Share | 

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Keresem :
no one...yet
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
new Orleans
Hobbi & foglalkozás :
hunting things
Humor :
sarcastic



A poszt írója Olivia Swan
Elküldésének ideje Pént. Feb. 14, 2014 9:51 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Victor & Olivia

Karót kellett volna döfnöm a szívébe már az első pillanatban amikor megláttam. Ehelyett mit tettem? Magamhoz édesgettem, hogy aztán a saját szívemmel együtt tépjem őt ki testemből. Gyűlöltem amiért az volt ami de kár lett volna tagadnom, hogy pokolian forrt a vérem, ha a közelemben volt. A ma sem volt kivétel. Igaza volt. Most ő volt fölényben. Vendég volt, én pedig itt felszolgáló és nem vadász. Kénytelen voltam hát a whisky után nyúlni, hogy aztán a dupla mellé, magamnak is öntsek egy adagot az aranyszín italból. Victor elé csapva a poharat léptem el előle. - Addig bámulsz amíg jólesik cicám. Csak nehogy eszedbe jussanak a régi idők. - kacsintok és az újonnan érkezett fickóhoz lépek. Gondolkodnom sem kellett, hogy tudjam, Marcel egyik csicskása, aki kiharcolta magának a gyűrűt. Kelletlen töltöttem ki neki a szokásosat és tolom elé egy szó nélkül, mire megragadva csuklómat ránt magához. Persze, ilyenkor Henry kussol, mert alkut kötött Marcellel. De én nem. - Tudod ezt kedvesebben is, nem igaz? - kérdi tőle mire szemrebbenés nélkül hajolok közelebb és röhögök képébe. - Ha még egyszer hozzámérsz, letépem a gyűrűdet az ujjaddal együtt. Meglátjuk akkor is ilyen bátor leszel-e. - Még szorosabban fogja csuklómat, csontjaimat feszegeti. - Ó, persze, milyen udvariatlan vagyok. Ha még egyszer hozzámérsz, letépem a gyűrűdet az ujjaddal együtt. Rendben? - mosolyodom el tündérien de épp oly hidegen is. A vámpír őrültnek titulál és elereszt. Én meg visszatérek Victor elé de csak azért, mert a pult mögött vár a magam számára kiöntött whisky, amit azonnal le is húzok. - Még egy kör? - kérdem a vámpírt, még az ital jótékonyan csillapítja a csuklómban lüktető fájdalmat.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♢ the light in the darkness

Tartózkodási hely :
♢ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking bourbon



A poszt írója Victor Phillip Radev
Elküldésének ideje Pént. Feb. 14, 2014 9:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


Olivia & Victor
ξ TO MISS HUNTER


Még mindig felizgatott ez a nő. Hogyan volt képes minderre? Remek kérdés, próbálok rájönni azóta, hogy beléptem ide, vagy egyáltalán mióta ismerem őt, és tudom, hogy nem éppen a barátságos fajtából való. De nem tehetek róla, én mindig azokhoz vonzódom, akiket ott kellene hagyni. És ahogy ő mondja: ki kellene tépnem a szívét. De nem teszem. Méghozzá azért nem, mert úgy vélem, annál jobb módszer is van arra, hogy kicsináljuk egymást. A halál rövid. Két pillanat alatt eljöhet. Nekem hosszabb idő kell, hogy gyötörhessem.
- A modorod változatlan. - jegyeztem meg, majd félrebillentett fejjel jelent meg egy szemtelen, ravasz vigyor a képemen. - Lökj ide egy whiskyt. Ha jól tudom, ez nyilvános hely. Én a vendég vagyok.. te pedig a felszolgáló. Ne akard, hogy panaszkönyvet kérjek. - jegyeztem meg szemet forgatva, miközben arra ügyeltem, hogy minél többet tudjak meg az apró helyiségről. Jártam már itt, hiszen itt ismertem meg Olivia-t. De a hely nem változott. Ugyanúgy vámpírok mocskos törzshelye, mint egykoron volt.
- Vagy netán még azt is megtagadod tőlem, hogy egy pohárka dupla whisky mellett görnyedve szépségedet csodáljam? Nem szép tőled. - jegyeztem meg ridegen, és a pultra csaptam.

©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Keresem :
no one...yet
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
new Orleans
Hobbi & foglalkozás :
hunting things
Humor :
sarcastic



A poszt írója Olivia Swan
Elküldésének ideje Kedd Jan. 28, 2014 11:01 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Victor & Olivia

Egy újabb monoton nap a bárban, melyet rühellek. Egy újabb idióta seggfej, aki a seggemre csap és én majdnem eltöröm a kezét mire a főnök odaér, hogy leteremtse a vendéget, aki túllépte a határt. Persze ha Henry, nem a pultban állt volna, nem ér ide ilyen rohadt gyorsan és én eltörhettem volna a kezét, hogy aztán megpaskoljam vele a hátsóját. Kb pont ilyen izgató ha egy nagyképű rohadék, a te seggedbe markol. Csörög a mobilom, Oliver az. Szerencsére nincsenek sokan, nem kell aggódnom a hajtás miatt, nyugodtan felvehetem az AC/DC egyik számát bömbölő telefont. - Mond szivi. - öcsém elvigyorodik. Nem kell látnom ehhez, egyszerűen túl jól ismerem már. Azért keres, mondja, hogy kiderítse mi kell még a recepthez. Ez a mi kis nyugodt életünk. Heti kétszer főz ő és heti kétszer én. A maradékban rendelt kaján élünk. Vigyorogva teszem le a telefont. Szőke tincseim arcomba hullanak és még csak fel sem pillantok, csak mikor végigfut a hátamon a hideg. Testem mindig jelez ha egy vámpír lép mellém de ő más volt... testem nem csak azért reagált hangjára mert egy szörnyeteg de ezt a világért sem vallottam volna be neki... vagy akár magamnak. Elhessegetve az érzést hallgatom és elégedetten mosolyodok el. - Ha már a kapirgálásnál tartunk... ezek szerint nem téged hallgatlak éjjelente? Hah, pedig az ajtó felől érkező könyörgés, rád jellemző. - csapom elé italát, hisz jól tudom mit iszik. Pofátlan vigyorral képemen bámulok tekintetébe. Mondtak már rám rosszabbat is, ezt is túl fogom élni. - Igen, az vagy. Ezért volt olyan könnyű – fúrom bele a tüske még kint heverő pár centijét, gondoskodva róla, hogy még véletlenül se kívánjon meg újra. Ezt pedig titkon ugyan, de a magam érdekében is kívánom. - Szóval... azon kívül, hogy meg akartál bizonyosodni róla, hogy te magad... - hajolok pimaszul, mocsok mód egészen közel – tépheted ki a szívemet – suttogom ajkaira szavaim majd elhajolva töltök a pult végén ülő öregnek egy pohárral – mit keresel itt? - kérdem hidegen, nemtörődöm stílusban. Ő tett ilyenné... az ő egyik fattya játszott elmémmel, vett erőszakot testemen de Tommy halála nem volt elég. Nem. Nekem a forrás kell.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
♢ the light in the darkness

Tartózkodási hely :
♢ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
♢ drinking bourbon



A poszt írója Victor Phillip Radev
Elküldésének ideje Kedd Jan. 28, 2014 9:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4


Olivia & Victor
ξ TO MISS HUNTER


New Orleans. Talán ezt a helyet választom új törzshelyemként. Mystic Falls-szal talán végleg feladom a küzdelmet. Túl sok, ami történik.. túl sok, ami velem történhet. Leélek úgy ötszáz évet az életemből, hogy aligha történik valami, majd idejövök, és az életem fenekestül felfordul. Jobb lesz számomra ebben a városban. Egykoron éltem már itt. Hogy kellemesek-e az emlékek? Nos.. mondhatjuk így is, bár egy bizonyos része már nem az. Nem értem, hogy mi az, amit vétettem az emberek ellen, talán az egész vámpírlétem, de.. Olivia cselekedeteit sosem fogom felfogni teljesen. Pedig én.. képes lettem volna neki odaadni bármit magamból. Ha azt kérte volna, hát egész szívemet téptem volna ki, és dobtam volna oda elé, ha erre lett volna szüksége. De ő mindezek helyett hátba támadott.. annak ellenére hogy tudom: neki is vannak komoly érzései irányomba. Voltak. Egykoron.
Beléptem a bárba, mely egykoron annyi mulatozást és kacagást rejtett magába, és szinte rögtön elvigyorodtam, ahogy a pulthoz pillantottam, és megláttam azt a szőke hajtömeget, mely rögtön eszembe juttatta a régi szép időket... a csókokat... a párás sóhajokat, minden nyögést, mely elhagyta az ő száját, majd az enyémet.. az édes beteljesülést, amit igazából ő a megölésemmel akart megkoronázni.
- Kit látnak szemeim...! - bukott ki belőlem, ahogy odaléptem, és kényelmesen elvágtam magam a bárszéken, két szememet rajta pihentetve. Imádtam a meglepetés erejével élni. - Pedig reméltem, szívből reméltem, hogy ezalatt a néhány hónap alatt egy vámpír már elkapart valahová. - bukott ki belőlem egyszerűen, nemtörődöm stílusban. Azok után, amit tenni akart, én is csak megbántani akartam őt. - De mindig túl naív voltam.. - sóhajtottam fel színpadiasan.

©

Vissza az elejére Go down

avatar
Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Keresem :
my only hope for happiness

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the place where nothing bad happens
Hobbi & foglalkozás :
⊂ i'll be a little doctor
Humor :
⊂ like a dead man's humor



A poszt írója Elena-Gilbert
Elküldésének ideje Vas. Jan. 05, 2014 4:11 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

***
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Vissza az elejére Go down
 

Pult

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi
- járd körbe városainkat -
 :: New Orleans :: Belváros :: Francia negyed :: Rousseau's bar
-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3