A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
helyi Vidámpark


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 10, 2015 10:48 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Ewan & Merinda


 
Szerintem ha rajtam múlt volna a végtelenségig tömtem volna belé a vattacukrot, addig is csendben van alapon. Persze azért nem volt egyszerű a dolog, mert ez azt is jelentette közben, hogy nekem kevesebb jut. Valamit valamiért alapon, meghoztam azt az áldozatot, hogy a mennyei finomság egy részéről lemondtam azért, hogy ő befejezze végre ezt a negédes viselkedést, mint egy elbaszkurált Rómeó, aki azt hiszem rossz díszletek közé keveredett. Fel kéne erről világosítanom, és igen meg is fogom tenni, de jelen pillanatban leköti minden figyelmemet, hogy azért nekem is jusson ebből a mennyei finomságból. Hogy lehet valami ennyire istenien édes és omlós és…lehet az ember a mennyekben pusztán attól, hogy vattacukrot zabál két pofára? Hát nem tudom de jelen pillanatban ott érzetem magam. És még az sem tudta elrontani a jókedvemet, hogy beszólt nekem, és még akkor sem amikor érzem, hogy csepeg a hangja a gúnytól, látom ahogyan a szemöldöke ide oda vándorol a homlokán. Azt hiszi talán, hogy ez elég, hogy kibillentsen abból az állapotból amibe azáltal kerültem, hogy megjelent előttem ezzel a rózsaszín habkönnyű finomsággal. Majd akkor kezdjen aggódni miattam, ha elfogy. Olyan ez mint a gyereknek a cumisüvegben a tej, ha kiürül akkor jön a hiszti. Jobb ha nem várjuk meg, és még addig kitombolja magából azt, hogy engem oltogat, amíg éppen a következő falatot csípem le magamnak, aztán megint neki, és a vigyor a képemen szünetmentes, mint a táp otthon a gépemen, amit áramszünet ellen szereztem be. Jó szolgálatot tesz, és áldassák a neve annak aki feltalálta. Ámen. Jön a következő cukorka, és a kijelentését most én hagyom a fülem mellett tovafutni. Héhé, reagálni kellene rá valamit, de kit érdekel ez most, mikor még mindig van a cukorból, és jelen pillanatban ő sem tiltakozik olyan marha nagyon, hogy telenyomkodjam a száját rózsaszín vattára hasonlító pamacsokkal. Perszehogy nem, ki tudna ilyen finomságnak ellenállni? Lám még én sem tudok, és most lebuktam az egyik gyengémet illetően.  Valahogyan rá kellene venni, hogy ezt ahogyan két pofára tömöm én is magamba a vattacukrot ezt úgy felejtse el, nem is látott semmit. Én viszont nem felejtem el az arcát, mint egy túlméretes mandulaszemű hörcsög, úgy tűnteti el a szájában a cukrot. Mellettünk elsétálnak páran én meg csak azon röhögök, hogy mi az amit rólunk gondolnak és mi is a valóság.
– Haaaaammm, jujj de ügyes. Komolyan mondom, ha nem a saját szememmel látnám, hogy eszement módon gyömöszölöm a szádba ezt az édességet nem hinném el senkinek, hogy…-hééé még pofáztam volna ám kiskoma a nagymonológomat szakította félbe azzal, hogy a következő pillanatban a vattacukorral teli kezemet megfogta ahogyan a szájánál volt és…nanana álljunk csak meg, csak semmi ujjszopogatás meg ilyenek! Ledobja az agyam a szíjat és azt hiszem mindenki elmegy nálam otthonról aki eddig a normális és relatíve épeszű gondolataimért felelős.
– Jól van most már elég lesz…engedd…- húznám vissza a kezem de nem tudom, mert elég komolyan gondolja azt, hogy ő most itt eljátsza nekem a „suck-me-hard” ujjfétises verzióját, vagy én nem tudom éppen mi az ördögöt művel, de az ujjaim egy picit mozdulnak a szájában. Hééé ez finom puha, húbasszus ez egész jó! Megijedek saját magamtól, meg attól, ahogyan rám néz és én meg az édességtől még mézesebb számat nyalom végig. Ez már gusztustalanul izgató! A legijesztőbb azonban az egészben az, hogy még élvezem is…egy ideig…egy kicsit…. Na jó: nagyon! De amennyire jó, ugyanannyira kellően kiakasztó is, amit éppen művel, én meg egyre jobban kezdek bepöccenni attól, hogy nem tudom az ujjam visszahúzni. Elkerekedő szemekkel, paprikavörös ábrázattal cibálnám a kezem, ő meg nemes egyszerűséggel csak az ujjaimat szopogatja. Ha megharapod, esküszöm tökön rúglak…és nem viccelek, ez van az arcomra írva is azt hiszem, vagy legalábbis reménykedem, hogy látszik rajtam, azon kívül, hogy ha akarom sem tudom leplezni amit ez az egész kivált belőlem. Pofátlanság csúcsa, még akkor is, ha nem tudhatja, hogy ez azért sem éppen a legjobb dolog velem kapcsolatosan, mert nagyjából úgy….sok ideje nem volt senkim. És a kémia, meg a testi dolgok, nem csak a pasikat indítják be ilyenkor. Szóval ez aljasul övön aluli volt, szó szerint. Magamban azon imádkozom, továbbra is vérbeli ateista lévén, hogy hagyja már abba, különben nem fogok garanciát vállalni a további viselkedésemért, ám valami különös indíttatásból végre elengedi a kezem, de nem ám, úgy ahogyan a nagy könyvben meg van írva….hé Mandulaszemű, az utójátékkal mi lesz? Még mindig sokkos állapotban leledzem és próbálnám az előzőeket a megfelelő módon lereagálni, de időt sem hagy nekem, már cibál is tovább, ha így folytatja a sarkammal bevágom a satuféket és nem megyek az égvilágon sehova, de nem ám! Ott van magas ívben letojva a mesebarlang meg a körhinta, meg a hullámvasút…..na nem, a hullámvasút kell, meg a körhinta is, és tükörország is rém mókás!  Hogy az összes istenek vágják már pofán ezt a tagot, hogy egy ilyen helyre kellett hoznia, aminek nem tudok ellenállni. A vattacukor elfogyott, úgyhogy visszatért a régi énem, amely nehezen tűri, hogy megint ráncigálják, és miközben a kezemen keresztül megint valami hely felé tartunk de nekem már most az elején kezd túlcsordulni az a bizonyos pohár, amely már akkor tele volt, amikor még csak találkoztam vele. Leírhatatlanul mérges vagyok rá, ugyanakkor nem tudom miért megyek még mindig utána, miért hagyom, hogy ezt csinálja velem? Tényleg miért? Valld be Merinda, hogy ilyen k@rvára határozott eddig életedben csak egy valaki volt veled….jah és annak is mi lett a vége! De ő nem határozott az ég szerelmére, hanem rohadtul és idegesítően szirupos, amitől alaphelyzetben is a falra mászom, ugyanakkor jól tudom, hogy legszívesebben a hátunk közepére kívánnánk egymást. Én legalábbis így vagyok, vele, mégis a lábaim mozdulnak és már megint követem őt valami borzalmas hodály felé, aminek a külsejétől csak az ígérkező belseje az undorítóbb. Megtorpanok és a lábaimmal cöveket verek a földbe! Le is guggolok a hatás kedvéért, nem és nem és nem fogok vele tovább menni, ha ezt nem hagyja abba. Kész, kiborított, elegem volt. Az ujjszopogatás betette nálam a kaput, és akkor még el sem kezdődött ez az egész vidámparkos tortúra. Nem engedem magam tovább vonszolni.
– Idő…időt kérek, állj már meg…léééééciiiiii!- nyekergem a magam számára is szánalmasan síron túli hangon, miközben ennek ellentételezéseként fújtatok, mint egy bika. Kezdek nagyon lezsibbadni agyilag. Akárhogy is akar vonszolni, nem hagyom magam, és ellentartok neki amennyire csak tudok, még akkor is, ha addig a szörnybarlangig félig a földön csúszva verekedek el. Csak nem fog a hajamnál fogva cibálni tovább mint valami őstulok. Szóval addig állok ellen, és a testemmel tiltakozom a továbbiak ellen amíg végre nem hajlandó engem is meghallgatni.
– Elég, elég elég volt, mindenből elég volt amit éppen művelsz! Megadom magam, okés?  Csak hagyd ezt végre abba! Bemegyek veled az összes nyavalyás helyre ahova csak szeretnél felülök minden létező élménycuccra amire csak szeretnél, csak ne csináld ezt tovább, mert megőrülök ettől a sztaniolpapírba csomagolt édes nyáladzástól. Vagy tudod mit? Csinálhatod, de nem velem! Nem is ismersz és mégis bosszantasz…jó én sem ismerlek és élvezem, hogy az agyadra megyek.- el kell ismerni mindkét megállapítás rohadtul igaz volt ránk, szóval egy pár másodperces szünetet tartottam, a szemeimet forgattam, és nem tudom mit kellett volna mondanom. Hosszú idő óta először valaki mocskos módon kifogott rajtam, és nem tudtam, hogy ezen most még jobban felhúzzam magam, vagy örüljek neki!



Dallam ♫: U+Ur hand  ϟ Külső ϟ: Ebben vagyok
©




A hozzászólást Merinda Evans összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Máj. 18, 2015 8:40 am-kor.
Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Kedvenc dal :
I don't care what you think
† Hobbi & foglalkozás :
⌘ vér-diller
† Humor :
⌘ eredeti



Ewan Matthews ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 10, 2015 5:33 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Mr. selfish & Mrs. sensiteve
Ewan Matthews & Merinda evans

[You must be registered and logged in to see this image.]
- Csak kedves ...hhhpp!? - szó-szerint lenyomták a torkomon a magyarázatomat. A vattacukor semleges meglepetéssel olvadt szét a számba. Mikor ismét neki akartam futni a mondanivalómnak, újból betapasztotta a szám. Csendes? Ez az abszolút ízlés-igénye egy férfiban? Általában ezt a tulajdonságot fordítva követeljük meg, mi férfiak a ellenkező nemtől. Habár, ebből kitűnően levonható, hogy a sajátos mézes-mázas taktikám kezdi kiütni benne a mutatót. Ez az...most semmi esetre sem hagyhatom abba...megszüntetve ezt a fáradtságos cirkuszi előadást.
- Nah nézd csak kiköveteli meg a csendet! - cinikusan mosolyodok el egy szemöldök ívelést is közszemlére rakva előtte. - Miss dumagép a magad nevében beszélj! - ennyire lehúzza a színészi produkciómat egy silány kijelentés? Dehát Ewan...ezerszer átnyálaztuk...légy olyan, amilyen a hétköznapi életben nem vagy! Ennyivel erővel betársulhatok az amatőr színészek klubjába...ha ezt tovább folytatom! De...annyira ki-kívánkozó volt ez a szarkasztikus megjegyzésem, hogyha baltával a gerincemben is megkínoztak volna, akkor is kimondtam volna. Váltás, méghozzá most azonnal!
Ááá!! - tátottam el a számat, egy óriás baba követelését imitálva. Másodpercre változó reakciókat kimutatva, elfogadom, ha tanácstalan szempillákat rebegtet nekem. Én azonban, tovább erősítem a kedves, mutatós, és olykor frusztrálóan nyálas oldalamat. Bizonytalanságát kihasználva, rögvest megragadom a kezét, majd egy kiszabdalt vattacukor mennyiséggel betolom a számba. Ámde...itt jön az szoknya lebegtető performansz! A jellegzetes cukor szét-olvadásakor még bent marasztalom az ujjait a számban. Legyünk egyenesek...szabályosan szopogattam, mint egy kiéhezett kan! Most már van okom utálni a színészeket...Veeek! Nem vagyok mizofóbiás, de azért kelletlenül is felüti bennem a kérdést: "Ugye egy kellően tiszta kezet nyalogatok a számba?" Az undort hamar elűzöm, s akaratosan belevezetem a pillantásomat az övében, abban a hitben, hogy újra megütöm benne az inger-mérő mutatót. Provokatív szexuális módszeremet, a kellő mérték tekintetében megszakítom, hogy az üzenet ne minden-egyes pillanatban éreztesse azt vele, egy élő pornóba csöppet bele. A befejezett művészi produkcióval tettem magam körül egy kört, valami kecsegtető játék után nézelődve. Te jóég! Azt a pörgő figurát nem is ismerem...még úgy minden ismeretlen számba-megy. Mázlim, hogy nem rendelkezem gyenge-idegzettel, különben ugyanitt állnék meggondolkozva. Olyan kell, ami álca lovagiasságomat kihangsúlyozza. Percről-percre egyre bosszantva őt. Nahát...ez könnyebb volt mint hitem! A legideálisabb "felavató" játék felé fordultam, miután kérdés nélkül kezén ragadtam, a Merinda nevű lányt. Igen! Bármilyen későn is esett le, de beugrott a neve...nagy erőfeszítések árán. Jó...tudtam én előbb is, csak ez a név-szerinti megszólítás, túl közhelyes nekem!
Egy tempót diktálva vonszoltam magam után a csapdámba ejtett partneremet, a nagy véres félelem-barlang felirata elé. Megtorpanva, egy fellengzős mozdulattal fordítottam a fejemet felé, egy kifejező "most nem menekülsz" szemöldök felhúzással és félmosollyal az arcomon. Számomra épp olyannyira felelt meg, ez a bizalom-gerjesztő ijesztgetés, mint számára a nemleges fej-rázás. Nem-nem, picinyem! Igenis bejössz velem! A bent-lévő ártalmatlan műanyag bábok csak dekoratív eszközök. Az igazi szörnyeteg én leszek neked, erre mérget vehetsz!
Merényletet-szövő gondolataimba mélyedve, egy hű ördögi vigyor is átlibbent a számon. Tisztába vagyok vele, hogy nekem ez lesz az első alkalom...mégsem érzem úgy, félnem kell a bent-lévőktől, hiszen élőben azért valóságosabb a helyzet. Egy szokatlan előérzés fut át bennem...úgy érzem ennek, nagyon mulatságos kimenetele lesz. Muhahahahaa!


496 [You must be registered and logged in to see this link.]  :merges:   [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Máj. 05, 2015 2:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


 

EWAN & MERINDA
Nagy port vertem fel és tényleg, mert még a számba is jutott belőle, nem győztem köpködni és megint szitkozódni. Ez a fickó rám nézve a lehető legrosszabb ómen, komolyan mondom lassan canossát járok mellette, annyi minden történik velem valahányszor csak felbukkan. Mintha az egyik legrosszabb ellenségem küldte volna, hogy forgassa fel az életemet, és abból is pontosan azt a napot, amikor valójában arra készültem, hogy tényleg rendbekapom kicsit az életemet. Illetve azért ekkora nagy szavakat ne használjunk, csak egy általános takarítást akartam tartani a lakásomba, hogy anyukámat meglepjem. És ehelyett mit csinálok? Itt hempergek egy bokorban, mint egy nyeretlen két éves, a szám telement zöld levéllel, meg valami rohadtul keserű virágszirommal. Hozzám képest a tavasz tündér jelen pillanatban alulöltözött lenne, mert én vinném a pálmát. A vörösben jól mutat a zöld? Ühhüm, ki gondolta volna mi? Szerencsére azon kívül, hogy az önérzetem darabokban és már megint a lábai előtt heverek, mint azon a bizonyos éjszakán, semmimben nem esett kár szerencsére, szóval ezúttal megúsztam mindenféle zúzódás és egyéb harci sérülés nélkül. Csak egy sima esés volt, amilyet bármikor produkál az ember ha úgy alakul. Jah igen úgy hét éves kora körül, de én ezt az életkort azt hiszem picit meghaladtam. És az sem tette az egészet könnyebbé, hogy nagyjából ötvenen voltak szemtanúi a mesébe illő taknyolásomnak, ezek között volt a mandulaszemű is. Zörgött a kezem alatt a bokor, meg mozgott mindenfelé az össze ág, törtem és zúztam mérgemben, morgolódtam, aztán már csak kínosan nyeherésztem azon ahogyan jelen pillanatban festhettem, mit tagadjuk ha valaki más lett volna itt, mondjuk Ewan akkor én is hasonlóan mulattam volna rajta, ahogyan most ő teszi velem. Csak perpillanat nem nagyon tudom díjazni, hogy itt csücsülök a tengernyi zöldben, mint valami kis manó, és próbálom összeszedni magam, meg persze nem úgy kinézni mint aki a saját lábában elakad. Pedig ne is tagadjuk pontosan ez történt.
- Jajj de viccesek vagyunk ma..haaa...haaa...haaa, na ha kiszórakoztad magad, segíts fel innen!- adtam egyszerűen és lazán utasításba, mert ezek után az a minimum, hogy körbekaszabolja a bokrot és engem mint valami pöttömpannát kivakar belőle, hogy végre leporolhassam magam és valami emberi külsőt varázsoljak. Ám ami ezután következett minden képzeletemet felülmúlta. Esküszöm ennek a tagnak ez a fixaideálja, hogy mindenhova ölbe cipeljen engem vagy én nem tudom, de lazán, és úriembereket megszégyenítő könnyedséggel kapott ölbe, és már jött is az első figyelmeztetés, a múltkori okán, amikor beterítettem az ebédemmel. Ilyen veszély nem fenyegette jelen pillanatban, de azért nem adom meg neki azt az örömet, hogy megnyugtatom a kicsi lelkét ezen dolgok miatt. Csak elvigyorodtam.
- Ha úgy teszel le mint a múltkor a kanapédra, akkor még az is előfordulhat a nap folyamán!- és hasonlóan orbitális parasztságot vártam tőle megvallom őszintén, ahogyan vártam, hogy majd akkor végre befejezi ezt a mázas vigyorgást amit azóta magára öltött, hogy az autójába keveredtem, teszem hozzá a teljesség kedvéért továbbra sem önszántamból. De még mindig itt vagyok, sőt mi több hajlandó voltam egy csomó ember előtt komplett hülyét csinálni magamból és egy dísztuja közé esni, ami lássuk be szép esés volt, remélem nem vették fel a biztonsági kamerák, mert akkor egy héten belül valamelyik közösségi csatorna vicces videói között köthetek ki. Óhogyazamagasságoszeusz szentvillámja, a nyaka törjön ki, hogy nem mentem el amíg lehetett! De hiába is szitkozódtam, hiába morcoskodtam, hiába is adtam itt Miss Puffancsot, ennek akkor is én vagyok az oka, még mindig és addig én is leszek, amíg meg nem unom ezt az egész szirupos ökörködését és sarkon nem fordulok vidámpark ide vagy oda. Hogy mi az ami most eszembe jutott amíg cipelt a pad felé. Így közelről nézve az arcát, az amikor megpillantottam alig pár perce azt a gyermeki örömet rajta, ami azért...nah nincs kőből a szívem még akkor sem, ha egyébként ezt a tagot nem zártam bele éppen, és akárhogy is, akármelyik oldalról is nézzük nem is fogom egyhamar, de az a pillanat az mindenképpen felemelő volt. Talán ezért hagytam, hogy megint cipeljen mint valami babát, de tényleg most már sok lesz ez, és nem értem mit akar ezzel elérni azon kívül, hogy totálisan felbosszant Mint aki ráérzett, hogy szeretem én ezeket a dolgokat, csak éppen nem olyantól akiről, ordít, hogy idegen neki az egész helyzet, beleértve engem is. Mert ha kedves vagyok valakihez arra nem vég nélkül csak bazsajgom és egész idő alatt kussban vagyok. Akció-interrakció ebből állna egy normális barátság, kapcsolat vagy akármi. De hé, én itt most mégis mi a fenéről beszélek? Mi van Meri bekerülsz egy pasi ölébe, és teljesen elmegy az a maradék kis eszed is? De ha egyszer szépek a szemei! Na elég volt! Még jó hogy elég, mert végre nem ledob, hanem szépen leültet....egy padra. Újabb meglepetés, amit nem vártam volna, azok után, hogy mondjuk ki nyíltan elrabolt a nyílt utcán. Megráztam a fejem és azt kívántam valaki csípjen meg mert ez csak valami rossz álom lehet, és én biztosan azért ülök itt lefagyott állapotban a padon, mert azt álmodom, hogy nincsenek lábaim és nem tudok elfutni, miközben Ewan megint eltűnik. Mi a rossebet szaladgál már annyit mint a mérgezett egér, és hova? Homlokráncolva tekergettem a fejem, hogy hova tűnhetett, addig is igyekeztem kiheverni az előbbi esésem okozta sokkot, meg nyelvnyújtani annak a kefefrizurás kis baromarcú tizenévesnek, aki rajtam röhögött. Ne röhögj öcsém, mert felkelek a padról és....na jó Merinda azt hiszem itt az ideje, hogy szusszanj kicsit és amíg  a mandulaszemű visszatér átgondold, hogy mi ez a rémálom amibe cseppentél. Először is egy stricimobilon idefurikázták a hátsódat egy vidámparkba, párosbelépős monumentális élményhalom ígéretével sétáltál be, majd egy hatásos belépőt követően élő bio sövénnyíróként üzemeltél kvázi két percet. Aztán eljátszottad a megmentett királykisasszonyt, ázsiai verziós herceggel, majd itt ülsz a padon és úgy érzed magad, mint akin átment nem egy egész úthenger, de egy komplett építőbrigád, autóstól munkásostól mindenestől. Tényleg szeretnék felébredni, de nem tudok...ez a valóság. Ó jajj nekem, sírni tudnék ebben a pillanatban és nem tudom mi igazán a bajom...ki fog csinálni ezzel az egész mázosmézes cukorszipuppal, ha nem kap az agyam cukorbetegséget akkor az kész csoda lesz. Össze kellene szednem magam és az eredeti tervek szerint jól érezni, de még mindig ez volt a legnehezebb tekintve, hogy úgy tekintett rám, mintha egy magával cipelt kis játékbaba lennék, nem pedig egy hús vér személy. Hékááááás az vagyok. Ott jön...végre! Sóhajtanék fel megkönnyebbülten amikor reflex szerűen összefut a nyál a számban. Mi az ott a kezében az az édes gomolyag? Úúúúúristeeeen neeeee ezt nem hiszem el. Belül egy hangocska felvonyít: Vattacukor! És a színéből látom, hogy ne is akármilyen vattacukor az, hanem epres...epres nyamm....a nyelvemmel a szájpadlásomon simítok végig, és érzem, hogy a rosszullét és az izgalom kerülget gyomortájékon. Megveszek a finom, epres vattacukorért...ezt meg honnan a francból találta ki? Dühös voltam és meglepett egyszerre ami tekintve a lelkiállapotomat elég érdekes kombináció megint. Mintha egy komplett rugó készleten ültem volna eddig ugrottam fel a padról és egyenesen elé penderültem, mértani pontossággal a finom és édes halom előtt.Zavarodottan martam bele és nemes egyszerűséggel Ewan szájába tömtem, az első nagy adagot.
- Kussolj már be, nem unod még?- mi az, hogy ő édes? Nem édes...még nem...illetve nem annyira mint az amit a kezében szorongat. Újabb adagot csíptem le és ezúttal a sajátomat tömtem tele vele, és olyan kéjesen sóhajtottam fel, mintha minimum egy virtuális orgazmust éltem volna át. Szinte azonnal szétolvadt a számban az a finom pillekönnyű vattahab. Már téptem is a következőt, és megint belegyűrtem Ewan szájába, mielőtt esélye lett volna megszólalni, majd az utolsó kikandikáló kis darabot lecsíptem a szája sarkából és én ettem meg. Önző voltam na!
- Na látod, most már kezdesz édes lenni! Hamm, még egy falat!- gyűrtem tovább az óriási habfelhőből megint egy adagocskát a szájába. Ha eddig csendben volt akkor nem most fog beszélni, amíg itt ez az óriási cukormennyország a kezében. És én is megint csíptem magamnak...rossz lóra tett, mert amíg tart ez a nyalánkság én bizony el nem mozdulok mellőle.

Note:  24    || Muzzak:Nothing Sweet About Me|| Ruha:Ebben vagyok  || ©
Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Kedvenc dal :
I don't care what you think
† Hobbi & foglalkozás :
⌘ vér-diller
† Humor :
⌘ eredeti



Ewan Matthews ÍRTA A POSZTOT
Kedd. Máj. 05, 2015 10:22 am
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Mr. selfish & Mrs. sensiteve
Ewan Matthews & Merinda evans

[You must be registered and logged in to see this image.]
A vezényszóra megindult két személyes futam, végső fázisa...ismételten olyan groteszk kimenetelű lett, mint az aznap este történtek. Ahogy átesett azon a térdig túlnőtt sövényen, hát az valami...has-gyötrően mulatságos volt. Enyje Ewan, és a szerepeddel mi lesz? Most mit csináljak, ha ilyen vicces? Akaratlanul is kifakadok, majd visszavetten magamra erőltettem némi komolyságot, zakómat szögegyenesbe húzva. A gyors-startos futás miatt, egy keveset még ziháltam, mire letekintettem a földön csücsülő lányra. Noh nézd csak, már nem is használom rá a fruska jelzőt? Szóval a bokrok között ülő fruskára.
- Az a bokor mentében elszaladt volna, ha látta volna milyen veszetten átbukfenceztél rajta. - képletes helyzet-felméréssel néztem a rendkívül poénos látványt. Utána pedig, rögvest magamra parancsoltam, hogy a cinikus megjegyzésemet meg nem történtnek titulálva, felsegítsem onnan. De nem ám, azzal szokványos kartól való felrántással. Hiszen a szerep az mégis csak szerep. A daliás herceget is lepipáló ölbe kapással próbáltam újabb döbbenetet kicsikarni a pillantásából.
- Ne hány le!! - Ew! Most az jött volna, hogy "hova parancsolod hogy letegyelek?" Miért olyan nehéz ez neked? Jó-jó, érhető...amikor elsőre ölbe kaptad, az ebédjével jutalmazott. Nem tudom idefele jövet bekapott-e valamit...de jobb félni mint megijedni. Így a figyelmeztető tiltó szó kíséretében, egy szempillantás alatt a legközelebbi padszerűségre raktam, finoman. Vagy a sokk hatására váltott szótlanságba, vagy elfelejtett időben tiltakozni az ölbekapásom ellen. Miután hercegnőhöz méltóan zöld mentes alapra raktam, újabb ragadós sármos vigyort rántottam. Remélem sikerül minél előbb felingerelnem spontán cselekvéseimmel.
Egy újabb spontán cselekvésként, a sokszínű és különböző árúval felszerelt bódék között szemlélődtem. Hadd gondolkozzam! Ameddig kipiheni frontális balesetét az ártalmatlan sövénnyel, addig illene valamiféle cukormázas jelentet rendeznem. Áhh meg van mi is lenne a megfelelő eszközöm erre! Egyszavas figyelmeztetés nélkül, hagyom árván a fapadon. Az egy-helyben vizslató ember tömegekben szinte teljesen köddé válok, ahogy a vattacukor bódét megközelítem. A kisebb sort kivárom, áldozatot hozva, a tökéletes színészi előadásomért. De mi is a kedvelt ízesítése? Nem kérdeztem. Utólag már haszontalan bánkódni, megteszi majd a közkedvelt epres ízesítésű is. Nagy "gombolyagban" kapom ki, amiért csak 20 $-om fájt a pénztárcámnak. Azzal a virító rózsaszín köteggel térek vissza hozzá, lassú léptekkel és édes vigyoromat megcsillogtatva.  
- Hogy tetszene valami édes? - tettem fel a kérdést fölé magasodva, megbotránkoztatás-képpen mellé fűzve: - Mint én? - egy már megszokott olvasztó mosolyt rántva húztam magamhoz a nagy vattacukor mennyiséget. Igazán büszke lehetek magamra. Egy ilyen kivételes alakításért minimum egy kitüntetést érdemelnék. Bízom abban, hogy ezzel sikerül méginkább felforrósítanom benne a parazsat. Ez a szirupos maszlag biztos kikészíti, ha nem is rövid időn belül, de nap-végére biztosan. Fogalmam sincs hány százalékon van az inger-küszöbe, de úgy hiszem, ha ezt kitartóan tovább folytatom vele, akkor sikerül megütni benne a piros gombot. Mégha fennáll a lehetőség, hogy nem jönne össze...akkor se nagyon keserednék el. Hiszen ettől függetlenül az utálatunk nem veszik el a másik iránt. Ugye?  


460 [You must be registered and logged in to see this link.] :szivi: [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 04, 2015 10:11 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


 

EWAN & MERINDA
Nem, még mindig nem voltam hajlandó elfogadni, hogy csak néz rám, és mosolyog. Mi a szentszart vigyorog egyfolytában? Hatost dobott golyóval vagy mi? Olyan új volt nekem ez az egész helyzet, hogy a nagy igyekezetben sokkot kaptam. De komolyan, fogalmam sem volt mit csináljak. Megszoktam, hogy a beszólásaimra minimum egy hasonló beszólás a válasz, vagy visszavágó, vagy akármi, de nem az, hogy úgy néz rám, mint aki mindjárt egyben lekapja rólam a komplett ruházatomat és rányomja a tenyerem a motorháztetőre keresztezve azzal a pillantással, mint amikor valaki előre látja, hogy a következő lépésnél dobok egy óriási hasast. Szóval kettős érzésem volt vele kapcsolatosan, de az egyik fele mindenképpen az volt, hogy piszkosul rossz előérzetem van. Nem baj, azért próbáljuk csak meg jól érezni magam, elvégre ez egy vidámpark, amit valamikor ki nem állhattam apu miatt, és ahova anyukám rendszeresen visszacitált, mert egy gyereknek mégis szüksége van erre az élményre. Szerintem mint minden gyerek a bohócoktól én is rettenetesen féltem, és nem átallottam ennek nyomatékot is adni egy lábujjtaposással, üdítővel arcon öntéssel, vagy éppen egy alapos tökönrúgással, ha úgy alakult. Úgyhogy a mamám ilyen alkalmakkor mindig előszeretettel cibált el a bohócok közeléből, azt hiszem nem akart további kártérítéseket fizetni csak azért mert a pici vörös fürtös csibéje, ijedtségében leamortizálja szerencsétleneket. Felnőtt fejjel persze most már nem ugranék a torkuknak, de kerülöm őket mint a pestisest. Nem szeretem na. Én az angyalkákat szeretem és nem a mázolt képű hülyegyerekeket. Amúgy sem tudom mi szükség rájuk. Mint valami wudu szertartás élő szereplői. Ijesztőek komolyan. Na szóval a lényeg az, hogy a végére megszerettem a parkot, szerettem és zárásig nem is nagyon lehetett kiráncigálni, ahogyan gyaníthatóan most sem fogok innen egykönnyen kiszabadulni, ha egyszer beráncigál engem, ez a félnótás, akkor viseljen is el. Hé, én még beszélni akartam ám, mondani tovább a magamét, de meg sem hallgat, vigyorog tovább, de a legváltozatosabb módon, és már indul is meg a pénztárak felé. Király, akkor mehetek én is utána. Pedig most lehetőségem lenne elfutni, elrohanni, és a csuda tudja miért nem teszem, csak egyek utána mintha egy mágnes lenne benne ami rám van kalibrálva és húz magával. Na ne már, egy pasi ne akarjon engem rángatni! és mégis, a lábaim szinte maguktól mozdulnak, de a durcit ha akarom sem tudom letörölni az arcomról, puffogok mint  vipera, de azért megyek, mit megyek nagy duzzogva vonulok utána. Úgy pakolom a lábam, mint valami idióta masírozó hadsereg, egy személyben. Okés, eddig vittek a lábaim, innen már csak jeggyel lehet tovább menni. Megpróbálom magam meggyőzni, hogy csak azért nem indultam az ellenkező irányba, mert vonzott a vattacukor lehetősége, meg vonzott a hullámvasút…tejóég már nagyon régen nem ültem hullámvasúton, legalább tíz éve biztosan nem. És akkor még ott voltak a rémbarlangok, az elvarázsolt kastély, tükörország, a körhinta….húúúú a körhintára minimum ötször fogunk felülni. A legélvezetesebb az egészben amikor az előttem lévővel összekapaszkodunk és amikor a legjobban bedurvul a dolog, amikor úgy megpörgetik a cuccot, hogy kis híjján az egy héttel ezelőtti ebédet is kipakolja az ember, akkor meglökjük egymást a másikkal és még repülünk plusszban.  Remélhetőleg most kimarad az a rész, hogy itt is sikeresen beborítom egy szép kis rókafarmmal Ewant, mert az már egyszerűen a sors nagyon csúnya tréfája lenne vele szemben, az meg azért igazságtalan lenne mégiscsak…de ácsi, miért is lenne az? Lássuk be, akár vidámparkba hozott akár nem, mégiscsak akaratomon kívül vagyok itt. Valóban? Akkor miért ácsorgom a háta mögött bűvölve a jegyárust, akivel éppen egyezkedik? ha annyira nem akarnék itt lenni, az elmúlt úgy nagyjából negyed órában lett volna millió lehetőségem a távozásra és még mindig nem tettem meg, sőt simán utána jöttem. Mi az ördögöt művelek és legfőképpen miért? Nem tudom, fogalmam sincs! Talán mert annyira őrült amennyire én magam vagyok,  és ez nekem lássuk be igazán nincs ellenemre….na jó tetszik! Mármint a helyzet. Is. Nem szólalok meg csak igyekszem a haragos és kissé tehetetlen pillantások közé valamiféle vidámságot csempészni amikor az üveg mögötti alakra rávigyorogtam. Mondjuk inkább valami másnapos vicsorgásnak tűnhetett jelen pillanatban, de ha baseball ütővel püfölik a kislábujjam sem vagyok képes egyelőre ettől őszintébb mosolyt a pofimra varázsolni. Már megint ráncigál, esküszöm mindenre ami szent, hogy ha ezt tovább folytatja, gyomron öklözöm. De nem ám csak úgy snassz odahúzott, hanem közelebb magához, mintha valamiféle hülye bohózatot adnánk elő amiben el kell játszanunk, hogy mi aztán hűdeösszetartozunk. Még mindig próbáltam vigyorogni a jegyárusra és Ewan felé a fogaim között a mosoly mögé rejtett válogatott szitkokat szórtam kilátásba helyezve mindent ami az eszembe jutott arra vonatkozóan, hogy tovább tapenol nem leszek ilyen kedves vele…de úgy tűnik vagy süket, vagy másodpercek alatt elfelejtette az anyanyelvét, mert a keze a derekamra siklik. Na jó, most már aztán tényleg több ez a soknál! Még éppen csak levegőt veszek, hogy valamiképpen visszafogjam gyilkos hajlamaimat arra vonatkozóan, hogy képen törlöm, nem érdekel, hogy most vettünk éppen páros belépőket….hogy mit? Lefagyok mint a rendszerem, és némi újralökés után indulok csak be, amikor ő már elől jár, ki tudja milyen indíttatásból döntve úgy, hogy csak a páros belépők áráig voltam akivel eljátszatta a szerepét. Kezdem úgy érezni magam mint egy marionett bábu, és meg kell vallani rohadtul irritál a dolog, de azért ha már megvan a jegy, lelki szemeim előtt a csavart cukorkák jelennek meg, és a mesehősökkel telezsúfolt barlang, ahova hajóval kell bemenni. Na ott fogom a vízbe lökni azt hiszem,ha bármi olyat tesz amivel már így is pattanásig feszült idegeimen táncol. Viszont amikor mellé érek, egy pillanatra kibillenek a sértett és önérzetes kiscsaj szerepéből amikor meglátom az arcát. Egyetlen percig tart az egész és szerintem észre sem vette magát, de úgy nézett szét ahogyan én láttam a kis tökmagokat amikor először járnak ilyen helyen. Ha azt mondja nekem, hogy most látja ezt az egész hóbelebancot először menten lepetézem, komolyan. Pedig meg mertem volna esküdni, hogy ez van az arcára írva, ami amúgy alapvetően hülyeség, mert az embert a szülei, vagy legalábbis az anyukája mint az enyém is elviszi vidámparkba. Ki sem lehetne hagyni. Atyaég, mi van akkor ha neki nincsenek is szülei akik kihozhatták volna? Nem is tudok róla semmit, azon kívül, hogy egyébként tenyérbemászóan irritáló barom. De jelen pillanatban egy gyermekien elcsodálkozó barom, és ez azért más megvilágításba helyezi a dolgokat ugyebár. Na jó, csak egy kicsit, de tényleg csak egy picit leszek…na álljunk meg! csak azért akarok kedves lenni mert olyan helyesen elcsodálkozott a látványra? Nem jutok ennek a gondolatomnak sem a végére jutni, úgy látszik ez ma a diskurzusmentes és félbehagyott gondolatok napja lesz, no sebaj kell néha ilyen is. Verseny….verseny? Milyen verseny? Kapkodom a fejem kamillázom, nem értem miről beszél, és mire észbe kapok, hogy futni kellene, Mr Nemszázas már neki is lódul és jócskán előre is iramodott. Állórajtot veszek, aminek kis híjján a bokám látja a kárát, és utána kezdek szaladni, mint akit üldöznek, és azt hiszem így is nézhettünk ki jelen pillanatban, amikor észrevettem, hogy a park eleje egy dombocska, a vége viszont lefelé lejt….óbasszus…. bassszus…. Úgy futok el mellette egyenesen a bokrok irányába, hogy szerintem aki látott két dolgot felételezett: vagy imádom a méretes labdára nyírt sövényt, vagy egyszerűen túl lelkes vagyok a vidámparktól ezért dobálom a kezeim a levegőben és zúgok be a bokrok közé egyenesen mint a győzelmi zászló. De legalább landoltam egy jót. Épségben van minden csontom, úgyhogy ideje felkászálódni, ha már ilyen remek belépőt produkáltam, hiába, ilyen sem nagyon történt még eddig velem, úgy látszik Ewan mellett ezek a dolgok hozzámtartoznak. De jó nekem!

Note:  24    || Muzzak:Living on my Own|| Ruha:Ebben vagyok  || ©
Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Kedvenc dal :
I don't care what you think
† Hobbi & foglalkozás :
⌘ vér-diller
† Humor :
⌘ eredeti



Ewan Matthews ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 04, 2015 4:22 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Mr. selfish & Mrs. sensiteve
Ewan Matthews & Merinda evans

[You must be registered and logged in to see this image.]
A felnőtt szemmel is óriási bejárat felé indultam, éreztet tudatos elhatározásomat. A hátam mögül eregetett silány megjegyzései, az erőltetett ütköző viselkedésével párosulva, - amit ugyan csak háttal fogtam fel a receptoraimmal, - azt hitte elegendő lesz hogy minden kedvemet elvegye, az egyébként is fergeteges tervem kivitelezéstől. Ennyire lekenyerezhetőnek vél? Butus fruska...én tényleges szörnyetegekkel üzletelek nap mint nap, s azt hiszi, hogy egyetlen visszavágóval beijeszt?
A bejárat előtt szemlélődve szúrtam ki a jegypénztárt, de még a végleges döntést letétele előtt muszájnak érzetem válaszolni a gyerekes bepróbálkozására. Önuralmat véve, biztattam magam, hogy megtudom csinálni. Ez egy egész napos alakítás lesz! Ewan ne rontsd el! Ezért nem jár Oscár-díj. Ellenben azzal a végeredménnyel, hogy egyetlen napját pokollá varázsolom, a legfényesebb trófea sem szállhat csatába. Egy markáns fordulatot téve, felé fordultam, miután a legnagyobb színészi erőbedobással egy olvasztó, édes mosolyt rántottam. Bizakodva az élethűségben, mosolyogtam tovább ugyanolyan mézes vigyorban, miután visszafordulva a jegypénztárhoz araszoltam.
A jegyárus logikus lépéssel vont kérdőre.
- Mennyi jegyet parancsol? - kérdezte az üveg mögül, ami szinte pajzsként vette körbe az egész lényét.
- Kettőt. - adtam rá gyors választ. Az árus szemét azonnal elvonta a mögöttem mégmindig sértődötten pufogó arc. Abban a pillanatban, fel is ébredt benne a buzgó vendéglátói kötelesség.
- A páros belépő ára 15%-al olcsóbb mint a teljes árú jegyára. - páros-jegy? Ez még első hangzásra is émelygő érzéseket indított el bennem. Ewan! Ne feledkezz el a kitűzött célról!
- Óóó... - formáltam erősen artikuláltan egy erős Ó-t a számmal. - Igen, persze, páros jegyet szeretnék. - böktem ki, nagy színészi tehetségemet megvillogtatva, bónusz ráadásként a lányt kezétől megragadva magamhoz húzva. Természetesen egy női szíveket megdobogtató mosollyal a számon, amit a jegyárúsnak mutattam. Pillanatnyi zavarában, vagy kitudja milyen okból kifolyólag, még a páros-jegy árát is megfelezte számomra. Nah milyen jámbor az ember, ha egy percre is törődnek vele! A jegyeket kézbe kapva, önkényes eltökéltséggel helyeztem a továbbra is a köreimbe lévő lány derekára kezemet. Lássuk erre miféle reakciója támad! S amíg gondolkozik a megválasztott szitokkal...én addig egy lépésnyire hátra hagyom, és a bejárat előtt meresztem nagyra a pupillámat. Ewan, őszintén valld be, mikor voltál egy ilyen helyen? Gyerekkordban biztos nem! Akkor hasznosabb program volt, anyuval egy asztalnál ülni mint a normális emberek, míg apa távollétében embereket csapolt meg. Magamhoz őszinte voltam, és ezúttal sem szeretném azzal a hazugsággal hitegetni magam, hogy felhőtlen gyermekkorom volt. Lásd az élő-példát! Most járok először életemben vidámparkban. Azt se tudom, hogy megy itt a járás. Ha páros-jegyet vettem, minden játékra felülhetek? Vagy csakis a páros számhoz kötött helyekre? Egyedül a filmekből értesültem arról, hogy lehet célba-lövőset játszani, és hullám-vasutazni. Hiába a túl lépett korom, olyan érzéssel torpantam meg a bejárat előtt, mint az előttem pár méterre lévő 5 éves kisgyerek. Mekkora nagy kapu! Mennyi sok játék...hmmm, és milyen finom illatok! Kimaradt gyermekkori élményem felnőttként válik valóra. Egy kisgyermeki kíváncsiság költözik a kimért, tapasztalt testembe. Vajon hányingerem támad majd a körhintán? A fene se tudja minden kérdésre választ. Egymagam, helyesbítsünk, mi ketten deríthetjük ki milyen lesz odabent.
Hezitáltan toporzékolva, vártam hogy az érintett célszemély mellém érjen. De nála is egyfajta habozás állt be. Újból megfordultam, s kizökkentve elengedtem egy kijelentést a füle mellett.
- Verseny! - ejtettem ki ezt az egyszavas szót, miután puskagolyó kilövés-szerűen elrugaszkodtam, és rohanni kezdtem befelé, a vidámpark kellős közepébe.   


541 [You must be registered and logged in to see this link.] Twisted Evil [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vendég



Vendég ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 04, 2015 2:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2


 

EWAN & MERINDA
Na akkor itt és most tisztázzunk valamit: imádom a kattant embereket, ha azok az én javamat akarják és nem ellenem dolgoznak. Alapvetően semmi bajom azokkal, akiknek az élete nem a megszokott és halál unalmas mederben folydogál, mert őszintén szólva ki akar szokványos lenni? Vannak persze akik megelégszenek a középszerűséggel, úgy mint frankó verda, abban ülök, pipa. Mondjuk még akkor is ha fehér...nem és nem voltam kibékülve a színével. Nekem egy sportautó legyen fekete vagy szürke vagy méregzöld, de fehér bakker! Ilyennel tényleg azok furikáznak mifelénk, akik olcsó kubai szivart forgatnak az ujjaik között és középszerű bevándorló lánykákból futtatnak egy csokorra valót. Sok pénz...na azért én megdolgozom elég keményen, és nem az író asztal alatt a főnököt fixálva, napi huszonnégyben, mert ilyen is van. És persze nem utolsó sorban klassz kis kecó. Na ez utóbbiból a kicsi az stimmelt nálam. Már előre élvezem ahogyan ez a langaléta beveri a fejét a szoba és az előszoba közötti átjáróban. Szürkegandalf verzsön null egy. De persze nem hazamegyünk és hiába is vigyorgok olyan veszettül csak gúnyolódik tovább, és remélem, hogy belefullad abba a cukormázas mosolyba, de legalábbis lehervad az arcáról méghozzá minél hamarabb. Nem tudom, de nagyon rossz előérzetem volt, és csak néztem bambán és meredten értetlenül rá....játszunk lelki szőkét, ha már ebbe az egyébként halálosan gyűlölt szirupos szerepbe kényszerít. Borsózik a hátam tőle komolyan. Araszolunk előre, vagy legalábbis nekem annak tűnik, mintha néha lendülne a kocsi, jah igen visszakeveredtünk a belvárosba, ahonnan alapból is indultam. De jó, most majd tekereghetek vissza Málnáért, ha kijátszadozta magát a nagy gyerek a vidámparkban. Persze, hogy nem vagyok hülye, tudom hova akar vinni, és pont emiatt vagyok a szokásosnál is dühösebb. Miért is kell ezt most nekem elviselnem? Kiszállok a kocsiból és egyszerűen segítségért kiáltok. Dehogy fogsz vöröske, ezt te is nagyon jól tudod! bent a hang, amely ördögi kis szarvaival ott csücsült láblóbálva a vállamon és édes finom vattacukrot zabált, önelégülten vigyorgott. Hát persze, volt nekem egy ilyen énem is. Aki színes kis hülyeségek között imádott ugrabugrálni, az az ugráló vár vagy mi a szösz, és megveszett az epres vattacukorért, meg azért a színes csavart cukorkáért is, amit ezerféle színben és ízben árusítottak, de persze mindegyik egyforma volt, és gyűjtötte az angyalkás holmikat, és a pudingból is mindig minimum két félét főzött, mert az milyen jól néz már ki amikor a színes massza egybefolyik. Szóval megvolt nekem is ez az oldalam, de könyörgöm nem egy olyan fickóval akartam ezeket átélni, akit nem csak a mai napon, hanem úgy általában az életem bármelyik napján a hátam közepére nem kívántam volna. Utoljára tényleg anyával voltam vidámparkban van annak legalább már...fúúú nagyon sok éve, és azt sosem fogom elfelejteni, amikor már nyolcadszor akartam menni a hullámvasúton, és szegény mami már az ötödik után rábízott a parkos fiára, aki készséggel ment volna velem akár húsz kört is. És ott volt még az a mókás teáscsésze ami nem csak körbe forgott, hanem meg lehetett még forgatni középen egy ilyen kallantyúval. Szóval ha bevallottam ha nem élveztem én ezeket a dolgokat...a francba, de akkor is vele? Miért....istenem mit vétettem? Na jah, és csodálkoznak, hogy hitetlen vagyok. Ha van is valami égi hatalom, akkor az veszett módon utál engem, hogy már megint összehozott ezzel a mandulaszeművel. Miért nem volt elég az az éjszaka, miért kell nekünk most itt araszolni, és látni azt a hatalmas feliratot, amely hirdeti, hogy micsoda remek szórakozásban lehet részünk. Felemeltem a kezem és magam elé mutattam a nagy feliratot szemlélve
- Kitaláltam, nem vagyok hülye, de ez ugye valami vicc? Figyu, díjazom, hogy ilyen rohadtul kitartó vagy, és elfurikázod a hátsómat egy vidámparkba, de szerinted én ide most tényleg be akarok menni? Jaaaaaa!!!- röhögtem el magam elég kényszeredetten, és nem tudtam eldönteni, hogy most viccnek szánja, vagy annak, hogy kiborítson. Szerintem a fél vagyonomat arra tehettem volna fel, hogy az utóbbi a célja. De miért pont ide? És mihez is kellett pontosan a lakásom címe? Ó ne! És én hülye megadtam, ennyire nem lehetek amatőr! Gondolatban alaposan kupán nyomtam magam, hogy mekkora egy balfék vagyok, hogy kiadtam neki a kis zugocskám címét. Az a tény vigasztalt, hogy talán nem is akar majd eljönni vagy mittudomén, naív vagyok időnként nah, de hogyne lettem volna naív, mikor kis híjján kinyírt mindkettőnket. Szóval ide jövünk, mégis minek? Mit akar ezzel elérni? Leginkább ezen kattogott az agyam és benne a mókusok veszettül tepertek ám, egy komplett mókus család dolgozott odabent váltóműszakban, hogy megfejtsék végre, hogy Ewan miért hozott magával? Ide jött volna eredetileg, mielőtt szerencsésen majdnem kilapított az úton mint valami macskát? Nem hiszem, hogy az lett volna az életcélja, hogy visítva száguldjon számolatlan köröket a hullámvasúton. Az ember legalábbis egyedül nem indul el szórakozni, ez a hely meg arra való. Na most két választásom van, és gyorsan kell döntenem, mert időközben a célállomás elé értünk, és az autó lassítani kezdett, szépen lassan berregve keresett az én hirtelen semmiből feltűnt jótevőm parkoló helyet...szóval nagyjából ennyi időm van dönteni. Ha kiszállunk visítok mint a választási malac, ahogyan a torkomon kifér, közlöm mindenkivel, hogy elraboltak és azonnal segítsenek. Igaz azt semmivel nem tudom megmagyarázni, hogy miért ültem olyan halál nyugodtan eddig a kocsiban. Fegyvert fogott rám!Ahha és közben vezetett. Na meg akinek nyolc anyja van az el is hinné. Én biztos nem tenném, na de nem mindenki ilyen piszkosul okos mint én...khm. Vagy pedig egyszerűen hagyom, hogy bemenjünk oda, a fél vidámpark plüss készletét felvásároltatom, vele vagy olyan hisztit csapok, hogy akkor meg arra sereglenek össze....telezabálom magam gyomorrontásig mérhetetlen mennyiségű vattacukorral, csavaros cukorkával, fagyival, habkehellyel, és addig nem nyugszom, amíg ő is nem tesz velem hasonlóan, szintén éktelen hisztit beígérve....persze jól tudom nem tenném, meg mert azért van eszem nekem is...de a plüssök és a vattacukor az marad...szigorúan epres, mert az a kedvencem. És akkor még nem is beszéltünk a mindenféle marhaságról ahova fel fogunk ülni...de nem ám egy kört...a francokat, egy miatt bele se kezdjünk. Hanem sokszor, legalább négyszer mindenre...MINDENRE! Zárásig ki sem jövünk. Ezt a napomat nem hagyom elrontani, és azt hiszem ezzel fogom a legnagyobb meglepetést okozni neki. Ha neki vidámpark kellett megkapja mellé a cuki kislányt is. Mikor kiszállt, még mindig magamban vigyorogtam és hagytam, hogy úriemberhez méltó módon kinyissa nekem az ajtót, majd a kezem nyújtottam. Na az a minimum, hogy segít innen kiszállni.
- Gondolom a vörös szőnyeg  a mosodában van. Sebaj, elnézem! Akarod, hogy esetleg két copfba felfogjam a hajam? Csakhogy úgy autentikusabb legyek ehhez a helyhez.- mutogattam a vidámpark irányába, amikor kiszálltam a kocsiból.
- Nem tudom hogy találtad ki, hogy imádom a vidámparkokat, de azt hiszem piros pontot érdemelsz!- nekidöntöttem a hátsómat az autónak, mert tudom, hogy a legtöbb pasi ezt gyűlöl, majd összedörzsöltem a tenyerem.
- Hol kezdjük?  Mindent ki akarok próbálni, ha már eljöttem idáig, viszont fájdalom, de fizetni nem én fogok sajna, nincs nálam semmi, nem ide készültem, mint az öltözékem is mutatja.- pillantottam végig magamon, pofátlanul vigyorogva vissza rá, hatalmas szemek felett a szempilláimat rezegtetve. Cuki, pénztelen kislány, nagy pislogó kék szemekkel, level egyes szint. Csak abban bíztam, hogy ő fogja feladni hamarabb.


Note:  24    || Muzzak:Candyman|| Ruha:Ebben vagyok  || ©
Vissza az elejére Go down


Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
† Kedvenc dal :
I don't care what you think
† Hobbi & foglalkozás :
⌘ vér-diller
† Humor :
⌘ eredeti



Ewan Matthews ÍRTA A POSZTOT
Hétf. Máj. 04, 2015 12:59 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Mr. selfish & Mrs. sensiteve
Ewan Matthews & Merinda evans

[You must be registered and logged in to see this image.]
Valóban nem jött rá a sejtető kérdésemből mi a pontos célállomásunk? Hamár kikéri magának a nő megnevezést, akkor legalább következtesse ki és szűrje le a lényeget! Ezért is gondolom, - néha már hangot is adok annak, - hogy a tapasztalt női korosztályt nem üti meg, de még súrolni sem súrolja. Aminek szokványos kimenetele mindig a sértődött és a durcás arckifejezése. Az ember díjazza az őszinteséget...régebben még nagyra-becsülte. Manapság azonban jobban szívleli a légből-kapott hazugságokat hallani. Erről jut eszembe, ő mennyire díjazza a fatális füllentéseket? Ha kedveli, akkor nem vetem be szélhámos beszélőkémet...inkább esélyesebbnek érzem azt, hogy nem kedveli a hazug embereket. Jellembeli-amortizáláshoz azért nem akarok folyamodni! Sajátos tulajdonságaim azért ne csorbuljanak, egy szándékosan elrontott nap miatt. Még a nyakig cukormázzal körbeöntött maripán toronynál is ömlengősebb leszek, a világ szemében az igazi szentmentalista, reménytelen-romantikus szerepét magamra öltve. A legjobb meghatározó klisé erre a "az édes a bosszú" kijelentés.
A válaszokra, mint korábban megbeszéltem magamban, csak egy szarkasztikus félmosollyal reagáltam. A tény, hogy egy járműben két öngyilkos hajlamú statiszta ül, egy csipetnyit aggaszt, ugyanakkor örömmel tölt el, hogy nem csak én követem ezt a halálos kimenetelű, göröngyös utat. Habár benne, még mindig fellelhető a halál-félelem. Én bennem az ilyesfajta érzések már rég elkoptak...ezért is tűnhetek aktuális partnereim szemében minden hirtelen döntésemmel elme-bajosnak. Feszkó nélkül, nem élet az élet, egyetértenek?
- Szerinted - egyértelműséget sugallva tekertem felé a nyakamat, egy cinikus szemöldök íveléssel a homlokomon. - ...valóban érdekelt, hogy voltál-e vidámparkban a szüleiddel? - tekintettem rá rezzenéstelen, most a nyájas bájvigyortól megszabadultan. - Bizony, hogy nem! - böktem ki végül, a válaszadás lehetőségét elorozva tőle, mire ismét az útra vezettem a tekintetemet.
- Enyje-enyje...erőltesd meg egy kicsit magad a gondolkozásban! - ösztökéltem, fejemet elégedetlenül ide-oda döntögetve, miközben a visszapillantóból figyeltem a felhalmozódó kocsi-sereget mögöttem. A belváros élet egyik bosszantó hátránya. A liba-soros közlekedési morál. Egy piros lámpa megálljt parancsolva, hagyott egy kellemetlen néma percet a légtérben. Idáig érzem, hogy forognak azok a rozsdás agy-kerekek! A szentségit...nehogy megsérüljön itt nekem! Mintha érdekelne szellemi sérültsége. Nem adtam meg azt a szívességet számára, hogy megmondjam végre a helyes választ. Hagytam, hadd törje tovább a régen használt eszecskéjét.
Nem tudom mit jelent ez a hirtelen beállt csend. Hogy találgatva próbál rájönni hová viszem, vagy zsörtölődve már rájött az egészre? Garantálom, hogy a következő kanyarnál, már meg lesz erre a kérdésemre a válasz. A vidámpark ordító monumentális felirattal üdvözölte az odatévedőket. Sután és észrevétlenül pillantok a partneremre. Igen-igen, már lesett neki! Egy ördögi mosoly kíséretében parkolok le minta-polgárt képviselve, a park bejárata előtt. A sokkosnak érezhető levegőben állítom le a motort, miután előkelően kiszállok belőle. Erre holtbiztos, hogy nem számított!  


431 [You must be registered and logged in to see this link.] Twisted Evil [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 9:19 pm
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
Vissza az elejére Go down
 

helyi Vidámpark

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» [Event] Vidámpark!
» Mocsárvidék
» A mély-mocsár vidék

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Belváros-