Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 28, 2014 7:17 pm
Ugrás egy másik oldalra

Kendra & Crystal

Én? Semmit se... - mondtam neki ártaltan és aranyos arccal. Ismer már annyira, hogy tudja amit gondolok azt ki is mondom, főleg neki, hiszen a barátnőm. Soha se szerettem hazudni, talán emiatt tartanak kegyetlennek engem mások, de soha se érdekelt mások véleménye.
Nem vagyok az a barátkozos típus. - mondom neki higgadtan, majd ellököm magamat a faltól és kicsit arrébb sétálok. - Soha se ijesztettek meg. - mondtam neki mosolyogva. - Ismersz már, hogy soha se tartottam bea szábolyat és nem most fogom elkezdeni. - mondom neki még mindig mosolyogva, majd közben a hajammal kezdek el babrálni. - Rendben, akkor további szép estét neke - mondtam neki még mindig mosolyogva. Egy apró puszit lenyomtam az arcára, majd sarkon fordultam. Nem volt már semmi se, amiért maradhatam volna. Egyszerűen ez nem az én világom. Én járom a világot, bajt keverek és elveszem amit akarok. Ez vagyok én. Önző vagyok, nem is kicsit.
•• ฝusic: - •• ฝords: 40••Note: Bocsi, a béna zárásért, de ihlet hiányom van. :/
©️
Vissza az elejére Go down

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Cheryl G. Cooper
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
new orleans, seattle
Hobbi & foglalkozás :
practising magic ❥ archery



A poszt írója Cheryl G. Cooper
Elküldésének ideje Pént. Márc. 28, 2014 5:39 pm
Ugrás egy másik oldalra

Öhm, legszívesebben kételkedni kezdtem volna a megjegyzése hallatán, de valamiért végül mégsem tettem ezt meg. Nem tudom, miért. Aztán hirtelen felnevettem, mikor kijelentette, hogy akár még egy forró elköszönés is lehet köztünk. Na ezt tényleg nem bírtam ki kacagás nélkül.
- Jaj, drága barátnőm, mit ki nem találsz - kuncogtam a markomba, közben meg finomat megveregetve Kendra hátát. Annyira jól volt vidámnak látni őt. Jó ötlet volt elhozni őt ide, a Whitmore partira, hisz eddig is legalább nem azon a bizonyos vámpír suhancon kattog.. Vagy mégis, kitudja, könnyen lehet, hogy miközben engem eltökélten szívat, gondolatban egész máshol jár.
- Tuudom - húztam el az 'u' betűt, mikor megjegyezte, hogy rajtam kívül nem igazán van még barátja. -  Pont ezért is mondtam - kacsintottam rá vidáman.
- A szabályok ne ijesszenek el a fősulitól. Különbenis, azok azért vannak, hogy megszegjék őket, nemdebár? - kacsintottam rá egy sunyi mosoly kíséretében. Tudtom szerint ugyanis egyikünk sem tartozott soha az úgynevezett jókislányok közé, akik mindig azt teszik, amit mondanak nekik.
Időközben viszont kezdett kiürülni a helység. Fura, hogy csak most tünt fel ez nekem, hisz alig tartózkodott már csak pár ember a teremben. - No, de ahony nézem, a bulinak annyi. - húztam el az alsó ajkamat szomorúan. - Én meg alig várom,hogy holnap, vagyishogy ma bejöhessek üdvözölni a drága tanártársaimat - kuncogtam ismét a markomba. Majd elgondolkodva pillantottam Kendrára. - És most, mi a terv? - néztem rá kíváncsian, rá bízva a választ. Bizonyára haza szeretne már menni. Hisz a nyakunkon a reggel.

/Bocsi, hogy csak most írtam!  40 /
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 21, 2014 3:51 pm
Ugrás egy másik oldalra

Kendra & Crystal

Elnevettem a reakcióján és mosolyogva figyeltem őt. -Ugyan már attól, hogy régen szerettétek egymást nem zárja ki azt a tényt, hogy most is lehet köztetek valami. - mondtam neki komolyan, mert soha se lehet tudni, hogy mit hozz az élet. - Amúgy meg még akár lehet, hogy lesz köztetek amolyan forró elköszönös dolog. - mondtam neki még mindig nevetve. Magam sem értettem, hogy miért nem hagytam annyiban már a dolgot, talán kicsit húzni szerettem volna őt, illetve egy kis izgalmat az életébe, hiszen ráférne már egy kis kaland.
2. legjobb dolog? Mert mi lenne az első? - pillantottam ré kíváncsian, mert tényleg fogalmam sem volt arról, hogy mire gondolhat az első alatt, majd megfogattam a szemeimet arra amit mondott.- El tudnál engem képzelni, mint jó diáklány, aki bejár az óráira? Ismersz már, nem szeretem a szabályokat, illetve szeretem átlépni őket. - mondtam neki mosolyogva, hiszen tényleg nem voltam angyali teremtés és ezt soha se tagadtam. - Ha rémlik rajtad kívül nincs barátom. -mondtam neki mosolyogva. De tényleg ez volt az igazság, ő volt az egyetlen barátom.
Túl sok a szabály drága barátnőm. - mondtam neki mosolyogva, mert biztos vagyok abban, hogy nem kell tovább ragoznom a dolgot.
•• ฝusic: - •• ฝords: 40••Note: -
©️
Vissza az elejére Go down

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Cheryl G. Cooper
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
new orleans, seattle
Hobbi & foglalkozás :
practising magic ❥ archery



A poszt írója Cheryl G. Cooper
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 17, 2014 2:44 pm
Ugrás egy másik oldalra

Bár, Kendra próbált úgy tenni, mint aki figyel, láttam rajta, hogy gondolatban egész máshol járt. Talán éppen a rejtélyes vámpírfiún időzhetnek a gondolatai.. Óh, barátnőm, te mindig meg tudsz lepni.  De legalább zajlik körülötted az élet, bár, nem szeretném, hogy csalódjon abban a pasiban is. Túlságosan fájdalmas lenne a számára újra átélni a korábban történteket azzal a Seannal..
Aztán ismét beszédre nyitotta  a száját, és szavai hirtelen elterelték a figyelmemet. Látszott, hogy annyira nem tudja megérteni a dolgokat.. vagy csak simán az a gond, hogy nem látta őket az én szemszögemből. Ugyanis azt mondta, hogy rájövök, majd hogy mi van közöttünk.. ebben kételkedem. Már semmi sem ugyanaz mint régen. Csak két régi ismerős vagyunk és ez így is van rendjén - azt hiszem.
Csak égnek emeltem a szemeimet, majd ismét rá irányítottam a témát.
- Miért ne lenne jó ötlet? - kérdeztem tőle teljesen komolyan. - Az egyetem a 2. legjobb dolog egy fiatal életében - érveltem az előnyök mellett, bár amint kimondtam, hirtelen elgondolkodtam azon, hogy mi is lehet az első.. öhm a gimi? Netán az első szerelem? Á, nem, dehogyis. - Az elsőt a barátaink alkotják - kacsintottam rá elmosolyodva.
- Miiért? - hisztiztem kissé megjátszva magamat, mialatt arról érdeklődtem, hogy mi miatt lett ő ennyire fősuli ellenes. - A pénz nem akadály. Biztos bejutnál ösztöndíjas helyre - folytattam a győzködésem.Na de ha nem akarja, akkor nem, de próbálkozni attól még lehet, hátha beadja a derekát..
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 15, 2014 3:04 pm
Ugrás egy másik oldalra

Kendra & Crystal

Miközben hallgattam őt, az ujjam a pohár szélén húztam végig és közben a szobát pásztáztam. Fiatalokkal volt tele a hely, még tanárokat se nagyon láttam. Figyeltem őket és a szokásaikat. Némelyik tánc olyan volt, mintha valami állati násztánc lenne és rendesen felfordult tőle a gyomrom.- Persze ez érthető. Az idősebbek tapasztaltabbak és érettebbek. - mondtam neki sietve, jelezvén azt, hogy figyelek arra amit mond. L nem nézett ki idősnek, fiatalon lett belőle vámpír, de biztos voltam abban, hogy jóval idősebb nálam. Talán ezért se lehetne köztünk semmi, hiszen én öregedni fogok és ő pedig nem.
Majd rájössz, hogy mi is van pontosan köztetek. Időd bőven van.- mondtam neki kedvesen, majd megrázta ma a fejemet arra amit mondott.- Én, itt? Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne . - mondtam neki nevetve. Nem tudnám magamat úgy elképzelni, hogy nap, mint nap bejárnék órákra és tanulnék. Persze a bulis dolgok tetszenének, de a tanulás nem. - Az biztosan érdekes lenne, de nem hiszem, hogy ilyen lesz. - mondtam neki mosolyogva.
•• ฝusic: - •• ฝords: 40••Note: -
©️
Vissza az elejére Go down

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Cheryl G. Cooper
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
new orleans, seattle
Hobbi & foglalkozás :
practising magic ❥ archery



A poszt írója Cheryl G. Cooper
Elküldésének ideje Pént. Márc. 14, 2014 7:32 pm
Ugrás egy másik oldalra

Szavait halva hirtelen felkuncogtam. - Azt már nehezen tudnám megtapasztalni, vagyis már csak abban a formában jöhetne létre a dolog, ha én lennék a csúnya tanárnéni, aki kikezd valamelyik diákjával - mondtam savanyúan, hisz egy csöppet sem vonzott a gondolat, hogy viszonyt kezdeményezzek valamelyik diákommal. Még akkor sem, ha olyan hű de nagy  vonzalom lenne kettőnk között. Amit kétlek. - És abba azért nem megyek bele - vallottam be undorodva még a gondolatától is, hogy fiatalabbal kezdjek ki. Én mindig is az a fajta lány voltam, aki az idősebb pasikra bukott. Azokra, akik nem csak, hogy jóval idősebbek, de jóval bölcsebbek és tapasztaltabbak is voltak nálam. Na meg persze, a fő okom, amiért jobban preferáltam a nálam nagyobbakat, az volt, hogy ők már eleve tudták, mibe vágnak bele és az esetek többségében lehetet velük normálisan kommunikálni. A fiatalabbakkal, illetve az úgynevezett 'korosztálybeliekkel' ellentétben, akik már pár randi után fülig belé szeretnek az emberbe, s a végén még ők vannak megsértődve, ha idővel elegem lesz abból, hogy egyfolytában rajtam lógnak. Nekem mindig is szükségem volt a függetlenségemre. Ezért egy olyan pasi való hozzám, aki nem féltékenykedik, hanem megbízik bennem és nem csüng folyton rajtam, ha esetleg kételyei támadnának, hanem ehelyett inkább elém áll és elmondja nekem, mit érez, hogy tisztázhassuk a nézeteltéréseinket. No, meg persze, ha csak egy kis kikapcsolódásra vágynék.. egy egyszerű kalandra, azt egy 'kisfiú' képtelen lenne feldolgozni a kis agyacskájával. Zach se tudta volna, ha nem lettünk volna ugyanazon a hullámhosszon.
- Lehet. Mindenesetre ha nem is szerelem, valami kötelék mindenféleképpen volt közöttünk - jegyeztem meg elgondolkodva, mert erős túlzás lett volna azt mondani, hogy csak a kalandot kerestük.. Szerintem több volt az, egy kis kalandnál.
- Dehogy fura, csak szoknod kell! - bíztattam, hisz mindazok ellenére, hogy elsőre furcsának tűnik az egyetem, mindig eljön az a pillanat, amikor rájösz, voltaképpen mekkorát is tévedtél. - Mindig is odavoltam az itteni légkörért,a közösségért, no meg a bulikért. Esetleg be is iratkozhatnál - kacsintottam rá reménykedve, hisz akkor tuti, hogy minden nap összefutnánk. - Érdekes lenne látni, ahogy a legjobb barátnőm bejár az óráimra - kuncogtam fel egy gonosz vigyor kíséretében, miközben magam elé képzeltem a szituációt.

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Márc. 14, 2014 2:34 pm
Ugrás egy másik oldalra

Kendra & Crystal

Elmosolyodtam a szavait hallva, hiszen mindig is szerette a kalandott és ez nagy kaland lett volna számára. - Még talán egyszer megtapasztalod. - mondtam neki mosolyogva, hiszen lehet találkozik valami jóképű fiúval. Biztosan biztatnám őt és támogatni is fogom mindenben, hiszen a barátnőm. Boldognak szeretném látni őt és azt, hogy tudja én midig itt leszek neki.
Vagy csak egyikőtök se keresett komoly kapcsolatot, hanem csak kalandra vágytatok és ennyi. -mondtam neki kedvesen és figyeltem őt. Biztos voltam abban, hogy még sok meglepetést tartogat számára a ez az este. Reménykedtem abban, hogy nem volt rosszul elsülni ez a nap számára és megtalálja ezt a személyt itt, ha már eljött ide azért, hogy láthassa őt.
Én benne vagyok, de annyira fura ez a hely. - mondtam egy apró mosoly kíséretében. Szokatlan volt itt lenni egy fősulin, azt se tudtam, hogy mi merre van. A tömegen végig néztem és mosolyogva láttam, hogy az itteni emberek többsége jól érezni magát. Talán csak az a baj, hogy olyan régen nem buliztam már.
•• ฝusic: - •• ฝords: 40••Note: -
©️
Vissza az elejére Go down

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Cheryl G. Cooper
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
new orleans, seattle
Hobbi & foglalkozás :
practising magic ❥ archery



A poszt írója Cheryl G. Cooper
Elküldésének ideje Vas. Márc. 09, 2014 10:32 pm
Ugrás egy másik oldalra
- Nem, akkoriban ő mégcsak végzős volt, bár szívesen megtapasztaltam volna egy igazi tanár-diák kapcsolatot -  vágtam rá ravaszul. Annyira izgalmas lehet egy olyan titkos kapcsolat, mikor egy diáklány beleszeret a jóképű tanárába, pláne akkor, ha a tanárnak sem közömbös a lány. Bár, lehet jobb is, hogy én nem éltem túl ilyesmit, kitudja, lehet hogy a végén rosszul végződött volna a dolog a tanárbácsi számára, ha velem kezd ki.
A következő mondatára viszont először át kellett gondolnom, hogy mit is mondjak. Hogy mit is éreztem Wes iránt.. Mert az tény, hogy valamit éreztem. De, hogy az mennyire volt valódi.. Mindenesetre vonzódtunk egymáshoz és minden jó volt, egészen addig, míg el nem tálolodtunk egymástól. Mély levegőt vettem és megpróbáltam  ezeket az érzéseimet néhány szóban Kendrának is összefoglalni:
- Ez igaz, tényleg nem kerestem és most is csak kíváncsiságból, mert tényleg érdekel, hogy mi lett vele, annyi év után. De valahogy mindig is azon a véleményen voltam, hogy ha meg tudott szakadni a köztünk levő kapcsolat, akkor nem is lehettünk annyira fontosak egymás számára - foglaltam össze, nem valami röviden a véleményemet a kettőnk kapcsolatáról. Viszont én arra még kíváncsi lennék, hogy ha ismét összefutnánk, vajon meglenne még az a bizonyos kémia kettőnk közöt.. hm, érdekes.
- A ma estére - ismételtem én is utána a tósztunkat. - Na de hagyjunk inkább engemet és bulizzunk már végre! - tereltem el a témát rólam, mert nem azért jöttünk ide, hogy az ősrégi szerelmi sztorimat boncolgassuk.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 09, 2014 5:32 pm
Ugrás egy másik oldalra

Kendra & Crystal

Mosolyogva hallgattam őt és figyelmesen hallgattam őt Dr. Wes-ről. Ahogyan kiejtette a nevét és ahogyan beszélt a múltról egyszerűen hihetetlen volt. Csak úgy sugárzott a szavaiból, hogy mennyire oda van ezért a férfiért. Nem is értem, hogy miért vár eddig, miért nem kereste fel őt hamarabb, ha ennyire szereti őt? Nem értettem soha se, ha valakit valaki szeret, akkor miért nem lép hamarabb? Miért vár annyi ideig, vagy esetleg már addig vár míg végül késő van. Reménykedtem benne, hogy nem fog csalódni Crys, mert akkor tuti elszabadulna itt a pokol. Fiatal, de erős boszorkány volt ő. Egyszerűen nem is értem, hogy nem csapott már le valaki rá, hiszen szemrevaló teremtés is volt. Én ezt jól tudtam, hiszen a barátnőm volt. A természete meg egyszerűen fantasztikus, volt humora és akár tudott kegyetlen is lenni. Talán rosszabb volt, mint én, de lehet tévedek ezen a téren.
- Aww értem már, szóval ez amolyan diák-tanár kapcsolat volt, vagy akkor még ő is diák volt? - kérdeztem tőle kíváncsian, hiszen legalább addig se rólam beszélünk, illetve nem kell azon gondolkoznom, hogy mit is érzek a vámpír iránt. Kicsit ki akartam kapcsolódni és ez a hely eddig pontosan meg is felelt ennek a célnak. Mosolyogva hallgattam a történet többi részét és mint szokott ennek se lett jó vége.- De ha jól értem, akkor téged se érdekelt annyira, mert azóta se kerested őt egészen mostanáig. - mondtam neki habozás nélkül. Lehet kicsit megbántom őt, de ennyire már ismer engem, hogy amit gondolok azt ki is mondom. Figyeltem őt, majd neki dőltem a falnak és koccintottam vele.- A ma estére. - mondtam neki mosolyogva, majd megízleltem a poharam tartalmát.
•• ฝusic: - •• ฝords: 40••Note: -
©️
Vissza az elejére Go down

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Cheryl G. Cooper
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
new orleans, seattle
Hobbi & foglalkozás :
practising magic ❥ archery



A poszt írója Cheryl G. Cooper
Elküldésének ideje Vas. Márc. 09, 2014 4:22 pm
Ugrás egy másik oldalra
/Whitmore melletti park/

Kendra-Crystal

Csak mosolyogni tudtam a megjegyzései hallatán. Na persze, valaki biztosan le fog rám csapni, csak az a probléma, hogy az illető vagy egy karóval fogja végezni a szívében,  vagy pedig más módon lesz megkínozva. Vagy ennyire azért nem vagyok brutális? Hm, helyzetfüggő. Mindenesetre jelenleg nem tervezek senkinek sem a kiszemelt áldozata lenni, kivéve.. de most inkább nem gondolok rá. Ráérek még ráhozni a frászt a drága Wesre, már hogyha itt van.
- Szívesen és örömmel tettem - mosolyogtam rá őszintén, majd ott folytattam a történetet, ahol abbamaradt.
Lehet, hogy hiba volt kiejtenem hangosan Wes nevét a számon, hisz bárki meghallhatta.. akár ő maga is. Gyorsan körbe néztem, de a célszemélyt, szerencsére sehol sem találtam, ahogyan ismerős arcokba se igazán botlottam. Ez jó. Legalább nincsen ki kihallgasson bennünket.  Elfogadtam Kendrától az italt, majd vettem egy mély levegőt és ismét szóra nyitottam az ajkaimat.
- Hát, jó.. legyen, akkor mesélek neked róla. De figyelmeztetlek, nem lett happy ending a történet vége - jegyeztem meg, bár ez nyilvánvaló volt, hiszen ha jól végződött volna, most nem lennénk itt és beszélnénk erről, hanem már sokkal hamarabb tudomást szerzett volna róla. Újabb lélegzetvétel, csupán erőgyüjtés céljából, majd rá is tértem a témára.
- Wes az egyetem egyik diákja volt annak idején, mikor én a cserediák program keretein belül ide kerültem. Fiatal volt és jóképű, és hát.. nem igazán tudtam ellenálni a sármjának - vontam vállat ártatlanul, az utolsó szavakat már picivel halkabban mondtam, hogy illetlen fülekbe ne kerüljön. - De ő sem tudott az enyémnek - tettem még hozzá felkuncogva.
- Mindenesetre miután én távoztam az egyetemről, rá pár hónapra véget is ért ez a dolog.. A levelezések száma szépen lassan elérte a nullát. Kb ennyi - fejeztem be a mi kis love story-nk elmesélését, majd Kendra poharához koccintva a sajátomat, megízleltem az italunkat.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 09, 2014 10:33 am
Ugrás egy másik oldalra

Kendra & Crystal

Persze ismerlek már ennyire, de ... - mondtam neki egy ravasz mosoly kíséretében és újból végig mértem őt.- Biztos vagyok abban, hogy van itt valaki, aki miatt ennyire kicsípted magadat. - mondtam neki mosolyogva. Amikor tehette, akkor mindig kicsípte magát, de most úgy éreztem, hogy extrán kitett magáért. Én nem öltöztem túl, hiszen szórakozni jöttünk ide és reménykedtem abban, hogy ami itt történik az itt is fog maradni. Túl sok minden kavargott a fejemben. Ott volt Sean, aztán Kim és nem tudtam, hogy mit kellene tennem. Szerinte szerelmes voltam, de szerintem ez abszurd volt, hiszen én talán soha se voltam még szerelmes, csak szeretettem magaménak tudni Sean-t, semmi egyéb. Vagy talán őt is szerettem volna? Fogalmam sincsen, hiszen vele soha se éreztem még olyat, amit a vámpírfiú iránt érzek. Jobb, ha most erre nem is gondolok, hiszen itt biztosan nem futhatok össze vele.
Mert biztos vagyok abban, hogy hamar le fog rád valaki csapni és a világért se állnék az utatokba. - mondtam neki nevetve, hiszen tényleg nagyon szép volt Crys és biztos vagyok abban, hogy az itteni pasik se vakok. Szóval biztosan nem fog unatkozni és nem fog egyedül ácsingózni velem. - Inni, táncolni és bulizni jól hangzik. Köszönöm, hogy elhoztál ide, mert tényleg nagy szükségem van már kicsit kikapcsolódni. - mondtam neki mosolyogva, majd egy-két pillanatra azon is elgondolkoztam, hogy esetleg beiratkozom ide. Fiatal vagyok és előttem még az élet. Ha jó lesz a buli, akkor miért ne? Bulizni mindig is jó, de előbb az életem többi darabkáját kellene már helyre raknom.
Szereztem inni valót magunknak miközben hallgattam a barátnőm szavait. Nem is gondoltam volna ezt róla, de amikor kiejtett egy férfi nevet, akkor egy ördögi mosoly jelent meg az arcomon. Biztos voltam abban, hogy férfi is van a dologban és lám-lám igazam is lett.- Ki is ez a Wes? - kérdeztem tőle kíváncsian és közben oda nyújtottam neki az innivalót.- Látod annyira ismerlek már, hogy az elejétől fogva tudtam, hogy van egy férfi is a dologban. - mondtam neki egy önelégült mosoly kíséretében.
•• ฝusic: - •• ฝords: 40 ••Note: -
©️
Vissza az elejére Go down

Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
Cheryl G. Cooper
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
new orleans, seattle
Hobbi & foglalkozás :
practising magic ❥ archery



A poszt írója Cheryl G. Cooper
Elküldésének ideje Vas. Márc. 09, 2014 12:16 am
Ugrás egy másik oldalra
/Whitmore melletti park/

Kendra-Crystal

Kérdése hallatán csak mosolyogni tudtam. - Nem kell nekem célszemély ahhoz, hogy kicsípjem magam, barátnőm - kacsintottam Kendrára, hisz ismert, ha csak tehettem, mindig kitettem magamért. Bár, ezuttal csak egy egyszerű fekete pántos ruhát vettem fel, magassarkúval párosítva. Na jó, lehet mégis volt egy hátsó szándékom.. egy incuripincuri, kicsike terv. De csak akkor, ha Wes jelenleg is a Whitmore-on tartózkodik. És ez egyelőre még nincsen kőbe vésve.
Feltételezése hallatán, miszerint magára hagyom, sértődötten néztem rá. - Hogy vagy képes egyáltalán ilyesmit feltételezni rólam? - néztem rá tettetett szomorúsággal, de nem bírtam sokáig és a mosolyom ismét ott virított az arcomon. - Olyan kis butuska vagy! - jegyeztem meg gügyögő hangszínen, mielőtt még elindultunk volna. - És a terv a következő! Bemegyünk, iszunk pár pohár töményet, persze csak annyit ,hogy a leendő diákjaim még véletlenül se alakíthassanak ki rossz benyomást rólam - kuncogtam a markomba már csak a feltételezés miatt is -, és jól érezzük magunkat! - - tettem össze a kezeimet, miközben röviden összefoglaltam neki az estére kitűzött terveimet.
Közben egymásba karolva indultunk el a Whitmore ház felé. Megvallom ahhoz képest, hogy évek óta nem jártam már itt, nem változott valami sokat a belseje. Miközben sétáltunk, Kendra affelől érdeklődött, hogy miként is lehetséges az, hogy én már jártam itt.
- Hát, tudod, annak idején egy cserediák program keretén belül kerültem én ide. Csak egy évet töltöttem  az egyetem épületein belül, mindenesetre ennyi bőven elég volt nekem ahhoz, hogy megkedveljem az ittenieket.. na és őt.. Wes Maxfieldet - bukott ki belőlem a neve. - De a többit majd egy pohár ital mellett elmondom - ígértem meg neki, mert józanul túlságosan is nehezemre esne a múltról beszélni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 08, 2014 10:28 pm
Ugrás egy másik oldalra

Elijah & Katherine

- Elijah, ez aligha a te hibádból történt. - kezdtem volna bele, de amint kiejtettem a számon Elena nevét, olyan ideges lett, hogy meglepettségemben egy betűvel sem jött ki több a szából. Tágra nyílt szemekkel figyeltem, ahogy életemben először látok valakit a bűbájos Elena miatt mérgelődni. - Elijah, nem vagyok biztos benne... - motyogtam halkan, majd egyből észbe kaptam és olyan gyorsan félbehagytam a mondatom, mintha el sem kezdtem volna. Mit is akartam most pontosan mondani? Nem lenne jó ötlet levadászni és széttrancsírozni azt a kis nyikhaj hasonmásom? Nem lenne jó ötlet a föld alá döngölni, tönkretenni és elvenni tőle mindent, ahogy ő tette velem is? Mégis ki beszélt az előbb? Merthogy én nem mondtam volna ilyet ép ésszel, az is biztos. Minden vágyam az volt, hogy valaki végre móresre tanítsa. Természetesen szívesen magamra vállalta volna ezt a becses feladatot, de talán még jobb is, ha ezt Elijah végzi. Biztosan keservesebb lesz Elena számára, ha látja, hogy van valaki mellettem. Egy olyasvalaki, akivel nemrégiben még ő is jóban volt. Az pedig, hogy ez mind a partin fog történni, csak még nagyobb öröm számomra. Úgyis rettenetesen unatkoztam. - Mit beszélek? Tönkretett. A legrosszabbat kívánom neki.
Aztán egy pillanatra a vér is meghűlt bennem és már ösztönösen nekiálltam keresni valaki eldugott kis sarkot magamnak, ahol várhatok, amíg Elijah távol van, de Istennek hála, hátrafodult és megragadta a kezem. - Nem engedsz? - húztam fel kérdőn szemöldököm. Micsoda szép, kellemes gondolat, hogy Elijah-val távol legyek attól a rémes várostól, de sajnos nem tündérmesében élek. Az életem folyik, ugyanabban a mederben, akkor is, ha valaki bunkó módon bepiszkítja a vizét. - Meg kell tudnom, hogyan lehetek újra vámpír és szerintem több esélyem van rájönni a kulcsra Mystic Falls-ban. - magyaráztam kelletlenül. - Hidd el, én sem rajongok a városért és mi sem dobna fel jobban, mint az, hogy jó távol legyek tőle veled, de... ez elől nincs menekvésem, ugye? - paff, Katherine Pierce. Az a szemét, szadista, állat sorsod megint jól összekutyulta  a paklikat. Őrültség, ki tud elmenekülni a saját sorsa elől, ha még én sem?

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 08, 2014 9:58 pm
Ugrás egy másik oldalra
Elijah & Katherine
Ahogy hallgattam, teljesen elképedt arcot vágtam. Hogy került végül hozzá a gyógyír? Mikor elhoztuk apámnál volt, majd Johnnál és most pedig... - Ne aggódj! Nem hagyom, hogy bármi bajod essen. Úgy szégyellem magamat. Butaság volt elküldeni, most már látom. -cirógattam meg az arcát. Belül valami nagyon mardosott. Meg akart fojtani. Egyszer az életbe Katerina újra képes volt megbízni valakiben és én hagytam, hogy ezt tegyék vele. - Elena volt az??? Most, ha megbocsájtasz megyek és megfojtom azt a...-nyeltem magamba az utolsó szavakat, amivel a föld alá szitkoztam volna a nőt. Hátat fordítottam Katherinnek, de aztán meggondoltam magamat és elkaptam a kezét. - Meggondoltam magamat. Te is jössz! -mondtam és magam után rángattam a tömegben. - Nem engedlek vissza Mystic Fallsba! Remélem nem hagytál ott olyan sok mindent. -néztem hátra rá, miközben haladtunk a tömegben előre.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 08, 2014 9:21 pm
Ugrás egy másik oldalra

Elijah & Katherine

Jó érzéssel töltött el, ahogy a karjai közé húzott, én pedig próbáltam a lehető legközelebb bújni hozzá. Homlokom elkeseredetten a mellkasának döntöttem. Napok óta azon voltam, hogy erősnek mutassam magam minden helyzetben, mintha mi sem változott volna, mintha még mindig vámpír lennék. Erőmön felül tettem-vettem az elmúlt napokban, megküzdöttem  Rebekah-val, saját démonjaimmal is és úton-útszélen hangosan hangoztattam, hogy semmi nem változott, a régi vagyok, a kicselezhetetlen, leküzdhetetlen, ravasz Katherine Pierce. Fárasztó volt. Rémesen fárasztó, ugyanis hiába próbálom magamnak is bemesélni, nem vagyok képes ugyanazt az erős Katherine-t hozni, mint amelyet vámpírként. Az ellenségeimnek ezt természetesen nem kell tudni, de jó lenne, ha végre magamat nem etetném ezzel és Elijah-t sem kell.
- Más? Úgy érted, emberibb? - kérdeztem vissza elszontyolodva. Szemöldököm összevonva néztem vissza ingerült szemeibe. Jólesett, hogy legalább egyvalakit érdekel mi van velem, saját magamon kívül. És, hogy ez pont az az ősi vámpír, akit szeretek, még jobbá tette az érzést. - Elena volt. Kicsit összekaptunk és hát... - húztam el a szám idegesen. Mindig fel megy bennem a pumpa, ha eszembe jut az a kis nyávogós kislány, hozzám hasonló ábrázattal. - Lenyomta a torkomon a gyógyírt. - sóhajtottam fel kétségbeesetten. Kérdések ezrei zakatoltak bennem. Most vajon elítél, amiért verekedtem Elenával? Elhagy és hozzám vágja, azt, amit mindenki más? 'Egy reménytelen, manipulatív ribanc vagy, senki nem szeret.' Esetleg megértő lesz? Aggódik majd miattam, ideges lesz, amiért bajba kerültem és segít kirángatni a gödörből? Úgy éreztem, el sem tudnám viselni, ha az első eshetőség következne most. - Jelenleg Mystic Falls épp olyan veszélyes hely számomra, mint bármelyik másik város. Itt legalább van lehetőségem rá, hogy találjak egy boszorkányt. Nyüzsög a hely a természetfelettiektől, csak akad egy boszi, aki hajlandó valahogy... kiabrakadabrálni belőlem azt az átkozott italt. - magyráztam összeszorított ajkakkal.
Félrebillentett fejjel néztem őt és most először ideérkezésem óta tökéletesen megfeledkeztem arról, hogy ügyelnem kéne, nem-e látott meg egy ismerős, aki vélhetően egy bosszúszomjas ellenség. - Nem, persze, tudom, hogy fontos számodra a családod. - mondtam rögtön, bár egyáltalán nem értettem, mit szeret bennük annyira, jelenlétében igyekeztem megpróbálni meglátni Klaus szerethető tulajdonságait. Sikertelenül, de legalább megpróbáltam.

Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 08, 2014 8:40 pm
Ugrás egy másik oldalra
Elijah & Katherine
Nemsokkal azután, hogy Rebekaht otthagytam a parkolóban, a buli középpontja felé vettem az irányt. Kitűntem a tömegből divatos rövid ujjas ingem ellenére is. Egy harmincas éveiben járó férfi a tizenévesek között. Igencsak feltűnő. Elnevettem magamat, mikor egy két lányomnak is elmenne tinilány méricskélő szemekkel vizslatott. De egyikük sem mert odajönni hozzám. Szerencsére. Hirtelen valaki megkocogtatja a hátamat, megfordulok. Mikor meglátom ki az, széles mosoly terül az arcomra. - Kath -mondom meglepetten. - Hidd el, nagyon is eltudom képzelni. -mondtam miközben karjaim közé zártam és egy puszit nyomtam az ajkaira. - Nem azt mondtam, hogy maradj Mystic Fallsban, amíg lezárul ez a balhé a családommal? Tudod, hogy magammal vittelek volna oda, de féltem, hogy bajod esik. Nemsokára végre vége lesz ennek az egész zűrös ügynek. Ha nem a születendő unokahúgomról lenne szó, akkor már rég leléceltem volna. -mondtam biztatóan. De mintha valami nem stimmelt volna rajta. - Jól érzed magadat? Mintha olyan más lennél. -vontam kérdőre. Elengedtem és egyik kezemmel megemeltem az állát, hogy jobban szemügyre vegyem. - Mi történt? -kérdeztem ingerülten.  
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 08, 2014 6:46 pm
Ugrás egy másik oldalra

Elijah & Katherine

Évszádok óta nem vettem részt egy ilyen rémunalmas partin. A zene pocsék, a hely ódivatú és nincsen elegendő mennyiségű alkohol. Ilyenkor általában az emberek szoktak felvidítani. Az édes, kékszemű pasikat volt szokásom becsalni valaki üres szobába, hogy egy időre jóllakhassak belőle, aztán meg, hogy feldobjam egy kicsit a bulit, közszemlére teszem a kihűlt testét, egy kis botrányt keltve. Akkor indulnak be igazán az események. De most, embertestben érthető okokból nem tehetem ezt meg. Egész egyszerűen undorodom a vértől, olyannyira, hogy, amikor Rebekah összevert, még a saját sebemre tekintve is a hányinger kerülgetett. Furcsa, mennyire idegenkedem attól a nedűtől, ami nem is olyan régen éltetett és természetesnek számított. - Ide. - intettem oda nem túl udvariasan egy pincérnek, aki ezüsttálcával egyensúlyozva járta be a társalgót. A lényeg azonban az ezüsttálcán volt és annak becses tartalmán. - Kösz. - villantottam a pincérfiúra egy halovány mosolyt, amikor lekaptam egy pohár pezsgőt a tálcáról. Ez után gyorsan elfordultam, hogy ne álldogáljon mellettem sokáig egy kis borravaló reményében. Biztosan alaposan megtömik itt egy hétvége alkalmával, nem miattam fog csődbe menni. Aprókat kortyolgatva a poharamból lapítottam a fal mellett, elveszve az emberek között. Ha a vámpírhallásom megtarthattam volna, most biztosan kihallgatnék néhány beszélgetést, amiből rájövök, hogy akad-e egy banya a környéken, de így csak folyamatos, monoton duruzsolást hallottam, ahogy a sok ember egyszerre beszélt. Hát igen. Nem a társaságért, nem a zenéért és még csak nem is az ingyen piáért vagyok itt. Először, ha ezen a környéken rendeznek egy partit, akkor nekem ott kell lennem. Ez olyan törvényszerű, minthogy a föld forog. Másodszor pedig mindenki tudja, hogy az ilyen partikon nyüzsögnek a természetfeletti lények és nekem szükségem van egy boszira.
Kortyoltam egyet az italomból és tovább fürkésztem a termet. Szívem hevesen dobogott, mert miközben eszeveszettül találni akartam egy embert, aki segít a problémámon, féltem, hogy   ezzel ellenben majd engem talál majd meg valaki, akinek nem igazán fogok örülni. Hajtincseimet függönyként kotortam az arcomba, hogy legalább egy pici részt eltakarjanak abból.
- Elijah. -motyogtam az orrom alá, amikor tömegfürkészés közben megláttam őt. Megmagyarázhatatlan okokból szívem egyből újra a rendes ütemben vert az eddig rám telepedett rettegés is elmúlt. Azonnal megindultam az irányába és gyengéden megkocogtattam a vállát, amikor odaértem mögé. Sugárzó mosollyal fogadtam, amikor szembefordult velem.
- El sem tudod képzelni, milyen jó látni téged. -mondtam egy kicsit elkeseredett hangon. Tény, nagyon hiányzott és, talán hogyha, akkor, ott a new orleansi parkban nem egyezem bele, hogy visszatérek nélküle Mystic Falls-ba, akkor nem történt volna meg ez a sok szerencsétlenség. Talán. Noha bíztam benne, hogy Elijah-nak van akkora hatalma, hogy bizonyos dolgokat kézben tud tartani, nem tudhattam száz százalékosan, hogy emberré alakulásom ellen is képes lett volna valamit tenni.
Mindenesetre rögtön megnyugodtam, hogy visszatért New Orleansből. Kevésbé éreztem magam nyomorultul, kiszolgáltatottan, mint, akit bármikor, bárhonnan el tud rabolni a drágalátos, sosem látott lánya.  
Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
Társalgó            Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 01, 2014 2:32 pm
Ugrás egy másik oldalra
****
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

Társalgó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Társalgó
» Társalgó
» Társalgó
» Társalgó
» A társalgó

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Helyszínek :: Whitmore főiskola :: Whitmore ház-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •