Három korszak szerint bonthatod fel a jellemem. Az első az az időszak, amikor ember voltam. Kissé visszahúzódó, szótlan, amolyan tipikus kirekesztett lány. Nem tagolnám hosszadalmasan, gondolom tudod mire gondolok. Személyiségfejlődésem első lépcsője igazából akkor köszöntött be, amikor megtudtam a tényt: vérfarkas vagyok. Innentől kedve egy magabiztos, de még mindig nem túl önálló, kissé kételkedő és bizonytalan a jövőben típus voltam. Lehet, hogy első ránézésre idősebbnek gondolnál, de nem vagyok. A gyermeteg énem az első gyilkolásnál nőtt fel. Felelősségteljes és végiggondolt lépésekkel akartam az életem felépíteni, amikor beütött a krach és tökéletesen, mondhatni visszájára fordítottam ki az eddigi személyiségem. Ez az utolsó lépcső...eddig legalábbis. Ez lennék tehát most én: hirtelen, indulatok és érzelmek által vezérelt, tüzes, szenvtelen és nagyszájú csaj, gátlások nélkül, de annyi önbizalommal, hogy valósággal taszítom magam mellől a kis divatcicákat. Mosolygós természetem megmaradt ugyan, de a döntéseim súlyát nem mérem fel annyira, hogy gondolkodjak is, mielőtt cselekszem vagy kimondok valamit. Amikor már azt hihetted, hogy döntöttem, egyből megváltozik a véleményem, soha senkivel nem értek egyet, inkább szembe úszom az árral. Amilyen lábbal kelek, olyan a hangulatom, hol morcos, hol beszédes, hol idegesítően közönyös. Bemutatnám azt, hogy milyen is vagyok még, de egyszerűen erre is azt mondanám: olyan, mint az időjárás.
Külsőm tekintve, azt hiszem nem sok mindent mondhatok, ami ne lenne elég nyilvánvaló. Átlag magas, kecses idomokkal és könnyed mozgással megáldott nő vagyok, barnás, szőkés félhosszú hajszínem születésemkor még mélybarna volt. Éljen a hajfestés. Barnászöld szemem érzelmektől átitatva csillog, de soha nem tudhatod, hogy az érzelem őszinte e vagy sem. Szeretem a divatos ruhákat, tipikus nőként öltözöm, nem mutatok sokat, de épp eleget, mégis néha soknak érzem ezt is. Hajam a legtöbbször vállamra omlik, ezzel körülfogva világos bőröm, de előszeretettel tűzöm kontyba vagy amikor kedvem szottyan, vágatom egészen rövidre.

Oszd meg velünk, ki vagy!

Életem valahol akkor kezdődött, amikor megszülettem. Mi sem természetesebb igaz? A valódi életem számítását, viszont egészen más időpontra teszem. Mint jellememben, életemben is három szakasz zajlott le.

Íme az első, amikor még ember voltam:
A csengő megszólalt, a diákok egymást lökdösve próbáltak utat törni maguknak az ajtó felé, s indultak a lehető legrövidebb úton hazafelé, vagy a kocsijukba pattanva száguldozni az autópályára. A bátyám utóbbiak közé tartozott. Szöges ellentéte volt az én jellememnek. Vad volt és felhőtlenül, mindenféle felelősséget hárítva élte életét. Ellentétben én, aki megfontolt voltam, kirekesztett és mindenféle társaságot kerülő. Nem rohantam, döntéseim súlyával elszámoltam magamban. Ha a családunkra nézett valaki, négy teljesen különböző embert láthatott. Ott volt anyám, aki eltűrte apám, de inkább dolgozott, s túlórázott, mintsem foglalkozott a családjával. Apám a munkát megvetve lógatta a lábát otthon, mindenért papolt, üvöltött és legszívesebben elszöktem volna minden áldott nap, amikor a képembe vágta, egy senki vagyok a szemében. És persze a bátyám és én a már említett mód. Legalábbis a bátyám is köztünk volt. Akkor még. Aztán egyszerűen eltűnt, s napokkal később olyan hírekre mentem haza, ami a családnak nevezett fogalomtól olyannyira távol állt, hogy inkább egy csatatérnek tűnt a lakásunk. Anyám az asztalnál meredt maga elé, apám öklét az üvegajtónak vágta. Tudtam, valami nincs rendben. Megtudtam, igaz nem a szüleimtől, hanem a nyomozóktól: a bátyám holttestére nem messze egy erdőben leltek rá, egy lánnyal egyetemben. A részletek viszont homályba vesztek. Rövid, frappáns véget akarsz életem e szakaszához? Hát tessék: a szüleim elváltak, anyámmal elköltöztünk apámtól, ekkor kerültem a városkába, ahol anno véletlenül előbb kibújtam anyámból, mint ahogy az idő eljöhetett volna.

Amikor kiderült ki is vagyok igazából, avagy a második szakasz történései:
Elköltöztünk, gimis lettem, majd anyám rátalált a nevelőapámra és teljes lett a családi béke. Leszámítva, hogy még ők tudomást sem vettek a bátyám haláláról, addig én minden nap reménykedtem, hogy viszont láthatom. Ez persze az óta sem történt meg.
Megismerkedtem egy fiatal fiúval, aki hamar be kellett ismernem, hogy nem csak a szívem fogja elvenni tőlem, de azt az életet is, amit eddig éltem. Egész meredek dolgokba kezdtem, kerestem a társaságát, ahogy másokét is, egyszerűen boldog lettem. Felejtettem, ahogy minden ember, s igyekeztem a boldogságom keresni. Kisebb mértékben sikerült is.
Egy nap eljegyezte a kezem. Hirtelen jött az egész, a semmiből, de melyik nő tudna ellenállni egy olyan pasinak, mint amilyent én kifoghattam Sean személyében. Jóképű, kedves, aranyos srác volt, elrabolta a szívem, felnőttem mellette. De egy nap ez is megváltozott. Az exe elhatározta, hogy keresztülhúzza minden tervünk. Ekkor derült ki az is, hogy farkas géneket hordoztam. Mindent megtettem, hogy kezelni tudjam a tényt: megöltem egy embert. Nem sikerült. Hab a tortán, hogy élni akartam, szomjaztam a kalandokat, de valami megtört bennem, amikor rá kellett jönnöm: a szerelem, amibe kapaszkodom, nem lesz többé. Azt hittem Sean más lesz. Tévedtem… A szöveg, ami sokaknál beválik, de nálam nem, abból állt, hogy jobb lesz nekem nélküle. Én nem így éreztem. Hát elindultam világot látni. Nem akartam bosszút állni, viszont vissza akartam szerezni, de ehhez el kellett engednem a fejlődésem e szakát. Az életem viszont ezzel megváltozott, s kifordulva magamból új élet reményében indultam útnak.

Ezzel elérkeztünk életem harmadig szakaszához, avagy fél évvel az eltűnésem után:
Egyik napról a másikra leléptem, de most itt vagyok újra. Több lettem, hibrid vagyok, egy vérfarkas génekkel megáldott, kissé felturbózott lány, kalandokkal a háta mögött, meggondolatlan döntésektől nem mindig mentesen, kissé szeleburdin, felfedezve az élete adta lehetőségeket. Nem mondom, hogy az érzéseim nem fakultak, de azt sem jelenteném ki, hogy ugyan olyanok, mint voltak. A gyűrű mai napig ujjamat díszíti, mondhatni visszaloptam azt az első adandó alkalommal. Kellett egy emlék, mielőtt távoztam. Mit szeretnék még elérni? Választ kapni arra, hogy az a kis fruska miért váltotta ki a farkas átkom, hogy honnan tudhatta, farkas felmenőkkel rendelkezem, hogy Sean miért hitte azzal árt, ha mellettem marad, és mit fog gondolni ő és Kendra, ha megtudják, hogy nem vagyok olyan, mint ők. Nem vagyok már annyira elesett és kislányos, mint rég, és aki azt hiszi, hogy megállíthat, az nagyot téved.