Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Okt. 11, 2013 9:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Játék zárva!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Szept. 21, 2013 9:33 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Arcomra kiülhetett minden érzés. Vele ellentétben én soha nem voltam egy rezzenéstelen fadarab. Nem voltam kőszikla, melyből soha nem fakadnak könnyek... én nem voltam egy érzéketlen akárki. Tudom, gyakran kellett határozottnak lennem az utóbbi időben, de sosem lepleztem el úgy az érzéseimet, ahogyan teszik a többiek. TEszik a gyerekeim... és teszi Mikael. És kit hibáztassak emiatt? Magamat... mert én vagyok az, aki ilyenné tette őket.
- Rendben - válaszoltam csak ennyit, majd a padlóra szegeződött pár másodpercig a tekintetem, hogy végig tudjam gondolni, mi is történik itt. Olyasmiről meggyőzni, ami a vérében van... meg sem próbálom már. - Tudom, hogy az én hibám... és hogy az én terhem. Nekem kell cipelnem. De én... megpróbáltam - nyeltem nagyot.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 19, 2013 9:56 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Ez a helyzet nekem sem a legjobb. Esther összezavar, bár nem tudja megváltoztatni a gondolkodásmódom, képes lenne elérni azt, hogy bűntudatom legyen. Nekem pedig ezekre az érzésekre nincs szükségem. Soha nem is volt. Bár érthetné...
Közelebb lépek hozzá, egészen közel, de testünk mégsem ér a másikéhoz. Nem vagyok képes gyűlölni őt, még ha hetekkel ezelőtt ezt is mondtam. Hirtelen haragúságom mindig is az egyik legrosszabb emberi tulajdonságaim egyike volt, ami ellen sosem tudtam mit tenni. De talán nem is akartam. Én ilyen vagyok. Nem érdekel semmi...
- Tudom, hogy ezzel magam ellen fordítalak. De vállalom a kockázatot - Mondom ki végül ridegen, meggondolva magam, és nem teszem azt, amit most akarok. Szeretném megcsókolni, és érezni ismét a bőrét a bőrömön, a csókjait, az érintését, de mégsem teszem meg ezt a lépést. Valami meggátol. Mégsem várhatom el, hogy ő kezdeményezzen, de már elegem volt a folytonos elutasításból. Összeszorítom a fogaimat, kikívánkozik egy szó, de nem lehetek gyenge. A múltkor is azzá váltam, és Silas ezt fogja kihasználni. Nem leszek többé gyenge...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 19, 2013 9:07 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
A helyzet egyre csak bonyolódott, és azt kívántam, hogy bárcsak lett volna jobb ötletem... és nem jöttem volna ide. Egyszerűen megőrjít a saját családom. Megőrjít az, hogy nem tudom őket megmenteni, pedig annyira szeretném... én tettem őket ilyen szörnyeteggé, és most nem tudom visszacsinálni? Mire jó hát a mágia?! Mire jó a varázserő, ha egy ilyen egyszerű kérést nem tud nekem teljesíteni?
- Mikael... - próbáltam meg közbeszólni elhaló hangon. Az előbbi határozottságom valahol eltűnt útközben, és a szemeimben a saját sebezhetőségem kezdett csillogni. - Ne kérj tőlem ilyesmit... tudod, hogy nem teszem meg... tudod, és kész! - vált kissé hevessé a hangom, de még midnig nem voltam olyan, mint az előbb. Valami bent megmozdult a szavai nyomán. De ettől én még nem mondok le a reményről, hogy egyszer van esélyünk boldog életet élni... Niknek is... mindenkinek. Nincs olyan, hogy nem!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Szept. 17, 2013 7:18 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Az ilyen percek miatt átkozom a napot, mikor ráakadtunk arra azt átkozott bűbájra. Le kellett volna élnünk az életünket emberekként, majd emberként kellett volna meghalnunk is, és akkor talán soha nem tudom meg Esther szörnyű titkát. Megteremtett engem... Megteremtett minket. Ő is ezt akarta, ha már nem lesz, akkor majd én tartom őket kordában, de nem tudtuk, milyen palackot nyitunk ki. Nem tudtuk, hogy ezzel minden felborul... Ayana figyelmeztetett minket a vámpír részére, de a vadász lét velejárójáról elfelejtett minket beavatni. Elfelejtette megemlíteni, milyen kényszert hordoz magában ez az állapot. Mégsem haragszom érte, figyelmeztetett minket, és nem hallgattunk rá. Ezt a részét már Esther sem veheti el tőlem. Hozzám nőtt, befurakodott az elmémbe, hogy elragadja azt, miközben eszi a gondolataimat.Tudom, mit élnek át az Ötök, én is olyan vagyok mint ők... Csak erősebb...
- Ártott... De az egész családból az egész családnak és az emberiségnek Niklaus ártott a legtöbbet, mégis én vagyok a közellenség! Hogy is van ez? - Célzom meg következő kérdésemmel, melyet csak én látok jogosnak. Hiszen én vagyok az, akinek a legelsőként döfnék a szívébe a fehér tölgy karót. Gúnyos mosoly játszik ajkaimon, miközben az öklömet figyelem, ahogy összeforr rajta a seb, majd ujjaimat kinyújtva igazítom meg a gyűrűmet, melyet még Esther készített nekem... Akkor még szerettük egymást ellenségeskedés nélkül. Ennek az időnek sajnos vége...
Szavait hallva elönt a mérhetetlen harag, de a befejezés hallatán lassan emelem rá tekintetemet. Meglepnek szavai.
- Honnan tudhatnám, hogy nem lennél rá képes, ha nem mondod? Magam sem tudom pontosan mire vagy képes... - Szólalok meg elhaló hangon. Nem megy ez nekem. Szeretném azt tenni, amit kér, de képtelen  vagyok rá, hiszen ilyennek teremtett. Mindig Niklaus pártját fogja majd, én pedig a háttérbe kerülök és csak azt veszem észre, hogy meghalok. Vajon akkor visszahozna? Kissé kételkedem benne.
- Pedig ahhoz, hogy békén hagyjam a fiadat... Ez kell tenned! - Fordítok egy pillanatra hátat, majd közelebb lépek, és úgy mondom ki a szavaimat. Mélyen a szemébe nézve, hogy tudja, mennyire gondolom komolyan.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 16, 2013 9:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Én magam nem vallottam magamat olyan indulatos személyiségnek, hiszen... miért is éljek indulatokkal, mikor sokkal szebb nélkülük az élet? Persze néha elkerülhetetlen... nem véletlenül vagyok ősi boszorkány. Az életem soha nem volt feszültségmentes, még abban a majdnem ezer évben sem, mikor Nik jóvoltából a másvilágon lubickolhattam. Egyszerűen... nem volt szükségem indulatos szavakra, hogy elérjem, amit akarok. Kivéve az utóbbi időben... kivéve... most...
Ahogy egyre hevesebbé váltak a szavai... és vált ezzel ő is egyre hevesebbé... mikor a fa megrepedt az ütése alatt, és szinte hallottam, hogyan reped fel a bőre, abszolút nem tudtam, mit csináljak. Hiszen nem tudtam olyat mondani, ami megmenthetett volna a bűneimtől. Vagy felmenthetett volna. Mert az én bűnöm a vérszomja. Ennek teremtettem őt. Ennek a szörnyetegnek... de mit számít, hogy szörnyeteg...? Nik is az, és mindezek ellenére ugyanúgy szeretem, mint emberi mivoltában. Miért lenne ez másképpen azzal, akivel az életemet osztottam meg?
- Igazad van. Nem kérhetnék tőled olyat, ami a véredben van. Tudod... nagyobb szörnyeteg vagyok, mint ti. Mert olyat teremtettem, mely többet ártott, mint segített... az én szívem sem lehetett nyugodt, pedig azt akartam... akartuk... hogy a gyermekeinknek ne essen többé baja. És erre... mindent romba döntenek. De mégsem érdekel, mert a saját vérem mindegyik! - vált hevessé már az én hangom is. - Ha tehetném... ha lenne rá varázslat, bűbáj, bármi... megtenném, hogy ne légy többé ilyen. De ne kérd, hogy vegyem az életedet úgy, hogy tudod, nem lennék rá képes - csuklott el a hangom, és inkább elfordítottam a tekintetemet.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Szept. 13, 2013 7:14 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Nem hiszem, hogy valaha meg fog érteni engem, pedig ő teremtett engem, ő teremtett vadásznak, és mindez, hogy a fiát üldözöm, az ő hibája is. - Mégis mit vártál tőlem? - Hangzik el a kérdésem immár sokadjára eme este folyamán, de most szavaim haragosabbak, indulatosabbak, csapdában érzem magam, amiből nem tudok szabadulni, nem megy... A kényszer, amit érzek soha nem múlik, nem fog megszűnni, és ez miatt vesztem el őt teljesen? - Nem gondolod, hogy képmutató vagy? Megteremtesz, hogy kordában tartsam a vámpírokat, ha életeket oltanak ki, végezzek velük... Most pedig arra kérsz, hogy ne öljem meg azt, aki a legnagyobb fájdalmat okozta, melyet ember el tud viselni? Tisztában vagy vele, hogy vámpírként ezerszeres ez a fájdalom? - Egyre ingerültebb vagyok, elé állok, szinte úgy fröcsögöm a szavakat, melyek elhagyják a számat. Érzem, ahogy arcom forróbbá válik a dühtől, nem vagyok képes lenyugodni, belül próbálom nyugtatni magam, de azt érzem, hogy a csapda, amibe próbálna belekényszeríteni, egyre szorosabb, és fojtogat, szinte alig kapok levegőt.
- Ha azt akarod, hogy békén hagyjam azt az átkozott fattyút, akkor ölj meg itt és most! Gyerünk! Tedd meg. Te teremtettél, vedd hát el... - Ütök bele a fa berakásos falba, mely megreccsen öklöm alatt. Nem akarom Esthert bántani. Mondatom is félbeszakadt, s amint érzem a fa reccsenését, ahogy karistolja a bőröm, jobban érzem magam. Bár még mindig forr bennem a harag, s tekintetem izzik a dühtől. Légvételem szapora, mint a megsebzett vadé, s feléled bennem a gyilkos ösztön, de Őt soha nem bántanám. - ...de olyat soha ne kérj, ami az ellen való, aminek teremtettél! - Fejezem be végül. Komolyan gondoltam szavaimat. Ha azt akarja, hogy ne akarjam Niklaus-t megölni, vegye el az életem. Tegye meg, de görcsösen ragaszkodom a bosszúmhoz, mely soha nem teljesedett ki. Egyszer majdnem sikerült, de visszahozta őt, ezzel ismét fellobbantotta bennem a haragot. Mondtam igazán szemét dolgokat, de képtelen vagyok magamban tartani azt, amit gondolok, tudhatná nagyon jól. Abba már beletörődtem, hogy soha többé nem lesz mellettem, mégis fáj, hogy ilyen kéréssel fordul felém. Szavaim... minden, amit mondtam igaz volt, és most is így gondolom. Tudhatná, hogy igazam van, és ez a vita is felesleges, ezzel eléri azt, hogy még jobban akarjam annak a fattyúnak a fejét...
Ilyen a természetem, ez olyan, mintha arra kérne, hogy tépjem ki a saját szívem... Szeretem Őt, de ez semmire sem jogosítja fel, ha azt akarja, hogy ne üldözzem azt a fattyút, tudja mit kell tennie. Széttárt karokkal állok előtte, tegye, amit tenni akar...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 12, 2013 10:10 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
A reakciómat még én magam sem tudtam megjósolni. Néha még magamat is meg tudtam lepni és semmi kétség, hogy ez ezúttal is előfordulhat. Vagy már eleve percek óta ennek a befolyása alatt vagyok.
- Ha így akarod, akkor... - sóhajtottzm keserü ábrázattal, és elhúzódtam tőle. Az érzéseim nem változnak, de... Még mindig Nik élete a tét. - Talán felesleges volt idejönnöm.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Szept. 11, 2013 10:09 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
- Bár tehetném... De ez a kényszer... - Utalok egy pillanatra a vadász mivoltomra, majd elhallgatok. A lelkem mélyén most azt kívánom, bár ne akartuk volna ezt. Vadász vagyok, aki a vámpír fajt öli, aki eredetileg a célból lett teremtve, hogy kordában tartsa a gyermekeit, és ha valamelyik árt az embereknek, akkor levadássza, és megölje, de Niklaus elkövette a legnagyobb bűnt, melyet soha nem fogok neki megbocsájtani.
- Esther... - Lépek ismét közelebb, és kezeim közé fogom a kezét. Talán a múltkori alkalom hozzásegített ahhoz, hogy legalább négyszemközt emberibb hangon is képesek legyünk beszélgetni, amit személy szerint nem bánok. - De sok mindent tettem. Tönkretettem a családunkat, a földre szabadítottam valamit, amit magam sem értek, és félnem kellene, de nem félek, bár ez lehet, hogy az átok része is. Nem érdekel, ha meghalok, az sem, hogy ki keze által. Egészen addig, míg be nem végzem a feladatomat. Meg kell tennem. Ezen nincs mit tovább beszélni. Senki nem fog meggyőzni az ellenkezőjéről, te is tudod - ~ És Klaus meg fog halni, ez ellen semmit sem tehetsz, Esther...~ Gondolom hozzá. a Klaus iránti beteges gyűlöletem felemésztett bennem szinte minden más érzelmet, amit lehetett. Mégsem veszem most észre, hogy Esther keze még mindig a két kezem közt pihen. Nem érdekel, ha felpofoz, vagy itt hagy. Túl fogom élni. Eddig is ezt tettem.[/color]
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Szept. 11, 2013 9:50 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Hogy fájt-e mindez? Talán annak nem fájt volna, aki érzelmek nélkül születik, és nem képes átérezni azt a hatalmas súlyt, melyet ezzel ráraknak az ember vállára. Egyszerűen képtelenség azt hinni, vagy gondolni, hogy... ez így volt megírva nekünk. Mindannyiunknak ezer évvel ezelőtt kellett volna meghalnia. De én engedtem mások akaratának... és lám, itt vagyunk. Nem is akárhogyan.
Közelebblépett, és végigsimított a karomon, minek következtében végigfutott rajtam valami kellemesen meleg érzés, de mire bármit tehettem volna, már el is lépett előlem, és beszélni kezdett. Silasről, manipulálásról, mindenről, amiről eddig talán nem tudtam. Ezért is ült ki egy kis döbbenet az arcomra, és nagyot nyelve kulcsoltam össze két kezem ujjait, így nézve szemeit.
- Nincs mit sajnálnod. Én vagyok ostoba. Olyasmiről próbállak lebeszélni, amire valójában teremtettelek - mondtam rekedt hangon. Nem fog lemondani Klaus megöléséről. Mert... ő vadász. Én tettem azzá. És ez a feladata.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 09, 2013 7:03 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
A feszültségem egyre csak nő, majd csökken és ismét növekszik, ahogy kerüli a tekintetem, és mondhatnám, hogy tudni akarom, hogy miért, de tisztában vagyok vele miért is teszi ezt. Ő mindig is védte és védeni fogja Klaus-t. Így sajnos a szeretett nő az ellenségemmé vált, és hiába kér arra, hogy enyhüljek, nem tudok. Ha még ismer tudja, hogy nem tudok, és talán valahol nem is akarok. Nem tudok megbocsájtani. Lehet, hogy én tettem tönkre a családot, de Niklaus volt, aki megfosztott Esther-től ezer évre. És ezer év az rengeteg idő, rengeteg harag, rengeteg fájdalom. - Azért sem gyűlölnélek, ha nem keltenél fel... Fájna, de fájdalmat okoztam neked, megérdemelném - Lépek közelebb, és fogom meg a karját, gyengéden végigsimítom, de amilyen hirtelen cselekedtem, olyan hirtelen hagyom abba, és lépek hátrább, majd keresztbe fonom a két karomat mellkasom előtt, hogy a poharas kezem kerül felülre. - Sajnálom. Mindent. Szándékosan akartam, hogy Silas életre keljen, annak ellenére, hogy tudom, bárki fejébe belelát, bárkit manipulál, és képes elszabadítani a földi poklot a városban. A gyógyírt nem tudom hol van... Jobb is, ha nem tudom, így Silas hiába kínoz, nem szedi ki belőlem. Klaus pedig egye amit megfőzött... Sajnálom! - Ennyire tellett tőlem. Őszinte voltam, és ezt a tekintetem is igazolja. Tudtam, mit kockáztatok, de meg kellett tennem. Muszáj volt... Estherre pillantok, és egy pillanatra elönt a vágy, hogy őszinte legyek mindennel kapcsolatban, de inkább befogom a szám, nem vagyok lelkizős, nem vagyok hülye sem, hogy kiadjam azt, amit tudok... Nem tehetem... Nem megy...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Szept. 06, 2013 9:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Csak elfordítottam a tekintetemet. Ebben a helyzetben, mikor így beszélt, jobb szerettem nem látni a tekintetét, még ha ebben az esetben az is a lélek tükre... én nem akartam azt a hatalmas felelősséget most a vállamra kapni, amit ezer év alatt miattam sikerült kiontani... hiába voltam koporsóban, az én bűnöm, hogy véghezvittem azt a varázslatot. Az én bűnöm, hogy vámpírok. És az is az én bűnöm, hogy Mikael a gyerekem vérére szomjazik. Hiszen erre teremtettem őt.
- Ne menjünk bele olyan kérdésekbe, melyekre nagy eséllyel a pillanat szülne megoldást - néztem aztán hirtelen a szemeibe, és így mértem végig arcát. Nem tudom, mit tettem volna, ha őt öli meg Silas. Sejtésem sem volt... Klausnál is volt okom neheztelni, és mégis él... és Mikaelre is van... ezért is lenne a döntés a pillanat heve... vagy... tudja is a fene!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Szept. 05, 2013 11:00 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Hogy szerethetem még ma is ennyire Őt? Hogy lehet valaki ennyire fontos nekem, mind a mai napig? Ezer év telt el, és amit iránta érzek... Mintha tegnap lett volna, a napja, hogy elvettem feleségül. És mintha tegnap történt volna az is, hogy az az átkozott fattyú a szemem előtt tépte ki a szívét. Ott eltört bennem valami. Fiamként próbáltam rá nézni, hogy helyrehozhassam mindazt, ami elromlott, de ő egyetlen mozdulattal tette tönkre az egész életemet, melyet most a keserű bosszú tölt ki. És sajnos ezen nem változtat semmi, még az sem, hogy itt lehet velem szemben a nő, aki olyat kért tőlem, melyet nem tudok megtenni. - Így van, nagyon is így van... Látod mivé tett minket? Látod mivé lettünk? - Teszem fel neki a kérdéseket, és hangom keserűséggel telik meg. Tekintetem rideg, ám felcsillan benne egyfajta régi szenvedély, melyet épphogy észrevehet a nő, de már el is tűnik, mikor újratöltöm a poharam. Vérszomj. Ez a legrosszabb része, és a felfokozott érzelmek. - Nem Silas fog Niklaus-szal végezni, megvárom, míg könyörög majd a megváltást adó halálért. Ha Silas megöl... Nos, valószínűleg Klaus ünnepséget szervez majd, hisz nyilvánvalóan én nem vagyok olyan fontos, hogy visszahozz az életbe, nem igaz? - Teszek fel egy fogós kérdést, s bár hangom rideg, most tekintetembe ül ki a keserű gúny. Lassan kortyolok, hogy a whiskey lustán folyhasson végig a torkomon, kiélvezve minden aromáját...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Szept. 04, 2013 9:55 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Nem tudom, mi súgta, hogy hihetek neki. Talán az, hogy ezer évvel ezelőtt, tarkította bármi a házasságunkat, de sosem csalódtam benne. Az, ami a kötelessége volt, zokszó nélkül tette, és tanította a gyermekeinket. Még Klaust is, míg fel nem nőtt. És lett szófogadatlan, hiszen a vére hajtotta. Csak másfelé, nem abba az irányba, ahová vezetni akarták őt.
- Nos... háborúban és szerelemben mindent szabad - sóhajtottam fel, de elkerülve a tekintetét. - És azt hiszem, ha háborúra kerül sor... akármennyire is legyen igaz minden, amit én mondtam vagy te, akkor is ellentétes oldalon állunk. Nem akarok megölni vagy bántani senkit. A boszorkányok nem ezért kapták a mágiát, hogy másokat tegyenek tönkre általa - vált rekedtté a hangom. - De Silas a hatalma alá kerített téged is. Miből gondolod, hogy téged nem öl meg egy pillanattal azelőtt, hogy Nik-et megölné? Miért bízol ennyire benne? - kérdeztem.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Szept. 03, 2013 8:53 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Meglep Esther kitörése, de sejtettem, hogy szavaim efféle hatásokat vált majd ki belőle. Pedig tudnia kéne. Következő szavait nem tudom egyhamar megemészteni, ő még mindig tud ugyanaz az asszony lenni, akibe valaha beleszerettem, aki mindennél fontosabb volt, akit az árulása ellenére is hónapokig, ha nem évekig, vagy évtizedekig sirattam.
- Esther... Amit akkor mondtam az érzéseimről, mind igazak... A mai napig, és ezután is azok lesznek, de... - Sosem voltam lelkizős fajta, mégis hogyan értethetném meg vele azt, amit Klaus-szal szemben érzek úgy, hogy ne veszítsem el teljesen? - Amikor megcsaltál... Szóval amikor kiderült... Azt hiszed, hogy azok után, amit veled tett, képes vagyok eltekinteni a köztünk történtek miatt, és feladni a bosszúmat? Szerinted az változtat számomra valamit, hogy itt vagy azon a tetten? Esther ez túlnyúlik rajtad, még mindig nem érted? - Kérdezem, miközben megiszom az italom. Nem megy nekem ez a kitárulkozás, elvégre férfi vagyok...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Szept. 03, 2013 5:14 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
- Mikael, a pokolba is! - bukott ki belőlem hirtelenjében, ahogy a záró sorokat meghallottam. Persze neki bizonyosan mindez tetszett volna. Hiszen a legnagyobb álma, hogy Klaust a fülddel tegye egyenlővé, de sajnos nekem még mindig vannak korlátjaim, melyet nem fogok és nem is akarok átlépni. Egyik gyermekem esetében sem.
- Legutóbb... mikor itt jártam... - suttogtam, de csak egészen halkan, eléggé elcsitulva az iménti "kirohanás" után. - Azt hittem, hogy valami változott... nem vártam, hogy azt mondd, életben hagyod... csak azt hittem, sikerült átértékelned... ezt az egész történetet. Hogy talán benned is létezik valami olyan erő, ami csak azért nem bántja őt, mert az én véremből van - halkultam el teljesen.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Kedd Szept. 03, 2013 6:45 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
- Nem becsüllek le, pusztán utánakerestem ennek a Silas akárkinek, ennyi! - A tudás hatalom, minddig tudj többet, mint mások. Rég volt, mikor apám ezt szinte szó szerint beleverte a fejembe, Mindig figyeltem gyerekként, így bármit megtudhattam, amit akartam, és már akkor is mélyen hallgattam róla. Érzem Estheren, ahogy haragja egyre erősödik, így leszek én nyugodtabb, mint ő.
- Nem tudom, ki vitte el... Vagy talán mégis? Ugyan Esther, mit érdekel az téged? - Legyintek, majd végre belekortyolok az italomba, és ellököm magam az pulttól, hogy egész közel sétálhassak hozzá.
- Úgysem fogod megtenni, ahhoz túlontúl félted azt a fattyút! És ebbe ne keverd bele sem Elijah-t, sem Kol-t, nekik ehhez semmi közük! - Suttogom az arcába, hiszen testközelben vagyok hozzá. - Azt akarod, közösen tegyünk ellene? Szárítsd ki a testét, hadd dobjam valamelyik tengerbe, nem halt meg, és nem kel fel, probléma megoldva, heh? - Lépek távolabb tőle, és javaslok neki egy olyan megoldást, ami nekem rettenetesen tetszene, ámbár neki szerintem kevésbé, de ő akart egy másik tervet, így még Klaus sem halna meg. Pár kételkednék, hogy valóban megtenné-e...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 02, 2013 9:54 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
- Ezer év után még mindig lebecsülsz? - kérdeztem felvont szemöldökkel, majd hirtelenjében azt se tudtam, mit csináljak, mikor megláttam, hogy nem zavarja túlzottan, amiért én kivettem a kezéből az italt. Öntött magának egy másikat, és ennyi a megoldása mindennek. Ezt annyira utáltam egyes személyekben. S azért sem tudtam most ezt ép ésszel kezelni, mert míg ő látszólag nyugodt, én nem vagyok.
- Remek. De bizonyára tudod, hogy ki vitte el. Mikael, ne játssz velem - néztem rá határozottan, szinte összeszorított fogakkal. Hogy mit csináltam volna, ha nem beszél? Ki tudja? Nem hiszem, hogy erősebb lennék nála, ha a fizikai erőnlétet nézzük. Hiszen nem vagyok vámpír, meg sem közelítem az ő erejüket. De másban jó lehetek.
- Miért nem egyezhetünk meg abban, hogy... közösen teszünk valamit Klaus ellen? - kérdeztem rekedten. - De úgy, hogy ne haljon meg. Hiszen a fiam... te sem áldoznád fel Elijah-t, vagy Kolt, ha én azt követelném tőled!
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Szept. 01, 2013 12:58 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Csak hallgatom a nőt, és mivel nem akarom magam felidegesíteni, veszek egy mély lélegzetet, nem hagyom, hogy felidegesíthessen, ezt az örömöt nem szerzem meg neki. Nem erről vagyok ismert. Egy önelégült mosoly jelenik meg arcomon, hogy többet tudok nála.
- Kíváncsian nézném végig, ahogy felkutatod Silas gyenge pontját! - Szólok csak ennyit, és mikor kiveszi a kezemből az italomat, egy szót sem szólva töltök egy másikat, de nem iszom bele, csak forgatom a kezemben a poharat. Alig egy perc elteltével megszólalok ismét.
- A gyógyír? Hm... Fogalmam sincs hol a gyógyír! - Mondom, hiszen teljes mértékig az igazat mondom. Nem hiába vontam bele egy harmadik embert a dologba, bár tudom, hogy soha nem kerül hozzám. John a lányának akarja, én pedig Klaus-nak, és el fog jutni ahhoz a nőhöz, ebben biztos vagyok. Ha nem én találom meg elsőként, vár az utóbbi napokban majdnem ki is ment a fejemből az egész gyógyír mizéria, Esther sikeresen eszembe juttatta...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Aug. 31, 2013 9:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Nem akartam ilyen hamar vitába bocsájtkozni. Már csak azért sem, mert tudom, hogy neki mondhatok akármit, sikerülne rákontráznia. Nem akarom azt mondani, hogy Klaus mellett nem áll más, csak én... Kol, Rebekah vagy Elijah emberként is bármikor számíthatott az apjára... de Klausnak ez egyszerűen nem adatott meg. Neki csak én voltam. Én... és ez a mai napig így van.
- Ha rajtam múlik, az a bizonyos "királyság" még nem fog eltűnni csak úgy. Mindenkinek van egy gyenge pontja. És a gyenge pont... nem marad sokáig titokban. Szóval legyen bárki a te újdonsült barátod... ez a Silas akárki... előbb-utóbb megtudom, hogy mit titkoltok ti ketten. Klaus már nincs a városban. Így tehát nem fogok utána mérföldeket rohanni. Nekem csak tudnom kell alapvető dolgokról, melyek... mondhatni, hozzájárul ahhoz, hogy én vagyok az eredeti boszorkány - billent oldalra a fejemet, majd odasétáltam mellé, és nemes egyszerűséggel kivettem a kezéből a poharát.
- Hol van a gyógyír? Ez is ahhoz a fene nagy titokhoz tartozik, amit nem vagy hajlandó elárulni?
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Aug. 30, 2013 9:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
- Egyik gyermekedet sem védted úgy soha, mint azt a fattyút! - Hangom komoly, más érzelem nincs benne. Nem éri meg, hogy kimutassam, nem éri meg, hogy gyengének lásson. Nem kapja meg ezt az örömöt tőlem, sem ő, sem az az átkozott kölyök, aki már évszázadok óta csak kínoz azzal, hogy még él. Kérdése viharosan száguld felém, miközben én ráérősen kortyolgatom az italomat, majd újratöltök, több mint félig a poharamat. Percekig nem felelek, majd üres tekintettel pillantok rá. - Talán a hatalmát? Vagy csak szenvedést akar neki okozni? Eddig Klaus azt hitte, hogy ő a leghatalmasabb, most tévednie kellett, igaz? Ahogy látom, véget ér a királysága nem? - Semmiféle érdemleges válasz nem hagyja el ajkaimat, de miért is tenném? Sosem kaptam arra választ, hogy mivel érdemeltem meg a csapodárságát, aminek az az átkozott kölyök az eredménye. Mindig vigyáztam a családunkra, erőmön fölül teljesítettem, és mégis ennyi. Végignézek rajta, és tudom hogy mit érzek, és azt is, hogy amíg ez a helyzet áll fenn, semmi esély. Tekintetem ridegségről árulkodik, és nem érdekel, mit gondol.
- Sokat tudok, nagyon sokat... De hacsak meg nem ölsz, nem fogom elmondani, csak azt, amit akarom, hogy tudj! De mivel szaladnál a Fiadhoz, hogy eláruld neki... Nem Esther... Nem tehetem - Csóválom meg a fejem keserű mosollyal az arcomon, miközben a pultnak támasztom derekam.
- Ha csak ennyit akartál, feleslegesen jöttél... - Fúrom tekintetem az övébe, majd apró kortyot iszom. Tökéletes a vérszomj elűzésére...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Aug. 30, 2013 8:44 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Nem ő nyitott ajtót, csak a hangját hallhattam. Valamelyest meg kellene értenem, hiszen a legutóbbi találkozásunk során nem voltunk nagy barátok. És azt hiszem, ezúttal sem fog ez változni. Hiszen... nem fogom csak úgy elfelejteni, hogy meg akarta ölni Nik-et. Ez pontosan olyan, mintha én neki akarnék esni Rebekah-nak, vagy Elijah-nak. Legalább.
- Nem, nem kezdem rögtön ezzel. Inkább kijavítalak, több szem kicsi fiam is van - forgattam meg a szemeimet, majd a tekintetébe néztem, miközben meglestem, miből robbantottam ki éppen. Csak papírokat láttam. Valamit nyilván keresett közöttük, vagy rajtuk... ez most lényegtelen.
Kitöltött magának egy italt, de én inkább nem is néztem italra. még csak az kellett volna, hogy iszogassak egy ilyen komoly téma mellett. Normál esetben megtettem volna, de... most jobb józanul.
- Mit akar Silas a fiamtól? - kérdeztem, nekiszegezve azt, ami a leginkább érdekelt. - Tudom, hogy te többet tudsz.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Aug. 30, 2013 8:52 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Gyűlölöm Klaus-t, és Esther-t is, amiért kiállt mellette. Az a fattyú sosem volt az én fiam, sokáig mégis fiamként szerettem, annak ellenére, hogy folyton ellenem és az elveim ellen szegült.Amikor kiderült az igazság egy világ omlott össze bennem, csalódnom kellett a nőben, akit mindennél jobban szerettem, és szeretek a mai napig. Végig kellett néznem a halálát, amit Esther oly könnyedén elfeledett.
Megcsóválom a fejem, miközben a régi pergamenjeim között kutakodom, nosztalgiázok, ha úgy tetszik. Ez a világ még mindig idegen számomra, habár egyre könnyebben birkózom meg a mai technikával is. Halk kopogást hallok, majd egy illatot érzek meg, Esther az.
- Fáradj be Esther! - Szólok ki neki, majd elé megyek. - Kérsz valamit, vagy egyből azzal akarod kezdeni, hogy mekkora barom vagyok, és hogy merészelem az egy szem pici fiacskádat bántani? - Teszem fel hosszú kérdésemet, mert elvileg ennek kell következnie most, hiszen azóta nem találkoztunk.
- Sosem fogom feladni azt, hogy meg akarom ölni. Eleget ártott már nekem - Mondom halkan, miután töltöttem magamnak egy italt, és belekortyoltam. Ehhez a beszélgetéshez lehet, hogy erre lesz szükségem...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Aug. 29, 2013 9:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Nos, az utóbbi időszak túlontúl sok kérdést vetett fel bennem. Legszívesebben magam sem tudom, kit átkoztam volna ki szívesen a világból, de... jelenleg ami a legfontosabb, hogy ezt a Silas ügyet valahogyan lezárjam... lezárjuk. És ehhez akkor is beszélnem kell Mikaellel, ha nemrég még a fiam gyomrába döfködött egy karót. Ja, igen. Ahhoz is lesz még egy-két szavam, mert akkor nem volt időm kifejezni a véleményemet erről a lépéséről, ami hát... talán egyikünk számára sem lesz túl kedvező.
Megálltam az ajtó előtt, és egy apró sóhajt hallatva kopogtattam. Nem nyitottam be, nem. Ahhoz túl illedelmes, és ódivatú vagyok.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Júl. 25, 2013 9:06 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Nem tett az ellen semmit, hogy lefejtsem róla a már feleslegessé vált ruhadarabot, de ő sem volt szerény (bár volt valaha?! ), hogy ugyanezt tegye az én felsőmmel, és pár pillanat múlva már a szoba másik sarkában hevert a ruhadarab, míg Mikael inge a földön mellettünk.
Ujjai hasamon kalandoztak el, majd egyre feljebb, és ez olyan tüzet gyújtott bennem, amilyet már időtlen idők óta nem élveztem. Egyetlen szó harsogott a fülemben... Akar engem... mióta nem akart már senki... hiszen nem vagyok már fiatal. MIkor voltam már fiatal? Bár ebben az időben, ahogy feltűnt, az idősebb nőknek ez nem zavart helyzet. Csak nekem kell "hozzánőnöm" ehhez az időhöz.
A kanapé nem is tűnt olyan távolinak, mint az előbb, majd ahogy magára húzott, mellkasa az én mellkasomat simogatta, és jóleső sóhajjal éreztem magamon a kezeit, miközben ajkaim nyakára vándoroltak. Én érzelmesebb voltam mindig, mint ő... én gyakrabban hangoztattam, hogy mit érzek, de most erejének erejével tartottam magam, hogy ne mondjak olyat, amit később még megbánhatok.
Nem pillantottam már szemeibe, ütőerét érintettem ajkaimmal, miközben ujjaim már bevándoroltak kettőnk közé, hogy nadrágja övét meglazítsam.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
Vissza az elejére Go down
 

Mikael háza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Mikael Mikaelson
» Mikael Mikaelson
» Nemesis háza
» Ezio háza
» Violet háza

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Lakások és szobák :: Mystic Falls-i lakások :: Mikael háza-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •