Hoztam volna virágot is, ha tudtam volna szedni. De mivel meghaltam, így nem valószínű. hogy valaha is magammal fogok tudni hozni egy szál virágot is a szeretteim sírjára. Éppen egy üres fejtámlájú sír előtt térdeltem. Tele volt aggatva díszes dolgokkal, mintha csak most temették volna el. Valószínűleg így is volt. Közben azon tűnődtem, vajon az én testemmel mi lett.... Többnyire az erdő közepén ázhatok egy rühös gödörben Tessa hullájával együtt. Az a némber! Mindent elvett tőlem és hol van Silas??? Az a nyomorult elárult. Mintha csak nem is fájna neki, hogy meghaltam. Nem is keres. Nem próbál visszahozni az életbe. Semmit sem tesz. Gyűlölöm. Próbáltam lezárni magamban a múltat de nem volt olyan könnyű. Hirtelen valami reccsenést hallok a hátam mögül, megfordulok. TESSA. Remek! A szemembe dühös könnyek gyűlnek. Felállok és ökölbe szorítom a kezemet. - Te Pszichopata némber! Miért tetted ezt velem? És még van képed itt is megmutatkozni? -mondtam összeszorított fogakkal.