A sötétség vagy megszólít
vagy nem vesz rólad tudomást



Share | 
Gates to Hell bar


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Kedvenc dal :
Beat the Devil's Tattoo...
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Modell
† Humor :
Az Ördög nem alszik. Legalábbis nem akárkivel...



Erick Rhaiman ÍRTA A POSZTOT
Vas. Dec. 04, 2016 2:02 am
Nadia & Erick
[You must be registered and logged in to see this image.]
Wild Tales...


- Ugyan, kérlek, ezt te sem gondolod komolyan. - csendül fel egy mély hang a telefon egyik végéből.
- Ezt már megbeszéltük párszor, magasról teszek a külföldi melókra! Szétszakadni nem fogok, és a te túlbuzgóságod nélkül is kellek a fotósoknak. Te csak egy eszköz voltál, és az is maradsz. Úgyhogy ki vagy rúgva. Ja, és cseszd meg! - azzal a vonal hamar megszakad, a telefon pedig az asztalon landol, ahonnan egy hangos koppanással állapodik meg a földön. Erick csak dühösen fúj egyet, majd becsapja öltözőjének ajtaját, s visszasiet az utolsó fotózásra, melyet jelenleg a háta közepére sem kíván. Cowboy jelmez? Komolyan cowboy jelmez?! Ne vicceljünk már...
A fotózás eléggé sokáig elhúzódik, ami köszönhető a vámpír makacsságának is, de végül megkönnyebbülten lép ki a stúdió ajtaján. Eleinte azt tervezte, hogy innen az útja egyenesen ágya mélyére fog vezetni, ám ahogy a hűvös bőrébe mar, s ahogy érzi az éj kellemes illatait, hamar megjön a kedve egy kis italozáshoz. A belváros viszont kezd rohadtul unalmas lenni, inkább valami nyugalmas, mégis titokzatos helyre vágyik, ami mentes az ostoba tiniktől, s ahol rá lehet bukkanni értelmes társaságra. Így végül felpattan motorjára, ami nagy robajjal megindul a külváros egyik eldugottabb kis bárjába.
Odaérvén bizakodva tapasztalja, hogy nincsenek sokan, így leparkolja a járgányt nem messze a helytől, s megindul a bejárat felé. A két kopasz tag, kik támasztják az ajtó melletti falat, amolyan "kidobóként" funkcionálnak, bár Erick jól tudja, hogy még egy kislány is rommá verné őket, csupán elrettentésként szolgálnak, azonban ez inkább megy át lassan már komédiává. A férfi csak biccent nekik egy sejtelmes mosollyal az arcán, mellyel mintha azt sugallná feléjük, hogy "Hé, barmok, nekem mocskosul jó éjszakám lesz, ti meg kapjátok be!"
Amint belép, még mielőtt körülnézne, rögtön felfedezi egy ismerősét az egyik sarokban, kihez odalépvén vált vele pár szót, úgyis kellett vele tárgyalnia egy új drogról, ami a napokban érkezik. Az illetőnek azonban rohannia kell, így Erick a pult felé veszi az irányt. Egy valami ugyanakkor mégis felkeltette a figyelmét, mikor belépett. Egy furcsa érzés, mely azonnal hatalmába kerítette, s mikor a pult felé fordul, észre is veszi gazdáját egy bájos hölgyemény személyében. Ohh, igen, egyértelmű: ő lesz a mai "áldozat". Így megigazgatja a felsőtestén pihenő fekete inget, a bőrövvel tartott sötét bőrnadrágot pedig enyhén lejjebb tolja, s az acélozott talpú bakancs hangos kopogása hamar megindul a kiszemelt felé. Azonban alig halad pár métert, valami hülye vinnyogásra lesz figyelmes az egyik asztaltól.
- Erick? Te vagy az a modell! Úristen, te vagy az!!! Kint vagy a falamon, jézusom! - a férfi csak szemforgatva pillant oldalra, mire két lány ott terem mellette szinte a semmiből, s az arcába tolnak egy kis papírfecnit.
- Egy autogramot, kérlek! Úristen el se hiszem!!! - a férfi mit sem szól, csupán aláírja a fecnit, majd élesen a szemükbe pillantva szólal fel.
- Tipli van, lányok. - utasítja őket, s mint a robotok, úgy hajtják végre a parancsot, s mintha mi sem történt volna, visszaülnek helyükre. Az ilyen jeleneteket annyira nem szereti, főleg, hogyha épp más dolga van...
- Kettőt. - a pulthoz érvén letelepedik az ismeretlen hölgy melletti bárszékre, s a kapott italt egyből lehúzza, majd int, hogy jöhet a következő.
- Még nem láttalak erre. - szól az idegen felé, majd lehúzza a következő kört is.
- Így muszáj volt idejönnöm, nehogy valami barmot kelljen elviselned az est további részében, szóval igazából... Szívesen! - vigyorodik el szélesen, majd eggyel erősebb fokozatra kapcsolván erősebb piát rendel, természetesen nem csak magának.
- Azt is remélem, hogy nem társaságra vársz, mert akkor sajnos kénytelen leszek szétrúgni az illető seggét. - vonja meg vállát beletörődötten, miközben hangja színpadias élt vesz. Így abba is hagyja a fecsegést, s hagyja szóhoz jutni a hölgyeményt, kinek vámpír léte még inkább felkeltette Erick érdeklődését. Egy ismeretlen s vonzó nőszemély... Hmm, vajon mi hozhatta ide? Mi a titkod, Szépségem?


[You must be registered and logged in to see this link.] Tökéletes! Wink
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
my mother
† Kedvenc dal :
Don't be afraid
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
wanted Katherine
† Humor :
icy



Nadia Petrova ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Dec. 03, 2016 10:45 pm
[You must be registered and logged in to see this image.]
to Erick from Nadia
Nagyjából egy hét leforgása alatt rengetek dolog történt velem. Még mindig alig merem elhinni, hogy itt vagyok Mystic Falls-ban és ha ez nem lenne elég már be is költöztem egy helyes kis lakásba. Drága barátnőmnek hála biztosak lehetünk benne, hogy a szülőanyám itt van ebben a városban, végre meg fogom találni. Számon kérhetem és választ kaphatok a miértekre, mégis minek hagyott el. Valamiért az összes fel s lemenőm ebben az istenverte poros kisvárosban tengeti a mindennapjait vagy a közeli főiskolán. Alig látni errefelé embereket, ezzel szemben mindenféle természetfeletti lények megtalálhatóak, valamiért ez a hely ide vonzza őket. Pár nappal ezelőtt a külvárosban sétálgattam és észre vettem egy bárt, de ma jutottam el odáig, hogy be is tévedjek. Ki akarom szellőztetni a fejem, tombolni akarok és mindent egyszerre, mert megtehetem. Vámpír vagyok és sajnos már a napját sem tudom mikor ittam vénából vagy mikor csaptam egy vérengzősebb partit. Mióta tudom az igazságot az egész életemet anyám keresésének szenteltem, senkit és semmit sem néztem, csak a cél lebegett a szemem előtt. Most, hogy tudom hol van pontosan valamiért azt érzem nem fog megszökni előlem újra. Valami itt tartja és nem szándékozik elmenni, így végre vámpírlétem alatt legelőször kifújhatom magam és pihenhetek a magam őrült módján rohanás nélkül.  Éppen ezért most itt ülök a pultnál, hiszen ünnepelni akarok és temérdek alkoholt bevinni a szervezetembe. Kicsíptem magam, lenge felső mellé egy feszülős farmert választottam és az elmaradhatatlan magas sarkú cipőt. Órák óta töltöm magamba a töményet, de még csak meg sem éreztem, lehet velem van a baj és alkoholista vagyok vagy a társaság hiánya teszi. Egyet sóhajtok, majd lehúzom a poharamban lévő maradékot és felnézek. Gyorsan körbe pillantok, nyugtázom, hogy még mindig nem láttam egy érdekes lényt sem, majd a pultost keresem.
- Hé, ide! Még egy kört! - ujjammal az üres pohárra mutatok, hangom parancsoló és követelőző. Az este további részében már csak két dolog érdekel, hogy segg részeg legyek és, hogy végre szétmarcangolhassak valakit.
■ ■ Begin Again ■ ■Remélem elmegy kezdőnek ■ ■[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



Cole Gibson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 29, 2016 11:44 am
- Te nem. Asszonyverő Adonisz igen.
Teljesen másképp is alakulhattak volna a dolgok, ha nincs ott az a gyerek. Nem tudom, mi lett volna az estéből, mert az is könnyen megeshet, hogy két perc múlva már távoztam is volna, mert Wanda is talál jobb elfoglaltságot nálam, én pedig nem akarom nézni, ahogy másokat nyal-fal. Pont nem érdekel, hogy lányról van szó, vagy hímneműről.
- Én abban is benne vagyok.
Rajtam aztán ne múljék. Ügyesen bánok a kezeimmel, ezt már saját bőrén is megtapasztalhatta, egy masszázs pedig tényleg nem nagy kunszt. Egyrészt nem agysebészet, másrészt pedig nem egy olyan dolog, ami túlzottan fárasztó lenne.
- Akkor még jó, hogy jöttem, a végén lehet azok is rád szálltak volna.
Bár nem hiszem, hogy így lett volna. Bár, mit tudok én ezekről az emberekről? Egyiküket sem ismerem, és nem is áll túlzottan szándékomban megismerni őket. Tökéletesen elvagyok a saját életemmel, a saját barátaimmal, a saját gondjaimmal, és démonaimmal.
- Tudod jól, hogy nem vagyok egy agresszív ember. Az más kérdés, hogy vannak dolgok, amik ki tudják nálam verni a biztosítékot. Ez közéjük tartozik. Viszont ha kitessékeltek volna, akkor egyszerűen fogom a sátorfámat, és elmegyek.
Nem kevertem volna annál nagyobb balhét, mint amit csináltam a gyerekkel. Kapott ő is akkorát, hogy valószínűleg nem is fog emlékezni az egészre, csak másnap reggel arra ébred, hogy fáj a pofája. Helyes, ez majd talán emlékezteti rá.
- Fogalmam sincs, pont ezért jöttem el, hogy kiderítsem.
Az ilyen kérdéseket sosem értettem, amik hasonló kontextusban hangzanak el a másik szájából, de nem fogok neki nagy feneket keríteni.
- Nem „ezek” hiányoztak, te hiányoztál.
„Meg a bájos személyiséged” – tettem volna hozzá legszívesebben, de ezt most magamban tartottam.
- Lényegtelen a kérdés, mert nincs nálam bilincs.
Ha lenne, akkor sem tudnék érdemi választ adni. Nem vagyok az a fajta, aki szereti a hasonlókat, mint amire valószínűleg ő gondolhat most. A munkában meg az, hogy megbilincseljük a bűnözőket egy teljesen más kérdés, ott szükséglet, mert sokszor nem képesek megülni a seggükön, és folyamat menekülnének.
Meglepődök, mikor a kabátomért kap, és magához húz, de a csókot habozás nélkül viszonzom. Egek, de hiányzott már ez. Szavaira pedig csak elmosolyodok, és válasznak ennyivel érje is be. Miután lemászik, csak bólintok, és már indulok is el vele a házam felé. Néhány perc múlva már ott is vagyunk, aztán már nyitom is az ajtót.
- Hölgyek előre!
Megvárom, míg besétál, aztán pedig követem én is, és bezárom mögöttünk az ajtót, a kulcsot pedig benne hagyom. Lilah is már alszik, ahogy látom, szóval ő nem fog zargatni minket, annyi már biztos.
- Lasagne-t csináltam, foglalj helyet valahol, vagy kutakodj az italok között, én pedig mindjárt hozom.
A kabátomat lerakom a fogasra, és már megyek is szedni egy adagot neki, aztán pedig berakom a mikróba. Néhány órája kész van már, kihűlt egy kicsit, de ez könnyen orvosolható probléma. Ha kanapéra ült le, akkor előveszek még egy tálcát, és arra rakom rá a tányért az evőeszközökkel egyetemben, ha valami olyan helyre, ahol asztal van, akkor anélkül teszem le elé a kaját.
- Jó étvágyat!
Aztán pedig én is leülök egy mellé egy székre/a kanapéra.

[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
My soul
† Kedvenc dal :
Stone Cold
† Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
† Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 29, 2016 11:40 am
to Cole

- Szóval elrontottam volna a remek napodat? – vontam fel kicsit a szemöldökömet, de végül megrántottam ismét a vállaimat, hogy mindegy is. Inkább csak hagytam, hogy a füst ismét eltűnjön az esti csípős időbe. Bár sejtettem, hogy nem miattam, vagyis inkább Mike tehet arról, hogy elcsesződött az ő estéje is, de legalább kvittek voltunk ilyen téren.
Azt mondják, hogy az évek múlásával jobb lesz, de sose gondoltam így a farkasommal kapcsolatban. Pontosan annyira lázadó és önfejű egyed volt, mint amennyire én. Szórakozás és hasonló dolgok eléggé jellemzőek voltak rám, miközben a farkasomra inkább a vérengzés és a kegyetlenség, ami részben talán rám is, csak másértelemben. Én a szavaimmal, vagy a tárgyalásokon tudtam igazán kegyetlen és szívtelen lenni. Bár utóbbit elég sokszor rám sütötték amúgy is, de hát nem mindenki jelentheti ki, hogy az életében ott van az a bizonyos „Boldogan éltek, míg meg nem haltak dolog”. Azt se hiszem, hogy képes lennék-e valakihez igazán kötődni. Cole-hoz is kötődöm, de szerintem messze még nem annyira, mint ami normális dolog lehetne akár egy kapcsolathoz. Elvált szülők és a többi. Jó kis példák voltak előttem.
- Hmm, pedig azt hittem, hogy hamarosan jön egy masszázs felajánlása is, úgy már talán egészen csábító lett volna a dolog. – mosolyodtam el kicsit szélesebben, hiszen a vérét szívtam. Farkas éhes voltam, másrészt, ha valaki sokat iszik, akkor nem árt enni se, így még inkább csábított a normális kaja gondolata a koleszos koszt helyett és a sok (gyors)éttermi kaja után.
- A pulton táncoltam, egy lánnyal smároltam, aki történetesen a legjobb barátnőm és legalább három pasit ejtettem pofára, akiknek szintén idővel lehet elgurult volna a gyógyszerük, meg még sorolhatnám a dolgokat. - pillantok rá komolyan, de inkább már nem is számolom a dolgokat, mert még ezernyi dolgot szerintem fel tudnék sorolni, még akkor is, ha nem csak az elmúlt évekre gondolok, hanem csak a ma estére. – Másrészt, meg ha miattad keveredik ide valaki, aki még bajt is okoz, akkor mész te is. Ez alap dolog, meg nem volt kedvem, hogy még valakinek esetleg bemoss amiatt, mert kirakják a szűrödet. – tettem még hozzá. Lehet aggódásnak is nevezni, de szerintem ez még nem az. Persze, számomra sok minden nem az, ami egy normális emberek által odasorolható dolog lenne. – Meg azt se akartam, hogy az állásodat kockáztasd a sok menő szülő miatt… - jahh, sok esetben a pénz beszél. Ezt már magam is tudom, hiszen apám miatt is másképpen néznek rám és ha egyszer kilépek tényleg a nagyok közé diploma után, akkor még nagyobb port kavarhatok, hiszen apával pont a két ellentétes oldalon fogunk lenni. Igazán remek cikk lesz…
- Hmm, szerinted mire kellene vélned? – billentettem oldalra a fejemet, miközben széttártam a karomat és a csillagokat bámulva fordultam körbe a vízben. – Ezek szerint hiányoztam volna az elmúlt két hétben? – pillantottam rá egy féloldalas mosoly keretében, hiszen már két hét is eltelt azóta, hogy láttuk egymást. Eddig nem is tudatosult bennem, hogy mennyire is rohan az idő…
- Ellenedre lenne, ha meg kellene tenned? – kérdeztem meg pimaszul, majd pedig a következő pillanatban már a szökőkút peremén álltam. – A zaklatás, meg nem volt zaklatás, ha az lett volna, akkor nem jöttél volna el a bárba. Szóval az egyik vádat ejtheti is az ügyészség. A másik pedig… - mosolyom pedig egészen jól elárulhatta, hogy talán kicsit őt akarom bosszantani, vagy csak érdekel a reakciója, hogy néha egy-egy fura megmoccanásommal mit váltok ki belőle, vagy talán a határait akarom megismerni, hogy meddig mehetnék el. Ha pedig ott állt a közelemben, akkor a kabátjánál/felsőjénél fogva vontam közelebb, hogy egy szenvedélyes csókkal ajándékozzam meg őt.  – Vagy talán inkább mást kellene megbüntetni és nem engem? – pimaszság és a kihívó hangnem pedig könnyedén csendült, ahogyan a fülébe suttogtam eme pár szót. A következő pillanatban pedig már le is szökkentem onnan, - ha engedte-, hogy a cipőmet felkapjam és elinduljak a lakása fel. – Jössz? Vacsorát és bort ígértél. – kacsintottam rá, miközben mosoly bujkált az ajkaimon.



Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



Cole Gibson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 29, 2016 11:37 am
Szavaira nem reagálok semmit, addig míg mondja, és utána még néhány pillanatig őt nézem, aztán pedig magam elé tekintek, és úgy haladok mellette. A nikotin engem is mindig képes lenyugtatni, ő rá nem tudom viszont milyen hatással van. Remélhetőleg hasonló, mint amilyen rám. Bár, ha belegondolok, nem is igazán láttam még őt dohányozni. Mindennek eljön egyszer a maga ideje, úgy tűnik.
- Nem igazán. Teljesen jó napom volt, míg ide nem jöttem.
Vonok vállat egyszerűen. Nem tudom azt mondani, hogy megbántam, amiért eljöttem, mert ha nem is én miattam, de más miatt simán megeshetett volna az előbbi forgatókönyv. Csak akkor lehet máshogy alakult volna minden. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy nagyon csúnya vége lett volna. Tudom, hogy micsoda Wanda. Arról viszont nincs tudomásom, hogy mennyire tudja kezelni az átalakulásait. Eddig nem volt rá példa, hogy akaratlanul változott volna át, én legalábbis nem tudok róla. Akárhogy is, egy ilyen inger simán kiválthatta volna belőle, mert nem valami idős a lány sem, és nem hiszem, hogy már kisgyerekkora óta az, ami.
- Nem, csak egy felajánlás volt.
De legalább már mosolyog is, azért ezt már betudom haladásnak. Ahogy mondja a dolgokat, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, mennyire sikerült elcsesznem az estéjét.
- Téged minek raktak ki egyáltalán? Én estem neki a srácnak, nem te.
Nem értem a pultos logikáját, mert ugyan van Wandának köze ehhez, de ő csak áldozat volt. Az meg, hogy én túlreagáltam, a saját dolgom. Ha valami kárt tettem volna az épületben, azt is kifizettem volna, azon nem múlt volna, de most, hogy megvertem egy gyereket, csak mert az előtt megütött egy lányt, azért miért kellett kitessékelni minket? Hagyjuk, felesleges ezen agyalni.
Megrázom a fejemet, mikor belemászik a szökőkútba, kezeim továbbra is a kabátzsebemben pihennek.
- Több indokom is van. Először is tényleg meg akartam tőled tudakolni, hogy mire véljem ezeket az üzeneteket, valamint pedig látni akartalak. Mármint tényleg látni, nem a telefonom kijelzőjén keresztül.
Nem fogom túlkomplikálni a választ, az viszont nekem is böki egy kicsit a csőrömet, hogy a szökőkútban mászkál.
- Mintha te tényleg arra játszanál, hogy megbilincseljelek. Már két ízben követtél el bűncselekményt, először zaklatás, most pedig ez.
Mondom neki mosolyogva, egyáltalán nem gondolva komolyan a zaklatás dolgot. De hát ezt a részét már túlbeszéltük.  
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
My soul
† Kedvenc dal :
Stone Cold
† Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
† Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 29, 2016 11:33 am
to Cole

Eleve rengetek szabályt megszegtünk mi is a társasággal, ott volt a pulton táncolás, a billiárdasztalok nem teljesen megfelelő használata, de legalább sok pénzt hoztunk nekik és így ők se féltek attól, hogy valamelyik gazdagabb gyerkőc szülője egy pert, vagy valamit akaszt a nyakukba. Mondhatni a törzshelyünkké vált, amikor nem az egyetemen környékén akartunk bulizni. Az pedig, hogy mennem kell, vagy pedig Cole megy… Azt hiszem, hogy egyértelmű volt, hogy inkább én megyek, mert szerintem abból csak egy szép veszekedés lett volna, ha azt mondom neki, hogy húzza el a csíkot. Egy részem pedig szívesen a képébe mondta volna ezt, míg a másik viszont továbbra is örült annak, hogy lépett, mielőtt ostobaságot csináltam volna. Ennyi ember előtt szétkapni valakit, vagy éppen farkassá válni… Mondjuk azt, hogy egyik se éppen a lehető legjobb megoldás lenne, hanem inkább hatalmas nagy baklövés.
Amikor viszont megszólal, akkor csak felmorranok. Többet ne várjon tőlem. Volt már rá példa, hogy megköszöntem neki a segítséget, de akkor se volt túl gyakori. A jelenlegi helyzetben pedig… Mondjuk azt, hogy örülhetünk annak is, hogy nem lendült a kezem, hanem inkább csak azért, hogy az ajtót kinyissam és távozzak.
Amikor az öngyújtót felajánlja, akkor habozok, de végül elveszem és kissé remegő kézzel – az idegesség miatt-, de végül meggyújtom a cigit. Majd pedig lassan kifújom a füstöt, ahogyan az esti hűvös időben egyre inkább láthatóvá válik a lehelettel együtt.
- Muszáj követned? Vagy időközben már hirtelen testőrré nevezted ki magad? Meg tudom védeni magam, ha kell. – morgolódtam tovább az orrom alatt, de inkább csak a táskámat ölelem magamhoz, mintsem meglökjem, hogy menjen már innen. Idővel ahogyan a cigarettafüst is semmisé lesz, úgy majd elpárolog ez a haragom is. Még hátrapillantok a Mike-ra, meg a többiekre, akik összeszedni jöttek utánunk. Látom Mira aggódó tekintetét, de csak megrázom a fejemet, hogy ne tegye, de alig láthatóan, hamarosan inkább írok neki egy üzenetet, ha már úgyis a fiatalság kórossága ilyen téren is rám ragadt és sok esetben inkább a kezemben tartom a telefont, mintsem valahova elpakoljam, mármint táskába, vagy a zsebembe.
- Tényleg sajnálod? Vagy inkább csak szar napod volt és ezek a dolgok mellé még jó volt levezetni a feszültséget? – kérdeztem meg minden kedvesség nélkül, de legalább beszéltem, ez is haladás.
- Le akarsz kenyerezni? – pillantottam rá végül egy mosollyal az arcomon. – A fiúk győzelmét, eddig minden meccset megnyertek, mi meg a próbatárgyalásokat. Meg a Naherty ügy győzelmét, ha már megnyertem az egyik legnagyobb pert. – rántottam meg a vállaimat, mintha semmiség lenne, majd pedig felpillantottam az égre egy pillanatra. Majd pedig folytattam tovább a sétát. – Miért jöttél el valójában? - Pár pillanat erejéig hallgattam, a következő pillanatban pedig sietve rúgtam le a lábaimról a magassarkút, a cuccaimat pedig leraktam a szökőkút szélére, hogy utána könnyedén belemásszak, mint egy dilis és kicsit néha még kifelé is locsoltam a vizet. – Szóval ki vele, hogy miért jöttél el, vagy pedig talán a társaid fognak megbilincselni helyetted. – hiszen ezzel törvényt szegtem. Szökőkútban nem szokás csak úgy belemászni.



Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



Cole Gibson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 29, 2016 11:27 am
Hallom, mit mond a lány, de nem fogom befejezni. Még így is könnyen megússza a gyerek, mert percekig püfölhetném, ha akarom, ehelyett csak kapott tőlem egy olyan igazi apai pofont… meg egy gyomrost. Nem tudom, ki ez a srác, vagy hogy mit akarhat Wandától (mondjuk tippem az van rá), de annyi szent biztos, hogy nem fogom nézni, ahogy egy részeg idióta megüt egy lányt, pusztán azért, mert visszautasította. Remélhetőleg benő a feje lágya a gyereknek ennek köszönhetően, ha nem… akkor ez van, majd jövök máskor is.
És még őt dobják ki innen? Nem igazán látom ebben a logikát, bár ettől a helytől nem is vártam túlzottan mást. De legalább meg volt a mai jótettem is, ennyi nyugtat. Az meg, hogy ezzel együtt elbasztam Wanda estéjét, járulékos veszteség. Nem ez volt a szándékom, de így alakult. El kezdhetném keresgélni azt, hogy mit nem kellett volna akár neki, akár nekem csinálnom, de mit érnék el vele? Semmit konkrétan. A lelkiismeretemet sem kell nyugtatni, azt tettem, amit helyesnek véltem. Azt viszont beismerem, hogy kicsit túllőttem a célon, mert egyszerűbben is leszerelhettem volna a srácot, kevésbé fájdalmasan.
- Szívesen.
Forgattam meg a szemeimet, mikor elsétált mellettem. Néhány pillanat múlva én is megfordultam, és kisétáltam a kocsmából, és elindultam a lány után. A megszólalására nem akarok és nem is fogok válaszolni, elég zabos, és nem akarom jelenleg önteni az olajra a tüzet. A srácon átlépek, és már folytatom is az utamat. Nézem, ahogy eldobja a gyújtóját, és csak ismét sóhajtok ennek köszönhetően. Odalépek hozzá, majd odanyújtom neki a sajátomat. Napi egy-két cigi mindig előfordul nálam, néhány éve szoktam rá, és tervben is van, hogy letegyem. A kezdeti napi két dobozhoz képest azért egész jól állok, úgy gondolom. Elveszi, vagy nem veszi, egy cigit én is a számba veszek, amit meggyújtok.
Ha nem akar hozzám szólni, hanem inkább füstölög magában, akkor én sem erőltetem a beszélgetést, de a sétát továbbra is ott folytatom mellette. Kivéve, ha nagyon ellenkezne, és már-már radikális módszerekhez (nem ütögetés, hanem sikoltozás) folyamodna. Percekbe is beletelik, mire végül megtöröm a csendet.
- Sajnálom, hogy szétbasztam az estédet, de utálom, ha egy nőt megütnek. A gyereket is meg kellett nevelni.

Ez az indokom, nem spilázom túl. Vagy elfogadja, vagy nem.
- De ha akarod, menjünk hozzám. Néhány órája lett kész a kaja, pia is, zene is van ott. Egyébként mit ünnepeltetek annyira bőszen?
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
My soul
† Kedvenc dal :
Stone Cold
† Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
† Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 29, 2016 11:25 am
to Cole

Sose voltam olyan, aki könnyedén tudna beszélni akár a múltjáról vagy a családjáról? Mégis kibeszélne arról, hogy az anyja lepasszolta őt a szinte sose látott apjánál amiatt, mert éppen talált másik palit magának és házasodni készültek? Én meg útban voltam a nagytervhez és a munkához. Jahh, igazi minta család a miként. Anyám lepasszolt, az apám meg tényleg tisztára tudatlan abban, hogy milyen világban élünk. És arról se feledkezzünk meg, hogy már gyerekként megöltem valakit, vagyis a tinédzserkor hajnalán akaratlanul. Máig hiszem azt, hogy valakinek a keze benne volt és az volt a cél, hogy kiváltsam az átkomat. Tényleg igazán köszi, egyszerre imádok farkas lenni, míg másrészt meg néha totálisan gyűlölöm, de legalább nem vagyok a holdjátékához teljesen kötve, mint a többség. Mindegy is, hiszen jól éreztük magunkat egymás társaságában, meg beszélgettünk is.
- Hmm, akkor már van cuki mamuszkád is, meg a járókeretedet hol hagytad, vagy a sokkal cukibb és szexibb Lilaht? – kérdeztem meg még mindig húzva az agyát. Persze az más tészta volt, hogy ki valójában mennyi idős, de valójában talán egyikünk se érdekeltek az ilyen fajta szabályok, vagy a tényleges adatok. Néha nem kell mindent tudni a másikról, csak sodródni kell és semmi több.
A játékot pedig most akarnám kicsit magasabb fokra emelni, hogy utána pofára ejtsem, mint megannyiszor tettem már. Adok valamit, hogy utána elsétáljak, persze nem örökre, de hát na. Ha minden egyből jön és túl könnyedén, akkor hol marad a küzdés és a jótékony hatásai annak? De persze most is bele kell szólnia Mikenak. Talán tavaly inkább neki kellett volna meghalnia azon a végzetes estén, amikor három focista eltűnt. Persze, halottak, de még az apám se találta meg, így pedig nincs mitől aggódnom, hiszen ő a legjobb ilyenben, így én és Mira is biztonságban van. Tényleg baleset volt, de úgyse hinné el senki és az már inkább végzetes lenne…
Hamarosan pedig az asztalak vágódom és a földön kötök ki. Köhögök párat, hiszen én se vagyok törhetetlen és érzem, hogy szinte hamarosan ki fog szabadulni a bestia, de akkor ő is darabokban távozna, viszont valaki megelőz a dologban, így nem is buktatom le magam, hogy miféle szörny lakozik bennem.
- Ahaa…-  csak ennyit mondok, majd pedig letörlöm az ajkaimról a vért, hiszen a szám felrepedt a pofonnak köszönhetően, amivel az asztalnak taszított részben, majd le a földre. Mira könnyedén terem mellettem, de csak lerázom magamról a karját.
- Cole, fejezd be! – bármennyire is hízelgő, hogy meg akar védeni és ellátná a baját egy egyetemista baromságaitól, akkor se akarom, hogy ezt tegye, de mintha csak a falnak beszélnék. Pontosan tudom, hogy Mike szülei befolyásosak és rohadtul nem állt szándékomban Cole-t bajba keverni, de ezek után… Mire pedig sikerül feltápászkodnom, addigra pedig már csak azt látom, ahogyan kidobja őt az utcára.
Mindenki őt nézi, de senki nem mer szólni se hozzá. A pultos hangja csendül a fülemben, mire csak morranok, majd felkapom a táskámat és a kabátomat is, majd elindulok kifelé, de előtte még neki megyek Cole-nak is és megállok előtte.
- Remélem most már jobb, hogy kidobtak innen! Tényleg muszáj volt? – ohh, mintha nem ismerném a hálát, pedig nagyon is az voltam, vagyis csak egy parányi részem, hiszen mindig is túl büszke voltam ahhoz, hogy mások segítségére szoruljak. Az apám cseszett rám, így talán nem csoda, hogy a törődés és a hasonló dolgok számomra eléggé ismeretlenek és távol állnak tőlem. Talán részben emiatt is élek olyan életet, amilyet. Ahogyan az se túlzottan érdekelt, hogy esetleg a korábbi esésnek köszönhetően megsérültem-e még máshol is, vagy nem.
- Inkább ne válaszolj, legalább elintézted, hogy nehogy túl ittasan lás, vagy más karjaiban... – azzal a lendülettel ott is hagytam, ha hagyta, hogy elmenjek. Az utolsó dolgot, meg inkább dacból tettem, mert rajta kívül nem hiszem, hogy bárki másnak az ágyába akartam volna mászni, vagy bárhol máshol engedni, hogy esetleg földi örömökkel jutalmazzon meg. Ha pedig mehettem, akkor alig, hogy kiléptem el is kezdtem kotorászni a cigarettám után, pedig nem volt éppen rám jellemző az, hogy füstöljek, de most szükségem volt. Már ha éppen működött volna az öngyújtó és nem pedig vélhetően pont valakit eltaláltam volna vele a sötétben, ahogyan bosszúsan elhajítottam.


Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



Cole Gibson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 29, 2016 11:21 am
A logikájával nem igazán tudok vitatkozni. Már akkor tudtam, hogy mit vállalok be, mikor először kezdett el rám úgy igazán nyomulni. Akkor úgy is voltam vele, hogy ne keverjük a szezont a fazonnal, és el is utasítottam őt. Csak aztán pedig eszembe ötlött, hogy egyszer élünk, és meg kell ragadni a lehetőségeket, amíg lehet. Tisztában voltam vele, milyen lány Wanda, hogy mennyit bulizik, és hogy hány másik srác ágyában fordulhat még meg… bár azon sem lepődnék meg, ha nem csak srácokéban. De ettől függetlenül jókat tudtunk beszélgetni egymással, és tudunk továbbra is, habár én személy szerint a múltamat nem kötöttem az orrára. Nem szeretem ezt a témát boncolgatni.
- Ó, remek estém volt már az üzeneteid előtt is – mondom neki mosolyogva, mikor lelök vissza a székre, majd pedig folytatom. – Öreg csontjaim pihentetése többek között.
Persze az „öreg” szót ironikusan mondom csak. Legalábbis ő biztos úgy értelmezi, akármennyire is van abban az egy szóban valamiféle igazság. De erről sem igazán esett még szó, hogy mi vagyok valójában, se a valódi koromról. Majd… talán.
Következő kérdésére nem válaszoltam, csak élveztem a helyzetet. Már kezdtem volna beleélni magam, mikor hirtelen eldurvultak a dolgok. Kirántja valami srác őt az ölemből, én pedig ülve nézem a jelenetet. Csávókám látszólag nem érti a visszautasítást, és eléggé elcsúnyul a helyzet. Legalábbis az én nézőpontomból mindenképpen, nem tudom ez milyen gyakori lehet ennél a srácnál. Mikor Wandát az asztalra löki, akkor már álltam is fel a székemből, és a háttal nekem álló srác vállára tettem a kezem, és húztam vissza. Az megpróbált nekem behúzni egyet, én pedig nemes egyszerűséggel hajoltam kicsit hátrébb, ezzel térve ki az ütés elől.
Nem akartam annyiban hagyni a dolgot, ezért gyorsan közelebb léptem hozzá, és jó erősen gyomorba térdeltem, aminek következtében fájdalomtól nyögve esett a földre. Ránéztem Wandára.
- Jól vagy?
Válaszától függetlenül nyúltam a srác felsőjének anyagához, hogy felrántsam őt onnan. Az ütéshez egész testemet lendítettem. Ez is eléggé fájhatott neki, hát még az, hogy a másikat az asztal adta neki. A földre kerül, én pedig a felsője nyakát fogom meg, és mint ahogy a macskákat szokás, úgy kezdem el magam mellett cibálni, hogy aztán pedig nemes egyszerűséggel kidobjam őt az utcára.
- Ha még egyszer hozzá érsz… Levágom a golyóidat, és megetetem veled.
Nem üvöltöztem, végtelen nyugodtsággal hangoztak el a szavak a számból, de a fenyegetésemet nagyon is komolyan veheti. Ezt követően pedig visszamentem a bárba, hogy ne egy kíváncsi szem nézhessen rám.
- Mi van?
Szétteszem a karjaimat, nem értve a csodálkozás okát. Túl sokat ivott már a gyerek, és veszélyes volt. Én pedig csak szolgálok és védek.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
My soul
† Kedvenc dal :
Stone Cold
† Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
† Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 29, 2016 11:07 am
to Cole

Fogalmam sem volt arról, hogy miért küldtem azt, amit neki. Talán ide akartam csalni, vagy csak szimplán azt akartam, hogy rám gondoljon este. Nem, inkább utóbbit kizárnám, hiszen miért is akarnám? Ez csak móka és semmi több. Amúgy se jó a „munkát” és a többi dolgot kavarni, bár nem mintha annyira izgatnának az ilyen szabályok. Csak nem bűn néha jól érezni magunkat, meg amúgy se vertük sose nagydobra. Fülledt bárok, hotelek vagy éppen motelek, na meg persze olykor-olykor a lakását is sikerült feltérképezni, de nem éppen hagyományos módon. Fogalmam sem volt arról, hogy éppen mivel telik a péntekestéje, vagy milyen is volt a napja, milyen gyilkosság, vagy bűntény történt.
Nem gondoltam volna azt, hogy el fog jönni, na jó talán egy apró részem reménykedett benne, de hát egyetlen egy üzenetre se reagált, így már nem is küldtem többet. Másrészt meg persze, hogy pont akkor lépett be, amikor a legjobb műsor ment, hiszen miért ne? Fiatalság bolondság, ahogyan mondani szokták és még most meg kell kitombolni magunkat, nem negyvenévesen. Meg attól még, hogy kosztümöt hordunk néha és tárgyalásokon veszünk részt, nem jelenti azt se, hogy ne tudnánk élvezni az életet, vagy félnénk a botránytól. Nem pont ezzel fogom megölni a felfelé ívelő „karrieremet”.
Hamarosan pedig leugrom a pultról és mosollyal az arcomon indulok el az ismerős idegen felé. A szavak is könnyedé jönnek, de hát sose kellett félteni ilyen téren se.
- Hmm, kivéve akkor, ha a másik fél is benne volt… - villantok egy ártatlan mosolyt, hiszen tudom ám mi fán teremnek az ilyenek, hiszen nem lett volna kötelező idejönnie, ebből pedig következtetni lehet arra is, hogy a másik félnek se volt ellenére a dolog. A következő pillanatban pedig már távoznék is. Amikor pedig elkapja a kezemet és maga felé fordít, akkor kíváncsian pillantok fel rá. Szavain pedig könnyedén nevetem el magamat.
- Vagy csak nem akartam, hogy unatkozz és legyen egy jó estéd, ha már nekem az van? – kérdeztem vissza játékosan és pimaszul, majd a következő pillanatban kicsit meglöktem őt, hogy újra a székben kössön ki. A következő pillanatban meg kicsit fölé másztam és úgy simítottam végig az arcán.
- Vagy szeretnéd, ha nélküled nem is lenne buli a buli? – kérdeztem meg és már éppen ajkaim játékával ajándékoztam volna meg az incselkedésem jeleképpen, amikor valaki elkapta a kezemet, ami egyre lejjebb és lejjebb vándorolt Cole felsőtestén, de messzire nem jutottak az ujjaim, hiszen nem csak a kezemet kapta el valaki, hanem el is rántott onnan.
- Wandaaa… - a bűzös lehelete a férfinak pedig könnyedén terített be.
- Enged el a kezem Mike! Ha nem tűnt volna fel, akkor éppen beszélgettem valakivel! – szólaltam meg csöppet se kedvesen, majd megpróbáltam kirántani az irányító ujjai közül a karomat.
- Miért is tenném? Vagy neked már csak Mira jó? Vagy ez a… ? – a végét pedig elröhögte és nem is lehetett érteni a szót, hogy milyen jelzővel is illette Cole-t.
- Menj a francba!  - a következő pillanatban ismét megrántottam a karomat, majd megpróbáltam ellökni, mire a következő pillanatban vélhetően én landoltam az asztalon, amennyire idióta vadbarom tudott lenni Mike, mivel nem értette meg sose a „nem” szócska lényegét.


Vissza az elejére Go down


Warlock •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni
† Tartózkodási hely :
Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
Magánnyomozó és rendőr



Cole Gibson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 29, 2016 11:04 am
Nem volt olyan vészes a mai munkanap, igazság szerint nem lett volna semmi abból sem, ha nem megyek be, annyira nem történt semmi. Hát igen, ez a rossz és jó oldala is a munkámnak. Megesik, hogy ilyen napot fogunk ki, mikor semmi munka nincsen, máskor pedig éjt nappallá téve nincs pihenésünk. Fél napot dolgoztam csak, és mondtam is a többieknek, hogy ha szükségük van rám, csak szóljanak, de nem látom értelmét, hogy tovább maradjak bent. Hazaérve délután ki is aludtam magamat, estére pedig túlzottan nem volt programom, így először csak főztem valami kaját, aztán megkajáltam, majd pedig leültem Lilahval (a golden retrieverem) a fotelomba, és benyomtam valami játékot. Nem nagyon volt szándékomban elmenni sehova sem az este folyamán, ez pedig tökéletes kikapcsolódást nyújtott számomra.
Egészen addig, míg meg nem rezzent a telefonom. Érte nyúltam, és akkor olvastam el az első üzenetet, amit Wandától kaptam. A szöveg tartalma viszont elég érdekesre sikeredett. Épp írtam volna rá vissza, mikor képet is kaptam nem sokára, amin ő van, kezében piás üveg. Így már azért több értelmet nyert az egész… egyszerűen csak részeg. Így nem is fordítottam rá túl sok figyelmet, visszacsúsztattam a zsebembe a telefont, aztán pedig folytattam a játékot.
Az üzenetek, és képek pedig továbbra is érkeztek, a leányzó is egyre többet mutogatott magából, az üzenetek is egyre szókimondóbbak, és piszkosabbak voltak. Nem tagadom, felkeltette vele az érdeklődésemet ismét, de továbbra sem értettem, hogy mit akar. Ha pedig felhívnám, valószínűleg nem venné fel a telefont sem, így inkább újra végignézegettem a képeket (hogy legyen valami rendes indoka is annak, hogy újra megnézzem azokat) az után kutatva, hogy vajon hol lehet. Nagyjából felismertem a helyet, ahol készültek a képek. Régóta élek már itt, ismerek elég sok helyet, nem keveset pedig én is meg szoktam látogatni.
Aztán pedig kinyomtam a játékot, és Lilahtól is elköszöntem, aztán pedig felkaptam magamra egy farmert, egy fekete hosszúujjú felsőt, meg rá a barna bőrkabátomat, és megindultam a hely felé.
Néhány perc múlva oda is értem, és már léptem is be az ajtón. Zsebre dugott kézzel keresem Wandát a tekintetemmel, meg is állapodik a tekintetem a fiatalok ujjongásának „tárgyán”. Csak sóhajtottam egyet, aztán pedig leültem az egyik asztalhoz. Ha befejezik egymás nyalását, akkor talán van lehetőség arra, hogy beszéljünk is. Magam elé tekintek, egy kicsit el is bambulok, miközben a mutatóujjammal az asztalt kopogtatom, másik kezemmel pedig szintén azon könyöklök, és államat támasztom vele.
Nem kell sok, hogy végül odajöjjön hozzám, de alig mond el néhány szót, már látom, hogy menne is elfele.
- Tudod, ezt más esetekben bejelentenék zaklatásnak.
Nem vérmesen komolyan mondom, mert arcomon is mosoly ül közben, de ha ez nem készteti megállásra, akkor pedig csak felállok, és úgy nyúlok utána, majd fordítom magam felé.
- Na de inkább azt mondd, hogy mit akarsz, miért küldözgetsz annyi üzenetet és képet. Unaloműzésképpen? Nem elég jó talán a buli, és szerény személyemre vágytál?
Kérdezem tőle egy féloldalas mosollyal az arcomon. Mert nem kizárt, hogy csak szimplán húzni akarta az agyamat, és ennyi volt mindössze az oka az eddigi estén kapott dolgoknak.


A hozzászólást Cole Gibson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 29, 2016 11:14 am-kor.
Vissza az elejére Go down


Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
† Chatkép :

† Keresem :
My soul
† Kedvenc dal :
Stone Cold
† Tartózkodási hely :
♡ Whitmore & Mystic Falls
† Hobbi & foglalkozás :
♡ Find out the secrets of the people
† Humor :
♡ Strange



Wanda Melinda Carson ÍRTA A POSZTOT
Szomb. Okt. 29, 2016 11:00 am
to Cole

Hmm, az idény első meccseit megnyerték a fiúk, ahogyan sorra taroltunk mi, jogászok is a nagyok mellett. Sőt, néha már magunk vittünk végig egy-egy ügyet is, így itt volt az ideje, hogy majdnem két hónap után tényleg kirúgjunk a hámból, hiszen a vizsgák is sorra jöttek, mintha nem is emberekből lennénk. A nyomások egyre nagyobbak lettek, de legalább nem tűnt el senki se idén nyomtalanul a diákok közül. Még a farkasomat is sikerült féken tartani, még ha nem is volt mindig veszélytelen szabadjára engedni. Sose voltam egy szent, a farkasom pedig még inkább nem engedte azt, hogy valaki uralja őt. Ahogyan azt se hagyta sose, hogy bárki szórakozzon vele.
A piásüvegek is egymás után örültek ki, ahogyan a hangulat is egyre inkább a tetőfokára hágott. Ittasan pedig sok mindenre képes az ember, ahogyan néha egy-egy üzenetet vagy képet küldtem pontosan annak a személynek, akinek nagyon nem kellett volna, hiszen talán már így is túl sokszor lett fülledt a levegő. Ha apám megtudná, akkor tuti simán kitekerné a nyakát. Még az se érdekelné, ha rendőrgyilkos lenne belőle. Pedig neki köszönhetően ismertem meg Colet is, hiszen ha nem kerül börtönbe, akkor biztosan nem elegyedünk beszélgetésbe és a későbbi tárgyalásokhoz se tőle kérek segítséget, vagy információt, ha éppen arra volt szükség. Néha nem mindent lehet megkapni két szép szemért, de azt is tudom, hogy nem mindenkit engednék csak úgy be a ruháim alá… Jobban szeretem inkább hülyíteni az embereket, mintsem oly könnyedén közel engedni bárkit is. Még ha kalandról is van szó. Jobb szeretem az egy éjszakás dolgokat, mintsem a többszöröst, így mondhatni ő kivétel, de ezt sose bántam. Néha kellenek azok is.
A zene egyre hangosabban szólt, ahogyan kértük a hangerőt, hamarosan pedig páran már a pulton voltunk és ott hülyültünk, táncoltunk – mintha csak valami idióta amerikai film forgatásán lennénk-, de valahogy senkit se érdekelt ez. Ma csak diákok voltunk az egyetemről, akik ünnepelni akartak és jól is ment, így még az se volt meglepő, hogy Mira ajkai és az enyémek rövid időre egymásra találtak. Sose voltunk szentek, meg imádtuk húzni a „nézők” agyát is és ez egészen jól ment, míg meg nem pillantottam az ajtón belépni egy ismerős arcot. Kíváncsian figyeltem Cole-t, majd amikor közelebb ért, vagy én mentem közelebb hozzá, akkor csak mosolyogva pillantottam fel rá.
- Csak nem azért jött biztos úr, mert szeretne letartoztatni, megbilincselni? – kérdeztem meg pimaszul, majd már fordultam is el, ha hagyott, hogy tovább szórakozzak a többiekkel.  

Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :
asshole
† Kedvenc dal :
Seven devils all around you
† Tartózkodási hely :
i'm always behind you の
† Hobbi & foglalkozás :
shitting on you の
† Humor :
piece of shit の



Darius Alpert ÍRTA A POSZTOT
Pént. Márc. 11, 2016 9:12 pm

JJ & Darius

[You must be registered and logged in to see this image.]

Még egy kört! – szóltam a csapos hátához, az pedig elég megrovó pillantásban részesített, mikor megfordult. – Nyugalom, a barátom állja a számlámat. – böktem az ujjammal a sarokban lévő öltönyös fickó felé. Három csajjal iszogatott együtt, ami miatt ugyan lehetne irigyelni, de az összevert pofájáért már kevésbé. Azt hiszem pont ezért néz rám ilyen csúnyán a csapos. Egész gyakran eljárok ide, szóval ismer engem, de még mindig nem szokta meg, hogy néha összetörnek a dolgok. A csávó azt hitte, hogy a csajai előtt majd bizonyíthat ellenem. Nem jött össze. Majdnem szó szerint mostam fel vele a padlót. Ezek után kiérdemeltem, hogy állja az italomat.
Ilyenkor hiányzik Philip. Ahelyett, hogy itt lenne és csinálnánk azt, amihez a legjobban értünk, papás-mamásat játszik azzal a ribanccal. Valahogy meg kell vele értetnem, hogy vámpírként nem lehetnek gyerekei. Ez még a kisebbik baj mondjuk. A nagyobbik az, hogy bárkit megkaphatna az egész rohadt Földön, de neki pont az kell, akinek legszívesebben letépném a fejét. Akárkit megkaphatna. Minden második nő lába közé bejuthatna. Éppen ezért nem is értem miért akad le egynél. Ráadásul olyannál, akit ki nem állhatok. Talán újra szét kéne, hogy rúgjam a seggét. Az a picsa nem fog legyőzni. A gond csak az, hogy előnyben van. Philip dugja őt.
Felvont szemöldökkel pillantok oldalra, mikor valaki a nevemen szólít. Válaszolnék is, de a lehelete megállít benne és csak fintorogva lehúzom a poharam tartalmát inkább. – Még egyet. – lököm aztán a csapos felé, majd a nőre pillantok. – Csak kevésbé undorító. – feleltem, és próbáltam visszaemlékezni, de nem jutott eszembe a neve. Nem meglepő. – Fogalmam sincsen, hogy mi a neved. – ráztam meg a fejemet. Soha nem kérdeztem. Csak a vérére volt szükségem, hogy ne száradjak ki. Azt a neve nélkül is megkaptam. – Remélem jó okod van, mert megzavartál. – a magányosan iszogatást sokan alábecsülik. Ráadásul, lassan vadászni kezdtem volna. Erre képes idejönni. Ajánlom, hogy jó indoka legyen.
▲ music: Phenomenal▲ ▲Words: xx ▲ ▲Note: - [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
are you insane like me? been in pain like me?
† Tartózkodási hely :
∇ wherever trouble is ∇



Barbara Dragonette ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 06, 2016 11:57 am

minnie & darius

Talán őrült vagyok. Sőt nagy valószínűséggel az vagyok, de muszáj volt felkeresnem azt, aki azzá tett, ami ma vagyok. Mármint ott hagyott engem a francba és hála ajándékként olyan dolgot sózott a nyakamba, amit csak amiatt tudtam kiaknázni, mert ismertem őt. Vér, vér, vér. Ezt az egyet tudtam. De abból nem kaptam gyorstalpalót, hogy a napra ne menj ki, te szerencsétlen. Ok, gondolhattam volna, hogy a vámpírok ezt nem bírják, mert azért mindenhol így van. Kivéve az alkonyat. Na, ott csillámf*szlámák lesznek mindenhol, ha egy pici, közvetlen napfény is éri őket. De, ha borús az égi ilyesmi miatt nem kell aggódni. Hülyeség az egész szerintem. Mert a nap mindig süt. Lehet, hogy az felhők eltakarják, de ha napfénytől csillognak, akkor reggelente mindig rohadtul csillogniuk kellene. Nem csak, akkor mikor egyenesen rájuk világít a nap és csillognak, mint valami gyémánt össze-vissza. Na, de ezen nem fogok már kiadni. Viszont határozottan jót nevettem rajta. Haha. Csillogó vámpírok.
A kajának határozottan nem föld íze van, mint ott. Iiiimádom a sajtburgert. Talán egy kicsit abnormális, hogy többet eszek sajtburgert, mint vért iszok, de most ítéljen el az, akinek van róla bizonyítványa, hogy ítélkezhetek vámpírok felett. Hogy ilyen nem létezik? Oppácska, akkor kuss van. Szóóóval... Nem hízik a fenekem a sajtburgertől, egyenlő tökéletes világ! Szegénykék, akiket odabenn látok, mikor bemegyek a napi adagomért.. Már gurulni tudnának! Vajon mekkora móka lenne lelökni őket egy dombról, vagy hegyről! Esetleg elvinni őket egy sípálya közelébe... Mennyi hó tapadna rájuk, miközben lefelé gurulnának..! Meglenne a saját élő hóemberem. Na, mindegy. Most nem ez a lényeg. Aki most számít az Darius. Ha jól informálódtam, akkor az esetek többségében itt tengeti a lábát. Amikor nem egy szőkeséget kerülget. Talán Ámor nyila eltalálta. Juhuhuj. Még a végén megpuhul Mr. Csatornavizefinom.
- Dariuussss. - Nyújtom el a nevét, miközben felpattanok a mellette lévő bárszékre. - Azért remélem még emlékszel rám. Nem volt olyan régen. De a leheletem sokkal frissebb ám. - Mondom vigyorogva, majd szándékosan rálehelek. Hmm.. Lehet tévedtem. A hagyma.. A fránya hagyma.. Az sose jó. Na, mindegy. Jobb, mint a csatorna vize az egyszer biztos.


Vissza az elejére Go down


Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
† Chatkép :

† Keresem :

† Kedvenc dal :
are you insane like me? been in pain like me?
† Tartózkodási hely :
∇ wherever trouble is ∇



Barbara Dragonette ÍRTA A POSZTOT
Vas. Márc. 06, 2016 11:45 am
*****
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Today at 11:42 am
Vissza az elejére Go down
 

Gates to Hell bar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Genevieve Δ witch from hell
» Hell or Heaven
» Hell or Heaven

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Itt élünk mi :: Mystic Falls :: Külváros-