Egy bizonyos tűz mindig ott lobogott bennem megmagyarázhatatlan okokból. A vérfarkas énem már azóta ki akart törni belőlem, hogy megszülettem. Tizenhárom éves voltam, mikor szabadjára engedtem a bennem rejlő szörnyeteget, de ezzel nem éreztem magam rabszolgának, sokkal inkább szabad voltam. Tudok harapni, ha kell. Leordítom a fejedet a helyéről, ha olyan a hangulatom. Tele vagyok energiával képtelen vagyok megülni a fenekemen nekem mindig kell csinálnom valamit, aminek a vége végül az lesz, hogy bajba kerülök. Nem vagyok az a típus, aki elkötelezi magát egy férfi mellett, mert úgy gondolom, hogy nem azért vagyunk ennyien a földön, hogy pont egy mellett hagyjuk a lelkünket teljesen elveszni és besavanyodni.
Szeretem a kihívásokat, a veszélyt. Wanda-ért bármire képes vagyok, hiszen teljes szívemből szeretem. Olyan, mint a testvérem, aki nem adatott meg. Minden egyes csíntevést ketten viszünk véghez tökéletesen kiegészítjük egymást. Ami nekem nincs, az neki megvan. De az esetek többségében hasonlóak vagyunk. Határozottan támaszkodhatunk egymásra, hiszen azóta, amióta csak az eszemet tudom ismerem és olyan, mintha a másik felemmé nőtte volna ki magát. Egyszerűen nem tudok neki nemet mondani bármivel áll elő. Bár én is hatással vagyok rá az egyszer tény. Segítettem neki, hogy megszeresse önmagát, mint farkas és azt hiszem ez az egyik legfontosabb dolog egy vérfarkas életében. Hogy elfogadja, ami. Imádok játszani, de veszíteni utálok. Vigyázz! Még a végén átharapom a torkodat, ha nem hagysz nyerni.
Lehet, hogy a lelkem bátor és erős. Mondjuk a fizikai erőnlétemmel sincs probléma, de szerencsére nem látszik ez olyan komolyan rajtam, mert nem vagyok egy hústorony az alakomat tökéletesen rendben tartom és az erőm nagy része a bennem lakozó farkas géneknek köszönhető, amit örömmel használok ki, hiszen imádok a srácok meglepett tekintetét, amikor lenyomom őket szkanderban. A hajam világosbarna, vagy ha neked így jobban tetszik sötétszőke tincsekben omlik a vállaimra a bőrömnek egy kis mediterrán beütése van, de ez részben annak is köszönhető, hogy akárhányszor megérkezik a jó idő én már kinn lebzselek a napsütésben. A ruháimmal igyekszem kiemelni a nőies vonásaimat és megmutatni a világnak, amire büszke vagyok.

I'm still here bitches and i know everything.
-A

A lágy szellő játékosan mozgatja a függönyöket, miközben én figyelem annak a férfinek az erőteljes vonásait, akinek jelen pillanatban a legnagyobb hatalma van a szívem felett. Játékosan cirógatom a mellkasát, mire megrándulnak az arcvonásai végül pedig mosolyra húzódnak ajkai én pedig ettől késztetést érzek arra, hogy megízleljem őket ezért óvatosan feltámaszkodva hajolok hozzá közelebb, hogy ajkaimat, ajkaira tapaszthassam. Szinte rögtön derekamra siklik a tenyere és ujját nem nehezíti egy nyamvadt, hideg gyűrű, mely már tapasztalhatóan nem jelent semmit. Érzem, hogy mennyire kíván és az én testemben is ugyanilyen láng keletkezik pusztán a közelségétől és édes, szenvedélyes csókjától. - Akkor, ma este elmondod neki, ugye? - Szinte érzem, hogy ezzel minden kedvét elvettem, hiszen megfagy az egész teste, miközben a nyakamat csókolgatta, majd nemes egyszerűséggel gördül le rólam. Sötét hajtincseibe túr én pedig az oldalamra fordulva támasztom meg a fejemet, miközben az arcát és a vonásait figyelem. - Ha kell, akkor segítek kitálalni nagyon szívesen. Nem értem, hogy ez miért olyan nehéz a számodra. - Kigördülök az ágy szélére és elkezdem magamra kapkodni a ruháimat, majd megérzem erős karjait magam körül, ahogyan magához von és a nyakamba csókol. Pontosan tudja, hogy mivel tud levenni a lábamról. Gyűlölöm, hogy minden gyengeségemet kiismerte már és számára olyan lettem, mint egy nyitott könyv. Nem szeretem, ha az emberek számára ennyire nyitottá válok, de vele valahogy ez nem volt kérdéses. Mintha azzal a céllal lépett volna az életembe, hogy gyökeresen belevájja magát és többet el ne tűnjön belőle. - Ma minden bevallok Rosalee-nek, hogy elhagyom. De tudod jól, hogy nem vállalhatom fel teljes mértékben a kapcsolatunkat, hiszen a diákom vagy Trudy. Elveszíthetem a munkámat és bármennyire is élvezem a veled töltött időt ezt szerintem te sem akarod kockáztatni. Rosalee után, már csak a tiéd leszek. - Apró szövetek mely immár a bőrömet cirógatták újból nemes egyszerűséggel hullottak le a földre, mintha mindig is oda tartoztak volna és a gravitáció keményen vonzotta őket lefelé.