Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Jamie Claire Court

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 20, 2016 6:58 pm
Ugrás egy másik oldalra

Jamie Claire Court

28 év
Italia Ricci
Mystic Falls
Farkasboszorkány

Becenév
JC
User neve
hogy szólíthatunk?
Titulus
the funny girl next door
Foglalkozás
Van a városban egy antikvárium, amit még a szüleim nyitottak. Kérdés sem volt, hogy átveszem tőlük az üzletet.
Születési hely
Mystic Falls
Születési idő
1987. június 15.
Család
Az édesanyám évekkel ezelőtt meghalt, de előtte még gondoskodott arról, hogy a véremben csörgedező össze természetfeletti sejt ki tudjon bontakozni, a varázslatának hála váltam félig vérfarkassá úgy, hogy nem kellett ölnöm hozzá. Az apám fél évvel ezelőtt hunyt el, mostanában kezdtem túltenni magam igazán a tragédián... hiányoznak, mindketten, nem számít mennyi idős az ember, árvának lenni az egyik legborzasztóbb érzés a világon főleg, hogy tiszta szívből szerettem a szüleimet.

nincs olyan történet, mit ne lenne érdemes meghallgatni...
"Minden ember úgy született erre a világra, hogy remény volt a szívében."

Tehát biztosan én is és ez a remény a mai napig áthatja az életemet. Koraszülött voltam, nem bírtam ki hét hónapnál többet az anyám hasában. Unatkoztam, legalábbis mindig ezt mondtam neki, amikor napirendre kerül a téma, miszerint már akkor is siettem valahová. Szerencsére nem szenvedtem maradandó károsodást, az összes szervem kifejlődött, egyedül a szemeim rakoncátlankodtak egy kicsit, így szemüvegesként töltöttem a kislánykoromat és a végén az volt a fura, hogy nem kellett felvennem, miután 18 éves koromban megműtöttek. Az iskolában jó tanuló voltam, egyfajta jövő reménysége, sohasem bántottak, majdnem mindenkivel jóban voltam, csak azokkal nem, akiket tényleg nem tudtam elviselni. A középiskola viszonylag eseménytelenül telt, tanulmányi versenyek, a pompomcsapat elkerülése, a kamaszkori élmények túlzott kicsapongások nélküli megélése szerepelt a listámon, sikeresen teljesítettem az összes napirendi pontot. Azt kell mondjam, túl normális lány voltam.

"Amire minden nő ráébred: sokkal jobb szerelemben élni, mint nélküle."

Az egyetemi évek meghatározóak voltak és rájöttem, hogy utálom a politikatudomány, valamint soha nem lesz belőlem elnök. Fájdalmas módon tiportam el néhány saját, elérhetetlen álmomat, hogy végre rádöbbenjek, mit is akarok igazán csinálni... olvasni, tanítani, nevelni, alkotni. Akármilyen elcsépelten és fogalom nélkülinek hangzik: önmegvalósítani. Ahogy ezt tisztáztam magammal beköszöntött az életembe az addig hihetetlennek és még számomra is irreálisnak tűnő csapás, a nagybetűs szerelem. Elég volt egyetlen bulis este, egy bár, két szék, majd a hideg időben ácsorgás, hogy napokon keresztül csakis rá gondoljak és higgyek abban, hogy az égiek kárpótolni szeretnének azért, amiért ez a fajta érzelem eddig nem kapcsolódott össze a létezésem tényével. Alistair más volt, mint akiket eddig ismertem... egy csoda, ami tovább tartott három napnál, valamiért mégis véget ért. Ettől függetlenül nem felejtem el, hogy neki köszönhetem az igazán felgyorsult szívverés emlékét, a romantikus filmekbe illő sétákat és azt, hogy olyan tulajdonságaim jöttem mellette felszínre, amelyekről fogalmam sem volt. Megváltoztatott. Továbbfejlesztett. Megtanított a túlélésre.

"Visszatekintve könnyű látni, milyenek voltunk tegnap vagy épp tíz évvel ezelőtt; mindig azt nehéz felismeri, hogy milyenek vagyunk most."


A diplomám kézhez kapása után egy ideig a mystic falls-i általános iskolában dolgoztam, viszont édesanyám halálával úgy éreztem, az emlékét segítene megőrizni, ha átvenném az üzletet, amit apámmal nyitottak. Magam mellett éreztem őt a könyvekben, az üresen álló naplókban, amelyeknek a lapjai csakis arra vártak, hogy írjanak rájuk, a vendégek egy részét látták bennem és mire megemésztettem a távozását, apám is követte őt. Igazi szövetség volt közöttük, nem bírták egymás nélkül. Engem pedig egyedül hagytak, megkarcolva a lelkemet a fájdalommal, mégis adtak egy utolsó ajándékot: lehetőséget arra, hogy különlegessé váljak és találkozzak olyanokkal, akik hozzám hasonlóak. Egy biztos, soha nem leszek egyedül.

***

"Csináld azt, amit én csináltam: eldöntöttem, hogy a hétvégéig jól leszek. Préselj ki egy mosolyt, mert még életben vagy, és ez a dolgod! Aztán a jövő héten újra! Csináld jól, és mosolyogj, vagy hagyd a francba az egészet!"

Szeretem, ha hangosan szól a zene és táncolhatok rá, miközben énekelek. A barátaim bármikor jöhetnek hozzám, általában én vagyok az, aki nagy vacsorákat és kerti partikat csap megvendégelve a többieket, örülve annak, hogy egyáltalán élünk. Főleg, hogy egyáltalán nem szűkölködöm ismerősökben és mindenkivel szeretem tartani a kapcsolatot, akivel közös élmények kötnek össze legyen a jó, rossz, vicces vagy éppen szomorú, ám én inkább a dolgok jó oldalára koncentrálok. Miért sírnánk, ha nevethetünk is? A végérvényes tragédiákon kívül nincs olyan, amit meg ne lehetne oldani és fejlődési lehetőségként felfogni... elvégre azért vagyunk a földön, hogy ha belénk is rúgnak, mi felálljunk, leporoljuk a ruhánkat és azt mondjuk: kösz, jólesett és csak téged minősítenek a tetteid.
Hiszek abban, hogyha mosolygunk, akkor a világ visszamosolyog ránk. Egyesek számára idegesítő lehet az optimista felfogásom és akár konkrét rendszerváltásokat kívánó kivillanó fogaim, de szerencsére többen vannak azok, akik mellettem állnak és szeretnek. Szeretek szeretni és szeretve lenni, törődni, foglalkozni, kedvesnek lenni, segíteni. Alkalmazkodom és gondolkodom, ám sokszor hallgatok a szívemre... sőt, az esetek többségében. Temperamentumos vagyok, ami a lelkemet nyomja, az a számra is egyhamar kiül és vallom, hogy a változatosság gyönyörködtet. Jó társaság vagyok, ha valaki betéved a boltomba és látom rajta, hogy valami nyomasztja, rögtön rákérdezek és ha úgy tartja kedve, engem nem zavar, ha leült a székre és mesélni kezd. Kíváncsi, önzetlen, kissé féltékeny, kivételes beszélőkével megáldott lény vagyok, némi mágiával fűszerezve.

Mi mást mondhatnék el a külsőmről, amit amúgy is látsz? Hosszú, szőke hajam van, amit tinédzser éveimben szívesen festettem rózsaszínre vagy éppen pasztell-lilára és vágattam le, aztán megtaláltam a stílusomat a természetesség nevében. Átlagos magassággal és testalkattal rendelkezem, a koplalás távol áll tőlem, hiszen nagyon szívesen ülök le a tévé elé bárminemű szívfájdalom nélkül egy tál popcorn-nal vagy egy doboz fagyival, ha úgy tartja kedvem. Az öltözékem attól függ, milyen kedvem van, van, hogy szoknyát húzok magassarkúval, de gyakori a farmer-balerinacipő-póló kombináció is, ahogy a sminkem is az éppen adott hangulatomat tükrözi. A 18. születésnapomra édesanyámtól kapott láncot mindig a nyakamban hordom, ez az egyetlen különleges ismertetőjegyem, mivel félek a tűtől, tehát a tetoválást nem nekem találták ki, ahogy a piercingeket sem. Ó, és 13 évesen eltört az orrom, emiatt van egy apró ferdülés a csontban, ami csak oldalról látható.




A hozzászólást Jamie Claire Court összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 13, 2016 5:08 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Dhámpír •• enyém az örök ifjúság és szépség
Chantele A. Roux
Jamie Claire Court Original
Keresem :
Jamie Claire Court Tumblr_nsd8l0hglD1s7ctgzo3_r1_250
● i found him
Jamie Claire Court Tumblr_nob703BM0z1u6hkdwo3_250
Tartózkodási hely :
● always next to ebony
Hobbi & foglalkozás :
● i'm interested in science



A poszt írója Chantele A. Roux
Elküldésének ideje Kedd Feb. 23, 2016 9:49 pm
Ugrás egy másik oldalra


Gratulálunk, elfogadva!


üdvözlünk a diaries frpg oldalán

Hát, Yoda. *ettől mára már tényleg... végleg kifeküdt xd * 
Bájos arcot választottál, és szinte biztos voltam abban, hogy ehhez a bájos archoz egy nem kevésbé izgalmas, érdekes történet fog párosulni. 31 Leragadhatnék annál, hogy Miss Duff szépségét taglaljam, de nem akarlak sokáig feltartani, vár rád egy csodás város. 27
Az már biztos, hogy nem tudok benned csalódni; tudom, ezt már ezerszer elmondtam, és mindig azt gondolom, hogy ennyi, most már tényleg mindent tudok, és mindent láttam... de mindig szolgálsz valami újdonsággal, amivel engem megveszel magadnak. 31 40 A történet maga nagyjából tökéletesen bemutatta, milyen a gondolkodásmódja egy modern lánynak, aki a felnőttek világába lépve már nagyjából mindent megtapasztalt... de a szülők elvesztésénél rosszabb már aligha történhetne, nem? pale Ki tudja, elvégre még bárki beléphet a kis üzleted ajtaján. Wink
Nem is húzom tovább, sipirc foglalózni, aztán... várd a kis csengettyű hangját! Wink Jó játékot!

Vissza az elejére Go down
 

Jamie Claire Court

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Claire Court
» James Court || alan van sprang
» Jamie
» Jamie Blake
» Jamie Blake

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: WereWitch-ek-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •