Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Kelsey Vanessa Miller

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Márc. 16, 2016 11:54 pm
Ugrás egy másik oldalra
Kelsey Miller
nomen est omen

kor: 27

titulus: little bird with broken wings

város: new orleans

play by: caity lotz

faj: farkasboszi

becenév: kels

foglalkozás: nyomozó

a karakterem keresett/canon/saját


Születési idő, hely   1988. október 7., New Orleans
Első átváltozás   néhány éve
Család   Bonyolult dolog. A valódi apámat soha nem ismertem. Anyám négy éves koromig nevelt, ha lehet nevelésnek nevezni azt, hogy pár évig elvegetáltam mellette, aztán majdnem megölt. Drogos volt, és évekig börtönben ült, amiért belőve, akarva-akaratlanul a négy éves lányát is bedrogozta. Csak a szerencsémen múlott, hogy megtaláltak, és elvettek tőle. Pár hónapot árvaházban töltöttem, de elég kicsi voltam még ahhoz, hogy felfigyeljem rám egy fiatal pár, így kerültem Monroékhoz. Az új nevelő szüleimnek valójában már volt egy lánya, de nem lehetett több gyerekük, ezért döntöttek úgy, hogy örökbe fogadnak még egy lányt. És aztán egy harmadikat is. Bár vérkapcsolat nem köt egyikükhöz sem, mégis ők állnak hozzám a legközelebb ezen a világon.
Jellem   Egy meglehetősen önfejű és harcias nőszemély vagyok, erősen kifinomult igazságérzettel. Nem hiába lettem zsaru. Megingathatatlanul igyekszem megtisztítani az utcákat a bűnözőktől, és nem vagyok egy ijedős fajta. Persze vannak dolgok, amelyek engem is megrémiszthetnek, és még inkább elborzaszthatnak, de hacsak lehet, nem mutatom ki a félelmemet, és valójában az érzelmeimet sem, úgy általában. Legalábbis nem sok mindenkinek. Az érzékenyebb oldalamat csak kevesen ismerik. Inkább másokra összpontosítok, és elég jó megfigyelő vagyok. Szeretem a veszélyes dolgokat, helyzeteket, a veszélyes sportokat, kissé függője vagyok az adrenalinhajszolásnak, valószínűleg ezért sem olyan egyszerű meghátrálásra kényszeríteni engem. De mindez nem jelenti azt, hogy időnként nem tudnék megmaradni pár órát nyugodtan a fenekemen, mondjuk egy jó könyvvel és egy bögre finom forrócsokival. Valójában igazán türelmes embernek vallom magam, de időnként nálam is szakadhat a húr, és olyankor jobb, ha mindenki fedezékbe vonul. És hozzátenném még, hogy az eddig lefestett kép alapján gondolom egy igazán kemény csajnak tűnök, és többé-kevésbé valóban az is vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy egy humort nem ismerő, túl komoly gép lennék. Ellenkezőleg. Nagyon is szeretem a tréfát, a stílusom viszont gyakran kissé szemtelen és szarkasztikus.
A termetemet illetően középmagas vagyok, és alaposan kisportolt, de még így is nőiesnek nevezhető. Hosszú, enyhén hullámos, szőke hajam van, hozzá kék szemeim, és sok-sok szeplőm, amit tinilányként még utáltam. Azóta azonban megszerettem magam úgy, ahogy vagyok. Az öltözködésben kissé inkább a sportosabb vonalat követem, de nem okvetlenül csak azt. Viszont a munkám miatt is fontos, hogy könnyen tudjak mozogni, és bűnözők után futni, ha szükséges.

 

- Miller nyomozó, legyen szíves az irodámba fáradni egy szóra – hangzik a felszólítás, amint belépek az épületbe. Egy pillanatra le is fagyok. Ez nem jelenthet semmit jót. Talán máris tudja. Biztos, hogy tudja. Az ajkamba harapok, majd sérült bal kezemet kissé beljebb húzom a kabátomba, és megindulok a kapitány után. Mélyeket lélegezve nyugtatom magam, miközben helyet foglalok vele szemben, és igyekszem rezzenéstelen, közömbös arccal farkasszemet nézni vele.
- Tegnap éjjel éjfél körül... - kezd bele a férfi mindenféle egyéb felvezetés nélkül, és a torkomban máris gombóc keletkezik. - … egy harcos kedvű amazon félholtra verte Mr. Foxot a bár mögött, ahová ünnepelni mentek a cimboráival. - Mr. Fox, teljes nevén Ezekiel David Fox, a többszörös erőszaktevő, akit hónapok hosszú munkájával sikerült börtönbe juttatnom, és tegnap mégis felmentették minden vádpont alól, hála a pénznek, a drága ügyvédeknek, és a nehezen összegyűjtött bizonyítékok módszeres eltüntetésének. Hiába a félelmem a főnöktől, és a várható következményektől, eláraszt a düh, ajkaim elvékonyodnak, de továbbra is némán állom Rhodes kapitány szigorú pillantását.
- Az imént hozták át a szórakozóhely külső kamerái által készített egész estés felvételeket... - folytatja ő, majd úgy fordítja a komputeréhez tartozó monitort, hogy mindketten jól láthassuk, aztán elindítja a videót. A magas, harmincas éveiben járó, és láthatóan már nem egészen józan Fox kisétál az ajtón, majd a szomszédos sikátor bejáratához húzódva készül rágyújtani egy szál cigarettára, amikor egy középmagas, szőke nő bukkan fel, akinek egy sál takarja a fél arcát. A férfit egy rúgással küldi be a sikátorba, és az árnyékok ellenére is még jól kivehető, ahogy macskanőszerű mozgásával, kivételes harci tudásával, gyakorlott mozdulatokkal ájultra veri őt. Minden akaratom és visszafogottságom ellenére is teljes elégedettséggel tölt el a látvány, és kiengedem a korábban összeszorított ökleimet, így az előző éjjel felrepedt bőröm sajgása is enyhül valamelyest. Ám ekkor a kapitány megállítja a videót, épp abban a pillanatban, amikor a szőke készül elhagyni a sikátort, és egy röpke másodpercre tekintete pontosan a kamerára villan. Felszisszenek. Lehet, hogy kitakartam az arcomat, a szemeim viszont az adott képkockán valószínűleg így is éppen elég felismerhetőek olyanok számára, akik már évek óta ismernek. Hát igen, Rhodesnak mindig jó szeme volt az ilyesmi kiszúrásához. Bár ez a felvétel, ha jól sejtem, még így sem lehet elég bizonyíték. Hacsak nincs még valami a kapitány tarsolyában.
- Szeretne valamit hozzáfűzni? - teszi fel a kérdést olyan hangsúllyal, amiből érezhető, hogy bármit mondok is, annak következménye lesz. Kissé kihúzom magam, aztán közömbös tekintettel, de egy árnyalatnyit feszült hangon megszólalok.
- Kapitány... közel egy évet fáradoztam azon, hogy ez a rohadék rács mögé kerüljön. Én nem... - hagyhattam őt futni, szólt volna a mondat befejezése, de közben rájövök, hogy ezzel nem húzom ki magamat a slamasztikából. Ez nem lehet elég ok egy olyan összeszedett rendőrnek, amilyen elvileg én vagyok, hogy kórházba juttasson valakit. El kell mondanom neki az igazat. - Rendben – veszek egy mély levegőt, majd kicsit előrébb dőlök a székemen. - Amikor tizenhat éves voltam, és egy késő délutánon a húgommal éppen hazafelé tartottunk az uszodából, két huszonéves férfi támadt ránk. Mindkettőnket megerőszakoltak, de végül egyik szemétládát sem kapták el. - Nyelek egyet. Erről nem sok mindenkinek beszéltem azóta, pedig nagyban meghatározta az egész életemet. Emiatt akartam zsaru lenni, hogy megtisztítsam a várost az ilyen férgektől, és megvédhessem az olyanokat, mint mi voltunk. Tudom, hogy nagyon fiatal voltam még, és nem sokat tehettem ellene, de sokáig úgy éreztem, hogy nekem kellett volna megvédenem a húgomat, és még ma is néha elönt a bűntudat, ha visszagondolok. Ezért már tiniként tenni akartam valamit ez ügyben, és pár hónappal később elkezdtem harcolni tanulni, hogy a tőlem nagyobb és erősebb férfiak leterítésének mindenféle módját elsajátíthassam, hiszen akkor még fogalmam sem volt a saját lappangó képességeimről és a szüleimről örökölt különleges génekről. - Ezekiel Fox volt az egyikük – fejezem be a sztorit egy utolsó igazságmorzsával, és nézek újra farkasszemet a kapitánnyal a szokásos magabiztosságommal, azt tükrözve, hogy lesz, ami lesz, én nem bánom, amit tettem. Azt vallom, hogy egy nőnek sem lenne szabad szenvednie férfi kezei által.
- Erről fogalmam sem volt. Miért nincs erről semmi említés az aktájában? - ráncolja zavartan a szemöldökét, de látszik, hogy mennyire megdöbbentette a történet.
- Sosem lett belőle igazi ügy, hála a gyanúsítottak és bizonyítékok teljes hiányának – vonom meg a vállam. - Plusz mielőtt rendőrnek álltam, visszavettem anyám nevét – ismerem be. Ezzel természetesen nem a nevelő szüleimet akartam letagadni, és ezt ők is jól tudták. Csak tiszta lappal akartam kezdeni, elkerülve, hogy bárki kutakodhasson a múltamban. - Akkor most letartóztat? - kérdezek rá végül komolyan, felkészülve az ítéletre.
- Szó sincs erről – legyint egyet Rhodes, majd a székéből felemelkedve teljesen fölém magasodik. Ha a hatást akarja fokozni, nagyon jól csinálja. - Mindketten tudjuk, hogy Mr. Fox megérdemelte, amit kapott. De emlékeztetnem kell, nyomozó, hogy maga nem egy törvényen kívüli igazságosztó, és az ilyen férgeket nem a mi dolgunk eltaposni. Ha nem akarja, hogy kényszerpihenőre küldjem, ajánlom, hogy húzza meg magát a következő hetekben – parancsol rám, majd az ajtóra mutat, ezzel is jelezve, hogy részéről ezt a beszélgetést befejezettnek tekinti.
- Igen, uram. És köszönöm – biccentek felé, mielőtt kiiszkolnék az irodájából.



A hozzászólást Kelsey Miller összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 13, 2017 8:58 am-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Márc. 17, 2016 6:28 am
Ugrás egy másik oldalra


Gratulálunk, elfogadva!
üdvözlünk a diaries frpg oldalán

Örvendek, Miss Miller! Wink
Öröm egy ilyen szépséges hölgyet üdvözölni az oldalon, habár tény, hogy ez a mondat jobban hangozna egy férfi arcom szájából, semmint az enyémből, de... így legalább joga van eldönteni, milyen arcot párosítson hozzá. Wink
Na de, ezt a pocsék tréfálkozást félretéve, huh. 31 Ez volt az első komolyabb reakcióm. Az ember fia már azt gondolja, mindent látott, de még mindig akadnak újdonságok... egy nyomozó, aki egy kissé átment önbíráskodásba... valljuk be, jogosan tetted. Többet tudtál arról az emberről, mint a többi társad, és ugyan szerencséd van a feletteseddel, aki nem tett rögtön bilincset a csuklódra az öntörvénykezés vádja miatt, de alakulhatott volna másképpen is. Annyi viszont biztos, hogy tetszett a karaktered magabiztosság, belevalósága, és az, ahogyan azok a régi sebek még mindig ott vannak, de tudja kezelni őket. Kevesen tanulják meg ezt az egészet ilyen tragikus események után... pale
Nem akarlak tovább feltartani, rettentően tetszett az, ahogyan az előtörténetedben a szavakkal bántál, és amit már magában kitaláltál. Ha pedig túl vagy a foglalókon, már mehet is a játék, kapcsolj le pár rosszfiút, akad belőlük bőven. Wink Jó szórakozást!

Vissza az elejére Go down
 

Kelsey Vanessa Miller

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Vanessa Fernee
» Vanessa Fernee
» Vanessa Fernee - soon
» Vanessa Simmons
» Vanessa Fernee

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: WereWitch-ek-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •