Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Cora Bouchard-Taylor
Keresem :
my only hope for happiness
Hayden lakása Ac175eb70cfd08fed11773123e0bbb82

Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
⊂ the emerald sity
Hobbi & foglalkozás :
⊂ mayor of seattle, leader of the Council



A poszt írója Cora Bouchard-Taylor
Elküldésének ideje Kedd Nov. 26, 2013 7:59 pm
Ugrás egy másik oldalra
***
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Nov. 26, 2013 9:01 pm
Ugrás egy másik oldalra

Hayden & Lena




Még fogalmam sincsen, hogy milyen taktikát alkalmazzak, hogy elérjem, hogy ez a szemétláda visszahúzza a seggét New Yorkba. Ami biztos, hogy a kezemben lévő ajánlat az iroda részéről, egy cseppet sem kicsinyes. Sőt nagyon is jelentős. Ez kapóra jött. Mármint, hogy az irodának ismét szüksége van egy olyan sakálra, mint ő. Ha már az egyik munkatársamat lecsukták, mert nem éppen törvényes eszközöket használva igyekezett a védence igazát bizonyítani.Tehát egy ajánlat meg van. A gond csak az, hogy nem hiszem, hogy a pénzzel ezt az embert vissza lehet csábítani. Talán a bájaim segítenének, habár ha régen nem jött be, most sem fog. Elkeserítő... de ha elég önbizalommal és jól felvértezett páncéllal indulok neki, még el is érhetek valamit nála. Hiszen, mit neki New York? Nincs biztos tervem az elcsábítására, de a cél ez. Azt akarom, hogy ő is érezze amit én éreztem annak idején. Igen, akarom, hogy neki is fájjon. A kérdés csak az, hogy van szíve ami fájhat? Vagy teljesen érzéketlen? Ha érzéketlen akkor másképpen is bosszút állhatok. Majd valami jó kis kínzást kitalálok. Bár sosem csináltam még ilyet, nem kétlem, hogy menne ha akarnám.
Ujjaimmal idegesen lesimítottam a kis ruhámat, miközben kiszálltam a szintén apró autómból. New Yorkba nem kell nagyobb, főleg mert alig járok vele, a fiat ötszázas legújabb szériája, pont megfelelő. Kivettem a kicsi-kis táskámat, s a visszapillantóban még megigazítottam a rúzsomat. Vettem egy mély levegőt, s csak ezután vágtam be az autó ajtaját, hogy a kifejezetten impozáns ház felé vegyem az utamat.
A bejárati ajtóban álldogálva, de még a csengő megnyomása után, sem tudtam még, hogy még is, hogyan álljak hozzá.

VISELET
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Nov. 28, 2013 9:16 pm
Ugrás egy másik oldalra
Nem gyakran tartózkodtam itthon. Ennek az oka egyértelműen az volt, hogy itthon unatkoztam. Az élet pedig nem itt zajlik, hanem a város szívében. Erdejében. Határában. Mindenhol, csak nem az én unalmas vityillómban, ahol már lassan tényleg megfagy a levegő. NEm ártana felvennem egy takarítónőt, mert lassan már elásni lehetne egy embert azzal a sok szennyes gönccel, amit felhalmoztam a mosókonyhában. Egyáltalán minek nekem ekkora lakás, hacsak ideiglenesen vagyok itt? De bármikor jó lehet még a jövőben... mert ez a hely tökéletes lehet kiruccanás céljából, még ha nem is vagyok itt olyan szívesen látott.
Caroline jutott eszembe ismételten. Nem értettem at, hogy mik a céljai velem. Szerettem volna vele lenne, de itt volt Lamia is, aki iránt szintén voltak érzéseim, és... két szőke nő. Hát micsoda fintor ez a sorstól...! Szinte már nevetséges, hogy játszanak velem az azelőtt ismeretlen érzések. Egy nőt sosem néztem előtte belülről... mindig a külsőségek jelentettek számomra sokat, nem pedig az, hogy milyen a lelkük, milyen a szívük, meg satöbbi. Ezek nekem.. jelentéktelen apróságok. Voltak.
Egy üveg vörösbort tartottam a kezeim között, a pohárban lötyögtettem,. mikor meghallottam a csengőt, és úgy pattantam fel, mintha a fenekem alatt tűz gyúlt volna.
Egy sóhajtás, majd nem akartam már tovább várni, megindultam az ajtó felé, de nem siettem túlságosan. A tipikus mozgásommal haladtam abba az irányba, amerre az ajtót találtam, hogy mikor kinyíljon előttem, meglepetten nézzek a megjelent arcra.
- Elsa? - kérdeztem meglepetten, és úgy vizslattam a régen (vagy nem is olyan régen) nem látott arcot, mintha szellem jelent volna meg. Végigmértem őt, és ha nem lettem volna meglepve, biztos füttyentettem volna egyet a kiszerelésén. A nő stílusa még mindig megvan. Tetszik nekem.
- Hogy kerültél te csak úgy... ide?
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Nov. 29, 2013 11:16 am
Ugrás egy másik oldalra

Hayden & Lena




*Kint topogva, megfordul a fejemben, hogy talán ez még sem volt olyan jó ötlet. Elvégre meg volt az esélyem a bosszúra amíg New Yorkban élt. Igen, női bizonytalanságom egy pillanatra megszólal a fejemben: Ha akkor nem kellettél, most miért lenne másképpen?
De hát két eset lehetséges vagy ez vagy, megkínzom. Muhahaha... na jó, arra nem biztos, hogy sort kerítünk. De ki tudja, lehet, hogy most van valaki az életében, aki elég fontos ahhoz, hogy fájjon neki, ha kidobja a szűrét. És hát ki a jobb barátnő, mint egy bosszúálló ex csaj? Vagy ex kufircpartner, sokkal inkább...
Habár, ha Haydenből indulok ki akkor elég nagy a valószínűsége, hogy senki sincsen az életében, vagy csak olyanok, mint anno én, akit elcsábít, megdug aztán szevasz-tavasz.
Elhessegetem az a rémképeket az elmémből, ahogyan meghallom lusta lépteit az ajtó túloldalán.
Felkészülök, legalábbis azt hiszem, de ahogyan kinyílik az ajtó egy pillanatra elakad a szavam. A francba már, még mindig átkozottul jóképű. De döbbent arcát látva azonban elmosolyodom. Nos, igen egy régi ismerős váratlan látogatása...
- Oh nem csak úgy, kocsival jöttem.- Kicsit kifordulok az ötszázasomat a figyelem középpontjába terelve egy pillanat.
- De hová lett az udvariasság? Már be sem engedsz?- Döbbenete segít, hogy fenntartsam a magabiztosságot, amit mindvégig terveztem. Igen, a határozott és magabiztos ügyvédnő, aki mindenkit kicsinál a tárgyalóteremben. És majd őt is, csak ezzel még nincsen tisztában. De majd... mindennek eljön a maga ideje. Csak az lesz macerás ha nem jön vissza New Yorkba, elvégre engem a munkám odaköt, és igazán nehéz lenne megvalósítani a bosszúterv bármelyik részletét, ha nem ott van, ahol én.
Most, hogy itt áll előttem, azonban nyilvánvalóvá válik, hogy vonzereje semmit sem csökkent. Nah igen, mindentől függetlenül még mindig nagyon szívesen simítanék végig izmos felsőtestén. Élénken él bennem a kép meztelen valójáról, és mit ne mondjak, nem utolsó látvány...
Jó, ez felvet némi problémát a tervekben...

VISELET
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Dec. 13, 2013 9:35 pm
Ugrás egy másik oldalra
Megköszörültem a torkomat. Mindeddig még magam sem voltam bizonyos abban, hogy hihetek a szenmemben.. nem sejtettem, hogy utánam jön valaki a nagyvárosból, és mi több.. hogy pont Elsa lesz az.. talán ennyire hiányoztam neki? Persze, én általában hiányzom a nőknek, ezt mindenki megmondhatja. De hát.. nem szeretek összetörni én senkit se..! Talán feleslegesen fáradt el idáig.
- Akkor hát.. - kezdtem bele zavartan. Nem tudom, miért váltott ki ilyesmit belőlem, de nem tudtam parancsolni a szemeimnek, a mozdulataimnak, és rögvest beletúrtam a hajamba a legnagyobb zavaromban. - Gyere be! Senki ne mondja, hogy udvariatlan vagyok. - álltam el az útjából, és kitártam az ajtót, ekkor már valami furcsa mosollyal az arcomon, amiből azt sejthette, hogy magam se tudom, mit érezzek látogatásával kapcsolatban. A hideg rázott ki attól, hogy pont most toppan be az életembe. Remélem, nem valami sürgős ügy New York-ban..
- Miért jöttél ide, Elsa? - léptem mögé, s lesegítettem a kabátját, közben szánt szándékkal simítva végig hátán. Tudom, hogyan vegyek le valakit a lábáról. Nem nehéz küldetés. Két kéz kell hozzá.. először..
- minden rendben az irodában? - léptem aztán beljebb, így invitálva, hogy kövessen. Tekintetem mindvégig időzött tökéletes alakján, mely mit sem változott a hónapok múlásával... csak tudnám, minek vártam ennyit... ide kellett volna hívnom nekem, méghozzá sokkal hamarabb, hogy ez a test.. ne lehessen olyan magányos.. ismerem ezt a nőt, nem fekszik be mindenki alá. Legalábbis azt hiszem.. ez a test egykoron az enyém volt.. miért engedném át másnak?
Az imént kezemben tartott bort most ismét magamhoz vettem, egy plusz pohár társaságában, és töltöttem neki is belőle.
- Foglalj helyet, kérlek. - néztem rá határozottan, s kezébe adtam a poharat.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Dec. 14, 2013 1:01 pm
Ugrás egy másik oldalra

Hayden & Lena




*A mókás tényleg csak annyi az egészben, hogy ő valóban megbántott engem, én viszont csak szimplán egy nő voltam az ágyában pár alkalommal. Jó nem csak az ágyában... De végül is teljesen mindegy, a lényeg, hogy megbántott. Nem szokásom most már csak úgy mindenkivel összefeküdni. Volt időszak, de elmúlt, és azt is csak maximum nem éppen józanul, drogok befolyása alatt ejtettem meg. Nem, az egy éjszakás kalandok nem tartoznak a kedvenc időtöltéseim közé. Ő viszont biztosan nagyon jól nyomja ezt a fajta életmódot.
Belépek, nem is belibbenek a lakásába, ahogyan beinvitál magához, s pillantásommal felmérem a helyiséget. Kicsit olyan mintha nem is lakna benne, csak úgy néha ellátogatna ebbe a lakásba.
Szórakoztató a meglepett arca, s döbbent már-már sértő kérdéséről igyekszem nem tudomást venni, vagy legalábbis nem megsértődni.
De ujjainak érintése a hátamon egy pillanatra kizökkent, s felrémlik előttem egyik együttlétünk élménye.
Hajj, Elsa szedd már össze magadat!
Megnyalom hirtelen kiszáradt ajkaimat, s gyorsan összekapom magamat, így a válaszom már határozottan cseng.
- Az iroda küldött... - Válaszolom szemrebbenés nélkül. Bár miért is kéne, hogy zavarba érezzem magamat, elvégre tényleg ők küldtek. Az egy másik kérdés, hogy kiprovokáltam, hogy így legyen és ez a dolog csak kapóra jött.
Úgy próbálok viselkedni, mintha mi sem lenne természetesebb, mintha semmi sem lenne abban, hogy meglátogatok egy régi kollégát akivel dugtam. Sőt, mintha azaz egész meg sem történt volna közöttünk. Csak két régi ismerős... nah persze.
Követtem, beljebb a lakásban miközben válaszoltam a kérdésére az előzőek fényében.
- Igazából semmi eget rengető. Csak a szokásos. És lenne egy ügy...- Nah igen, egy ügy, amiben velem kéne együtt dolgoznia ha elvállalná. Azt hiszem, hogy a sors is nekem dolgozik. Elvégre az évek alatt jól kinőttem magamat, az iroda egyik alapembereként, ki másra bíznának egy ilyen fontos esetet, mint rám... na meg arra a személyre akinél gyakornokoskodtam...
Elveszem a poharat és helyet foglalok, lábaimat keresztbe dobom egymáson, s belekortyolok a borba. Hmm... nem vagyok oda a borért. Nem is nagyon szoktam inni azaz igazság. Drogozni igen, inni is néha napján, de már csak bedrogozva.
Nem baj, azért kortyolok még egyet az italból.
Kipattintottam a táskámat és kivettem belőle az ajánlatot tartalmazó borítékot, s az asztalra rakva felé löktem.
- Amint említettem az imént lenne egy ügy. Úgy sejtem tudod,hogy ki az a Gery Smith...- Pillantok fel rá érdeklődve, már, hogy ne tudná. Míg ideértem vagy négy plakáton díszelgett a feje New York Giants focistájának. Állandóan őt látni a tvben, és hát most... sikerült belekeverednie egy nem kicsi botrányba.
- Vele kapcsolatos az ügy, elég nagy pénz van benne, és elég nagy a hírverése a dolognak. A részletek a papíron, az iroda pedig téged akar...- Igen, ez az Eli, csak határozottan, ahogyan azt a tárgyalóteremben is szoktad. Most kivételesen jól adom, az üzletasszonyt, talán segített, hogy sikerült megfelelően lesokkolnom az érkezésemmel. No igen én ilyen is tudok lenni, mondjuk általában nem Hayden Greg Evansel szemben. De ennek is eljött ideje, és jobb is így kezdeni, és nem pedig óvodás kislányként nyálat csorgatni. Elvégre egy felnőtt nő vagyok vagy mi a fene.*
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Jan. 03, 2014 10:30 pm
Ugrás egy másik oldalra
Mindig is különleges hatással voltunk egymásra, s azt hiszem, ez ebben a helyzetben sem volt másképpen. Szinte éreztem, hogy az az apró kis érintés is igazi emlékképeket idézett fel benne, de nem volt idő ezen agyalni, hiszen máris elémtárta a keserű tényeket, amikhez - ha nagyon őszinte akarok lenni - semmi hangulatom nem volt. Ha Elsa társaságában voltam, mindig nehezemre esett csak és kizárólag a munkára koncentrálnom, de érezhette ezúttal is, hogy tekintetem folyton végigsimítja testét tetőtől talpig. Ez csak testi vágy, igazi vonzalom... de abból az erősebbik fajta.
Csak azután kortyolt a borba, hogy tett egy kis felvezetést, s hasonlóképpen tettem én is, beleittam az imént kitöltött vörös nedűbe, s jólesően borzongatott végig. Nem voltam az a típus, aki iszik, miközben munkaügyeket intéz, de.. ezt másképpen nem lehetett kibírni. Az elmúlt heteket mással sem töltöttem, csak nőkkel. És ideje lenne visszalendülnöm, mert nagyon kilendültem. Hogyan fogok én így visszemenni dolgozni?
Míg előrehajolt egy kissé, hogy táskájából elővegye az ügyet tartalmazó papírhalmazt, végigmértem lábait, és csak a jóisten tartott vissza attól, hogy ne csináljak olyat, amit nyilvánvalóan ez a Gery nevű fickó bánna, hisz egy teljes éjszaka kárba veszne. És félek, hogy Elsa is megváltozott.. mintha ezt érezném a levegőben., De semmiben nem lehetek biztos.. vele kapcsolatban sem. Pedig mindig ő volt az egy időben, aki mindig biztos pont volt az életemben. Az én kis gyakornokom mára már érett, felnőtt ügyvédnő. Ki gondolta volna arról a kis szeplős kislányról?
- Áh, ezek a focisták nem tudják, hogy a helyük - vettem át a papírt tőle, és miközben a poharat megemelve ismét beleittam, és lenyeltem a bort, átfürkésztem a sorokat. - Hát.. ez nem egyszerű eset. Ha.. profi sportolóról van szó, egyértelműen nehezebb a helyzet. - Ezzel Elsa is tisztában lehetett.. ha valaki híres, az ügye ezerszer nehezebbn, mint egy átlagos eset. Hiszen ha kiderül, hogy ártatlan.. jön a mende-monda, miszerint lefizetett minket, a bírót, mindenkit. De ha nem mentik fel, mindennek az ellenkezője következik..
- A testi sértés nem egyszerű mese. - tettem le a poharat, megköszörülve a torkomat. - Főleg nem lopással kombinálva. Ha jól látom, kamerás bizonyíték nincs.. - fürkésztem tovább a papírokat. - A sértetten kívül van bárki is, aki tanúsítani tudja ezt az esetet? - kérdeztem, miközben felemeltem a fejemet, majd arrébb hajítottam a papírokat, és felálltam.
- Nem akarok munkáról beszélni. Tudom, hogy neked sem ez a legfőbb vágyad. -
vigyoordtam el, és leguggoltam elé. - Hiányoztál, Elsa. - simítottam végig combján.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jan. 05, 2014 3:43 pm
Ugrás egy másik oldalra

Hayden & Lena




*Pillantását folyton magamon érzem, és ezt jó jelnek veszem. Lehet, hogy nincs belém zúgva, és soha nem is volt, de ez még nem azt jelenti,hogy közömbös. Bizony annál minden jobb. Igazából azt még nem döntöttem el, hogy a bosszúm, hogyan is fog kinézni... Amikor errefelé tartottam a kocsiban, még biztos voltam benne, hogy elcsábítom aztán kicsinálom, ahogyan annak idején ő engem. De most így egy légtérben vele, ez cseppet sem tűnt járható útnak. A másik lehetőség, hogy szimplán csak kicsinálom, ha tudnám, hogy kell megkínozni egy embert... de nem tudom, talán felbérelhetnék valakit, de hát ugye, úgy nem édes a bosszú. Vagy van valakije aki fontos neki, ezt viszont ki kell deríteni. És már vissza is zuttyantunk a jelenbe. Bárhogy is legyen az első lépés, hogy vissza édesgessem magamhoz, vagy legalábbis a közelemben legyen. Lefeküdni vele... nos, nem hiszem, hogy a legjobb ötlet lenne, elnézve a pasit, megint én járnám meg...
Fékezve a gondolataimat, amik érintése nyomán kissé erotikusabb irányba terelődtek ismét bedobtam a munkát, majd a táskámhoz hajolva elővettem az ügy részleteit és a fizetési ajánlatot tartalmazó borítékot, és Hayden elé csúsztattam. Figyeltem az arcát, kihasználtam a pillanatot, hogy büntetlenül legeltethettem rajta a szemeimet. Azon felül tervem egy kritikus részéhez érkeztünk, elvégre ha az ügy nem kelti fel az érdeklődését, aligha lesz a közelemben.
- Noh igen, készült pár fotó, ahogyan kimegy az üzletből, meg be ilyen általános paprazzi képek, még az összeset nem kaptuk meg. A csavar az egészben az, hogy Smith elég részeg volt, a sértett pedig egy nő. Állítólag gyakran járt be hozzá, ebbe a jelentéktelen kis üzletecskébe. Smith beismerte négyszemközt, hogy szeretők voltak, aznap este összeveszett az asszonnyal, nem emlékszik miért, idejött. Feltételezem szakított a nővel, az meg kiakadt. A gond csak az, hogy Smith nem akarja, hogy ez kiderüljön az asszony miatt...- Sóhajtottam, utáltam ha az ügyfeleink megnehezítik az életünket. Egyszerű lett volna rábizonyítani a nőre, hogy jogtalanul vádolja a sportolót ha amaz megvádolja a szeretői viszonnyal... Mindig vannak fecsegő barátok... De így.Egy pillanatra el is felejtettem, hogy miért jöttem és kivel ülök magányosan egy szobában ahogyan belemerültem az ügy részleteibe. Zavartan pillantottam rá, míg le nem guggolt elém, s meg nem éreztem bőrömön az ujjait.
Ajkaim kissé elnyíltak, s légzésem akadozottabbá vált.
- Hiányoztam?- Vontam össze a szemöldökömet.- Ha jól emlékszem te szakítottál véget ennek az egésznek.-Biztos, hogy nem emlékszem rosszul, ha másképpen lenne könnyen lehet, hogy most nem ülnék itt. Mindazonáltal nem álltam fel, és a kezét sem vezettem el a combomról, mert hiányzott az érintése. Kár lenne tagadni, hogy még mindig vágytam rá. S valahol a gyűlöletem alatt azért élvezni is akartam a pillanatokat vele...*
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 01, 2014 12:23 pm
Ugrás egy másik oldalra
A két szemem nélkül talán még mindig nem lettem volna képes elhinni, hogy itt van velem.. itt van az én drága társam, pontosan úgy, mint azokban a régi időkben. Nem is hittem volna, hogy idesodorja az élet, de ha már így történt, szeretnék megragadni ebben a pillanatban. Soha nem voltam szerelmes belé, de... azzal bizonyára ő is tisztában van. És ezek szerint nem viselte olyan rosszul, ha hajlandó volt elfogadni a megbízást. Hiszen nem kötelessége. Bár jobban jár, ha megteszi, hiszen még alig lépett ki a gyakornok munkakörből. Nem szerencsés ilyen korán kivívni a vezetőség haragját.
Felsóhajtottam, majd amikor elővett egy borítékot, mit sem törődtem vele, helyette félretoltam. Nem érdekelt ebben a pillanatban sem a pénz, sem az egyéb kompromittáló képek. Volt ennél jobb dolgom is jelen pillanatban.
- Igen, hiányoztál... és még egy szó az ügyről... esküszöm, hogy kidoblak innen! - vigyorodtam el szélesen, még mindig előtte guggolva, kezeimmel gyengéden megsimítva ekkoron már térdét, majd egyik kezem lentebb vándorolt, hogy cipőjének csattjával kezdjek el babrálni. - Ráérünk vele holnap foglalkozni... és ha valaki mást mond, az elmehet a pokolba! - vált merésszé még inkább a kezem, ahogy kibújtattam őt a cipőjéből. - És érzem, hogy te is vágysz rá... talán tévednék? - kérdeztem, majd másik kezemmel ellentétes irányba, be a szoknyája alá simogattam tenyeremmel.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Feb. 16, 2014 9:32 pm
Ugrás egy másik oldalra

Hayden & Lena




*Na jó, állatira szexi volt ez tagadhatatlan még most is. Hogy vonzódom hozzá? Nagyon is, igen még mindig.Pofára akarom továbbra is ejteni, a bosszú bizony ott lebeg a szemeim előtt, csak tehetek egy kis kitérőt? Most kéne felállnom és elmennem, most nem szabadna engednem a csábításnak. De az isten szerelmére, hogy is tehetném.
Az ajkaim kissé elnyíltak, ahogyan ujjai a bőrömhöz értek s akadozva szívtam be a levegőt.
- Megtennéd?- Néztem le rá meglepetten. Nem hittem el, hogy kidobna csak azért mert nem akarok vele szexelni... vagyis, de elhittem. - Tehát továbbra is csak egy újabb lyukként tekintesz rám és ha nem kapod meg amit akarsz akkor kidobsz? Szép...- Morogtam bosszúsan, de ettől még hagytam, hogy megszabadítson a cipőmtől. Nem akartam elmenni, akkor vége lenne a játéknak és a céghez is mehetnék vissza üres kézzel, és azt bizony nem köszönném meg. Túlságosan is magabiztosan jöttem ide, tudva, hogy nekem ez könnyen meg lesz. Valahogy ezt a magabiztosságot kéne megszereznem megint, mert így ebben az állapotban bizony nagyon úgy tűnik, hogy megint az ágyában fogok kikötni. Gyűlöletes, hogy mennyire gyenge személyiség vagyok.
Felnyögtem ahogyan megéreztem a kezét a szoknyám alatt.
- Nem...- Húzódtam közelebb igazából kár lett volna tagadni a dolgot, vágytam rá. Ujjaim a hajába túrtak, s lehajoltam hozzá ajkamat az övére tapasztva, hevesen csókoltam meg, hónapoknyi frusztrációmat beleadva. Egészen közel húzódtam, s útközben széttárt lábaim a teste két oldala mellett pihentek a puha szőnyegen. Már mindegy volt ha idáig eljutottunk akkor legalább érezzem jól magamat. Nem, de?*
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Feb. 18, 2014 9:20 pm
Ugrás egy másik oldalra
Mindig volt egy bizonyos... vonzerő, mely engem kísért egész életutamon. Nem tudom, mikor keletkezett, talán velem született, apám is hasonlóképpen viselkedett (amiért anyám nem volt túlzottan hálás), én magam pedig nyilvánvalóan tőle örököltem, hogy ennyire értek a nők nyelvén.
- Hát illik... így viselkedni? - kérdeztem egy széles vigyorral. Nem mondom, talán van igazság a szavakban. Sőt, biztosan! De előbb halnék meg, mintsem hogy ezt egy nő előtt beismerjem. Az ok olyan egyszerű... nem lenne férfias elismernem, hogy egy nőnek van igaza, nem pedig nekem. És számomra pedig... mindennél fontosabb, hogy nekem legyen igazam, ne pedig másnak. Talán mert ügyvédként nem bírom elviselni, ha azt mondják, hogy elvesztettem egy pert, egy ügyet, vagy bármit. Számomra mindez rosszabb volt, mint egy elutasítás. De Elsa nem volt képes elutasítani. Őt túl jól ismertem ahhoz, hogy csak úgy azt mondja: nem.
Most azt mondta... de csak a kérdésemre felelt, és ez a nem számomra mindennél ígéretesebb, mindennél jobb,és díszesebb... amit tudtam, hogy ma este megint jól fogok szórakozni, és ő ebben cinkostárs lesz.
- Emlékszel még a szép... New York-i éjszakákra? - zongoráztam fel fekete harisnyáján, miközben ajkaim gyengéden végigsimították ütőerét, majd szenvedélyes csókban forrtam össze vele, tekintetemet lehunytam, s kezeim arcára vándoroltak, csak utána túrtam bele egyikkel a hajába. Nem hiszem, hogy volt valaha is ennyire tüzes a csók, mellyel őt ajándékoztam meg. De mivel hosszú idő telt el... tudtam, hogy ezúttal mindennél és mindenkinél jobbnak kell lennem, hiszen... férfi vagyok. Bennem a bizonyítás vágy.
- Van egy... olyan ötletem, hogy ezt... ne itt folytassuk. - súgtam aztán fülébe, miután elengedtem ajkait.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 16, 2014 10:05 pm
Ugrás egy másik oldalra

Hayden & Lena




- Ezt én is kérdezhetném Mr. Evans- Mormogom, hiába tagadnám le, hogy kívánom és vágyom rá. Még mindig... mikor fogok túllépni rajta? Hiszen az előző kijelentése is arra utal, hogy bizony még mindig nem tisztel. Pedig engem arra neveltek, hogy várjam el mindenkitől a tiszteletet. Főleg a férfiaktól, és kölcsönösen tiszteljek én is másokat. Ez a férfi még mindig eléri amit akar, még akkor is ha bunkó. Gáz... Sajátos defekt. Vagy pont, hogy nem az? Vajon minden nőt ilyen könnyedén megkap?
Légzésem felgyorsul, sőt zihálássá válik, ahogyan ujjai megindulnak felfelé a harisnyámon, s ajkát megérzem a nyakamnál.
- De még mennyire, ahogyan arra is milyen szemétmódon dobtál ki.- Jegyzem meg epésen. Az egy dolog, hogy széttárom neki a combjaimat, de attól még tudja, hogy nincs ám minden elfelejtve. Lehet mondjuk nem érdekli, de ha már itt van és ilyen pozícióban vagyunk akkor viselje el. Vagy tegyen ellene, hogy ilyeneket mondjak.
Vadul viszonozom a csókját s az ajkai közé nyögtem. Nem is emlékeztem, hogy ennyire jól csókol. Vicces, hogy az emberrel egy csók képes elhitetni, hogy őrülten kell a másiknak. Holott az agya tudja, valahol mélyen egy racionális hang az figyelmezteti, hogy ez bizony nagyon , de nagyon nem így van.
Felnevetek a javaslatára.
- Na mi van? Öregszel? Olyan prűd lettél, hogy a hálószobán kívül máshol nem is csinálod?- Beletúrtam a hajába, majd ujjaim megszorultak a tincsein és így húztam közelebb, hogy a következő szavakat az ajkaira suttogjam.- Ha jól emlékszem régen az irodai asztal volt az egyik kedvenced.- Nekem aztán teljesen mindegy már, hogy hol esünk egymásnak, lehet az ágy vagy asztal, vagy ez a kanapé. Ahol neki jól esik, csak csináljuk már. Nah igen, azért bennem is bennem van, hogy ezer éve nem láttuk egymást. Függetlenül attól, hogy ő dobott ki engem, nem kívánom kevésbé. Így kéne pedig lennie, de nincs így... ismétlem magam gáz...
Gáz vagyok, és az is maradok, de ma este egy istentelenül jót fogok kefélni. Kövezzenek meg érte...*
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Ápr. 06, 2014 2:10 pm
Ugrás egy másik oldalra

to Elsa;this is our relationship

Nem is tudom, hogy volt-e már a közelemben olyan nő, ki ennyi tüskét rejtett, mégis, közben annyira vágyott rám, ahogyan én is rá. Ez valami furcsa kettősség, melyet már megszokhattam volna Elsa-tól, de mégis, hogyan szokjam meg, ha olyan ritkán látom? Erre jönne az a válasz, hogy ez az én hibám is, hisz én dobtam ki, mikor úgy döntöttem, hogy kettészegem a karrieremet kissé, és eljövök onnét. De azóta már szó szerint megjártam a poklot is, és azóta jobb, ha inkább nem is gyakran keveredem oda, csupán akkor ha már tárgyalásra kerül sor, és beszélnem kell a védencemmel. Ennek ellenére is sikeres vagyok, így nem kell ettől félnem.
- Nagyon felvágták a nyelved.. mindig imádtam ezt benned. - súgtam csendesen, mégis perzselő hangon, ahogy fülcimpájához hajolva forró leheletem nyilvánvalóan égette fülének járatát.
- Csupán nem akarom elsietni. Adjunk a formalitásokra. - reagáltam ennyivel egy széles vigyorral az arcomon, miután prűdségemet említette. Nem. Csak ha most nekiesnék itt a kanapén, vagy akár az asztalon, úgy vélem, hogy nagyon gyors kaland lenne, én viszont néha igénylem a komolyabb törődést is. Tőle még el is fogadnám.
Egy halk sóhajt hallattam, mikor magamon éreztem az ő forró leheletét is, majd megfogtam a csípőjét, és úgy véltem, hogy igaza van; felesleges a hálószoba. A konyhaasztal is tökéletesen megteszi.
Hát egy pillanaton belül már ott álltunk előtte, csípőjét markolva tettem le az asztalra, miközben rövid szoknyáját már felgyűrtem, és csak egy alsónemű választott el a céltól.
közben hajába túrtam, szinte birtoklóan markoltam, s odarántottam magamhoz, hogy csókolni kezdjem őt az érzelmek vad zuhatagában.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Május 29, 2014 9:29 pm
Ugrás egy másik oldalra

Hayden & Lena





Valószínűsíthetően soha nem fogok megbékélni ezzel a pasassal, habár arról is meg voltam idáig győződve, hogy többet nem adom be neki a derekamat. S most még is a közepében voltunk a dolgoknak.
Legszívesebben itt a kanapén hagytam volna, hogy magáévá tegyen.
Az ajkamba haraptam s igyekeztem nem túlértékelni a szavait, valahol belül  meg kellett keményítenem magamat annyira, hogy ne essen sz*rul amikor a végén majd a kezembe nyomja a táskámat és közli, hogy jó akkor találkozunk a bíróságon...
-Hmm, ha ezt akarod.-Nekem végül is mindegy volt, hogy a kanapén vagy az ágyban. Az ágy talán kényelmesebb is, hagytam, hogy felkapjon és lábamat a dereka köré fontam miközben csókoltam.
Aztán a fenekem a kemény asztalra ért, felkuncogtam.
- Na és mi lesz azzal, hogy nem akarod elsietni?-Jóleső nyögés hagyta el az ajkaimat, ahogyan a hajamba markolt és közelebb rántott. Ugyan olyan hevességgel viszonoztam a csókját, mint ahogyan azt kaptam. Tenyerem végigsiklott kockás hasizmán fel a mellkasára és vissza. Beleakasztottam a nadrágjába az ujjaimat, s elkezdtem megszabadítani a fölösleges anyagtól.
Közben közelebb húzódtam s csípőmet kissé megemelve ágyékomat az övének dörgöltem.
Ezer éve, hogy együtt voltunk, és őszintén a legtöbb férfival nem olyan jó az ágyban, mint vele. Még jó, hogy az ember sóvárog a cukor után ha egyszer megízlelte... *
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Jún. 29, 2014 10:30 pm
Ugrás egy másik oldalra

to Elsa; this is our relationship +18

- Meggondoltam magam - vigyorodtam el, miközben ajkától nagy nehezen, de sikerült elszakadnom. A tény, hogy újra itt van.. vagyis inkább úgy mondom, hogy ismét velem van, hiszen előtte még nem járt itt... nos, felettébb jótékony hatással volt. Leginkább rám, ha ez nem lnene nyilvánvaló... de ravasz és okos nő... kinézem belőle, hogy valamit forral ellenem, ha már csak úgy simán lepattintottam őt abban a bizonyos városkában, amit mindenki Nagy Almának hív.
- Örülök, hogy még... mindig nem jöttél ki a gyakorlatból. Talán volt kivel gyakorolnod? - kérdeztem, miközben tüzes sóhajaimmal perzseltem vállát, és egy halk sóhajtással jeleztem felé, hogy meg vagyok elégedve keze munkájával... ahogy végigsimított hasizmomon, majd nadrágomnál kötött ki... még az anyagon keresztül is éreztem az érintést, és azt hiszem, nekem sem kellett volna ennél több ahhoz, hogy feltüzelve rögtön magamhoz szorítsam, s egy varázslatos élménnyel ajándékozhassam meg.
Csípője szorosan az enyémhez simult, miután a nadrág anyaga már nem zavart engem sem, de én sem álltam meg, ezúttal az alsóneműje maradt egyetlen mozdulattal a kezemben. Ismerhetett, nem vagyok egy finom ember, ha feltüzelnek... de sosem bántottam. Ez nem más, csupán szenvedély... mely mindig kellemes élményeket okoz a mámor beköszöntötte előtt...
- Így máris jobb! - vigyorodtam el, miközben ujjaim végigszántották combja belső hajlatát, és lehunyt szemekkel nyomultak vissza ajkaim az ő ajkaira. Másik kezem továbbra sem tétlenkedett, hátánál fogva húztam őt még inkább magamhoz...

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

Hayden lakása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Hayden G. Evans
» Hayden G. Evans
» New York - Hayden hotelszobája
» Leo lakása
» Dex lakása

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Helyszínek :: Mystic Falls-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •