♒ Zene: Come and get it by: John Newman ♒ Megjegyzés: <3 ♒ Szószám: xxx ♒ Credit
Régen éreztem már ilyen érzést, és azt hiszem, hogy szükségem volt most erre, hogy valaki gyengéd legyen velem. Az életem 1 nap alatt teljesen megváltozott, nem teljesen tudom, hogy mihez kezdjek, hogy mit fog hozni nekem a jövő, de azt tudom, hogy jó döntés volt ide jönni. Minden okkal történik velünk, talán még hálás is lehetnék Stefannak, hisz, ha ő nem változtat át, akkor lehet nem is találkoztam volna Anubissal, amit bánnék. Egyik kezemmel hajába túrok csók közben és kicsit megborzongok mikor megérzem kezét a pólóm alatt. Félreértés ne essék, tetszik ez az egész, élvezem, csak... Csak lehet, hogy nekem ez egy kicsit gyors. Most lettem vámpír, minden sokkal másabb, nem hiszem, hogy most ez is kéne nekem, mármint itt, most. Lassan elválok ajkaitól és szemeibe nézek úgy, hogy még nem húzódok el tőle. - Nem tudom, hogy mit akarok... Teljesen össze vagyok zavarodva... - mondom halkan és felkelek az öléből. Hatalmas önuralomra van szükségem ahhoz, hogy ne csókoljam tovább. Olyan édes s gyengéd volt... Imádtam. - Felmegyek zuhanyozni... - mondom neki még mindig halkan, immáron felállva mellőle.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Aug. 08, 2015 11:37 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Sarah & Anubis
Kiss while your lips are still red
Ajkai lágyak voltak, a lehető legédesebb ízt éreztem számban, mint a méz, vagy a karamell. Nőies illatát is jobban éreztem, talán vaníliás illat töltötte meg orrom minden egyes érzékét. Finom volt a csókja íze, és a legszebb, mi volt ebben az az, hogy mindezt hagyta nekem. Csodálkozom, elvégre ilyenkor szokott az jönni a nők felől, hogy egyből letámadnak minket. De én más vagyok, az én szándékaim komolyak. Lehet, hogy ez neki gyors, akárcsak nekem, de feleslegesen váratjuk magunkat, hiszen mindketten tudtuk az első pillanattól fogva, hogy ez nem puszta sima barátságról fog szólni, hanem többről. Férfi és nő közt nem létezik barátság. Óvatosan felülök vele, miközben érzem, hogy a tőrt kivette a kezemből. Valóban megölt. De a csókjaival, az érzésével, az érintésével, az illatával. Egyszerűen ezzel ölt meg. Már régen nem éreztem ilyen érzést, de ezt az érzést talán soha. Soha nem voltam szerelmes, de most tudom, hogy az vagyok. Nem véletlen, hogy nem hagytam ott a fa alatt. Tudtam, hogy el kell hoznom, különben azzal egy csodálatos nőt veszítettem volna. Nem is bánom, hogy így alakult, elvégre ő olyan tiszta, és szép. De még is, vámpír, én pedig elsőként boszorkány, és vadász. De ez engem nem érdekel. Nem érdekel a természetfeletti szabályok, számomra az a fontos, hogy ő, és én boldogak legyünk; együtt. Két tenyeremet hátán csúsztatom végig, azzal felgyűrődik felsője, míg végül csupasz hátát simogatom, de a felsője még mindig rajta volt. Nem bírom elengedni az ajkait, hiszen gyönyörű ez az érzés. Végül áttérek finom, kis állára, azután puha nyakára, és arcára.
♒ Zene: Come and get it by: John Newman ♒ Megjegyzés: <3 ♒ Szószám: xxx ♒ Credit
Végig Anubis szemeibe nézek miközben a derekán ülök és a kezeimet a szívénél tartom. Nem tudom, hogy hagyta-e, hogy a földre kerüljön vagy tényleg nem számított rá, a lényeg, hogy győztem és nekem épp elég ez is. Fogalmam sincs, hogy mit kell majd még tanulnom és, hogy mi fog még előttem állni, de a lényeg az, hogy készen állok megtanulni minden újat, megfogok tudni bírkózni mindennel ami a vámpírrá váláshoz tartozik, mert erős vagyok, és megmutatom Stefannak majd, hogy mit sikerült kihoznom abból amit művelt. Amit teremtett. Gondolataimból akkor ébredek fel mikor látom, hogy Anubis kicsit feljebb ül és végig simít gyengéden a kezemen, majd a vállamon. Tekintetem egyből megváltozik, látni lehet rajtam, hogy tudom, hogy mi fog történni, de nem tudom, hogy mit fogok szólni hozzá. Kicsit meglepődök akkor amikor megcsókol óvatosan, finoman, s gyengéden. Magam sem számítottam rá, de vissza csókoltam őt, miközben kiveszem a kezéből a karót és magunk mellé teszem. Kicsit lehajolok hozzá, hogy közelebb legyünk egymáshoz, így a felső testünk össze simul.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Aug. 08, 2015 11:16 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Sarah & Anubis
Kiss while your lips are still red
Egyik pillanat követte a másikat. Eleinte láttam Sarah arcán, hogy bizonytalan, de végül lábfejét beakasztotta lábam mögé, majd egy könnyű húzással a hátamra estem. Hiába akartam felülni. Mikor észbe kaptam, hogy sikerült neki valamit tanulnia, akkor látom, hogy egyik lábát átlendíti fölöttem, majd végül az ölembe ül. Csak őt figyelem csöndesen, hiszen valljuk be... egy férfinak eléggé izgató, ha egy nő az ölében mocorog. De nyilván,én nem abból a fajtából tartozom, aki az első pillanatban ettől beindul, és mindenáron leakarja fektetni. Nem tagadom, volt már párszor szerencsém ilyenhez, hiszen számomra is fontosak az együttlétek, de egyik nővel sem tudtam elképzelni a jövőmet, és ők sem én velem. Ezzel nem volt baj. Elvégeztük a dolgunkat, aztán pedig mentünk tovább, nem háborgattuk egymást. Végül elmosolyodom, nem figyelve arra, hogy egy nő fekszik rajtam. Egyik karomat kinyújtom a fegyverek felé, majd megjelenik tenyerembe a karó, mintha tenyerem lett volna a gravitáció. Bár nem tudom őt bántani. Egészen mást akarok, amire nem tudom, hogyan reagálna. Láttam a tekintetét, hogy a testemet nézte. Ezen nem is lepődöm meg, egyáltalán nem zavar, hiszen mégiscsak nőből van. Ha ő levenné a felsőjét, lehet én is így néznék, sőt, több mint valószínű. Egyik karján végigsimítok, azután hátán végighúzom tenyerem, majd kissé felülök, hogy elérjem ajkait, majd végül elsajátítom őket. Lehet, hogy ezek után egy óriási nagy pofon fog csattanni az arcomon, de láthatja, hogy nem bántom. Azt hiszem, hogy beleszerettem.
♒ Zene: Come and get it by: John Newman ♒ Megjegyzés: <3 ♒ Szószám: xxx ♒ Credit
Nézem ahogy oda sétál hozzám , s mikor a kezeit a nyakamra teszi, egyből megfeszül az összes izmom. Stefan is pontosan ugyan ezt csinálta, csak ő gyorsabban, alig volt időm felfogni, hogy mi történik velem, a nyakamra teszi a kezét, másik pillanatban pedig minden elsötétül és össze esik. Megkönnyebbülök mikor Anubis elengedi a nyakamat, habár bíznom kéne benne, és bízok is benne, de akkor is bennem volt a félelem, hisz ettől az egy kis mozdulattól változott meg az egész életem amit most már nem tudok, és nem is lehet vissza csinálni. Együtt kell élnem azzal amivé lettem, amivé Stefan tett. Az egész hangulat megváltozik amikor a hátam mögé lép, és talán túlságosan is közel van hozzám. Érzem, hogy a teste hozzá ér a ruhámhoz. Egy pillanatig nem is tudok figyelni arra amit mond, mert a gondolataimat eltereli a közelsége. Nem mintha bánnám, csak éppen azt kéne megtanulnom, hogy hogyan kéne, lehet védekezni, de a gondolataim teljesen másfelé járnak. Mikor meghallom a suttogását egyből magamhoz térek, vissza a jelenbe. Egy gondolattól vezérelve hirtelen kigáncsolom Anubist, így ő a földre kerül. Ráülök a derekára, kezemet pedig a szívéhez helyezem mintha valami fegyver lenne a kezemben. - Gyors volt, hirtelen volt, és képletesen megöltelek. - mondom neki mosolyogva miközben kezemet még mindig ugyan ott tartom.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Pént. Aug. 07, 2015 11:28 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Sarah & Anubis
Kiss while your lips are still red
Volt róla sejtésem, hogy nem fogja tudni, hogyan támadjon. Ebben nincs semmi rossz, elvégre még nem mutattam még neki semmit sem. Lehet, hogy nem érti, miért ezzel kezdjük. Megértem. Egy vámpírnak sok mindent kell tudnia, de az a tudás nem elég, hogy kitöri valakinek a nyakát, vagy kitépi a szívét. Egy vámpír nagyon könnyen tud kárt tenni másban, és biztos vagyok benne, hogy ez Sarahnak is menni fog. Örök életet kapott, ezzel együtt kell élnie örökké, hacsak nem öli meg magát. Remélem, hogy ez nem fog megtörténni, hiszen hiába is, de ebben az elmúlt napban valamiért közel érzem magamhoz. Lehet, hogy kételkedik bennem, de nem kell, elvégre segítettem neki mindvégig. Ha ártani akarnék neki, otthagytam volna a fa alatt, hogy szétégesse a nap. Aki ártani akarna neki, az időpazarlás lenne, hogy még el is hozza magához. Talán ezt ő is tudja, hogy én nem szándékozom neki ártani. - Semmi baj. – mondom végül, miközben megállok előtte természetesen, majd rámosolygok bíztatóan, hiszen csak én vagyok itt, meg ő. Végül közelebb lépek hozzá, egészen közel hozzá, majd két tenyeremet a nyakára helyezem, a másik pedig kissé felcsúszik állára. - Biztos, hogy ismerős neked ez a mozdulat. – suttogom egészen halkan, miközben gyengéden cirógatom nyakát. – Aki átváltoztatott, biztos ő tőle ismerős ez. – folytatom. Onnan tudom, hogy amikor rátaláltam a lányra, a nyakán foltok voltak, tehát ez arra utalt, hogy a nyaka ki lett törve. – Csak lassan elfordítjuk... – fordítom el óvatosan a fejét, egészen gyengéden, hiszen nem akarom bántani. – Ez az egyik. De előröl nem érdemes támadni, ha csak az áldozat nem gyengébb nálad. – Teszem hozzá, mint jó tanácsként. Egy vámpír is pont így sebezhető, nem is kicsit. Óvatosan háta mögé lépek, egészen közel hozzá, majd eltűröm derekáig érő, egyenes fekete haját előre, majd végigsimítok a vállán. - Az áldozatodat így könnyedén a földre juttathatod. Csak egy rántás a vállnál, s ha az a földön van, már csak az a dolgod, hogy kitépd a szívét. – suttogom füle mellett, egészen lassan, hogy értse. – Ámde, egy boszorkánynál sokkal másabb a helyzet. Ha elég gyors vagy, tudsz nekik ártani. Eléggé ravasz tud lenni némelyik. – betekintést engedek a boszorkányokhoz is, hogy ő náluk mi a helyzet. De még nem mozdulok el a háta mögül. Azt hiszem, valamit érzek iránta. Nem tudom, hogy mit, de én magam is meglepődöm, hogy az ellenségemet segítem, hogy túlélje. De ő számomra nem ellenség. Valami más.
♒ Zene: Come and get it by: John Newman ♒ Megjegyzés: <3 ♒ Szószám: xxx ♒ Credit
A figyelmemet eléggé elvonta a fegyverek, és Anubis látványa, szóval nem igazán figyeltem arra, hogy mit mond. Persze, hallottam párszor arról, hogy hogyan lehet megölni egy vámpírt, de látni ezeket a dolgokat teljesen más, mint hallani róluk. Illetve még bennem van az is, hogy nem bízok meg még teljesen a férfiben, hisz alig ismerem, és mint ahogy kiderült vadász is, az okát pedig nem értem, hogy miért nem öl meg, nem tudok össze rakni a képet, és talán pont ezért nem bízok még teljesen benne, mert várok arra a bizonyos csapdára amire készül, hogy hátba szúrjon. Eddig gondoskodott rólam, adott pénzt, hogy szerezzek magamnak ruhákat, kaptam tőle napfény gyűrűt, hogy ne égjek el a napon, hol itt a csapda? Lehet csak én vagyok túlzottan paranoiás, de hát azok után ami velem történt szerintem ez a legkisebb bajom. Amikor azt mondja, hogy támadjak, hirtelen nem tudom, hogy mit kéne csinálnom. Nem tudom, hogy hogyan kell támadni, igazából semmit sem tudok, és ez idegesít. Ahogy nézem Anubist és rájövök, hogy nem tudom, hogy hogyan kéne elkezdeni, kicsit talán zavarba jövök. - Nem tudom, hogy hogyan kéne... - mondom halkan.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Pént. Aug. 07, 2015 10:58 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Sarah & Anubis
Kiss while your lips are still red
Végül elfogadta az ajánlatom, majd felsegítettem őt. Örültem, hogy a verbénáról hallott, és csodálom, hogy az a vámpír, aki bántotta, nem igézte meg. Feltehetően Sarah informált néhány téren, de van, ahol nem. Ez nem baj, majd bepótoljuk ezt is, hiszen ahhoz, hogy erős vámpír legyen, mindent tudnia kell. A nap erősen sütött, ami eléggé égető tudott lenni, de nem gond. Lényeg, hogy Sarahnak már nem kell félnie a naptól. Nem sok vámpír ilyen szerencsés, hogy gyűrűt kap a kezébe ingyen, és bérmentve. Láttam rajt, hogy valamit nagyon nézett rajtam, de nem tudok rájönni, hogy mit. De az lényegtelen, most a legfőbb, hogy erre koncentráljunk. Először is, figyelnem kell rá, hogy ne kapja el a hév, elvégre még is csak vámpírról beszélünk. Nálam gyorsabb, erősebb, ráadásul a vérem az emberi. Bár nem néz ki úgy, mint aki kész lenne széttépni. Szelídnek tűnik, és igazából aligha mondott pár szót az óta, mióta megtaláltam. Csöndes. - Az előbb említettem. – mosolygok rá, hiszen látom, hogy nem igazán figyelt rám. Végül egyik lábamat előre rakom, két karomat magam elé, védő pózban, majd mosolygok rá. - Támadj. – vigyorgok rá, hiszen mindennél jobban imádom ezt. Egy idő után ő is élvezni fogja.
♒ Zene: Come and get it by: John Newman ♒ Megjegyzés: <3 ♒ Szószám: xxx ♒ Credit
Szemeimmel végig pásztázom az összes fegyvert, ami kárt tehet bennem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kicsit sem kaptam frászt. Karóból eléggé sokat látok, meg a legtöbb fából készült, de van itt más is, és nem hiszem, hogy megakarom érezni bármelyiknek is az erejét. Ha Stefan már átváltoztatott, akkor a legtöbbet kell kihoznom ebből a helyzetből, ami most azt jelenti, hogy életben tudjak maradni. Bár ahogy elnézek itt a fegyvereken nem lesz könnyű, meg nagyon jól tudom, hogy eléggé sok vámpírvadász van. Igazából Anubis is egy a sok közül... De miért nem bánt, hisz vámpír vagyok, ő meg vadász... Fogalmam sincs, hogy miért segít, és kicsit bennem van a félelem most, hogy itt vannak a fegyverek, ő vadász, én vámpír... Egyszerű a képlet. - A verbéna az maró hatással van a vámpírokra, ezt hallottam. - mondom miközben még mindig csak a fegyverekre vagyok képes figyelni. Annyira új még nekem, nem bírom levenni róluk a szemeimet. Felkelek én is a földről, és épp mondani akartam volna valamit, de belém fagy minden szó, mikor meglátom Anubist. Akaratlanul is végig nézek kidolgozott felső testén, meg kell hagyni; nem néz ki rosszul, sőt, nagyon is jól néz ki. Tetszik a látvány, de most nem szabad erre figyelnem, semmi sem terelheti el a figyelmemet. - Oké... - mondom halkan és felnézek a szemeibe. - Mivel kezdjük?
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Pént. Aug. 07, 2015 10:22 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Sarah & Anubis
Kiss while your lips are still red
Egy szót sem szólt, míg meséltem az életemről. Ez nem baj, nincs ezzel semmi gond, a lényeg, hogy tudja, milyen háttértörténettel rendelkezem. Az élet kegyetlen, ezt mindenki tudja. De meg kell tanulni felállni, még akkor is, ha utána újra elesünk. Egy idő után már sokkal könnyebb lesz minden. Végül csak egyet bólintok, majd az udvarra kisétálunk. Már hajnalban kipakoltam néhány dolgot, amit alkalmazni fogunk, hiszen mivel vadász vagyok, van néhány eszközöm is, ami megjárt már néhány vámpírszívet. Míg kisétálunk, addig én megnézem, hogy ott vannak –e még a helyükön, de végül bebizonyosodom róla, hogy igen, ott vannak. Végül egy mosoly szökken arcomra, hiszen szeretek gyakorolni. Szeretem a harcot. Természetesen ez nem fog vérre menni, sőt, míg gyakorlunk, egy haja szála sem fog görbülni. Nem szeretném bántani, de nyilván, ahhoz, hogy meg tudja magát védeni, ahhoz be kell melegíteni. Figyelem, mikor leguggol a fegyverekhez, s érdeklődően fürkészi azokat tekintetével, ajkaim elvállnak egymástól kissé, hogy meg akarok szólalni. - Csak óvatosan. – mosolygok rá, miközben mellé guggolok ugyanúgy. Végül aztán rámutatok egy csillagra, ami eléggé veszélyes Sarah számára, de még én sem nyúlok hozzá. – Ez mindenkire káros, legyen az bárki. Ezt én bűvöltem meg. Egyszer ezt beléd döfi valaki, mindenhol sebet ejt rajtad. – mondom neki megszállottan, érdeklődve a veszélyes dolgok iránt. Szeretem ezeket, hiszen veszélyesek, én pedig szeretem a veszélyt. – Van itt persze néhány karó is, láthatod. Verbéna, meg ilyesmi. Ezeket jobb kerülni. Nektek, vámpíroknak az a szerencsétek, hogy gyorsak vagytok, ezért bármikor el tudtok tűnni. – részletezem, majd felállok, ahogyan kiegyenesedem. A szürke, V vágású felsőmet lekapom magamról, majd a földre dobom. bele is kezdenék a gyakorlásba, ami számára majd kelleni fog. - Egyelőre csak azt tanuljuk, amit az emberek tudnak. Semmilyen trükközés nem lesz ebben. Nem akarom egyből a csúcstól kezdeni, szépen lassan haladunk. – közlöm vele a tényeket, miközben nyújtom neki a karom, hogy felsegítsem a guggolásból.
♒ Zene: Come and get it by: John Newman ♒ Megjegyzés: <3 ♒ Szószám: xxx ♒ Credit
Mikor int, hogy üljek le, vissza ülök a kanapéra és nézem ahogy leül a velem szemben lévő fotelbe. Amúgy egész szép lakás, nem csicsás, vissza fogott, pont olyannak amilyennek lennie kell. Gondosan végig hallgatom azt amit mesélt, hogy mi történt vele, milyen élete volt. Bár tudtam azt, hogy nem egyidős velem, de mikor kimondta a pontos korát kicsit meglepődtem ez pedig pár pillanatra az arcomra is kiült, de aztán el is tűnik ahogy mesél tovább. Egyiptom... Szép hely lehetett, meg most is szép, bár nem irigylem azért amin akkor keresztül ment, biztos nem lehetett könnyű neki jó pár dolgot feldolgozni, és gondolom egyedül volt egész végig. Nem tudom, hogy mit mondhatnék neki, az én családi hátterem sem éppen tökéletes, szóval inkább úgy döntök, hogy nem mondok semmit. Mikor oda sétál hozzám és mondja, hogy a vámpírokat nem nagyon szeretik és vadásznak rájuk, akkor kicsit beparáztam, nagyon nem akarok valami vadász féleséggel találkozni. Felkelek a kanapéról és bólintok, hogy oké, gyakoroljunk, majd követem őt ki, az udvarra. Mikor kimegyünk a földön meglátok pár cuccot, gondolom ezekkel lehet ártani a vámpírokban. Leguggolok és közelebbről is megnézem őket.
Kezdőlap
