Share | 
A topik címe: helyi Vidámpark

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Május 19, 2015 9:21 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Ewan & Merinda


 
A csendkirály játékban már egykor az iskolában is én voltam a vesztes, szóval azt hiszem ezt nagyon nem nekem találták ki, mert ha mondanivalóm volt, akkor azt szerettem minél hamarabb és minél részletesebben közölni, és azt hiszem ez a mostani esetben sem lesz másképp, noha tudom, hogy ez amúgy milyen következményekkel jár. Úgy értem tisztában vagyok vele, már abban a pillanatban, hogy felé fordulok és beszélni kezdek, hogy ennek rám nézve nem éppen a legkellemesebb következményei lesznek, mégsem tudom megállni. Franc essen a hülye fecsegőmbe! Képtelen vagyok megállni akár egy percre is, hogy ne pofázzak? Úgy tűnik igen és egyre inkább igen! A kifakadásom átmenet aközött amikor egy nyamvadék kalácsért vágtam földhöz magam a supermarketben, a mamám meg rákvörös arccal exkuzálta magát a megdöbbent eladók előtt. És mindössze 3 éves voltam, nagy színésznő ami a drámát illeti. És átmenet a megbántott és megsértett kislány között akitől éppen most vették el az oviban a fél szemű lencsikét akivel szeretett játszani, és akinek mindig csálén sikerült befonni a lenszőke haját. Szóval akkor lássuk a tényeket: adott egy ki tudja mi a franccal kereskedő srác, mert ezt azóta sem sikerült kihúznom egyik értelmiségi haveromból sem, csak annyit, hogy valami gyógyszer...gyógyszer, remek, még a végén kiderül, hogy egy pofátlanul kiakasztó őrangyallal hozott össze a jószerencsém. Mondjuk lehet benne valami, eddig kétszer mentett meg, de adj isten, hogy elmondja miért tette...neeeeeeem csak oldalról néz rám, egy rohadt szó nem hagyja el a száját, és kezd már kicsit frusztráló lenni a kirohanásomra adott némaság. Mondj már valamit banyek, akármit, küldj el a francba, de ne játszd nekem a közömböst! Azt hiszem kezdett ráérezni, hogy mivel lehet a legjobban kiakasztani, és mikor ráérzel önnön hatalmasságodra és befolyásodra a másikat illetően, piszkosul elkezded kihasználni. A közömbösség, úgy van! Ez az a tulajdonság, amit a túlzó kedvességénél és a kőbunkóságnál is jobban utáltam. A közömbös ember érdektelen, a közömbös embernek nincsenek kimutatható érzelmei, a közömbös ember nem tud adni és nem tud fogadni...a közömbös ember igazából nem is él. Üres mint egy kiszippantott pöcegödör és kb annyira bűzlik is az élete. A különös amúgy az volt, hogy Ewant én nem ilyennek láttam és azért nem ilyennek, mert eddig kétszer volt alkalmam kifakadni látni, és persze velem szemben is volt pár megnyilvánulása...gyűlölet, harag akármi, de semmiképpen sem voltam neki érdektelen. Kattogott az agyam rendesen, és amíg vezetett én nemes egyszerűséggel, szuszogva mint valami porral telítődött gőzgép fújtattam és belebámultam a képébe.Le akartam higgadni, és remegtem az indulattól, de nem gyűlöltem, pedig istenazatyám annyira akartam és nem ment. Mintha valami kattant volna bennem, mintha azok a bizonyos ördögök akik az előbb szétrugdalták a számat és kikényszerítették belőlem azokat a hisztériás szavakat azok most ott tépték és cibálták volna minden porcikámat, szurkáltak a pokoli villáikkal, és cukkoltak, hogy ha már belekezdtem akkor tessék, folytassam is! Mondjam el szépen neki, hogy k@rva rosszul látja a dolgokat, hogy úgy ítél meg, hogy fogalma sincs arról milyen vagyok...igaz ez fordítva megint csak igaz volt. Abból gazdálkodtunk amit láttunk azon a bizonyos napon egymásból és ezt szépen ahogyan azt illik egy torz üvegen keresztül szemléltük amely még inkább mást kezdett mutatni. Nem azt aki valójában voltunk, hanem valami sokkal rosszabbat.
Na ha már elveszítettem a fogadást akkor hazáig nem lesz egy csendes utunk, mert kettőnk közül legalábbis én mindenképpen beszélni, fogok és csendre sem inthet, mert nem fogom befogni, tegyen róla, hogy csendben maradjak. De elérte nálam azt a kritikus pontot, hogy a legnagyobb sértéseit nála otthon és a vidámparkban is elpuffogtatta, úgyhogy innentől már azt mondd amit csak akar. Átbillentem azon a bizonyos ponton amíg saját magamat spanoltam és néztem még mindig őt az anyósülésen, a kezemet visszatéve az ölembe, hallgatva, hogy esetleg a hűtőm üres lenne. Mi tagadás az alsó polcot elfoglaló nagyjából negyven üvegnyi epre-banános-málnás tejet és néhány kóbor, talán már saját életet élő sajton kívül nem volt semmi benne.
- Tudod, éppen vásárolni indultam amikor nemes egyszerűséggel nekem jöttél ezzel a...- körbepillantottam az autó belsejében, aminek a színével úgyanúgy továbbra sem voltam kibékülve, és kerestem rá a legjobb szavakat, amivel megsérthetném, de inkább visszanyeltem. Nem fogom rá azt mondani, hogy egy négy keréken guruló pornós promó autónak is elmenne, ha ilyen szép kis csillogós matricákkal meg raklapnyi wunderbaummal aggatnánk tele, és ha az ülések tigris mintás szőrmések lennének, szólíhatnám őt esetleg Pappa Ewan-ak és adnám le a cukker lakkcsizmában meg a vörös miniruhában a jattot minden hajnal ötkor a Grill mögötti sikátorban. Na ezzel nagyjából körül is határoltam, hogy milyennek láttam az autót, így aztán a mondat vége kimondva, hangosan némiképp szolidabbra sikerült.
-....sportizével- neeeem autónak, kocsinak még véletlenül sem fogom nevezni. Én komolyan próbáltam a hangomat kevésbé cinikusra és kevésbé haragosra venni, de nagyon fel volt paprikázva a hangulatom, kimerült voltam, maszatos, az arcomon szerintem vörös csíkokat martak a könnyek is. Gyönyörű látvány lehettem ami azt illeti. Felpillantottam magam elé a napellenzőre, amit le lehetett hajtani...azt hiszem nem kellett volna, mert az apró tükörbe pillantva a látvány egyszerűen letaglózott. Szó szerint és nem túlzok, úgy néztem ki, mint egy agyagban meghempergetett szopott gombóc óriási szénaboglya küllemű vörös lobonccal. Kócosabb voltam mint Pumukli. Mellette ez a mufurc arc, mintha nem is én lettem volna. Na ebből aztán most már tényleg elég legyen. Mit akarok még? Azt hiszem azt, hogy végre otthon legyek...legyünk, ha már...és nem úgy tűnt mint aki esetleg meggondolta volna magát a lakásomba tett látogatást illetően. Hálát adtam a Bitek és a Bájtok Isteneinek, hogy elpakoltam valamennyire, és nem úgy van minden ahogyan lenni szokott. Irtóóóóóó ciki lett volna, amikor belépve a lakásomba....hát hogy is mondjam szépen mindenfelé kiaggatott mesefigurás alvós topokba, helyes fodros masnis hálónadrágokba, és egyéb olyan ruhaneműkbe botlott volna, amihez az égvilágon aztán semmi köze. Megrémültem. Úristen a gumikacsák a fürdőkád szélén. Na jó, majd azt mondom, hogy egy ismerős gyereke szokott időnként hozzám járni és az övéi. Jóvanna, mondtam, hogy nem tudom befogni a számat és fürdés közben ők a közönség, a pofázáshoz és az énekléshez. Merthogy hangom nincs, de a fürdőszoba olyan királyul visszhangzik, hogy egyszerűen nem lehet kihagyni a kornyikálást. Dolgozott az agyam rendesen milyen olyan árulkodó holmik lehetnek nálam, amelyek a jól felépített durcimurci imidzsemet frankón lerombolnák...hát igen Gábriel arkangyal képe az ágyam felett meg a karácsonyi égősor, színes. És ugyanez a konyhában csak hóember figurákkal. Háááát nem tudom, de hát magamnak kerestem a bajt, Majdcsak túlélem valahogyan az oltári nagy égést. Elvégre a haverok is csak két hétig szekáltak ezekkel, meg az angyalkákkal.Te jóóóóóó ég ! A teljes polcnyi angyalka sereglet. Na okés, akkor most vegyünk vissza arcból, mert ha tovább adom ezt az egészet annál nagyobb lesz a pofára esés, ha végül megérkezünk hozzám.
- Szóval minekutána betuszkoltál az autódba ne volt lehetőségem a hűtöm ürességét megszüntetni. De ne izgulj, annyira nem üres, hogy beszippantson a vákuum. Nálam legalább van tej. Én ugyanis azzal működöm, bocsmá'!- vontam meg a vállam egyszerűen majd bólintottam, felőlem aztán mehetünk vásárolgatni, már mindegy ezután a nap után igazán. Játszuk el szépen ezt a bari-barinő szerepet egy szééééép naaaaagy igazi családi, idillikus bevásárlással. Ő majd tolja a kocsit én meg ügyes kis mókus módjára telehordom minden vacakkal.
- Azt előre közlöm veled, hogy nem vagyok nyúl, szóval ezáltal vega sem és szeretem a csípős holmikat. Ha ez esetleg megfeküdné a gyomrodat akkor majd kitalálunk mást.- hűűű már alkudozom és kész vagyok arra, hogy miatta esetleg valami mást is főzzek. Azannya még a végén ellágyulok.
- Viszont azt is elmondom, hogy rémesen bánok a konyhai micsodákkal, és rendszerint elrontok szinte mindent. Szóval ha már ilyen lazán meghívattad magad, akkor ha tényleg jól is akarsz lakni, segítened kell. Bár felőlem ehetsz szarrá égett húst és rommá főzött burgonyát is. De gondolom azért valami finomabbnak jobban örülnél.- sajátos módon vagyok kedves na. Főleg azok után, hogy kihisztiztem magam kellőképpen. és ha innentől rendes, jókisfiú lesz akkor én is jókislány leszek és nem csinálok semmi galibát, sőt a beszólogatásaimat is minimalizálom vele szemben. Bár volt egy olyan balsejtelmem, hogy nem lesz jó kisfiú.
- Itt fordulj be és az utca végén jobbra, ott van egy supermarket, onnan már csak két utcányira lakom.- mutogattam a a szélvédőn át neki, hogy merre is menjen. Ezen a környéken laktam, és miután az egyik éjjel annyira benyomtunk Jamie-vel, hogy kétszer jártuk körbe a teljes tömböt azt a vörös-ezüst feliratot volt alkalmam párszor megcsodálni mielőtt hazaértünk volna. Mire is nem jó, ha az ember a haverjával piásan üvölti az éjszakába a a "Lonely-t". Na ez igaz is volt rám, valószínű azért cibáltam mindig elő ezt a muzsikát.


Dallam ♫: Lonely  ϟ Külső ϟ: Ebben vagyok
©


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Május 23, 2015 7:47 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Folytatás ➝ Üzletsor
Vissza az elejére Go down

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Zsaru
Humor :
Szarkasztikus de akad



A poszt írója Henry Roux
Elküldésének ideje Vas. Szept. 27, 2015 3:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Moretti & Roux

A meg nem kapott szívélyes fogadtatásomat követően az irodában, betessékeltem Morettit a bizonyítékraktárba. - Pár hónapja Richmondban nyomoztam egy gyilkosság során. - nyúlok fel az egyik fenti dobozért, miközben magyarázok. - Az áldozat egy 31 éves, egyedülálló anya volt aki prostitúcióval kereste a kenyerét. - leemelem a tetőt és arrébb lököm majd kiemelem a fotókat és Moretti elé dobom őket. - Mint azt láthatod, a nőt megfojtották. A bonctani jelentés szerint a halál után megerőszakolták és ha jól megnézed – mutatok a fotón a meztelen a boncasztalon fekvő meztelen nő combjára – az az eszement állat meg is harapdálta. - megcsóválom a fejem – Nem a saját fogaival. A fogak tulajdonosa egy autógázolásban életét vesztő hatvanhét éves asszony akinek nem voltak hozzátartozói, sem senkije. Az áldozatnak semmi köze a gázoláshoz, a két eset ráadásul más államban is történt. Tovább nyomoztam volna mert szerintem az ügy kapcsolódok egy hét hónappal ezelőttihez is. Csak az éppen Washingtonban történt. Minden ugyan így. Öt perce kaptam a hívást a vimádparkból, hogy egy összeharapdált női holttestet találtak a vidámpark nyugati felén. Bármiben lefogadom, hogy ugyan az a faszkalap a tettes. Velem tartasz?
A kérdésem valójában költői mert tudom, hogy igent mond. Moretti kemény nő, nem riad vissza a kihívástól és épp annyira rühelli ezeket a faszkalapokat, mint én. Arról nem is beszélve, hogy a társam, tehát kénytelen velem dolgozni az ügyön. Húsz perc kocsikázás után, már meg is érkezünk a helyszínre ahol a helyi rendőrök már kordont vontak az áldozat köré. Lassú léptekkel közelítek a felöltöztetett nő felé. Szoknyáján a ráncok elsimítva, ingén a gombok visszabújtatva helyükre. - Roux, FBI. - nyomom a felém siető látszólag nagyon is buzgó mócsing rendőr képébe a jelvényemet. - A társam, Moretti nyomozó. - intek a mellettem álló nőre majd megemelem a kordont. - Uram, nem értem, hogy ez... - nem hagyom, hogy végigmondja, Nincs nekem időm ilyenekre. - Nem kell értenie. Átvesszük az ügyet. - ha továbbra is feltart akkor intek a nőnek, hogy tüntesse el a közelemből, mert orrba találom verni. Én közel sem vagyok olyan türelmes mint a társam. - Moretti! - szólok oda a nőnek, miközben leguggolok a nő mellé. - Odaadta az iratokat? - kérdem a nőtől aki ha bólint már rá is kérdezek. - Had találjam ki. Nem csak, hogy minden a helyén és nem hiányzik egyetlen dollár sem de egy kisfiú képe is ott van. - Ezt honnan tudja? - hallom meg a seriff helyettes hangját mire felemelkedem és a nő csuklójára bökök. - Azt a karkötőt egy gyerek csinálta és egy prostituált sem vesz ilyet magának. Mivel azonban nem mondhatta meg hova megy dolgozni, magán hagyta. Nem volt ideje levenni. Mit tudunk? - fordítom figyelmem inkább most már Morettire... meg egy pillanatra a seggére is az új farmerben.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Szept. 27, 2015 8:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Roux & Moretti
ONE STEP AT A TIME

Megpaskoltam kétszer az arcomat, mielőtt átmentem a hívószóra. Szószerint helyre pofoztam a koncentrációs képességeimet, éber kopóként nézek végig a pakolás során előkerülő képeken és felemelem az egyiket, hogy közelebbről is megnézhessem. A szóban forgó nőről készült egy másik szögből, látható rajta a fognyomat, amire külön felhívja a figyelmet Roux. Önkénytelen reakció, ahogy undorral vegyes furcsállással emelkedik meg a szemöldököm a részletek ismertetése közben. Abberált barom. Rátámaszkodok az asztalra, hogy a többi fölé hajolva jobban átlássam az összefüggéseket, de közben nem veszítem el az ismertetés alatt diktált fonalat, csak ezzel párhuzamosan gondolkodom, aminek egy megerősítő bólintás után hangot adok. Megyek persze.
- A védjegyei nagyvonalakban tehát a következők. Egy; az áldozatai prostituáltak, kettő; egyedülálló anyák, három; mindegyikőjüket megfojtotta, négy; nekrofil hajlamai vannak, öt; más fogsorának a lenyomatával dekorál, hogy ne lehessen beazonosítani. - kezemen számolom az újabb és újabb pontokat. Az ötös pont okos, mégha beteges is a többivel együtt. - Az úton átnyálazom magam rajtuk. Csak ennyi van? - nyúlok a listáért, amin fel vannak tüntetve a megfigyelt és elemzett adatok eredményekkel együtt. Többre nem lesz szükségem, első sorban időm, mielőtt a helyszínre érnénk, de vállalom az elvitt anyagért a felelősséget az időre.
Húsz perc elegendő volt ahhoz, hogy kellően megismerjem a gyilkosunkat. Domináns személyiség, erre utalnak a fojtogatás nyomai mindegyik esetnél. Csak a halál beállta után közösült az áldozatokkal, ami több mindenre enged következtetni. Undorra, megbecstelenítésre, megspékelve némi nőhiánnyal. A foglalkozásorientációja, pedig egyértelműen a gyerekekkel kell összefüggésben legyen, ez volt a fétise. Talán ő is ilyen anyával nőtt fel, haragszik rá, bosszút akar állni, rengeteg a variáns. A fogak az egyedüliek igazából, amiket nem tudok hova tenni, hiába törtem rajta a fejem a képeket nézegetve és az orvosi szakvéleményt. Rengeteg a felmerülő kérdés, de az itt nem szereplő részletekre majd rákérdezek a helyszínszemlét követően. Néha jobb egyes információk hiányában vizsgálódni, hogy ne szaladjon át a tekintetem máson, amit mindennek a fényében lényegtelennek titulálnék.
Az iratokat tartalmazó mappával a kezemben sorolok be a férfi mellé. Nem megyek előre, hogy diplomatikusabb módon kerüljön áttételre az ügy, hagyom inkább érvényesülni, ezáltal hamarabb kapom kézhez az általuk már összeszedett adatokat. A gyerekkel kapcsolatosak különösen érdekelnek, mennyire egyeznek az előző esetekkel. A bemutatásnál csak egy biccentéssel köszöntöm a velük szemben álló rendőrt, nem a csevegni jöttünk, így elég, ha egyikünk teszi. A majdnem hepciáskodásba váltó kollégát egyetlen karérintéssel, cinkos pillantással csitítom - gondoljon bele, én vele dolgozom. Biztatóan paskolom meg a felkarját, miközben már az egyik nő odasiet a mappájukkal. Ezzel egy időben hívja fel a figyelmem Roux. Odalépek a már a kitöltött lapokon futtatva a szemeimet.
- Igen. - rövidre fogom a választ, a címszavak túlságosan lekötnek és a szemléhez szükséges részek tanulmányozása. Eljutok a gyermekig. Valószínűleg az első iskolai képe lehet az ing-nyakkendő kombóból és a széles vigyorból kiindulva.
- Pontosan és a kissrác hét-nyolc év körüli. - kikapom a szabad kezemmel, hogy ha akarja megnézze, de nem szakadok még el a soroktól. Pont a végére érek, amikor feláll.
- A neve Carla Berrigan. 1986. április 2-án született a kaliforniai Palo Altoban. Pincérként van bejelentve a Bourge-ban. Másodállásban. Nullás a vére, de nem adhat. Szerdonor sem lehet belőle. A halottkém szerint a halál reggel nyolc és negyed tíz közé tehető. A holttestet elmozdították. Fognyomok találhatóak a belső combján, a nyakán, pedig a fojtogatás jelei, amit alátámasztanak a szemében elpattant hajszálerek. A testén több helyen vannak lekötözésre következtetni engedő horzsolások, a felkarján erős szorítás érte, innen a véraláfutás. A behatolás hátulról történt, a fejét eközben valószínűleg jobbra fordította, a ránehezedő nyomás miatt megzúzódott a bal járomcsontja. A cipője talpán  építkezésről származó hordalékanyagot találtak, ezt beküldték elemzésre. - előrébb lépek, hogy most én guggoljak le és nézzem meg közelebbről a testet. Közben nem átallok a könyökömmel oldalba bökni a férfit, ezzel is a tudtára adva, hogy nem kerülte el a figyelmemet a hátsóm iránti aggodalma, de az autó ülése nem tett benne kárt.
- A gyerekkel mi történt, hol van jelenleg? - nézek hátra egy pillanatra a vállam felett a rendőrtisztre, aki velünk maradt a helyszínen, hogy válaszoljon a kérdésemre. Erről nem találtam feljegyzést, csak említve van, amit már elmondtam róla, kiegészítve annyival, hogy 2008-as születésű a pénztárcában talált ultrahang felvételen szereplő dátumból kikövetkeztetve.

can't hold us ||©


A hozzászólást Alana Moretti összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 24, 2015 2:40 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Zsaru
Humor :
Szarkasztikus de akad



A poszt írója Henry Roux
Elküldésének ideje Vas. Szept. 27, 2015 9:48 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Moretti & Roux

Ahogy megemelkedem végignézek a Moretti mellett álló nőn. Látom, hogy nem tetszik neki a stílusom de őszintén szólva leszarom. Nem kell, hogy tetszek neki. A munkámat vagyok itt végezni és nem azért, hogy belemártsam a faszomat valamelyik nagyszájú kisasszonyba. Az már más kérdés, hogy Moretti segge nagyon is olyan látvány amiért megéri elviselni a nő könyökét az oldalamban. - Mivan? - nézek rá ártatlanul, mint aki tényleg csak a farmert tanulmányozta. Aztán persze megkomolyodok az infók hallatán. - Tudni akarom miért nem adhatott vért. - szögezem le első körben, megragadva azt az információt amiben a nő eltér a többi áldozattól akiknek bár mint nullás volt a vércsoportjuk, mind szervdonorok is voltak. - A boncolás során futtassanak le tesztet a legtöbb ismert narkotikumra. - pillantok fel Morettire – Kötelek? - kérdem némiképp elhúzva a számat. Értetlenkedve pillantok le a nőre. - Rosszkor voltál, rossz helyen? - megcsóválom a fejemet... - Nem, itt nem csak erről van szó, ugye Carla? - ismét leguggolok a nő mellé. Előkapom tollamat és óvatosan tolom arrébb arcából a tincseket, amiken némi valami anyag található. Kicsit hátrébb hajolok majd hümmögök egyet az orrom alatt. - Nézd meg, hogy a haján található anyagról küldtek-e mintát bevizsgálásra. - mondom Morettinek majd előhúzom a zsebemből a műanyag zacskót és a toll meg némi kézügyesség segítségével elég adagot söprök bele. Lezárom majd át is adom a társamnak. Ő szeret mindent a papírforma szerint intézni, amitől én a legtöbb esetben agyfaszt kapok... szerencséjére azonban a papírokat is kitölti cserébe. - A füléről írnak valamit? - nézek fel egy pillanatra, ahogy egészen közel hajolok és beleszagolok a nő fülébe majd undorodva rázom meg magamat. - Basszus. - Két lábra verem magam. - Szagold meg. - nézek a társamra miközben arrébb húzódom és rágyújtok. - Ez most már. Ez személyes volt. Oh Carla. - sosem voltam közönyös az áldozatokkal szemben. Lehet hogy egy utolsó seggfej vagyok de a munkámba senki nem köthet bele. - Felteszem ma még óhajt válaszolni a kollégám kérdésére. - jegyzem meg félvállról mert hogy a gyerekről még semmi nem derült ki. A kisasszony haptákba vágja magát és még csak rám sem pillant. Ó, jajj de rossz is nekem. - Freddie Berrigan. Jelenleg az iskolában van. Akarja, hogy értesítsük? - hatalmasat sóhajtok. - Nem, köszönjük. Még csak az kéne, hogy maga menjen. Előbb sírná el magát, mint a gyerek. - nem vagyok valami kedves. Nehezen is viselem, ha egy gyereket elszakítanak az anyja mellől. Az én anyámat is megerőszakolták. - Adjon meg minden adatot Morettinek. - mondom hűvösen és mikor társamra nézek, elhúzom a számat tekintete láttán. - Kérem. - teszem hozzá és elfordulva intek a halottkémnek, hogy most már vihetik a nőt. - A ruhájára faforgács és csillám ragadt. - veregetem vállon a férfit majd elindulok a vidámpark bejáratához. - Két jegyet. - csapom le a pénzt és megvárom még Alana is megérkezik majd előre engedve tessékelem be a bejáraton. - Fánkot? - kérdem a nőtől mikor az első árust meglátom. - Nekem feltétlen kell, meg egy kávé is. - tudom, hogy a legtöbben akik már dolgoztak velem, tudják, hogy mellre szívom ha nő az áldozat, pláne ha gyerekkel van. Ahogy azt is, hogy Moretti jobban ismer, mint a legtöbben és tudja, hogy nagyon is személyes ez az ügy számomra. - Persze előre engedlek a sorban. - kacsintok a nőre azzal a levakarhatatlan, irritáló vigyorral aminek hála már többen jártak az ágyamban, mint ahányan itt sorban. - Jó az új farmer. - jegyzem meg vigyorogva és egy utolsót szívva a cigarettába nyomom el és hajítom a kukába. - Járjunk egyet. Alkalmazottak elsősorban. Láttak, hallottak-e valamit. Szerezzük beosztásokat. Utána elmegyünk a gyerekért. Egy ilyen hírrel nem kell letaroltunk. Minél később tudja meg... - nem fejezem be. Nincs szükség rá. Az utóbbi években épp elég ilyet láttam már. Ez a rohadék pedig... - Két fánk. Az egyik azokkal a nyomorult színes cukrokkal és két kávé. Az egyik feketén, a másikba egy cukor és tejszínhab. - A nő bólint. Mikor megkapom amit kértem, helyet foglalok. A nőnek tolom a színes szarságokkal teli fánkot és a tejszínhabos kávét. - Azt gondolod nem tudom, hogy hol végezte már megint az ebéded? - vonom fel a szemöldököm. - Nem fog ártani annak a csinos alakodnak, becsszó. Ha mégis... - kortyolok bele a kávémba. - Ígérem ott leszek, hogy legyen kivel ledolgoznod. - kacsintok rá de arcom továbbra is komoly marad. Tudom, hogy van valami ami halálra stresszeli de amíg cseszik beavatni, nem tehetek semmit.


Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 24, 2015 9:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Roux & Moretti
ONE STEP AT A TIME

A visszakérdezését, mintha meg sem hallottam volna. Ne adja a hülyét - tudom, hogy a lelke mélyén az. Az időzítést nem kultiválom, kifejezetten hálás vagyok az értesítésnek szegény nő kárára, valamivel el kell terelnem a gondolataimat az ebédemet megzavarók körül. A munka a legjobb erre, úgyhogy viselkedjünk profikként, utána annyit nézheti a hátsómat, amennyit akarja. Első ízben sem ez zavart.
A kezembe került papírokat és iratok közt megtalálom a kérdésére választ nyújtó okmányt. A szervdonorságot tisztázó kártya túloldalán hamar megtalálom a nekünk kellő információt.
- HIV fertőzött volt. - tájékoztatom velősen, ahogy tovább olvasom az orvosi jelentést és egyetlen biccentéssel nyugtázom a vizsgálatra vonatkozó kérést - az aktára tűzött tollal felírom a 'további megjegyzések' részhez -, akárcsak a kérdést megerősítésként. Kötelek. A bőréig hatolóan, mert a megbontott szál darabkái még innen láthatóan is beleágyazódtak a húsába a csuklóján, ami a küzdelem jeleire utalt. Ha narkotikumot is használt az elkövető, nem nyugtató fajtából választott.
- Máris. - nézek fel a másodperc töredékére a betűhalomból, ahogy a zacskóba helyezi a bizonyítékot Roux. Kézhez kapva vetek rá egy alaposabb pillantás közelebbről is, a fehér anyag, amiről szó van.. az előző oldalon láttam. - Igen, a haján lévőről küldtek és egyezik a fülön találttal, ami feltételezhetően ipari felhasználású vegyi anyagi, valamiféle elegy, de nem tudják elemzés nélkül pontosan megmondani. Egyfajta tisztítószernek jegyezték be ideiglenesen. - a leírtak nem adnak meghökkenésre okot. Nem ez lenne az első eset, ahol a beteges tévképzetek mellé tisztaságmánia társul. Az akaratát érvényesíti ezáltal is, a felsőbbrendűség gondolatával kacérkodik az áldozat előtt. Pszichiátriai eset. - A halál beállta, pedig nagyjából négy órával ezelőtt történhetett. A hullát csak nemrég fedezték fel, ami egy ilyen forgalmas helynél különös. Ide kellett helyezzék. - undorral fordulok el a meggyalázott holttest felől, csendes hálával adózva a cigarettából szálló füstért, ami elnyomja a szagát és a fiú felől érdeklődök. A jelentések eddig nem szóltak gyerekbántalmazásról, de ki tudja mikor pattan el egy újabb húr a fickó fejében... vagy egy másik, ami Henry türelmét illeti. Ismét különösen kevés van neki, mint minden hasonló esetnél. Csak emiatt nem vágom erősen tarkón a megjegyzéseiért és maradok a szemmel verés figyelmeztetésénél, ami némi modort eredményez a részéről. Egy hihetetlen udvarias kérő szót, mire enyhültebb, halkabb sóhaj szakad ki a tüdőmből.
- Köszönjük az együttműködést, ha erre a papírra leírja... - húzom elő a zsebemből a cetlit. - ...az iskola címét, akkor az órák végeztével gondoskodunk, gondoskodom a fiúról. A gyámügyeseket lerendezem, ha nincs semmilyen közelebbi rokona, akinél ideiglenesen el lehetne helyezni a jogerős döntéshozatalig. - a társam stílusa után tisztogatva hangsúlyozom ki, hogy ki fogja közölni a fiúval a gyászhírt. Ha ennyit látnék tőle én sem bíznám rá a feladatot, hogy elmondja valakinek a közeli hozzátartozója halálát... de arról nem kell tudnia a rendőrnőnek, hogy ez másként lesz. Ez az ő asztala. Az ő lezárása.

A legszükségesebb információk tulajt cserélnek, első sorban az elérhetőségek. Szeretem visszaellenőrizni, hogy kikkel kellett együtt dolgoznom egy ügyön a későbbi visszanyomozhatóság miatt, ha probléma akadt. A szokásos papírforma, protokoll követő elv. Végül visszaadom a mappát, hogy folytassák a helyszínelést és értesítsenek, ha új adatot sikerül felvenniük a rendszerbe. A mi feladatunk odabent folytatódik, amihez már megvannak a jegyek is.
A fánk hallatán először összefut a nyál a számba, de hamar elkapja a gyomromat a görcs. Egyből, de nem adom jelét.
- Benne vagyok, ha nem az előző napit hagyták elől. - a kávét illetően szóra sem kell nyitnom a számat: alapkellékem a koffein az utóbbi egy hónapban. Többet iszom, mint vizet. Nem egészséges, de... ez legyen a legnagyobb kritika, ami az életvitelemet éri.
Kacsintás. Vigyor. A csipkelődés célt ér, felfelé pattan a szám sarka és visszakézből kapja a revansomat rá.
- Tudom, hogy jobb seggem van, mint neked... ha gondolod kölcsön adhatom, hátha javít a tieden. Ne aggódj, streccses anyag. - döntöm meg az üstökömet, mielőtt a szemem sarkából, félig visszafordítva az egy lépés előnyömből észre nem venném a nekünk való bódét.  Az alkalmazottak a riadószó és a levegőbe röppent pletyka miatt főként a bejárat környékén tobzódnak, már azok, akik megtehették, hogy elhagyják a helyüket a relatíve kevés látogatóra való tekintettel. A kezelők a helyük kellett, hogy maradjanak. Egyszerű lesz a szemtanúk levadászása, akárcsak a személyzeti nyilvántartóé.
- Azt azért nem mondanám, hogy az a legjobb számára. - minél később... visszaemlékezve, gyerekfejjel utolsóként megtudni a híreket eléggé pocsék érzés volt. A fánkot illetően könnyen túlteszem magam a cukorpóni hiányát, mert amint leülünk és kézközelbe kapom a kávét: a lehető legnagyobb természetességgel cserélem ki az övére. A fekete leves ízesítése hibátlan, értékelem, nem bosszúból cselekszem, de a szomszéd fánkja mindig étvágygerjesztőbb...
Az ujjaim közé kaparintva már harapnék is bele, hogy eloszlassam az étkezési zavarokra utaló kételyeket, amikor szinte gyomorszájon vág az észrevételével. Letörök egy darabot az édességből, egy falatra való darabot. Nem különösebben érint komolyan, hogy szóba hozza, nem feltételezem, hogy ne tudnám elkendőzni a figyelmét.
- Köszönöm a felajánlást, de pár elrontott ebéd miatt nem kell amiatt aggódni, hogy fogyókúrára fogtam magam. Elsóztam, legyűrt, nagy kaland. - füllentek egy nemtörődő vállvonással megtoldva a reakciómat és bekapom a kiporciózott fánkdarabot. Nem egy hihetetlen történettel próbáltam meg lenyűgözni, ez kellően hiteles, nem a főzőtudásomról vagyok híres, balesetek, pedig megtörténnek. Mit bánom én, nem akarom, hogy a gondolataim közül ki kelljen kaparnom a sztorit. Elég önmagammal megvitatnom, mert tudom, hogy helyesen jártam el... nem az én hibám, nem én adtam a kezébe a pisztolyt, amivel öngyilkosságot követett el... az agyam felfogja, csak a lelkiismeretem bonyolítja a dolgokat.
- ...de ha biztosra akarsz menni: ideadhatod azt a rózsaszínt is. - bökök tekintetemmel a másik fánkra, amelyik eredetileg nekem lett szánva. Most úgysem Krauser körül járnak a gondolataim, jobbá nem, így nem esik nehezemre bizonyításként azt is elfogyasztani. A sunyin összébbszűkülő pillantásom sem sugall mást: elfogadja-e, hogy elfogadtam a 'kihívást'?
Nem hagyom magam kizökkenteni.

can't hold us ||©
Vissza az elejére Go down

avatar
Vadász •• vad játszmák, féktelen éjszakák; csak a prédára várunk
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
Mystic Falls
Hobbi & foglalkozás :
Zsaru
Humor :
Szarkasztikus de akad



A poszt írója Henry Roux
Elküldésének ideje Vas. Jan. 17, 2016 5:22 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Moretti & Roux

Hagyom, hogy tegye a hülyét előttem és azt is, hogy teljesen hülyének nézzen. Húsz évvel vagyok idősebb nála s ez alatt a húsz év alatt eleget tanultam az emberi viselkedésről és arról, hogy miképp lehet felfedezni ha valaki hazudni akar nekünk. Alana ügyes és eszes ehhez kétség sem fér; a legtöbb ember valami nagyon hihetőnek hangzó hosszú történettel próbálná meg elterelni a figyelmemet. Neki azonban a szeme sem rebben, mikor kiejti a szavait. A fánk... a fánk buktatta le. Ahogy megállt az eredeti mozdulat és megfeszült a nyakán a bőr és elernyedt egy pillanattal később. Belekortyolok a kávéba és elégedetten tolom elé a másik fánkot is. Még csak el sem mosolyodom mikor ismét a koffeinbe kortyolok. Moretti mögé pillantok. A kölyök ideges. Harmadjára rendezi újra a megnyerhető plüssöket mióta helyet foglaltunk. Egyenesen nem mer ránk nézni de újra és újra felénk pillant, még munkatársa le sem veszi a szemét a kölyökről. - Mögötted. A vurslis fiú. A tied. A mellette lévő bódé az enyém de előtte még kíváncsi vagyok valamire... - húzom elő a cigarettát újra. Ja sokat dohányzok. Te meg kussolj, én sem mondom meg, hogy mennyit zabálj, nem? Továbbra is a fút tartom szemmel és csak a szemem sarkából figyelem a vurslis mellett álló alakot. Nagydarab állat. Ránézésre a harmincas éveinek a végén jár. Húsos ujjai mocskosak, azt innen is láttam az előbb és lefogadom, hogy nem véletlen figyeli ennyire azt a nyomorult kölyköt aki hozzá képest patyolat tiszta. Sőt. Túlságosan tiszta. Rágyújtok. - Az a kölyök fél de nem tőlünk. Kérdezd az ügyről de ne add jelét annak, hogy... - megcsóválom a fejem és felemelem két kezemet ártatlanul. - Jó-jó tudom. - előzőm meg és felemelem a hangomat. - Felnőtt nő vagy és nem kell, hogy megmondjam, hogyan végezd a munkád igaz? - kérdem hevesen megemelkedve a helyemről, pedig aztán Moretti egy kurva szót sem szólt. Szerencsére tudom, hogy a nő elég eszes ahhoz, hogy már a hangszínváltozásomból rájöjjön, ez a kis műsor még véletlenül sem neki szól. - Nem mondta senki, hogy itt nem tudod fejebb baszni magad a ranglétrán mi? Ha nem tetszik, hogy egy férfi dirigál, húzzál el takarítani. Abban talán jó vagy. - szitkozódva hagyom magára. Jó-jó tudom, jövök neki egy kávéval. A legtöbb nő ocsmánynak titulál és felháborodva figyel de megnyugtat a gondolat, hogy nem valami ostoba liba a társam hanem Moretti. Hangosan úgy sem fogom elismerni de örülök, hogy ő van mellettem. Főleg mert még a célpontom tökéletesen elégedett képpel jön utánam, hogy gratuláljon amiért lerendeztem a kis kurvát, addig Moretti, a társam, tökéletesen tisztában van vele, hogy egyetlen szavamat sem gondoltam komolyan. S nem is tévedek. A hájpacni a nyomomban és be is jön utánam a hülyéje a rémekkel teli barlangba. Hallom, ahogy azt kiabálja, nyomozó én meg lefékezek és bevárom ocsmány, levegőért kapkodó alakját. - Sajnálom de nem tudtam nem meghallani amit annak a … - mély levegőt vesz – amit annak a nőnek mondott. - ejti ki a nő szót, úgy, mintha nem létezne undorítóbb dolog a földön. - Ja, hogy az. Valakinek meg kell tanítani nekik, hol a helyük, nem? - rántom meg a vállamat ő pedig bőszen bólogat. - Bárcsak lenne valaki aki itt is megtenné. Tudja a főnök lánya... - elhúzza a pofáját de aztán elkussol. - Kitalálom. - Veszem át a szót – Apuci szeme fénye a kis kurva és dirigál minden férfinek aki csak az útjába kerül. - Bólogat és felbátorodik. - Ahogy mondja nyomozó. Az a kis kurva mindenki munkáját lehúzza az apja előtt. Persze senki nem mondja meg neki, húzzon a fenébe. Nők nyomozó. Az összesre póráz kéne. A férfiak tudják mi a dolguk de ők... - érzem, hogy ki fog bújni a szög a zsákból. Megkínálom cigarettával és elveszi. - Főleg az új gyerek aki mellettem dolgozik. Sam. Igaz kell mellé valaki aki megmondja neki mi a dolga... - felpillantok. - A kölyök? Áh igen. Helyes kis kölyök. - nyúlok a farkamhoz és ragadom meg a gatyán keresztül. Hevesen bólogat. - Ó igen. Először nem akarta de tudja milyen ez... kellett egy kis biztatás... kicsit erőteljesebben kellett fellépnem de végül élvezte... ügyesen dolgozik a fiú. Jól megjárattam benne a farkam nyomozó, ki kéne próbálnia. - Bólintok egyöntetűen. Ó igen. - Mutassa meg. - adom a parancsot mire a barom előkapja a farkát és verni kezdi. Én pedig fejbebaszom az öklömmel és rálépek nemesebbik tagjára. Az orrából ömleni kezd a vér és a farka meg... no hagyjuk. Elég az hozzá, hogy mikor kijövünk rá sem mer nézni a kölyökre. Morettire pillantok miközben a bilincs kattan a rohadék csuklóin. - Elesett. - rántom meg a vállam és a rendőrautóhoz kísérem a perverz állatot akibe egy maroknyi ész sem szorul majd visszaülök a kávém mellé és várom, hogy Moretti meghozza a híreket.



Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 03, 2016 10:30 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Roux & Moretti
ONE STEP AT A TIME

Ráérősen szaggatom a cukormázzal bevont falatokat, az sem zavar meg az elfoglaltságomban, ahogy Roux szimatot fog a hátam mögött. Nem forgatom a fejemet, mint egy akadémiáról frissen szabadult, előbb-utóbb felállunk és majd akkor alaposabban is szemügyre veszem a magának kinézett stand dolgozóját. A nekem kijutott srác arca megvan. A kávémért nyúlok, hogy egy korttyal kísérjem a lenyelt fánkadagot, mielőtt rákérdezek mi a gyanúja, de hamarabb folytatja, minthogy ezt megtegyem. Az adott műsor rögtönzötten bevont szereplőjeként nem tehetek róla, hogy felemásan emelkedik a szemöldököm és a tekintetem elég egyértelműen juttatja el hozzá a mondani valómat, egyetlen hang kiadása nélkül; 'megint a férfi-női viszonyok és a takarítás, komolyan?' Azok, akiknek a jelenet szól nem szemtől szemben állnak velem, így nem erőltetem meg magam a színészkedés terén. Nem is szólok, egész nyugodtan iszom tovább a fekete levest és elragadó természetességgel mutatom be a középső ujjamat, amikor elviharzik mellettem. Az viszont, hogy eddig szó nélkül hagytam nem jelenti azt, hogy nem is lenne hozzáfűzni valóm... dehogy, csak velősebb.
- Ne aggódj, tudom, hogy sosem fogok úgy fogazni, mint te. - dobom utána hangosan a kommentáromat. A normális, hétköznapi közmegítélésnek búcsút inthettem, amint belekezdett a játékba. Miért ne dobjak rajta egyet? Innentől édes mindegy nekem, egy újabb lapát nem fog kényelmetlenül érinteni. Látványosan sóhajtok és ennek megfelelően a drámai hatás növeléséért tőlem szokatlan módon gesztikulálok egy sort, amíg nem látom azt, hogy kellően magára vonta a kiszemeltjének a figyelmét. Ó, de még milyen kávéval jön nekem ezért! A megmaradt fánkkal nem foglalkozom, felmarom szalvétástul és elindulok a fiú irányába.
A mi beszélgetésünk sejtéseim szerint közel sem olyan izgalmasan telik, mint odabenn. A helyzet sem forró. Abból a pár jelből, amit volt szerencsém észrevenni nem azt olvastam ki, hogy az első noszogatás után úgy fog folyni a vallomása, mint a víz a csapból. Örülhet, hogy nem őt választotta Roux... és ez oknál fogva nincs is más teendőm, mint addig húzni az időt, amíg azok ketten ki nem jönnek a rémtanya területéről. A látvány elég impozáns a fiú számára, két szempontból is ösztönző. Én összefont karral nézem végig a bilincsbe verést, ismét egy pillanat, amikor nem kell feltennem egyetlen kérdést sem, az arcomra van írva minden, egyenest a társamnak címezve: 'a seggéből húztad ki ezt a magyarázatot?'
Kapva kapok az alkalmon, hogy a dorgálás helyett helytálló információk megosztására bírjam a kölyköt. A külseje alapján alig múlhatott húsz és az arcéle még nem találkozott soha borotvával - nem azért, mert szakáll ül rajta... Előveszem a kabátom belső zsebéből a noteszemet és egy tollat, arra az esetre, ha bármi fontos levésendő elhangozna ezekben a percekben. (...)
- A jegyzőkönyvbe te fogod belefogalmazni azt az 'esést'. - közlöm vele, ahogy az asztalhoz érek. Nem foglalok helyet. A székre támasztom a megüresedett kezeimet. A kávé hamar elfogyott. - Ami az esetet illeti szerintem nincs összefüggés a kettő között. Csak szerencsés véletlen. A srác elmondta, hogy hónapok óta zaklatta, zsarolta a pasas és nem ő az egyedüli a parkban, akit kitüntetett a figyelmével, de függetlenül attól, hogy mekkora egy rohadék ennél nagyobb merszet igénylő cselekedetet nem néz ki belőle. Okosat végképp. Ezzel az álláspontjával nincs egyedül. - a lélegzetvételnyi szünettel magamra célzok. Egy idióta seggfejnél nem tartom többre a dagadékot. - Megadtam neki a számom, hamarosan hívni fog, hogy a többi áldozat hajlandó-e tanúskodni ellene, hogy bíróságra vigyék az ügyet. Szimplán azért nem nézett ránk, mert mindegyikőjüknek megtiltotta, hogy a rendőrséghez forduljon: tipikus esete a megfélemlítésnek. - zsebre vágom a kezem és egy lépést hátrálok. Gyanúsítottal a hátsó ülésen nem lődöröghetünk itt, még akkor se, ha lenne mit kideríteni. A helyszínelők intézkednek, de nem tesznek eleget a protokollnak azáltal, hogy messzebbről látják az autót, az nem minősül felügyeletnek.
- Vagy te többre jutottál és van más oka is annak, hogy bilincsbe verted? - a szexuális erőszak, a zsarolás mellett a rágalmazás is szóba jöhet a pasasnál, ha még egy gyilkossághoz is hozzá lehet kötni biztos lehet benne, hogy hosszú és fájdalmas éveket fog a hűvösön tölteni, rettegve a közös zuhanyzás gondolatától.

yes, weed ||©
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Sponsored content
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Vissza az elejére Go down
 

helyi Vidámpark

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» [Event] Vidámpark!
» Vidámpark
» Mocsárvidék
» A mély-mocsár vidék

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Helyszínek :: Mystic Falls-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3