Eléggé bele voltunk merülve a dolgokba, ő már hasonló módon az én öltönyömet kezdte gombolgatni, és bár ez csak egy gyors numerának ígérkezett, azért tetszett a gondolat. Mindaddig, amíg kellemetlen meglepetésként egy olyan hangot nem hallottam meg a hátam mögött, amire jelen pillanatban a legkevésbé sem vártam. Hihetetlen, az anyám minden mulatságomat képes elrontani... Azt hiszem, ebből ma mégsem lesz semmi.
- Te is a legjobbkor tudsz megérkezni - fordultam felé, arcomon morcos kifejezéssel. A múltkor meg akart ölni, most meg ez... - Voltam már ennél nyilvánosabb helyen is. A családunk nevének meg úgyis mindegy, már egy jó ideje - tettem még hozzá, majd visszafordultam Milena felé. - Ez...egy kissé kínos helyzet, nem gondolod? - túrtam bele a hajamba. Ezer éves vagyok, ilyenkor meg... Hát, azt hiszem, a modern időkben az anyák legalább egyszer rajtakapják a gyerekeiket szex közben, vagy arra készülve. De hát én nem vagyok túlzottan mainak mondható...

Élveztem minden egyes mozdulatát, még azt is, mikor levegőt vett, hiszen leheletet birizgálta a bőrömet, és... ez olyan jóleső érzés volt, hogy nem is tudtam volna neki nevet adni. Bár nem is voltam a gondolkodás embere hosszútávon, hiszen aki ismer, tudja, hogy könnyen elveszítem a fejemet, és ez pont ennek a következménye.
Kezeim újra a mellkasát simogatták, és félretettem a ragadozó énemet, így gombolgatni kezdtem a gombokat, hiszen csak nem távozhat innen szakadt göncben, de... végül egy torokköszörülés hallottam meg. MIlyen furcsa... nem is hallottam, hogy valaki közeleg.
- Te jó ég... - suttogtam, ahogy végigmértem az idős nőt, vagyis... nem volt olyan idős, de mégis. Ez bonyolult. És a szavai alapján megállapíthattam, hogy ő Kol anyja. - Hupsz... - szakadtam el végre Koltól.

(ősök villája)

Először a ruhatárba tértem be, hiszen magam is, mint mindenki, kabátban érkeztem meg. De... amit megpillantottam, hát... azt hittem, hogy a gyomrom forogni kezd, és felszaladt a szemöldököm a homlokomra.
- KHM! - szólaltam meg végül, úgy nézve Kol és az idegen nő párosára, de a nő is ismerős volt nekem valahonnan. - Ennél jobb helyet nem találtatok volna? - kérdeztem végül, még mindig szúrósan nézve rájuk. - Édes kisfiam, ne hozz szégyent a családod nevére, hogy ilyesmivel égeted magad egy nyilvános rendezvényen.

Berángatott a ruhatárba, mielőtt akár egy szót is szólhattam volna. Ezt már nevezem, van benne valami... Egyébként is szerettem a félig nyilvános helyeket, ahol fennállt a lebukás veszélye, mert annál nincs izgalmasabb... Különben is, ha valaki véletlen ránk nyitna, azt gyorsabban megölhetnénk, mielőtt elújságolja.
Mielőtt bármit is szólhattam volna, máris hevesen rátapadt a számra, amit én hasonló intenzitással viszonoztam is. Közben pedig azt kutattam, hol van a ruhája lehúzója, mert bár szívesen megnézném, hogy odakint flangál meztelenül, azért egy drága báli ruhát taplóság lenne csak úgy lerángatni róla. A kutatásaimat ugyan nem jártak sikerrel, de azért elkezdtem lehúzni róla a vállpántjával kezdve.
- Sose aggódj a bizonyítás miatt - jegyeztem meg vággyal teli hanggal, miközben a kezem a kelleténél egy kicsivel tovább időzött a mellrésznél. Ez ma nem a finomkodás ideje...

(bálterem)

Jól sejtettem, itt nincs senki. Cak egy csomó kabát. De legalább izgalmas... vagy mi a fene.
- Nos, Mr mikaelson... most itt van az idő, hogy bizonyíthasson - suttogtam a fülébe, közel rántva magamhoz, majd a következő pillanatban már mit sem törődtem semmivel, hevesen rátapadtam ajkaira, és szenvedéllyel telve kezdtem csókolni őt.

A ruhatár