Share | 

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Aug. 25, 2017 5:50 pm
Ugrás egy másik oldalra


●● frosty and forsy ●●
### ||acting all alright ||  27 |©️

Sosem akartam kidobni, soha nem akartam elveszíteni őt, de muszáj volt, apám nem örült neki, hogy vele barátkozom, hogy van bárki is az életemben akinek az elvesztése pont annyira fájhat majd, mint neki anyám elvesztése. Emellett nem tetszett neki, hogy én egyáltalán kötődni akarok valakihez, még azután is ami anyámmal történt. A baj csak az volt, hogy egyedül Frostyra számíthattam abban az időben, arra, hogy ő majd mellettem lesz közben, de nem lehetett, mert én nem engedtem neki. Vicces, hogy mégis ő volt az egyetlen aki lehetett volna, de még tőle is elvágtam magam. Nem is örülök neki, sőt, rosszul vagyok, főleg, hogy ezután pszichológushoz jártam, és neki kellett mindent kiadnom magamból, már amennyit lehetett.
Éppen ezért, mint cica nagyon igyekszem szeretgetni mindig, most is, ahogy dagaszt, és dorombol. Zene füleimnek, tényleg, sosem vettem észre, hogy ennyire ragaszkodnék hozzá, hogy ennyire kötődnék, és nem akarom többet elveszíteni. Soha többet, elég volt már nekem nélküle, most már csak vele akarok lenni. Magam sem tudom pontosan mire is utal ez az érzés, de így van, ezt érzem most nagyon is.
Nem is akarom elengedni, hiába ugrik le, de nem mondhatom, hogy maradjon, mert ha menni akar, akkor menjen, ez annyira az ő dolga. Nem örülök neki persze, csak ő szolgál számomra társaságot itt, nem más, csakis ő, de most itt hagyott. Talán nem kellett volna ennyit siránkoznom basszus. A kopogásra viszont felpattanok az ágyról, nem akarom, hogy apa hallja meg, így azonnal leszaladok, de kinyitva meglep, hogy nem macska bőrben találom ott Frostyt, és nem is más jött. - Szia! Hát te? Gyere be - állok el az ajtóból azonnal, nem is fogom fel mennyire fura az, hogy az első kérdésemre nem is vártam választ már beengedtem. - Ne vedd rossz néven, de ha beszélni szeretnénk akkor fel kellene menni a szobámba, apám nincs jó állapotban nem akarok bajt - úgy kell tennem, mintha nem járkált volna ide, mintha nem tudna semmiről, ezért mondom neki el.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Aug. 25, 2017 12:32 am
Ugrás egy másik oldalra

forsy & frosty
purrpurr meow purrpurr

Nem tudom mi problémáha van azzal, ha én most játszom egy jót a saját gyöngysorommal. Szerettem azt a karkötőt, de hát az már nem teljesen az én tulajdonom, hanem az övé, sosem adta vissza. Pedig nem direkt hagytam itt, véletlen itt felejtettem, de szerintem már fogalma sincs arról kié volt az. Igen, az enyém, de én már rég nem jelentek neki semmit, maximum macskaként ennyit. Van valami, amit megölelgethet kedvére, megszeretgethet, de azért gyakran rosszalkodom, pont azért, amit tett velem régebben. Ő volt a legfontosabb barátom és úgy eldobott, mint egy használt rongyot.
Azt mondja hiányzom neki, de ez nem igaz. Ez csak hazugság, akkor felkeresne. Sosem küldeném el.
Szánalmasan is hangzik minden, amit mond, de hagyom, hogy mellkasára fektessen, ott pihenek dorombolva, kicsit dagasztva is. Viszont ez így már nem jó.
Kiszaladok hirtelen, lefelé, az apja nincs itt így nyugodtan használhatom a hátsóajtót a kisurranáshoz. Felöltözve pedig a bejárati ajtóhoz állok, és jó nagy hezitálás után bekopogok rajta. Most itt a lehetőség nálam. Remélem nem szalasztja el.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Aug. 23, 2017 11:49 pm
Ugrás egy másik oldalra


●● frosty and forsy ●●
### ||acting all alright ||  27 |©️

Nem értem miért kell neki a képet leborítania, nem tudom mire akart ezzel utalni, de hát nem tudok mit tenni. Nem mondhatom el neki, hogy felismertem, hogy tudom, ő bújt meg a macska bundában, és minden este inkább ölelném emberbőrben mint egy macskáéban. Nincs bajom a cica felével, szeretem simogatni, szeretgetni, ahogy ő bújik és dorombol. Igen, ez jó, de mégis csak egyoldalú társalgás az egész, ő nem válaszol szavakkal, csak borogat, vagy dobálozik, olykor levágja magát az ágyról, de ennyi. Ad puszikat, bújik, de az nem ugyanaz, nem minden ugyanaz, nem lehet úgy vele lenni, mint emberi formában, és ez hiányzik. Hiába én löktem el magamtól, nagyon fájt, most is fáj, hogy nincs máshogy velem, de ez van, nincs mit tenni. Azt hiszem ennek is örülnöm kell.
- Olykor szívesen átmennék hozzá, hogy bocsánatot kérjek, elmondjam neki, hogy hiányzik, és megbántam amit tettem. De valószínűleg már késő lenne, már nem érdekelné a siránkozásom, és elzavarna. Biztosan van más az életében, aki helyettem van... - nrm tudok ilyenről, de már nem tudom mi van, és mi nincs, csak azt, hogy idejön hozzám, egy-egy alkalommal, ha úgy alakul. Sokat jelent nekem még ez is, hiszen nem hiszem, hogy tudja, hogy én felismertem, de ő tudja én ki vagyok, mégis itt van mindazok után, ahogy viselkedtem. Ellöktem magamtól, eldobtam, mintha soha semmit se jelentett volna nekem, pedig ez sosem volt igaz. Az apám nem szereti őt, sejti, hogy ő az aki hozzám járogat, mégsem mondja ki hangosan, lehet azt várja, hogy én teszem meg. De soha nem fogom elmondani neki, nem fogja megtudni, hogy Frostyt nem zártam ki teljesen az életemből, hiába is kérte azt tőlem.
Még mindig a képet nézegetem mikor elszaggatja a karkötő, ami persze szintúgy nem tetszik. - Most miért csinálod ezt? Az utolsó emlékeimet róla is szétszeded - ülök le a hajamba túrva, nem tetszik ez nekem, nem normális, hogy a saját cuccait tönkreteszi itt nekem, mintha nem akarná, hogy emlékezzek rá. - Ne azzal ne játssz! - pattanok fel, ahogy a szájába tömködi a gyöngyöt, és amiket lent hagy a földön igyekszem is felszedni. Szanaszét gurultak, még az ágy alá is be kell másznom néhány gyöngyért, de össze akarom szedni mindet, nem akarom, hogy elvesszen egy is, ha még talán össze tudom rakni. - Miért teszel tönkre mindent, amim még maradt róla? Hmm cicus? - teszem a gyöngyöket egy kisebb dobozba az asztalon, ha azt is leveri, én kikészülök. De leülök mellé az ágyra, és simogatom a fejét. - Ne árts ezeknek az emlékeknek, csak ez maradt nekem - meg ő, mint cica, ezért fel is veszem az ölembe, majd mellkasomra teszem és elfekszem vele. A plafont nézem és selymes bundájàt simogatom csendesen, már nem tudom mit kellene mondanom neki, vagy mit kellene tennem.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Aug. 23, 2017 8:40 pm
Ugrás egy másik oldalra

forsy & frosty
purrpurr meow purrpurr

A kép nem tudom miért zavart. Talán jelét akartam adni annak, hogy én én vagyok, de nem úgy, hogy most átvedlek emberi alakomba. A macskaalakom elnyerte a szeretetét, az emberit elhagyta, legalább így nem kerget el és mellette lehetek. Tudom milyen az apja, ő ki szokott dobni, de mindig visszajövök, mert nem szeretném teljesen elhagyni Forsy-t. Fontos nekem, az is volt, és lehet neki fogalma sincs róla, de ez a mai napig nem változott.
Meglep, hogy mit reagál arra, hogy a közös, egyetlen igazán közös képünket lelököm, így eltörik a keretüveg, azt hittem hidegen fogja hagyni. De valójában nekem panaszkodik arról mennyire hiányzik neki. Egy macskának. Komolyan? Nem tudna átjönni, elmondani, esetleg megírni? Suliban? Sehol sem jelzi, de a legrandomabb fekete utcamacskával megossza ezt az információt, ami teljesen irreális.
Más választ nem tudok adni, elmormogok egy nyávogást, mintha azt mondanám, hogy ezt ne nekem mondja. Majd körbejárok még az asztalon, de megtalálom egy régi karkötőm, amit még ezer éve hagytam itt, és azzal kezdek játszani. Gyöngysoros, így hamar elszakítom, a gyöngyök pedig hangos koppanással landolnak a földön, én pedig utánuk, nagyon megtetszett ahogy elgurulnak, próbálom elkapni. Nyekergek a golyóalakú díszek után kapkodva, majd mikor elkapok egyet a számba is veszem, majd büszkén viszem fel az ágyára, hogy megszereztem, onnan pislogok rá hatalmas szemeimmel.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Márc. 20, 2017 11:03 am
Ugrás egy másik oldalra


●● frosty and forsy ●●
### ||acting all alright ||  27 |©️

Nem azzal van a bajom, hogy apa hazaért, hanem azzal, hogy nem józan, megint ivott, lehet emiatt jött haza olyan korán, kényszerszabadság, vagy kirúgták, nem tudom, de nem tetszik. Be sem ér a lakásba, még akkor sem, amikor én már a szobámban vagyok Frostyval, vagyis a cicával, akinek a bhrébe bújt. Apa nem örülne annak, ha megtudná, hogy ő az, sejti, van egy olyan érzésem, hogy sejti, de nem mondja. Azt várta, hogy minden kapcsolatot megszakít vele, meg is tettem, de nem ment, amint megláttam a sötét bundást, tudtam, hogy ő az, és nem tudtam elkergetni. Pedig nem szeretem a macskákat, ezt ő is tudja, most is csak őt tudom elviselni, és nem mellesleg szeretni is.
A nyávogásra felé fordítom a fejem, és figyelem, ahogy közelebb kerül, még pont sikerül leguggolva megsimogatni őt. Puha bundája van, szeretem simogatni, így nekem nem lenne ellenemre még egy kicsit simogatni, de mivel mászik is az asztalra, ez elmarad, én pedig csak nézem, ahogy ott szórakozik. Nem is zavar, így én elfordulok tőle, hogy a kulcsot elfordítsam a zárban, mivel nem akarom, hogy apa gondoljon egyet és berontson, mikor épp nem kellene. Nem tudom mit csinál az asztalon, csak a  puffanás, és a törés hangja kapja el fülem, így azonnal odakapom a fejem, és persze, hogy pont a közös képünket veri le. Szinte azonnal odalépek és felkapom a képet, nem zavar, hogy picit megkarcolja az üveg az ujjamat, most az fontosabb, hogy kiszedjem a képet, mielőtt megsérül.
- Mi nem tetszett ezen a képen? - mutatom oda neki is, majd magam felé fordítom. Jó pár éves kép, még mosolygunk rajta, itt boldogok voltunk, aztán nézzük meg hova jutottunk. - Tudod, cicus... Én szerettem őt, úgyhogy szeretném, ha nem bántanád a képet, ennyim maradt, ezt nem szeretném elveszíteni - nézek rá teljesen komolyan, nem tudom mit mondhatnék neki, főleg, hogy tudom, hogy pont neki beszélek róla. - Hiány... Hiányzik - majdnem azt mondtam, hogy hiányzol, de az utolsó pillanatban korrigáltam magam és váltottam.


A hozzászólást Forsythe Pendleton összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 23, 2017 10:57 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 19, 2017 10:27 pm
Ugrás egy másik oldalra


forsy & frosty
purrpurrpurrpurr, you're purrfect

Szinte mosolygok, úgy dörgölöm magam hozzá a puszi hatására, többet kérve, hiszen most nem tudhatja ki is vagyok, mi is vagyok, csak annyit lát bennem, hogy egy kóbor cica, aki ideszokott, mert kapott szeretetet és ételt. Én pedig szívesen vagyok itt vele, szeretek ciculni is, nem csak neki, úgy ámblok, de neki a legjobb, hiszen itt megkapom azt a törődésadagot, amit ebben az állapotban megkövetelek. Elvégre, egy édes bundásnak senki sem tudna ellenállni.
Arra viszont felkapom kicsit megrémülve a fejem, ahogy a zárral babrál valaki. Máris tudom ki ért haza, én pedig még nem szeretnék elmenni, épphogy megjöttem és kezdtem elkényelmesedni szeretgetésében. De ahogy észreveszem nem is kell menekülnöm, hiszen karjaiba kap, úgy támasztom meg mellső mancsaimat egy vállán, nézve háta mögé, de még nem jött be az apja hála istennek.
Utána földet érek, leugrok én magamtól is, figyelve ahogy bezárja az ajtót, még a buksimat is oldalra billentem, utána pedig hangos nyávogásba kezdek, hogy megnyugtassam valamennyire, mivel hallom nem örül az apjának. Így megyek lábához és dörgölőzöm is, de utána az asztalát veszem célba, ahol érdekelnek a dolgok. Valamiért kényszert érzek arra, hogy lelökdössem őket, a legkisebb dolgok is érdekelnek ott, így tologatni kezdem. De rögtön kiszúrom az egyik régi közös képünket, amihez odacammogok, és nem értem miért van itt. Úgy értem, a barátságunk már nem létezik, így a képnek sem kellene. Ezért is tologatom addig, amíg le nem esik a padlóra, kicsit széttörve a keret üvegét. Utána ártatlan pillantásokkal nézem, a reakciója érdekel, hogy mit szól ahhoz, hogy összetörtem a képünket.

Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 19, 2017 10:15 pm
Ugrás egy másik oldalra


●●●● frosty and forsy ●●●●
Épphogy hazaértem a suliból, levágtam a táskám a nappaliba, majd a kanapéra vetettem le magamat, jobb dolog híján. Nem volt mára programom, úgy volt, hogy apa is csak néhány óra múlva jön haza, később, mint szokott, így még a ház is az enyém. Nem mintha valami olyasmit szeretnék tenni, amiben zavarna, egyszerűen csak jobb a közérzetemnek az, hogyha nincs a közelemben, mikor az alkoholtól mámorosan fetreng valahol a világáról nem tudva. Nekem erre nincs szükségem, éppen emiatt is örülök a kis magánynak, amit a müzlimmel tervezek, meg egy filmmel. Aztán talán még egy videó játék is belefér, ha nagyon unatkozom, és nem vonulok el inkább tanulni. Mondjuk jelenleg még a szemetet is szívesebben túrnám egy mosómedve társaságában, minthogy tanuljak.
Mint egy sorscsapás úgy hallom meg a macska nyávogását, amiből tudom, hogy nem leszek ma egyedül, hiába nem mondtam el neki, hogy tudom ki van a bundába rejtve, mindig jól esik a társasága. Sok mindent nem csinál, csak macska dolgokat, amivel nekem nincs bajom, sőt, szerintem nagyon aranyos, csak olykor meglepő, és furcsa, hogy úgy kellene bánnom vele, mint egy kiscicával, pedig tudom, hogy nem az. - Hát szia! - vigyorgok a cicára, mikor felmászik mellém a kanapéra, és szabad kezemmel, már simítom az a buksiját, majd az egész bundáját, szép macska, nagyon, ha szeretném úgy igazán őket, tuti örökbe fogadnék egy ilyen szép cicát, de csak mert rá emlékeztet. - Kérsz? - bökök a tányérkám felé, mikor már elhelyezkedik az ölemben, igen, szépen kivártam, de magától is elment volna megkóstolni, én pedig nem bánom. hiába egy cica, nem zavar, hogyha belenyal az ételembe.
Puszit nyomok a buksijára, amint fejét hozzám dörgöli, de aztán hallom, hogy az ajtóban valaki játszik a kulccsal, így a tálat félrerakom, és a cicussal együtt pattanok fel, hogy máshova mehessünk, ami a szobám persze, és le sem teszem, míg fel nem érek, és szobám ajtaját be nem zárom. - Francba, azt hittem jóval később jön haza - pufogok hangosan, én rá sem eszmélek, hogy kimondom ezeket a szavakat, de nem is baj, ő válaszolni úgysem fog, azt viszont tudhatja ebből, hogy az apám ért haza, így meg kell húznunk magunkat, nagyon is.

357 || 27 ||  ©️
Vissza az elejére Go down

avatar
Vendég



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Márc. 19, 2017 7:32 pm
Ugrás egy másik oldalra


forsy & frosty
purrpurrpurrpurr, you're purrfect

A hátsóbejárat ajtaja előtt levetem magam a földre, hogy bundámat tisztára nyalogathassam. Elvégre piszkosan és kócosan nem mehetek be hozzá, így megkövetelte macskalétem, hogy így szedjem magam rendbe. Ilyenkor áldottam az eget, hogy nincs vedlőkorszak, nyelvembe kevéske szőrszál akad bele, amely kihullani készült. Nem lennék ennyire csapzott, ha a szomszéd kutya lánca tartott volna, így a hatalmas testű állat nem kergetett volna utcákon keresztül, vadul ugatva utánam. Persze, nekem kampec lenne, ha nem lettem volna gyorsabb, és az autók alatt nem kaptam volna menedéket, ahova nem tud utánam jönni. Ezért kissé saras is vagyok, de megpróbálom magam rendbe szedni, hiszen, ha az apja úgy lát meg, megint szaladhatok el.
Majd mikor készen állok, hátsó lábaimra ereszkedve, mellső mancsokkal belököm könnyedén az ajtót, hogy a kis résen bemásszak, mint általában mindennap. Van, amikor már az ajtó nyitva áll, hogy bemehessek, de lehet csak a zár ment tönkre, ezért nem csukódik jól.
Nesztelenül járkálok, amíg kis zajt nem fülelek meg, így rögtön a nappali felé veszem az irányt, nyávogva egyet, hogy megérkeztem. Elrugaszkodva a talajtól, a kanapéra érkezem, hogy az ott lévő Forsy-hoz lépkedjek, majd buksimat a kezéhez dörgöljem, szeretgetést kérve. Mikor pedig megkapom a kis simogatást, már az ölébe is mászok, előtte megszaglászva a terepet, hogy merre volt, kivel volt. Csak utána fekszem el dorombolva ott, alhasán támasztva meg fejemet. Egy tál is van az ölében, azt kikerültem, de mégis odaosonok, belekóstolva, a macskalét megköveteli ezt, hiába próbálok valamennyire emberin gondolkozni, itt csak azt látom, hogy étel, és kell.
Majd utána újra mellső mancsaimat már vállain támasztom meg, arcához dörgölve kis buksim, mintha puszikat adnék neki, de nyalogatni nem nyalogatom meg, csupán így jelzem, hogy szívesen vagyok itt vele.

Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra

Vissza az elejére Go down
 

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Lakások és szobák :: New Orleans-i lakások :: Pendleton ház-

Friss reagok
- lelked hangjai -






Álarc nélkül
- itt vagyunk -





Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (77 fő) Kedd Jún. 23, 2015 10:38 pm-kor volt itt.

Fajaink aránya
● ● számokban a valóság ● ●

csoportok ●
Ffi
Ember •
27
18
vámpír •
26
19
ősi vámpírok •
5
7
Vadászok •
8
9
Boszi / mágus
31
16
Farkas •
17
20
hibrid •
3
3
vámpírboszi •
14
6
Animágus •
3
2
dhámpír •
4
2
tündér •
2
2
Farkasboszi •
6
2
druida •
2
3