Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Szept. 20, 2015 8:50 pm
Ugrás egy másik oldalra
abrienne d'alembe


személyes információk

becenév » Abbey, de gyakran szólítanak Dr. D'Alembe-nek is
születési idő » 1925. január 23.
születési hely » Boston, USA
kor » 90 év ( kinézetre harminc)
play by » Katheryn Winnick
foglalkozás » Az emberi életek megmentésére tettem fel az életem.

faj » Boszorkány
család » Anyát még kislányként veszítettem el egy szörnyű és tragikus autóbalesetben. Apát pedig azt követően pár évre a rák vitte magával. Akkoriban még nem ismerték ezt a betegséget, a gyógyítása szinte embert próbáló volt. Ő nevelt fel, így a halála óta nem vagyok igazán a régi. Mondhatni, magával vitt egy darabot belőlem, és ezt már sosem kaphatom vissza. Azóta még inkább szeretnék minél több életet megmenteni. Lehetne bennem harag a világgal szemben, ám úgy érzem, egyelőre még több jót tehetek le az asztalra.

a felszín alatt »
Velem kapcsolatban egy dolgot jegyezz meg jól: lehet küllemem ártatlan... lehet tekintetem jámbor... ne ítélj elhamarkodottan! Közel sem vagyok olyan ártatlan és jámbor, ahogyan azt rám nézve bárki is elmondhatná.
Hajam szőke, akár a gabonamezők a nap koronája alatt, míg tekintetem olyan kék, mint a legszebb tenger legtisztább víze. Arcom sápadt, szinte falfehér, de nem bújkál bennem korság. Éppen ellenkezőleg, erőm teljében vagyok. Sosem voltam gyenge nő. Most sem vagyok. Az erő esetemben nem a testben lakozik. Sokan vehetnének példát erről. Hisz a fizikai fájdalom mit sem ér, ha a lelkem valójában nem is gyötrődik.
Boszorkány vagyok. S mióta becsaptak, az egykori mentorom egyik legfőbb bizalmasa elárult, a bosszúm édesebb, mint megannyi édes csokoládé egy belga csokoládégyárban. Ilyen voltam-e mindig? Nem. Fiatal lányként kedvességemről voltam elhíresedve, s mikor kitört az a járvány, az elsők között voltam, akik életüket áldozva segédkeztek azokon, akik már megkapták a gyilkos járványt. Nem segíthettünk rajtuk, magam is néhány gyógyfűvel próbáltam testüket gyógyítani, ezzel együtt lelküket is, de akkor ez még... gyógyíthatatlan volt.

user információk »

Név » Viki
Kor » 26 év
Multik » nincsenek, de ki tudja még? ^^
életem lapjai »
1955.

A test elhal, a lélek marad... a test elhal, a lélek marad...
Ez a mondat keringett fejemben, miközben valaki egy vizes rongyot szorongatott a fejemhez, hogy ezzel csillapítsa tomboló lázamat, de éreztem; itt és most nem én leszek a megmentő. S nem én leszek az, kit megmentenek. Oly' kevés beteg gyógyul meg... nincs megfelelő felszerelés. Az egyetlen, amit eddig használni tudtam, a gyógynövények mágikus ereje, amelyben talán még az egyszerű ember is hinni tud. Boszorkányként pedig... főleg hiszek bennük.
A korei háborút csak alig éltük túl. A katonák mellett pár nővért, köztük engem is a frontra vittek. Segítettünk a hőseinken.Vagy megkönnyítettük halálukat.
Járvány. Őrjítő járvány. A levegőben. A vízben... tombol. Most éli egyik fénykorát. Háborúk dúlnak a világon mindenhol, a régi rendszerek - mint dominók dőlnek meg, egyik követi a másikat. S mi marad utánuk? Vér... halál... veszteség... éhség...
- Lányom, pihenj - súgta az ágyam mellett álló nő fehér-kék ruhában, arcát eltakarta. Mintha így elkerülhetné sorsát. A halál eljön... vagy így, vagy úgy, de elpusztít bennünket. Vagy háborúban, vagy betegségben, vagy mikor egyszerűen lejár az időnk. S én tudtam, hogy az enyém most eljött... de még éreztem magamban erőt... éreztem annyit, hogy beszéljek valakivel...

A Halál nem váratott sokáig. Mikor eljött az időm, önként szálltam bele a megsemmisülés vörös felhőjébe, majd csak vártam, hogy történjen valami. Boszorkányok földöntúli társalgása. Nem láttam szememmel, de hallottam őket. Mire képes a boszorkányok ereje...!
De a halál nem tartott örökké, mondhatni, a lehető legrövidebb időn belül keveredtem ki belőle.
2010-et írtunk. Szokatlan világ tárult szemeim elé; nyoma sem volt azoknak a gépeknek, üzleteknek, autóknak, melyek egykoron itt álltak. A vérem egyik pillanatról a másikra agyamba szökött, hisz nem tudtam felfogni, mi történik... csak mentem előre, míg meg nem pillantottam egykori mentorom gyermekét. Visszatértem. Éltem. Tudtam, hogy az ő keze van benne...az anyjáé még inkább. És folytatni akartam, amit elkezdtem. Mindent megtanultam, amit az életről tudnom kellett.
Levegő. Ki és be. Munkát kaptam a kisvárosi kórházban. De mellette nem felejtettem el boszorkány lenni.
De nem, valami ismét történik. A testem megfeszül. Lábam görcsösen a fékre fonódik, ám késő. Becsapódik. Engem csak a biztonsági öv fog meg... a légzésem felgyorsul. A szám széle felszakad. Elütöttem valakit...    

Vissza az elejére Go down

Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
Chantele A. Roux
miss d'alembe Original
Keresem :
miss d'alembe Tumblr_nsd8l0hglD1s7ctgzo3_r1_250
● i found him
miss d'alembe Tumblr_nob703BM0z1u6hkdwo3_250
Tartózkodási hely :
● always next to ebony
Hobbi & foglalkozás :
● i'm interested in science



A poszt írója Chantele A. Roux
Elküldésének ideje Hétf. Szept. 21, 2015 9:38 pm
Ugrás egy másik oldalra


Gratulálunk, elfogadva!


üdvözlünk a diaries frpg oldalán

Üdvözöllek az oldalon, Miss D'Alembe! Meg kell mondanom, a play by-odért egyszerre élek és halok, imádom ezt a színésznőt, és az, hogy boszorkányként álmodtad meg, hát... még egy plusz pont; de ennyire azért ne siessünk előre!
Végigéltél egy világháborút, és egy másikban részt is vettél, mint orvos... valószínűleg már az is kiemelkedő, hogy a férfiak korában már ekkora lehetőséged volt, ám a halál gyorsan kettétörte a megálmodott életet... nagyon érzékletesen írtad le ezt a részt, nagyon tetszett, ahogyan az is, hogy mennyire tömören, ám mégis részletesen mutattad be a visszatértedet. Úgy érzem, még lesz mit írnod a játéktéren is, és magam részéről úgy vagyok ezekkel, hogy teljes képet csakis akkor kaphatok, ha később is olvasom a karaktereitek reagjait. Ezúttal... te is megvettél, vettem is egy jegyet az első sorba. ^^
Kérlek, less be a foglalókba, majd ha ezekkel megvagy, irány a játéktér! Szerintem az, akit elütöttél, ellátásra szorul! Jó szórakozást!

Vissza az elejére Go down
 

miss d'alembe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Miss Whatever
» Kérdezz-felelek!
» Miss McCormick
» Miss Donoghue
» Miss Black

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Boszorkányok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •