Keskeny a határ menny és pokol között
A gonoszok a pokol kapujában sem térnek meg

Share | 

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
• runnin •
Tartózkodási hely :
• mystic falls •
Humor :
• bloody •



Damon Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Vas. Máj. 28, 2017 3:02 am


Damon & Denise

Vampire and Werewolf

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nagy meglepetésemre az ismeretlen szöszi nem nyújtotta a kezét, sőt, még csak a nevét sem közölte. És még én vagyok a bunkó?
- Mihez kell több pia, édes? Nincs már benned épp elég? – A szemeimet forgattam. Kezdtem úgy érezni, a lehető legrosszabb embert választottam ki abból a hatalmas tömegből, ami ezen a helyen volt. Körbepillantottam, hátha kiszúrok valami értelmesebb lényt, de nem volt senki. Egy sóhajjal visszanéztem a szőkére, aki végre bemutatkozott. Denise. Megjegyeztem. Nem is hallottam még ilyen nevet, de határozottan tetszett. Ellenben a csaj egyelőre nem volt szimpatikus. A poharam oldalát kocogtattam meg kínomban.
- Az öcsémet keresem, de ez hosszú és bonyolult történet. A lényeg, hogy kissé… kifordult önmagából… vagy valami olyasmi. – Vigyorodtam el, ráhagyva, hogy mit lát a szavak mögé. – És nem, nem vagyok kutató, még csak nyomozó és rendőr sem. Egyszerűen a kezembe akartam venni az irányítást, előkeríteni az öcsémet és hazavinni, de úgy tűnik, hiába. – Morrantam, inkább saját magamra voltam dühös, nem Denisere. Az a bolond kisöcsém ki tudja hol tépkedi a fejeket kikapcsolt érzelmekkel. Legurítottam a poharamban levő bourbont, majd intettem a pincér néninek, hogy hozzon még.
- Dupla adagot, kösz. – Szükségem volt rá. Denise felé fordultam és egy szusszanással végigmértem.
- Szóval, tényleg semmi szokatlan nincs errefelé? Halálesetek, vagy eltűnt személyek, állat támadások… - Már az sem érdekelt, ha azt hiszi, én vagy az öcsém valami sorozat gyilkosok vagyunk. Muszáj volt ilyen nyíltan rákérdeznem, máskülönben a sötétben tapogatóztam volna, annak meg nem láttam túl sok értelmét. Mihamarabb Stefan nyomára bukkanok, annál jobb. Kissé türelmetlenül vizslattam a lány arcát, aztán megérkezett a dupla adag whiskey, így az egyiket rögtön meg is fogtam és ittam belőle. Igyekeztem kicsit befogni a számat és hagyni, hogy ő beszéljen, már ha egyáltalán akart. Reméltem, hogy felkeltettem az érdeklődését az előbbi monológommal, na meg abban is bíztam, hogy nem hívja ki két pillanat alatt a rendőröket. Nem mintha félelmet keltett volna bennem ez a lehetőség, inkább csak kellemetlen plusz munkát igényelt volna a dolog, amihez nem volt sok kedvem.

331 ❖ remélem, jó lesz *-* ❖ kredit

Vissza az elejére Go down

avatar

Vérfarkas •• a legragyogóbb éjszaka egyik gyermeke vagyok, óvakodj teliholdkor
Chatkép :

Tartózkodási hely :
New Orleans
Hobbi & foglalkozás :
nyomozó
Humor :
állítólag szimpla zsaruhumor



Denise Oberlin ÍRTA A POSZTOT
Pént. Máj. 26, 2017 7:22 pm

Damon && Denise

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az elkeseredettség lassan felzabálja az agyam. Mármint korábban eszembe nem jutott volna a szabadnapomon egy szórakozóhelyen múlatni az időt alkoholt vedelve. Ráadásul mondhatni kihalt ez a hely, ami még engem is meglep...vagyis meglepne, ha érdekelne. Itt van előttem a harmadik pohár rumos kólám - amit inkább úgy kéne nevezni, rumban tocsogó kóla -. Egyáltalán nem érzem, hogy ütne, márpedig nekem erre van szükségem. Valami baromi erős italra, ami elfeledteti velem a kudarcomat. Hónapok óta itt vagyok New Orleansban, találkoztam is Klausszal, de nem tudtam meg semmit. Lehet, ideje lenne elengedni az egészet. Csak az a baj, hogy ez korántsem egyszerű. Azért költöztem ide, hogy kicsit utánajárjak annak, miért vonz megmagyarázhatatlanul az a híres, vagy sokkal inkább hírhedt hibrid. De nem tudtam meg semmit, ez pedig kezd az idegeimre menni. Korábban sokkal kevesebbet ittam, szóval nincs is rám túl jó hatással ez az egész. Jól tudom, hogy tovább kéne végre lépnem, és egyszerűen csak élni az életem, de nehezebb meglépni az elengedést, mint fejben megfogalmazni, hogy ez a helyes lépés. Egy pillanatra tudatosul bennem, hogy eggyel több a vendégek száma, ami most kb. öt embert jelenthet velem és a pultossal együtt, a szemem sarkából oldalra is sandítok az újonnan érkezettre, beismerem, hogy jól néz ki, és ennyi, már fordulok is a poharam felé. Igyekszem kizárni a külvilágot, mert most az a fő, hogy eldöntsem, mit akarok pontosan. El kell engednem a Klausszal kapcsolatos tervemet, annyi szent. Ebből kifolyólag logikus lenne visszaköltöznöm Houstonba, de hozzám nőtt New Orleans, bármennyire is nehéz beismernem. Pedig csak kiruccanni terveztem ide, de egész jól berendezkedtem az itteni rendőrségnél is, és...valahogy nem akaródzik hazamennem. Jesszus, mekkora bunkó ez a fickó itt mellettem. Most komolyan átül mellém? Mindjárt eldobom az agyam.
- Szia, Damon. Damon, ugye? Bocs, ehhez több piára van szükségem. És valami erősebbre. Még egy ilyet kérek, csak most kóla nélkül. - Utóbbit a pultos csajnak lököm oda, közben meg tudatosul bennem, hogy én sem vagyok sokkal kedvesebb, mint ez az idegen. Jó, tök mindegy. Most pont nem érzem elég jól magam ahhoz, hogy a formális viselkedésnek megfeleljek. Különben is...nem tudom eldönteni, hogy ez a szép szemű pasas valóban csak flörtölgetni akar velem, vagy kiszedni belőlem némi infót a flörtölős stílusát bevetve. Meg kell hagyni, ügyesen csinálja. Miután megkapom a rumot tisztán, gyorsan lehúzom, és a kezemmel intek, hogy még kettőt kérek. Aztán ismét Damon felé fordulok.
- Én Denise vagyok. Furcsaságok? Mint például egy totál kihalt szórakozóhely a turizmus fellegvárában, ráadásul péntek este? Mert ha engem kérdezel, ez baromi furcsa. Amúgy miért kérdezed? Valamiféle kutató vagy, vagy mi? - Igazából pont nem izgat, de...nem is tudom, valami azt súgja, most már nem lesz dögunalmas az estém. És egyre inkább érzem úgy, hogy jó okkal van itt. Én pedig kíváncsi természet vagyok, tehát mindenképp utánajárok a dolognak. Nem véletlenül lettem nyomozó, ugyebár. Meg tényleg úgy gondolom, ez segíthet picit lerázni magamról a Klaus témát.

||music:zene|| íme a bénácska reagom  40  ||
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
• runnin •
Tartózkodási hely :
• mystic falls •
Humor :
• bloody •



Damon Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 24, 2017 3:10 pm


Damon & Denise

Vampire and Werewolf

[You must be registered and logged in to see this image.]
Amióta az öcsém kikapcsolt és köddé vált, nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy hol lehet. Hol tombolhatja ki magából az elcseszett érzéseit. Vagyis ez ironikus, hisz jelenleg semmiféle érzés nem volt benne. Azon voltam, hogy előkerítsem, de semmi támpontom sem volt. Konkrétan csak jártam a környező városokat az autómmal és kutatgattam, de semmi. Egyszerűen semmit nem találtam. Vagy nagyon jól végezte a dolgát és eltüntetett minden létező nyomot maga után, vagy egyszerűen rossz helyen keresgéltem. Idegesített. Leparkoltam, majd kiszálltam az autóból. Az ajtót finoman becsaptam, lezártam, majd a kulcsot zsebre vágva elindultam. Ha mást nem is tudok tenni, beülök valahova meginni valamit. Hátha hallok valami rejtélyes állattámadásról, vagy ilyesmi. Ezt döntöttem el, miközben az egyik kihaltabb utcán lépkedtem. Aztán meghallottam egy csajt, miközben zaklatott hangnemben telefonált. Felpillantottam, majd végigmértem. Sérülést nem láttam rajta, így azt kihúzhattam a listámról, hogy valaki esetleg megtámadta. Mivel tovább hallgatóztam, megtudtam, hogy dobta a pasija. Nos, ez nem tartozott rám, így nem is foglalkoztam vele tovább.
- A fenébe is, Stef, hol a francban tépkeded most a fejeket? – Mérgelődtem, immár hangosan, majd belöktem az egyik szórakozóhely ajtaját és beléptem rajta. Szinte kongott az ürességtől, csak egy-két ember volt bent, pedig már késő este volt. A pulthoz sétáltam.
- Egy bourbont kérek, kösz. – A pultos csajszi ám nézett és végigmért, de egy szót sem szólt. Elment, elővett egy üveggel és töltött nekem, majd elém rakta. Ekkor szólalt csak meg.
- Köszönni nem szokás? – Kérdezte, mire vállat vontam egy mosollyal és a kezembe vettem a poharat.
- Bocs. Elég ideges vagyok és ilyenkor elfelejtek ilyen apró, jelentéktelen dolgokat, mint például a köszönés. – Magyaráztam vigyorogva, de a csaj nem éppen értékelte. Ott is hagyott, de nem zavart. Kortyoltam a bourbonból, majd körbenéztem. A pultnál, azaz nem messze tőlem ült egy lány. Egy ideig a szemem sarkából figyeltem, majd egy sóhajjal fogtam a poharamat és egyszerűen átültem mellé.
- Szép este, mi? – Kezdtem el a beszélgetést a legostobább módon. – Damon vagyok. – Mutatkoztam be és a kezemet is nyújtottam, hogy udvariasnak tűnjek és ő legalább ne szóljon meg úgy, mint a pultos néni.
- Nem történtek furcsaságok errefelé mostanában? – Érdeklődtem, hátha beszélgetőpartnerre lelek és talán az öcsémről is megtudok ezt-azt. Mondjuk belegondolva, miért pont New Orleansba jött volna? Klausék „birtokára”. Talán még kikapcsolt állapotban is volt annyi esze Stefnek, hogy nem merészkedik ellenséges területre. Bezzeg én… eljöttem ide.

388 ❖ remélem, elmegy kezdőnek ❖ kredit

Vissza az elejére Go down

avatar

Vámpír •• a legrosszabb rémálmod vagyok egy sötét utcasarkon...
Chatkép :

Kedvenc dal :
• runnin •
Tartózkodási hely :
• mystic falls •
Humor :
• bloody •



Damon Salvatore ÍRTA A POSZTOT
Szer. Máj. 24, 2017 3:10 pm
***


A hozzászólást Damon Salvatore összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Máj. 24, 2017 3:11 pm-kor.
Vissza az elejére Go down





Sponsored content ÍRTA A POSZTOT
Vissza az elejére Go down
 

Damon & Denise

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Damon szobája
» Delena Christianna Salvatore - Damon és Elena kislánya
» Damon szobája
» Fürdőszoba
» Ház és tópart

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vámpírnaplók Szerepjáték :: Hatodik érzék :: Múlt-