mond, hogy gyűlölsz tessék! - ordítom a szemébe. És elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol én segítek Katien azok után, hogy mennyire ellenszenves volt velem mindig. Még így is én segítek neki... Az álcázott Nash nem tenne ilyet vele... de én megteszem lelkifurdalás nélkül... és általában a módszereim beválnak. Azt akartam, hogy legalább valami érzelmet kicsikarjak belőle és ha már az nem pozitív, akkor negatív lesz. Mindenkinek kellenek érzelmek... anélkül olyan mintha soha nem léteztünk volna... Az érzelmek nyoma megmarad... Én érzek... lélegzem... megbecsülök dolgokat... de ő semmit... nincs egy nyomorult érzelme sem... de most lesz... méghozzá a gyűlölete irántam. - Válaszolj!!!  - helyezkedtem el kényelmesen a csípőjén. Nem akartam a gyerekére "ülni". Bár fogalmam sincs ez hogy működik a nőkben... ez a része a dolgoknak valamiért sosem izgatott... - Hiába könnyezel nem sajnállak és tudod miért? Mert olyan vagyok, mint te! Egy szemét alak!!!!  - mondom égető tekintettel és eltöröm a kezét... - Naaa mi lesz? - visszatörtem a karját, hogy ha megitatom a véremmel normálisan forrjon majd össze, aztán megfogtam a csuklóját és a feje fölé tettem... ujjaim az ujjaiba kúsztak és mindketten tudtuk mi következik... nem először csináltam ezt... - Ne félj.... - csitítgatom... és jó erősen rátördelek az ujjaira. - Tudod... akkor már hagyok egy kis nyomot rajtad.... egy maradandó sebet... amit sose fogsz tudni eltüntetni magadról.... - feltépem a felsőjét és hasra fordítom... a jobb csípőjére nyomtam a körmömet és rajzolni kezdtem egy nagyon mély vonalat a testébe... Egy N betűt...szép díszeset...


N

Nem izgatott túlságosan hogy ez mennyire fáj neki... ő nem szeret... bár ezzel nem vagyok egyedül... nem sok ember van aki elmondhatja magáról, hogy Katie szereti... Mikor kész leszállok róla és lehuppanok a székbe. - Most már ha gondolod eltakarodhatsz... Remélem soha az életben nem találkozunk! - integetek az ágyon totál elintézett Katiere... - Jajj bocsánat..  a vérem... Könyörögj érte! Gyerünk! - mondtam megjátszva mintha a kutyám lenne. A kulcsot megpörgettem az ujjamon.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Júl. 14, 2013 9:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
-Tudom, hogy nem ismered. -próbálok szabadulni a szorítása alól, miközben az arcomat nyomorgatja. Hát remek! A végén még Gyurma E. Pierce lesz a nevem. Na jó, ez még viccnek is rossz.
-Nem szorultam védelemre. Ellentétben a mostani helyzettel. Nézz csak rám! Ember vagyok, egy mihaszna ember, aki mindenféle eddig általam eddig okozott veszélynek ki van téve. És aki próbál változtatni a helyzetén, de te éppen nem nagyon adsz neki lehetőséget. -lihegek. Nagyon meleg van bent a szobában, főleg, hogy két centire sem áll tőlem. Szédülök. Végre odébbáll, én pedig mély levegőt veszek, a térdemre támaszkodva.
-Te, hogy beszélsz vele?! -emelem fel a hangom felegyenesedve, miközben Emily elé lépek. Tulajdonképpen nem érdekel, hogy hogyan beszél vele, de most muszáj ezt tettessem. Azt mondja üljek le, én leülök, végül is, amúgy sem vagyok a toppon. Emilyt odahúzom magamhoz.
-Emily, most azt hiszem tényleg az a legcélszerűbb, ha elmennél. Keresd meg Emmát. Én ezt lerendezem. -megborzolom a haját, rámosolyogva, miközben letörlöm a könnyeit. Emilyvel együtt állok fel, majd ő kisétál. Ismét felsóhajtok, miközben lökést érzek. Egy széken landolok a sarokban. Le kell csukjam a szemem, hogy rájöjjek, hogy merre is vagyok valójában. Hát ez pazar! Forr a vérem, talán még a kezem is remegni kezd. Meg akarom ütni, teljes erőmből. Csak az a baj, hogy a jelen pillanatban lévő teljes erőm csupán csak csikizés neki. Ott volt amikor születtem?! Nevetés fog el, de visszafojtom. Remélem szépen jöttem ki anyámból, és nem hagyott neki maradandó károsodást. Meglepetten hallgatom a mondanivalóját, és igazság szerint nem tudom hová tenni. Hazudik, vagy sem?! Felvonom a szemöldökömet, miközben hallgatom. Meg sem moccanok a helyemről, miközben ő megint közelebb jön, és onnan már nem mozdul.
-Nash..! -próbálom belefojtani a szót, de nem sikerül. Szerettem volna közölni vele, hogy engedjen a friss levegőre, vagy menjen egy kicsit távolabb, hogy levegőhöz jussak, ha nem akarja, hogy itt, most elájuljak a széken. De végül csak magyaráz tovább, én pedig mély levegőket szippantok. Szerintem Tatiat egy csöppet sem érdekli, hogy kit vesz feleségül az unokája, még ha azok ősi ellenségek is. Valójában, szerintem maga Nash sem érdekli őt. Meg is értem.
-Figyelj, oké. Én elhiszem. -megfogom a vállát, és egy picit eltolom.
-És nem igazán értem, hogy ezt miért mondod el nekem. Szerinted ez engem megrémít? -megtámaszkodok a széken, és felállok. Megölte volna a szeretőmet? Hát nem fog fájni érte a szívem, hiszen belém harapott. De remélem, hogy nem ő volt. Ha mégis, kinek fogom lepasszolni Emilyt, amikor megszületik?!
Azért remélem tudja, hogy vissza fogok változni. Amint lehetőségem lesz rá. És nézzen már magára! Most is úgy táncol, ahogyan fütyülök. Az éppen vallotta be nekem az összes titkát. Nem mondok sokat. Ha reagálnék mindarra, amit most kitálalt nekem, lehet felfordulna a ház. És az borítaná az egész tervemet, így csak csöndben szuszogok. Ha az elején is ilyen lett volna.. Na akkor talán most nem a megölésén lennék.
-Hát jó. Erre nem is igazán tudok mit mondani, Nash. Ha ez igaz, akkor igaz. Most erre mégis mit kéne reagáljak? -kitárom a karomat. -Színészkedsz, akárcsak a családunk összes többi tagja, de nem tudod megmondani, hogy mégis mire jó ez. De engem nem zavar. Tedd azt, ha jól esik. -vállat rántok, még mindig a székbe kapaszkodva. Tulajdonképpen legszívesebben ennek a totál ellentettjét mondtam volna. Körülbelül azt, hogy "Édes istenem, te vagy a legsötétebb, legidiótább ember akit ismerek. Most ezzel próbálsz megetetni?! Vagy egyáltalán igaz? Szerinted ez engem mennyire érdekel?! Te sem érdekelsz, meg a rohadt terveid se. Ki foglak nyírni, csak legyek újra vámpír." Na körülbelül így állt volna az eredeti mondókám, amit cenzúráztam a kimondottakra. "Elsöprő ördögi tervek" Az alsó ajkamba harapok ezen a mondaton, majdnem elnevettem magam, nem sok kellett. Nash Petrova most oltári hülyét csináltál magadból. A következő mondatai... Újra meg kell kapaszkodjak, hogy ne essek vissza a székre, miközben nevetésben török ki.
-Hogy mi?! Ez..ez valami vicc? -miután lenyugszom szóhoz sem tudok jutni, csak leesett állal bámulok rá. Bár, igazából nem nagyon lepődtem meg. Oké, Nash. Tudom, is, hogy mit kezdek a helyzettel.
-Akkor..akkor most menjek el?! Egy ilyen vallomás után? Komolyan ezt akarod?! Mert akkor most elmegyek, és soha többet nem fogsz látni. Nincs szükségem nekem a hangulatingadozásaidra, főleg úgy, hogy nem hiszel nekem. -lehelem végül, miközben kikerülöm, és az ajtó felé sétálok.. Ez az ember beteg.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Júl. 14, 2013 2:52 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
- Katerina E. Petrova! - rázom le magamról gyorsan a kezét. - A te bajod az, hogy nagyon könnyen elhiszed azt amit látsz... - lépek hozzá még közelebb és a kezem közé fogom az arcát. - Honnan veszed, hogy nem ismerem az anyámat? - lehelem a bűvös szavakat. - Honnan tudod... hogy ez az egész nem csak egy álca? - vontam kérdőre és még közelebb hajoltam. A gond azzal, hogy mindketten Petrovák vagyunk... az, hogy a jelenlétemben minden nő kicsit megszédül... de ez kölcsönös... ugyanis Katie jelenlétében én is kicsit megszédülök. Pislogok párat, hogy magamhoz térjek. Talán megint túlságosan indulatból akartam beszélni. Elhúzódtam tőle és folytattam. - Tudod... én megvédtelek volna... de pokolra való fajzat vagy! - olvastam rá. - Vannak barátaim... elég jó kapcsolataim vannak... - suttogom reménytelenül magam elé. Nem tudom hova tart ez a beszélgetés... azt sem értem miért beszélek ennyit. Elkapom a kilincset és rázárom... A szoba hangszigetelt... vámpírfülnek is ellenáll... Nem vagyok olyan hülye, hogy a legsötétebb titkaimat kikotyogjam csak úgy egy vámpírokkal teli házban. - Soha nem akartam vízzé válni! - rázom le a kezét. Minél kevesebb érintkezés annál jobban tudok figyelni arra amit mondok. - Ülj le...Ka..- kezdtem bele, de hangos nyavajgás hangzik fel az ágyam felől. - Te kis nyavalyás! Hát nem dobtalak ki az előbb már? - fordulok Emily felé. A sírása nem hatja meg ezt a Nasht... lent ugyanúgy színészkedtem, mint Katie... a hátam közepére sem kívánom ezt a kölyköt. - Nem vagy hajlandó téged is beavatni a dolgaimba... kérlek menj el...- mondtam közömbösen. - Nash bácsi sem szeret téged...- vontam vállat és kinyitottam neki az ajtót, hogy kisétálhasson. Akármilyen jövőből jött akkor is árthat ha bármi olyat hall itt rólam, ami nem tartozik rá... - Nash bácsi nagyon jól tud hazudni... - sürgettem kifelé. - Jobb ha hozzászoksz... bár nem tudom milyen jövőről beszélsz... Az esküvő után Katie vagy én de egyikünk biztosan eltakarodik a másik száz kilométeres körzetéből. Szóval nem kell szeretned a vitáinkat pici lány. - csaptam be mögötte újra az ajtót. Végre elment. Katiehez fordultam és a sarokban álldogáló székre löktem le. - Most pedig meghallgatsz Katie Pierce... és nem fog tetszeni, amit hallasz...- guggoltam le eléje, hogy a szemünk egy magasságba kerüljön. - Nem az vagyok, akinek gondolsz...- kezdtem bele és lehajtottam a fejemet. - Egyáltalán nem ismersz... na jó.. talán egy picit... A valódi énem az amit ti azt hitettek, hogy ki vagyok kapcsolva... Sosem voltam kikapcsolva...- nézek a szemébe őszintén... majd a kezeit bámulom az ölében. Ez a két pont között ingáztam ide oda. - Ott voltam mikor születtél... - jegyeztem meg. Az arcom megváltozott mióta leguggoltam ide. Teljesen más ember arca... ez az igazi arckifejezésem. - Ez az egész bansai a házban csak egy dolog... ami a tervemhez kell... - folytattam. - Tudom mire készülsz... ezért is mondom el ezeket neked... hogy tudd... nem tudsz nekem ártani... számomra nincs olyan, hogy veszteség... bármire képes vagyok... amint láthattad még Danaval is ujjat húztam... ő rájött, hogy csak átvertem 900 évvel ezelőtt... csak a gyógyírért játszadoztam vele egy kicsit... és látod? Megölt... De nem érdekel... A saját halálom sem izgat... Olyan vagyok, mint te! Még a halálom sem érdekel! Ki akarod nyírni Selenát? Csak hajrá! - folytattam. Fogalmam sincs, hogy feltűnt e neki, de mióta beszélek nem pislogtam. - Menj és öld meg... Nem vonzódom hozzá egy kicsit sem... Ezzel az egész esküvővel azt akartam elérni, hogy a nagymamámat bosszantsam... kár hogy nem jött el.. tudod ember lett.. Fél idetolni a képét... Na meg nem utolsó sorban így már mindenki elhiszi, hogy egy megtért Petrova vagyok... mindenki nyúlszívűnek tart és ez volt a cél... A városba érkezésem napján egyáltalán nem voltam ilyen... bár már akkor tervben volt, hogy viselkednem kellene... próbáltam visszafogni magamat amíg bele nem jöttem a szerepembe... - haraptam az alsó ajkamba. - Bár az este után csaknem halálra vertem a főúton egy vérfarkast... Talán lehet a kis szeretődet... - elvigyorodtam. Nem a szokásos Nash vigyor... ez tényleg más volt. - Ha Selena nem jön megöltem volna... de tartanom kellett magam az álcához... - meséltem tovább. Nem tudtam egyenlőre mit leolvasni az arcáról... - Aztán életemben először találkoztam a nagyival... Tatiával... Ha nem Selenán keresztül botlottam volna belé... akkor biztosan jól összeverekszem vele is...De így el kellett játszanom újra a jófiút... mindig csak a jófiút...- folytattam kissé keserűn. - De aztán jöttél te...- itt megakadtam. - Tudod... akármit mondasz én megmondtam, hogy rám ütöttél... persze te akkor ezt még nem érthetted... De ugyanolyan kegyetlen vagy, mint én.... és ez meglepett... Úgy éreztem, hogy egyre nehezebb felölteni a kedves arcomat és eljátszani, hogy szeretem a gyerekeket...a családot... aztán el is engedtem magamat... de rossz ötlet volt.. mert így majdnem elszúrtam miattad azt amit terveztem... - rámosolygok. Ügyetlen kis pára... majdnem keresztbe tett nekem. -..ezért lettél ember kis szívem... - mondtam kissé csalafintán, mintha éppen csak a gonosz banya mesélné el hófehérkének az ördögi tervét, ami nagyon jól be is vált. -..azért kellett embernek lenned, hogy ne tegyél nekem többet keresztbe és az ördögi mindent elsöprő terveimnek... - mondtam, majd felálltam és leültem a vele szemben lévő karosszékbe. - A lényeg az, hogy ne is próbálkozz... felesleges... - láttam, hogy azért megleptem... majd leesik az álla vagy valami ilyesmi. A nyúlszívű pityergő kisfiú most vedlett át egy igazi hiénává... Ez van... - ... Nem szeretnélek a közelemben tudni... már azért sem, mert szerelmes vagyok beléd. - fejeztem be és az utolsó szót csak úgy odadobtam, mintha ez mindig is tény lett volna. - Nem akarlak többet látni Katerina... - fejeztem be.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Júl. 14, 2013 1:59 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Mialatt beszélgettek, én az ágyra telepedtem,  és  úgy tettem, mintha játszanék valami kacattal, amit az éjjeliszekrényen találtam, közben meg igazából őket figyeltem. Nem tudtam, kiről vitatkoztak, de azt tudtam, hogy  anyám megölt valakit.  Nem csodálkozom rajta, bár tény, hogy a vitájuk... nevetséges volt. Petrovák,  tény és  való, mint ahogyan  az is, hogy Nash bácsi az  előbb elmondottakat nem gondolta komolyan. Ismerem a jövőben, és tudom, milyen.  Bár az egy kissé zavart, hogy mind a ketten hidegvérrel megölnének bárkit, míg én irtózom magának a gyilkosságnak még a gondolatától is. Nem akarok farkassá válni, nem akarok bűnhődni... De  az anyám miatt nekem is annyi  ellenségem van, hogy fogalmam sincs, mikor történik majd meg a dolog. És  még ők magyaráznak a rossz életükről? Álljon  már meg a gyászmenet!
- Hé! -csattantam fel. Mint az  előbb is, most is igyekeztek figyelmen kívül hagyni, amitől arra gondoltam, hogy  ha visszatérek a saját  időmbe, meglesz, kivel váltom ki az  átkot. Emmával, amiért nem  vesznek komolyan gyerekként. Ki  fogom tekerni a  nyakát! - Remélem tisztában vagytok vele,  hogy csak egymás fejéhez vágjátok a szitkokat. Rossz az életetek? És  panaszkodtok, azon gondolkodtak, ki az érzéketlenebb? Pszichopata barmok vagytok! Nash bácsi  rémesen tud  hazudni, az anyám letagad engem... Ez a család sosem volt százas - forgattam  meg  a  szemeimet. Fogalmuk sincs, milyen átkozott egy életet csináltak nekem... fogalmuk sincs, milyen együtt élni emberként a Petrova névvel. Na jó, anyámnak talán van, de ő vissza fogja kapni a vámpírságát a születésemet követően. - Azt hiszitek, olyan rémes életetek van? Ki tette azzá? Ti magatok, meg a flancos családunk! Ki kért meg titeket, hogy megöljetek másokat? Ki kért az ellenséggyűjtésre? És azt hiszitek, ti  fogjátok ezt megszívni? Hogy a ti életetek forog veszélyben?  Alábecsülitek az ellenségeiteket... - Mérges voltam. Iszonyúan dühös, utáltam őket, és úgy éreztem, visszatért a kamaszkorom, vagy ebben a testben éppen előrehoztam. - Tudjátok, milyen az életem a jövőben? Szar! szar, és tudjátok, miért? Miattatok! - fakadtam ki. A káromkodás egyáltalán nem illik egy kislányhoz, de  én képtelen vagyok  úgy  viselkedni. Hisztizni akartam, toporzékolni, mindezt azért, hogy talán tudjam legalább az egyiküket érzelmileg  manipulálni. Az az egyik meg Nash lesz. Mert anyámra nem tudok hatni, az is olyan biztos, mint hogy nekem nem itt volna a helyem. - Fejezzétek be... egyikőtök sem tudja meghatni a  másikat,  akármennyire  is  próbálkozik... -  szipogtam. Kifakadás után a legjobb, ha az  összetört kislányt játsszuk, aki teljesen ellenállhatatlan. -  Nem szeretem, ha a jövőben vitáztok... Szeretlek, anyu, ha te nem is. Nash bácsit viszont ilyenkor nem szeretem, mert bánt téged. Mindig bánt, mert képtelen megérteni, hogy  ti ketten mások vagytok. - A kezembe temettem az arcomat. Rázott a zokogás, a  könnycsatornáim is megindultak, minden úgy tűnt, mintha tényleg  szomorúvá tenne a dolog. Közben meg csak életem legrosszabb élménye jutott eszembe, amikor Will... Will megölt valakit. Értem. Hogyan is érthetnék meg ezt ők? Gondolják, hogy miattuk sírok. Szeretném, ha azt hinnék. Az anyámat akarom védeni, aki meg sem érdemli a védelmemet. meg  sem érdemli,  hogy vigyázzak rá, de én csak a jövőnkre  gondolok, és arra, hogy ott képes szeretni... engem. Ha senki mást is, rajtam,  Emmán, meg Sarahn kívül, engem a rajongásig  imád.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Júl. 14, 2013 1:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Lejárt lemez?! Sohasem leszek az, amíg szóba áll velem. Hiába erőlködik, tudom, hogy mit érez, nem vagyok hülye. Nem tudja megjátszani magát előttem, mert átlátok rajta, ahogyan talán ő is rajtam. Átvertem?! Megint át fogom. Mindig elérem amit akarok, így vagy úgy. Van B tervem. Ha az nem jön be, akkor C, és, ha az sem, akkor D.. és így tovább, egyenesen a Z-ig. Ha egyik sem válik be, folytatjuk számokkal. De már az A terv is tiszta siker, egyenes út a győzelemhez, ami nem más, mint Nash Petrova elsorvadása a pokolban. Ha addig nem változik a véleményem, ha addig nem csinál valami olyat, amitől majd hirtelen nem akarom megölni. Emma apja lenne?! Kétlem. De ha igaz is... Érdekel? Engem az ilyen mióta? Közelebb lép hozzám, és onnan magyaráz.
-Katasztrófa? -felvonom a szemöldököm. -Most házasodtál meg! Annyi barátod van, ahány éves vagy, és még neked katasztrófa az életed? -magyarázok belefojtva a szót, miközben a vállánál fogva megrázom egy kicsit. Unom. De nem tehetek mást, és igazság szerint nem is akarok. Jó ez most így.
-Vagy azért katasztrófa, mert nem ismered az anyád, a nagyanyád meg nem szeret?! -kérdezem összefűzött karokkal. -Tudod, szerintem jobban jársz, ha meg sem akarod ismerni az anyádat. -bökök egyet, bár a hangom még mindig kedvesen szól. -Az enyémből kiindulva semmit sem vesztettél vele. -sóhaj hagyja el a számat. Aztán újra mondani, és mondani kezd mindenféle dolgot, amit én türelmesen végighallgatok, mert tulajdonképpen mi mást tehetnék?!
-Miért félsz tőlük? Miért nem fogod fel, hogy nem fognak bántani? Hogyan bántanának? Ők egyedül vannak, és hiába erősebbek, amikor ott van Selena is. -bökök a lépcső irányába. -Akkor az a másik vámpírlány. -nem tudtam a nevét.. Ő volt a koszorúslány. -Meg talán Emma is segítene, bár abban nem vagyok biztos. -vállat rántok. -Nem neked van félnivalód Nash Petrova. -bökök egyet a vállára. -Nekem. Mert ember vagyok, és mivel annyi ellenségem van, ahány évesek vagyunk te meg én együtt, ami valljuk be, nem egy kis összeg.. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy te ölsz-e meg, vagy más, mert ígyis úgyis meg fogok halni, ha már abból indulunk ki, hogy hányan vadásznak rám. -amikor befejeztem szaporán kezdem venni a levegőt. Vámpírként még tovább tudtam egyhuzamban, levegővétel nélkül beszélni. Így már nehezebb.
-Élvezed? Jól teszed. Tedd azt, ami jólesik. -megvonom a vállam, miközben megfogom a csuklóját, és a karját felfelé fordítom. Egy másodpercig nézem, majd az ujjammal oda bökök, ahol a legjobban kiduzzadnak az erek a kezén.
-Itt ez, ami az ereidben folyik, az úgysem válhat vízzé. Akármit is csinálsz, te mindig a Petrova család egyik oszlopos tagja leszel. -elengedem a kezét. -De nem muszáj, hogy a név vigye a jellemet is. -oldalra biccentem a fejem. -Én is pont ezen próbálok változtatni. Lehet, hogy a kedvességed eddig mind színjátszás volt, és, hogy ugyanaz lapul, lappang belül benned, mint a családod többi tagjában. De kit érdekel? Legyél az, aki lenni akarsz. És ne az, aminek lenned kell. Ezt Emma mondta nekem, tegnapelőtt. -a szentbeszédem ezennel véget ért. Csodálkozom, hogy milyen őszintére és meghatóra sikerült, amikor mégcsak nem is számítottam arra, hogy valami ilyet kell mondjak. Emma sem mondott semmit tegnapelőtt. Szóval profi vagyok, akárki akármit is mond.
-Hogy nem tudok semmit az életről?! Többet tudok, mint amennyit te valaha is tudni fogsz. Még ha ezt te ki sem nézed belőlem. És ha nem hiszed el, vagy nem fogod fel, akkor már nem érdekel. Nem tudok mit csinálni, hogy elhidd, és őszintén nem is akarok. Mert nem érted, hanem magamért változtatok. És Emilyért. -bökök felé, aki éppen az ágyon játszik valami hülyeséggel. Hogy nem tudok játszani? Te ostoba vagy. Eddig is játszottam. Ti voltatok a bábjaim. És még mindig azok vagytok. Akaratotok ellenére, és tudatotokon kívül.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Júl. 13, 2013 10:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
- Ja... majd az idő eldönteni mennyire is gondolod ezt komolyan... és nekünk vámpíroknak elég sok van...-tettem hozzá idegesen. - Tudod... Már lejárt lemez vagy számomra Katie Evelynn Pierce és ezen nem tudsz változtatni... ahhoz szenté kéne avatnod magadat... de még akkor sem tudnál sokat javítani a kialakult képről rólad a fejemben...- mondtam őszintén és közelebb léptem hozzá... - Akármit is tervezgetsz... tudd már nem érdekel... én szerettelek... te átvertél... ez van... - nyelek egy nagyot. - Az életem mostanság így is egy katasztrófa... kérlek ne nehezítsd meg még jobban... Nekem támogató családtagokra van szükségem és nem azokra akik hátráltatnak... Ahhoz hogy erre rájöjjek... igen... elég sokáig tartott... mert eddig nem volt családom, hogy kitapasztaljam hogyan mit merre... mindenkit naivan elfogadtam aki csak feltudta mutatni a személyijében a Petrova nevet... de most! Most már ez úgy érzem nem elég! Teljesen igazad volt Katie Pierce! Egy álszent vagyok... Megjátszottam a jófiút, aki mindenkit elfogad és szeret... de mostantól nem leszek ilyen... Már ha megélem a holnapot... Ugyanis Dana a nyomomban van... ó és Jin apja is hamarosan feltűnhet a színen, ha megérzi, hogy a kicsi lánya halott... méghozzá az én kezem által... Azt hiszed Bay miatt akadtam ki annyira? Ó nem! Az anyjával is én végeztem... persze erről ő nem tud, vagy csak sejti... én az apjától félek... nagyon gonosz teljes vérű démon és nem szeretném, ha szembejönne velem bármikor is. Nem! Nem vagy én olyan jó, amennyire mindenki azt hiszi... Sőt élveztem is azt hogy kinyírhattam, hiszen eleve csak azért láncoltam magamhoz, hogy megvédjen a démon erejével Dommieltől...Tudod mit? Élveztem és nem tagadom... Ugyanúgy forr bennem a Petrova vér, mint benned drága ükunokám! - köptem szárazon, majd addig lépdeltem feléje, míg majdnem összeért a szempillánk. - Na mi az? Talán megleptelek? Annyi mocskos kis titkom van... vannak olyanok is amiket el sem hinnél ha elmondanám... - simítok végig az arcán. - De tudod...- húztam vissza a kezemet. - Az életben tudni kell játszani... és te elég béna játékosnak minősülsz... - haraptam az alsó ajkamba. - Nem tudsz te semmit az életről... Még csak 500 vagy? Vagy még annyi se? - vontam kérdőre. - A Nagyok nem így nyomják ahogyan te próbálkozol kicsikém... Ez az egész mind csak egy álca... Azt hiszed szerelmes vagyok? Dehogy... - vontam vállat. - De ilyen az élet... Ezzel is kijátszottam egy lapot... ami segít hogy elérjem még több célomat. - folytattam. - Azt hiszed Danat szerettem? Ugyan kérlek! Színjáték az egész...volt... - mutattam rá. - Petrova vagyok és nem hülye... - léptem egyet hátra és megbizonyosodtam, hogy Emily elhúzott e már a fenébe. Nem volt ott így folytattam. - Hidd el... Egyszer majd én is megtalálom azt a valamit... vagy éppen valakit... akiért bármit megtennék... - ...téged... tettem hozzá magamban. - De annak nem most van itt az ideje... mindegy... ezzel csak azt akartam mondani... hogy felfogd nem vagy te olyan okos... nem tudsz játszani sem... és nem tudsz kiismerni még engemet sem... nem hogy mást... - léptem újra elé.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Júl. 12, 2013 11:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
-Nem színészkedem. -leteszem Emilyt és keresztbe fonom a kezem. -Mondtam. Meg szeretnék változni, akármilyen hihetetlen...-lehelem.
-Itt..itt van Emily is. Ő is állíthatja, hogy nem teszem azt. Bár egy kislány, de mit mondanak a "bölcsek"? -a kezemmel macskakörmöket rajzolok a levegőbe, miközben oldalra biccentem a fejemet. -Azt, hogy a gyerekszáj sohasem hazudik. -biccentek egyet, Emilyre mosolyogva. Ajánlom kislány, hogy hazudj rólam, mert megbánod!...
-Miért nem hiszed el?! Hogy bizonyítsam? -hangom élesebb hangnemet üt meg. Miközben minden őszinteséget belejátszok a szövegembe. Szememben remény csillog, miközben hozzá beszélek.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Júl. 12, 2013 11:13 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
- Magyarázd el kérlek mi ez a színészkedés? - vontam egyből kérdőre. Aztán amíg vártam a válaszát megfogtam Emily kezét és dühösen kiraktam a küszöbre, majd rácsaptam az ajtót. Nem kell ide gyerek fül, hogy ezt hallja. - Átlátok rajtad... de nagyon... - mutogattam az ujjammal, majd a gardróbhoz baktattam és levetettem az öltönyömet, az ingemet és egy sima bulizós felsőt húztam magamra.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Júl. 12, 2013 11:00 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Miután fogadták a gratulációkat Nash megfogta a karom, és elrángatott. Emily még mindig a kezemben volt, így jött ő is. Valami puccos szobáig húzott, majd megállt.
-Igen? -vonom fel az egyik szemöldökömet. -Mit szeretnél? -kérdezem féloldalasan elmosolyodva.
-Nem vagy éhes? -Emilyre nézek, miközben Nash válaszát várom. Nem értem, hogy mi szükség volt idáig elvonszolni, amikor a bálteremben is ugyanúgy tudtunk volna beszélni..
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Vissza az elejére Go down
 

Nash&Selena hálószobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Mystic Falls parkja
» Selena Barley
» Selena Cristal-ELKELT :D
» Emeleti erkély
» Nash Cranford[Petrova]

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák :: Cranford birtok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •