Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Rhydian Jones

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Május 12, 2017 8:48 pm
Ugrás egy másik oldalra
Rhydian Jones
nomen est omen

22

the black sheep

Seattle

Lucky Blue Smith

animágus

Reed

egyetemista

a karakterem saját


Születési idő, hely   1994/11/06, Cardiff, Egyesült Királyság
Család   Meg vagyok áldva velük. Animágusok és boszorkák alkotják a családomat így már kölyökkoromtól kezdve az életem része volt a természetfeletti világ. Családom története évszázadokra nyúlik vissza, egészen a 15. század elejéig, mikor még az utolsó waleszi herceg küzdött Wales függetlenségéért. Apám walesi animágus, anyám brit boszorkány, aki nem mellesleg a brit királyi család egyik mellékágának leszármazottja. Én mindkét nyelvet tökéletesen beszélem. Cardiff külvárosában éltünk egy hatalmas birtokon, míg az apámat át nem helyezték a Scotland Yard különleges osztagához. 5 éves voltam, mikor Londonba költöztünk. Mára már ő vezeti a különleges ügyosztályt, ami a természetfeletti bűnesetekkel foglalkozik. Anyám a British Royal Hotel szállodalánc tulajdonosa, szóval sohasem szűkölködtünk pénzben. A húgom 17 éves boszorkány és nem igazán beszélünk, amióta kihasználtam az egyik barátnőjét, aki tálcán kínálkozott fel nekem. Én meg éltem a lehetőséggel. A családunk igen nagy, nem sorolnék fel mindenkit. Akit még érdemes felhoznom, az unokatesóm, aki Amerikában tanul. A helyzet úgy hozta, hogy nekem is a yankeek földjére kellett utaznom anyám társaságában, ugyanis én vagyok a család fekete báránya, aki mindig bevonzza és talán keresi is a bajt.

 


1414 hava, Sycharth
Owain Glyndŵr waleszi herceg nem félte a halált. Tisztában volt vele, hogy bár a családja nagy részét a túlvilágra küldik, a magját nem tudják végérvényesen kiírtani. Owain előrelátó volt, nagyon jól tudta, hogy csak úgy nyugszik meg IV. Henry király, ha halva tudja az egész családját. Így bebiztosította magát és a vérvonalát. Kesernyés mosolyra húzódott a szája, miközben egy karján nyugvó csecsemővel sétált be mélyen az erdőbe. Az tudvalevő volt, hogy számos fattya született, de egy kiemelkedett mindközül. Egy erős fiúgyermek, Madog. Owain bújdosása közben a mágia segítségéhez fordult. Hatalma teljében volt. Sámán ősei erejének segítségével véráldozatot mutatott be és a halálba küldött vérfarkas vérében fürdette meg zokogva kapálózó újszülött fattyát, kinek aprócska testét hatalmas erők lepték el. Owain animágust teremtett és átadta a germeknek a saját erejét, majd bűbájt küldött a vérvonalra.
- Eljön az az idő fiam, mikor visszatérek és visszaveszem az erőm. Addigra már a királyi család sem fog gyanakodni ránk. Eljön az az idő, mikor a Glendowerek ismét felemelkedhetnek. Ha nem is ebben az évezredben, de a következőben. És akkor új dicsőség borul a walesiek népére. Te csak szaporodj, szórd szét a magvaid a britonok között is. Tudom, hogy hűek maradtok hozzám. - suttogta a gyermek fülébe, majd mindezek után elrejtette őt távol az udvari intrikáktól, ő pedig készen állt a halálra.

2010 májusa, London
Kinéztem a tanterem ablakán. A gimi udvarán épp a felettem járó évfolyam szenvedett a tesitanárral. Unalmasan felsóhajtottam, majd visszahanyatlott a fejem a padra. Szerettem a töriórákat, de éppen egy olyan témát veséztünk ki, amit már így is kívülről fújtam és ami miatt élvezettel cseszegetett Mr. Hawkins, a töritanár.
- Meg tudná nekem valaki mondani, hogy a legendák szerint hol is van eltemetve Owen Glendower? Mr. Jones! Talán ön választ tud adni a kérdésemre. - szólított fel az említett személy és irritáló mosolyt villantott. Felnéztem rá, majd felültem.
- Számít az, hol van eltemetve az „áruló”? - kihangsúlyoztam az utolsó szót, mire lefagyott a mosoly az arcáról. Apám óvva intett, hogy bármilyen titkos információt megosszak a családomról a történelem órákon, én pedig amúgy sem voltam abban a hangulatban, hogy Hawkinssal cseverésszek a családom múltjáról. Mivel kivételesen nem akartam bajba keveredni és minél előbb szabadulni szerettem volna a suliból, vettem egy mély levegőt és én is irritáló mosolyt villantottam.
- A legendák szerint vagy Corwenben a Saint Mael és Sulien templomban vagy a sycharthi birtokán temették el, de az sem kizárt, hogy valahol Herefordshire-ben. A nagy büdös igazság az, hogy igazából senki sem tudja, hol az öreg. Még a leszármzottjai nagy része is csak találgat. - az utolsó két mondatot persze csak gondolatban tettem hozzá a válaszomhoz. Nem akartam felcseszni Hawkins agyát. Legyen már legalább egy tanár a suliban, aki nem a pokolra kíván engem.
- A válasz helyes. Nos, az igazság az, hogy Owen...- kikapcsoltam az agyam és többé már nem fókuszáltam a tárgyra. Egész életemben azt hallgattam, hogy legyek büszke a származásomra, maga Owen teremtette a walesi animágusokat, viselkedjek úgy, hogy ne hozzak szégyent a családra, blabla, blablabla. Most őszintén, mi a szart érdekel mindenkit, hogy hol van eltemetve? Ha megtalálnák se jutnának többre, annyit érne mint halottnak a beöntés. A figyelmem egészen más dolgok kötötték le. Az óra végeztével még azelőtt elhagytam a tantermet, mielőtt Hawkins leszólított volna egy csevejre. El kellett szívjak egy cigit. A suli háta mögé lopóztam. Miután rágyújtottam, máris jobban éreztem magam. Nem tudtam másra koncentrálni csak arra a vörös hajú nőre, akivel életemben először lefeküdtem a hétvégén Jack haverom bulija után. Úgy vonzott, mint a mágnes és ami még durvább volt, hogy pontosan tudta, mit akarok, holott még én magam sem tudtam, mire is vágyom igazán, mi is lenne a jó, hogy is lenne jó. Soha egy csajt sem akartam még ennyire megfektetni, mint őt. Olyan ismerősnek tűnt. Tudtam, hogy ismerem, csak nem ugrott be honnan. Még a nevét se árulta el. Alig vártam, hogy hazaérjek és ledobjam az egyenruhám. Anyám valami természetfeletti estélyt tervezett és a vendéglistát állította össze.
- Coldwelléket is meg kell hívni. Igen. Emma, William és a lányuk Holly. Aztán ott van Sion Hanmer, Alys Morgan, Morwen Jenkins....- az utolsó név hallatán rahedli emlékkép zúdította el az agyam, majd döbbenten bámultam magam elé. Láttam, ahogy anyám leteszi a mobilt, még azt is érzékeltem, hogy valamit pampog nekem aggódó arckifejezéssel, de a szavai valahogy nem jutottak el az agyamig. Tán még a fülemig sem.

1999 November 6., Cardiff
Az ötödik születésnapomat ünnepeltük hatalmas csinnadrattával. Kint zuhogott az eső, de a hall meleg volt és barátságos. Színes lufik mindenütt, hatalmas csokitorta, ajándékhegyek a sarokban, confetti és minden amit el lehet képzelni. Mindenhol gyetrekek szaladgáltak, a barátaim, a családtagjaim. A húgom még meg sem született, anyám hasában úszkált. Épp a jogos jussom zabáltam a tortámból, mikor megláttam őt. Mosolyogva sétált felém, vörös haja és kékes zöldes szemei elvarázsoltak. Azt hiszem akkor, ott öt évesen, abban a pillanatban ahogy megláttam, beleszerettem. Vagy fene se tudja, mi az a szerelem. Viszont egész délután csak őt bámultam, le se tudtam venni róla a szemem. Csak az ő arcát és a mosolyát akartam látni. Még a torta is kiesett a számból, mire felnevetett.
- Nagyon cuki kislegény lett belőled Reed. - simogatta meg a fejem búbját. Ő adta nekem ezt a becenevet akkor ott és nekem nagyon tetszett a becézés.
- Morwen vagyok, és ez pedig az ajándékod. Remélem tetszeni fog. - nyújtotta felém a csomagot egy szalvéta társaságában. Elvettem a szalvétát, megtöröltem vele a kezem és a szám, majd átvettem a csomagot. Az sem érdekelt akkor, ha könyvet vesz nekem és nem legót vagy versenyautót. De amikor kinyitottam a csomagot, úgy meglepődtem, hogy egy pillanatra a lélegzetem is ellált, mert pontosan az volt benne, amiről mindig is álmodtam. Akkoriban lovag és harcos akartam lenni és egy menő kardra vágytam, amit anyám nem vett volna meg soha, de tőle pont azt kaptam meg. Sőt, egyenesen Arthur király kardjának tökéletes játékmásolatát kaptam meg. Gyermeki csodálattal néztem fel rá.
- Te leszel a feleségem. Ha nagy leszek és erős, feleségül veszlek! - jegyeztem meg ellentmondást nem tűrően, mire kacagva egy puszit nyomott a homlokomra.
- Persze, persze. De ahhoz nem elég ám csak tortát, hanem sok zöldséget is kell enned. Megígéred nekem? - kérdezte a kisujját feltartva. És én megígértem neki. És azóta is rendszeresen megeszem a zöldséget, kivéve a kelbimbót, mert azt rühellem. Egy hónappal később elköltöztünk Londonba és többé nem láttam őt, de még hónapokig vele álmodtam. Morwen....

2017 márciusa, Seattle
- Morwen. Vajon idáig is elmerészkedsz utánam?-  kérdeztem magamtól halkan, miközben Seattle egyik koszos utcáját róttam. Ide száműzött as családom egy időre. Rágyújtottam egy cigire. A közeli parkba tartottam, hogy tekerjek magamnak egy bomba jointot. Bár próbáltam már a herbált, a hasist, a gombázást is, maradtam a jól megszokott marihuánánál. Annál nincs jobb. Egy időben gombáztam, de nagyon sokat haluztam tőle, és majdnem lelepleztem magam az emberek előtt, így jobbnak láttam visszatérni a cannabishoz. A flashemet így is megkapom és a nirvanámban, vagy ki hogy nevezi, Narnia, Csodaország, stb megtalálom a lelki békémet. Hiába vágytam rá, hogy lássam, ha ő volt az egyik oka is annak, ami miatt idemenekültem. Mélyen bemerészkedtem a parkba, majd leültem az egyik padra és előkészítettem magam a lazulásra. Mostanában egyre többet szívtam. Azok után, ami történt, még anyám is ráhagyta. Ki kell hagyjak egy évet az egyetemen valószínűleg, ha így haladok, mert nem köt le a valóság, a tanulás, amivel alapvetően sosem volt baj. A baj mindig is a viselkedésemmel és a pofámmal volt. Minden akkor kezdődött, mikor Morwen tíz év után ismét megjelent az életemben. Akkor még nem tudtam, hogy a viszontlátás is ugyanannyira intenzív lesz. Sőt...még intenzívebb. Vele vesztettem el a szüzességem és a józan eszem is miatta hagytam el valahol. Valamelyik ágyban vagy a kocsim hátsó ülésén, vagy a fa tövében az erdőben vagy bárhol máshol, ahol épp ránk jött a dughatnék. Nem tudom. Még mindig fogalmam sincs hány éves lehet, de azt tudom, hogy távoli rokona a családomnak és hogy boszorkány. Ja és nálam minimum 14 évvel idősebb. A kor minden esetre nem látszódott meg rajta. Mint egy cseszett vámpír. 15 évesen a szeretője lettem, két évig tartott a titkos viszonyunk, mígnem anyám rajta nem kapott minket és ki nem dobta őt. Ismét eltűnt az életemből én pedig nem tudtam mit kezdeni a hiányával és a kitöltetlen űrrel bennem. Másokban próbáltam meg örömet lelni, de senki sem volt elég jó az emlékéhez. Senki sem ismert annyira, mint ő, szerintem még saját anyám sem. Rászoktam a fűre és a könnyű drogokra, mert a flasheimben mindig ott volt velem, olyan valóságosnak tűnt. Így telt el egy év, buliból buliba, szobáról szobára, lányról lányra jártam, mígnem egyszer távoznom kellett a gimiből. Éppen érettségi előtt álltunk, de az egyik csaj feljelentett nemi erőszak vádjával és közölte, hogy tőlem terhes. Ami baromira képtelenség volt, mert nem is dugtam meg, még csak nem is ismertem. Egyszer beszéltem csak vele, de már arra sem emlékeztem, hogy miről. Hiába győzködtem a rendőröket is, hogy a lánynak pszichológus kellene és hogy én se húzok fel minden lukkal rendelkező nőnemű egyedet a lábam közé, nem hitt nekem senki. Az apám összezuhant, már nem tudta, miben higyjen, hisz a csajnak bizonytéka is volt ellenem, megtalálták a dns mintáimat benne, na meg valóban bekapta a legyet, de én tisztában voltam vele, hogy képtelenség, amit állít, hacsak nem a szentlélek kettyintette meg az én képemben. Életemben akkor először éreztem igazán, hogy tehetetlen vagyok. Anyám próbálkozott ugyan, de kezdte ő is feladni. Én viszont nem akartam olyan dologért börtönbe kerülni, vagy felelősséget vállalni, amit el sem követtem. Hónapok teltek el így, mire egy dns vizsgálatból kiderült, hogy a gyerek, akit a Katie nevű lány várt, valóban tőlem volt. Na, akkor én is rendesen megzuhantam. Olyan lehetetlen volt az egész szitu, mint egy lakatlan szigeten a tömegverekedés, mégis a tudomány szerint én csináltam azt a gyereket. Katie könnyes szemekkel a tárgyaláson megkérte a bírókat, hogy ne ítéljenek el, velem szeretné felnevelni a születendő gyerekét, mert hogy rájött, belém szeretett. Úgy pislogtam rá, mint beszívott dj az áramszünetben, mert kezdett a történet rémálommá változni.  Aztán történt valami...Morwen belejtett a tárgyalásra és a bíró elé rakott egy felcsicsázott könyvet, ami Katie naplója volt. Kiderült, hogy a lány valójában egy pszichopata kis picsa, aki folyton követett, mániákusan szeretett és persze megemlítette azt is, hogyan lopta el a használt óvszerem, csakhogy teherbe eshessen tőlem és egy család legyünk. Akkor vált erőszakosbbá, mikor visszautasítottam őt, és kiröhögtem. Eszembe is jutott a beszélgetésünk.
- Képzeld, terhes vagyok Rhydian. Tőled.
-Te bekattantál? Álmodban, abban! Na hagyj lógva...Méghogy terhes tőlem...ez tiszta zakkant. - kb ennyi volt a beszélgetésünk és ott is hagytam. Jelentéktelen személy volt a számomra, Jackkel jót szórakoztunk rajta. De a tárgyaláson már nem volt ez olyan szórkoztató, sőt, ijesztő volt belegondolni, hogy ilyen létezik egyáltalán. Azt hittem, ott helyben lefordulok a székről. Még a mai napig képtelen vagyok felfogni, hogy lehetett ilyen beteg elme az a lány. Gondolataimból kizökkenve beleszívtam az első slukkba, aztán elszívtam a másodikat. Kellett már ez, kopogott a tüdőm érte. Katie a tárgyalás, tervének megsemmisülése és megszégyenülése után öngyilkos lett és meghalt a hasában lévő gyerekkel együtt. Újabb slukkot szívtam, és utána mégegyet. Morwen ismét eltűnt, miután segített nekem. Csak egy cetlit hagyott hátra. „Mindig veled leszek. Te vagy az én édes kis Reedem.” Sokáig őrizgettem azt a kicseszett cetlit, de aztán a kukában landolt az érzelmeimmel együtt. Olyan sivárrá váltam  érzelmileg, mint egy tegnap kiírtott erdő. Asszem ezzel mindent elondtam. A húgommal egy éve vesztünk össze, mikor elvettem a legjobb barátnője szüzességét. Be voltam rúgva, mint az állat, ráadásul a csaj intenzíven nyomult rám. De ez Serent cseppet sem érdekelte. És miután nem akartam járni a barátnőjével és leráztam, olyasmiket vágott a fejemhez, amit nem tartottam jogosnak. Felhozta a terhes lány esetét, papolt nekem a felelősségvállalásról, amivel úgy felcseszte az agyam, hogy majdnem megütöttem. A saját húgom. Még jó, hogy nem tettem meg, most még jobban utálnám magam. De az utolsó csepp a pohárban Jack halála volt... Vastüdős slukkot szívtam és éreztem, hogy a bizsergés a fejemből kiindulva szétterül az egész testemben, kitágítja a vénáimat. Elkezdődött. Jacket miattam ölték meg, mert azt hitték, hogy én vagyok. Miattam halt meg a legjobb barátom, mert valaki valamilyen titokzatos oknál fogva engem akart, akar holtan látni. Egyszerűen darabjaira tépték, mint én azt a cseszett cetlit, amit Morwen hagyott hátra, míg még nem maradt más belőle csak egy vörös és nyálkás húskupac. Mielőtt elokádtam volna magam ott helyben, mélyet szívtam a levegőből, kikapcsoltam az agyam, elszívtam a maradék füvet, majd szabadjára engedtem az állati énem és a nyakamba vettem a parkot farkas alakban.



A hozzászólást Rhydian Jones összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 14, 2017 5:45 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Május 14, 2017 1:47 am
Ugrás egy másik oldalra
Gratulálunk, elfogadva!  
üdvözlünk a diariesfrpg oldalán!

Helló Szöszi Reed!  31

Első pillantásra egyből egy albínóra asszociáltam, aztán ahogy rákerestem a fickóra, rájöttem, hogy nem is járok olyan messze az igazságtól. Razz Na de most nem is ez a lényeg.

OMG. Nem túlzás azt mondani így hajnal kettő fele, hogy megérte még feltolnom az orrom és körbeszimatolni. Engem már a családnál megvettél a stílusoddal, aztán meg a sztoriddal, pakoltad a lapátokat. Elég szép kis halmot sikerült összelapátolnod itt a történelmi háttérrel, a családdal, a krízissel.. Mit egyel, rögtön többel. (Mondtam már, hogy mennyire királyuk felépítetted?) ... és még a jellemedet is bemutattad. Én amondó vagyok, hogy mindenki válassza meg a saját mérgét, de ahogy látom te nem tudtál választani, ezért kaptál a nyakadba egy halommal..  19 Na jó, nem poénkodok ezzel, van elég bajod. Very Happy
Tetszett a több idősíkon vonuló lapod, összességében engem megvettél, itt-ott még azonosultam is a karakterrel (na nem, nem ott, sajna nekem nincs ilyen menő rokonságom.. Razz) úgyhogy nincs is több okom itt tartani téged. Kérlek a profilodat majd ne felejtsd el kitölteni, és tégy egy kört a foglalóknál is, az alábbi linkeken.

Részemről el vagy fogadva, dobd be magad a játéktérre. Aztán jót ne halljak.  Razz


Vissza az elejére Go down
 

Rhydian Jones

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Rhydian Chaaya
» Rhydian Andre
» Rhydian Andre
» Rhydian szobája
» Felicity Jones

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Animágusok-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •