A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Underground the Club


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Vas. Szept. 20, 2015 11:23 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


Chriest & Leslie

I'm only drinkin' me lonely tonight... or not?


Lehet, hogy nem ez volt a megfelelő hely vagy a legjobb alkalom arra, hogy kiutat keressek az elmémben lejátszódó szappanoperából, de elegem volt mindenből jelen pillanatban. Főleg abból, hogy sajnálkozó pillantásokat lássak, hogy olyanról elmélkedjek naphosszat, amit nem is biztos, hogy megfogok valaha kapni.
Ez a hely, valamiféle megnyugvást adott, és bár félhettem volna a piás pasitól, meg a rámenős pultosoktól, nem tartottam egyiktől sem. Megvolt a magam ereje, hogy használjam, még akkor is, ha igazán nem gyakorolgattam mostanában. Vagyis azon túl, hogy megbűvöltem pár zárat egy motelben, hogy megszállhassak éjszakára. A pulthoz sétálok egyenest, gondolkodás nélkül kérek italt, és bár eszem ágában sem volt már az elején más bajszát húzogatni, egy meglehetősen harapós kedvű farkasba botlottam. Nem túl nőiesen mordulok fel, és tekintetem sugall némi lenézést és dühöt irányába.
-Nem érdekel a bajod, megnyugodhatsz. Teszek rá magasról haver...-megszokhattam volna a bunkóskodó magányos farkasokat, de még most is ki-ki tudja húzni nálam egy-egy alak a gyufát. Igaz, hasonló környezetben nőttem fel, de ott az ilyen megszólalásokat némi kedveskedés váltotta fel, mondjuk meghívás a következő körre. Jelenleg ebben nem reménykedem annyira.
A pohárért nyúlok, mely kiürülve csillogott a lámpák fényétől, és elfintorodom, aztán felvont szemöldökkel nézek az imént még nagyban ellenségeskedő pasira. Ha valamit, hát ezt nem értettem most. A fejemet akarja venni, csupán azért, mert jóhiszeműen elejtek egy mondatot, ami mellékesen igaz is, mert nem nézett ki úgy, mint aki szórakozni jött, inkább úgy, mint akit karóba húztak. Pont ettől lett némiképp érdekes ez a helyzet.
-Most komolyan?-ajkaimon megbújik a csodálkozás mosolya, mely érzés szememből süt, csupán keveredik ott némi arrogáns eleggyel.-Emlékeim szerint nem vagyunk haverok.-mérem végig jól láthatóan, és székemen én is úgy helyezkedem, hogy felé fordulhassak kényelmesen.-Jobb társaság híján mégis megfelelek?-szegezem neki a kérdést, de poharamra biccentek, hogy a lehetőséggel élek, és kibújok a dzsekimből, amit magam mögé teszek, és keresztbe fonom lábaim. Szemem továbbra is sejtelmesen csillogva méregeti, és némi gyermeki kíváncsiság motoszkál agyamban, mely ki akarja deríteni, hogy a nagy bánata oka mégis micsoda. A legkisebb jelét sem mutatom annak, hogy zavarban lennék vagy megrémisztene, sőt, olyan nyugalmat és magabiztosságot sugárzok magamból, ami már-már idegesítő lehet egy két embernek, aki nem bírja az ilyen társaságot. Nem voltam már kislány, függetlenül minden külső adottságomtól. És utáltam, ha semmibe vesznek, lenézőek velem. Ezt a hibát pedig ő már elkövette, a kiengesztelésért pedig meg kell győznie először, hogy érdemes e rá. Az ösvényt már megtalálta, a folytatás csak rajta áll.



||music:Whiskey In The Jar|| words: 401 || note: gyenge kezdő Embarassed
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Szept. 19, 2015 3:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Egyik whiskyt nyomom le a másik után. Szinte szünet nélkül kérem az újabb és újabb köröket, csak a sokadik után tartok némi megállót. Hagyom, hogy a jótékony zsibbadás lassan elborítsa az agyamat, lassan már gondolkodni is alig bírom. Valamiben viszont tévedtem. A mellkasomban lévő fájdalom nem lett kisebb, sőt. Mintha csak az erős ital égetné, erősebbé válik. Most először kívánom, hogy megszabaduljak fajtám jellegeitől, és vámpírrá váljak. Akkor ki tudnám kapcsolni az érzéseimet. Minden sokkal, de sokkal könnyebb lenne. De talán még az én sebeimre is van gyógyír. Ha kell, verekszem, szétütöm az egész bárt, hogy levezessem valahol a bennem dúló feszültséget.
Néha már meg-meglódul előttem a bárpult körvonala, amikor egy hang ránt ki a mélázásból. Oldalra kapom a tekintetem, és egy fiatal lányt látok. Hosszú haj, szép arc, merész és bátor tekintet. És botor is, ha ebben az állapotban hozzám szól, plusz úgy, mintha ismerősök lennénk.
- Ja. Voltak jobb napjaim - morgom oda morcosan. - De nem vagyunk haverok, szóval ha kérhetem, ne foglalkozz velem - intek egy újabb ital után. Más körülmények között nyilván kedvesebb lennék, de most nem megy. Még akkor sem, ha megérzem benne a fajtámbelit. Ugyanakkor felcsillan bennem a remény, hogy talán némi társaság mégis elvonná a gondolataimat Gwenről.
- Meghívhatlak? Addig mondd, míg eszemnél vagyok - fordulok aztán félig felé a székben. Most nyilván azt hiszi, teljesen őrült vagyok, amiért ilyen hirtelen meggondoltam magam.
Vissza az elejére Go down


Farkasboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
Stone Sour - Gimme Shelter
Beth Hart - I'd Rather Go Blind
Shinedown - How Did You Love

† Tartózkodási hely :
N.O.



Leslie Elizabeth Shay ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Szept. 17, 2015 8:57 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


Chriest & Leslie

I'm only drinkin' me lonely tonight... or not?


És a pillanat, amikor megint egyedül vagyok, mint a kisujjam. A telefonom nézegetem, a kijelzőn jól látható helyen villog a felirat, miszerint van egy üzenetem. Megnyitom, és láss csodát, a drága mostohaanyám újabb beszámolóját látom kép formájában, miszerint messze északon a hideg ellenére is remek idő van. A nyakig beöltöztetett ember mellett ő már szinte nevetségesen fest, mert a hideg számára épp olyan volt, mint számomra. Mi hozzászoktunk, hogy ne érezzük a velőnkig hatoló hideget, vagyis ne olyan mélységekig, hogy meg akarjunk fagyni.
A testvéreim, már ha valóban többen voltak, valahol a világban élhették boldogan életüket, míg én ennek a felettébb különös városnak az utcáit járom. A motorom leparkoltam rég, ücsörgök még egy sort rajta valami bár előtt, amíg a kellemes emlékeken merengek a fotó láttán. A szívem viszont összeszorul, ha csak arra gondolok, hogy ezt magam mögött hagytam. Mielőtt a legfurcsább, leglegyengítőbb érzés végigfuthatna rajtam felpattanok a motorról, a kulcsot mélyen a zsebembe csúsztatom, s kicipzározva a bőrdzsekim, kényelmes, mégis határozott lépésekkel lépek be a klubba, ahonnan a hangos röhögésen túl a kevésbé kellemes szagok is jól érződve szállnak ki. Fintor helyett mosoly szökik arcomra, mert sok kellemes emléket rejtettek az ilyen helyek, még ha nem is konkrétan ez. A pulthoz sétálok, és intek a pincérnek, hogy hozzon egy italt. Nem tudom, hogy rólam sütött-e le, hogy mit akarok, vagy ennyire jól ismeri az embereket már első látásra, de egy rövid landol előttem, s az üveget a pohár mellett hagyja. Na ne már, hogy a mosolyom ennyit segít, és tényleg süt rólam, hogy egy világfájdalmat nyomok el magamban. Nevetséges.
-Hát kösz.-biccentek a pultos felé, aki mosolyogva fordul el, és folytatja a munkáját.
-Igyunk arra, hogy éltünk már meg jobb napokat is.-emelem meg a poharam, szinte magamnak mondva a rövid tósztot, majd a poharat kiürítve leülök a bárszékre, és töltök még egy kört. -Azt hiszem, te is láttál már jobb napokat.-nézek a mellettem lévő, cseppet sem virágos hangulatban úszó fazonra, és a testemen végigszaladó érzéstől megcsillan a szememben a farkas énem. Én nem tartok mástól, ha más se tőlem -s nem hiszem, hogy errefelé szokás lenne egy falka nélkülit, hogy így mondjam a degenerációm, miszerint boszorka is vagyok-, egyszerűen próbálom a jelen helyzetből kihozni a legjobbat. És az nem feltétlenül az lenne, hogy egyedül iszogassak, így társaságot kell keresnem. A helységben pedig több a magát kérető és piáért áruba bocsájtó lány, a túl részeg fickók gyűrűjében, mint az, aki még annyira nem részeg, és egyedül iszogat. Pont arra van szükségem, hogy ne kérdezgessenek, noha korom meghazudtoló mosolyom sokszor volt hátrány, mintsem előny.



||music:Whiskey In The Jar|| words: 422 || note: gyenge kezdő  Embarassed
▲▼
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Kedvenc dal :
https://www.youtube.com/watch?v=ptH60ktLqBM
Lead me home
† Tartózkodási hely :
New Orleans
† Hobbi & foglalkozás :
Les rigolyáinak elviselése



Chriest Wolfswood ÍRTA A POSZTOT
Szer. Szept. 16, 2015 4:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
(Gwen lakosztálya)

Hát újra itt vagyok... a kezdet kezdetén, ahonnan minden elindult. Egy bár, ahol számolatlanul folyik a sör, a tömény, ahol lányok kelletik magukat egy ingyen ital, akár egy adag drog, vagy épp egy mámoros éjszaka reményében. Ahol zsebesek, bűnözők tanyáznak, ahol fiatalok élvezik az élet szabadabbik részét. Van aki bújkálni jön ide, van aki a zenét élvezni, van, aki korlátok és kontroll nélkül tombolni, és van, aki felejteni... úgy, ahogyan én is.
Ennyi volt. Ennyi volt a szerelem, a szenvedély, a boldogság. Feladtam magamat, mindenemet azért a nőért, akit az életemnél is jobban szerettem. Odadobtam volna neki bármit, akár saját magamat is, mégsem voltam jó. Pedig igyekeztem... isten lássa a lelkem, hogy úgy igyekeztem, ahogy még soha. De talán - a jelek szerint - nekem nem jár a boldogság. Mintha a vérfarkas átok nemcsak a teliholdas éjszakákra, hanem egész életem folyamára ráütötte volna bélyegét.
Persze igen, tudom, a boldogság ezúttal nem csak kettőnkön múlt. Hanem legfőképpen azon a névtelen, arctalan árnyon, aki azon a bizonyos éjjelen az életünkbe lépett, és bemocskolt Gwent az érintésével, mindennel, amit művelt vele. Inkább bele sem gondolok a részletekbe, mert tudom, hogy abban a pillanatban törni és zúzni kezdenék. Tökéletesen megértem, min megy át Gwen, de nem értem a döntését. Engem soha, egy percig nem érdekelt, ami történt vele. Szeretem őt, ugyanúgy, mint ez előtt szerettem. Ostoba hiúsággal úgy hittem, hogy az iránta való érzelmeim elegek lesznek ahhoz, hogy átsegítsem őt ezen a helyzeten. Nos, a jelek szerint ő viszont nem így gondolta ezt. És fájt a tudat, hogy egymaga akar szembenézni a rémálmai szörnyeivel, nélkülem. Jobban fájt ez még a ténynél is, hogy úgy eldobott, ahogy egy megunt játékot szokás. Szívem szerint most visszarohantam volna hozzá, a küszöbére térdelve ha kell, könyörögve a megbocsátásért, akár csak egyetlen óráért, amit eltölthetek vele. De nem, nem teszem. Egyrészt, mert tudom, még messzebb lökném magamtól, mint amilyen távolságban most van. És azért is, mert bennem is van akarat, és büszkeség. Még akkor is, ha úgy érzem, jelenleg a mellkasom közepén nincs semmi, csak egy sötét, ásító fekete űr, mert a szívemet ott hagytam nála, valahol abban a lakosztályban.
Most egy dolgot tehetek. Iszom, amíg el nem borít a részegség jótékony homálya, amíg el nem vesztem az eszméletemet. Akkor talán legalább egy kis időre csillapodik bennem az emésztő fájdalom.
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls



Vincent Pavel Burgess ÍRTA A POSZTOT
Csüt. Aug. 06, 2015 5:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Hüvelyujjammal letörölök egy kósza vércseppet, mely akaratosan megkapaszkodott alsó ajkaim barázdáinak egyikében. Egy pillanatra magam elé emelem, lassan beissza magát bőröm keskeny, köröket leíró vájataiba karmazsin gyönyörűségével, miközben a Hold reszkető-ezüstös fénye hullámokban fut keresztül rajta. Ilyeneket mégsem fest meg senki, ilyenekről mégsem ír senki, erről az apró, szinte jelentéktelennek tetsző pillanatról, ahogyan a vér utat tör magának a megadó bőr felületén. Nem értem, pedig ebben a világban és abban is, amelyből jövök, mértéktelenségben számolnak mindent. Egy kis fájdalom kevés, elviselhetetlenül sok kell; néhány pénzérme nem elég, elkölthetetlenül sokra vágynak. Az ember ösztönei átrendeződtek. És nemcsak az embereké. Hullákkal bélelt városokon keresztül menekültem, holott néhány öblös korty elég lenne, hogy egy hozzám hasonló szörnyeteg csillapítsa éhségét.
Az erősebb testfelépítésű férfi aléltan fekszik előttem, arcát az esti szellő lengedeztette fűszálak simogatják, orránál megtörik minden rá eső fény, arcának másik felét sötétségbe burkolja saját árnyéka. Kísérteties így. Mintha félig élne, félig pedig már halott lenne, de tudom, talán egy órán belül magához tér, addig is a közelben fogok őrködni, nehogy kizsebeljék. Humánus szörnyeteg vagyok. Vagy csak magamat akarom megnyugtatni, mielőtt beleőrülnék abba, hogy az elkerekedő tekintet és fájdalommal telített nyögések állandó kísérői minden egyes vacsorának.
Lehajolok hozzá, végigtapogatom bal karjának elernyedt izmait, majd válla alatt amennyire csak tudom, körbekulcsolom ujjaimmal, és néhány méterrel arrébb vonszolom. Könnyedén, mintha egy selyemsálat húznék végig a földön. Mutatóujjammal gyakorlottan letörlöm a harapás két miniatűr kráterének felszínén összegyűlt vércseppet, nehogy különösebb nyoma maradjon. Ha észre is veszi, őrültnek fogja hinni magát, ha pedig pár napig olyan kábé lesz, mint amilyenre szívtam, mire tüzetesebben megnézné magát a tükörben, nyoma sem lesz aprócska kalandunknak. Éli tovább az életét. Attól tartok, ez is olyan hazugság, amivel előszeretettel áltatom magam.
Futólag körbepillantok, valahol a távolban, talán húsz-harminc méterre kettősünktől egy ember szívverésére leszek figyelmes – érzékeim pillanatok alatt finommechanikai módosulásokon esnek át -, lépteinek nesze halkan kúszik felénk. Lassan felemelkedem, pillantásommal a hangok tulajdonosát keresem – kávé illata lengi körbe, nekem pedig a harctéri zaccos maradék jut eszembe róla -, majd ösztönösen megindulok felé. Talán látványom eltereli figyelmét, útvonalat változtat. Hasznos, ha a vámpír albínó emberhez hasonlít, ráadásul a kihalt utcákon egymagában csatangol.
Mégis közeledik, miközben én is megindulok felé, egy útszéli kukába véres zsebkendőt dobok, és egy üres cigarettásdobozt. Ha nem állna meg, esetleg utána léphetnék, hogy kérjek egy szál cigarettát, hátha ráhozom a frászt. Mielőtt azonban hozzám érne – a pohár is megremeg, rezzenéstelen arcom ellenére belül megkönnyebbülés árad szét -, válla az enyémnek ütközik. Haragja spórák ezreit szórja a levegőbe. Fojtogató.
- Tessék? – Elmém egyik rejtett zugában arcának vonásai kirajzolódnak, de nagyon haloványan, zavarosan. – Ismerlek valahonnan?
Vissza az elejére Go down


Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
† Keresem :
i don't need anyone ∁
† Tartózkodási hely :
you can find me the best place ∁
† Hobbi & foglalkozás :
lazybones ∁
† Humor :
bitter ∁



Luca Campanella ÍRTA A POSZTOT
Szer. Jún. 03, 2015 8:02 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
vincent & luca
you did something what is wrong

A nap már régen lement, mikor úgy döntöttem, hogy ezt az estét nem a felszín fölött töltöm, hanem... inkább besétálok az aluljáróba, és leülök valami padra, hátha akad ott valami, amit szimplán meg tudok csodálni. A hajamba túrva lépkedtem New Orleans macskakövein. Ott lenn mindig is várt egy kis képzőművészet. Jó, néhány graffiti az egész, amolyan mai divat az egész, nem az a művészet, amelyet én képviselek, de azt hiszem, hogy ez most éppen semmit nem számít. Erre vágytam jelenleg. Művészetre. De múzeumba meg be nem tolom a képemet! Amúgy is... kellene egy friss kávé. Méghozzá jó forrón. Mindjárt lefagy a kezem, és úgy általánosságban az egész testem. Az utóbbi időben mintha kissé több emberiesség szorult volna belém. Talán mióta az alkohol nem ejt foglyul minden este. Itt pedig könnyű kávét szerezni valahol, valami nonstop üzletben.
De... előbb a kávé, aztán a gondolkodás. Talán ebben az állapotban nekem nem is áll jól ez a fajta tevékenység.
Körülnéztem a jelenleg kissé kihalt terepen, és végigmértem a lehetséges kávézó helyeket. Nem mintha annyira ne találnék helyet, ha akarnék. Bár ebben a városban már semmi sem biztos. Remélem, nem futok bele semmi kötözködő huligánba. Olyanba, amilyen én vagyok. Az utóbbi szokásaim szerint az, aki beszól, vagy éppen modortalan irányomba, az körülbelül egy óra múlva felismerhetetlen képpel fekszik egy kórházi kórteremben. Velem nem érdemes szórakozni, kár, hogy ezt nem látják rajtam nagyon sokan. De hát... a hibáiból tanul az ember.
De amint egy magas, karcsú alak megjelent a közelemben, a pohár, amelyre sikerült szert tennem abban a kis arki üzletben, majdnem kiesett. Eszembe jutott Julio. Ahogyan ez a férfi a karjában tartja, de.. oda kellett volna lépnem, megakadályoznom azt, amit tett. Táplálkozott belőle. Akkor, az a cselekedet döbbentett rá arra, hogy milyen világban is élünk, és elhatároztam, hogy ha addig is élek míg megtalálom, de jön még az én utcámba. És így is történt. Ha velem tett volna hasonlót, nem érdekelt volna. De az a cimborám volt.
- Hé. Emlékszel még rám? - kérdeztem, szándékosan koccanva neki a vállának.

©
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
i'm gonna N E E D some people ••
† Kedvenc dal :
sucker for P A I N ••




Caroline Forbes ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Ápr. 20, 2015 5:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


caroline&& stefan
oh god you are so boring like this

Kezd elegem lenni abból, hogy mennyire erőlteti ezt az egészet, hogy visszatérjek az érzelmeimhez. Mégis mi jó származna abból? Még jobban magamba roskadnék, mint akkor én pedig nem akarok. Meghoztam egy döntést és persze Elena minden egyes saját döntését törvényként tisztelik, de ha én hozok meg egy olyan döntés, ami számomra könnyebbé teszi az életet, akkor már mindenki az elsősorban jelentkezik tiltakozni. Nem fogok megváltozni, mert ez vagyok én annak, aki nem tetszik, vagy keresztbe akar tenni nekem.. Nagyon szívesen teszek keresztbe én magam. - Szerintem mind a ketten tudjuk Stefan, hogy mégis kiről beszélek. Talán nem kellett volna beavatnod engem ebbe az egészbe és, akkor nem kellene aggódnod, hogy az utolsó Salvatore, aki tovább viheti a vérvonalatokat meghal. Méghozzá fájdalmak közepette. - Ha ez szükséges ahhoz, hogy észrevegye mennyire komolyan gondolom ezt az egészet és, hogy nem fogok meghátrálni, hát akkor meg is fogom tenni.
Azonban most már nem csak azt akarom elérni, hogy ne akarjon engem visszatéríteni a szerinte helyes útra, hanem azt akarom, hogy velem tartson. Kötetlenül és ne úgy, hogy megsirat minden egyes holtestet.
- Rendben. - Mondom egyszerűen, majd a kezeimben tartott ember nyaka könnyű egyszerűséggel roppan egyet és a földre huppan, akár egy krumplival teli zsák és végül egy újabbat rántok a karjaim közé, hogy készen állhassak kitörni neki is a nyakát. - Van kedved számolni velem? Kíváncsi vagyok, hogy mennyi után vagy hajlandó beadni a derekad. - Nem várok megerősítésére. Egyszerűen kitöröm a nyakát még mielőtt bármit is válaszolhatna. - Én ezt egész nap csinálhatom.

a hozzászólás stefannak készült, nem tudom mennyi szót tartalmaz, és írás közben a friction című számot hallgattam. imádlak 31  



Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Ápr. 13, 2015 3:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

please, come back..

Annyira erősen próbáltam ráerőltetni ezt az egészet hogy visszahozzam, hogy igazából nem láttam tisztán.. annak ellenére sem, hogy számtalanszor kijelentette ha bármit is teszek azt megfogom bánni. De láttam a reményét egy pillanatig, hogy jó úton haladok a cél felé.. s ennek a reménye elvakított. Én nem ezt Caroline-t kedveltem meg.. igen. Nem tudom ez mikor lett több mint barátság, de most nem is ez a lényeg.. fogalmam sincs mire célozhat ezzel a kijelentésével.. gyenge pont? Sarah! –  Mégis mire készülsz, Caroline? –  Finoman érdeklődök terveiről, jobb elővigyázatosnak lenni főleg, míg egyáltalán nem vagyok biztos terveit illetően, s gondolván hátha tévedek.. nem fogok neki ötleteket adni. Látva hogy mikre képes.. egyszerűen, nem hagyhatom hogy miattam több embert öljön.. túl sok szárad már a lelkemen, ahogy az Övén is. Az lenne a legjobb ha betudnám zárni, ahol senkinek nem árthat, s kényszeríthetem a visszahozásra.
Csak némán figyelek rá, majd egy nagyot nyelek a feltételeit hallván. Hát persze! Tudhattam volna hogy erre megy ki a játék.. ha sikerülne maga mellé állítania, azzal biztosítaná az egyetlen lehetőségét az érzelmei visszanyerésére. Viszont a város biztonságát nézve is bőven elég egy érzelemmentes vámpír, nekem pedig eszem ágában sincs eldobni ezeket. –  Az nem fog megtörténni. – Hosszas gondolkodás után végül határozottan jelen ki álláspontomat. Tisztában vagyok vele hogy ripperként megállíthatatlan párost alkothatnánk, de azt is megmerném kockáztatni, hogy képes lennék bántani Őt is.



caroline & stefan
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
i'm gonna N E E D some people ••
† Kedvenc dal :
sucker for P A I N ••




Caroline Forbes ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Ápr. 11, 2015 11:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


caroline&& stefan
oh god you are so boring like this

Komolyan nem gondoltam volna, hogy pont Stefan fog ilyen mélyre süllyedni. Egyenesen elrontani a szórakozásomat! Na, de kérem szépen. Mégis mi a francot képzel? Ő valami megmentő? Vagy esetleg az őrangyalom akar lenni a jelenlegi sötét korszakomban? Ez nevetséges. Még ő maga sem gondolhatja komolyan, hogy egyik pillanatról a másikra csak úgy meggondolom magam, mert ő kérte. Meg kell mondanom, hogy hatással van rám, de ez még nem azt jelenti, hogy meg fogom tenni. Nem. Inkább kiszűröm a lehetséges opciókat arra, hogy visszatérhessek. Nem fogom elkövetni még egyszer ugyanazt a hibát, hogy hagyom magam visszarángatni a békés nemtörődömségből. – Most komolyan, ha ennyire el akarod rontani az estémet vághatnál egyszerűen fapofát az egészhez és, akkor mind a ketten túl lennék rajta. Anélkül, hogy meg kellene szólalnod, de veszélyesen kezdesz közeledni egy határ felé, amit senkinek nem engedek átlépni. Nem akarsz keresztbe tenni nekem ennél jobban Stefan. Fogadd el, hogy ez a helyzet vagy most azonnal tűnj el. Ne feledd, hogy tudom hova kell rúgni, hogy igazán fájjon és most nem fizikai fájdalomról beszélek. – Nagyon is jól tudom, hogy kin keresztül kellene neki ártanom. Sarah? Azt hiszem így hívják az utolsó kis Salvatore ivadékot, akit annyira védelmez. Nincs is olyan messze, akár én magam tehetnék arról, hogy ne legyen még csak lehetősége sem annak, hogy a Salvatore vérvonalat valaki is tovább viszi. – Ó, szóval most már nem erőltetted. Milyen kedves tőled Stefan. De nem mész el innen. Ha elmész. Megölöm őket. Ha még egy szót szólsz arról, hogy miért kellene visszakapcsolnom az érzéseimet.. Megölöm őket. Egyetlen egy lehetőséged van. Csatlakoz hozzám. – Alattomos vigyor ül ki az arcomra. Nem fogom őt elengedni, amíg meg nem teszi. Ha pedig most elmegy azt hiszem elég sok szórakozóhelyen lesz egyfajta gázrobbanás. Akkor már nem igazán lehet megállapítani, hogy egy csepp vér sem maradt az áldozatokban. Bár annyira nem vagyok éhes, hogy több száz embert elfogyasszak. Azonban ez még nem akadályoz meg abban, hogy megöljem őket, ha úgy alakul.

a hozzászólás stefannak készült, nem tudom mennyi szót tartalmaz, és írás közben a friction című számot hallgattam. imádlak 31




Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Márc. 31, 2015 2:23 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

please, come back..

Fájnak a szavai.. amit mondjuk még csak meg sem próbálok elrejteni. Csalódott vagyok, és erről a tekintetem is árulkodik. Érzem hogy ennek az estének nem lesz jó vége, és előre láthatólag semmi sem fog a terv szerint alakulni. Csak csendben hallgatom a lányt, és figyelek rá.. csak őt, és senki mást, ezúttal. Mikor megint egy srácot rángat magához és belemélyeszti fogait egyáltalán nem zavartatva magát.. kicsit úgy érzem, mintha valójában engem kóstolgatna.. az én tűrőképességemet. Egyszerűen nem tudom elfogadni ezt a Carolinet, kezd túlzásokba esni.  –  Azt hittem már meg sem kérdezed. – Úgy csinálok mintha belemennék a játékába, mint aki tűkön ülve várja hogy táplálkozhasson a srácból, pedig nem..megragadom a vállánál, és mélyen a szemébe nézek, hogy megigézzem a rémült fiatalt. –  Nagyon berúgtál, ezért onnantól hogy betetted ide a lábad az estédet homály fedi. Nem fogsz emlékezni az itt történtekre.. most pedig, menj haza. – A pupillám tágul , s összehúzódik. Amint befejezem az igézést ,s elengedem a srácot már indul is haza fele. Bár tudom hogy ezzel nem oldottam meg semmit, mert hogy mindenkit biztonságba tudhassak vagy Carolinet kellene bezárnom valahova, és úgy visszahozni, ami nem lenne rossz döntés.. vagy, az egész szórakozóhelyet bezárni. –  Az ideiglenes döntésed amivel semmit nem oldasz meg. Nézd. Ha visszajössz, minden tettedre emlékezni fogsz, amit nagy eséllyel nem fogsz tudni feldolgozni.. de még nem késő. Én itt vagyok hogy átsegítselek rajta. Csak fogadd el a segítségem. – Amikor arcát érintettem a tekintetében láttam némi kis reményt hogy visszahozhassam. Ott volt a régi Caroline, éreztem. És ezért is folytattam, erőltettem továbbra is rá az akaratomat.. ami... látszólag nem volt a életem legjobb döntése,hiszen már egy pillanat alatt, gondolkodás nélkül vett el egy ember életét. És mindez, megint az én hibám.. –  Caroline.. sajnálom. Nem kellett volna erőltetnem.– Látva hogy kész újra ölni kitárt karokkal felemelem kezeimet, és lassan közelíteni kezdek felé. Azt hisze, ,kezdek örülni hogy ezt a helyszínt választotta szórakozásul, hiszen nem igazán akarják felfogni az emberek, hogy itt most mi is történik. –  Elmegyek. Elmegyek olyan messzire amennyire csak tudok, csak fejezd be, kérlek!– Aggódó tekintettel bámulok rá. Nem akarom hogy miattam folytassa az öldöklést, így hát..  



caroline & stefan
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
i'm gonna N E E D some people ••
† Kedvenc dal :
sucker for P A I N ••




Caroline Forbes ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 30, 2015 10:05 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


caroline&& stefan
oh god you are so boring like this

Őszintén nem értem, hogy miért kell követni engem, mint valami kiskutya. Mert, hogy Stefan most pont ezt csinálta abban annyira biztos vagyok, ahogyan most itt vagyok egy klub kellős közepén, ahol próbálom jól érezni magam, de sajnálatos módon a folyamatos hangulatromboló valahogy nem akar távozni a közelemből pedig, mit meg nem adnék azért, hogy egy kis levegőhöz jussak tőle. Komolyan mondom már az idegeimre megy pedig alig pár perce van itt. Igazán jó pasi, de még jobb lenne, ha partner lenne a mókában és nem pedig ezer meg ezer okokat hozna fel arra, hogy miért nem kellene ezt meg azt csinálnunk. – Miért is akarnálak féltékennyé tenni? Magasról teszek arra, hogy mit csinálsz. De, ha már vagy olyan aranyos, hogy tönkreteszed az estémet a legkevesebb, hogy befogod és foglalkozol mással, ha annyira nem zavar kivel vagyok. – Egy újabb srácot húzok magamhoz nem is törődve Stefan-nal és az éppen rá tapadó piócával. Mondhatni a feneke akkora, hogy azt lehet rázni. A szemfogaim a táncpartnerem nyakába mélyednek és lassan kortyolni kezdem a vérét ügyelve arra, hogy egyetlen egy csepp vér se vesszen kárba, majd mikor elhajolok tőle lenyalom a számról az apró vércseppeket. – Hívd, aminek akarod. Nem változtat a tényen, hogy nem érdekel. Mellesleg kérsz? – Odalököm hozzá a srácot. – Nem olyan jó, de volt szerencsém már rosszabbhoz is. – Az előző szőkeség sajnálom, hogy eltűnt. Az ő vére valahogy sokkal finomabb volt ennél. Nekem pedig arra van szükségem, hogy a lehető legjobban elégítsem ki az őrült igényeimet. Bár számomra egyáltalán nem őrült. Csak mások számára. Az pedig egyáltalán nem érdekel. Pont ezért jó ez az egész. – Tedd azt. Akkor te leszel az első, akit megölök. Ne hidd azt, hogy nem teszem meg csak mert úgymond a barátom vagy. De ha tényleg az lennél most nem állnál az utamban. Nem akarnád megváltoztatni a döntésem, amivel egyre inkább rossz irányba tartasz.. – Nem tetszik, hogy pontosan arra az útra tévedünk, ahol felmegy bennem a pumpa és azt mondom, hogy elég volt. A keze az arcomra siklik és egy pillanatra még úgy is gondolom, hogy ez jó.. Valamilyen módon jó. De a szavaival mindent tönkretesz. – Ezt nem kellett volna. - A mellettünk seggét riszáló kislánynak a nyaka máris roppan és holtan esik össze a táncparkett közepén. – Ez a te lelkeden szárad. A többi is. Merthogy egyesével meg fogok ölni itt mindenkit. Persze nem vagyok teljesen kegyetlen. Adok egy lehetőséget neked arra, hogy megállíts. Kapcsold ki az érzéseidet. Nos, mi legyen? – Odalépek a következő áldozatomhoz, akiből nem is olyan régen még táplálkoztam és a karom szorosan a nyaka köré fonom, hogy csak egy apró rántás kelljen ahhoz, hogy kitörjem a nyakát.

a hozzászólás stefannak készült, nem tudom mennyi szót tartalmaz, és írás közben a friction című számot hallgattam. imádlak 31




Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 30, 2015 10:04 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

please, come back..

Már annak nyugtató hatással kellene lennie rám, hogy látom még így is észnél van, hogy nem halmozza maga után a hullákat.. mint ahogy az rám vallana..  de egyszerűen nem tudom addig magára hagyni, míg nem kapom vissza a régi Carolinet! Nem tudom már azt sem ölbe tett kézzel nézni, hogy egymás után enyeleg a férfi nemű egyedekkel.. és tudom, hogy ellenkező esetben ő is harcolna értem. Már csak ha azt is nézzük mikor egyszerűen csak magam mögött akartam hagyni a múltat.. ő sem hagyott békén, folyamatosan keresett, bármit megtett volna értem. Szóval jöttem leróni az adósságomat, akár tetszik neki, akár nem. Bár, inkább az utóbbi érvényesül rá szemmel láthatólag. –  Féltékeny? – Játékosan felhúzom a szemöldökömet, és végre valami pozitívabb féle érzéseket is kipréselek magamból. –  Lehet hogy arra játszol, de arra még gyúrnod kell, Caroline. – Ahogy közlöm irányában álláspontomat közben tekintetem egy előttem lévő nőre siklik, aki nagyon rázza magát nekem, de olyan annyira, hogy bele is feledkezek hátsófelébe. Egészen szemre való látvány. –  Én ezt inkább tiszteletlenségnek hívnám. – Legalábbis, hogyha hozzám beszél, de mással foglalkozik. Bár pofátlanul én is eljátszom vele ugyanezt, és nem véletlenül.. talán kicsit gyerekes tett, de ez vagyok én. Ahogy azt ő mondta, a féltékenység a legbugyutább ÉRZÉS. De, érzés.. amit Liz említésével nem tudtam belőle kihozni, és őszintén egy pillanatra meg is lep, hogy ennyire félvállról veszi mikor a halála miatt alakult ki ez az egész elcseszett helyzet. A fenyegetése viszont valahogy annyira nem érint meg.. talán én sem veszem komolyan őt kellőképpen, vagy csak ennyire nem akarom elhinni hogy ilyenekkel dobálózik, a harmadik lehetőség, hogy túl bízok magamban. –  Ha ezt folytatod magamhoz láncollak.. – Suttogom irányában, halálosan komolyan gondolva a dolgot. Nem bocsájtanám meg, de elsősorban magamnak nem, ha bárkit is megölne jelenlétemben. Tehát minden érv csak az ötletem mellett szól. –  És hosszasan... közelebbről..nézheted ahogy keserű arcot vágok. – Folyamatosan közelebb hajolok hozzá mondandóm közben, majd végül kezemmel lassan, gyengéden érintem arcát. Na igen, akár engedhettem volna a kis csábításának és elengedem magam de ezzel csak ő nyert volna.. –  Szóval kérlek.. gyere vissza – A tekintetem kissé vágyakozón ajkaira vándorol, de csak egy pillanat erejéig. Nem tudom mikor kezdtem ilyen égető szenvedéllyel vágyakozni iránta, vagy csak egész eddig nem akartam bevallani magamnak sem.. de most sem ezért vagyok itt.



caroline & stefan
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
i'm gonna N E E D some people ••
† Kedvenc dal :
sucker for P A I N ••




Caroline Forbes ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 30, 2015 4:01 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


caroline&& stefan
oh god you are so boring like this

Nem gondoltam volna, hogy Stefan lesz az első, aki a hősvonatra felszáll és megpróbál megmenteni. Tudom, hogy ez a célja. Mégis mi másért jönne ide? Nem hiszem azért, hogy megveregesse a vállamat, hogy ügyesen kikapcsoltad az érzelmeidet Caroline. Egyetlen egy évet akarok így leélni. Utána már könnyebb lesz szembenézni a fájdalommal. Plusz azt sem szabad elfelejteni, hogy senkit nem öltem még meg. Legalábbis egyelőre. De, ha úgy alakul a helyzet nem fogok habozni, hogy megtegyem úgymond a bizonyos következő lépcsőfokot. Ne akarja tönkretenni a jókedvem, mert akkor én fogom tönkretenni az életét. Elena biztosan gyászolhatott volna a maga módján, hiszen egyikünknek sem lett volna mersze szembeszállni velem, de ha én eldöntök valamit, hacsak egy kicsit is önző akarok lenni és a saját érzéseimet helyezem előtérbe, akkor már rögtön hozzák a mentőövet, hogy úgy terelgessenek, ahogyan nekik éppen tetszik. Az egész helyzet nevetséges.
Drágám, nehogy féltékeny legyél. Semmi értelme. Az érzések közül talán ez a legbugyutább. – Féltékenység, avagy a zöld szemű szörnyeteg. Semmire nem jó. Ezt én már megtanultam, hiszen túlságosan sokszor ücsörgött a vállamon és suttogott a fülembe dolgokat. Na, jó nem kell őrültnek nézni nem hallottam ténylegesen hangokat egyszerűen csak ez az érzés képes volt megőrjíteni, ahogyan sokan másokat is. – Mit számít már? Hiszen meghalt. – Megrántom a vállamat, mert tényleg egyáltalán nem érdekel, hogy mi lenne a véleménye egy halottnak rólam. Nem hagyom, hogy bárki befolyásolja az életemet. – Tudom, hogy mire megy ki a játék és most fejezd be, hacsak nem akarsz egy kisebb halálhullám szemtanúja lenni itt és most. – Nem félek kitörni minden egyes jelenlévő ember nyakát, vagy éppenséggel kitépni a szívüket a helyéről. Még azelőtt meghalna az összes, hogy észrevehetnék mi is történik. – Szóval, hogy döntesz? Továbbra is ilyen keserű pofát vágsz és próbálsz meggyőzni arról, hogy mennyire helytelen döntést hoztam, aminek következményei lesznek, vagy te magad is elengeded végre? – Kezeim a vállára simulnak. Ha valaki képes visszatéríteni önmagamhoz, akkor ő igen. De, ha ő maga is kikapcsol esze ágában nem lesz visszatéríteni engem egy olyan útra, amiről még hallani sem akarok legalább egy hosszú évig.  


a hozzászólás stefannak készült, nem tudom mennyi szót tartalmaz, és írás közben a friction című számot hallgattam. imádlak 31   



Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Márc. 30, 2015 3:15 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

please, come back..

Nem kicsi a baj, ha Caroline képes ilyen helyre betenni a lábát, és látszólag még jól is érezni magát.. Ez a dobhártya szaggató semmittelen zene, s bárhova nézek csak lecsúszott embereket vélek felfedezni, igazából üres, alkoholtól ázott tekintettel.. a hányinger kerülget mindenkitől, de mindezt Miatta képes vagyok elnyomni magamban, és félrelökni.. hatalmas áldozat, Stefan! Ez még mindig semmi az Ő fájdalmához képest, és bár elkéstem vele, de itt vagyok hogy túlsegítsem ezen az egész elcseszett helyzeten. Bár talán nem én vagyok az első számú a szívesen látott személyek listáján, elhatároztam magam, és addig tapadok rá kullancsként míg sikerrel nem járok. Lehet, hogy most ezt látja jónak, és sok rosszat is tettem vele, de őt ismerve.. megfogja köszönni.
Mikor végre méltóztatik hozzám szólni, talán egy nagyon halványan, akaratlanul is mosolyra húzódik szám, ami szinte azonnal le is fagy látva, hogy inkább áldozatával foglalkozik. Zavar.. és nem azért mert nem rám figyel, vagyis, de.. Pontosan nem tudom megmagyarázni mit is érzek, de az irányából felém.. határozottan egy kisebb ellenszenvet észlelek. –  Jó érzés látni hogy többre tartod nálam. – Egyszerűen csak kitör belőlem, s mutatok az áldozatára. És nem a figyelemfelkeltő viselkedése miatt szóltam el magam.. Nyilván nem fogom egyszerre letámadni azzal, hogy visszaakarom hozni, amit nagy eséllyel már ő is levágott és valószínűleg minden erejével ez ellen fog tenni, de így vagy úgy elfogom érni. Mikor végre belátja hogy jobb rám figyelni és felém fordul, csak vállat rántok válaszul, és közelebb sétálok hozzá azzal az ürüggyel, hogy nincs kedvem kiabálni. Mélyen a szemébe nézve próbálom keresni benne a régi Carolinet, mert tudom, hiszem hogy még ott van.. –  Liz most biztos büszke rád.. – Közlöm vele a lehető legnagyobb iróniával, s ez mellé egy rezzenéstelen arc párosul. Elég undorító ezzel jönni, tisztában vagyok vele.. de ha bármiféle érzelmet ki tudok váltani belőle már jó úton haladok és megmondtam, így vagy úgy de visszahozom. Liznek is megígértem hogy vigyázok rá, de , nem csak ez miatt vagyok itt. Hanem miatta.. Aztán vállalom, lehetek én a rossz mert ilyeneket vágok a fejéhez.. csak az számít, hogy visszakapjam a régi önmagát.



caroline & stefan
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
i'm gonna N E E D some people ••
† Kedvenc dal :
sucker for P A I N ••




Caroline Forbes ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 29, 2015 10:06 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


caroline&& stefan
oh god you are so boring like this

Talán egy kicsit túlságosan is jól érzem magam a bőrömben. Meg kell mondanom, hogy nem gondoltam, hogy egyedül Stefan fog keresni a történtek után. A telefonomat az első három hívása után eldobtam valahol. Végül is ő is pontosan ezt tette velem, úgyhogy mégis mit is vár pontosan most tőlem? Hogy lelkes kislány módjára felvegyem neki a telefont. Mégis miért érdekelne engem az, hogy ő el akar engem érni? Magasról teszek arra, hogy ő mit akar. Vagy, hogy bárki mit akar. Senkinek nincsen beleszólása az életembe. Az egyetlen személy, aki tehet bármit is az én vagyok és ezen nem tervezek változtatni. Nem és kész. Mégis miért engedném, hogy bárki befolyással lehessen az életemre? Az elmúlt napokban, amióta kikapcsoltam az érzéseimet elmondhatom, hogy a legjobb napjaimat élem. Még Hayden sem érdekel. Egyszerűen a szenvedése meg a bizonytalansága, már a könyökömön jön ki. Ha szeret, akkor szeressen ne pedig úgy viselkedjen, mintha ez valami halálos betegség lenne. De szerintem ezen én már nem tudok változtatni, de jelen pillanatban nem is akarok.
Tökéletesen jól érzem magam a két férfi társaságában, akiknek a vére felváltva tölti fel a testemet energiával. Azt hiszem a szőke az, akinek jobb az íze. De nem vagyok benne biztos. Talán újra meg kellene kóstolnom. Ekkor pedig meghallom a nevemet, ami a lehető legunalmasabb tónusban csendül fel a fülemben. Nem hiszem el, hogy pont ő akarja elrontani a jó kedvem. – Stefan. – Mondom unottan és egy kicsit közelebb húzódom a szőke sráchoz. – Örülök, hogy tudjuk egymást nevét. – Mondom egy kicsit megvetően, majd oda hajolok a srác nyakához és az a bizonyos aggódom érted szövegtől feláll a hátamon a szőr. – Aggódsz? Hát ez remek. A te bajod. De itt vagyok, úgyhogy mondd mit akarsz. – Elengedem a srácot, majd inkább felé fordulok és a szemeibe nézek, ahol annyi érzelem kavarodását vélem felfedezni, hogy csodálkozom még nem robbant fel szerencsétlen. – El kellene engedned magad.  

a hozzászólás stefannak készült, nem tudom mennyi szót tartalmaz, és írás közben a friction című számot hallgattam. imádlak 31   



Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 29, 2015 9:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

please, come back..

Felelősnek érzem magam azért, hogy Caroline ott tart ahol.. tudtam hogy az anyja halála milyen hatással lesz rá, s hogy ezt egyedül nem tudja majd feldolgozni, én pedig ezek ellenére sem álltam kellőképpen mellé. Pedig egy igaz barát ezt tenné.. és lám, meg lett az eredménye. Kikapcsolta az érzéseit, és tulajdonképpen mindent maga mögött hagyva lelépett a városból. Amint ezt megtudtam, szinte gondolkodás nélkül követtem Őt, mentem utána, s közben csak hívtam és hívtam, de egyszer nem vette fel a telefont, amiért nem is hibáztatom. Lenne egypár megbeszélni valónk, amit nem most akartam a nyakába zúdítani, hisz elég lenne ezt az egy dolgot is feldolgoznia.. de így esélyem sincs, hogy csak a saját kis feje után megy, bár látszólag még így is ügyel arra, hogy eltüntesse a nyomait, ezzel megnehezítve a dolgomat. De New Orleans nem az a hely ahol csak úgy eltűnhet egy elég feltűnő külsővel megáldott vámpír, szóval az utam egyenesen egy elég sok emberrel teli szórakozóhelyre vezet. Sóhajtok egyet, és a táncparkett közepére sétálok, ahol Carolinet vélem felfedezni aki éppen két férfi között vonaglik. A nő nem igazán vesz észre, látszólag igen csak a zenének éli magát, s ezért mindenféle erőfeszítés nélkül sétálok melléjük észrevétlenül, és az egyik férfi helyére helyezem magam. –  Caroline.. – Szólalok fel végül, hogy észbe kapjon, és ahogy végig nézek rajta kicsit fájdalommal teli arcot vágok. Bár, a helyes szó rá talán inkább a bűntudat lenne, hibásnak érzem magam, mintha én tettem volna ezt vele.
–  Aggódom érted..  nem igazán lehet elérni mostanában. – Célzok itt a legalább 50 nem fogadott hívására tőlem, s kezemmel megérintem vállát. Közben a másik itt maradt férfire pillantok hisz zavar a hozzávaló közelsége.. nem igaz, hogy nem veszi észre magát.



caroline & stefan
Vissza az elejére Go down


Vámpírboszorkány •• a világ egyik legfurcsább teremtménye vagyok, tele meglepetéssel
† Chatkép :

† Keresem :
the other part of my soul
† Kedvenc dal :
war of hearts
† Tartózkodási hely :
✥ seattle ✥
† Hobbi & foglalkozás :
✥ lawyer ✥



Lara Greene ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 29, 2015 9:58 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
***
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 9:50 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Vissza az elejére Go down
 

Underground the Club

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Twister Biliárd és Póker Club
» Reflections - night club [21+]
» Shine Party Club
» North Pole Club

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: New Orleans :: Belváros-