Az ezredforduló múltán Bulgáriában egy napon született egy kislány, akiről még akkor senki sem tudta, ki is ő valójában. A Petrova-család gyöngyszeme, a kis Tatiana pontosan 1012-ben jött világra szülei első és egyetlen gyermekeként. Már a születésekor látszott, milyen gyönyörű kislány, és ahogy egyre csak cseperedett, ez még nyilvánvalóbbá vált a külvilág számára is. Édesapja és édesanyja a széltől is óvta Tatiát, a kislány pedig teljes szívéből szerette szüleit, igazi boldog családot alkottak ők hárman. De Tatia már kicsi lánykaként is másra vágyott: nem akart a falujában maradni és mindig egyre többre vágyott. A vágyainak nem adott hangot, mert nem akarta megbántani a szüleit és bár a lány tudta, hogy ebbe előbb-utóbb beleőrül, mégsem lépett.
Tatia már eladósorba került, amikor a szülei bemutatták egy tőle idősebb nemesembernek. Pár hónap múlva szülők kényszerítésére a frigy végbement, Tatiát pedig szinte kötelezték a szülésre. Nem sokkal később egy kislánynak adott életet, akit bár szeretett, mégsem olyan volt, mintha szerelemgyerek lett volna. A társadalom felé a dolog szebbik oldalát mutatták, de Tatia nem szerette, sőt, szinte undorodott a férjétől. Hiszen ő egy olyan dolog volt, amit rákényszerítettek.
Tatiát nem érdekelte a férje, gyermeke és szülei, kis idővel később mindent félredobva hagyta el otthonát. Megszökött és ez lett a veszte. Ott ugyanis megismerte a Mikaelson családot, amelynek két férfi tagjához közelebb is került. Niklaus és Elijah sok mindent jelentettek a lánynak, mégis mindig Klaus volt az, akihez jobban húzott a szíve. Elijah-t is szerette, de nem olyan mindent elsöprő és felülmúló szerelemmel, mint a másik fiút. Ez viszont az anyjuknak és apjuknak nem tetszett, amikor a család vámpírrá válására került sor, Esther Tatiát áldozta fel ennek érdekében. A lánynak sikerült megszöknie és megmenekülnie Klaus jó barátja, Oliver által, de az áldozat végbe ment, így megteremtődött egy új faj, amelynek hónapokkal később már Tatia is tagja volt. Éppen emiatt kellett menekülnie, tudta, hogy rájönnek, hogy életben van, akkor megölik. Pontosabban egyvalaki elől futott, a régi szerelme elől. Így váltak ők ketten halálos ellenségekké. Időközben a lány felvette a Charlotte nevet is, hogy ne találhassanak rá olyan könnyen és mindent egyes rejtelmét kiismerte a vámpírlétnek. Tudta, hogy hol és mikor kell lennie, hol nem szabad megfordulnia, ha el akarja kerülni a halált, közben pedig tökéletes ragadozóvá vált, aki mindig saját kedvére formálta a történéseket. A kislányból egy mindenre elszánt nő lett.
Később kiderült, hogy ő nem csak egy egyszerű ember volt: hasonmás volt, aki megköthette az átkot. És mivel neki is született gyermeke, a vérvonal nem szakadt meg, így megszülethetett az ő hasonmása is, méghozzá Katherine Pierce. Figyelemmel kísérte utódja sorsát, de nem avatkozott közbe, hiába hasonlított kísértetiesen Katherine sorsa az övéhez. Végül a másik lány is ugyanarra a sorsa jutott, mint ő. Vámpír lett, de a vérvonal még mindig élt, mivel Katherine is szült, így születhetett meg évszázadokkal később Elena Gilbert. És bár sohasem ismerte személyesen a hasonmásait, már elérkezettnek látta az időt arra, hogy találkozzon velük. Ehhez pedig a legmegfelelőbb hely Mystic Falls volt.

Sok minden törént már azóta, mióta megjelentem a városban. Először is már Chicago-ban magam köré gyűjtöttem Ben Lockwoodot (átkozott farkas ) és Stefan Salvatore*t, hogy aztán amikor megjelentem Mystic Fallsban, elindítsam a tervemet, miszerint feltmasztom átváltoztatómat és barátomat, Oliver Lambrick-et. Ehhez át kellett vernem a hasonmásomat, Ben segítségével a varázsigében leírtakhoz híven vért gyűjtöttem be és Emily Bennnett segítségét "kértem", hogy megvalósítsam tervemet. Sikerült. Közben találkoztam régi szerelmemmel, Klaus Mikaelson-nal, akinek sikerült elbizonytalanítania és aki miatt újra felfedezhetőek bennem az érzelmek csírái. Miután oliver kiharcolta magának, hogy újra meghaljon, elhagytam a várost és visszautaztam Bulgáriába, a szülőhazámba. Itt találkoztam a lányommal, Erin-nel (arról még nem tudok, hogy ő a lányom), most pedig meglátogatott a volt férjem is, akit halottnak hittem. Szép napoknak nézek elébe.

-