play by » Alessandra Ambrosio
Rövid történetem és kapcsolatom a hirdetőmmel » Könnyű életem volt, mindig is úsztam a pénzben. Legalábbis ezt hitetem el mindenkivel. Valójában csoda, hogy megéltem a tizenkettőt. Azóta meg rávertem még egy húszast. Volt, hogy egy álló hétig alig ettünk valamit. A szüleim halálra dolgozták magukat...szó szerint. Engem megedzettek az évek, felszedtem magam - bár ennek köze lehet ahhoz, hogy tizennyolc éves koromban elcsábítottam egy gazdag üzletembert -, most pedig azzal tengetem a mindennapjaimat, hogy értékes ereklyéket gyűjtök. Pár hónapja értesültem arról, hogy szegény megboldogult anyám birtokában volt egy több százezret érő nyaklánc - kár, hogy erről anno nem tudtunk, minden könnyebb lett volna -, én viszont hátrahagytam, mivel azt hittem, értéktelen kacat. Most azonban meg akarom kaparintani, és nem nyugszom, míg a kezemben nem lesz. Mr. Godbert fogja megoldani a problémámat, elméletileg. Állítólag ő a legjobb, de nem bízom el magam. Jobban meg kell ismernem, hogy rá merjem bízni ezt az ügyet. Állítólag nős. Kár érte. Mindenesetre, ha ez igaz, találkozni akarok a feleségével. Bennünk, nőkben nem lehet megbízni. Már csak magamból kiindulva mondom.