Nincsenek olyan értékeim melyek különösen naggyá varázsolnának ám ez nem jelenti, hogy ne akartam volna kitörni a társadalom által megvetett rétegéből. Meglehetősen konzervatív természetem mellé hirtelen temperamentum és dacos makacsság társult. Gondolataim s elmém mindig is előnyt élveztek ajkaimmal szemben így előbb gondolkodom s csak aztán beszélek illetve cselekszem.
A kihívó öltözék távol áll tőlem. A ruhák melyeket viselek színek szerint sorakoznak gardróbomban. A csinos, nőies darabokat kedvelem ám mindig ügyelek rá, hogy semmi többet nem mutasson egyik darab sem a kelleténél. Megjelenésem elegáns, a natúr, természetes smink pedig csak olcsó kiegészítője mindennek. Hosszú, barna tincseim általában egyenesen omlanak vállaimra s csak ritka alkalmak esetén vállnak hullámossá.

Mindig is úgy hittem, hogy a múltban ragadni csupán menekvés a jelen elől. Én sosem kapaszkodtam az elmúltba és most sem teszem. Hogy ki voltam nem érdekes. Arról akarok mesélni, hogy ki vagyok.

Csupán két hónappal ezelőtt költöztem ebbe a városba. Csendes magányra volt szükségem, zajtalan békére ahol igazán önmagam lehetek. Szerény fizetésem mellett és örökség nélkül, nem vet fel a pénz melynek elpiszkosodott értéke a mai világban olyan túlzóan fontos és kiemelt. Számomra csupán nem több egy eszköznél ám sajnos mégis szükséges a túléléshez. Tanári pályámat szülővárosomban kezdtem és ott gyakoroltam négy évig mielőtt ide jöttem volna. Mindig is a saját módszereimmel tanítottam. A mai pedagógusok számomra túlságosan is kötött határok alapján nevelnek s fegyelmeznek. Én nem képviselem ezt a vonalat. Az óráimon nem uralkodik vas szigor s a könyvek sem kapnak kiemelt szerepet… legalábbis a tankönyvek semmiképp sem. A történelem a gyöngém így örömmel adom át ezt a tudást mindenféle szürke látásmód nélkül. Ha a valóságban vér volt én azt nem festem le számukra. Épp ellenkezőleg. Diákjaim mindent a maga realitásában látnak és értenek meg.

Két héttel ezelőtt megtámadtak. Nem emlékszem a részletekre… emlékszem rá, hogy egy határozott s magabiztos tűsarok hangja hívja fel a figyelmem… emlékeimbe égett, ahogy a mélybíbor ruha tulajdonosa eltűnik. S nem emlékszem miért ébredtem az iskola parkolójában épp olyan külsővel mint egy kiélt prostituált. Bevallom, túl konzervatívan élek ahhoz, hogy csak úgy elsétáljak bárkivel is. Természetemnél fogva kevés olyan alkalom adódott életemben amikor is a pohár aljára néztem. Ez egy olyan alkalom volt… ám határozottan emlékszem magabiztos lábakon hagytam el az éttermet a balul sült randevú után… hogy a bor mámorítóan szorongató hatása addigra enyhült s hogy szédelgésem is alább hagyott. S mégsem emlékszem rá, mi történt. Azt tudom, hogy azonnal autóba szálltam és hazahajtottam mielőtt bárki is észrevehetett volna.

Azóta az éjszaka óta próbálom kideríteni mi történt velem… hogy ki támadott meg, hogy miért nem volt rajtam egyetlen karcolás sem, miért nem hiányzott egy iratom sem… egyben azonban biztos vagyok… méghozzá abban, hogy az elmém pontosan jól tudja, hogy megtámadtak… s én ki fogom deríteni, hogy ki volt s mit tett velem.