Az álmok mások számára az elérhetetlen vágyak birodalma, ahol minden a miénk lehet, amiről ébren csak ábrándozunk.. Számomra az álmok egyenlőek a rémálmokkal, sosem álmodok szépről, minden egyes alkalommal ugyanazt látom magam előtt.. Talán a tehetetlenségem miatt ezzel büntetnek? Most is lefekvés előtt érzem, ahogyan az álom beszivárog a tudatomba, akár egy nyálkás és végtelenül sötét nyálkás massza. Néha nem alszok, lemondok a pihenésről, csak ne pörögjenek le előttem ugyanazok a képkockák, amik eddig megállás nélkül periodikusan ismétlődtek..

22 évvel ezelőtt

Ma az iskolában végre elkezdtük a szorzótábla tanulást és örömmel siettem haza, hogy elmondhassam anyának. Mindig büszkén végighallgatta, ha valami újat tanultam és puszit nyomott a homlokomra, bár Noahval is mindig ezt tette, de egyáltalán nem érdekelt, mert a bátyám is megérdemelte. Ő olyan okos, én is olyan okos és nagy akarok lenni, amilyen ő. Amúgy talán még azt is el kéne mondanom anyának, hogy meghúzogattam Sarah haját, mire ő megpöckölte az orromat, szerintem járunk, majd sok-sok év múlva elveszem és ő lesz a gyerekeim anyja vagy nem is tudom. De egy biztos, hogy sosem leszek olyan, mint apa.. Szerintem ő sosem dolgozik, csak ül otthon és issza azt a büdös buborékos italt, ami elég keserű is. Miért nem jut eszembe? Elkezdem ütögetni a buksimat, na már Aaron, tudod a nevét.. S.. Sor? Nem.. nem ez a neve.. hmm.. Sör! Igen, sörnek hívják. Megveregetem a vállamat, okos vagyok én, csak kicsit lassú az agyam.
Mikor elérem a házunkat, akkor csak beszaladok és futok is fel a lépcsőn, hogy minél előbb beszélhessek anyának, azonban mikor kinyitom az ajtót, akkor megtorpanok. Anyuék megint hangosan veszekednek, gyorsan fülemre rakom a kezeimet, de olyan hangosak, hogy azon át is hallom a dolgokat. Becsukom a szememet, jó erősen összeszorítom, hátha mikor kinyitom a szememet vége lesz, de nem.
- Te drogos kurva! Elpofáztam ezer szer, hogy vegyél sört.. Az ágyban is olyan vagy, mint egy deszka. - ordibálja apa, aki majd kezét meglendítve pofont is ad anyának. Anyu nagyon kis soványka és egy falat nő, mellette az apám pedig egy hatalmas melák, nem is csoda, hogy anyu elesett. Én már rohanok is felsegíteni.
- Ne a gyerekek előtt csináld! Kérlek.. - hangja olyan erőtlen, annyira sajnálom anyut.
- Ezeket sem nevelted meg, ezt kifejezettem rühellem. - mondja az apám, majd mikor már hajolnék felsegíteni anyát, belém rúg, de olyan erővel, hogy csúszok a padlón pár métert. A hasamhoz kapom a kezemet, annyira fáj, sírni kezdek. - Takarodj te féreg.. Hozz sört, addig beszélek anyáddal. - mondja, majd vág felém pénzt.
Igyekszem felkelni, de túlságosan is fáj, ahol megrúgott.. Anyu szeme is könnyes, ő is próbál felállni, de az a barom hajánál fogva rántja fel. - Talán csak tisztára kéne mosni a fejed, te lotyó! - mondja, majd a mosogatóba nyomja a fejét. Erőt veszek magamon és odarohanok hozzá. Ő csak kirántja anyám fejét, hogy kapjon levegőt. - Hagyd anyut, kérlek! - mondom neki, majd elkezdem ütögetni a lábát, de mintha nem is lenne hatással rá. - Azt mondtam takarodj! - lök el a kezével, olyan erővel, hogy fejemet beverem a padlóra.. A fülem sípol, számban vérest ízt érzek, de csak azt nézem, hogy anyám eddigi kapálózó mozdulatai kezdenek abbamaradni.. Végül nem mozog többet.
- Nézd mit tettél anyáddal! Megölted! - ordítja, majd elengedi anyám haját, teste élettelenül puffan a padlón. Az arca felém van fordulva, szemei meredten tekintenek a semmibe, de mintha engem nézne.. Felsikítva kezdek bele a végtelen zokogásba és a fejem még jobban fájni kezd.. ú

A szemeim csak kipattannak, nem is emlékszem, hogy mikor hunytam le a szemeimet, inkább csak megdörzsölöm a szemeimet. Hajnali négy van. Még van legalább három órám a munkakezdésig, így kikecmeregve az ágyamból elindulok a konyha felé és főzök magamnak egy baromi erős kávét, majd a falon lévő naptárra pillantok. Oh, hisz ma este találkozni fogok Prescott-tal. Egy rohadt gyenge pillanatomban, anyám halálának évfordulóján felkerestem, hogy hátha jót tenne nekem egy kis beszélgetés egy szakértővel. Hát nem, nem megy nekem ez a dolog, én nem tudom neki elmondani, hogy mi a bajom, hogy milyen szar történt velem, egyrészt nem értené meg és át sem tudná érezni, vele nem történtek meg ezek a dolgok, egyszerűen lehetetlen, hogy tudjon velem együtt érezni, csak sajnálni tudna.. Én pedig rühellem, ha valaki sajnálni kezd. Igen, megtörténtek ezek a dolgok és tudom, hogy nem szép dolgok és azt is tudom, hogy nem normális, hogy erről álmodom.
Nem is értem miért járok még el hozzá, hisz minden olyan kérdését kikerülök vagy kitérő választ adok. Néha a hecc kedve miatt pikáns megszólalásaim vannak és magam sem tagadhatom, hogy elég kívánatos nő, biztosan összegyűrném vele a lepedőt, de hát ő olyan prűd kis nőcskének tűnik, valószínűleg az ágyban egy vadmacska lehet.. Az államat vakargatva ezen elmélkedve nem fogok semmire sem jutni, inkább kitöltöm a kávémat, dobok bele öt cukrot, öntök bele egy kis tejet, majd kortyolgatni kezdem. Hát.. nem is tudom mitől vezérelve betárcsázom telefonomba Prescott számát és egy csomó ideig azt hiszem nem veszi fel, nem is csodálom.. ilyenkor minden normális ember még alszik.
- Igen? - kérdez bele egy ásítás keretében, hangjából is kihallatszik, hogy mennyire fáradt, én csak elmosolyodom.
- Unom az irodádat, ma a parkban találkozzunk. És valami szexi ruhát vegyél fel, ne garbót, az nem áll jól neked. - mondom, majd mire bármit is mondhatna, kinyomom. Na most már egy érdekes nap elébe nézünk.