Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Olivia L. Drake

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 18, 2017 12:07 pm
Ugrás egy másik oldalra
Olivia L. Drake
nomen est omen

29

killerblondie

new orleans

Jennifer Morrison

vadász

Liv

felszolgáló+vadász

•• a karakterem keresette a vonzóbbik felének ••


Születési idő, hely   1988/07/22 - Seattle
Első átváltozás   -
Család  
Burt W. Drake (apja, elhunyt),
Dorothy Drake (anyja),
Martin Drake (bátty)

~ Burt Drake a vámpír mészáros ~ ; A családfő elvesztése megpecsételte minden hátrahagyott darabkáját a kirakósnak.
Lánya; Olivia és fia; Martin - mindketten vadászcsemeteként cseperedtek fel, verbénával vénáikban. Gyakorlatilag a biológiának köszönhető, hogy nem csörgedezik csermely labirintusaikban a vámpírgyilkos nedű. Édesanyjuk halandó, egyszerű emberke. Mostanra özveggyé vált, gyermekeinek a mai napig menedéke. ~
Martin és Olivia kapcsolata erős. Erősebb, mint az átlagos testvéreké. Martin védelmező, oltalmazó húga iránt, annak ellenére, a lány erősebb, a gyengébbik nemhez tartózóknál. Mind lelkileg megedzette az élet, mind fizikailag.
'Akár egy amazon...'


 

- Az életben az a rendkívüli nehézség, hogy bizonyos dolgokat egyszerűen végig kell szenvedni, el kell viselni. Állítom, hogy olyan messzire sikerült távolodnom a mások által „normális életként” emlegetett nonszensztől, amennyire emberileg csak lehetséges, úgy tűnik cirkáló karmaival mégis belém kapaszkodik. Érzelmeknek álcázva magát. Sértve érzem magam, amiért képes vagyok elgyengülni. Nem tudom letagadni őket, nem tart meg a közöny és a fölényesség...



Végig kell szenvednem... Mintha fogait nyakszirtembe mártaná és minden maradék életlen életet kiszívna belőlem, egy csóknak csúfolt ártatlan mozdulatba bújtatva kegyetlenségét. Én fakón hullok majd a betonra. A becsapódás pedig szétzúz, mert védtelen vagyok, puha. Nem lehet a végtelenségig vázat hazudni... A tér is meghajlik előtte, felsőbb hatalmú. Halhatatlan. Vajon majd körbekerítik a helyszínt sárga rendőrségi kordonnal, s a nyomozók sajnálkozva csóválják majd a fejük haloványka testem felett, mely felismerhetetlenül fekszik egy vértócsa közepén? Victor nem lesz ott, a következő nővel lesz, azzal, amelyik meghódítja majd jégszívét, Seattlebe mennek majd a napos szombat reggeleken. Milyen unalmas...

Hiányozni fog neki a hajszánk izgalma? Hogy még egy arasznyit, éppen csak három szöggel döntöttem volna a karó hegyén, szíven szúrhattam volna... Biztosan nem. Talán egy év, kettő is eltelik, mire rájön, hogy a kényelmes vadászmentes élet, amire azt hitte, mindig is vágyott, valami megmagyarázhatatlan feszültséget gerjeszt benne, amit nem tud kielégíteni a két nő, két oldalán és a savanykás íz ajkai között... Csak én tudom kielégíteni.

A puszta gondolattól libabőr szalad végig a karomon, és egy érzés – nem bírok a szemeidbe nézni – veszi át a hatalmat egész szervezetem felett. Gyűlölöm, hogy egyetlen pillantása, egy néma sóhaja elegendő ahhoz, hogy átformálja határozott elszántságom. Milyen könnyen megtörhető az agyunk racionális része...



Az őrülettel párhuzamos hősiességgel állom A pillantást pusztán azért, hogy ne veszítsem el a teljes becsületem és méltóságom. Ugyanazt a becsületet és méltóságot, amit tegnap éjjel egészen véletlenül Victor Phillip Radev cirógatásakor a mellkasán felejtettem...
Kétszer egymás után.
Utólagos magyarázatot hiába keresnék; tudom jól, hogy az idő ezen pontján minden darabokra hullik és értelmét veszti. Amikor karjaimba zárom az áldozatot és egy hirtelen mozdulattal véget vetek csúfos démonainknak, büszke vagyok.
De amikor hajnalban felébredtem, pihegve a puha matracról és épp a férfi gyöngéd érintésében lubickoltam túl valóságon, túl időn és emlékezeten, már nem kapaszkodhatok a kósza gondolatba, hogy csak álmodtam az egészet. A mohón a derekamra vetett hófehér kezet is, ami vékony ujjakban végződik és érzéki, hideg bőrrel borított, csak hallucináltam. Egészen biztosan. Igen...
Hát rohadtul nem. Nem. Kívántam, és kívánom most is, hogy érintsen, hogy testünk összesimulva egymáséba gabalyodjon. És emiatt az őrület homlokomon csókolva hagyja tenyerének lenyomatát arcomon. Ő vámpír, én vadász. A dolgom, hogy elhárítsam, s nem az, hogy tovább vonzzam. Miféle játék az, ahol a macska egeréért sóvárog?



- Miért menekülsz? - hangzik fel a kérdés vontatottan, mintha nem lenne tisztában a felelettel. Shawn az, akinek határozott elképzelése van kettőnk kapcsolatáról. Édesded álmokat szövöget az esküvőről a nővel, aki alatta dolgozik. Azzal a nővel, akinek otthonának rejtett reteszeiben ezer és egyféle fegyver várja, hogy az ujjaim rájuk simulva, felhevítsék, s használatba vegyék őket.
- Nem menekülök.
- Nem hazudsz jól, Liv. - a lehető legnagyobb ívben tervezem kikerülni a férfit, aki szótlanul kinyújtja a kezét és sorompóként elé tartja.
- Dolgom van. - unottan pillantok fel, a tőlem telhető leghatékonyabb közömbös ábrázatom felrajzolva arcomra, majd átellenben fordulva magára hagyom.


- Minden bizonnyal az egész világ hátat fordít nekem, amiért ellenállok az ajánlatnak, és nemet mondok Shawnak a kettőnk kapcsolatának kiépítésére, de hogyan is lehetne bármi valódi belőlünk, ha nem is ismeri igazán?
Éjjelente, vagy ha csak kiszakadni vágyom, vámpírokra vadászom. Olyan természetfeletti lények után szaglászom, amelyek szaggatják, s nem építik a világaink. Mindenki széjjel szabdalja azt, amiben élünk... baj, ha én egy picit összeakarom tartani?





Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Márc. 18, 2017 7:34 pm
Ugrás egy másik oldalra
Gratulálunk, elfogadva!  
üdvözlünk a diariesfrpg oldalán!

Drága Liv!

Már nagyon vártam, mikor csapnak le erre a karakterre, és nem csalódtam. Volt már néhány jelentkező, de örülök, hogy végül nálad kötött ki - és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Razz

Minden egyes mondatod fantasztikusan passzol ehhez a bájos archoz, szavakat sem találok. Még mindig a lapod hatása alatt vagyok. Úgy érzem, olyan közel hoztad a karaktert az olvasóhoz, amennyire csak lehetséges. A szófordulatok pedig, amikkel egy-egy jelenetet lefestesz...  :033:

Nem fecsérelem tovább a szót, Victor már nagyon vár rád, bár bevallom  meg tudom érteni, egy ilyen szöszinek én is nagyon örülnék.  Razz
Utadra is engedlek, kérlek ne felejtsd el lefoglalni az arcod meg a többi és a többi. Alább találsz hozzá linkeket.  Smile

Jó szórakozást kívánok!



Vissza az elejére Go down
 

Olivia L. Drake

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Olivia Drake
» Brooke V. Drake
» Olivia Drake
» Drake ---
» Drake ---

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Vadászok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •