Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Mystic Falls parkjának eldugott része

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Nov. 20, 2016 7:49 pm
Ugrás egy másik oldalra
Mystic Falls parkjának eldugott része Forest_park
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Jade J. Barlow
Hobbi & foglalkozás :
Fotós és mikor mi



A poszt írója Jade J. Barlow
Elküldésének ideje Csüt. Dec. 07, 2017 3:51 pm
Ugrás egy másik oldalra

 
Diana & Jamie
If I am an angel, paint me with black wings

Nem érzem jól magam a lakásomban, pedig alapvetően szeretem a minimalista kissé darkos berendezést, hiszen én magam válogattam össze, hogy mit és hová akarok tenni. Nem mondom azt, hogy milliomos lennék, de nincsenek megélhetési gondjaim, azért volt pár évem rá hogy feltöltsem a bakszámlám és tartalékoljak. Most mégis inkább kifelé visz a kedvem, és a parkot célzom meg. Kényelmes kőmosott fekete, már-már szürkére fakult farmerben, és egy könnyű nőies bakancsban járom az utcákat és a nadrág oldaláról lelógó kis dísz lánc csörrenhet meg. Kezeim mélyen a dzsekim zsebébe dugom, csak a látszat miatt. Minden ami kell a zsebeimben van. Telefon, hamis iratok, kulcs, cigi. Igen, megtehetem hogy úgy élvezem a dohány kesernyés ízét, hogy közben nem kell tartanom a tüdőráktól, és ez egy igazán remek dolog.
Az eldugott rész felé veszem az irányt, ahol tudom hogy van egy kis játszótér, és elfoglalom az egyik hintát, miközben hagyom hogy a gondolataim szabadon áramoljanak. Mi a fene van ma velem? Nem szoktam ennyire elmerülni a rossz kedvemben, meg úgy semmiben sem. Lassú sóhajjal fújom kis a füstöt és lazán meglököm magam a hintában. Miért ne? Estére jár, ilyenkor már egy gyerek se akar játszani, és a szüleik hazaparancsolták az összeset. Milyen messzire is kerültem attól hogy valaha gyerekem lehessen. Vámpírként ez nem igazán kivitelezhető. Talán jobb is így...
- Talán jobb is... - szusszantom ki egy újabb fehér füstfelhőben.

 
♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
 
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Dec. 08, 2017 3:41 pm
Ugrás egy másik oldalra
Felriadtam álmomból, s amint a szemeimet dörzsöltem, ótvar idegesítő fejfájással lepett meg az ébredés, amit nem tudtam mire vélni. Aztán eszembe jutott a tegnapi italozás, az a töménytelen mennyiségű alkohol, amit ledöntöttem a garatomon, és a kiscsaj, aki már csak attól összenedvesítette a bugyiját, hogy rámosolyogtam. Most is itt szuszog mellettem, s valószínűleg ezért annyira ismeretlen a helyszín, mert nála vagyunk és a szoba egyetlen sarkát sem tudom beazonosítani. Arra viszont még emlékszem, hogy nagyon kötelességtudóan nyalt ki, kényeztette minden résem, én pedig élveztem minden egyes pillanatát és másodpercét.
Hangtalanul állok fel az ágyról, majdnem elhányom magam a rengeteg rózsaszíntől, ami a szobát hivatott díszíteni, majd felszisszenek, mert belerúgok egy halom könyvbe. - Hova mész?
- Csak pisilni...
- Jobbra a második ajtó... - nyöszörgi, majd megfordul és visszaalszik. Én meg csak mosolygok rajta, mert ahogyan meglátom az egyik fedlapot a stóc tetején, szembesülnöm kell azzal, hogy éppen egy tizenhat évessel töltöttem az éjszakát. Lesz mit magyarázkodnia, ha ez valaha kiderül, de annyi biztos, hogy tőlem nem fogja senki megtudni. Bőrnadrágomba alig tudom magam bezsúfolni, de miután már a seggemen is feljött, enyhült a kényelmetlenség, mert úgy áll rajtam a gatya, mintha rám öntötték volna. Húsz soros bakancsomba könnyebben csusszanok bele, s hála az oldalán lévő zipzárnak, nem kell a fűzőkkel molyolnom. Vissza van még a pólóm, amit az istenért sem találok, s amikor meglátom hogy Barbie ... mert a szőke cukiság leginkább annak nézett ki ennyi pink között ... éppen telenyálazza, elment tőle a kedvem, így kikapok egy "Fuck the Queen" feliratú, Union Jack-es pólót és magaménak tekintem. Záróakkordként bőrkabát és indulásra készen lennék, ha nem kutatnék a fiókjaiban, a ruháiban, ami azért volt kifizetődő, mert összeszedtem negyvenkét dollárt és pár centet. Zsebre vágom, ahogyan a cigijét is, egyik rúzsával írok valamit a tükrére.

"Életem kúrása volt, köszi a pólót. D"

Amikor becsuktam Barbie ajtaját, szipogva nézelődtem jobbra és balra, majd elindultam az egyik irányba, természetesen a rossz irányba, úgyhogy csak ezután a kitérő után találtam meg a lépcsőt és annak alján egy megdöbbent idősebb Barbie-t. Kezdtem sejteni, hogy honnan is vette a pici punci a divatérzékét, de nem törődöm vele. Csak elmegyek mellette, s amikor már éppen távolodom tőle, hátranézek rá.
- Hagyj még a lánynak pár órát, még nem dolgozta fel, hogy leszbikus. - nevetem el magam, majd kisietek az ajtón és rá kell jönnöm, hogy sötét van, ami egyáltalán nem rossz, hiszen most nem tudnék megküzdeni a nap erejével. Bár fogalmam sincs, hogy hol vagyok, egy parkot célzok meg útiránynak, ahol letelepedhetek egy padra és elmélkedhetek a döntéseimen.
Cigarettát roppantok a számba, meggyújtom és szinte ültömben fekszek el a háttámlán, annyira hasogat a fejem. Már majdnem újra alszom, de az eszeveszett nyikorgás nem engedi. - Olajozd már meg azt a szart! - kiáltom el magam, majd rendesen felülök a padra és a hang forrása felé fordítom tekintetem.
Innen messziről nem is rossz a látvány, talán egy éjszaka két legyet is foghat a pók. Igen, én vagyok a pók, probléma? Akkor kapd be az összes kis...
Vissza az elejére Go down

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Jade J. Barlow
Hobbi & foglalkozás :
Fotós és mikor mi



A poszt írója Jade J. Barlow
Elküldésének ideje Szer. Dec. 20, 2017 7:43 pm
Ugrás egy másik oldalra

 
Diana & Jamie
If I am an angel, paint me with black wings

Semmi kedvem sincs bent lenni, így a park látványa vonzóvá vált számomra, és ilyen kései órán nem is igazán számítok rá hogy valaki másnak is eszébe jutna erre járni, és pont itt lazítani. Éppen ezért lep meg amikor egy ismeretlen női hangot hallok meg, ami erősen másnaposan cseng a fülemnek. Odafelé fordulok és megtalálom a hang forrását, és ránézésre nagyon oda lehet. Nem a legjobb formájában van, viszont a stílusa közel hasonló az enyémhez, ami máris kicsit vonzóbbá teszi a kéretlent idegent. Alaposan végigmérem ahogy kirajzolódik előttem, a szemem úgyis jobb mint egy átlagos halandóé, hiszen én magam nem vagyok az, csak olyannak látszom, és igyekszem ezt elhitetni mindenkivel.
- Megolajoznám ha lenne mivel, de nincs... - válaszolok neki ahogy megint meglököm magam, kicsit határozottaban, hátha így nem fog annyira nyekeregni, és nem bassza szét a fülét, mert tény hogy sértő hangja van, de nem is igen vettem észre, úgy elmerengtem dolgokon. Leginkább a saját életem mélységein, és hogy úgy mégis, hova a fenébe tartok, ha tartok valahová. Kifújom a füstöt.
- Hosszú volt az este? - kérdezem kis szünet után, hátha hajlandó beszélgetni, mert azért nem vagyok egy otthonülős penészegér, még ha néha jobban szeretem is a magányt. Talán ő is így lehet ezzel, nem tudom. Én sosem zárkózom el egy kis társaság elől, de vannak akik nem komálják az én fiús, kissé vad megjelenésem. Pedig hát nőies vagyok, ahol annak kell lennem, csak nem a valagamig ér a hajam. Meg is döglenék akkora hajzattal.

 
♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
 
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Dec. 29, 2017 7:47 am
Ugrás egy másik oldalra
- Mindegy, szarni bele! - válaszolok neki, hiszen azért valljuk be, pár szavas mondandója a felvetésemre igencsak kulturált és kimért volt, reménnyel fűszerezve és meg mernék esküdni, hogy egy kevéske angol akcentust is belehallok a pár szavacskába. Aztán lehet, hogy tévedek és csak a másnapos Diana hall dolgokat a dolgokba, aki meg ugye én vagyok és fáj, hogy ebbe belegondolok, nem kellene nekem ennyit innom. A franc essen beléd Jägermeister, hogy miért vagy annyira finom!
Megint kipréselek magamból egy füstpamacsot, majd megnyalom a számat, mert a tikkadt szárazság kezd elviselhetetlenné válni. A nyálam olyan volt, mintha vattapárnát rágcsálnék, nem sok felüdülést hozott ajkaimnak, mindenesetre még a beszéd sem esett jól ilyen körülmények között. Viszont kérdeztek, nekem pedig válaszolnom kellett, hiszen az illendőség úgy kívánta meg.
- Mondhatjuk úgy is, de miért érdekel? - állok fel hirtelen, illetve csak a fejemben volt a mozdulat gyorsan kivitelezett, hiszen hatalmasat nyögve és istenezve abszolváltam az egyébként egyáltalán nem megterhelő folyamatot. Egy csapot céloztam meg, ilyen nyilvános kutat, s reményeim szerint majd annak csöcsére cuppanva nedvesítem be a számat, s miközben elhaladok két lámpaoszlop mellett, melynek fényében leharcolt arcom még szétszakadtabbnak tűnhetett, ismét csak végigmértem életembe behintázott társaságom. - De mondhatjuk úgy is, hogy az éjszaka még csak most kezdődik!
Hirtelen táncmozdulatokkal jeleztem, hogy van még bennem élet, testemben még pislákol némi tettvágy, de amikor a betonoszlop tetején rögzített, mennyei mannát sprückoló fémpéniszhez értem, gondolkodás nélkül térdeltem le, hatalmasat puffanva mélyesztettem térdkalácsom a körülötte lévő kavicságyba.
- Áu... Ez barom ötlet volt! - nyögtem fel, de nem érdekelt a fájdalom, mert előttem a cél, s nekem csak meg kell nyomnom egy gombot. A masszív szerkezet azonban nem engedelmeskedett nekem, nyomhattam én bármit, szitkozódhattam, bemutathattam neki, de egy csepp, annyi se serkent a csövecskéből. - Mi a pina van már veled?
Komolyan vettem a dolgot, akartam, hogy megtöltse a számat, hogy jóságos nedvei kitöltsenek, de úgy tűnik az összes udvarlásomnak ellenállt. - Miért teszed ez velem? Miért? Ó, miért?
Kezdek színpadiassá válni, s tulajdonképpen le sem salakolom, hogy van közönségem, mert kapja be. Mondjuk szívesen a szájába adnám bármimet, de ez csak részletkérdés, és ha már ennyire belemegyünk a témába, akkor tulajdonképpen miért ne? Felnyomom magam, a beton éle szinte bevágja mindkét tenyeremet, s most sem sikerül elolvasni azt a táblát, ami hirdeti, hogy a kút reggel nyolctól este nyolcig üzemel, majd hinta-palinta felé fordulok és bevetem legcsábítóbbnak hitt mosolyomat, miközben hatalmasat sóhajtva mérem végig minden apró részletét az egésznek.
- Ó, kérlek értsd félre, amit most kérni fogok tőled! - lépek közelebb, majd szipogok egyet, csak úgy, mert megtehetem. - A kút nem ad vizet, nekem meg teljesen kiszáradt a szám, szóval nagy kérés lenne, hogy megcsókolj? Egy nyelves, seggmarkolós, szembehunyós, utána szexre gondolós csókra gondoltam, de ha nincs hozzá kedved, azt is megértem. Bár akkor nagyon morci lennék, mert visszautasítasz!
Nevetem el magam, majd a hinta korlátjának dőlve szívok egy újabb slukkot és nagyon önelégült képpel várom remélem nekem is tetsző válaszát.
Vissza az elejére Go down

Vérfarkas
Denise Oberlin
Mystic Falls parkjának eldugott része Tumblr_inline_nuq4cgs72k1tae3h3_500
Tartózkodási hely :
☆ new orleans
Hobbi & foglalkozás :
☆ nyomozó



A poszt írója Denise Oberlin
Elküldésének ideje Vas. Szept. 23, 2018 8:18 am
Ugrás egy másik oldalra

to Damon
Nem hittem volna, hogy valaha Mystic Fallsban kötök ki. Emlékszem, amikor még megszállottan kerestem Klaust, hogy rájöjjek, miféle megmagyarázhatatlan kötődést érzek iránta, opció volt ez a kisváros is, ám végül New Orleansban telepedtem le, ahol a hibrid is él a családjával. Bár ironikus módon azóta sem sikerült kiderítenem semmit. Ezen egyszerűen mosolyognom kell. Na mindegy, most viszont itt vagyok, és az igazat megvallva egész szimpatikus ez a hely. Persze eltekintve attól, hogy a pletykákat hallva távol áll a nyugodt környezettől, ahova nem érdemes hosszabb távra tervezni, ha a szíved nem bírja a megrázkódtatásokat és a sokkoló élményeket. Legalábbis ez az infó jutott a fülembe többektől is. Most elkerülhetetlen volt, hogy idejöjjek és felkeressek egy régi mondhatni ismerőst. Már több hónapja, hogy Damon Salvatore pont mellém ült le egy New Orleans-i bárban, hogy az öccse felől érdeklődjön. Nem sokkal a találkozásunk után felhívtam telefonon egy forró nyommal, ami remélem, segített neki. Mindenesetre nem hívott vissza sem azért, hogy közölje, "kösz, jó volt az infó", sem azzal, hogy elküldjön a fenébe, amiért képtelen voltam még arra is zsaru létemre, hogy felleljem a testvérét. Most viszont az ő segítségére lesz szükségem, és bár nem ismerem túl jól - sőt egyáltalán semmit sem tudok róla -, azért egy kicsit naiv módon bízom benne, hogy nem küld el a fenébe. Nem jöttem volna el idáig, ha nem lenne fontos. Hagytam neki egy üzenetet, és erősen reménykedem benne, hogy felbukkan. Direkt körülnéztem a városban, hogy hol lenne értelme megejteni a találkozót, és a park e kis eldugott része tűnt a legkézenfekvőbbnek. Mondjuk azt nem tudom eldönteni, hogy megnyugtató-e itt egyedül ücsörögni vagy inkább a hideg futkos a hátamon. Akárhogy is, nem futamodom meg. Kénytelen vagyok bevallani, hogy ez az ügy, amiben nyomozok, kicsit ránőtt a fejemre, és nem bírok vele egyedül. Viszont eszemben sincs annyiban hagyni, és átadni valamelyik zöldfülű idióta kollégámnak. Csak azért is a végére járok...csak kell egy kis külsős segítség. Reményeim szerint ez lesz Damon. De kit akarok áltatni? Nem lesz könnyű dolgom meggyőzni. De hogy feladjam? A francokat.

music ••  rövid és béna, de helló, ismét 40  ©️

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra
Vissza az elejére Go down
 

Mystic Falls parkjának eldugott része

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Mystic Falls parkjának eldugott része
» Mystic Falls sikátorai
» Mystic Falls parkja
» Mystic Falls autóútjai
» Mystic Falls Jégpálya

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Helyszínek :: Mystic Falls-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •