Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 04, 2014 11:15 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next
(konyha)

Hayley még változatlanul alszik. Csak annyi történt, hogy most hanyatt fordult, és legalább egy-két szeletet látni az arcából.
Leteszem a tálcát az éjjeliszekrényre, majd leülök az ágy szélére, és finoman megérintem a vállát.
- Hé... - mormogom. - Reggel van, little wolf. Ideje felkelni - teszem hozzá, és mikor kábán kinyitja a szemét, nem hagyok neki túl sok időt a teljes magához térésre.
- Nos... katalógus, vagy kiszolgáló csapat? - kérdezem, egyik kezemmel a divatlapot, másikkal a telefont emelem fel, és kíváncsian nézek rá.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 04, 2014 11:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next
Csak lassan, nagyon-nagyon lassan térek magamhoz. Méghozzá arra, hogy a napfény egyenesen a képembe süt, amit az ablaküveg szinte forróvá melegít. Noha rajtam a gyűrű, mégsem szeretem a balesetveszélyessé válható helyzeteket.
Megmoccantom a fejem, bár sokat nem látok Hayleyből, csak egy barna, sűrű hajzuhatagot. Valahol alatta lehet az arca, de nem sokat látok belőle. Hason fekszik - félig-meddig rajtam - és a haja függönyként eltakarja az arcát. Önkéntelenül is elvigyorodom, ahogy látom, hogy lélegzete nyomán meg-meglibben az egyik hajtincse, mintha csak fújkálná.
Óvatosan kikecmergek alól, aztán a szemem dörgölve megállok a szoba közepén, és a nyújtózkodásom olyan hanghatással jár, mint a csontjaim átváltozáskor törnének el. Igaz, utána már kissé könnyebben érzem magam.
Hayley még mindig húzza a lóbőrt, így hát van némi időm...

(konyha)
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 04, 2014 11:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next
Hayley már igencsak álmosan pislog és motyog. Egyre hosszabb és hosszabb időre hunyja le a szemeit, majd félig már öntudatlanul odabújik hozzám, és a mellkasomra teszi a kezét. Olyan most, mint egy hízelgő, és védelmet kereső, ártatlan kölyökmacska.
Elmosolygom magam, ahogy azt mondja, szeretné ha maradnék. Fura, de én is szeretném. Még akkor is, ha tudom, hogy az egy ágyban alvás jelen esetben semmi mást nem fog takarni a tényleges nevén kívül. Különös módon valami fura gyengédséget érzek most Hayley iránt. Valamit, aminek egyszerűen nem tudom a nevét.
A kezem lassan felemeltem, a hátát kezdem simogatni. Hallgatom a mély, nyugodt szuszogását addig, míg el nem nyom engem is az álom.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 04, 2014 2:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next

- Ühüm... rendben... - pislogok egyre laposabbakat, mintha parancsra elálmosodtam volna. Félálomban szinte ösztönösen kúszok Klaushoz közelebb, és hozzábújok.
- Maradhatsz is, ha szeretnél - motyogom még a mellkasán pihentetve a kezemet. Jó érzés így hozzábújni, biztonságérzetet ad, és úgy érzem, végre nyugodtan tudok aludni egy kicsit. Igazából remélem, hogy itt marad reggelig, és nem hagy magamra. De ezekre a gondolatokra hamar puha ködfátyol hullik, ahogy elveszek az öntudatlanságban.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 04, 2014 11:10 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next
Különös ez a helyzet. Mintha tapogatnánk, próbálgatnánk egymás határait, hogy vajon egy ilyen helyzetben meddig mehetünk el, és mi az, ami még belefér az "épphogy-érintés" kategóriába.
Hayley szavaira viszont egy halvány, de büszke mosoly húzódik a számra? Hogy jó apa leszek-e? Kétséges. Mondjuk, ötven-ötven százalék. De ha már valaki meglátja bennem az erre való hajlamot, talán kezdetnek nem rossz.
- Próbálj pihenni - ismétlem aztán Hayleynek. - Holnap ruhapróba, és este bál. Rád fog férni az alvás. Itt maradok, amíg el nem alszol, jó? Majd utána visszamegyek a szobámba - teszem hozzá. Azt akarom, hogy biztonságban érezze magát, amennyire csak lehet.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Márc. 04, 2014 10:20 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next

- Ó, köszönöm - legszívesebben adnék egy puszit az arcára a kívételes kedvességért és figyelmességért, de ez annyira nem mi lennék, így csak egy boldog mosolyt külön felé, és gondolatban már a ruha anyagán és színén gondolkodom. Kezd fellelkesíteni a dolog, hogy kicsit kimozdulunk, szórakozunk. Jót fog tenni. - Milyen stílusú esemény is lesz ez? - kérdezek rá aztán,mert még a buli vagy bál témáját sem tudom, pedig illene ahhoz öltözni.
Klaus elfekszik mellett, és pedig rövid töprengés után követem a példáját. Elnyúlok az ágyon, vele párhozamosan, és szembe fordulok vele. Egyetlen porcikánk sem ér össze, de ettől mintha csak még intenzívebb lenne ez az izzás kettőnk között, amikor ilyen közel vagyunk. A kezeinket nézem, és egy kis időre összekulcsolom az ujjainkat. Van ebben valami meghitt, nem is tudom, kicsit családi, olyasmi, amit még nem tapasztaltam eddig. És a szavai is csak fokozzák ezt az érzést. A tudat, hogy valaki tényleg vigyázni akar rám. És a kislányunkra.
- Látod, mondom, hogy jó apa leszel - mosolyodok el ismét, őszinte elismerőssel pillantva a szemeibe.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 03, 2014 11:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next
A bál... a bál általában egyet jelent. Ruhák, és nők.
- Azt mondanám, holnap hívok neked egy komplett butikot, házhoz. Válogathatsz kedvedre. Vagy kérünk egy katalógust, és rendelj csak, ami tetszik. Természetesen én állom - teszem aztán hozzá. Fene tudja miért, de ez mindig így volt az életemben. Talán valami régről bennem maradt úriember-hajlam. A régi korokban mindig így volt... a férfi vette a szíve választottjának a báli ruhát. Bár hogy Hayley mennyire illik ebbe a kategóriába, az már másik kérdés.
Óvatosan elfekszem mellette, mire láthatóan meg akar mozdulni, hogy arrébb húzódjon.
- Maradj csak. Ígérem, nem érek hozzád "úgy" - fut az arcomra egy szomorkás-keserű mosoly, aztán néztem, ahogy igyekszik kitekerni a gerincét, hogy a hátára lásson.
- Ne aggódj, már csaknem teljesen begyógyult - emeltem fel a kezem nyugtatólag. - És ami a kérdésedet illeti, igen. Meg fogom találni őket.. megígértem, nem? Most már csak egy jelre várok... arra, hogy lépjenek, és a nyomukra bukkanjak. És várok Mikaelre... talán ő is tud tenni valamit, még akkor is, ha nem bízom benne - dünnyögöm, aztán megfogom Hayley kezét, és megszorítom.
- Nem engedem, hogy ártsanak akár neked, akár a gyereknek. Ahhoz meglehetősen fontosak vagytok nekem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 03, 2014 12:28 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next

Gyanakodva pillantok rá, amikor az erőnlétem felőle érdeklődik, és miközben becsusszanok a takaró alá, majd a párnáimat igazgatom el, elgondolkodom a dolgon, végül újra felé fordulok. Tekintetünk rövid időre összeakad, és szinte tapinthatóak az apsó kis szikrák közöttünk, miközben megérint. Egy részemnek megnyugtató, ahogy keze a vállamhoz ér, másik részem számára riasztó, vagy inkább az, amit ezzel kivált belőle. Persze senki nem várja el, hogy egy nap után legyen közömbös a számomra, csak azért, mert távolságot akarok tartani, nem igaz? De ez így egyre nehezebbnek tűnik. Megrázom a fejemet a bocsánatkérésére. Semmi szükség rá. Nem várom, hogy két méterről társalogjon csak velem. Majd leküzdöm az érzéseimet, nem egyszer megtettem már, miután mások földbe döngöltek és cserben hagytak.
- Ha szeretnél menni, mehetünk. Jól vagyok. Viszont akkor az a vásárlás tényleg elkerülhetetlen - mondom egy félmosollyal. Be kell szereznem majd valami olyan ruhát ez alkalomra, amiben kerekedő pocakkal is jól nézek ki és jól érzem magam.
- Mit gondolsz, megtaláljuk a boszorkányokat, akik a vállamba égették a jelet? - kérdezem aztán eltűnődve, ahogy tekintetem ismét a kiságyra vetődik. Aggódom, mert ez az ügy még nincs lezárva, és bárkik is tették ezt, biztos hogy valamilyen módon ártani akarnak a gyereknek is. Érzem. Azt igazából nem tudom, hogy a jel elhalványult-e már. A pántos felső láttatni engedi, ezért a vállam felett hátrasandítok, és megvizsgálom, hogy mennyi látszik még belőle.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 03, 2014 9:48 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next
Ha ezzel a törülközős műsorszámmal azt akarta elérni, hogy kezdjem elveszteni a fejem, hát célt ért. Míg vissza nem libegett a fürdőbe, ruhákkal a karján, erőteljesen gondoltam a baseballtól kezdve a munkagépekig bármire, csak nehogy felálljak, és nemes egyszerűséggel rávessem magam. Azt hiszem, ez nem vette volna túl jó ki magát.
- Nem, már nincs mocsárszagod- mosolyogtam el magam halványan - és lehiggadva - mikor visszatért, és leült az ágyra. - Pihenj csak. Azt hiszem, rád fér - tettem hozzá, majd kérdőn néztem rá. - Mondd... mennyire érzed magad erősnek egy kiruccanáshoz? Nemsokára lesz egy bál a Whitmore egyetemen. És valami azt súgja, sok ismerős jelenik majd meg. Én is szeretnék. Veled egyetemben. Mit mondasz, van kedved hozzá? - simítottam végig a vállán, majd úgy kapok észbe, ahogy ő a fürdőben, és leveszem róla a kezemet.
- Bocsánat - mormogom, és hogy ellenálljak minden további kísértésnek, összefonom karjaimat a mellkasom előtt.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 02, 2014 9:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next

Klaus átadja nekem a törölközőt, majd kivonul a fürdőből. Nem tudom, mi jutott hirtelen eszébe, de hálás vagyok a pár pillanatnyi egyedüllétért. Megtörölközöm, rendbe szedem magam, a hajamat is kifésülöm, fogat is mosok, tiszta ruha azonban csak odakinn van, a szobámban, szóval  végül magam köré tekerem a törölközőt, és úgy vonulok ki. Klaus már az ágyamon ül türelmesen, és először őt pillantom meg, aztán a szemem sarkából érzékelem a változást is, ami a szobámban beállt. Felhozta a babaágyat. Megmelengeti a szívemet a látvány, egy pillanatra el is feledkezem arról, hogy fel akartam öltözni, odalépek a fehér kiságyhoz, és ujjamat óvatosan végighúzom a szélén.
- Felhoztad... - suttogom magam elé, egy pillanatra elképzelem a jelenetet, ahogy a leendő kislányunkat majd belefektetem. Hmm... De aztán észbekapok, az egyik fiókos szekrényhez sétálok, és kiválasztok belőle egy sortot meg pólót az alváshoz. A karomra terítve térek vissza velük a fürdőbe, belendítem magam után az ajtót, és pár pillanat múlva már felöltözve érkezem újra Klaushoz.
- Így már nem vagyok mocsárszagú? - kérdezem egy apró, kissé gúnyos mosollyal, majd megkerülve az ágyat, a másik oldalról közelítem meg, és én is leülök rá.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 01, 2014 7:34 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next
Hogy én jó apa lennék majd? Meglepődöm ezen a válaszon. Az elmúlt napok történései, és a köztünk lévő viszony alapján minimum azt vártam volna, hogy Hayley azt mondja, reméli ritkán leszek majd a gyerek közelében. És most épp az ellenkezőjét teszi annak, amit vártam. Talán mert ő is érez valami kimondatlan dolgot.
Ő jó anya lesz, ebben biztos vagyok. De én... egy jó szülő arról ismerszik meg, hogy a gyerekét helyezi minden elé. De mi van, ha nekem fontosabb lesz majd a világom, és a hatalmam, mint ez a gyerek? Nem tudhatom, hogyan fogok élni, hogyan fogom őt majd nézni. Kuszák és értelmezhetetlenek az érzéseim.
Nem válaszolok neki semmit, csak lehunyom a szemem egy pillanatra, ahogy kezébe simítja az arcomat. Jólesik most ez az apró érintés, kár, hogy nem tart tovább. Úgy kapja el rólam a kezét, mintha most eszmélne, hogy áthágta a saját maga által felállított érintés-tilalmat.
- Tessék - kelek fel aztán, odanyújtva neki egy lepedő méretű, és puha, bolyhos törülközőt, majd tapintatosan újfent elfordulok.
- Azt hiszem, megvárlak a szobádban - szólok aztán hátra. - Van valami, amit még el akarok intézni...

*****

Kilépek, és lefutok a nappaliba. Felcipelem a kiságyat, és beállítom a sarokba, Hayley ágya mellé úgy, hogy akármikor láthassa amikor akarja. Aztán leülök, és várom, hogy csatlakozzon hozzám. Aludni alighanem a saját ágyamban fogok - legalábbis úgy saccolom kissé megnyúlt képpel - de talán nem dob ki azonnal, ahogy a takaró alá mászik.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Feb. 28, 2014 9:34 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next

Oh! Tényleg mennyire idióta vagyok. Talán a fáradtság teszi, meg az a sok minden, amiken mostanában átmentem, nem gondolkodom tisztán. Persze, hogy nem akarom veszélybe sodorni az unokatestvérem életét.
- Igazad van - motyogom. - És köszönöm a lehetőséget, aztán hiszem, mindketten örülnénk egy ilyen csajos napnak - bólintok. Végül is úgy a jó, ha van kivel megosztani ezeket a kismama dolgokat, nem? Mármint egy barátnő, vagy lánytestvér, sógornő... vagy esetünkben egy kuzin. Nem mintha sok tapasztalatom lenne etéren. Csak úgy képzelem, ketten együtt talán okosabbak tudunk lenni, ha a terhességről van szó. És erről jut eszembe, valamikor felhívhatnám már Meredithet is. Túl rég beszéltem vele.
Klaus szemeibe nézek, amikor elém csusszan a kád szélén. Ismét itt érzem kettőnk között ezt a különös köteléket, ami olyankor mutatkozik meg leginkább, amikor emlékeztetjük rá egymást és magunkat, hogy mennyire hasonlóak vagyunk. Kicsit elnyílik az ajkam a csodálkozástól, hogy ismét milyen őszintén mesél a gyerekkoráról. És elfog a harag Mikael iránt, valamint elbizonytalanodom, vajon okos dolog volt-e elfogadni a segítségét korábban.
- Sajnálom, hogy így kellett élned gyerekként - mondom őszintén, és nem tudom megállni, hogy ne emeljem fel a kezem, és fogjam az arcát a tenyerembe. Hüvelykujjammal puhán végigsimítok szomorú szeme alatt. Vigasztalásnak szánom, de hamar észbe kapok, hogy ezzel túllépek egy határt, amit magunknak állítottam, és leengedem a kezem. Még a pillantásomat is lesütöm. - Épp ezért leszel jó apa. Mert jó akarsz lenni, jobb mint Mikael. Mert jobb sorsot szánsz a gyerekednek, mint amilyen neked jutott. És ha te egyszer a fejedbe veszel valamit, akkor az úgy is lesz. Ismerlek már annyira, hogy ezt ki merjem jelenteni. Talán még el is kényezteted majd a lányunkat - mondom halkan, magam elé nézve, és a végén halványan el is mosolyodok. Aztán inkább átveszem Klaustól a fürdőszivacsot, és befejezem a tisztálkodást.
- Adnál egy törölközőt? - kérdezem, majd kiemelkedem a vízből, amint elfordul, hogy teljesítse a kérésemet.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 27, 2014 2:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next
Kissé furán nézek Hayleyre. Vannak őrült ötletei néha ennek a lánynak...
- Félted a családod tagjait, de behívnád a városba? Azonnal megéreznék, mi ő, és vagy menekülhetne vissza abba a dágványba, vagy nemes egyszerűséggel megválna a fejétől - mondom őszintén. - Marcel nem ismer ilyesmiben tréfát. De ha ide eljöttök, itt nyugton lehettek. Leszek olyan rendes, hogy magatokra is hagylak benneteket, ha szórakozni lenne kedvetek - teszem hozzá, majd elgondolkodom a következő kérdésén.
- Én úgy hiszem, belőled nagyon jó anya lesz. Mindketten nagy pofonokat kaptunk az élettől Hayley, de mindaddig, míg engem egy szörnnyé változtatott, te a legjobbat hoztad ki belőle. Meg akarod kímélni a gyereket attól, hogy úgy kelljen élnie az életét, ahogy neked - motyogom, aztán abbahagyom a háta sikálását, és előrébb ülök, még mindig a kád szélére, hogy belenézzek a szemébe.
- Ebben közös a célunk. Itt nem vezérel engem sem semmilyen önös érdek - mondom csendesen. - Te nem tudod, mennyit szenvedem gyerekként, örökkön mellőzve. Hányszor vert meg Mikael durván, kegyetlenül, olyan apróságokért, amiket másoknak elnézett. Te nem tudod hogy éltem szeretet nélkül, egy jó szó nélkül, egy apró szívet megmelegítő ölelés nélkül. Én tudom. És hidd el, a lányomnak nem ezt a sorsot szánom.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 27, 2014 1:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next

Szinte hallom a nagy koppanást, ahogy Klausnak leesik a dolog. Igen, basszus, hízok, kerekedek, sajnos ez van, és te vagy érte a felelős, meg a gyereked... legalább annyira, mint én. A terhesség egyik legkellemetlenebb velejárója. Bár nyilván most még nem kellene panaszkodnom, elég lesz majd akkor, amikor már a járás is nehezemre esik, meg az alvás, mert nem férek el a kis hibridünktől. Sóhajtok, aztán elmosolyodom a saját zsörtölődésemen, és mindennek ellenére szeretettel simítok végig a dudorodó pocakomon.
- Arra gondoltam... Ha Evelyne ráérne valamikor, talán lenne kedve elkísérni vásárolni. Ma nem sikerült sokat beszélnünk. Szerinted mennyire lenne számára kockázatos betérni a városba? - kérdezem végül tűnődve Klaustól. Talán az utóbbi ajánlatát kellene elfogadnom, hogy itt tartsanak valami felvonulást. Ha lesz hozzá társaságom, akkor ebből még egy egész kellemes csajos délután is kialakulhatna, beszélgetni is tudnánk. És igen, ideje lesz pár apróságot választani a kicsinek is.
A nem túl mély merengésemből Klaus szavai húznak ki, és egy kicsit összeszorul a szívem. Ez szinte meglepő a számomra, hogy így együttérzek vele, mindaz a harag után, amit eddig tápláltam felé. De meg tudom őt érteni, hisz én sem dicsekedhetek mintaszülőkkel, nekem sincs senkim, akinek a segítségére számíthatnék.
- Együtt megoldjuk valahogy - mondom végül halkan fellesve rá. - Tényleg úgy gondolod, hogy... hogy jó anya leszek? - teszem fel a bizonytalan kérdést. Nem igazán tudok vele egyetérteni, de ettől még jól esik, hogy ezt mondja.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Feb. 26, 2014 1:49 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next
Hallom a csobogást, majd az elégedett sóhajt, ahogy Hayley végignyúlik a kádban, és mivel sejtem, hogy ekkor már javarészt hab takarja, felé fordulok. Ezúttal némi meglepetéssel a képemen.
- Ruhát? - kérdezem. - Nincs elég.... OH! - esik le végül az egycentes. Na igen. Ha a kis ivadék ilyen ütemben nő, lassan nem fog beleférni a nadrágjaiba. Fura gondolat... még mindig hihetetlenül fura gondolat, hogy az ott benne... az én gyerekem.
- Persze... menj csak - mondom aztán, majd odaülök a kád szélére, vállánál fogva kissé előredöntöm, és lágy mozdulatokkal mosni kezdem a hátát. - De ha akarod, hívok egy csapatot, és házi bemutatót is rendezhetnek neked. Csak rá kell böknöd, mit szeretnél. De ha ki akarsz mozdulni, az is rendben. Talán... - köszörülök egyet a torkomon - nem csak magadnak kéne ruhát venned - teszem hozzá, és nyilván van annyi sütnivalója, hogy rájöjjön, nem magamra gondolok.
- Bár megkérdezhetnék valakit, hogyan kell jó apának lenni - szalad ki aztán a számon, bár elég csendesen. - De nincs kit. Azt hiszem, ez a kis fickó szerencsés lesz, hogy te leszel az anyja... ha már az apából problémásat dobott neki az élet.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Feb. 26, 2014 8:54 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next

Az ajtóból figyelem, amint a kád megtelik vízzel. Nem vagyok épp beszédes kedvemben, de szemmel láthatóan ő sincs. Jó is ez így, egy kis csend és nyugalom. És mindenképpen jobb, mint egy újabb veszekedés. Kicsit az is megnyugtat, hogy megérti...legalábbis próbálja megérteni, amit az imént mondtam. Közelebb lépkedek a kádhoz, majd belelógatom az ujjaimat.
- Ühüm - bólintok. Kellemes a víz. A szemem sarkából Klausra lesek. Tapintatosan hátat fordít nekem, aminek most örülök, ugyanakkor kicsit meg is mosolyogtat. Hogy akar megfürdetni így? Talán csukott szemmel? Kibújok a ruháimból, majd megállok egy pillanatra, és a hasamra teszem a kezem. Szépen kerekedik. Még mindig nem dinnye méretű, de most már egyértelműen látszik a dudorodás. Végighúzom az ujjamat rajta. Picur, egyre nagyobb vagy.
Belépek a kádba, majd beleereszkedek a vízbe. Egy kis fürdőolajat is csepegtetek a vízbe, amitől kellemes levendulaillat lesz. Aztán megint Klausra pillantok.
- Azt hiszem, lassan ideje lenne vásárolnom pár ruhát... - motyogom magam elé, csak hogy megtörjem a csendet. De tényleg szükségem lenne pár új göncre, a legtöbbe bár egyre nehezebben férek bele, vagy kényelmetlen. Talán még nem feltűnően, de kerekedek, és ezt sokkal inkább érzem, mint látom magamon.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Feb. 26, 2014 7:05 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next
(konyha)

Bevezetem Hayleyt a szobájából nyíló fürdőbe, meg is engedem neki a kádba a vizet, míg ő ott áll az ajtóban, és szemmel láthatóan nem nagyon hisz a szemének. Hát, nem mondom, hogy ez minden napos dologgá válik majd nálam, de a fenébe is, néha én is tehetek kivételt, és lehetek valakivel kedves, és törődő. Ő meg végeredményben mégis csak a gyerekemet várja... és félő, hogy ha sokáig feszítem a húrt, eltűnik. Én meg üthetem bottal a nyomát. Ha már így alakult a sorsunk, hozzuk ki a legjobbat a helyzetből.
- Remélem megfelel - mormogom, mikor a meleg víz, és a tetején a vastag hab megtölti a kádat, majd - istenem, tényleg úriember vagyok - még diszkréten hátat is fordítok neki amíg levetkőzik, és a kádba mászik, hogy ne hozzam kényelmetlen helyzetbe. Se őt, se önmagamat.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 31, 2014 6:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next

- Köszönöm - bólintok színtelen hangon. Mostanra már tényleg nagyon megviselt ez az egész, és már azért is hálás vagyok, hogy végre nem akar velem tovább vitázni. Az elmémre nehezedő tompaság és az érzéseim nyomasztó súlya alatt fátyolos szemmel bólintok, és megindulok Klaus után. A mocsári túra talán segít kiszakadni ebből az állapotból. És ha még sikerrel is járunk ott, még mondhatom, hogy ez a nap nem volt kész kataszrófa. Kisétálok a szobából, a házból, a kocsiig, de nem hiszem, hogy az út során túl beszédes leszek ezek után.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 31, 2014 5:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next
Most - és TÉNYLEG MOST ELŐSZÖR - érzem, hogy talán messzire mentem. Hayley teste és hangja erőtlen. Úgy tűnik, másodpercek múlva a földre huppanhatna, mint akit végleg elhagyott minden ereje.
- Rendben - morgom. - Fejezzük be. Semmi értelme tovább taglalni. Ezzel megbeszéltük, és le is zártuk a dolgot. Nincs érintés, nincs semmi. Nincs közös MI. Te vagy, meg én. Felfogtam - emeltem fel a hátizsákot, és a kezébe nyomom, igyekezve, hogy tényleg egy milliméternyit se érjek hozzá.
- Menjünk. Elviszlek a mocsárba - teszem hozzá közönyösen.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 31, 2014 5:45 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next

Amilyen módon a vallomásomra reagál, úgy esik, mintha még egyet belém rúgni, miközben már régen a földön vagyok. Már nem akarok mást, csak elmenekülni innen, és befejezni végre ezt a beszélgetést. De nem tehetem, ezúttal sem. Ahogy visszahúz, és felteszi a kérdéseit, már teljesen úgy érzem magam, mint egy csabdába szorult, tehetetlen kis állat. Miért kínoz tovább? Miért kell mindent ízekre szedni, és minden milliméterén kielemezni? Én ezt nem bírom tovább. Úgy érzem, kezdek teljesen megtörni. Karjaim lehullanak mellém, vállaim is elgyengülve ereszkednek le, aminek következményeképp a zsák egyszerűen lecsúszik róla, de nincs kedvem, erőm utána kapni, egy puffanással landol mellettem. Mit vár még tőlem? Mit mondjak még? Hány féleképp mondjam még el neki, amit már száz féleképp megfogalmaztam? Egyáltalán mit nem ért még mindig?
- Már egyértelművé tetted, hogy mit jelentene, ha végleg lelépnék. És nem akarlak örökre elveszíteni, a gyerek miatt sem, és erre... egyszerűen nem állok készen. Én csak... - a szavakat keresem, de kifogytam belőlük. Nincs erőm, nincs hangom, nincsenek gondolataim, csak az érzéseim, melyek fullasztó súllyal nehezednek a mellkasomra. - Kérlek... - fogom meg egy pillanatra a kezét, de nem lepődnék meg, ha elrántaná, ezt megelőzve inkább én húzom el hamar a sajátomat. - Kérlek, fejezzük be ezt a beszélgetést - könyörgő pillantásomat az ő tekintetébe fúrom. Érzem, hogy nem tesz nekem túl jót ez a vitázás, lassan minden erő kiszáll belőlem, fáradtnak érzem magam.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 31, 2014 5:27 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next
Szép monológ volt, az tény. Addig elég rendesen lepereg rólam minden, míg ki nem böki, hogy belém szeretett. Akkor úgy hőkölök hátra, mint az ördög a szentelt víz láttán. Még szinte magamhoz sem térek, mikor már kivágtat mellettem a szobából, vállán a hátizsákkal. Kifelé menetben kissé súrol, ez térít észhez.
- Na várj csak! - morranok rá, és megfogom hátulról a vállát, hogy magam felé fordítsam. - Nem, ennyivel nem lépsz le! - rázom az ujjam az arca előtt. - Mi az, hogy szakítás? Ezt úgy értsem, végleg lelépsz? - húzom össze a szemöldökömet. Ha most igent mond... nagyon nem állok jót magamért.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 31, 2014 5:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next

Ismét az övön aluli ütések. Mintha besorozott volna egy adag pofonnal, csak valahol a szívem tájékán csattant, és nem az arcomon. Olyan vagyok, mint az összes többi... meg Mikaelhez hasonlít... Nekem ez most túl sok. Megint rámtör a sírhatnék, de tartom magamat.
- Nem akarok semmit. Hát nem érted? Soha nem a fényűzés miatt voltam veled. És nem bántam, hogy csak egy kis szórakozást akarsz - használom az ő megfogalmazását - nekem is tökéletesen megfelelt ez a teljesen kötetlen kapcsolat, egészen addig, amíg... - nyelek egyet, hogy visszaszorítsam a könnyeimet, és erőt vegyek ahhoz, amit mondani akarok. - amíg beléd nem szerettem. - Olyan érzés kimondani ezt, mintha nyakon öntetének egy vödör forróvízzel, de sikerült kinyögnöm. - Igen, szeretlek, és fáj, hogy folyton más nők karjaiban kell, hogy lássalak. Egyikünknek sem hiányzott, hogy így érezzek, tudom jól, de megtörtént, és sajnos nem tudok máshogy érezni. De én így ezt nem tudom tovább csinálni. Felfogtam, hogy nem vagy képes változtatni az életviteleden, és megértem, de így nem hagytál nekem más választást, mint a szakítást. Tényleg tovább kell ezt ragoznom, vagy túlléphetünk végre ezen? - Érzem, hogy a könnyek végiggördülnek az arcomon, ezért nem várom meg a válaszát. Nem akarom, hogy így lásson, összetörten. Így is borzalmasan haragszom magamra, hogy ennyire kitárulkoztam. Elegem van ebből az egészből. A hátizsákot a vállamra lendítem, és kisietek a szobából.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 31, 2014 5:05 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next
A felháborodástól elakad a szavaim. Elsőre. Aztán hatványozottan kezd dőlni belőlem a mondandóm.
- ÉN vagyok a durcás gyerek? - bökök a saját mellkasomra, vérig sértve. - TE vagy az, aki most is hisztizik! Klaus ne csináld ezt, ne csináld azt.... esküszöm, olyan vagy, mint Mikael női változata. Neki sem volt jó semmi, bármit is tettem! Ide hallgass. Itt élsz a házamban, olyan fényűzésben, ahogy még talán soha. Vigyázok rád, vigyázok a gyerekre. Semmi mást nem akarok, csak néha némi szórakozást. Bocs, ha az erről alkotott elképzeléseink nem ugyanazok! De úgy látom, te is olyan vagy, mint az össze többi nő. Ha ennyit nyújtok - mutatom fel a kisujjamat - rögtön ennyit akartok - tartom oda a karomat aztán.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 31, 2014 4:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next

- Most meg mi a francról beszélsz? - villantom rá dühösen a szemeimet, mert most tartok ott, hogy tényleg kezd elfogyni a türelmem. - Légzési szabályok? Hmm? Elmondanád, hogy most igazából mi bajod van? Olyan vagy, mint egy durcás gyerek, akitől elvették az egyik játékszerét. Csak tudod, ott a lényeg, hogy van vagy egy tucat másik játékod, amelyekkel szórakozhatsz kedvedre, nem kell megvonnod magadtól az élvezeteket. Én vagyok az, aki épp próbálja kitépni a saját szívét, csak hogy ne érezzek, úgy hogy nagyon hálás lennék, ha legalább ezt a gúnyolódást meg hisztit befejeznéd - vágom neki dühös szavaimat. És tessék, most már sikerült kihoznia a sodromból. Gratulálok, ehhez még mindig jól ért!
- Amíg nem vagy ilyen morgós, egyáltalán nem zavar, hogy ha egy levegőt kell szívnom veled, szóval nekem nyolc, hogy jössz-e vagy nem - rántok egyet a vállamon, és ezzel fel is kelek, hogy megkerülve őt visszaszerezzem a hátizsákomat, amit korábban visszavágott a sarokba.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 31, 2014 4:43 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next
- Aha - mondom tömören. - Ezek szerint ráhibáztam. Nos, most mondhatnám, hogy nem engedlek sehová, de gyanítom, találnál alkalmat, hogy meglógj. Tessék, mehetsz. Ott az ajtó - bökök vállammal a megfelelő irányba. - Akarod, hogy veled menjek, vagy inkább egyedül szándékozol eltévedni abban a dágványban? Csak azért kérdezem, nehogy a kocsiban is egy levegőt kelljen szívnod velem. Nem tudom, holnaptól nem-e hoznál esetleg légzési szabályokat is - mondom maró gúnnyal, és haraggal.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next
Vissza az elejére Go down
 

Hayley szobája

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
8 / 12 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 7, 8, 9, 10, 11, 12  Next

 Similar topics

-
» Hayley szobája
» Hayley szobája
» Delena szobája / Farrah szobája
» Δ Where is Hayley hiding?
» Hayley Marshall

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák :: New Orleans-i lakások-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •