Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Dec. 26, 2014 7:55 pm
Ugrás egy másik oldalra
moira rukova



Becenév • - - -
Születési hely •Szófia, Bulgária
Születési idő •987. december 15.
Kor •32 év / egyébként túl öreg
Play by •Holly Marie Combs
Faj •Boszorkány
Foglalkozás •Egy üzletember felesége voltam még a középkor kellős közepén... igazán nem értem, hogy mit vársz tőlem!
Család • Nehéz beszélnem róluk, miután szüleimet korán elvesztettem, s már 15 évesen férjhez adtak engem. 16 évesen világra hoztam lányomat, kinek a lehető legszebb és legtartalmasabb jövőt kívántam megadni, ám ő ebből nem kért. Miután elszökött tőlünk, a reményem hogy az életemnek még van értelme, köddé foszlott. Egy birtokló férfi kezein maradtam, akit ugyan szerettem, ám nem tett boldoggá az élet lányom nélkül... tűrtem az élet pofonjait, míg véget nem vetettem saját életemnek...
Ha ismertél volna engem egykoron, a kereskedők és feleségeik szürke, színtelen világában, szemügyre vehetted volna ezzel együtt elegáns, ám visszafogott, kecses és nőies stílusomat. Soha nem fogadtam meg mások tanácsait, én magam választottam ki az anyagokat, melyekből a későbbiekben öltözéket varrattam a birtokunk szolgáival. Nem érdekelt a borsos ár, magamnak mindig a legjobbat vásároltam, ahogyan a későbbiekben lányomnak is. Mindig is izgalomba hozott a tény, ahogyan arra az apró termetre finom csipkét vásárolhattam.
Alkatom szintúgy nőies, derekam vékony, akkoriban megtestesítője voltam a női ideálnak, ám szégyent hoztam az őskori elképzelésekre, hisz a férfiak alig heverték ki azt, amelyet elődeik az utókor számára hagytak.
Az ékszerekért sosem rajongtam túlzottan, egyedül a gyöngyöt részesítem túlzott előnyben, de abból is az igazit. Ócska utánzatok... már régen sem gyakoroltak túl nagy értéket a piacra.
Ahogy észrevetted, már a külsőmet illetően sem vagyok túlontúl egyszerű; hát mit takarhat még egy efféle nő belső világa?
Mindig is elnyomtak. A szüleim, az apám... mély benyomást gyakoroltak fiatalkori énemre, ám miután tőlük végső búcsút vettem, szükségem volt menedére. Férjhez mentem egy helyi kereskedőhöz. Lenyűgözött a világ, amelybe azok a szerelmes szavak csábítottak engem, elragadott a bujaság démona, s szinte felemésztett minden édes szó, amellyel a férfi levett a lábamról.
Soha nem hűltek ki valós érzéseim a férjem iránt, ahogy az ő szenvedélye sem. Hűséges voltam mindhalálig, s élveztem az életet, melyet adott nekem a szegénység után.
Lányom születését követően megtanultam, hogyan is legyek jó anya. Elkényeztettem egyetlen gyermekemet, amit apja nem nézett jó szemmel, ám egyetlen jó szóval mindig is képes voltam lenyugtatni heveskedő férjemet.
Minden, ami velem történt, rögtön a szívembe hatolt, minden mélyen megérintett, s ahogy telt az idő, fiatal lelkem továbbra is tombolni akart; lányomban láttam saját életem, s életem legnagyobb hibáját követtem el, mikor férjemmel karöltve hozzáerőltettem őt ahhoz a férfihoz... bűnömmel örökre együtt kellett élnem, bűntudatom lassan emésztett fel, míg végül teljesen magával ragadott...

xy • i have no other face • 19 év

életem porosodó lapjai...


Kedves naplóm,

ma van a lányom születésnapja. Ennyi év után, hogy elhagyott... még mindig emlékszem rá. Rózsás arcára, gyönyörű alkatára, melyet szinte arra találtak ki, hogy gyermekekkel ajándékozhassa meg férjét. Ám minden máshogyan alakult.
A szívem hiába súgta a frigy pillanatáig, hogy hiba, amit elkövetek, nem szegültem ellen férjem akaratának. Cedric; jómódú úriember, kiben nemesi vér folydogál. Apja híres kereskedő volt, aki túlontúl sokat betegeskedik az utóbbi időben. Csupán hónapok kérdése, hogy örökölje édesapjától a vállalkozást, hiszen semmi kétség, el fogja őt ragadni az akkoriban oly' kegyetlen tüdővész. Nem tévedtem; pár héttel az esküvő után a család nem ünnepelni, hanem gyászolni ült össze, és elkezdődött a lányom valódi pokla. Nem kímélték a terhek, nem kímélte az az ostromló férfi... álmatlan éjszakákat okoztak a tények, miszerint talán illetlenül érinti meg Őt, talán akarata ellenére cselekszik, ám lányom sosem panaszkodott erre, mikor meglátogatott bennünket. Távolságtartása ekkor már tetőfokára hágott, tudtam, s szinte magamon éreztem, hogyan és miként vet meg minket döntésünk nyomán. Mintha nem lenne Ő sem más, mint egy zsák ruha, kit eladtunk egy kereskedőnek, csupán hogy saját ragunkat megtarthassuk. Sosem mondtam el neki, mily' szívfájdalom volt látni mindig, mikor eljött... s hányszor fogadtam meg, hogy leállítom ezt az ostoba komédiát!
Elment, az életem egyetlen értelme otthagyott engem... ezer ördög és pokol, mégis mit kellett volna tennem, hogy visszakapjam azt, akibe szívem egészét helyeztem?! Lesújtva éreztem magam, szívem darabjait magával vitte abba az új világba... s nem tudtam, hogy mitévő legyek... a kés, mely végül karomba állt, végighasított fő artériámon. A vér megpecsételte a díszes perzsaszőnyeget, s pár perc volt csupán, hogy teljesen elveszítsem eszméletemet...


A kezeimet néztem. Mindkettőt sár borította be. Homok, piszok, por... minden, ami ebben a pincében csak rátapadhatott a koszos földön. Előttem csupán pár papírlap, egy toll, mely egykoron aligha létezett még. Minden olyan furcsa...
Nem emlékszem, mi történt azután, hogy öngyilkos lettem... ki talált meg engem, ki mosta fel a vérem, kidobták-e a szőnyeget. Egyet tudtam csupán... az életem nem ért véget ott.
Nagyot nyeltem, ahogy belenéztem a helyiség egyetlen tükrébe. Arcomon szintúgy piszok ragadt meg, s azt a ruhát viseltem, melyet öngyilkosságom reggelén vettem fel. Sehol egy gyertya, a plafonról valami vezeték lógott le, s annak végén világított egy gömb. Nem értettem semmit, de nem ez volt az első napom itt. Idelenn nem érezni az idő múlását, nem tudom, hogy mikor van reggel, s mikor van este... a napszakok megszűntek... számomra...
Csak egy kis rés az ajtó alján... ahol minden reggel egy papírhalmazt toltak be. New York Times. Számomra ismeretlen szavak és betűk, talán kínzás mindez. Ám egyetlen dolgot még csekély angol tudásommal sem esett nehezemre felfogni... az újság bal sarkán, ott fenn...

"2014. december 18."


Vissza az elejére Go down

Ősi vámpír
Tatia Petrova
Moira Rukova Tumblr_otqo5bAuS71sasfc6o1_100
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◆ boring falls ◆
Hobbi & foglalkozás :
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆



A poszt írója Tatia Petrova
Elküldésének ideje Pént. Jan. 09, 2015 9:03 pm
Ugrás egy másik oldalra


gratulálunk, elfogadva!


Üdvözlünk itt!

Édes, drága anyukám,
elképzelésed sincs arról, hogy mennyire vártam a felbukkanásodat és az, hogy olyasvalaki, mint Te leszel a megformálója, szintén boldogsággal tölt el!  40 Annyi, de annyi lehetőség rejlik ebben a karakterben és annyira várom, hogy a játéktéren is kibontakoztasd azt, amit itt a lapban megmutattál... ez egyszerűen tökéletes volt, nem is tudok rá mást mondani. Teljesen megfelelt annak a képnek, amit kialakítottam magamban, sőt, túl is szárnyalta azt. Úgy érzem, méltó helyen lesz a karakter, mert már most lejött, hogy nagyon tudsz bánni vele.  31
Nem is csűröm-csavarom tovább, foglald le a gyönyörű arcodat, aztán irány a játéktér! Jó szórakozást és ne feledd: engem ne kímélj! Smile


Vissza az elejére Go down
 

Moira Rukova

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Sefa Rukova
» Sefa Rukova
» Moira Jenkins
» Moira Target
» TARGET; moira

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Boszorkányok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •